2014. november 15., szombat

Kertészkedés munka nélkül

Ruth Stout (1884 – 1980) nem kapált, nem gyomlált, nem öntözött, csak vetett és aratott. A kertészkedéssel és a háztartás dolgaival reggel tizenegyig végzett, pedig nyolc órai kelését hosszas, római stílusú reggelizés követte.
Ruth Stout 1884-ben született Kansas-ben és 18 éves volt mikor New Yorkba költözött. Itt élt negyvenöt éves koráig és soha nem akart kertet. A férje vetette fel, hogy éljenek vidéken, és Ruth bosszankodva bár, de belement a dologba. Amint meglátta a fákat, virágokat, rögtön hatalmába kerítette a vágy: művelni a földet. Eleinte felbérelt egy embert, szántsa föl a területet. Permetezett, műtrágyázott, kapált, gyomlált, csak úgy mint mindenki más. Ez így ment tizenöt éven keresztül.
Ám a munkás, akit a szántásra alkalmazott, mindig később jött mint kellett volna, és így az amúgy is rövid ültetési szezon még inkább lerövidült. Egyszer azonban Ruth türelmetlen lett. Alig várta, hogy végre csinálhasson valamit a kertben.
Kint sétálgatott épp, mikor meglátta az aszparáguszt és kérdőre vonta: hogy lehet, hogy neki nincs szüksége szántásra, a többi növénynek pedig igen? És mivel Ruth-ról volt szó, az aszparágusz készségesen válaszolt: nekik sincs szükségük rá, ültess Ruth!
Ruth pedig szaladt rögtön a magokért és már szórta is őket. Így tett élete végéig. Innentől nem ásott, nem művelte a talajt, nem gyomlált, nem kapált, nem trágyázott, nem öntözött.
Földjét egész évben szalma mulcs borította, ezért is nevezik mulcs királynőnek. Persze évekkel később rájött, hogy az aszparágusz tanácsának semmi alapja nem volt, hiszen évelő növény.
Ám ezen sugallat hatására olyan földművelésbe fogott, amit nálánál természetesebben csak maga az anyatermészet művel.



“Nem ások, nem művelem a talajt, nem gyomlálok, nem kapálok, nem használok műtrágyát, nem permetezek, nem csinálok komposztot, nem öntözök, csak vetek és aratok.” – Ruth Stout


2014. november 13., csütörtök

Belarusz traktorok

2014. november 10., hétfő

Szövetkezni bármi áron

Makkay József | 2014.10.18.
A családi gazdaságokat helyzetbe hozó, új agrártámogatási rendszer bevezetését tervezi jövőre a román szaktárca. Az új uniós pályázati kiírásokban a gazdák szövetkezését elősegítő támogatási csomagok jelennek meg. Gyökeres átalakulás nélkül a román mezőgazdaság nem versenyképes – állítja a szaktárca magyar államtitkára.
Idén ősszel leállt a romániai élőállat-export
Súlyosan érinti Románia mezőgazdaságát az európai uniós országokkal szembeni orosz mezőgazdasági és élelmiszer-ipari embargó: a hazai piacot elárasztják a dömpingáron érkező uniós, elsősorban lengyel élelmiszerek. A gazdák helyzetét nehezíti a szarvasmarhák és juhok kéknyelvűsége miatt leállított élőállat-kivitel – mondta el lapunknak Nagy Péter Tamás, a bukaresti Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára (portrénkon).
A magyar agrárszakemberrel a 2014-2020-as periódusra kidolgozott új román agrártámogatási rendszerről beszélgettünk, annak kapcsán, hogy a szakminisztérium és az Európai Bizottság brüsszeli illetékesei között folyó egyeztetések alapján a kormány az utolsó simításokat végzi a 2015 elején meghirdetésre kerülő uniós és román költségvetési forrásokból finanszírozott mezőgazdasági pályázatok ügyében.
Holtvágányon az élőállat-export
„A romániai mezőgazdaság válaszút elé került. A jelentősen megnövekedett uniós agrártámogatások csak akkor segíthetnek a felzárkózásban, a hazai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek piacra jutásában, ha a gazdák a nyugat-európai országok mintáját követve összefognak, és szövetkezetekbe, termelői közösségekbe tömörülve sikerrel veszik az egyre erősebb uniós konkurenciát” – fogalmazott az államtitkár. Nagy Péter Tamás szerint az idei orosz embargó az első komoly figyelmeztetés: a romániai agrárium teljesen felkészületlen a jelenleginél nagyobb uniós élelmiszer-behozatalra.
Gyors stratégiaváltásra van szükség az élőállat-kivitelre szakosodott román állattenyésztés területén is, hiszen a kéknyelvűség miatt már nem lehet eladni Romániából származó élő állatot külföldön. A korlátozás a borjak és a juhok exportjában érdekelt állattenyésztő gazdákat érinti elsősorban. A romániai birkák legnagyobb felvevő országa, Jordánia a kéknyelvűség miatt megtiltotta a Romániából származó állatimportot, példáját a többi arab ország is követi. „Diplomáciai eszközökkel próbálunk réseket találni, illetve új piacokat keresni, de az már most látható, hogy gyökeres stratégiaváltásra van szükség: a szaktárca a húsfeldolgozást, illetve a húsexportot igyekszik támogatni”.
Ugyanakkor az elmúlt két évtized gyakorlata azt mutatja, hogy a külföldi hizlaldák ősszel, vagy tél elején 150-300 kg-os borjakat vásárolnak fel országszerte a gazdáktól, amit aztán Olaszországban, illetve más nyugat-európai államokban készítenek elő vágásra és feldolgozásra. Félő, hogy az élőállat-export megszűnése miatt idén összeomlik a hazai borjúfelvásárlás piaca. Nagy Péter Tamás a francia példát említi, ahol a szarvasmarhatartó gazdák termelői csoportokba szerveződve vágóhidakon, bérvágásban vágják le az állatokat. A külföldi értékesítést a termelői csoportok által közösen életre hívott, húsexporttal foglalkozó szövetkezet bonyolítja le. Az értékesítő szövetkezet foglalkozik a piackutatással, és az új piacok meghódításával is.
Testre szabott támogatás
A kormány 2014-től komolyan kezeli az eddig csak szóbeszéd szintjén támogatott szövetkezeti rendszer kialakítását. Jövő év elejétől az új pályázatokban is megtestesülő agrártámogatási rendszernek két pillére lesz: a családi gazdaság és a termelői csoportok (szövetkezetek) támogatása. A termelői csoportokba tömörülő gazdák zárt lánc keretében termelésre, feldolgozásra és értékesítésre pályázhatnak, a teljes folyamat költségeinek akár 90 százalékát is megkaphatják vissza nem térítendő EU-s támogatások formájában. A szaktárca új agrárstratégiája arra alapoz, hogy a szövetkezeti összefogást különböző okokból elutasító hazai gazdák mentalitásváltásához célirányos támogatási rendszer kell, hogy a termelők maguk győződjenek meg: összefogással nem csak olcsóbb a termelés, hanem az értékesítés is biztonságosabb. „Az elmúlt két évtizedben azt láttuk, hogy a legtöbb gazda másodkézből vásárolt traktorral és mezőgépekkel próbált szerencsét. Utópia abban reménykedni, hogy mindenki be tudja szerezni a termeléshez szükséges teljes gépsort. Ezzel szemben arra van szükség, hogy például gépszövetkezet keretében nagy kapacitású, modern traktort és új mezőgépeket tudjanak vásárolni, így versenyképes termelési technológia honosítható meg” – magyarázza az államtitkár.
A versenyképesség terén Románia nagyon rosszul áll: a legnagyobb területen termesztett kukorica hektárátlaga például a fele a franciák 8000 ezer kilós átlaghozamának. De hasonlóan alacsony a tejelő szarvasmarhák termelékenysége is, így nem véletlen, hogy a jövő tavasztól liberalizálódó európai tejkvótarendszer nagy vesztesei a hazai tehéntartók, akik képtelenek lesznek majd versenyezni a román piacot elárasztó holland, német vagy francia tejjel. Ezekre a gondokra egyetlen orvosság létezik: a gazdák összefogásán alapuló szövetkezeti rendszer, amit a kormány 2015-től támogatási prioritásként kezel.
Az orosz embargó okozta hazai károk részleges megtérítésére van ugyan uniós szándék, de Nagy szerint ez nem történik egyik napról a másikra. A termelői csoportok által felvállalható új értékesítésre épp azért van szükség, hogy növeljék a gazdák piaci versenyképességét.
Kiskapuk kisgazdáknak
Az új agrártámogatási rendszer – a hazai realitások talaján maradva – igyekszik helyzetbe hozni a kisgazdaságokat. A földalapú támogatási rendszer kedvezményezettje az 5-30 hektár közötti családi farm. A 40 év alatti fiatal gazdáknak további 20 euróval egészítik ki a jelenleg mintegy 155 eurós hektáronkénti összeget, maximum 60 hektáros területnagyságig. A kisgazdaságok lehetőségeit támogatják az úgynevezett hagyományos termékminősítéssel is: ezt olyan kisgazdaságok kaphatják meg, ahol a saját termelésű mezőgazdasági cikkeket feldolgozzák, főleg kézi munkával, legfentebb napi 400 kilós mennyiségben. E fölött az élelmiszertermékek előállítása is ipari termelésnek számít. Az idén ősszel átalakuló új rendszerben a hagyományos termékminősítést hagyományos receptek felhasználása címen cégek igényelhetik, a kisgazdák kisebb mennyiségben előállított, és ellenőrzött hagyományos termékek bejegyzésére kaphatnak engedélyt.
Nagy Péter Tamás úgy látja, a szabályozott ökotermelés is a kisebb gazdaságokon segít. Az új szabályozással ki akarják szűrni az eddigi visszaéléseket, amikor cégek ipari mennyiségben gyártott, adalékanyagokkal teli termékeit árulták hagyományos termékként. Az élelmiszer-biztonsági előírások betartása mellett tehát kisgazdák is gyárthatnak házi készítésű élelmiszereket, amelyek piaca megugrott az elmúlt időszakban. A kormány által bevezetendő termelői levél ezután tartalmazza valamennyi piacra kerülő zöldség, gyümölcs és egyéb élelmiszer termelőjét, így a vásárló megtudhatja a termék származási helyét.
A kisgazdaságok állattenyésztési ágazatára igényelhető dotáció is átalakul. Az eddig legalább három tehénre igényelhető, hazai költségvetési forrásból származó szarvasmarha-támogatás 2020-ig folyamatosan leépül. E helyett jövő évtől EU-támogatást fizetnek a legalább 10, maximum 250 szarvasmarhát tartó gazdáknak. Egy tejelő szarvasmarha után jövőre 250 euró, egy juh után 7 euró igényelhető, a támogatási összeg pedig 2020-ig folyamatosan növekszik. A különböző méretű gazdaságok pontos körülírását egy most készülő törvénytervezet szabályozza: ez lesz a jövő évtől életbe lépő új EU-s agrártámogatási rendszer alapja.
Tyúktartó és méhész kisgazdák kilátásai
Terebesi Ildikó a tyúkjai között (A szerző felvétele)

Terebesi Ildikó és Csaba története nagyon sok olyan erdélyi kisgazda története, akik mezőgazdasági termelésből próbálnak talpon maradni. Helyzetük annyiban tér el az átlagtól, hogy mindketten mérnökök, akik negyvenes éveikben váltak munkanélkülivé. Kolozsvár egyik külvárosában laknak, ezért is esett a választásuk a mezőgazdaságra. Terebesi Ildikó (képünkön) három éve látott neki a tyúktartásnak, tojástermelésnek, férje második éve tanulja a méhészkedést, egyelőre tíz családdal. A Németországból származó ötven csirkével elkezdett tyúkászat mai állománya 120 tojóhibrid, a bővítéshez azonban már falura kellene költözni, ahol engedélyezett az állatfarmok létrehozása. Ildikó szerint 400-500 tojótyúkra lenne szükség egy jól működő, önfenntartó családi gazdasághoz, de a jóval kisebb állomány hozamának értékesítése is olykor gondot okoz, mivel csúcstermelésben nehéz a teljes mennyiséget eladni. Kolozsvár területén házhoz szállítják a megrendelt termékeket, ha viszont falura költöznének, a szállítási költségek miatt drágább lenne a biominőségű tojás. A hibridtyúkokkal termelt tojás azonban nem minősülhet biónak, még akkor sem, ha a takarmánykeverék jórészt az. A 13 hektárnyi magyarpeterdi családi örökséget Terebesiék inkább a méhészetre fordítanák, ebben látnak nagyobb fantáziát, arra jobb eséllyel lehet pályázni. Ildikó szerint sok méhészismerősük jutott agrártámogatáshoz az elmúlt években, ők azonban későn értesültek a lehetőségről. Így a jövő évi kiírásokban reménykednek.

2014. november 8., szombat

Telepesek Székelyföldön

2014. november 8.,

Amikor Baksa József évekkel ezelőtt bejelentette ismerőseinek, hogy végleg elhagyja Budapestet, s a határon túlra költözik, a legtöbben azt gondolták, valamelyik nyugati országban szeretne letelepedni. Mindannyian meglepődtek, amikor kiderült, a férfit a szíve épp az ellenkező irányba húzza: az egykori biztosítási ügynök Er­délyt szemelte ki új otthonául.
A zsúfolt, zajos, benzingőzös Budapesten élők gyakran vágynak nyugodtabb, csendesebb vidéki lakókörnyezetre, ám az ismeretlen életmódtól való félelem legtöbbjüket eltántorítja a költözéstől. Baksa József kivételt képez, őt semmi nem akadályozta meg álmai megvalósításában: négy évtized után áttelepült Erdélybe.
Tisztában volt azzal, hogy amint átlépi az országhatárt, feleségével és a többi erdélyi magyarral együtt a román társadalom kisebbségét alkotja majd, de hitt abban, hogy még ennek ellenére is kiegyensúlyozottabb élet vár rá Székelyföldön.
A budapesti VIII. kerületben született. Nevelőapja révén lett zöldséges, sokáig együtt kereskedtek a Fővám téri Vásár­csarnokban. Tíz év után éles váltás következett József életében: egy biztosításközvetítő céghez szerződött üzletkötőnek. Mun­kája során hozta össze a sors egy Szé­kelyvarságról elszármazott magyar emberrel, akivel hamar barátságot kötöttek. A férfi meg is hívta szülőfalujába újdonsült barátját, aki akkor járt életében először a Görgényi-havasok déli lejtőjénél elterülő településen. József hazaszeretete kiskora óta erősen él szívében, így Erdély iránt mindig különleges vonzalmat érzett. A patakokkal és erdei utakkal szabdalt táj, valamint a helyiek azonnal megérintették, s kitörölhetetlen nyomot hagytak benne.
Időközben tinédzser kora óta tartó szenvedélye is a foglalkozásává vált, rendszeres túrázóból profi túrarendező lett. A hegyek szerelmeseként évente több teljesítménytúrát is szervez Magyarországon. Egy ilyen eseményen ismerkedett meg feleségével, Farkas Beával. A fiatal pár vidéki lakókörnyezetre vágyott, ezért nekiláttak az internetes telekkínálat feltérképezéséhez. Így bukkantak rá arra a tanyára, ami ma már az otthonuk.
– Igazából ekkor fordult meg a fejemben először, hogy Erdélyben is kezdethetnénk közös életet Beával – meséli József. – Székelyvarságot már korábbról ismertem, de amikor közelről is szemügyre vettük a korábban kiszemelt tanyát és környezetét, beleszerettünk a településbe – teszi hozzá.
Hazatértük után előkészítették a költözést: mindketten kiléptek addigi munkahelyükről, József eladta a házát, elbúcsúztak az otthoniaktól, s kelet felé vették az irányt. Kevés pénzzel indultak útnak, ennek fele el is fogyott, amikor Varságon megvásárolták a telket. 
Az elmúlt négy év alatt azonban igazi birodalommá nőtte ki magát a Baksa-tanya.
– Nem tudtuk előre, hogyan fogjuk előteremteni a napi betevőre való pénzt – meséli a házigazda. – Amikor Magyarországon búcsúzkodtunk, az egyik ismerősöm megjegyezte, hogy évente kétszer biztosan meglátogatnak majd minket. Gondoltam, hogy akkor lesznek mások is, akik szívesen megszállnak nálunk. Így jött az ötlet, hogy készítsünk egy vendégházat. Székely ácsok segítségével és a két kezünkkel építettünk fel egy fogadót, húsvétkor készültünk el vele – mondja.
Az építkezés legalább annyi nehézséget okozott számukra, mint maga az átköltözés, ám tapasztalataik szerint az emberi lele­ményesség kényszerhelyzetekben csodákra képes.
– Amikor már bevertük az utolsó szöget is, észrevettük, hogy a tetőtér hullámzik. Ilyen esetben sokan kétségbe esnének és leblokkolnának – jegyzi meg a házigazda. – Mi viszont fogtuk magunkat, s az egész mennyezetet alátámasztottuk egy hatalmas fagerendával. A probléma megoldódott – mondja mosolyogva József.
A ,,teremtés” szó lassan ismeretlen fogalommá válik az emberek körében. Pedig két kézzel létrehozni valamit a semmiből nagyon jó érzés. Ez nem polgárpukkasztás vagy tiltakozás valami ellen. Egyszerűen jólesik alkotni – mondja József.
– Egyfolytában fejlődik a logikai készségem, megtanultam, hogy szinte bármit meg lehet oldani – teszi hozzá. A házaspár teljesen önellátó életmódot él.
Bejelentett állásuk nincs, a ház körül dolgoznak egész nap, s majdnem mindent maguk termelnek meg. Amire nincs lehetőség, azt a falusi turizmusból befolyó csekély pénzből vásárolják meg. Jelenleg van két disznójuk, harminc tyúkjuk és közel ugyanennyi csirkéjük, illetve három tehenük, amelyek épp a legelőn vannak, miközben mi a háznál vendégeskedünk. Mindennap pásztor hajtja ki őket a közeli mezőre, kora este pedig vissza, a Baksa-tanyára. A tehenek közül kettőt már József segített világra hozni. A második esetnél másfél órán át kínlódott a tehénnel együtt. Utána sokáig ínhüvelygyulladástól szenvedett, de azt mondja, mindenért kárpótolja az élmény. Fejni ugyanakkor még nem tud tökéletesen. Saját bevallása szerint olyan lassú, hogy mire iható mennyiséget kifejne, addigra az meg is romlana. Így ezt a feladatot az asszonyra hagyja.
Az állatokat általában Bea látja el. Ottjártunkkor is épp etetni indul. Két kutyájuk, Csongor, az óriás eb és Bori, a kisebbik kutya boldogan kíséri a tyúkólhoz gazdáját. A háziasszony a baromfi etetése közben elmondja, rendszerint harminc csirkét vásárolnak, ezeknek legalább a fele kakas, így azok a mélyhűtőben végzik. A tyúkokra viszont szükség van hosszabb távon a tojás miatt, aminek egy részét eladják. Lovuk nincs, mert nagyon sokba kerülne gondozni, ráadásul nincs annyi megművelhető terület a környéken, ami miatt szükség lenne rá. Bea mégis nagyon szeretne lovat, mivel Magyarországon galoppversenyző volt és lovak betanításával foglalkozott. A szűk családi büdzsé miatt azonban egyelőre be kell érnie a már meglévő állatokkal.
A házaspárt arról is kérdezzük, hogyan fogadták őket a helyiek, sikerült-e már beilleszkedniük.
– Az anyaországi magyarok turistaként vagy mondjuk Wass Albert-rajongóként hajlamosak csak a pozitív dolgokat látni a székelyekkel kapcsolatban, pedig ugyanúgy, mint a világ bármely pontján, itt is többféle ember él. Kezdetben az otthoniak és az itthoniak közül is sokan azt hitték, hogy üzleti hasznot remélve költöztünk ide. Nem tudták felfogni, hogy egyszerűen azért jöttünk, mert jól érezzük magunkat – mondja József, de hozzáteszi, ma már máshogy tekintenek rá a varságiak.
– Az igazság az, hogy a december 5-i gyalázatos népszavazás eredménye olyan sebet ejtett a határon túli magyarok lelkén, amelyeket csak az idő tud begyógyítani, de az is csupán évtizedek múlva. Azzal, hogy ideköltöztem, szerettem volna azt is megmutatni a székelyeknek, hogy mi, anyaországi magyarok nem hagytuk őket magukra. Azt veszem észre, hogy a varságiak megértették ezt, és befogadtak.
Ez beigazolódik, amikor megérkezünk a Parlamentnek keresztelt helyi vegyesbolthoz, amelynek tulajdonosa szívélyesen fogadja társaságunkat, s Józseffel úgy fog kezet, mintha évtizedek óta ismernék egymást. A házi pálinka kortyolgatása közben megérkeznek a munkában kimerült szomszédok is, majd nekiállnak jókedvűen mesélni a falu múltjáról és a magyar történelemről, amit a kicsi helyiség falaira kiakasztott képek is megőriztek. Közülük kiemelkedik a középső, egyben a legnagyobb, melyről Horthy Miklós kormányzó néz vissza ránk.
A Baksa-tanyára visszatérve asztalhoz ülünk ebédelni. A rántott házi túró elfogyasztása közben ér bennünket a legnagyobb meglepetés: Bea egy kisbabával lép be az ajtón. Kiderül, amit eddig nem tudtunk: a Baksa házaspárnak fél évvel ezelőtt gyermeke született. József szerint a lányuk az, aki most már végérvényesen Erdélyhez köti őket. Mint mondja, sem ő, sem Bea nem megjátszós: nem beszélnek székelyesen, nem járnak helyi népviseletben, ám tudják, hogy a lányuknak mindez már természetes lesz, hiszen ő itt jött világra. Ajsa, bár magyar állampolgár, a térkép szerint Romániában született, így családtámogatást a baba után sem a magyar, sem a román államtól nem kapnak a szülők. A házaspár egyelőre tartózkodási engedéllyel él Var­ságon, de öt év múlva, ahogy lehet, szeretnék felvenni a román állampolgárságot.
– Szeretném, ha székely testvéreink látnák, hogy osztozom a sorsukban – fejti ki gondolatait a házigazda.
Arra a kérdésre, nem félnek-e attól, hogy előbb-utóbb belefásulnak ebbe az életmódba, egyértelmű nemmel felelnek mindketten.
– Sokszor megkapjuk a kérdést, vajon mit csinálhatunk itt egész nap, s ilyenkor viccesen mindig azt felelem: semmit. Az igazság az, hogy megállás nélkül dolgozunk.
Mindig akad tennivaló a ház körül. Azt is mondták már nekem, hogy ideje lenne kimozdulnom itthonról. Tegnap felkapaszkodtunk a Madarasi-Hargita 1800 méter magas csúcsára. Ennél jobban nem tudunk kimozdulni – magyarázza mosolyogva József.
– Visszatérő kérdés az is – mondja –, hogy miképpen tudjuk elviselni ezt az óriási csendet. De hát itt nincs is csend, szoktam válaszolni. Az egyik irányból ugat a kutya, a másikból egy traktor berreg, a harmadikból a fejszecsattogást hallom.
A családfő egyéb érdekességekről is beszámol. Nem zárják az autó és a ház ajtaját, s amióta itt laknak, még egy kukoricacsövet sem törtek le a veteményeséből. Meg kellett tanulniuk azt is, hogy a székely falvak lakói sokszor nem pénzzel hálálják meg egymásnak a segítséget, hanem élelmiszerrel vagy kölcsönös segítségnyújtással.
Amikor feltesszük a kérdést, hogy hiányzik-e nekik valami a határon túlról, mindketten bólogatnak. Bea a lovak után vágyódik, Józsefnek pedig az unokatestvérével átélt dunai vízisízések és néhány anyaországi teljesítménytúra hiányzik. Dön­tésüket viszont nem bánták meg.
– Amikor ideköltöztünk, szinte mindenki azt gondolta rólunk, hogy bolondok vagyunk. Pedig nem az életünket veszítettük el, hanem az álmainkat valósítottuk meg. Az öcsém meredt szemmel nézett rám, amikor itt járt nálunk, s éppen ganéztam a két kezemmel. De persze megértem, hogy csodálkozik, mert Magyarországon alig van már olyan parasztember, amelyik tehenet tart – mondja József. – Ugyanakkor szerintem száz emberből kilencven szeretne úgy élni, mint mi, csak egyikük mellett sincs olyan valaki, aki el tudja hitetni, hogy az álmok megvalósíthatók. Pedig amiben nem hiszünk igazán, azt nem fogjuk tudni véghezvinni. A kutya sem bánt, ha nem félünk tőle. De ezt nem elég eljátszani, ezt belül kell érezni – teszi hozzá.
Azt mondja, innen már nincs hova menniük, a jövő nem választás kérdése. Otthon nem voltak gyökereik, itt viszont megeredtek. Jó döntés volt ideköltözni. Búcsúzás közben még megkérdezzük, boldogabbak-e itt, mint előtte Budapesten.
– Otthon nem tudnék olyan körülmények között élni, mint itthon. Jól érzem magam a bőrömben, és kiegyensúlyozott vagyok, de nem tudom, mit jelent boldognak lenni. Szerintem boldog akkor leszel, amikor életed utolsó pillanatában körülnézel és azt mondod: na, ez rendben volt.
Szencz Dóra (Magyar Demokrata)
További információk: http://baksatanya.5mp.eu/web.php?a=baksatanya&o=eUkqQIEXmZ
Baksatanya Székelyvarság, egy csepp örökség Székelyföld szívében

2014. november 4., kedd

Városi juhok, tyúkok, kecskék, libák

Barabás Hajnal | 2014.11.04. 
Haszonállatokat tartanak egy forgalmas csíkszeredai utca melletti telken. A háziállatok tartását egy 2004-ből származó helyi tanácshatározat szabályozza, melyet 2005-ben módosítottak: ennek értelmében csak a környezet szennyezése és a szomszédok zavarása nélkül tarthatók állatok a megyeszékhelyen. Nem minden városi állattartó kéri ki ilyen esetben a szomszédai véleményét.

A Dénes László utcában. Juhokat és egyéb állatokat tartanak egy üres telken

Megoszlanak a nézetek a városi állattartásról, főleg, ami a haszonállatokat, például a disznókat, juhokat, kecskéket vagy szarvasmarhákat illeti. Például a megyei kórházhoz vezető csíkszeredai Dénes László utca sarkán, egy üres telken egy alkalommal kilenc juhot számoltunk meg, de ezeken kívül több mint tíz tyúk, kecskék és ludak is voltak a bekerített udvaron. A közelben járók egyike szerint jobb, ha állattartásból él valaki, mint szociális segélyből. Egy másik azt hangoztatta, hogy nagyon zavaró ez a tevékenység egy városban, főleg a kórház közelében.
Szomszédok nehéz helyzetben
Bár az említett terület szomszédságában lakók, akiket erről kérdeztünk, kifejezték, hogy nem szeretnének rossz viszonyba kerülni a telek tulajdonosával, azt is elmondták, hogy zavaró számukra az állatok jelenléte. „Az ilyen tevékenységnek falun a helye, nagyon büdösek az állatok. Emellett amikor égetik az udvarról összegyűjtött tyúktollat és faleveleket, jóformán szellőztetni sem lehet a füst miatt” – mondta az egyik közelben lakó. Egy másik szomszéd a szúnyogok és egyéb rovarok nagyobb jelenléte miatt elégedetlenkedett.
Az állattartás szabályairól
Csíkszeredában a háziállatok tartását a 2004-ből származó 80-as számú önkormányzati határozat szabályozza, amelyet 2005-ben módosították a 141-es számú határozattal. Ennek értelmében legtöbb öt haszonállat (szarvasmarha, disznó, juh, ló) tartható az udvaron, olyan formában, hogy ne zavarja a szomszédokat és ne szennyezze a környezetet. Az említett telken a megengedettnél több juhot tartanak. Az általunk megkérdezett szomszédok elmondták, azért nem jelentik fel a területtulajdonost, mert nem akarnak viszályt. A Dénes László utcában található terület jelenleg a C besorolású adózási zónában van, bár számításaink szerint a meglévő infrastruktúrája indokolhatná a B zónába való besorolását. Ha az utca az A vagy B zónában lenne, akkor a szomszédok írásos beleegyezésére lenne szükség, hogy állatot tartsanak, továbbá legtöbb csak két-két példányt tarthatnának minden fajból.
Nem tudtak az állattartó tevékenységről
Az állattartás kapcsán felkerestük az érintett terület tulajdonosait is. „Az élettársam nevén van a telek, de nincs tudomásunk erről a tevékenységről. Csak annyit tudok mondani, hogy utánajárunk az ügynek” – válaszolta érdeklődésünkre a volt tulajdonos, aki élettársának ajándékozta a területet. Mint mondta, nem adták bérbe a telket, feltételezik, hogy valamelyik szomszéd tarthatja rajta az állatait. Többször is a helyszínen jártunk, ám egyetlen alkalommal sem találtuk ott az állatok feltételezett tulajdonosait.
320 lejtől 1200 lejig terjedő bírság
A fenti határozatok előírásainak megszegéséért 320 lejtől 1200 lejig terjedő bírságot szabhatnak ki a magánszemélyeknek, a jogi személyeknek pedig 1200 lejtől 2500 lejig terjedőt. Veres Csaba, a városháza város-ellenőrzési és kényszervégrehajtó irodájának vezetője elmondta, legutóbb egy szarvasmarhatartó gazdát bírságoltak meg Csíktaplocán, ugyanis a szomszédok jelentették, zavarja őket, hogy az úton hajtja őket, és az út emiatt tele van tehéntrágyával. A tulajdonos akkor megígérte, hogy elköltözteti a teheneit. „Egyébként nem jellemző, hogy az állattartásra panaszkodnának, inkább a kutyatartókkal vannak gondok” – állapította meg Veres.

Immár Udvarhelyszéken a kéknyelvbetegség

Rédai Botond | 2014.11.04. 
Egy homoródalmási gazdaságban található szarvasmarhánál is kimutatták a napokban a kérődző állatokat érintő kéknyelvbetegséget, ezzel ötre emelkedett a Hargita megyei esetek száma.

Terjedőben a szarvasmarhákat is érintő kéknyelvbetegség. Ezúttal Udvarhelyszéken jelent meg a kór

Ladó Zsolttól, a Hargita Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság vezetőjétől megtudtuk, ezúttal is egy szarvasmarhánál elvégzett vérvizsgálat igazolta a kór meglétét. A korábbi esetekhez hasonlóan enyhébb tüneteket mutat az állat, rendesen táplálkozik, és tejet is ad. A megyei főállatorvos rámutatott, a 7-10 napos lappangási idő miatt elképzelhető, hogy a következő időszakban még lesznek igazolt fertőzések a megyében, ezzel kapcsolatos jóslatokba viszont nem szeretett volna bocsátkozni.
Csíkszéken októberben kezdődött
Mint arról beszámoltunk, október első felében jelent meg a kérődző állatokat érintő kéknyelvbetegség Csíkszéken. Először Pottyondon és Csíkkarcfalván, ezt követően Csíkszentmihályon, majd a Szépvízhez tartozó Bükklokán igazolták a fertőzést, illetve a napokban Udvarhelyszéken. A hatósági eljárások során a gócpontok húsz kilométeres körzetében úgynevezett kontaktzónát jelöltek ki, száz kilométeres körzetben védelmi zónát és ennek az ötven kilométeres sugarában megfigyelési övezetet.
A korlátozásokról
A legszigorúbb korlátozásokat a gócpontok kontaktzónájában vezették be: tiltott az állatmozgás és -értékesítés, a jószágokat csak direkt vágásra, azaz vágóhídra vihetik innen, természetesen a megfelelő állat-egészségügyi vizsgálatok után. A védelmi zónát és a megfigyelési övezetet már elhagyhatják a kérődző háziállatok, akár más megyébe is átszállíthatók, de csak mindkét illetékes megyei állat-egészségügyi hatóság beleegyezésével. Egy későbbi, bukaresti főhatósági engedmény során némileg enyhítettek az előírásokon, így például a kontaktzónában található, állatkereskedelmet folytató cégek külföldre is szállíthatnak élő állatot. A feltétel az, hogy a célország állat-egészségügyi hatóságának engedélyével tegyék azt, és kizárólag vágásra – ezt a műveletet az érkezéstől számított 24 órán belül el kell végezni. A szállításnak az állatok pihentetése nélkül kell történnie. Természetesen csak előzetesen bevizsgált és tünetmentessé nyilvánított kérődző állatokat lehet elszállítani az övezetből.

Ingyenes képzések Mezőtúron

A mezőtúri Oktatási Centrumban (Mezőtúr, Petőfi tér 1.) működő Gál Ferenc Főiskola a LEADER térségek közötti együttműködési projekt – címe: Helyi termékekre, helyi szolgáltatásokra alapozott jó gyakorlatok feltérképezése és hálózatba szervezése Jász-Nagykun-Szolnok megyében – keretében képzést indít háztáji gazdálkodás alapjai témakörben.
A képzési programon való részvétel ingyenes és támogatott (tananyagot, étkezést és szükség esetén szállást biztosítunk). A résztvevőkkel felnőttképzési szerződést kötünk.
Megszerezhető dokumentum: (certificate) tanúsítvány
Részvétel feltétele
befejezett általános iskolai végzettség, és betöltött 18. életév
A képzés címe: A háztáji gazdálkodás alapjai
Képzési napok: 2014. november 3-7. minden nap 8:00-16:00.
Jelentkezési határidő: 2014. november 1.
A tananyagegység megnevezése:
A háztáji gazdálkodás meghatározása, magyarországi története, jelentősége, szerepe, ágazatai
Családellátó kert és háztáji kertészet
Zöldség- és gyümölcstermesztés a háztájiban
Háztáji állattartás alapjai, szabályai
Háztáji állattartás gyakorlata
A háztáji gazdálkodás néhány jó gyakorlatának megismerése, a marketing alapjai
A képzés címe: Kézművesség a helyi gazdaságban
Képzési napok: 2014. november 17-21. minden nap 8:00-16:00.
Jelentkezési határidő: 2014. november 15.
A tananyagegység megnevezése:
A kézművesség jelentősége a helyi termékek rendszerében, a helyi gazdaságban
Népi kézműves stratégia a gyakorlatban
Vállalkozás és marketing alapfokon
Kézműves technikák alapfokon I.
Kézműves technikák alapfokon II.
Jó gyakorlat, helyi termékbemutató
Bővebb tájékoztató megtekinthető az alábbi hivatkozáson.

Friss háztáji Budapest kávézóiban – elindult a Házikó

2014-10-30 Szerző: N.Zs.
A Házikó-kezdeményezés a vidéki termelőket felkarolva készíti minőségi szendvicseiket, batyuikat, édességeiket kiszállításra és rendezvényekre. Kizárólag termelői alapanyagokat használnak – a zöldségektől a sajtokig –, amelyeket egy szigorú szabályrendszer alapján válogatnak. A Házikó tesztüzemének végén az egyik tulajdonossal, az egykori Szimpla-alapítóval, Bertényi Gáborral beszélgettünk a koncepciójáról, célközönségéről és a Házikó szerepéről a vidékfejlesztésben.

Friss háztáji Budapest kávézóiban – elindult a Házikó

- Hogyan született a Házikó ötlete?
- Lényegében ketten gondoltuk ki, Szalai Misi meg én. Vele már 2010 óta vannak ilyen-olyan projektjeink, ami a város és a vidék kapcsolatát vizsgálják. Mindketten vidéken élünk, ő tősgyökeres, én bevándorló Nagymaroson. Felfoghatatlan volt számunkra, hogy a magyar vidék folyamatosan kiürül, elnéptelenedik, leépül.
Nagyjából az volt alapvető kérdés, hogy van-e élet vidéken. A váci Szimplavé is egy ilyen kísérlet volt: képes-e egy ilyen típusú, némi kulturális többlettel bíró és termelői kaját kínáló kávézót eltartani egy vidéki középváros? Láthatóan nem. Ugyanakkor pozitív kísérlet a nagymarosi termelői piac, amelyet 2011-ben nyitottunk és el is tartja a kisváros.
Akkor kezdtem el vidékfejlesztést tanítani az ELTE-n, ahol voltak kutatások is, ezekkel általában a helyi forrásalapú gazdaságfejlesztés lehetőségeit vizsgáltuk. Elmentünk hallgatókkal vidékre, és megnéztük, hogy az ott létező adottságokból ki lehet-e hozni valamit. Megpróbáltunk valamilyen vállalkozást körvonalazni, ad absurdum el is indítani.
A kutatások mentén lett a Szimpla Kertben is a piac, ami ugyan fővárosi és nagyon exponált helyen van. Ennek kapcsán született Budapesten a Szimpla Háztáji Kisbolt is, ahol kipróbáltuk ezeket a vidékfejlesztős dolgainkat. Ugyanakkor idén Balassagyarmaton is nyitottunk a hallgatókkal egyet, ami pedig totál periféria, semmilyen hatás nem érvényesül a fővárosból. Egyelőre elvegetálgat.
A központi kérdés mindenhol nagyjából az, hogy ha elvileg agrárország vagyunk, akkor vajon miért nem lehet az agráriumban megélhetést találni.
- Miben látod ennek az okát?
Rengeteg van, az egyik az értékesítési lehetőségek hiánya. Még csak nem is biztos, hogy ez a legfontosabb, de mégis ez tűnik valamennyire kezelhetőnek.
- Milyen szerepet vállal ebben a Házikó?
- Megpróbáltuk az eddigi tapasztalatokat, kapcsolati tőkénket, és vidékismeretünket felhasználni, egy új perspektívát adni és a kistermelői termékeket rendszerszinten integrálni a vendéglátásba. Itt egy nagyon fontos problémába futottunk: egyrészt a vendéglátósok nem tudnak termelői terményekhez/termékekhez jutni, mert nem tud senki komolyabb mennyiségben megbízható, aránylag sztenderd minőségben szállítani. Ugyanakkor ott vannak a termelők, akik nem tudják eladni a terményeiket, mert nem ismerik a piacot, a lehetőségeket, az igényeket. Ez így azért elég paradox szituáció.

Ilyen batyut kínál a Házikó 

- Ebből a szempontból mit tud a Házikó, amit más nem?
- Azt gondoljuk, hogy az elérhető termelői portéka egy új dimenzió, de nem egy kuriózum, nem egy luxuscikk. Mert nem kell hozzá elmenni a Szimpla piacra, a nagymarosi piacra, csak a kedvenc helyedre beülsz, és termelői terméket fogyasztasz, és ezt bármikor megteheted. Minden aznap sül/készül: teljesen tartósítószer és adalékanyagmentes. Erre még nem nagyon láttam példát itthon.
- Lényegében egy filozófiával dolgoztok, azt is próbáljátok eladni.
- Igazából mi egy koncepciót árulunk, nem egy kaját, és az első öt mondatnál kiderül, hogy ezt valaki érti vagy nem. Nem egyhetes együttműködéseket keresünk, de ha valaki érti az elvet, akkor többnyire nagyon boldogok vagyunk és vállaljuk, hogy segítjük. A különböző szóróanyagokkal pedig magát az elméleti részt is tudjuk népszerűsíteni.
- Hogyan, milyen rendszerességgel ellenőrzitek a terményeket?
- Van egy minősítési rendszerünk, ami a honlapon is elérhető. Szigorú, következetesen betartjuk, nincs pardon. Mivel még kísérleti fázisban működünk, egyelőre mi megyünk a terményekért, ami folyamatos, heti szintű kapcsolattartást jelent.

Kekszek egyike 

- Hogy találtátok a viszonylag nagyobb termelőket, akikkel együttműködtök?
- Amit 2010 óta csinálunk, annak valamilyen módon van köze a termelőkhöz. Legyen az tanítás, kutatás vagy piac, mindig valahogy azon kapjuk magunkat, hogy ülünk egy kocsiban és megyünk vidékre, így nem volt nehéz dolgunk.
- Kikből áll a csapat?
- Jó vegyes brigád: a pék srác Írországból tért haza, a dizájnerünk New Yorkból. A konyhában egy politológus és egy anyuka az úr, akinek idejár mellénk oviba a kisfia. A folyamatokat egy táplálkozásantropológus látja át, a minőségbiztosítást egy biológus felügyeli. De van geográfusunk is, hogy nagyon el ne tévedjünk. Hát ilyesmik.
- Mik a visszajelzések a tesztidőszak alatt?
- Most még csak kísérleti kiszállítások folynak. Tamp&Pull, Expresso Cafe, Fekete, A38, Élesztő, utóbbi talán a legkomolyabb helyünk, ahol maga a koncepció és a filozófia is be tud mutatkozni, nem csak az ételek. Egy hónapja tartanak a tesztkiszállítások. 90 százalékban nagyon jók a visszajelzések, a maradék 10 helyi specifikum. Például kiderül, hogy mégis a lecsós töltelék kell a batyukba, nem a fantasztikus gombás-boros, amire nagyon büszkék vagyunk. Akkor ők olyat kapnak.
- Elképzelhető, hogy pár év múlva ez egy országos megmozdulás lehessen? Vegyük például a Balatont, amelynek van egy olyan infrastruktúrája, amit hasonlóan ki lehetne használni a vadaktól kezdve akármeddig.
- Erre nincs jó válasz. Azt gondolom, hogy evidens, hogy egy ilyen kezdeményezésnek van helye a mai fogyasztói kultúrában. De kiderülhet, hogy mégis egy érzékeny dolog. Tegyük fel, hogy egy olyan óriási felvevőpiac, mint Budapest, eltartja. Fogalmam sincs, hogy ugyanez hogy viselkedne Komáromban vagy Veszprémben. Lehet, hogy remekül, lehet, hogy sehogy. De azt gondolom, egy 50-100 ezres városnak illene egy ilyet nevetve eltartani.
Hasonló cikkek:
 http://haziko.farm/minositesek.html
http://agrikulti.hu/
http://farmkaravan.hu/
http://hasbean.hu/
https://www.facebook.com/VespressoCoffee