2012. január 31., kedd

Már a tavasz előtt beindult a nagybank

http://www.szabadfold.hu/gazdanet/mar_a_tavasz_elott_beindult_a_nagybank
2012. JANUÁR 29.szerző: O. Horváth György
Egyre nagyobb hangsúlyt ad az agrárpartnereknek és nekik szánt hiteltermékeknek a legnagyobb magyar bank. Új, az eddiginél könnyebb feltételekkel lehet nagyobb összegekhez jutni.

Hitelbiztosíték a szinte garantált támogatás

A hitelhez szükséges ingatlanfedezet sok esetben nem állt rendelkezésre, ezért az új Zöldkártya hitelnél 2 éves támogatás előfinanszírozás esetén (OTP Zöldkártya hitel „A”) már nincs szükség tárgyi fedezetre, a nagyvállalkozások 3 éves támogatási összeg előfinanszírozásánál (OTP Zöldkártya hitel „B”) is csak a hitelösszeg támogatással nem fedezett 1/3-os részére szükséges nyújtani. A visszajelzésekből azt is kiderült, hogy a termelők a több éves előfinanszírozás miatt attól tartanak, hogy felélik tartalékaikat. A megújult Zöldkártya hitelt emiatt szabad felhasználásúvá tette a bank, így az ügyfél akár az eddig önerő hiánya miatt elhalasztott versenyképességet biztosító beruházásait is meg tudja valósítani, ami nem a jövő felélését, hanem annak építését szolgálja. Fontos kiemelni, hogy a Zöldkártya hitelt a társas vállalkozások mellett azok az őstermelők, családi gazdaságok és egyéni vállalkozók is igénybe tudják venni, akik minimum 30 hektáron gazdálkodnak.
Az OTP Bank által kínált megújult Zöldkártya hitel több évre megfinanszírozza a területalapú támogatásokat, ezzel is kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé teheti a vállalkozás működését, és lehetőséget nyújthat annak bővítéséhez, növekedéséhez. A hitel likviditási problémák áthidalására megfelelő megoldást biztosít, vagy akár beruházásokhoz, vagy pályázatok esetén önerőként is fel lehet használni. Ezáltal:
javul az alku pozíciója az input anyag beszállítókkal (vetőmag, növény védőszer, műtrágya) szemben,
az értékesítési ár ingadozását kivédi (nem nyomott áron értékesít),
a felvásárlóktól való kitettsége csökken,
a normál működésből származó forgóeszköz átcsoportosítása (tőkeáttételből adódó lehetőségek) lehetséges.
További termékelőnyök: Nincs szükség minden évben újabb hitelbírálatra.
Nem kell közokiratba foglalni (olcsóbb, kényelmesebb) – kivéve az ingatlanfedezettel megerősített ügyletet.
Adósminősítéstől függően AVHGA kezességvállalása – alacsonyabb minősítésű vállalkozások is hozzájuthatnak a támogatás előfinanszírozáshoz.
Versenytársakhoz képest kedvező ajánlat.
A tavaszi munkák elvégzéséhez szükséges forráshoz egy összegben hozzájuthat a gazdálkodó.
Kiegyenlíthető a szezonálisból eredő bevétel-ingadozás.
A Zöldkártya hitel mellett természetesen továbbra is van lehetőség a területalapú támogatások egy éves előfinanszírozására. Az egységes területalapú támogatás (SAPS) bankunk által történő előfinanszírozása esetén a gazdálkodók hektáronként, adósminősítéstől függően 53 550 Ft-ot, vagy 50 400 Ft-ot igénybe vehetnek.

Nehéz helyzetben van a mezőgazdasági szakkönyvkiadás

http://www.szabadfold.hu/gazdanet/nehez_helyzetben_van_a_mezogazdasagi_szakkonyvkiadas
2012. JANUÁR 31.
Február könyvhónap, mégpedig a mezőgazdasági Könyveké. A rendezvény 1998 óta legnagyobb seregszemléje a magyar agrárszakkönyv- és szaklap kiadásnak. Sehol Európában nincs ilyen jellegű könyvmustra. Nálunk igen, s amióta az uniós jog érvényesül itthon, igen nehéz a helyzet.

Lelkes Lajos szerint könyv nélkül nincs szakértelem, agrárfejlődés  Fotó: Kállai Márton

Fazekas Sándor megnyitójában hangsúlyozta: a szakkönyvek a megújulás elengedhetetlen kellékei, ugyanakkor az agrárszakkönyv- és szaklapkiadás speciális és nehéz helyzetben van. 2012-től a Vidékfejlesztési Minisztérium háttérintézménye a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet fogja össze a tárca szaklap- és szakkönyvkiadását. Reményeink szerint ezzel is javul a tájékoztatás minősége. Az Intézet tavaly 312-féle tankönyvet kínált, kiadványaiból közel 60 000 példány kelt el.
A piacon igazából két nagyobb könyvkiadó maradt fenn s néhány kisebb. A legnagyobb kereskedelmi szereppel bíró, a Mezőgazda Kiadó, melynek egyik vezetője, Lelkes Lajos évtizedek óta küzd hol a hatóságokkal, hol az uniós jog következményeivel, mely utóbbi például tiltja a direkt állami támogatást, mely nélkül viszont egyetlen szakkiadványt sem lehet veszteség nélkül előállítani.
Ebben segíthetnek olyan megrendelések, mely már három éve fut például a Magyar Agrárkamaránál, mely 200 helyi, regionális szakkönyvtárat épített ki, s tölt fel szakkiadványokkal folyamatosan. A másik nagy mankó lehet az állami megrendelés: a Vidékfejlesztési Minisztérium nagy erőkkel dolgozik azon, hogy idén a szervezett képzésekhez is elő tudja állíttatni a szükséges tankönyveket, videofilmeket és az elektronikus oktatási anyagokat, hiszen ezek nélkül a jövő mezőgazdasági szakemberei nem tudják munkájukat felelősen ellátni.
A Vidékfejlesztési Minisztérium és a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet által most alapított életmű díjat elsőként Horn Péter akadémikus kapta, míg az év szakújságírója Viniczai Sándor, a Magyar Mezőgazdaság munkatársa lett

EGYÜNK ZSÍRT – libazsír, kacsazsír

A HETVENES ÉVEK ELEJE óta gyanakvással, s bűntudattal tekintünk a zsírra. Általában egészségtelennek, károsnak, túlsúlyunk fő okának tartjuk, ami jól érthető és még megalapozottnak is tűnik. Valószínűleg az is, ám mint oly’ sokszor, itt is gond van a mérték körül. A zsír kiátkozásával egyidejűleg megjelentek a zsírszegény, “light”, élelmiszerek is, amelyek igen gyakran bővében voltak, vannak a szénhidrátnak, sónak, s sok egyébnek, amivel a zsír élményét valamennyire pótolni lehet. Az egészséges zsírszegénység marketing üzenete így igen gyakran egy más szempontból már aggályos gyakorlatot takar.
A következő, 1957-es, a Brit Egészségügyi Minisztérium által is támogatott reklám szövege ma már igen meglepő, pedig nem is olyan régen volt, amikor megjelent:
(Lám, csupán egy kicsit nehezebb körülmények kellenek és a dolgok hamarost átértékelődnek, ahogy a háború utáni Nagy-Britanniában, s másutt, nálunk is történt. Már csak emiatt is érdemes nagyszüleinket, s szüleinket óvatosabban megítélni…)
Rehabilitálódott a mangalica zsír is, amit éppen a telítetlen zsírsavak (az olajok) kultusza küldött évtizedekre az egészségtelen ételek közé. Ma a mangalica zsírja már újra “egészséges”, ami persze ismét csak féligazság, de jól mutatja, hogy amit ma egészségesnek tartunk, az bizony holnap már könnyen válhat mellőzött étellé, hogy aztán valamennyi idő elteltével újra része legyen táplálkozásunknak. Az állati zsírok közt akadnak olyanok is, amelyek napjainkban csekélyebb figyelmet kapnak, mint akár a túldicsért mangalica. Ilyen a libazsír és a kacsazsír is.
A liba
A liba története legalább négyezer-ötszáz évre nyúlik vissza, amikor is az egyiptomiak már tenyésztették. Legelső írásos emléke i.e 700 körül keletkezhetett (ekkorra teszik az Odüsszeia keletkezését), amikor egy Homérosz nevű görög férfiú megírta az Odüsszeia című művet. (Hogy valóban ő írta-e, vagy mégsem, az a liba oldaláról nézve közömbös, ezért hagyhatjuk is.) Idézet Homérosz Odüsszeia című művéből:
“Húsz ludam él házamban, a búzát itt eszik egyre,
vízbe keverten; örül, ha tekintek rájuk, a szívem;
horgascsőrű hatalmas sas jött most a hegyekből,
és megfogta nyakát mindnek s meg is ölte: hevertek
itt a teremben, a sas meg az isteni légbe röpült fel.
Én meg fölsírtam s jajgattam az álom ölében,
és az akhájai széphajú nők köribém seregeltek,
míg sírtam hevesen, hogy a sas lecsapott ludaimra.
(Devecseri Gábor fordítása)
A Római Birodalomban a liba éltében is, holtában is megbecsült madár maradt. (Apícius receptjéről már írtam korábban.) A Birodalom bukása (476) után a liba szó szerint is, és átvitt értelemben is a paraszti konyha szerves része maradt A sertéshez hasonlóan jó választás, mivel tartása olcsónak számít, s gyakorlatilag minden része felhasználható, ami a mi oldalunkról nézve is hasznos.
Nos, végül is nem akarok “liba-históriát” írni, bár igazán érdekes lenne, ezért térjünk vissza a liba zsírszövetéhez, s vele a libazsírhoz.
A zsírsavakról – általában
Jól megtanultuk az olyan kifejezéseket, mint “telített” és “telítetlen” zsírsavak, sőt “transz-zsírsavak”, azonban joggal feltételezhető, hogy ezeknek a fogalmaknak a tartalmával valójában csak kevesek vannak tisztában. Érdemes összevetnünk a különféle állati eredetű zsírokat annak megítélésére, hogy hol is helyezkednek el a zsírok “egészségességi” rangsorában. A legáltalánosabban használt értékelési rendszerünkben a telített-, telítetlen- és többszörösen telítetlen zsírsav összetételt érdemes megnézni. A tudomány állítása szerint a telítetlen és többszörösen telítetlen cisz zsírsavak a jó zsírsavak.
A telített zsírsavak szénatomjai között csupán egyszeres kötéseket (-C-C-) találunk, ami a zsírsavmolekulát “merevvé teszi”. Ez a “folyadékként” jellemezhető sejtmembránba való beépüléskor hátrányos. Ide tartozó telítetlen zsírsavak például a sztearinsav (az ábrán). A telített zsírsavak növelik a keringési megbetegedések kockázatát. Ezek a zsírok szobahőmérsékleten szilárdak, mint a disznózsír is. A telítetlen zsírsavakban a szénatomok között egy vagy több kettős kötés (-C=C-) is van. Ilyen zsírsavak az olajsav és a linolénsav (az ábrán), amelyben két telítetlen kötést is találunk, amelytől a molekula kevésbé merev. Az egyszeres telítetlen zsírsavak csökkentik a “rossz” koleszterin szintjét. Szobahőmérsékleten folyékonyak.
Egy lényeges zsírsav alcsoport még az esszenciális zsírsavak családja. Ebben a családban a táplálkozás szempontjából különösen az imént már említett linolénsav és az alfa-linolénsav érdemel figyelmet, mivel ezeket a szervezet nem képes előállítani, tehát külső forrásból kell biztosítani. (Hozzájuk tartozóak az omega-3-zsírsavak is.)
Az libazsírnak mindenek felett való jóságáról
A telített zsírsavak átlagos mennyisége (/100g) vajban 54g, sertészsírban 41g, libazsírban 32,7g, kacsazsírban 27g. Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak átlagos mennyisége (/100g) vajban 22,5, sertészsírban 53,5g, libazsírban 66g, kacsazsírban 68g.

Mindebből egyértelműen látszik, hogy a liba és kacsazsírok zsírsav összetétele jóval kedvezőbb, mint a sertészsír, vagy a vaj zsírsav összetétele. A liba és kacsazsír ezzel a teljesítménnyel már az olajokhoz közelít a telítetlen zsírsav összetételét nézve. A kacsazsír telítetlen zsírsavtartalma lényegében a széles körben használt gyapotmag olajjal megegyező.
A kacsazsír füstölési pontja (ahol már számottevően oxidálódni kezd) 190°C körül van. A főzésre is igen gyakran használt extra szűz olíva olajok füstölési pontja ennél számottevően alacsonyabb, 160°C körüli. (Az extra szűz olíva helyett, különösen sütésre, célszerűbb a tisztított olíva olaj – vagy más olajok – használata, mivel annak füstölési pontja 210°C körül van.)
A libazsír gasztronómiája
A legjobb sült burgonya minden bizonnyal libazsírral készül (némi rozmaringgal bolondítva). A konfit ugyan sok mindenben elvégezhető művelet, ám a liba-, s kacsazsír mindent képes felülmúlni. Egy jó cassoulet, még akkor is, ha nem libával, kacsával készítjük, hanem sertéssel, vagy sertéskolbásszal, bizony ugyanígy igényli a libazsírt. A sólet esetében nem is kétséges a használata, de ha egy jó babfőzelékre vágyunk, akkor is helye van a konyhában. Ha levesünkön nem úszkálnak sárgálló zsírcseppek, ahogy azt megszoktuk, s szeretjük, fél teáskanálnyi libazsírral megoldhatjuk a helyzetet.
A libatepertő lilahagymával önálló fogássá vált. A libazsír, kacsazsír még csak bátortalan próbálkozásként fordul elő az éttermeinkben, pedig vajtól eltérő, egészen más stílusának helye van az igényes éttermekben is. (A képen bőrös libahájat olvasztok, s két kacsacomb is konfitálódik a lábosban.)

2012. január 30., hétfő

Téli tennivalók kertészkedőknek


http://erdely.ma/kornyezetunk.php?id=109477
2012.01.30
A legtöbb kiskert tulajdonosa tudja, hogy a tél folyamán is van mit tevékenykedni a kertben és ennek környékén. Januárban, míg a fák mély nyugalmi állapotban vannak, addig a kertész megtervezi kertjét (akár egy pohár forralt bor mellett), kezeli szerszámait, gépeit, hiszen a jó gazda télen szekerét, nyáron szánját javítja.
A pincében nézzük át a gyümölcsöt, zöldséget, és a rothadtakat vagy rothadásnak indultakat távolítsuk el az épek közül, hogy minél tovább élvezhessük saját kezünk munkáját. Ezt a műveletet akár háromhetente is elvégezhetjük a tél folyamán.
Az örökzöldjeinkről a havat rendszeresen rázzuk le, hogy az ágak ne törjenek le és ne formátlanodjanak el. A kiszáradt vagy túl sűrű fákat, amikor egyebet nem tehetünk a kertben, vágjuk ki, így amikor sok munkánk lesz, ennyivel kevesebb teendőnk marad.
Ha a hőmérséklet –5 °C fok felett van, akkor akár az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) fiatalító metszését is elkezdhetjük. A csonthéjasok (cseresznye, meggy, barack, szilva) metszését legjobb augusztus, szeptember folyamán elvégezni. Ha akkor elmulasztottuk, várjuk meg a tavasz elejét vele.
Február a metszés hónapja. Ekkor már el kell kezdeni a metszést (fiatalító, alakító, ritkító) és a fák törzseinek a letisztítását – persze mindezt megfelelő hőmérsékleten. Használhatunk kimondottan erre a célra készített kaparót vagy drótkefét. A mohát és a kéreg felálló részét az alattuk meghúzódó kártevők miatt célszerű letisztítani. Amit a fáról letakarítottunk, gondosan gyűjtsük össze és dobjuk a kukába, mert így lesz teljes a munkánk.
Mielőtt elkezdünk metszeni, ismerkedjünk meg a fa növekedésének alaptörvényével. Ha egy fát minél jobban visszavágunk, az annál nagyobbat hajt a következő évben, ha van élet benne. A metszéshez legfontosabb a termőalapok ismerete. A gyenge növekedésű fákat erősen, az erősen növekedőket gyengén metsszük vissza. Fontos tudni, hogy az almatermésűek vesszői vegyes rügyben végződnek (amiből a virág és hajtás is lesz majd, ha beértek). Ha ezekre nincs szükségünk, mert túl sűrűn vannak, akkor távolítsuk el tőből. Abban az esetben, ha 3-4 rügyre vágjuk vissza, a fánk el fog „ecsetesedni.” Adorjáni Balázs, Székely Hírmondó

2012. január 27., péntek

Újra a kistérségről

A kistérségnek nevezzük azt a földrajzilag összefüggő, amely elsősorban területfejlesztési célokat szolgáló területi egység  Az ilyen terület a nagyságát tekintve közel áll az egykori honos "járás" viszont a benne foglaltatott megyerész nem a kihelyezett közigazgatási szerveinek illetékességi területe határozza meg.
Ennek ellenére a kistérségeket a települések megyén belüli vagy megyeközi csoportosításával alakítják ki. Így a kistérség a hozzá tartozó települések teljes területét magában foglalja, minden település csak egy bizonyos kistérséghez tartozhat.  2011 elején Magyarországon 174 kistérség volt  míg Romániában csak 80, amelyet majd kiegészítenek 300 - 400-ra.
A kistérség területfejlesztési-statisztikai területi egységnek is számít. A területfejlesztési-statisztikai kistérség földrajzilag összefüggő területi egység, amelyet a hozzá sorolt települések teljes közigazgatási területe alkot, továbbá amelynek határai e települések közigazgatási határai által meghatározottak. Egy település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozhat. Magyarország bevezette a kistérség kategóriáját, mint a statisztikai folyamatok mérésének területi egységét. végül is 138 statisztikai körzetet alakítottak ki. Ezt a számot tovább növelték előbb 150 majd 168 és végül 174-re módosította az Országgyűlés a kistérségek hivatalos számát. A hatékony ösztönzés alapvető formájaként a magyar kormány megalkotta a többcélú kistérségi társulások támogatására vonatkozó 65/2004. (IV.15.) kormány rendeletet, amely a települési önkormányzatok közszolgáltatási feladatainak egy részét, valamint a kistérségi területfejlesztési feladatok társulásban történő ellátását szolgálja az adott statisztikai kistérségen belül.Területfejlesztési önkormányzati társulások -testületei megállapodással a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre. A kistérség területfejlesztési szempontból már a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló  A kistérségek lettek megjelölte az alsó szintű területfejlesztési térségként és az önkormányzatok területfejlesztési társulásait a kistérség területfejlesztési szerveiként. Azokban a kistérségekben, ahol nem alakult többcélú társulás ott a megalakultak a Kistérségi Fejlesztési Tanácsot, mely a kistérség teljes területén az összes település bevonásával működő a területfejlesztési feladatokat összehangolását végző szervezet. A többcélú társulások mindegyikének része a területfejlesztési feladatoknak a kistérség egészére, az összes önkormányzat bevonásával való ellátása, így ezekben a kistérségben a többcélú társulás látja el a kistérségi fejlesztési tanács feladatát.
A kistérségi rendszer működése 2007-től
Az Országgyűlés 2007. szeptember 10-én fogadta el a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény módosítását. Ennek eredményeként mind a 173 kistérségben létrejött a kistérség összes települését magába foglaló többcélú kistérségi társulás. Ezzel hosszabb távon egységesen szabályozható és támogatható rendszer alakult ki a települési önkormányzatok ösztönzött de önkéntes részvételével.
A sokszor 30-40 települést magába foglaló kistérségek azonban nehezen képesek hatékonyan elvégezni közszolgáltatási feladatokat. Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy – a kistérségi együttműködéseknél alacsonyabb szinten – néhány településre kiterjedő együttműködések jönnnek létre egy-egy közfeladat ellátására. 

2012. január 25., szerda

A legnagyobb hazai agrárseregszemle: AGROmashEXPO

2012. JANUÁR 16.
Az idei AGROmashEXPO újfent az agrárágazat legszélesebb körű bemutatkozása lesz. A kiállítók által lefoglalt terület már most a kétszerese a tavalyinak, azaz a 180 kiállító nettó 20 ezer négyzetmétert már biztosan megtölt.








Január 25-28. között a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban átfogó agráripari fórum várja a látogatókat: a széleskörű gépválaszték mellett az input (növényvédőszer, vetőmag stb.) és a logisztika is egyre erősödő kínálattal várja a látogatókat. A kiállítás fővédnöke az Agrármarketing Centrum.
Először Magyarországon az „Év traktora 2012” nyertesei
További különlegessége a kiállításnak, hogy Hannover után a 2012-es AGROmashEXPO kiállításon tekinthetik meg először a látogatók az Év traktorait, hiszen mindhárom kategória nyertese jelen lesz a kiállításon:
Az „Év (szántóföldi) traktora 2012” cím nyertese a John Deere 7280R nehézuniverzális traktor (KITE Zrt. – F pavilon)
Az „Év speciális traktora 2012” cím nyertese az Antonio Carraro TRH 980 ültetvénytraktor (Agrolánc Kft. – G pavilon)
Az „Év aranydizájnú traktora 2012” cím nyertese Massey Ferguson 7624 Dyna VT nehézuniverzális traktor (Austro Diesel – A pavilon)
AGROmashEXPO Nagydíjak
A kiállítók hazai és nemzetközi szintű fejlesztését díjazta a szervező a kiállítás nagydíjával. 2012-ben Nemzetközi Innovációs Nagydíjat nyert a KITE Zrt. John Deere 7280 R traktora, az Austro Diesel GmbH Massey Ferguson 7624 traktora. Hazai termékfejlesztési Nagydíjat kapott az IKR Zrt. BPT-330 univerzális szervestrágyaszóró pótkocsija. A díjakat január 25-én, a megnyitót követően adja át a vidékfejlesztési miniszer.
Szakmai programok a fejlődésért
A három kiállítást komoly szakmai program kísérik: konferenciák és rövid pergő előadások a Fórum Színpadon technológiai újdonságokról, az ágazatot érintő aktuális kérdésekről. Egy kis ízelítő a programból:
Január 25-én a VM Mezőgazdasági Intézet által szervezett „Műszaki kutató műhelyek az agrártermelés gyakorlatában” című konferencia, valamint a Fórum Színpadon a miniszteri megnyitó és díjátadás után a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai programja várja a látogatókat az agrárfinanszírozás idei lehetőségeiről.
Január 26-án, a Fórum Színpadon a Növénytermesztési Nap keretében a Gabonatermesztők Országos Szövetsége által szervezett előadások lesznek, melyek témái között szerepel például a vetőmag hamisítás, a növény védőszer hamisítás és a gabonapiaci trendek.
A többi napon lesz még szó a biogáz technológiáról, mezőgazdasági menedzsment technológiákról és több egyéb aktuális kérdésről.
A SZŐLÉSZET ÉS PINCÉSZET kiállításhoz kapcsolódó szakmai program is több érdekességet kínál majd, mint például „Szőlő-bor-egészség”, magyar borászok nemzetközi borversenyeken. A kiállításon a Vendég Borrégió a Balatonfüred és környéke Borút Egyesület szervezésében mutatkozik be előadásokkal és borkóstolóval.

2012. január 22., vasárnap

Vince napja – vesszővágás 18 borrend részvételével Ópusztaszeren

2012. január 21. 17:44
Aközel tíz éves hagyománnyal bíró Vince napi vesszővágásra Magyarország számos szegletéből, de még a határon túlról is érkeztek borrendek Ópusztaszerre. Gyönyörű napsütésben, a skanzen Szegedi tanyájában vágta le a vicevesszőt a Szent Vince Borrend nagymestere, aki örömmel állapította meg: bizony jó termés várható az idén. Bár január 22-ére esőt mondtak az időjósok (hiszen a mondás úgy tartja: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”), a biztonság kedvéért a szőlészek és borászok védőszentjéhez is elhangzott egy fohász.

Idén többek között Kecskemétről, Kiskunhalasról, Szegedről, Ceglédről, Mórról, Budafokról, Budapestről, Szekszárdról de még Beregszászról és Szabadkáról is érkeztek borlovagok, akik a népi hagyományok ápolása mellett természetesen az idei termést is megkóstolták.
A Szent Vince Borrend idén újabb taggal bővült Gál Gyöngyvér, a Dél-alföldi Borbarát Hölgyek Társaság elnökének személyében, aki sikerrel vette az Árpád-emlékmű előtti avatási ceremónia akadályait, s a borlovaggá ütés után hivatalosan is a borrend hírvivője lett.
A borszeretők idén a csongrádi, pusztamérgesi és mórahalmi borokat kóstolhatták meg, a jó hangulatot alföldi népzene is fokozta.
Vince, bor, Szer
Szent Vince 304-ben szenvedett vértanúságot Hispániában, a középkori latin egyház január 22-ére helyezte ünnepét. Erekjéi a 10. században a sziléziai Boroszlóba (Wrocław) kerültek, ennek köszönhető, hogy Közép-Európa különböző népeinél fellelhető tisztelete. Alakja felbukkan már a koronázási paláston is, de templomok védőszentjéül ritkán választották, hisz ünnepe a tél derekára esik, mely a leghidegebb időszak is egyben. Pont emiatt azonban – a közeli Pál naphoz hasonlóan – idő- és termésjósló jeles nappá vált. Bár Vince nevének (jelentése: győzedelmes) nincs köze a bor latin elnevezéséhez (vinum), a szavak közti hasonlóság miatt Szent Vince a szőlészek, borászok védőszentje lett, napjának időjárásából pedig elsősorban az őszi szőlőtermésre következtettek.
A pesti ferencesek már a 15. század végén lejegyezték reguláját, miszerint ha Vince napján enyhe az idő, akkor jó bortermésre lehet számítani. A latin versike azóta megmagyarosodott: “ha fénylik Vince, tele lesz a pince”, s ebben a formában – valószínűleg az újkori kalendáriumok hatására – az egész magyar nyelvterületen ismertté vált. A jeles nap hagyománya azonban nem merült ki pusztán e jövendölésben. Elsősorban a Dél-Dunántúl egyes szőlőtermesztő településein szokásban volt a szőlőhegyek felkeresése. Volt ahol az őszi takaráskor bort rejtettek el, s azt itták meg áldomásul, másutt szentelt vízzel, vagy János-napi szentelt borral hintették meg a tőkéket, mezsgyéket. Előfordult, hogy egyfajta analógiás varázslásként disznógömböcöt (a disznósajttal rokon töltött gyomrot) kötöztek valamelyik karóra, hogy a fürtök ősszel hasonló méretűek legyenek. Pécs illetve Eger környékéről adatolható a vesszővágás, egy-egy tőke rituális megmetszése, mely után a levágott vesszőt vízbe téve meleg szobában hajtatták, s a hajtások állapotából a termésre következtettek. Megjegyzendő, hogy e módszer jóval racionálisabb alapokon nyugszik, mint az időjáráson alapuló jövendölések.
A mai Ópusztaszer környékének bortermeléséről nem sok adat maradt fönn. Ezek közül a legkézzelfoghatóbb a kolostor gazdasági épületegyütteseinek sorában feltárt pince, melynek impozáns mérete akár sok ezer liter bor tárolását is lehetővé tette. Valószínű azonban, hogy Szer monostorának szőlőskertjei nem ezen a tájon voltak. A homoki szőlők telepítése csak a filoxéravész után öltött nagyobb léptéket, a középkori előzményekkel bíró, a Tisza árterületén folyó gyümölcsészet keretein belül pedig inkább a vadkörte termésének gyűjtésével foglalkoztak (a vackor természetes előfordulására a közeli Körtvélytó, illetve Körtvélyes helynevek utalnak). A középkori Szertől egy napi járóföldre fekvő Szeged városa a fennmaradt adatok alapján borát a Szerémségben termelte, ugyanezt feltételezhetjük a szeri monostor esetében is. A bort hajóval hozták fel a Tiszán. Szer monostorának feltárt alapfalai ma 4-5 km-re vannak a folyótól, annak egyik ága azonban a középkor idején egy jó kőhajításnyira húzódott. A szerémségi bortermelést a török hódítás már a mohácsi csatát megelőző években tönkretette, ez azonban csak a szegedieknek fájt, hiszen a szeri monostor valószínűleg már korábban elnéptelenedett.

opusztaszer.hu, Törőcsik István

2012. január 20., péntek

KAP - A Közösségi Agrárpolitika 2013 után



http://www.hangyaszov.hu/hirek/unios-hirek/kozossegi-agrarpolitika-2013-utan
Az Európai Bizottság 2011. október 12.-én előterjesztette a Közös Agrárpolitika (KAP) reformtervezetét a 2013 utáni időszakra. E javaslatnak az a célja, hogy valamennyi térségben növelje a mezőgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát és helyi kötődését, s ezáltal valamennyi európai polgárnak egészséges és jó minőségű élelmezést biztosítson, megóvja a környezetet és fejlessze a vidéki területeket. A HANGYA Együttműködés külön is üdvözli, hogy a jövő agrárpolitikája a termelői együttműködések szerepének fontosságát elismerve kívánja elősegíteni a versenyképesebb élelmiszerlánc kialakítását. Az alábbiakban részletesen idézzük a közzététel alkalmából kibocsájtott sajtóközleményt.
„AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÚJFAJTA PARTNERSÉGET INDÍTVÁNYOZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐI KÖZÖTT
„Az Európai Bizottság újfajta partnerséget indítványoz az Európai Unió és mezőgazdasági termelői között az élelmezésbiztonság, a fenntartható erőforrás-felhasználás és a növekedés kihívásainak megválaszolására. Kritikus évtizedek következnek, melyek alatt meg kell vetni egy erős, az éghajlatváltozással és a nemzetközi versennyel szembenézni képes, egyúttal a polgárok elvárásait is teljesítő mezőgazdaság alapjait. Európának szüksége van mezőgazdasági termelőire, a termelőknek pedig szükségük van Európa támogatására. A Közös Agrárpolitikától függ élelmiszer-ellátásunk, rajta áll területeink több mint felének jövője” – nyilatkozta Dacian Cioloş mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos. 
A megreformált KAP innovációra fog ösztönözni, a mezőgazdasági ágazatot gazdaságilag és környezetvédelmi szempontból egyaránt versenyképesebbé fogja tenni, fel fog lépni az éghajlatváltozás ellen és támogatni fogja a munkahelyteremtést és a növekedést. Mindezek révén döntően hozzá fog járulni az Európa 2020 stratégia sikeréhez.
A reform tíz kulcseleme
1. Célzottabb jövedelemtámogatás a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítésére
Az Európai Unió mezőgazdaságában rejlő lehetőségek fokozottabb kiaknázása érdekében a Bizottság a termelők igazságosabb, egyszerűbb és célzottabb jövedelemtámogatását szorgalmazza. Alapszintű jövedelemtámogatásban csak az aktív termelők fognak részesülni. A jövedelemtámogatás üzemenként 150 000 EUR éves összeg fölött csökkenni fog (degresszivitás), felső összeghatára 300 000 EUR lesz, és figyelembe fogja venni az üzemek teremtette munkahelyek számát is. A jövedelemtámogatás továbbá méltányosabban kerül felosztásra a termelők, a régiók és a tagállamok között. 
2. Reagálásra képesebb és az újfajta gazdasági kihívásokkal való szembenézésre alkalmasabb válságkezelési eszközök
Az áringadozások veszélyt jelentenek a mezőgazdaság hosszú távú versenyképességére nézve. A Bizottság hatékonyabb és reagálásra képesebb biztonsági hálókat kíván bevezetni a válságoknak leginkább kitett mezőgazdasági értékesítési csatornák (magánraktározás és állami intervenció) esetében, és elő kívánja mozdítani a biztosítások és kockázati alapok létrehozását. 
3. „Zöld” kifizetések a hosszú távú termelékenység és az ökoszisztémák megóvása érdekében
A mezőgazdasági ágazat ökológiai fenntarthatóságának növelése és a termelők erőfeszítéseinek jutalmazása érdekében a Bizottság azt szorgalmazza, hogy a közvetlen kifizetések 30%-át fordítsák a természeti erőforrások optimális hasznosítását szolgáló eljárásokra. Egyszerűen megvalósítható és ökológiailag célravezető eljárásokról van szó: a növénytermesztés diverzifikálása, az állandó legelők fenntartása, az ökológiai tartalékok és a tájak megóvása. 
4. További kutatási és innovációs beruházások 
A tudásalapú és versenyképes mezőgazdaság kialakítása érdekében a Bizottság az agrárkutatás és innováció költségvetését meg kívánja kétszerezni, és egy új innovációs partnerség révén gondoskodni kíván arról, hogy a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásra találjanak. E finanszírozással lehetőség nyílik a tudásátadás és a termelők körében történő tanácsadás előmozdítására, valamint – az agrárágazat és a tudóstársadalom között szorosabb együttműködést kialakítva –a termelők számára fontos kutatási projektek támogatására. 
5. Versenyképesebb és kiegyensúlyozottabb élelmiszerlánc kialakítása 
Az élelmiszerlánc kiindulópontját alkotó mezőgazdaság igen széttöredezett és kevéssé strukturált. A mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítése érdekében a Bizottság a termelői és ágazati szervezetek támogatását, valamint a termelők és a fogyasztók közötti rövid (nem túl sok közvetítőt tartalmazó) értékesítési csatornák kialakítását szorgalmazza. Ezenkívül a cukor kvótarendszere, amely mára veszített jelentőségéből, 2015-tal megszűnik.
6. Az agrár-környezetvédelmi kezdeményezések ösztönzése
Figyelembe kell venni minden terület sajátosságait, és ösztönözni kell az országos, regionális és helyi szintű agrár-környezetvédelmi kezdeményezéseket. Ennek érdekében a Bizottság azt javasolja, hogy a vidékfejlesztési politika hat prioritása közül kettő az ökoszisztémák védelme-helyreállítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, illetve az erőforrások hatékony felhasználása legyen. 
7. A fiatal gazdálkodók induló tevékenységének megkönnyítése
A mezőgazdasági termelők kétharmada 55 évesnél idősebb. A munkahelyteremtés előmozdítása és a fiatal nemzedékeknek a mezőgazdasági ágazatban való elhelyezkedésre való ösztönzése érdekében a Bizottság új kezdőtámogatás bevezetését javasolja, melyet a negyven éven aluli termelők igényelhetnek projektjük első öt évében. 
8. A vidéki munkahelyteremtés és vállalkozó szellem serkentése
A foglalkoztatottság és a vállalkozó szellem előmozdítása érdekében a Bizottság intézkedéscsomagot terjeszt elő a vidéki térségek gazdasági tevékenységének serkentésére és a helyi fejlesztési kezdeményezések ösztönzésére. A mikro-vállalkozási projekteket például olyan „kezdőkészlettel” fogják támogatni, amely 70 000 EUR összegig terjedő, öt éven keresztül nyújtott finanszírozást foglal magában. Megerősítésre kerülnek a LEADER helyi akciócsoportjai is.
9. A veszélyeztetett térségek fokozottabb figyelembevétele
Termőterületeink elnéptelenedésének elkerülése és gazdagságának megőrzése érdekében a Bizottság a tagállamoknak lehetőséget ad a kedvezőtlen természeti adottságú területek termelőinek kiegészítő kompenzációval való fokozott támogatására. Ez a támogatás hozzá fog adódni a vidékfejlesztési politika keretében már igényelhető támogatásokhoz. 
10. A KAP egyszerűbbé és hatékonyabbá tétele
A fölösleges igazgatási többletfeladatok elkerülésére a Bizottság egyszerűsíteni kívánja a KAP több mechanizmusát, így különösen a kölcsönös megfeleltetés szabályait és az ellenőrzési rendszereket, anélkül, hogy hatékonyságuk csökkenne. Egyszerűbbé válnak továbbá a kistermelőknek nyújtott támogatások is: esetükben üzemenként és évente 500–1000 EUR összegű átalány- kifizetés kerül bevezetésre. A mezőgazdasági tevékenységgel felhagyó kistermelőket arra fogják ösztönözni, hogy földjeiket olyan mezőgazdasági üzemekre ruházzák át, amelyek gazdaságaik szerkezetátalakítását tervezik.
(AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG SAJTÓKÖZLEMÉNYE) „

A közzététel napján Budapesten tartott tájékoztató vetített diasorozata a következő linken érhető el:

A Közös Agrárpolitika reformjáról további információkat és dokumentumokat - angol. francia és német nyelven - ezen címeken talál: 


Újra aktív a LEADER elektronikus benyújtó felület!

Felhívjuk a tisztelt érdeklődők figyelmét, hogy megjelent az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák LEADER fejezetének végrehajtásához 2011-től nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 76/2011. (VII.29.) VM rendelet módosítása, melynek értelmében változott az EMVA IV. tengelyhez kapcsolódó LEADER pályázatok benyújtási időszaka.
A benyújtási időszak meghosszabbítása lehetőséget biztosít az ügyfeleknek arra, hogy a hibásan benyújtott pályázatokat módosítsák, a hiányosan feltöltött dokumentumokat pótolják, vagy akár új pályázatot nyújtsanak be, ennek eredményeként nagyobb esélyük legyen az igényelt forrás elnyerésére.
A rendelet módosításának értelmében a pályázatokat 2011. szeptember 30. és november 15. között, valamint 2011. november 29-től december 5- én 18:00 óráig kell a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) benyújtani elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül, az MVH által rendszeresített és honlapján közzétett formanyomtatványon.
A zökkenőmentes benyújtás érdekében célszerű a pályázatokat beadási időszak első felében feltölteni és beadni az ügyfélkapun keresztül.
A támogatás részletes feltételeit a 76/2011. (VII.29.) VM rendelet tartalmazza.

VERSENYFELHÍVÁS VI.Hagyományok Ízek Verseny



A VI. Orosházi Hagyományok Ízek Versenyére várjuk magánszemélyek jelentkezését füstölt kolbász és szalámi termékekkel
A nevezés feltételei: nevezési díj nincs
A versenyre bárki, bármilyen füstölt kolbásszal, szalámival nevezhet amiből 1 párat vagy egy szálat kell leadni. Nevezni azzal a termékkel lehet melynek elkészítése a nevezés napja előtt legalább 30 nappal előbb történt !
A nevezési időpont: 2012. február 17, 20, 21. naponta 9 -15 óra között
magyargazda, 2012 jan 16 - 08:04

A tömeg adja az erőt

http://magyarmezogazdasaglap.hu/hu/irasok/tomeg-adja-az-erot
Magyar Mezőgazdaság (2012/03. szám)
2012.01.19., csütörtök, 
A francia mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom 2900 szövetkezetet fog össze, lefedi a francia mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés 40 százalékát, együttes árbevétele pedig 82,8 milliárd euró volt 2010-ben, ami háromszorosa az Airbus-ének. A francia gazdák háromnegyede legalább egy szövetkezetnek tagja, a szövetkezetek pedig maguk összesen 160 ezer alkalmazottnak adnak munkát. A mezőgazdaság és élelmiszeripar azon ritka területek egyike a francia gazdaságban, amelyek külkereskedelmi mérlege pozitív (8 milliárd euró): a teljes francia nemzetgazdaság külkereskedelmi mérlege 75 milliárd eurós hiányt mutat.
A szövetkezetek 2010-ben – a cégfölvásárlásokat nem számítva – 900 millió eurót fordítottak modernizációra, és tervben van egy egymilliárd eurós raktárkapacitás- bővítő program, aminek háromnegyedét szintén a szövetkezetek finanszírozzák. A mintegy 2900 szövetkezet vezetőségében összesen 50 ezer, a 13 400 gépszövetkezetben több tízezer további gazdálkodó tölt be valamilyen funkciót. Az országos ernyőszervezetként működő Coop de France (www. coopdefrance.coop) éves kongresszusán az egyik fő téma a külkereskedelem jelentősége volt a mezőgazdaság és élelmiszeripar jövője szempontjából. A gazdasági minisztérium külkereskedelemért felelős államtitkára,Pierre Lellouche a témában tartott előadásában a versenyképesség növelését és a gazdasági patriotizmus szükségességét tartotta legfontosabbnak a francia külkereskedelmi mérleg javítása érdekében

2012. január 18., szerda

Felhívás!



Civil dolgok: Pályázatírás – De hogyan?

2012.01.17 
Az alábbiakban egy olyan „jó tanácsgyűjtemény olvasható, amelyet ha egy kezdő, vagy akár „középhaladó pályázatíró figyelmesen elolvas és alkalmaz, azzal nagyban hozzájárul pályázata sikeréhez. 
Íme a legfontosabb tudnivalók:
Ne reagáljunk minden pályázati lehetőségre!
Bár kissé ellentmondásosnak tűnhet a fenti kijelentés, a pályázatírás legfontosabb alapelve, hogy az ötletekhez kell pályázati kiírásokat keresni, nem a pályázati kiírásokhoz „készül az ötlet! Éppen ezért igyekezzünk mindenekelőtt a céljainkkal, stratégiánkkal összhangban levő pályázati lehetőségeket előnyben részesíteni, ne „dobjunk össze egy pályázatot csak azért, mert épp ott a lehetőség.
Tervezzünk időben!
Ha megtaláltuk a nekünk megfelelő pályázati kiírást, lássunk időben munkához, ne beadás előtt 1-2 nappal fogjunk hozzá. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy pályázat jóval nagyobb eséllyel lesz sikeres, ha sikerül végigvenni minden lépést és a megfelelő időt eltölteni a megtervezéssel és megírással.
Mindig tervezzünk írásban!
A megfelelő tervezés nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy minőségi munkát végezhessünk. Éppen ezért tudatosan tervezzük meg, hogy melyik nap, mikor, mennyi időt tudunk erre fordítani, és hogy ki vesz még részt a megírásban! Még jobb, ha le is írjuk az időbeosztást, megjelölve a határidőt és felelősöket egyaránt.
Legyünk felkészültek a pályázati kiírást illetően!
Mindig szerezzük be az összes releváns információt (pályázati felhívás, pályázati útmutató, pályázati adatlap, kötelező formanyomtatványok, stb.) a kiírással kapcsolatban és alaposan olvassuk el! Ez segít eldönteni, hogy megfelel-e szervezetünk céljai számára a pályázati kiírás, illetve képet kapunk arról is, hogy mi mindent kell figyelembe venni a pályázat megírásakor, ezért ezen nem érdemes spórolni.
Merjünk kérdezni a kiírótól!
A pályázat kiírói nem csak azért vannak, hogy kiírják, befogadják és elbírálják a pályázatokat! Az egyik legfontosabb feladatuk a potenciális pályázók tájékoztatása, informálása, kérdéseiknek a megválaszolása! Ne féljünk kérdezni, érdeklődni!
Ne változtassunk a megadott formanyomtatványon!
Nagyon fontos kritérium, hogy a formanyomtatvány azért formanyomtatvány, mert be kell tartani annak formaiságát, azaz a pályázó nem változtathat annak szerkezetén!
A kötelezően csatolandó mellékleteket kötelező csatolni, tehát csatoljuk!
A kötelezően csatolandó mellékletek listáját a pályázat kiírói a felhívásban mindig közzéteszik. Ezeket a mellékleteket abban a sorrendben kell csatolni, ahogyan azt a pályázat kiírásában kérik, így kisebb az esélye, hogy a pályázat készítője-összeállítója kihagyjon valamit.
Csak annyi helyet használjunk fel, amennyi a rendelkezésünkre áll!
A pályázatokat legtöbb esetben a kiíró által rendelkezésre bocsátott formanyomtatványon kell benyújtani! Ügyelni kell arra, hogy az egyes rovatokat úgy töltsük ki, hogy a rendelkezésre álló helyen, illetve a formanyomtatvány szerint megadott mennyiségű helyen férjen el a pályázati szöveg! Ellenkező esetben megtörténhet, hogy pályázatunkat, formai hibára vonatkozva, el sem olvassák és visszautasítják.
Minden rovatot töltsünk ki!
Figyeljünk arra, hogy a formanyomtatvány minden rovatát töltse ki, mert ha véletlenül kihagy egy fontos rovatot, akkor a pályázatot formai hiba miatt visszautasíthatják!
Strukturáljuk mondanivalónkat!
A pályázat megírása egyfajta logika alapján történjen, ami a pályázati cél pontos megfogalmazásától kezdve a sikeres megvalósításhoz szükséges emberi, anyagi és tárgyi feltételek felhasználásán át, a lebonyolításig és a projekt zárásáig terjed!
Fogalmazzunk kijelentő módban!
A pályázatban használjunk végig kijelentő módot, és kerüljük a feltételest! A kijelentő mód használata azt sugallja a bírálóknak, hogy a pályázat írója minden lényeges dolgot előre eltervezett, és biztos a dolgában.
Időben kezdjük megírni a szakmai részeket, a költségvetésünk pedig illeszkedjék a szakmai részhez!
A költségvetési terv összeállításához csak akkor kezdjünk hozzá, ha már a szakmai résszel elkészültünk. A költségvetés elkészítésénél vegyük számításba, hogy milyen önerővel rendelkezünk, majd összesítse, hogy az egyes programelemekhez, pályázati részcélokhoz milyen mértékű és típusú forrásra lenne szükség! Ha mindezen információk rendelkezésünkre állnak, akkor összeállíthatjuk a költségvetést, amely szorosan kell, hogy illeszkedjen a program szakmai tervéhez! Törekedjünk arra, hogy a költségvetésben ne csak a jelen pályázaton igényelhető összeg szerepeljen (ne csak abból tervezzünk minden költséget állni), próbáljunk bevonni más forrásokat is!
Adjunk értékelési mutatókat a döntéshozó kezébe!
Figyeljünk arra, hogy a pályázati célmegvalósulást az elszámolásnál általában valamilyen jól definiálható eredménymutatóval mérve kell bemutatni (példányszám, résztvevők száma, visszajelzési arány, stb.). Ne gondoljuk, hogy a program „magáért beszél, mérési mutatókat mindig használni kell!
Utaljunk a hosszútávú hatásokra és fenntarthatóságra! 
A legtöbb pályázati kiíró szándéka, hogy közép, vagy hosszútávon is hatással bíró, eredményeket felsorakoztató programok szülessenek. Feltétlenül írjuk le, hogy a pályázati forrás elnyerése esetén a megvalósítást követően milyen eredményekkel, milyen jövőbeni kihatással bír majd a program!
Olvass, olvass, olvass!
Ha elkészült a pályázat, olvassuk el legalább egyszer elejétől a végéig! Kérjünk meg valakit, hogy ő is olvassa el! Ami ugyanis nekünk egyértelmű, nem biztos, hogy egy idegennek is az! Javítsuk a hibákat!
Írjuk alá a pályázatot minden helyen, ahol kérik!
Nagyon fontos, hogy egy pályázati formanyomtatványt a legtöbbször nem csak egy helyen kell aláírni, hanem a nyilatkozatoknál, a költségvetési tervnél, a csatolt mellékleteknél is, sőt, egyre több pályáztató kéri, hogy a pályázat teljes dokumentációját – minden oldalt- írjon alá a pályázó képviselője. Ügyeljünk arra is, hogy ha eredeti aláírást kér a pályáztató, akkor nem felel meg a fénymásolt aláírás.
Fordítsunk megfelelő időt és figyelmet a részletekre!
Ha elkészült a pályázati dokumentáció, figyeljünk kellően oda, hogy minden legyen kitöltve és csatolva a helyén. Mivel az ördög – aki sohasem alszik- a részletekben bújik meg, figyeljünk oda ezekre.
Csomagoljunk megfelelően és figyeljünk oda a határidőre!
Ha elkészült a pályázati dokumentáció, a megfelelő példányszámban, a kiírásnak megfelelően tegyük borítékba, jól elkülöníthető módon, példányonként külön külön összefűzve. Tüntessük fel a borítékon a címzett és feladó nevét és címét, illetve a pályázati azonosítót. Mindig tartsuk be a megadott határidőt, az ezután érkező pályázatokat ugyanis minden esetben visszautasítják.
Szabó Klára Réka Idea Impakt Egyesület 

2012. január 17., kedd

Még azt mondják,hogy a jó borhoz nem kell a cégér - Kiderült, kié a legjobb borlap

2012. január 17.,Szerző: T. S.
A boraikra büszke franciák ezúttal megadták magukat. Most először fordult elő, hogy minden hazainál jobbnak találták egy külföldi étterem borlap ajánlatát. Nevezetesen a katalán El Celler de Can Roca vívta ki a szakemberek elismerését.
A La Revue du Vin de France borszaklap harmadik éve ítéli oda éttermeknek a legjobb borlap díjat. A nemzetközileg igen tekintélyesnek számító szakmai fórum döntése nemcsak az éttermeknek, de a borértő közönségnek is iránymutató. Az idén a Roca-fivérek gironai étterme és borozója, a El Celler de Can Roca került az élre. Joan, Jordi és Josep, a három testvér eddig három Michelin csillagot és a brit Restaurant Magazine-tól a világ második legjobb éttermének járó címet zsebelte be.
A Roca fivérekFotó: vinogallego.com
Éremgyűjteményükbe immár a francia boros díj is bekerült. A szakértők szerint: „a borlapon hihetetlenül jól kiválasztott borok szerepelnek, lenyűgöző a válogatása nemcsak a legjobb spanyol boroknak, hanem a francia és német nedűknek is”. Külön kiemelik, és csodálatra méltónak tartják a három Michelin csillagos étterem és borozó mérsékelt borárait: „tökéletes választás a 40 euró alatti üvegenkénti borár”. A borszaklap ítészei igényes gasztronauták kötelező programjának tartják az El Celler de Can Roca felkeresését. A Roca fivérek közötti szereposztásról annyit érdemes tudni, hogy Joan a szakács, egyébként ő a legidősebb, Josep, a középső fivér a sommelier, és a legfiatalabb testvér, Jordi, a cukrász.
Bár a fivérek a munkában és a sikerekben testvériesen osztoznak, a mostani elismerés egyértelműen Josepnek, a sommeliernek köszönhető. A la Revue du Vin de France díját a párizsi Hotel Bristolban vette át a január 12-ikén este rendezett fogadáson. A gironai étterem, amelynek 250 négyzetméteres pincéjében 40 ezer palackból álló borválogatás található, a tavalyi nyertes, a híres párizsi La Tour d'Argent helyét foglalta el a legjobb borlapok listájának élén.
Gironai hangulat
Fotó: Gyimesi Zsuzsa
Az El Cellar de Can Roca is az a Michelin-es nagyágyú, amelyik nem egy nagyváros szívében dübörög. A gironai Can Sunyer-en még véletlenül sem fordul meg turista, ha nem célirányosan a híres étterembe igyekszik. Ha meg igen, akkor el se akarja hinni, hogy tényleg ott van, ahol. Az égvilágon semmi látnivaló sincs a városszéli, lakótelepi övezetben, a környék leginkább lehangoló. A Roca házból pedig semmi nem látszik az utcai frontról. Magas fapalánkokból ácsolt kerítés védi, rajta szerény cégér. Egy keskeny kapun belépve, szűk kerti út vezet a világ második legjobb étterméhez, ami olyan mintha a família ódon családi házának – ebben működik a konyha, alatta a borospince – szupermodern téli kertje lenne. S a kettőség működik, több mint vonzó, a különös hangulat azonnal magával ragadja az embert.
Ahogy Josep Roca is, aki nemcsak sommelierként működik, hanem házigazdaként fogadja a vendégeket. Pillanatokon belül az asztalokra varázsolja az üdvözlő falatokat – persze különleges kis kompozíciók, novemberben éppen az öt földrészt szimbolizálták – és egy-egy pohár pezsgőt, ami természetesen a ház ajándéka.
Az étlap a la carte fogásai 26 és 57 euró között mozognak,de érdemesebb az ötfogásos degusztációs menüt választani – ami az íz váltó falatokkal kiegészülve bő kétórás lassú élvezet –  125 euróért. A borválasztást már csak azért is ajánlatos Josepre bízni, mert a súlyos, kódexnek is beillő borkönyv áttanulmányozása különben záróráig tarthat. Mellesleg, tapasztalatunk szerint a palackár 50 eurónál kezdődik..
-gy-


Összefogás a közép és kelet-európai HACS-ok között

http://www.mnvh.eu/hirek/1020/20110706/osszefogas-kozep-es-kelet-europai-hacs-ok-kozott
2011.
Júliusban megalakult az egyesületi formában működő Közép és Kelet-Európai LEADER és Vidékfejlesztő Hálózat, a CEE-LEADER. Célja az új EU tagországokban tevékenykedő LEADER HACS-ok összefogása, együttműködésük erősítése.
A magyar és lengyel uniós elnökség ünnepélyes átadása alkalmából 2011. július 1-jén a dél-lengyelországi Zaklincyn kisvárosban találkozott öt közép-európai ország (Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia és Szlovákia) LEADER helyi akciócsoportjainak, településeinek és vidékfejlesztési szervezeteinek képviselői, akik teljes egyetértésben és egyhangúan kinyilvánították az egyesületi formában működő Közép és Kelet-Európai LEADER és Vidékfejlesztő Hálózat létrehozását. A CEE-LEADER rövid névvel jelzett nemzetközi hálózat alapítása szinte egybeesett a 2014-2020 időszakra szóló Közös Agrárpolitika (KAP) és azon belül a LEADER-szerű vidékfejlesztés további erősítésének Európa Parlamenti és Európai Bizottság általi bejelentésével.
A CEE-LEADER szervezet célja az új EU tagországokban tevékenykedő LEADER HACS-ok összefogása, együttműködésük erősítése, elsősorban azért, hogy megismerjék egymás tapasztalatait, közösen jobban hallathassák hangjukat a 2007-2013. évi EMVA és más EU pénzalapok felhasználását érintő vidékfejlesztésben elért sikerekről és a munkájuk során tapasztalt adminisztratív és bürokratikus nehézségekről. Átgondoltan készülnek a 2014-2020. évi EU költségvetési ciklus közös agrárpolitikájából eredő kihívásokra, a vidék- és területfejlesztési programok végrehajtására. Ezzel egy időben erősíteni kívánják a nyugat-európai tagországokban működő LEADER HACS-okkal való kapcsolatokat, átvenni azok immár húsz éves LEADER és vidékfejlesztési tapasztalatait. Ezért a CEE-LEADER rövid időn belül bekapcsolódik az ELARD, az Európai LEADER és Vidékfejlesztő Szervezetbe, amelynek már ma is aktív képviselete van az EU vidékfejlesztéssel foglalkozó brüsszeli szervezeteiben, fórumaiban.
Miközben a CEE-LEADER egyesületi formában Magyarországon kerül bejegyzésre, a szervezet szándéka a nemzeti hálózatainak fokozatos létrehozása a csatlakozó HACS-ok és vidékfejlesztő közösségek, civil szervezetek között. Az alapítók egyetértettek abban, hogy a LEADER HACS-ok a térségben és az érintett országokban nem kellően, vagy egyáltalán nem szervezettek. Ezért szervezési, szakmai és sok esetben erkölcsi támogatásra, biztatásra van szükségük ahhoz, hogy a tevékenységüket nehezítő körülményekről és a sikeres megoldásokról információt gyűjtsenek és azokat a nemzeti irányító hatóságok, kifizető ügynökségek, illetve az EU e témákban illetékes parlamenti és bizottsági döntéshozó és ellenőrző szerveinek tudomására hozzák. A CEE-LEADER közösség elkötelezett abban, hogy erős és életképes szervezetet hozzon létre a partnerség, a szolidaritás és a közös előnyök kifejezésére. A CEE-LEADER biztos abban, hogy igénybe véve a nemzeti és nemzetközi fórumokat - különös tekintettel az ELARD brüsszeli irodáját - , képes lesz rámutatni a LEADER mai működését megbénító, kizárólag a hatósági szempontokat tükröző eljárásrendek káros hatásaira, s a LEADER alapelvek alkalmazásával visszaállíthatja a vidéki területek lakosságának LEADER-be vetett hitét és lelkesedését.
Az érdeklődők további tájékoztatást kaphatnak a szervezethez való csatlakozásról és a nemzeti irodák címeiről CEE-LEADER Koordinációs Irodájától (cee-leader@cserhatalja.eu) mindaddig, amíg a szervezet weboldalát (www.cee-leader.eu) elindítják.
Forrás: Dr. Hajas Pál elnök, Varga Péter alelnök (CEE-LEADER) 

Megjelent a „Válaszúton a mezőgazdaság” kiadvány

http://www.mnvh.eu/hirek/117/20120117/megjelent-%E2%80%9Evalaszuton-mezogazdasag%E2%80%9D-kiadvany
2012. január 17. –
A Greenpeace Magyarország és a Védegylet Egyesület gondozásában megjelent a „Válaszúton a mezőgazdaság” című hiánypótló agrár-szakmai kiadvány, amely a FAO és a Világbank megrendelésére létrejött IAASTD kutatási folyamat eredményén alapul.
Megjelent a Válaszúton a mezőgazdaság című kiadvány, amely az IAASTD (Nemzetközi felmérés a mezőgazdasági tudás, tudomány és technológia hatásáról a világ fejlődésére) kutatások világjelentésének rövid, magyar nyelvű változata. Az IAASTD vizsgálatok folyamatában mintegy 110 kormány és csaknem négyszáz szakértő dolgozott együtt.
A hároméves közös munka 2005-ben kezdődött, célja pedig felmérni, hogy milyen mértékben vagyunk képesek eredményeket elérni az éhezés és szegénység csökkentése, a táplálkozás, egészség és vidéki megélhetés javítása, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóság terén. A teljes világjelentés a www.agassessment.org oldalon érhető el angol nyelven.

A legpraktikusabb házi kedvenc

http://www.szabadfold.hu/csalad/a_legpraktikusabb_hazi_kedvenc_%20szegelyes_teknos
2012. JANUÁR 17.szerző: Tóth Zsigmond
Sok állatbarát szerint az egyik legjobb házi kedvenc a gyerekeknek is nagyon ajánlható szegélyes teknős. Ha elutazunk, több napra előre elláthatjuk eledellel, sőt hűvös helyen a jól táplált állat még a nyár derekán is (akár két hétre) magára hagyható.
Kifejlett példányai akár a 35 centimétert is elérhetik Fotó: Bohanek Miklós
Az elmúlt években nemcsak a teknős tartása, hanem a tenyésztése is virágzásnak indult nálunk, így fiatal szegélyes teknősök mindig kaphatók. Ez a ritka európai szárazföldi faj csak Görögországban és Albánia déli csücskében honos. Tartása semennyivel sem nehezebb a közismert görögteknősénél, sőt sokak szerint megjelenése látványosabb, páncélja szebb az előbbinél. Kifejlett példányai akár a 35 centimétert is elérhetik – igaz, erre egy évtizedet is várni kell. A nőstény kisebb a hímnél, s mindkét nemnél az idő előrehaladtával a hátpáncél hátsó része szoknyaszerűen kiterebélyesedhet – ezért nevezik szoknyás teknősnek is.
Hazánk éghajlatát igen jól viseli, tavasztól őszig nyugodtan tarthatjuk a szabadban. Ha az ősz közeledtével úgy döntünk, hogy fél évre mentesítjük magunkat a teknőstartás mindennapi gondjától, akkor egy száraz és védett pincében hosszú hónapokra is téli álomra szenderíthetjük kedvenceinket. De ha nem teleltetjük, az ősz beálltával fűtött, világos helyet keressünk számukra. Ügyeljünk, hogy a terrárium egyik sarkában nappal 25-26 fok legyen, amit egy fűtött lakószobában legegyszerűbben 25 wattos égővel tudunk elérni. A fiatal, azaz a második életévüket be nem töltött állatokat viszont még ne teleltessük, mert ekkor a legsérülékenyebbek.
Táplálhatjuk őket almával, uborkával, paradicsommal, lóherével, pitypanggal, retek- és karalábé­ levéllel. Állati fehérjét is igényelnek: áztatott száraz kutyatápot, sovány tehéntúrót. Ebből a növendékek kéthetente, a kifejlett példányok kéthavonta egyszer kapjanak. Különösen uborka és paradicsom etetésénél fontos a folyamatos kalcium- és vitaminellátás. Tiszta ivóvíz mindig álljon rendelkezésükre.

2012. január 16., hétfő

Marosvécsi Népújság - Megtartani a minőséget

 JANUÁR 9, 2012 - ANTALFI IMOLA
Sebesi Sütő Mihály tíz éve alapította meg Marosvécsen a községközpontban működő pékséget. Jó minőségű áruval és alacsonyan tartott árakkal tudta állni a sarat a konkurenciával szemben, a péktermékek pedig saját recept szerint készülnek.
Hosszú idő egy évtized ebben az üzletágban, hogyan tudták sikeressé tenni a vállalkozást? – tettük fel a kérdést Sebesi Sütő Mihálynak.
– Csakis jó áruval, a saját, főként feleségem által összegyűjtött és bevált receptekben szereplő hozzávalók mennyiségét szigorúan betartva. És persze az ár is fontos, mi pedig 10 év alatt nem sokat emeltünk az árakon. Nem volt könnyű időszak, Szászrégenben és környékén sok a pékség, nagy a verseny. Mi főként kalácsot, kiflit (naponta 600-700 darabot), aprósüteményeket készítünk, kenyeret keveset, naponta csupán 30-40 darabot. Szászrégenbe szállítunk és a környező falvakba, csak kis üzleteknek. Ugyanazokkal a kuncsaftokkal dolgozunk, bár el kell mondanom, hogy megrendelőink száma a szupermarketek megjelenése miatt az elmúlt években kissé visszaesett – mondta a tulajdonos. A cégben a család dolgozik, két alkalmazott segít nekik. Az indulás nem volt könnyű, egy szászrégeni lakást adtak el, ennek az árából – megtoldva egy bankkölcsönnel – vécsi telkükre építették a pékséget. Tíz év alatt folyamatosan korszerűsítették, az uniós szabványoknak megfelelően szerelték fel, és, bár jó megélhetést biztosít a vállalkozás, a beruházás még nem térült meg. A gazdasági válság idején az éves üzleti forgalom kissé visszaesett, de büszkék arra, hogy a cég jól megy, hogy sikerült megtartaniuk az alkalmazottakat. Naponta saját autóval szállítanak friss árut mintegy 25 üzletnek, pontos megrendelésre, ennél több terméket nem is állítanak elő. A pékség mellett a Sebesi család állattenyésztéssel foglalkozik és koporsókat is árusít.

Méhésztalálkozó Nyárádszeredában

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/m%C3%A9h%C3%A9sztal%C3%A1lkoz%C3%B3-ny%C3%A1r%C3%A1dszered%C3%A1ban
A jogszabályok hiányosságaira is kerestek megoldást
JANUÁR 15, 2012 - KILYÉN ATTILA
A Nyárád-völgyi Méhészegyesület vasárnap a kilencedik szakmai találkozóját tartotta Nyárádszeredában. A rendezvényre a megyénkbeli méhészek mellett eljöttek Hargita megyeiek is. Az elhangzott előadások nyomán a résztvevők tudomást szerezhettek a méhészetek és méhkaptárak azonosítására vonatkozó szabályozó rendelkezésekről, a támogatásokról, azok elérhetőségéről, tapasztalatokat szerezhettek magyarországi méhészek tevékenységéből. 
A rendezvényt Báldé Ernő, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület elnöke nyitotta meg, ezt követően Tóth Sándor, Nyárádszereda alpolgármestere köszöntötte a jelenlevőket, hangsúlyozva, hogy nagyra becsüli a méhészek együttmunkálkodását, amelyet a méhek szorgalmasságához hasonlított. Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke tolmácsolta dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő üzenetét, hogy a Maros megyei méhészek nemcsak munkájukban szorgalmasak, hanem a szakmai megbeszélések, viták, egyéb tájékoztató jellegű találkozók szervezésében is, amelyeknek célja a fejlődés, a továbblépés.
Tánczos Barna, a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkára kifejtette, hogy szívesen jár a méhészek találkozóira, mert az érdekvédelmi szervezetük önerőből, jó alapokra van felépítve. Erről példát vehetnének más mezőgazdasági jellegű érdekvédelmi szervezetek is. Az országos méhészeti programba foglalt célok megvalósítása gondokat is okoz, ezek megoldásában szándékoznak segítséget nyújtani a mezőgazdasági hatóságok.
Antal Lehel, a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Ügynökség (APDRP) megyénkbeli hivatalának igazgatója ismertette a méhészek számára kiírt pályázati lehetőségeket, a pályázási feltételeket. Részletesen kitért az egyesületi tagság biztosította előnyökre.
Bordi Kacsó Zsolt, a Mezőgazdasági és Intervenciós Kifizetési Ügynökség (APIA) Maros megyei kirendeltségének aligazgatója ismertette a 2011-2013-as időszakra vonatkozó országos programba foglalt támogatásokat: többek között a méhészek pályázhatnak gázolaj-támogatásra, különböző betegségek megelőzésére fordított költségeik támogatására, ha az előírt feltételeknek eleget tesznek. Részletesen ismertette a pályázatok benyújtásának eljárási módját.
Dr. Nagy Félix a Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság állatorvosa az intézmény két alapvető tevékenységéről – az állományok egészségügyi felügyelése és az élelmiszer-biztonság követése – beszélt. A járványvédelem kapcsán hangsúlyzota, hogy a méhészek három betegség esetén igényelhetnek kárpótlást. De szólt a gyakorlati eljárásokról is, például az ellenőrzések lebonyolításáról. Megtudhattuk azt is, hogy megyénkben 473 engedélyezett méhészet van az igazgatóságon bejegyezve.
Dr. Suba Kálmán, a Megyei Állatnemesítési és Szaporodásbiológiai Hivatal igazgatója a méhészetek és méhkaptárak azonosítására vonatkozó előírásokat, az azzal kapcsolatos tennivalókat ismertette. A méhészetekre és méhkaptárokra vonatkozó azonosítási rendszer részletes ismertetése élénk vitát váltott ki. A hallgatóságból többen – például Ávrám József, a Székelyudvarhelyi Méhészegyesület elnöke, vagy Lázár Tibor a Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke kifogásolták a szabályozás egyes előírásait, azok, amelyek technikai szempontból nem felelnek meg a termelési módszereknek. Úgy tűnt, hogy a szabályozások kidolgozásánál nem vették figyelembe azt, ahogyan a méhészek dolgoznak. A vita után Báldé Ernőt, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület elnökét kérdeztük. Elvezetnek majd a kifogások a szabályozások módosításához?
– Az a célunk, hogy megtaláljuk a megoldásokat. Szerintem a beszélgetés jó irányban zajlott. A megoldás a lényeg, nem az, hogy mit miért nem lehet. A probléma a biztonsági fólia bevezetésével kapcsolatos, amelyet a kaptárakra helyezendő kódokat tartalmazó kis táblácskákra kell helyezni. De Tánczos Barna államtitkár megjegyezte, hogy a törvényben ez így szóról szóra nincs feltüntetve. A törvény biztonsági elemekről ír. A fólia is lehet az, de nem megfelelő. Én is megjegyeztem, hogy a fiókos méhészkedésnél sem éppen alkalmazhatók a törvény bizonyos előírásai.
A hatóságoknak bizonyos fokon bízniuk kellene a méhészekben – összegzett az egyesületi elnök. A Nyárád-völgyi Méhészegyesület terveiről Báldé Ernő elmondta, hogy a saját költségvetésükből Erdélyi Méhész címmel szeretnének kéthavonta megjelenő szakmai lapot kiadni, mivel az általuk szervezett találkozók – amint a vasárnapi is bizonyította – kezdik elérni a régiós szintet.
A találkozó második felében Nagy István és Csányi Antal pécsi, Dohos László tiszavasvári méhészek osztották meg termelési tapasztalataikat a jelenlévőkkel

2012. január 13., péntek

Kistérségi létfenntartás: a Hangya szövetkezeti modell lehetőségei ma

http://szorgos.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=21&Itemid=23
Szerző: Németh István
Absztrakt
A mai pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságból való kilábalás lehetőségeit világszerte keresik. A megoldások többsége pénzügyi szemléletben fogalmazódik meg. A pénzügyek azonban csak következmények. Az alapvető okok a valóságos működésben, a gazdaságban jelentkeznek: a gazdaság nem működik megfelelően. A gazdasági működés olyan helyreállítására van szükség, amely a lokális közösségek létfenntartását biztosítja a természeti környezet megőrzése és az emberi-társadalmi környezetben elfogadható viszonyok mellett. Mintegy száz évvel ezelőtt volt már egy sikeres alkalmazkodási példa hasonlóan nehéz helyzetből való kilábalásra: ez volt a Hangya szövetkezeti mozgalom. A mai körülmények között is szükség lenne egy ilyen nemzeti szintre emelt összefogásra. Ennek a lehetőségét és koncepcionális vázlatát foglaljuk össze a cikkben.
A kiindulási helyzet
A pénzügyi válság következtében kibontakozó általános gazdasági és társadalmi válság a világgazdaság működési zavaraira mutat rá.
A gazdaság a teljesítmények olyan összehangolt rendszere, amely egy közösség tagjai számára értéket hoz létre. Alapvető kérdés, hogy mi az érték és ki a közösség?
Ha a létfenntartás, a fenntartható létezés keretei között jelentkező, mások jogos érdekeit, valamint a környezetet nem károsító reális igények kielégítése a cél, az érték, valamint a közösség tagjai azok, akik ezeket az értékeket igénylik, akkor normális gazdasági működésről beszélhetünk, ami a gazdaság → pénz → gazdaság sémával ábrázolható (itt a pénz szolgálja a gazdaságot).
Ha minden cselekedetünk mozgatója a pénz szaporítása, akkor a normális gazdaság háttérbe szorul, elcsökevényesedik, a környezeti és szociális károk ottmaradnak a szenvedő lokális közösségben, a hasznot viszont elviszik a globális pénzforgatók. Ez a pénzimádó viselkedés 
a pénz → gazdaság → pénz sémával ábrázolható, ahol addig zsugorodik a szétzilált gazdaság, amíg a pénzbuborék rendszer össze nem omlik. Ma ez a világszerte uralkodó irányzat (ld. még Kiss Tibor hivatkozott cikke).
A válság nem más, mint egy rendszer alkalmazkodási képtelensége a megváltozott körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy hiába jelzik előre egyesek a várható változásokat, ezeknek a kezelésére a rendszer nem épít ki képességeket. A változás bekövetkeztekor nincs meg az elégséges reagáló képesség (amelynek a kiépítése hosszabb időt és befektetéseket igényel).
Gondoljunk arra, hogy a környezettel harmóniában lévő fenntartható fejlődés már hány évtizede felvetett probléma és ennek az egész emberiséget fenyegető veszedelemnek az elkerülése érdekében alig történik valami. A tényleges döntéshozók mindent a minél előbbi tőkemegtérülés oltárán áldoznak fel: a mai profitért feláldozzák gyerekeink, unokáink alapvető létfeltételeinek a fenntartását. Ahogy Stiglitz kifejti: „A profitot privatizálják, a károkat államosítják”.
A gazdaságot a pénzteremtés eszközének tekintő szemléletben nemcsak a környezet károsodik (sok esetben visszafordíthatatlanul), hanem az ember és a társadalom is roncsolódik. Ha a világgazdasági versenyben valahol nem gazdaságos termelni, onnan a termelést elviszik oda, ahol olcsóbb. Itt megemelkedik a munkanélküliség, ott extraprofit keletkezik. De ki fogja megvenni jó áron azokat az olcsón előállított javakat, amelyeket eddig itt vettek meg a „gazdagok”, mert nehezen adják fel a jólétet és eddig volt bőséggel hitel. Most növekszik a munkanélküliség és nincs hitel. Mesterségesen megemelt fizetőképes kereslettel nem lehet tartósan fenntartani egészséges gazdasági működést. 
Leépülő gazdaságban az egyének, családok létfenntartása kerül veszélybe, torzulnak a társadalmi viszonyok, megszűnik az emberek közötti természetes szolidaritás. Leépülnek meglévő egyéni képességek, elvész a tudás, amit generációkon keresztül halmozott fel egy közösség. Megszűnnek olyan közösségi képességek (pl. több generációs családi összetartás), ami hosszú időn keresztül szociális biztonságot adott. A mindenkit gazdasági bérmunkássá formáló pénz hajhászat elsorvasztja az ambíciót, az alkotóképességet. (Az egyén, a család és a társadalom roncsolódásáról ld. Bogár László publikációit.)
Nehezíti a válságos helyzetből való kilábalást az a mentalitás, amely mindig mástól várja a megoldást. Erre szoktatta rá a társadalmat a szocializmus, amely a nagy újraelosztó rendszerében a mindenkiről való gondoskodás illúzióját éltette az emberekben (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az öngondoskodásnak nem volt meg az alapja, ui. az egyének nem tudtak megtakarítani). Ebből a helyzetből tértünk át a kapitalizmusra, amelyben a túlnyomó többség szegény volt. Ez sem az ütőképes vállalkozásindítást, sem a biztonságos öngondoskodást nem tette lehetővé. Az exponenciálisan növekvő eladósodottság és a nemzetközi egyezményekkel ránk kényszerített – a globális szereplők érdekeit szolgáló – korlátozások egyre kevésbé teszik lehetővé az állam számára azt, hogy besegítsen a létfenntartásba azoknál, akik képtelenek erre. Az egyének többsége elvárja a külső segítséget, és alig tesz valamit saját erőből megmaradása érdekében. 
Ezért teljesen eltorzul az, ami normálisabb mentalitású környezetben jól működne, és valóban javítana a lemaradók helyzetén. Nálunk a pályázatok és a támogatások ügyeskedő lenyúlása vált uralkodóvá, amelyből egyesek meggazdagszanak, a többség pedig egyre reménytelenebb helyzetbe süllyed. Ha a kisközösségek nem döbbennek rá, hogy maguknak is cselekvően tenniük kell az életben maradásukért, akkor nincs reményük a fennmaradásra. Ne mástól (EU, állam)várjuk a megoldást, mert a hatalomban ülők lobbisták által befolyásolt hivatalnokok, akik valószínűleg nem a helyi kisközösségi érdeket képviselik.
A válságból való kilábalás reális lehetősége
A válság valódi okait kell felismerni és ezt nyíltan megvitatni. Ha nem a valódi okokat kívánjuk megszűntetni, hanem a következményeket kozmetikázzuk vagy nem a tényleges alkalmazkodást javító akcióba fektetünk be, akkor nincs remény arra, hogy saját erőből a válságból kilábaljunk.
Kulcsfontosságúnak tatom a gazdaság → pénz → gazdaság paradigma szerinti egészséges gazdasági működésre való visszatérést: egészséges arány megtalálását a helyi létfenntartási érdekek és érvényesülés, valamint a globális versenyben való helytállás között.
A gazdaságot a lakosság emberhez méltó életkörülményeinek, tartós létfeltételeinek a biztosítása, megőrzése érdekében kell újjászervezni. Egyszerre kell szociális önfenntartó képességet teremteni és emellett az előállított jó minőségű termékekből a felesleget exportálni. Az önfenntartás érdekében jelentősen javítható lenne a foglalkoztatás, ami a belső piac fizetőképes keresletét növelné, elősegítené a további gazdasági növekedést. Az elveszett belső piac minél nagyobb hányadát vissza kellene szerezni.
Egy elfogadható jövőképben
- az értéket előállítók produktumaira fizetőképes kereslet is van (a kínálat és a kereslet nagyjából egyensúlyban van)
- az egyéni fogyasztásra szánt termékek/szolgáltatások árát az egyének saját jövedelmükből vagy ellátmányukból meg is tudják fizetni
- az egyéni fogyasztást szolgáló termékek nem ártalmasak az egészségre, előállításuk nem károsítja a természetet
- az egyének lehetőséget kapnak arra, hogy képességeiket fejlesszék és azt a keresletnek megfelelően hasznosíthassák, ezzel jövedelemre tehessenek szert
- a vállalkozások által igényelt termékek/szolgáltatások árát a vállalkozások a fenntartható gazdálkodás keretei között képesek is megfizetni
- a termeléstől a végső felhasználásig (illetve az újrahasznosításig) terjedő vertikum mentén senki sem élvez monopolhelyzetet, amelyben erőfölényével mások kárára visszaélhet
- a gazdaság normálisabb működése érdekében szükséges stratégiai változásokat finanszírozni lehet (pl. vertikumok kiépítése a monopolhelyzetek kiiktatására)
- van annyi tartalék-jövedelem a gazdaságban, hogy stratégiai célokra (a születésszám emelésére, a színvonalas gyermeknevelésre, a képzésre, az egészségmegőrzésre stb.), valamint a „termelni nem képesek” részére is biztosítsák az emberhez és korábbi teljesítményükhöz méltó megélhetést
- a fizetőképes keresletet nem csökkenti a hitelpénz mesterséges (manipulált) kivonása a gazdaságból, mert az igényelt áru/szolgáltatásfedezet erejéig helyi pénzen is lehet biztosítani a forgalmat, a gazdaság működését.
Nyilvánvaló, hogy az egykori Hangya-mozgalomhoz hasonlóan párhuzamos struktúra kiépítése a járható út, amely az összes érintett számára fokozatosan javítja a létfenntartás feltételeit. (A Hangya történetét ld. Németh István hivatkozott cikkeiben.) Nem lehet a pénzuralmat kiiktatni, csak káros hatásait lehet valamelyest csökkenteni. Amilyen mértékben nő a tömegbázisa a jövőképben megfogalmazott kultúrának, értékrendnek, és amilyen mértékben képes ez az egyre bővülő közösség saját fennmaradása érdekében a megfogalmazott célokat mind teljesebben megvalósítani, úgy fog ez a párhuzamos gazdaság biztonságot nyújtani mind több honfitársunknak (ahogy ez 60-80 évvel ezelőtt már megtörtént).
Megújítási kísérletek
A Hangya mozgalom újjáélesztéséért Szeremley Béla vezetésével komoly erőfeszítések történtek 1992-98 között. A fejlett nyugat-európai termékpályás szövetkezés sikeres gyakorlatának (elsősorban a dán példának) a honosítási kísérleteként nálunk is elkezdtek TÉSZ-ek (termelői és értékesítő szövetkezetek) szerveződni. Ezek közül a legismertebb Mórahalom (a 2000-es évek elejére mintegy 400 új típusú szövetkezet alakult). Ezek összefogó érdekképviseleti szerveként alakult meg a Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek HANGYA Együttműködése. Sajnos ezek a termékpályás szövetkezések nem tartalmazzák a saját értékesítési hálózatot (amit az eredeti Hangya tartalmazott), így ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak (multi láncoknak vagy termény nagykereskedőknek), mint a családi gazdaságok, kisebb vállalkozások. A mai válságos helyzetben gyakorlatilag működő TÉSZ már csak néhány tucat maradt. A fő problémának azt érzem, hogy ezek a TÉSZ-ek is a globális versenyben akarnak érvényesülni (olyan áruból van feleslegük, amit a multik nem hajlandók reális áron felvásárolni, ugyanakkor nincs technológiájuk arra, hogy a megtermelt értékeiket megőrizzék addig, amíg kereslet mutatkozik rájuk). Ha a TÉSZ-ek a hangsúlyt a belső piac visszanyerésére és tartós megtartására helyeznék, több esély lenne fennmaradásukra, sőt fejlődésükre is.
Felvetődhet a helyi pénznek a használata, amely a világon mintegy 5.000 helyen működik, és valamelyest segít a hitelpénz szűkén (fizetőképes keresletet teremt olyan teljesítmények iránt, amelyekre a hagyományos hitelpénz hiánya miatt nincs kereslet). Mai magyar kísérletek a cserekörök, a szociális kártya, az engedmény klubok (ÉRME bankó, Hegyvidék Kártya stb.). Induló fázisban van a soproni Kékfrank utalvány. Több közgazdász ajánlja a helyi (kiegészítő) pénz használatát (Síklaky István, Varga István, Szalay Zsuzsanna, Lóránt Károly, Csath Magdolna, Róna Péter, Mellár Tamás stb.). Ahogy önmagában a TÉSZ-ek szervezése sem volt megoldás, úgy véleményem szerint a helyi pénz sem fog magában megoldást biztosítani a gazdaság újjáélesztésére.
Komplex megközelítés
Komplex megközelítésre, változtatási stratégiára van szükség, amelyben a résztechnikák önmagukban nem segítenek. 
A gazdasági újjáépítés kulcsa olyan egymáshoz kapcsolódó tevékenységháló kiépítése, amelyben a pénz, célszerűen helyi pénz, minél tovább körforgásban marad.
A helyi pénz alkalmas arra, hogy kontrolláljuk vele azt, mire költi felhasználója, amennyiben kikötjük, hogy csak valóban magyar eredetű áru/szolgáltatás vásárlására használható. A külföldi eredetű áru vásárlását a hagyományos hitelpénzből lehet megoldani. A helyi pénz tehát nem szorítja ki a hitelpénzt. A helyi pénz bármikor átváltható hitelpénzre és hitelpénzből bármikor helyi pénz vásárolható. A helyi pénz használata elkötelezettséget képvisel: birtokosa a magyar gazdaság újjáépítéséhez kíván hozzájárulni.
Az, hogy a helyi pénz meddig marad körforgásban, alapvetően attól függ, hogy
- az eladott termék/nyújtott szolgáltatás, vagyis az eladott érték elég vonzó-e a vásárló számára, hogy azt megvegye (minősége, ára, megbízhatósága, értékesítési feltételei megfelelők-e)
- a termék/szolgáltatás előállítása érdekében milyen forrásból biztosítjuk a szükségleteket (milyen hányadban lehet helyi pénzben fizetni érte)
- milyen mértékben lehet helyi pénzben fizetni a béreket, az adókat, a közüzemi díjakat stb.
- milyen hányadban jönnek a segélyek, támogatások helyi pénzben 
- hogyan tudjuk garantálni, hogy a helyi pénzt valóban arra költsék, amire elterveztük: 
o a boltok elszámolásaiból világosan derüljön ki: a helyi pénzt csak legálisan elszámolható cikkekre fogadták be
o a boltoknak ne legyen joga a vásárlótól kapott helyi pénzt hitelpénzre átváltani, viszont helyi pénzért vásárolhatnak 
o azt a helyi pénzmennyiséget azonban, amelyet ők vásároltak maguknak hitelpénzből, bármikor átválthatják hitelpénzre
- a helyi pénzt tömegesen nem váltják-e vissza, mert nincs elég megfelelő mennyiségű és árú kínálat, nincs elég elkötelezettség, hogy a magyar gazdaságot fellendítsük stb.
A helyi pénz bevezetése önmagában még nem oldja meg a gazdaság újjászervezését, viszont kedvezőbb működési feltételeket teremt.
A gazdaság újjáépítése, újjászervezése, mint önálló feladat, tehát nem kerülhető meg. A gazdaság helyi pénzzel támogatott újjáépítésére van szükség.
A legnagyobb tömegbázis a létfenntartási piac „visszafoglalásán” alapuló gazdasági újjáépítésre teremthető meg. Ebben ui. majdnem minden magyar állampolgár érdekelt.
A létfenntartás legfontosabb elemei:
1. Egészséges élelemhez való hozzájutás
2. Évszaknak megfelelő öltözettel való rendelkezés
3. Lakhatás
a. Víz, fűtési-főzési képesség, villany
b. Szolidáris, nem deviáns szomszédság
c. Elfogadható és megfizethető közüzemi szolgáltatások, közlekedés, kommunikáció
4. Egészségmegőrzés, alapvető egészségügyi ellátás
5. Az elesettekről való gondoskodás
6. Az érvényesüléshez szükséges tudás megszerzése
7. Közbiztonság
Az egészséges élelemhez való hozzájutás az agrárágazat létfenntartási céljainknak megfelelő újjáélesztésével biztosítható.
Az agrárágazat talpra állítása minimálisan az önellátás érdekében azt kívánja meg, hogy
- legyen termelés az alapvető élelmiszerekből
o a termelés szükségletei reális áron beszerezhetők legyenek
o a termelés szakszerű, gazdaságos, ellenőrzött (vagyis megbízható) legyen
- a termékek/termények reális áron eladhatók legyenek
- megoldott legyen reális áron a termékek végső fogyasztóig való eljuttatása
- a végső fogyasztók jó áron, jó minőségű és megbízható áruhoz jussanak tartósan működőképes bolthálózatban
- a végső fogyasztók tudatosan és megelégedettséggel vásárolják a hazai agrártermékeket
Ha biztosított az önellátás, lesznek termékek, amelyek exportálhatók is. Az elsődleges cél az önellátás terén való minél nagyobb piaci részesedés szerzése.
A feladat komplex: a termeléstől (termelési szükségletek beszerzésétől) kezdve a végső felhasználásig, illetve a hulladék hasznosításáig egy sor vertikumot kell működtetni. Nem elég egy-egy szakaszra koncentrálni, mert a le nem fedett részen vissza fognak élni az ott tevékenykedő „nepperek” erőfölényükkel.
Teljes vertikumot kisközösségben (néhány falu, egy mezőváros környezete) lehet a legkönnyebben kiépíteni.
A MAGOSZ szervezte „szociális” bolthálózat néhány gyümölcsféle, zöldség, méz, esetleg tej, tejtermék esetében versenyképes alternatíva a multikkal szemben, de ez a mozgalom még kezdeti stádiumban van. Az egykori Hangya boltok nagyobbak voltak és áruválasztékuk is szélesebb volt.
Ha minden faluban lenne szociális bolt, amely alapvetően helyi (közvetlen környezetből származó, megbízható körülmények között termelt) árut értékesítene, netán főként helyi pénzért, akkor bizonyos alaptermékekből a vertikum helyi kiépítése megtörténne. Itt is kérdés a hűtés, tárolás, szállítás, de feltételezhető, hogy ez helyi összefogással biztosítható.
Gond azonban a technológiát igénylő termékek előállítása (tejtermékek, vágóhíd és húsfeldolgozás, tartósítás, konzervgyártás, cukorgyártás, gabonatárolás és őrlés stb.). Ezek a technológiák vagy külföldi kézben vannak, vagy hiányoznak. Ez a kiszolgáltatott helyzet kompromisszumra késztet: a tudatos vásárlásnak alapanyagokra és egyszerű technológiákkal előállítható termékekre (aszalt termékek, lekvárok, sűrítmények, füstölt húsáruk, mélyhűtött áruk, liszt stb.) kell koncentrálnia: a beltartalmi értéket kell figyelni, nem a csinos csomagolást és a „vegyipari” („íz-ipari”) csúcsteljesítményeket.
A kistérségi önellátás azonban nem oldja meg az elmúlt 50-60 évben városokba kényszerített többség gondjait. Ehhez a kistérségi termelésnek önellátáson felüli méretűnek kell lennie és a városokban is ki kell építeni az értékesítési hálózatot, illetve meg kell szervezni a szállítást-tárolást. Ez a városi „terjeszkedés” történhet stratégiai szövetségeken keresztül.
Az agrárium felélesztésének csak egyik csatornája a termelőtől a vevőig kiépülő termékút racionális és méltányos működtetése. Fontos a termékút szükségleteinek is minél racionálisabb, méltányosabb biztosítása (alapanyag, vetőmag, gép, szerves- és műtrágya, növény-védőszer, energiaellátás, a szállítás, tárolás biztosítása). Ezekkel a képességekkel kevés termelő rendelkezik. Minél diverzifikáltabb egy gazdaság (növénytermesztés, állattartás, elemi tárolás, feldolgozás), annál több belül termelődő „hulladék” hasznosítható (a megtermelt takarmányt eszi az állat, a trágya jó földekre, bioenergia termelhető stb.).
Az egykori Hangya szövetkezeti rendszer sem egyetlen vállalat (szövetkezet) volt, hanem több ezer önállóan gazdálkodó szövetkezet, üzem, vállalkozás jól koordinált együttese. Ezt a szervezési modellt érdemes ma is követni.
A virtuális vállalat úgy jön létre sok önállóan gazdálkodó egységből, hogy méltányos együttműködési szabályokkal koordinált a működés. Ez tanítást, képzést, fegyelmet, átláthatóságot és ellenőrzést, valamint a hasznon való méltányos osztozkodást jelent.
A virtuális vállalat létrejöttéhez azokat a funkciókat kell a koordináló szervezetbe telepíteni, amelyek az önállóan gazdálkodó egységeket arra kényszerítik, hogy a teljes termékutak racionálisan és méltányos együttműködés alapján valósulhassanak meg. Lesznek régiónként koordinálandó feladatok (pl. szállítás, tárolás), de lesznek valóban egy központból végrehajtandó koordinációs feladatok (pl. központi beszerzés, nagyberuházások, hitellel való ellátás, az egymásnak nyújtott teljesítmények elszámolása, minőségellenőrzés). 
Tekintettel kell lenni az agrárium sajátosságaira: nevezetesen a multi-funkcionalitásra és arészmunkaidős foglalkoztatásra. A szakosodott (mondhatni monokultúrás) szervezetek nem felelnek meg ennek a sajátosságnak, mert vagy árufelesleget termelnek azért, hogy kapacitásaikat kihasználják, vagy a rezsijük lesz olyan nagy, amit az eladási ár nem honorál. Sem az eladhatatlan áru, sem a magas önköltségű áru nem gazdaságos.
Ezért helyre kell állítani, illetve ismét meg kell honosítani az egykori Hangya mozgalom idejében még létező felelős gazda szemléletet, az apáról fiúra szálló tudást és elkötelezettséget, anépiskolát, a faluközösség szellemét (amely összefogásban, egymás segítésében, helyi hitelszövetkezetek megalapításában, a hiányzó technológiai lépcsők közös vállalkozásban történő megvalósulásában jelent meg). Az a gazda, amelyiknek felelősen kell gondolkodnia, hogy milyen értéket tud kínálni és ezt hogyan valósítja meg, hogyan adja el a vevőnek, messze magasabb rendű, intelligensebb tevékenységet végez, mint az a bérrabszolga, akinek megmondják: miből, mit termeljen, és amikor ezt az időjárás viszontagságai ellenére teljesíti, akkor önköltségi ár alatt kívánják tőle a terméket megvenni. Ez az önálló és intelligensen viselkedő gazda fogékony az innovációra, a tudásalapú termelésre, amely ismeretet el kell hozzá vinni. Ez jelentősen javítja piacra jutási esélyeit. De ugyanígy „nevelni” kell a vevőt is, hogy az áron kívül mást, elsősorban a biológiai értéket is vegye számításba, amikor élelmiszert vásárol. Ki kell emelni a vevőt abból a megnyomorított állapotból, hogy csak az olcsó, élelmiszernek látszó hamisítványokat legyen képes a multiktól megvásárolni. Ehhez persze többek között a városi lét alapvető feltételein is változtatni kell, de a falu felé fordulás esetleg többlet keresletet indukál saját hasznosítható képességei számára. A helyi pénz elterjedése mindenesetre ebben is segíthet.
A faluközösség kiépülésével párhuzamosan tartalommal töltődhet fel az önkormányzatiság is (nem az államtól leosztott feladatok alulfinanszírozott és átpolitizált végrehajtására korlátozódna). A valódi öngondoskodáson, önfenntartáson nyugvó önkormányzatiság szintén a létfenntartás legfontosabb elemeire koncentrálva egyre biztonságosabb és tartósan fenntartható környezetet biztosítana a helyi közösség számára azzal az összehangoló erővel, amelyre az együtt érvényesülés kényszeríti a résztvevőket. A felvilágosult önkormányzatok remélhetőleg minél előbb elkezdik ennek a létfenntartási piacnak a megvalósítását, a helyi pénzzel olajozott helyi gazdaság és létfenntartás egyre nagyobb mértékű kiépítését.
Ma is érvényesek mindazok a megállapítások, amelyekre alapozva a Hangya mozgalom létrejött:
1. Fel kellett ismerni, hogy a gazdákat szervezni, tanítani kell, hogy hatásos önvédelemre tehessenek szert (Magyar Gazdaszövetség, Szövetkezés c. folyóirat, Hazánk c. napilap)
2. Fel kellett ismerni, hogy a pénzuzsora kivédésére helyi összefogással hitelszövetkezeteket kell létrehozni, amelyek messze méltányosabb feltételekkel biztosítottak pénzt a gazdák számára, mint az akkori bankok és az uzsorások. Ezzel meg lehetett akadályozni a hitelcsapda kialakulását és a tömeges árveréseket (a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete, majd az Országos Központi Hitelszövetkezet).
3. Fel kellett ismerni, hogy az áruuzsora kivédésére helyi összefogással fogyasztási szövetkezeteket kell létrehozni, amelyek a megtermelt javakat méltányos áron juttatták el végső fogyasztókhoz, kiiktatva a közbeékelődő élősködőket (Mezőgazdák Szövetkezete. majd a Hangya Szövetkezeti Központ és a Hangya kötelékébe tartozó vidéki és városi szövetkezetek)
4. Fel kellett ismerni, hogy a gazdatársadalomnak szüksége van saját biztosító társaságra, mert a pénzhatalom biztosító társaságai éppúgy kiszolgáltatott helyzetbe szorították, mint a pénz- és áruuzsora (Gazdák Biztosító Szövetkezete).
Ezekre a felismerésekre alapozva, - mai szóval hatásos változásmenedzsment keretei között - önfeláldozó segítőkészségre támaszkodva sikerült egy nemzetmentő párhuzamos gazdasági struktúrát létrehozni (Hangya-központ, hitelszövetkezetek, termelő-értékesítő-fogyasztási szövetkezetek, kapcsolt ipari rt. és értékesítő szövetkezetek). Ez a szövetkezeti hálózat hatékony holdingként működött, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb vállalatává nőtte ki magát, sőt a második világháború előtt már a legnagyobb magyar vállalatbirodalom volt. Ebben a holdingban tisztességes belső osztozkodási viszonyok voltak és a hasznot az üzletrészek után járó osztalék („kamat”) felett még vásárlási visszatérítések formájában is felosztották, már ami maradt a közösen elhatározott fejlesztések és támogatások finanszírozásán felül. A Hangya szövetkezeti rendszer a tisztességes munkán és szolidaritáson alapuló élhető élet kialakításának öntevékeny megszervezésére egyedülálló példa. Ma is nagy szükség lenne egy ilyen mozgalom sikeres szervezésére.
A Hangya mozgalom többet tett, mint egyszerű vállalatépítést: a hazáért, a közvetlen környezetért áldozatot vállalni képes közösségeket formált, egy újfajta gazdasági működési mód vezető értelmiségét nevelte ki országszerte, amely a kapitalizmus keretei között mintegy harmadik utas, szociálisan érzékeny, mai szóval ökoszociális piacgazdasági működést testesített meg. Ehhez legalább tíz évre volt szüksége, melynek során alapítóitól, a nemzeti érzelmű arisztokráciától bőkezű támogatást kapva, rendkívül szívós munkával jutott el odáig, hogy 1908-tól kezdve tömegesen jelentkeztek faluközösségek arra, hogy Hangya szövetkezetet alapíthassanak. 
Fel kell tenni a kérdést, hogy a mai magyar újarisztokráciában van-e annyi nemzeti érzés, hogy ennek a létbiztonságot, nemzeti fennmaradást teremtő együttműködésnek a kialakítását anyagilag (alapítványon keresztül) ugyanolyan bőkezűen támogatnák-e egyesek, mint tették azt 100 évvel ezelőtt Károlyi Sándor gróf és társai? Lesz-e olyan kormányunk, amely felismeri ugyanazt, mint amit gróf Bethlen István miniszterelnökként felismert, hogy a Hangya mozgalmat nem eltiporni, hanem támogatni kell? Vagy rettenetes ellenszélben, jogi, pénzügyi, adózási ellehetetlenítés közepette kell küzdeni a létért folyamatosan, mint ahogy ma történik?
Hivatkozások:
• Bogár László: Magyarország és a globalizáció, Osiris, 2003.
• S. Gesell: A természetes gazdasági rend (ford.. Síklaky István), Kétezeregy kiadó, 2004.
• Helyi pénz: www.complementarycurrency.org 
• „Íz ipar”: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0905/megetetett_tarsadalom
• Kiss Tibor: Térségi öko-hálózat : http://www.johafigyelunk.hu/pdf_jhfk/JHFK_2009_23.pdf)
• Németh István: A Hangya szövetkezeti mozgalom egykor és a mai szövetkezési lehetőségek (http://lmv.hu/node/4267)
• Németh István: A Hangya szövetkezeti mozgalom egykor és a mai szövetkezési lehetőségek (2. rész). Gazdaságélénkítés a létfenntartási piac helyi pénzzel segített visszaszerzésével (http://lmv.hu/node/4336)
• Síklaky István: Létbiztonság és Harmónia, Éghajlat, 2003.
• Szeremley Béla: Hiányzó nemzeti intézményünk a termékpályás szövetkezés (A falu , Merítés 2001-2008, különszám, 2009. június, 121-127.old)
• Szeremley Béla: Útmutató örökségünk a 100 éves HANGYA (A falu, 1998. 2. szám 47-55. old.)