2019. április 20., szombat

Biztosítási díjhoz nyújtanak támogatást

2019. április 16., 
Cătălina Savin, a megyei vidékfejlesztési hivatal igazgatónője értesített arról, hogy április 1-jétől pályázható a 17.1-es intézkedés, amelyet a növénytermesztés és az állattenyésztés területén tevékenykedő gazdák vehetnek igénybe, s amelynek célja a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezelése, a lehetséges károk enyhítése.
A pályázható összeg 42,8 millió euró, a pályázatokat november 30-i határidőig lehet feltölteni az ügynökség számítógépes rendszerébe.
Az igazgatónő elmondása szerint a mostani, első kiírás a tavaszi kultúrák biztosításának támogatását célozza, s ezt az év vége felé egy újabb kiírás fogja követni az őszi kultúrák biztosítására. Az intézkedés lényege, hogy a biztosítótársaságoknak kifizetett díj egy részét az ügynökség sikeres pályázás estén megtéríti a pályázónak.
A mostani előírás szerint az intézkedés keretében a pályázónak a teljes gazdaságát vagy valamely kultúrájának összes területét, illetve állatait be kell biztosítania szárazság, forróság, árvizek, jég, tavaszi fagy, vihar, nagy erősségű záporok, hosszan tartó túlzott csapadék, valamint a karanténlistán szereplő növény- és állatbetegségek okozta károk ellen. Az igazgatónő elmondása szerint az intézkedésre magánszemélyek és jogi személyiséggel rendelkező termelők egyaránt pályázhatnak. Feltétel, hogy a pályázó 18 éven felüli, aktív mezőgazdász legyen, a biztosítótársasággal megkötött biztosítási szerződésben pedig a biztosított kultúra, illetve kultúrák teljes területe szerepeljen. Kivételt képeznek a szőlőtermesztők, akik nem pályázhatnak ezen a kiíráson.
Az igénylőnek az őszi, tavaszi kultúrákra, ültetvényre a fent említett károk (szárazság, forróság, árvíz, jégkár stb.) legalább egyikére kell szerződést kötnie valamelyik biztosítótársasággal.
A növénytermesztésben a támogatás csak a megfelelő kultúrákra kötött biztosítások esetében fizethető ki (tavaszi vagy őszi kultúrák). Azon növénykultúráknál, amelyeket többször is betakarítanak egy év alatt (pl. többszöri kaszálás, többrendbeli szedés), a biztosítási szerződésnek minden egyes betakarításra érvényesnek kell lennie.
Az igényelhető támogatás értéke a biztosítási szerződést kötő gazdaság nagyságától, SO-értékétől függ. Kisgazdaságoknak (11 999 euró SO alatt) a biztosítás összegét 70 százalékban, 12 000 euró SO-t meghaladó gazdaságok esetében a teljes összeg 55 százalékát térítik meg. Minden egyes termesztett növény hektárjának, minden egyes állatfajnak és kategóriának megfelel egy SO-euró érték, ezeket összesítve számítható ki egy gazdaság SO-euró értékben kifejezett értéke (nagysága). Pályázatokat az országos ügynökség számítógépes rendszerében, online feltöltéssel lehet benyújtani. A pályázati tájékoztató, a kitöltendő üzleti terv modellje és a csatolandó igazolások, dokumentumok listája megtalálható az ügynökség honlapján (afir.info). Az igazgatónő felhívja a támogatást igénylők figyelmét, hogy abban az esetben, ha a pályázati keretösszeg elfogy, az ügynökség számítógépes rendszere az említett november 30-i határidő lejárta előtt is leállhat, nem engedve további pályázatok feltöltését. Ennél az intézkedésnél a keretösszeg 110 százalékáig lehet pályázatokat benyújtani. Incze Péter

Az uniós megszorítások egybeesnek a józan paraszti ésszel – Haschi András APIA-igazgatót kérdeztük

2019. április 19.,   Bartha Réka 
Hargita megye dobogós a Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) által folyósított mezőgazdasági támogatások lehívásában, és ez azért van így, mert az önkormányzatoktól a gazdaszervezeteken át egészen az APIA alkalmazottjaiig széleskörű összefogással segítik a gazdákat – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Haschi András. Az APIA Hargita megyei igazgatója szerint ha a hatalmas bürokrácia ellenére is egy hazai gazda éppen úgy műveli meg a földjét, ahogy a dédnagyapja vagy az ükapja, jelentős európai alapokhoz juthat. 
- Hogyan alakulnak a következő költségvetési ciklustól, 2021-től az Unió által elkülönített mezőgazdasági támogatások? Mire számíthatnak a székelyföldi gazdák? 
- Az Európai Bizottság 365 milliárd eurót irányoz elő mezőgazdaságra a következő költségvetési időszakban, amiből Románia 20,4 milliárd eurót kap. Ez egyébként több mint az előző ciklusban, hiszen 2007-2013 között 13,8 milliárdot, 2014-2020 között pedig 19,4 milliárdot kaptunk. Tehát összességében nő a támogatási alap, viszont gazdaságonként 100 ezer euróban akarják maximalizálni a lehívható támogatás összegét. Ez azt jelenti, hogy egyetlen gazda se kapjon ennél többet. Ez az erdélyi gazdákat nem érinti annyira, azonban drasztikusan érinti az ország más térségeiben több ezer hektáron gazdálkodókat. A másik baj az, hogy a mi országunk ehhez úgy áll hozzá, hogy Bukarestben a miniszter ajtaján nem a kisgazda, hanem a nagygazda kopogtat, ezért általában a szaktárca ez utóbbiak lobbiját viszi tovább. Ez a 100 ezer eurós felső határ csak az alaptámogatásra érvényes. Nekünk viszont Erdélyben a sok pénz nem az alaptámogatásból jön be, hanem a többiből. Reálisan nézve: egy gazda akár 600-700 eurót is kaphat hektáronként, ha például a különlegesen védett haris madarat vagy sasokat védi. Ezért is úgy látom, hogy semmivel sem vagyunk hátrányban egy bármilyen nyugati gazdával szemben. Itt azt is kell tudni, hogy a területre vonatkozó alaptámogatás Csíkszereda és Kolozsvár környékén is ugyanannyi, mint Teleormánban vagy Konstancán, az Unió pedig ennek a felső határát akarja megszabni. Ezzel szemben nekünk a támogatás nagy része például abból származik, hogy sok a hegyvidéki terület: Hargita megye 67 közigazgatási egységéből 62 van hegyvidéken, ami azt jelenti, hogy a gazdák 100 eurós plusztámogatást kapnak minden egyes hektárra, ha a kaszálóját, legelőjét rendben tartja, ami azt jelenti, hogy minimális földmunkát kell végeznie. Mert a tehén lelegeli a legelőt, a gazda kaszál is rajta kézzel, könnyűgéppel – ennek alapján változnak a támogatásokat –, és így komoly pénzhez hozzájuthat. Illusztráció: agroteca.ro Gazdafórumokon ezt el is szoktam mondani: ha a gazda pontosan úgy műveli meg a földjét, mint ahogy a dédnagyapja vagy az ükapja, akkor még kaphat rá akár 150 eurónyi plusztámogatást. Oda tud jutni, hogy egy hektár szántóföldre kap 250 eurót, és hektár kaszálóra vagy legelőre – ami negyedannyi befektetést sem igényel, mint az előbbi – akár 450 eurót is. Ezért is azt mondhatom, hogy nem vagyunk hátrányban a nyugati gazdákhoz képest 
- Minek tulajdonítható ez az előnyös helyzet
- Ez azzal magyarázható, hogy európai országok egy részében – Olaszországban, Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában – van hegyvidék, így mindenki harcol azért, hogy a hegyvidéki gazdálkodó ember minél több pénzt kapjon. Ők is tudják, hogy a szekérrel, traktorral nemcsak előre meg hátra, jobbra és balra kell menni, hanem felfele és lefele is kell, tehát nehezebb a gazdálkodás az ilyen vidékeken. Hivatalosan úgy is hívják, hogy „kedvezőtlen adottságú területek”, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy 600 méterrel tengerszint fölötti magasságban gazdálkodnak. Ez időjárásbeli és egyéb természeti hátrányokat is feltételez, azonban az egészséges és jó minőségű élelmiszer is mind innen származik. Persze, van ennek az egésznek egy környezetvédelmi oldala is: amíg Angliában újravetettek minden hektár füvet – kaszálókon, legelőkön –, és már nincs meg az a biodiverzitás, ami nálunk, addig nekünk, illetve a hasonló országoknak pénzt adnak azért, hogy ezeket valamilyen formában megőrizzük. Ezek nem megszorítások, hiszen nálunk ezek tulajdonképpen egybeesnek a paraszti józanésszel: amik most uniós kikötések, mind önszántukból végezik nálunk azok, akikre elődeik átörökítették. A mai gazdáknak ebben a rohanó világban kicsit bonyolultabb ez, meg aztán sokaknak nincsen is meg ehhez az előzetes ismeretük, hogy pontosan tudják, hogyan kell eljárni. Pénzátcsoportosítást tervez az Unió: elvenné a nagygazdáktól és átcsoportosítaná az egészet a környezetvédelem, a fiatal gazdálkodók irányába. Hiszen az elképzelés úgy szól, hogy a közvetlen támogatások minimum 2 százalékának megfelelő összeget a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására kéne fordítani. Most is van ilyen támogatás, de bizonyára nem éri még el a 2 százalékot. Tehát gyakorlatilag nem veszik el a pénzt, hanem átütemezik, termeléshez kötött támogatás lenne, és csökkenne az alapok szociális segély-jellege. Eddig a gazda kapott egy bizonyos összeget, ha betartott bizonyos feltételeket, az új rendszer viszont már azt sugallja, hogy valamit tenni is kéne ezért az összegért. Ráadásul, ha fiatal vagy, többet kapsz, ha véded a környezetet, akkor is, ha meg minőségi terméket állítasz elő, ha törzskönyvezett állatod van, szintén plusz pontnak számít. Ezek mind számítottak eddig is, de egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy ne csak termeljünk, hanem jót termeljünk, ne csak elvessük azt a magot, hanem minőségi vetőmagot vessünk. Nyilván, a fémzárolt vetőmag ára tízszerese annak, amit a gazda egyik évről a másikra félretesz, hogy aztán elvesse. De ha ezt megteszi, akkor plusz pénzt kap. A gazdák támogatása jelenleg is kategorizált: a kisgazdának kevés támogatás jár, mert ő egy-két hektáron gazdálkodik, nem tud megélni csak a támogatásból. A nagygazdát megint nem kell búsulni, mert az már profitorientált termelőegységnek számít és fenntartja magát. Itt tulajdonképpen a köztes, a 25-30 hektáron gazdálkodókat kell felkarolni. Ha jól értem, éppen ezt a kategóriát akarta támogatni a tavaly az Európai Bizottság azzal a többletösszeggel, amit a válságalapjából irányozott elő, a terület alapú támogatás kiegészítéseként. 
- Miért fontos az, hogy ennek a rétegnek kiemelten jól menjenek a dolgai?
 - Azt itt tudni kell, hogy a közepes gazda az, aki éjt nappallá téve dolgozik családostul, a végén pedig, amikor a vonalat meghúzza, akkor azt mondhatja, hogy miért kínlódjon tovább itthon, inkább elmegy külföldre, dolgozik öt hónapot és ugyanennyi pénze van. Nos, a támogatás révén pont akkora összeg jön ki neki, hogy ne akarjon elmenni – itt estenként több ezer euróról is szó van. És az övé már egy olyan méretű gazdaság, amelyből meg lehet élni, amiért nem kell minden nap munkába járnia, fejleszteni is tudja és adót is fizet utána, nem áll sorba szociális segélyért. Magyarán: az állam leveheti róla a gondját. Tehát itt a kis- és nagygazda a legproblémásabb. Hiszen a nagygazda harcol azért, hogy minél több támogatást kapjon, a kisgazda pedig nem tud a felszínen maradni csak abból, amit támogatásként kap. Múlt évben nemcsak többlettámogatásról szóló jó hírt, hanem rosszat is kaptak a gazdák. Hargita megyében 7000 állattenyésztő gazdának kellett visszafizetnie az uniós támogatás egy részét. 
- Hol kalkuláltak rosszul és milyen visszajelzéseket kaptak a gazdáktól, amikor kiküldték a visszafizetésről szóló értesítést? 
- Az volt, hogy elszámolták a keretösszeget. Pontosabban: az összeg megállapítása egy bizonyos keresztellenőrzés előtt történt, és nem eszerint számolták ki, hogy hány állatra is járna összesen támogatás. Aztán meg kiderült, hogy tulajdonképpen több állatról van szó, mint amennyivel számolt a mezőgazdasági minisztérium, és gyakorlatilag túl sok támogatást folyósítottunk állatonként. És vissza kellett venni az összeg egy részét, mert a keretösszeget meghaladta. De az az igazság, hogy nekünk ezzel nem volt olyan rossz tapasztalatunk, mint amilyenre számítottunk. Azt gondoltuk, hogy idejön majd ezer ember, beperel minket, a gazdálkodó azonban – egyszerű ember lévén – nem foglalkozik ilyesmikkel, és úgy vélte: kapott elég pénzt, nem olyan nagy dolog azt a pluszt visszahozni. Itt a nagy gond az volt, hogy a szaktárca nem tudta megoldani, hogy ezt az összeget a következő évi támogatásból vonhassuk le, hiszen fedik egymást a költségvetési évek, meg aztán amúgy is eléggé elcsúsztak időben a kifizetések. Így aztán gyakorlatilag visszakértük a gazdáktól a pénzt, amiben az volt az enyhén nevetséges, hogy egyik nap visszahozta a pénzt, másnap meg kapta a következő évi támogatást. Butaság volt, amely ráadásul jelentős papírmunkával is járt. Mert a papírozás visszafizetés estén gyakorlatilag szinte ugyanakkora, mint amekkora a támogatás kérvényezésekor. És még nem is volt olyan nagy összegről szó. Persze, akinek van száz-kétszáz állata, annak nagyobb összeget kellett visszafizetnie, viszont nagyobb összegű támogatást is kapott. Az a tapasztalat, hogy a gazdák kilencven százaléka nem tudja, mekkora támogatásra jogosult, hiszen a rendszer annyira komplex, hogy még én magam sem tudom, hogy például x hektár esetén ennyi és ennyi, hiszen 5 hektáron felül már más az összeg, a következő 25-re megint más, 30 hektár fölött ismét változik. És aztán vannak regresszív támogatások is, ami azt jelenti, hogy hegyvidéken például egy bizonyos hektárig bizonyos összegű támogatás jár, afölött kevesebb és így csökken tovább, minél nagyobb a gazdaság. A 2007-2013-as támogatási ciklusban hét különböző fajta támogatás volt, így egyszerű hármasszabállyal megmondtuk bárkinek, hogy mekkora összeg jár hektáronként. Azonban húsz fölötti különböző támogatásnak a különböző kombinációit már nem tudjuk csak úgy kiszámítani, mert mások a szabályok. Például olyan szabály is van, amit 10 hektárt meghaladó földterület esetében kell betartani, viszont az elvárások és megkötések mind pénzbeli kompenzációval járnak. 
- Az APIA-támogatások kapcsán, amellett, hogy fontosak, a legtöbbet a bürokratikus buktatókról hallani. 12 év alatt sikerült-e hozzászokniuk a kérelmezőknek a számtalan feltétel teljesítése mellett a papírhegyek legyártásához, és hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a kérelmezést? 
- Hajdanán egy gazda, ha támogatást igényelt, bement a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol egy alkalmazott kihúzott egy fiókot, kezébe adott egy kupont és azzal el is ment. Egy, akkor értékben 100 lejes kuponnal azt csinált a gazda, amit éppen akart, mint a mostani ételjeggyel. A legtöbb ilyen kupon az építkezési lerakatoknál kötött ki, mert ezek elkezdtek műtrágyát is árulni. Aztán lehet, hogy a műtrágyából éppen tégla „lett” vagy laposvas, mindenesetre annak a támogatásnak negyede sem került vissza a mezőgazdaságba. A mostani rendszer ennél sokkal komplexebb, és azt kell tudni, hogy az alapvető feltétel a támogatás kiosztásakor az ellenőrizhetőség. Adunk, de az legyen ellenőrizhető. A feltétel tehát banálisan egyszerű gyakorlatilag: a gazda egy eléggé komplex támogatási kérésben leírja a földterülete sajátosságait, berajzolja azt egy szatelites térképen, és ezzel hazamegy. A mi feladatunk meg az, hogy a nyár folyamán kimegyünk, megnézzük, hogy ott van-e a föld, ahová berajzolta, megmérjük, hogy akkora-e, amekkorát berajzolt, illetve általánosságban ellenőrizzük, hogy a kérésben leírtak megfelelnek-e a valóságnak: azt a kultúrát termeli-e, teljesíti-e azokat az elvárásokat, amik szükségesek a támogatás megítéléséhez. És ha mindent rendben találunk, akkor utólag megkapja érte a pénzt, tehát gyakorlatilag utófinanszírozás ez, a gazda tulajdonképpen a saját pénzéből gazdálkodik. Pont úgy működik, mint a banki hitel, hogy akkor kapom meg, ha annak valamennyi százalékát felmutatom, vállalom a kockázat rám eső részét. Itt annyi a különbség, hogy nekünk szinte semmi kockázatunk nincs: a gazda száz százalékban a saját pénzéből gazdálkodik egész évben, és a törvény szerint leghamarabb december 1-jétől kaphat pénzt. Persze, vannak kivételek is az utóbbi években: tekintettel a gazdasági válságra, a különleges időjárási viszonyokra Brüsszelben mindent megtesznek azért, hogy a tagállamok előlegként adhassanak támogatást a gazdáknak, de ez sem történik meg október 15-e előtt. De általában elmondható, hogy utólag visszaadunk az ő befektetett pénzéből valamennyit: ez lehet a háromszorosa egy kaszáló vagy legelő esetében, ahová nem fektet be effektíve pénzt, csak munkát, ami lehet egytizede – 3-4000 euró – annak, amit tőlünk visszakap úgymond. A lényeg az, hogy a folyamat ellenőrizhető legyen. Persze, ez bürokráciával jár. Egy elektronikus világban élünk. 
- Mennyire barátkoztak meg ezzel az elektronikus ügyintézéssel a gazdák? Kaptak-e ebben segítséget? 
- Itt úgy látom, problémák vannak részünkről, vagyis Románia részéről. Mert amikor elmennek Brüsszelbe a hivatalosságok, mindenre felemelik a kezük, mindenbe belemennek, közben meg nem lehet összehasonlítani egy holland gazdát egy idevalósival. Már csak azért sem, mert az előbbi – ha bemegy a városba – nem lehet látni rajta azt, hogy traktoron ül egész nap. Ért a számítógéphez, van segítsége, ami a legfontosabb. Ráadásul ott öt gazda van egy faluban, nem 1500, és ha ők bemennek a gazdaegyesülethez, akkor segítenek nekik kitölteni a támogatási ívet, és ez valamennyibe belekerül, mert olyan is van, hogy 100 ezer euró a támogatás összege. Nos, nekünk ugyanezt „el kell játszanunk” azzal is, aki 250 eurónyi támogatást kap, hiszen ennél semmivel sem kell több papír annak a gazdának 100 ezer, netán 3 millió eurónyi támogatást kap. A probléma nálunk az, hogy egy 70 éves gazdának számítógépes rendszeren keresztül kell leadnia a támogatási kérést. Számára még az is gondot jelent, hogy a bankkártyájáról kivegye a pénzét, nemhogy online egy szatelites tréképen berajzoljon földeket s az még passzoljon is az írott anyaggal, aztán hozza be az APIA-hoz és írja alá, egyáltalán olvassa el a 25 oldalas támogatási kérelmet. Itt van a probléma. És lehet, hogy naiv vagyok, de úgy látom: mindenik ország pont azért kéne harcoljon, hogy a saját társadalmi valóságához mérje az igénylés módozatait. Persze, lejárt már az a világ, amikor minden papíron van, de nálunk az a furcsa ebben, hogy amikor az égvilágon minden elektronikus formátumban van, attól még ki kell nyomtatni: olyan gazdánk is van, akinek az APIA-nál tizennégy másolata van a személyazonossági igazolványáról, mert mi még mindig nem tudtunk oda eljutni logikusan, hogy az alap okiratok azért nem módosulnak évente. Ennek folytán olyan archívuma van az intézményünknek, hogy kilométerben mérjük a papírt. A gazdák ügyintézésének megkönnyítésére Hargita megyében magas szinten együttműködünk az önkormányzatokkal, ami azt jelenti, hogy minden polgármesteri hivatalban van egy szakértő vagy mezőgazdasági referens, aki a gazdalajstromot vezeti. A gazda bemegy a polgármesteri hivatalba, kap egy igazolást arról, hogy milyen földjei vannak, mik vannak benne, ez egy alapvető része a támogatási kérelemnek, ugyanakkor segítenek neki berajzolni a földet és gyakorlatilag segítenek neki összeállítani azt az iratcsomót, amit aztán behoz az APIA-hoz és előttünk írja alá, amivel vállalja érte a felelősséget. A gond ott van, hogy vannak gazdák, akiket szinte a fülüknél fogva kell behoznunk, hogy írják már alá, mert egy csomó pénzt kell kapniuk, azonban nekik ez annyira bonyolultnak tűnik, hogy inkább nem kérnek támogatást, elveszítenek több ezer eurót, csak azért mert nem boldogul ebben a rendszerben. Ezt a problémát meg kell oldani. Felmerült egy országos agrárkamara létrehozása, azonban ez például csak Hargita megyében több mint száz ember alkalmazását jelentette volna, és kétlem, hogy lett volna erre országos szinten kapacitás. Ezért fontosak nálunk a különböző gazdaszervezetek, amelyek nemcsak lobbiznak, hanem tevőlegesen is segítenek a kérelmezőknek, mert különben nem boldogulnának. Ez is magyarázza azt, hogy Hargita megye dobogós a mezőgazdasági támogatások lehívásában. Semmit nem bízunk a véletlenre, hiszen azt is gondoljuk, hogy sem az idős, sem a kevesebb tudású gazdák nincsenek arra ítélve, hogy ne kapjanak támogatást. Az a szomorú, hogy ezekről a problémákról Bukarestben mind tudnak. 
- Komplex rálátása van a hazai, illetve uniós mezőgazdasági támogatáspolitikára. Összeáll-e ebből az, hogy miként kell kinéznie Romániában a mezőgazdasági szektornak? Megfelelően összehangoltak-e az intézkedések, és hogyan lehetne a támogatások hatékonyságát növelni? 
- Valamilyen szinten ezek már most is kiegészítik egymást. Persze, vannak extrém elképzelések, hogy a minisztérium a fokhagyma- illetve spárgatermesztést támogatná. A paradicsomtermesztés terén is van ilyen kormányzati ösztönzés, ha jól tudom, még sikeres is. A juhgyapjút illetően is van ilyen próbálkozás. Ezek azok a dolgok, amelyek abszolút nem Brüsszeltől függnek – bár kell ezekhez a beleegyezése – hanem a szaktárcától. Most van egy miniszter, aki éppen ezeket látja jónak, így például azt is, hogy a juhot kell promoválni, mert Románia számára ez a siker kulcsa. Nevetnek sokan azon, hogy a juhgyapjúból házszigetelést akar csinálni, de én azt gondolom, hogy ezek egyáltalán nem rossz dolgok. Nyilván, ahány miniszter vagy miniszteri csapat van, annyi elképzelés szokott lenni, de most én úgy érzem, hogy van egy próbálkozás arra, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, amit az Unió a nyakunkba varrt. És ez az első olyan támogatási időszak, amikor ténylegesen a helyi igényekhez próbálták alakítani a támogatáspolitikát, és úgy gondolom, hogy jól haladunk ezen az úton. Mert például a szántóföldi növénytermesztésben is vannak ilyen előrelépések: támogatjuk a cukorrépa, a lucerna termesztését. Persze, aztán volt olyan is, amikor a szaktárca olyannyira elszámolta magát, hogy a székelyföldi gazdák ebből nagyon jól jártak. Mert olyan is volt, aki egy hektár burgonyavetőmagra 24 ezer eurós támogatást kapott. Mert a minisztériumban úgy képzelték – senki egy papírra rá sem nézett –, hogy Romániában ki tudja hány száz gazda termel burgonyavetőmagot, aztán meg kiderült, hogy csak tizenvalahányan vannak, az erre szánt keretösszeget köztük osztották el. Így lett az, hogy az alaptámogatás 100 euró volt hektáronként, és emellé kapott a gazda hektáronként 24 ezer eurót. Az is igaz, hogy ez csak egy évben volt eddig, de sok szerencsét kívánok azoknak a gazdáknak, akik nyertek ezen a „lottón”, mert a támogatás jó helyre kerül. Mert például azok, akik chips-nek való burgonyát termesztettek, azok viszont 13 ezer eurónyi támogatást kaptak. Elsősorban a mezőgazdasági hiánycikkeket támogatjuk, ls azokat, amelyek feldolgozásara kerülnek. Ezek az alapok gyakorlatilag kiegészítik az európai uniós támogatásokat, és én most azt sem mondanám, hogy újabb támogatásokra lenne szükség, hanem inkább azt, hogy a már meglévőkhöz kellene a gazdáknak kicsit jobban odatenniük a csontot.

2019. április 19., péntek

„A nagy dolgok még hátravannak” – Hargita megye egyik legsikeresebb gazdájánál jártunk

2019. április 18.,   Farkas Endre  
Közel kétmillió eurós beruházásra készül többedmagával Kolumbán Dávid vállalkozó, gazdálkodó, Székelykeresztúr térségének képviselője a Hargita megyei tanácsban. Az őshonos mangalica tenyésztésére való farm felépítésére a közelmúltban nyertek el pályázattal egy 1,65 millió eurós támogatást az Európai Uniótól. Az ismert székelykeresztúri gazdával beszélgettünk a sikeres mezőgazdasági vállalkozások receptjéről. Kolumbán Dávid Székelykeresztúron fogad, autóba ülünk, és már robogunk is a város határában zöldellő búzavetés felé. Büszke gazdaként mutatja a szépen növekedésnek indult növényeket, közben magyarázza, mit is kell megfigyelni a cseperedő búzatöveken. A szemerkélő eső elől az autóba húzódunk, így két elintézendő dolga között faggathatom a gazdálkodás iránti elkötelezettségéről és a nagy álomról, a tervezett mangalica fialtató farmról. „A család mindig is gazdálkodott, apai és anyai ágról is benne volt az ősökben a földhöz való ragaszkodás” – meséli. Ezt a ragaszkodást örökölte a családban, kisgyermekkorától járta a családtagokkal a szántókat, mezőket, belenőtt, beletanult a mezőgazdaságba. Néhány éve kezébe vette a családi földterületek kezelését és növénytermesztésbe kezdett, mára már bérelt földeket is művel. „Azt gondolom, a magyar földhöz való ragaszkodás a megmaradás záloga. Bár a gazdasági mutatók szerint kicsi területeken nem gazdaságos a növénytermesztés, de van sok példa, hogy aki igyekszik, a kis- és családi gazdaságokban is eredményes tud lenni” – magyarázza. Egy jól felépített családi gazdaság el tud látni egy családot, és jövedelmet is termel. A szerző felvételei „Az egy másik kérdés, hogy a nagy piacokra nem tud betörni, hiszen nem történik tömegtermelés” – mondja a reál-szakon érettségizett, később politológusi diplomát szerzett gazdálkodó. Kolumbán maga is több gabonát termel, mint amit a jelenlegi mangalicaállománya elfogyaszt. Világhírnevet szerezhet a mangalica Kolumbán 2011-től kezdve foglalkozik mangalicák tenyésztésével. Ekkor vásárolta meg az első kocákat az őshonos magyar fajtából. Ezen a téren is ragaszkodik és hisz az ősi, egyedi hagyományokban. Számos problémával szembesült az első időszakban, az elsőként vásárolt egyedek nem voltak például tiszta vérvonalú mangalicák. Gyerekcipőben járt akkor az országos egyesület és a törzskönyv-vezetés. „Ma is gyengének mondható országos viszonylatban az állomány, bár vannak jó szakemberek, de még sok tennivaló akad ezen a területen” – magyarázza a gazda. Magyarországon az 1990-es években megtörtént a mangalicaállomány mentése. Néhány elkötelezett szakember újraalapította a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületét, amelynek elődje 1925-ben már létezett, majd a szocialista gazdaságpolitika elsöpörte. Motorral, kisteherautóval gyűjtötték össze az akkor az ország területén található 300 kocát, amelyek fenotípusra, standardban leírt külső jegyekben megfeleltek a leírásokban szereplő mangalicáknak. Mára több mint 10 ezer törzskönyves mangalicával dolgozik az egyesület 200 tagja. Magyarországon a fenotípusra vonatkozó vizsgálatok mellett már genotípusra, tehát genetikai állományra nézve is tudnak vizsgálatokat végezni. A 2011-től 2017-ig tartó útkeresés során sikeres szakmai kapcsolatot alakított ki a magyarországi egyesülettel. 
Tudtak új tenyészállatokat vásárolni, ezen kívül 6 év alatt sok saját tapasztalatot szerzett, próbált megfelelő állományt kialakítani. Időközben kiderült, van piaca a mangalica húsának: komoly vásárlói réteg kezd kialakulni, akik kifejezetten keresik a minden szempontból hibátlannak nevezhető állatokat. „A mangalica vásárlók igényes, céltudatos vásárlók, nem egyszerűen disznót, hanem mangalicát keresnek” – részletezi a szakember. Nehéz kitörni a kisgazdaságok korlátaiból Romániában még génmegőrzési fázisban van a mangalica és a báznai sertés tartása, ami azt jelenti, hogy nem éri el a 7 ezer egyedet a törzskönyvezett és lajtsromba vett kocák száma. „A nagy dolgok még hátravannak” a területen, mondja Kolumbán Dávid. Három kollégájával társulva 2017-ben alapítottak egy új gazdasági társulást, azzal a céllal, hogy egy vidékfejlesztési program segítségével egy modern disznófarmot alapítsanak a Székelykeresztúr melletti Csekefalván. 2018-ban sikeresen pályáztak egy fiatal gazdáknak szóló, őshonos állatfajtákra vonatkozó fejlesztési projekt keretében. Jelenleg az aláírási fázisban van a pályázat, előreláthatóan a következő évben indul az építkezés, és 2021-ben elkezdheti működését az ország legmodernebb ilyen jellegű telepe. A megálmodott farm a legkorszerűbb eszközökkel lesz felszerelve, és 184 kocának, valamint 4 kannak nyújt minden igényt kielégítő otthont, és teremtenek ideális feltételeket a tenyésztéshez. Többek között saját gabonatárolókat, malmot, takarmánykészítőt építenek, és speciális gépparkot is kialakítanak majd. „Romániai viszonylatban ekkora méretű, ilyen felszereltségű malacoztató farm nincs” – jelenti ki Kolumbán Dávid. Csekefalva, ahol a telephely épül, hegyvidéki területnek számít, ez is hozzásegítette a fiatal gazdaként pályázó szakembert, hogy magas pontszámmal, 90 százalékos támogatást nyerjen el a pályázat segítségével. A támogatás teljes összege 1,65 millió euró, amiből 10 százalékos önrészt kell felmutatniuk a pályázóknak. Minden költséggel együtt a farm felépítése megközelíti a 2 millió eurós befektetést – összegzett Kolumbán Dávid. A gazda az RMDSZ székelykeresztúri térségének megyei tanácsosa, illetve a megyei tanács mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakbizottságának titkára. 2019. márciusában lehetősége adódott Winkler Gyula európai parlamenti képviselő vendégeként Brüsszelbe látogatni, ahol mezőgazdasági bizottsági egyeztetésen vehetett részt Francis Fay, az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának vezetője társaságában. Az egyeztetéseken elsősorban a speciális védjeggyel ellátott termékekről volt szó, de a családi kisgazdaságok ügye is terítékre került Támogatások rendszere a gyakorlatban Kolumbán Dávid felidézi: néhány éven keresztül csak terület alapú támogatásokat tudtak lehívni. Az első nagyobb összeget egy fiatal gazda pályázat alkalmával nyerte el, amelynek segítségével a farmot tudta bővíteni és egy jó helyen lévő földterületet vásárolni. Az őshonos veszélyeztetett sertésfajtákra szabva létezik európai uniós támogatás, vannak erre szánt keretösszegek, de országonként a szakminisztériumok határozzák meg, mennyi jut egy egyedre lebontva a gazdáknak. Magyarországon 198 euró ez az összeg, ám Romániában jelenleg csupán 88 euró egyedenként, ezen kívül létezik még állatjóléti támogatás is. Kolumbán Dávid elmondja, a nagymértékű bürokrácia elijeszti az egyszerű gazdálkodó embereket a támogatások igénylésétől, a pályázatokon való részvételről. Ez magával vonja, hogy előfordulhat, hogy csökkenni fog a mezőgazdaságra előirányzott támogatás összege a következő években. Ennek alapja az lehet, ha csökkennek az igények a pénzek lehívására. Meg kell találni egy középutat a bonyolult bürokrácia és az folyamatok egyszerűsítése során – magyarázza. Kisgazdaságok és autonómia Székelyföldön, Hargita megyében több mint 26 ezer földalapú támogatási kérelmet nyújtanak be évente. Ez már egy csökkentett szám, ami azt jelenti, hogy kicsit „rendeződnek a dolgok” – meséli Kolumbán Dávid. A megerősödő, jobban gazdálkodó gazdák átvettek művelésre földterületeket olyanoktól, akiknek nem jut energiájuk erre. Fontos tényező a székelyföldi gazdaságok működésében, hogy sok család részére kulcsfontosságú a gazdálkodásból származó mellékjövedelem, hiszen az itteni fizetések még nem érnek a nyugat európaiak nyomába. Európai viszonylatban a félig önfenntartó, a megtermelt termény kevesebb, mint 50 százalékát értékesítő gazdaságok autarchiára, önellátásra törekednek. A gazdasági önállóság az autonómia egyik alappillére, amely során cél lehet: minél kisebb mértékben függeni egy felsőbb pénzforrástól – magyarázza a tanácsos. Érdekesség, hogy az Európai Unióban bejegyzett 12,1 millió farmból 5,8 millió sorolható ebbe a kategóriába. Növeli az egyenlőtlenségeket, hogy az Unióban a föld alapú támogatás mértéke átlagban 216 euró hektáronként, míg nálunk 100 euró környékén tart most ez az összeg. Ez az alaptámogatás, nem beszélve a speciális támogatásokról. Kulcsfontosságú a lobbi Az Európai Unió igyekszik közelíteni az átlagokat a terület alapú támogatások esetén: a következő 7 évben növekedni fognak a Romániába szánt támogatási összegek, hogy ezáltal csökkenjenek a különbségek ezen a téren. A még most funkcióban lévő európai parlament elfogadott költségtervezete a közös agrárpolitikára nézve jelenleg növekedést mutat. A most májusban megválasztott parlamentnek ezt a tervezetet kell majd elfogadnia, amelyre közel 7000 módosító javaslat született – magyarázza a megyei tanácsos. A spanyol, francia, német képviselet rendkívül erős az Unióban, a nagy tagállamok részéről minden ágazatnak komoly szakképviselete van. A lobbi-tevékenység hatására tudják módosítani a költségvetést azok javára, akik erősebben tudják képviselni az érdekeiket – foglalja össze a képviselet kérdését Kolumbán.

2019. április 8., hétfő

Szatmárhegy: egyre több a nemes bor

2019-04-08 
A szombati borversenyre 37 bormintával neveztek be a helyi borosgazdák: 21 fehér, 4 rozé és 12 vörös. A településen a magántermő szőlőket a nemes szőlők váltják fel az ültetvényeken.
Szatmárhegyen évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szülőtermesztésnek és a borkészítésnek. Régebben szinte minden háztájon volt kisebb-nagyobb szőlős, majd jöttek az állami gazdaságok, amikor nagy területeken is foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de a háztáji magántermő szőlők akkor is megmaradtak. Néhány éve elindult a nemes szőlők termesztése, több magánvállalkozó telepített nemes szőlőt nagyobb területeken, s ezek a gazdák ma már nagy mennyiségben készítenek minőségi borokat.
A szombati borversenyre harminchét bormintával neveztek be a helyi borosgazdák: huszonegy fehér-, tizenkét vörösborral és négy rozéval.
A zsűri (Umhauser Valéria, Balázs Attila és Cristian Jugrestan) pontozása alapján a következő eredmények születtek: a vörösborok kategóriájában négy borminta minősült aranyérmesnek, egy Marcel Talpos és három Nicolae Malinetescu pincéjéből. Öt borminta kapott ezüst- és kettő bronzérmet. A rozé borok kategóriájában Huszti Gyula pinot noir bora kapott aranyéremnek megfelelő pontozást. A fehérborok kategóriájában Adalbert Stoica leánykája és Huszti Gyula rizlingje minősült aranyérmesnek. Hét borminta ezüst-, tizenkettő pedig bronzérmes lett.
Umhauser Valéria, a zsűri elnöke értékelőjében kitért azokra a hibákra, amelyek figyelembe vételével elkerülhetővé válhat a bor meghibásodása. Még mindig vannak olyan borosgazdák, akik nem megfelelő módon kezelik a szőlőt, nem a legjobb időpontban szüretelnek, nem vigyáznak arra, hogy a sav és a cukor egyensúlya minél tökéletesebb legyen, ugyanakkor fontos a bor érlelése és tárolása is. Szatmárhegyen nem minden terület alkalmas nemes szőlő termesztésére; azok a nagyobb területeket művelő gazdák, akik szakemberek bevonásával végzik a szőlőtermesztést és a borkészítést, ezt figyelembe veszik, de még mindig sokan vannak, akik amatőr módon borászkodnak, és nem alkalmazzák azokat a technológiákat, amelyek ma időszerűek.
Balázs Attila borszakértő úgy látja, hogy sokkal több borra is lenne igény, mint amennyit a megyében készítenek — bár sokan azt hiszik, hogy már most sok bort készítenek —, de a hangsúlyt a minőségre kellene helyezni. Minőséget viszont csak akkor lehet felmutatni, ha nem minden szőlőtulajdonos külön-külön borászkodik, hanem összeállnak, és szakemberek bevonásával törekednek a minőségi bor készítésére.
Leiher Géza, a Szatmári Szőlőhegyek Egyesületének elnöke arra biztatta a szőlőtermesztőket és a borkészítőket, hogy igyekezzenek minél szélesebb körben megismertetni a termékeiket, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy megőrizzék a szőlő és a bor helyi jellegét. Nem az a lényeg, hogy nagy mennyiségben állítsanak elő bort, hanem az, hogy az a településen termesztett szőlőből készüljön.
Elek György

Van fejlődés, javul az erdődi borok minősége

2019-04-08 
Bár az elmúlt évben az időjárás nem kedvezett a szőlőtermesztőknek, Erdődön jó borok készültek. A fejlődést az is mutatja, hogy néhány fehérbornak már megvan az egyedisége.
Erdődön is szombaton rendezett borversenyt a Szatmári Szőlőhegyek Egyesülete, a megmérettetésre tizennégy fehér-, tizenhárom vörösbort és három rozét neveztek be. Bányai Zoltán borász, az erdődi borversenyek szervezője elmondta, hogy a tavalyi év egy nagyon nehéz volt, nagyon megpróbálta a szőlőtermesztőket, aztán a borkészítőket. Júniusig nagyon sok csapadék lehullott egyszerre, volt olyan, hogy nézetméterenként nyolcvan liter két óra alatt. Ezt követte egy száraz időszak, és beindult egy kényszerérési folyamat. Volt olyan erdődi szőlőtermesztő, aki augusztus másodikán már elkezdte a szüretet. Magasak voltak a mustfokok, magas lett a borok alkoholtartalma. Nagyon oda kellett figyelni, mikor legyen a szüret ahhoz, hogy olyan borok készüljenek, amelyeknek egyensúlyban van a cukor- és a savtartalmuk. Jelentkeztek különböző betegségek is, úgy a szülőben, mint a borokban. Erdődön többen egy olyan technológiát követtek, hogy nem használtak faj élesztőt együtt tápsóval, ami amúgy nem egy rossz módszer, de befolyásolja a bor eredetiségét, megváltoztatja a jellegét, de fennáll annak a veszélye is, hogy a must nem forr ki.
A zsűri (Serli Csilla, Bencze Zoltán és Serli Tünde) döntése alapján aranyérmet kapott a Herdeut pincészet fehér leánykája, Weingut Ritli ottonel-cserszegi házasítása, a vörösborok kategóriájában az erdődi pincészet cabernet sauvignonja, a rozék kategóriájában pedig az erdődi pincészet syrah-ja.
Serli Csilla a zsűri nevében elmondta, hogy sok esetben beszélhetünk kényszerérésről, nagyon nehéz volt szüretelni. Az általános probléma az, hogy a vörösborok minősége rosszabb, mint az előző évi volt.
Az erdődi boroknál tapasztalható fejlődés, néhány fehérbornak már megvan az egyedisége. Nagyon oda kell figyelni a szüretre, nagyon komolyan kell venni azt, mert sok esetben ott dől el minden. Mindenképpen kell végezni próbaszüretet, mert akkor lehet látni, hogy el lehet-e azt kezdeni, vagy még várni kell — tanácsolta a borászoknak Serli Csilla borszakértő.
Elek György

2019. április 7., vasárnap

Márványpoloska kontra szamurájdarázs


A rémálom lehet ez a japán óriás darázs, de a méhek segithetnek

Az ázsiai óriás darázs az elmúlt években kezdett elszaporodni Kínában is, ahol olykor lángszóróval küzdenek ellene. Állítólag Európában is találkoztak már vele, a most a Twitteren hírnevet szerző egyedet azonban Japánban fényképezték le.
A japán köznyelvben oosuzumebacsinak nevezik az óriás darazsat, ami akár két hüvelyk nagyra is megnőhet. Azonban a Twitteren most megjelent képeken bizony jóval nagyobbnak tűnik a rovar, mint két hüvelyk.
A képeken egy felakasztott pólón mászkál a méretes lény. Sokan azt hiszik, ha a darázs támad, jobb, ha az ember fut, de a lódarázs 45 km/h sebességgel repül, ráadásul a futás csak jobban hergeli.
Az ilyen lódarazsak csípése még akkor is halálos lehet, ha az ember nem allergiás rá. A képet posztoló Twitter-felhasználó azt írta később, hogy a darazsat megölték, még mielőtt valakit bánthatott volna. A kérdés persze az: vannak e hasonlóan nagy társai?
Sokan azt mondják, hogy a darázs valószínűleg a királynő volt, ugyanis ilyenkor kezdenek el mozgolódni a fészkek, és a királynő jön ki először.
Érdekesség egyébként, hogy az ázsiai óriásdarazsak és a méhek hatalmas háborúkat vívnak egymás ellen Japánban. Néha a darazsak győznek, néha pedig a méhek a kaptárba csalják a lódarazsat, ahol hirtelen lerohanják és a kis testükkel belepik. Mivel azonban nem tudnak halálos sebet ejteni, más technológiát választanak. Elkezdik rezegtetni magukat, ami hőt termel. A kis méhek jobban bírják a hőt, ezért a lódarazsat tulajdonképpen megfőzik.

Megtalálták a megoldást? A szamurájdarázs végez az utálatos márványpoloskával

hobbikertész2018. október 18
Amerikában már spontán is megjelent.
Ázsiai márványpoloska: lassan a csapból is ez a veszedelem folyik. Tömegével berepül, mindent ellep, beborít.
Nincs ez másként Amerikában sem, ahol ugyancsak behurcolt fajnak számít, ami azért veszélyes, mert nincs természetes ellensége. Ezért a tengerentúli gyümölcsösgazdák is ádáz harcot folytatnak a félfedelesszárnyú, barna rovarral 1998 óta, amikorra is első megjelenését datálták.
Éppen ezért 2005-ben Kim Hoelmer entomológus, a Delaware-i Mezőgazdasági Kutatószolgálat munkatársa úgy döntött, nekikezd a biológiai védekezésnek, ezért csapatával Ázsiába utazott, hogy felmérjék a lehetőségeket és találjanak egy tenyészthető természetes ellenséget. Olyan parazitoidot kerestek, amely a poloska petéibe rakja sajátját, így a fejlődő lárva elpusztítja a poloska utódait.
A leghatékonyabbnak a szamurájdarázs (Trissolcus japonicus) bizonyult, ami valójában egy fullánk nélküli, szezámmagnál is kisebb rovar. A kutatócsoport számos darázstörzset hozott magával, és egy elkülönített területen megkezdték ezek tanulmányozását.


2014-ben aztán Hoelmer egy váratlan telefonhívást kapott. Elijah Talamas taxonómus hívta, aki egy másik intézetben az ottani kutatócsoportnak segített parazitáló darazsakat azonosítani. Talamas észrevette, hogy ezek között a szamurájdarázs is felbukkant. Azaz természetes úton is megjelent az a rovar (Maryland államban), amit épp meghonosítani készült a Hoelmer-féle kutatócsoport.
Hoelmert teljesen ledöbbentette a hír. Évek óta a darázzsal foglalkozott a laboratóriumban, azt vizsgálva, hogy milyen hatása lenne annak, ha kiengednék a természetbe. Erre egyszer csak kiderült, hogy már ott van. Genetikai tesztek során az is bebizonyosodott, hogy nem a laborból kitévedt egyedekről van szó, ez a darázs bizony magától került az amerikai kontinensre.
Volt már példa korábban is arra, hogy egy faj egy másik kontinensen is megjelent valamely behurcolt kártevő „biológiai fegyvereként”. Ne feledjük, hogy ez a fegyver kétélű: lehet, hogy az így megérkező, új faj még nagyobb gondot fog okozni, mint az eredeti kártevő. Éppen ezért folyamatos kontrollra van szükség.
A szamurájdarázs mindenesetre ígéretes lehetőségnek tűnik. A tudósok most azon dolgoznak, hogy kiderüljön: a földeken is olyan hatékonyan működik-e a biológiai védekezés, mint ellenőrzött körülmények között. A biológiai védekezést minden ország szigorúan szabályozza, amire nagy szükség van, hiszen attól, hogy vegyszermentes, még ugyanúgy óriási károkat képes a természetben okozni, mint a kemikália.
Az eredeti élőhelyén a szamurájdarázs a márványpoloska peték 90 %-át parazitálja; nagy kérdés, hogy más kontinenseken miként fog viselkedni. És vajon mikor érkezik meg Európába?

Jó hír poloska-fronton: Európában is megtelepedett a szamurájdarázs, a márványpoloska ádáz ellensége


hobbikertész 2019. március 27.

Biológiai védekezés.
Most már biztosan tudjuk, hogy Európában is megjelent a szamurájdarázs, ugyanis Svájc déli részén, az Olaszországgal határos Ticino kantonban három, különböző helyen található almaültetvényen fedezték fel az apró rovart. Az ázsiai márványpoloska természetes ellensége Amerikában spontán betelepüléssel bukkant fel, és úgy tűnik, most Európában is ugyanez történt.
Mint ismeretes, a mindent ellepő ázsiai márványpoloska rengeteg bosszúságot okoz, számos tápnövényen károsít, és mivel nálunk nincs természetes ellensége, ezt gond nélkül teszi. Az amerikai kontinensen kutatók is dolgoznak azon, hogy a szamurájdarazsat meghonosítsák, hiszen természetes élőhelyén ez a darázs parazitálja a rettegett poloska petéit. A mesterséges kísérletek mellett, azzal párhuzamosan az aprócska, fullánk nélküli darázs természetes úton is megjelent a tengerentúlon.
Az eddigi eredmények biztatónak tűnnek a biológiai védekezés terén. A szakemberek azt remélik, hogy előbb-utóbb a szamurájdarázs Amerikában és Európában is a poloskapeték 90%-át parazitálni fogja majd, ahogyan azt teszi a természetes élőhelyén, Ázsiában.
Most mindenesetre Európában is megjelent a darázs, vélhetően maguk a poloskák hurcolták be testükön saját ellenségeiket, a nem több mint 2 mm nagyságú apró darazsakat.
Bár Svájcban azonosították, nem biztos, hogy itt jelent meg először Európában a darázsfaj, nagy a valószínűsége, hogy a számára kedvezőbb éghajlatú Olaszországban telepedett meg.

Megjelent Európában a poloskák természetes ellensége!

HÍR TV 2019. április 7., 
Svájc egyik déli kantonjában jelent meg az ázsiai márványpoloskák természetes ellensége, a szamurájdarázs. Ha minden jól megy, akkor ezek az állatok számolhatnak le a brutális poloskainváziókkal - írja a 888.
Egy nemzetközi kutatócsoport a svájci Ticino kantonban három különböző helyen található almaültetvényen fedezte fel az ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys) természetes ellenségét, a szamurájdarazsat (Trissolcus japonicas). Azt még nem lehet tudni, hogy a szamurájdarázs – ami egyébként a poloska parazitált tojásaiból kel ki – hogy került Európába, de tudósok szerint az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a poloskák a saját testükön hozták be az ellenségeiket, a nem több mint 2 milliméter nagyságú apró darazsakat. És az sem biztos, hogy Svájcban jelent meg először a kontinensen. Szakértők szerint a szamurájdarázs az alpesi országgal szomszédos Olaszországban már korábban letelepedhetett.
Sokan nem emlékeznek rá, de 2008-ban is volt már egy poloskainvázió, csak akkor az afrikai eredetű, zöld hátú vándorpoloska lepte el Magyarországot.
Az elmúlt években viszont az ázsiai márványpoloska szaporodott el hazánkban, ami sokkal invazívabb faj, mint az afrikai poloska. Rengeteg kárt okoz a mezőgazdaságban, de a nyílászárókon keresztül még a háztartásokba is befészkelik magukat.
Ezért a rovarászok, mezőgazdászok már a kétezres évek közepén elkezdték keresni a márványpoloska ősi, természetes ellenségét. A tudósok olyan parazitoid fajt kerestek (A parazitoid és a parazita közötti különbség, hogy előbbi megöli a gazdaszervezetet, melyen élősködik.), amely a poloska petéibe rakja saját petéit, így a fejlődő lárva felfalja a poloska utódait.
A kutatásokat Ázsiában kezdték meg, ott pedig a legelterjedtebb faj, amit találtak, az a szezámmagnál is kisebb szamurájdarázs volt. Később az USA-ban folytatták a vizsgálatokat, ahol számos kérdés merült fel:
Milyen hatással van az őshonos fajokra a „spontán betelepített” szamurájdarázs, vagyis hogy működik a biológiai növényvédelem?
Afrikában például egy dél-amerikai darázsfaj, az Apoanagyrus lopezi betelepítésével sikerült visszaszorítani az édesburgonyán élősködő bíbortetűt. Hawaiin viszont visszafelé sült el a mongúzok betelepítése, amelyeknek elvileg a patkányokat kellett volna elpusztítania, de őshonos állatok, madarak, teknősök is áldozatul estek a mongúzoknak.

2019. április 3., szerda

Nem csak a szakmának szól Dísznövény- és kertészeti kiállítás, vásár a Sapientián

2019-03-25 Vajda György
Az április 12. és 14. közötti időszakra a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának Arborétumában az egyetem a magyarországi ASSA-DiVi Kft.-vel együtt immár harmadik alkalommal szervezi meg a nemzetközi szakmai kertészeti kiállítást és vásárt, amely a dísznövénytermesztők egyik legnagyobb erdélyi szakmai fóruma. A szervezők nemcsak a szakmabelieket várják, hanem mindazokat, akik érdeklődnek iránta: hobbikertészeket, a kertépítőket, a szobanövényeket, a szépet kedvelőket. Az eseményről pénteken délben tartottak sajtótájékoztatót a Sapientia EMTE campusában. 
Dr. Dávid László rektor a sajtó képviselőinek elmondta, hogy örömmel bocsátják az egyetem területét a szervezők rendelkezésére, s így immár a harmadik alkalommal lesz dísznövény- és kertészeti kiállítás és vásár Marosvásárhelyen, ugyanis az egyetem szándéka minél hangsúlyosabban jelen lenni a közösség életében. A rendezvény jó alkalom arra, hogy a szakmabeliek (és nem csak) megismerjék az oktatási intézmény kínálatát, az itt tanuló, vagy itt végzett kertészmérnöki, tájépítész és növényorvostani hallgatók pedig közvetlen kapcsolatba kerülnek a szakmabeliekkel, és így az egyetem megteremti a fórumot, ahol a tudomány találkozik a szakmával. 

Dr. Dávid László, dr. Kentelky Endre, Krébecz József és dr. Benedek Klára 
Fotó: Nagy Tibor

Dr. Kentelky Endre, a rendezvény egyik szervezője, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának adjunktusa hozzátette, a kertészmérnöki karon nemcsak dísznövénytermesztést oktatnak, hanem sokkal szélesebb körben mélyíthetik el tudásukat a diákok, a gyümölcs- és zöldségtermesztéstől a szőlőápolásig, a növényismeretektől a talajtanon át a mezőgépészetig, a rendezvény ezért is alkalmas arra, hogy az elmélet mellett a gyakorlati tapasztalatokat is megossza az érdeklődőkkel. Eddig mintegy 7000-en látogatták meg a kiállítást, ami azt jelzi, hogy nemcsak a szakembereket érdekli, hanem azokat is, akik a kiskertekben vagy a tömbházlakás erkélyén foglalkoznak dísznövényekkel. Igen népszerűnek bizonyultak eddig a kerekasztal-beszélgetések és a helyszíni szakmai ismertetők. Az idei rendezvény kiemelt látványossága lesz az a kaktuszkiállítás és -vásár, amelyet a magyarországi kaktuszmúzeum bocsátott a szervezők rendelkezésére. A következő előadások hangzanak el: drd. Putnoki-Csicsó Barna, drd. Szabó Attila: Növényvédelmi szaktanács- adás; dr. Nyárádi Imre-István, drd. Bíró-Janka Béla, drd. Molnár Katalin: Mit kell tudni a vetőmagokról?; dr. Fazakas Csaba: Kertészeti termesztőközegek, földkeverékek; dr. Kentelky Endre: Városi útsorfák metszése.
Krébecz József, a magyarországi ASSA-DiVi Kft. ügyvezetője elmondta, Magyarországon 15 éve szervezi a rendezvényt, Erdélyben először Székelyudvarhelyen került sor hasonlóra, majd adott volt a hely és a lehetőség a marosvásárhelyi Sapientia EMTE campusában, ahol három évvel ezelőtt „horgonyoztak le”. Egy esemény felfuttatásához legalább öt év kell, az első három rendezvény reményt keltő volt és jelzi, hogy van igény rá. Ezért az olyan népszerű programokat, mint a kvízjáték vagy a mesekert – ahol a gyerekeket vonják be a kertészkedésbe – az idén is megszervezik. Jelen lesz Rékás Zoltán, a magyarországi faápolók egyesületének elnöke, aki gyakorlati bemutatóval egybekötött előadást tart a szakszerű fametszésről és -ápolásról. Ez a programpont is igen népszerűnek ígérkezik. Külön egzotikum lesz majd a kaktusz-stand. Fontos tudni, hogy sem a kiállítók, sem a látogatók nem fizetnek, és az idén is ingyenes autóbuszjáratok szállítják majd az érdeklődőket a helyszínre, és viszik vissza a városba. 
Dr. Benedek Klára, az V. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia szervezője elmondta, hogy az előző évekhez hasonlóan a kiállítással egy időben lesz a konferencia, ahol neves előadók és a Sapientia diákjai mutatnak be dolgozatokat. Az előadások nyitottak, és nem túlságosan tudományosak, bárki meghallgathatja ezeket, és okulhat belőlük. Hat plenáris szakosztály lesz, ahol hazai és nemzetközi szaktekintélyek a szőlőtermesztéstől a kertépítésig minden területen érdekes, újdonságokat tartalmazó előadásokat tartanak, amit vita, kerekasztal-beszélgetés követ. 
Újságírói kérdésre megtudtuk, hogy tavaly 34 kiállító volt, az idén már 37-en jelentkeztek, és még két hétig várják az érdeklődőket. A szervezők remélik, hogy ezúttal 50 termelő is ott lesz. Ami a visszajelzéseket illeti, dr. Kentelky Endre elmondta, hogy több tájépítészettel, kertészettel vagy növénytermesztéssel foglalkozó cég alkalmazott már diákokat. Sőt, a szak létezése óta, a 2002-től „kinevelt” diákok kiállítóként térnek vissza. Hangsúlyozta, a kiállítás hozzásegíti a szakmát a képzett munkaerőhöz, és ezzel az itthon maradást ösztönzik. A visszajelzésből ítélve a végzettek 82%-a a szakterületen dolgozik, ami jó eredmény. Az előző rendezvényen sor került az erdélyi kertészeti és tájépítészeti egyesület alakuló ülésére. Ennek a tevékenysége megrekedt ugyan, de az egyetem csupán lehetőséget teremt arra, hogy a szakmabeliek találkozzanak, ugyanakkor valójában a munkaerőt és a szakmai hátteret biztosítja, a szervezet működtetése a gazdáktól, a tagoktól függ. Reményét fejezte ki, hogy az újabb rendezvény megmozgatja a szakmai társulást, hogy tevékenyebben részt vegyen az erdélyi gazdatársadalom életében. 
A rendezvény kétnyelvű lesz, így nemcsak a magyar, hanem a román lakosokat is várják. Iparművészek és a kézműves-mesterségek képviselői is ott lesznek, saját kínálattal, egyedi készítésű portékáikkal. A látogatási idő péntektől vasárnapig reggel 9-től este 7 óráig tart.

2019. április 1., hétfő

A Fordson traktor

A T-modellt mindenki ismeri, viszont Galamb József, illetve Farkas Jenő zseniális magyar feltalálók nevéhez fűződik még egy jármű kivitelezése
dr MUHI B. Béla
A Ford híres T-modellje talán az autós történelem legismertebb példánya. Az első T-modell - Galamb József, Farkas Jenő és Childe Harold Wills másfél évi munkája eredményeképpen - pontosan 100 évvel ezelőtt, 1908. augusztus 12-én készült el a detroiti szerelőcsarnokban. Ekkor vette kezdetét a fekete színű, fényszórókkal ellátott, négyüléses autócsoda sikertörténete. A T-modell rövid időn belül slágercikké vált, manapság is óriási a rajongók tábora, világszerte találkozókat szerveznek, a százéves évfordulóra pedig hatalmas rendezvénysorozat vette kezdetét az Egyesült Államokban.
A T-modellt mindenki ismeri, viszont Galamb József, illetve Farkas Jenő zseniális magyar feltalálók nevéhez fűződik még egy jármű kivitelezése, melynek kevesen ismerik történetét, de nyugodtan állítható, hogy ugyanakkora szerepet játszott a gépjárműipar fejlődésében mint a T-modell.
A T-modellt piacra dobása után néhány évvel eredeti rendeltetésétől eltérő célokra is kezdték használni. A találékony farmerek például szántottak vele, a rászerelt szíjtárcsával pedig cséplő- és darálógépeket hajtottak. Innen jött az ötlet Henry Fordnak egy mezőgazdasági munkákra alkalmas jármű kifejlesztésére. Az akkor kapható otromba, hatalmas méretű mezőgazdasági traktorok helyett kisebb, könnyebben kezelhető modellt kívánt megvalósítani. 
A T-modell sikerére alapozva - melyet Ford elsősorban azzal tudott elérni, hogy a termelésben először is munkamegosztást vezetett be, néhány év múlva pedig ő alkalmazta először a futószalagos tömeggyártást. Így költségei jelentősen csökkentek, a termelékenység óriásit ugrott, ezáltal pedig sorra sikerült lekörözni a versenytársakat. A mezőgazdaság egyre fokozottabb gépesítése, majd az első világháború kitörése, amikor is a munkaképes férfiak jelentős tömegeit sorozták be, nagy lendületet adott a megbízható, lehetőleg olcsó és strapabíró erőgépek, a traktorok fejlesztésének, amelyek kezelése akár a nők számára sem jelenthetett megoldhatatlan feladatot. E célra Henry Ford egy új vállalatot hozott létre Ford & Son néven, és az erőgép kifejlesztését Galamb József és Farkas Jenőre bízta.
1915-től a gyár Fordson névre kereszelt traktor tervein dolgozott. Az új jármű mintapéldányát a mérnökök mindössze egy hónap alatt elkészítették, jórészt a gyártott autótípusok alkatrészeinek felhasználásával. A próba - Henry Ford farmján - sikerült, és egy külön erre a célra létesített műhelyben hamarosan hozzá is fogtak a gyártáshoz.
A Fordson traktortípusok nehéz terepviszonyok között is megállták helyüket, és igen nagy népszerűségnek örvendtek Európában is. Magyarországon az 1920-as évek végén a teljes traktorállománynak csaknem a fele, a világon harmada volt Fordson márkájú. 
A traktor nagyszerűsége az egyszerűségében rejlett. Háromsebességes kéziváltót kapott melynek a kivezető tengelye egyből a differenciálműbe nyúlt. Az alváz T alakú volt, melynek szára magában foglalta a váltót, keresztben pedig a differenciál, és a féltengelyek kaptak helyet.
Az első futómű egy csapszegre volt középen felfüggesztve. A kerekek gumi nélküli küllős acélkerekek voltak, hátul óriási karmokkal. Egyszerű, tolórudas kormányszerkezettel, és a hátsó tengelyre ható fékszerkezettel gyártották. Soros, négyhengeres motorral látták el, a végsebessége elérte a 15 km/h-t, ami ezekkel a szerkezeti elemekkel halálközeli élményt biztosított. Eközben a motor elérte a maximális, 220 f/m fordulatszámot.
A hűtésről a nyitott motorház, és egy nagy hűtő gondoskodott. Hajtóanyag a petróleum volt, majd bemelegítésként kurblival lehetett beindítani a járgányt. Az akkor mezőgazdasági gépépítési trendnek (ha lehet ilyenről beszélni akkoriban) megfelelően kényelmetlen, lassú, ugyanakkor elnyűhetetlen, végtelenül egyszerű szerkezetű, könnyen szerelhető, kiváló terepjáró képességű, és a nagy darabszámú gyártás miatt olcsó géphez jutott, aki ilyet vett akkoriban.
Tartósságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a veterán traktor találkozókra érkező Fordson traktorok restaurálás előtt is szinte kivétel nélkül dolgoztak, 70-80 évvel a gyártásuk után.