2019. március 24., vasárnap

Támogatás kiskertre, kisállatra

2019.03.20.
A saját fogyasztásra termelés is segítheti a munkára nevelést
Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az évben is meghirdette az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) a konyhakerti és kisállattartási szociális földprogramot, a pályázatra január végéig lehetett jelentkezni.
Amíg a korábbiakban, 2015–2017 között a szociális földprogram közfoglalkoztatással egybekötött, meghívásos pályázat volt, tavaly és jelenleg is a konyhakerti és kisállattartási program keretében került meghirdetésre. A szaktárca megfogalmazása szerint a program célja az, hogy a résztvevők saját kisállataik és kertjük művelésében szerezzenek munkatapasztalatot.
A programra pályázhattak
– 
települési önkormányzat, a működé­­si he­­lye szerinti roma települési nemzetiségi önkormányzattal (ennek hiányában a megyei/területi roma nemzetiségi önkormányzattal) kötött együttműködési megállapodás alapján,
– 
települési önkormányzatok jogi sze­­mélyiséggel rendelkező társulá­sa, a program megvalósítási helye sze­­­­­rin­­ti roma települési nemzetiségi ön­­kor­mányzattal (ennek hiányában a me­­­­­gyei/területi roma nemzetiségi önkormányzattal) kötött együttműködési megállapodás alapján,
– 
települési nemzetiségi önkormányzat, a működési helye szerinti települési önkormányzattal vagy települési önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulásával kötött együttműködési megállapodás alapján,
– 
önkormányzati részesedéssel működő, közfeladatot ellátó nonprofit gazdasági társaság (ha a közfeladat ellátására nem üzletszerű gazdasági tevékenység keretében kerül sor) a program megvalósítási helye szerinti roma települési nemzetiségi önkormányzattal (ennek hiányában a megyei/területi roma nemzetiségi önkormányzattal) kötött együttműködési megállapodás alapján,
– 
közhasznú minősítéssel rendelkező civil szervezetek, alapítványok és ezek szövetségei a program megvalósítási helye szerinti települési roma nemzetiségi önkormányzattal (ennek hiányában a megyei/területi roma nemzetiségi önkormányzattal) kötött együttműködési megállapodás alapján,
– 
egyház, egyházi jogi személy a program megvalósítási helye szerinti roma települési nemzetiségi önkormányzattal (ennek hiányában a megyei/területi roma nemzetiségi önkormányzattal) kötött együttműködési megállapodás alapján,
– 
szociális szövetkezetek a működési he­­lye szerinti települési önkormányzat­tal vagy települési önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulásával és a roma települési nemzetiségi önkormányzattal (ennek hiányában a megyei/területi roma nemzetiségi önkormányzattal) kötött együttműködési megállapodás alapján.
Emelkedő keretösszeg
A tavalyi évhez képest annyi változás történt, hogy a földprogram múlt évi, 130 millió forintos keretét 180 millió forintra emelték, így a minisztérium tájékoztatása szerint a program akár 28 ezer embert is el tud érni. Az elnyerhető összeg határait szintén megváltoztatták, az alsó határ 500 ezerről 600 ezer forintra, míg a felső 1 millió 300 ezer forintra növekedett. Szintén fontos változás az is, hogy a támogatáson belül lehívható olyan összeg, amely agrárszakember bevonását teszi lehetővé. Ez évben előnyt élveztek azok a pályázók, akik nyilatkozatukkal igazolták, hogy 
a 2019. évi programjukba bevont családok helyére legalább 50 százalékban új kedvezményezett családokat vonnak be. A pályázati kiírás kötelező elemei közé tartozott az is, hogy a pályázónak legalább 10 háztartást be kell vonnia a programba, amelyek a megtermelt élelmiszert csakis saját maguk fogyaszthatják el, piacra nem termelhetnek belőle.
Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a sikeresen pályázó önkormányzatok vetőmagot és kisállatokat, csirkét, nyulat helyeznek ki a családokhoz. Megkeresésünkre a szaktárca sajtóirodájától azt 
a tájékoztatást kaptuk, hogy a pályázatok ebben az évben is nagy számban érkeztek be, feldolgozásuk most is tart, a sikeres pályázatok kihirdetésének időpontja jelenleg pedig még nem ismert.

Ideje a tavaszi talajelemzésnek, talajvizsgálatnak, hogy megelőzzük a hozamkiesést!

2019. március 04., Agrogazda.hu 
A szántóföldi gazdálkodás optimális tápanyag-utánpótlásához elengedhetetlen a gazdálkodóktól a talajelemzés elvégzése. Ennek hiányában a vetésre nem megfelelően előkészített talajoknál jelentős hozamkiesésre lehet számítani!
Milyen tápanyag van a talajban? Mit kell pótolni?
A legtöbb növénynek a nitrogén, a foszfor és a kálium (NPK) jelenti a 3 legfontosabb elemet. Ezek mellett még opcionálisan mérhető:


• Ammónia
• Magnézium
• Vas
• Réz
• Cink
• Molibdén
• Mangán
• Klór
• Szulfát
A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás lényege, hogy a trágyákat, termésnövelő anyagokat kellő időben és mennyiségben kell kijuttatni, úgy, hogy a növények a tápanyagokat a lehető legjobban hasznosítani tudják. Ezáltal a gazdálkodás során bekövetkező tápanyagveszteségek és a környezeti elemek – elsősorban a vizek – ezzel összefüggő terhelése a lehetőségek szerint elkerülhető legyen!
Talajvizsgálatkor a leggyakrabban előforduló tápanyaghiányok és okozatai
Nitrogénhiány: többségében az idősebb leveleken megjelenő vöröses színárnyalatok mindig a teljes növény világosabb zöld vagy sárga színével járnak együtt.
Foszforhiány: a gabonában a levélcsúcs nem merev és egyenes tartású, hanem kissé visszahajlik. Leggyakrabban az idősebb leveleken jelentkezik csak. A foszforhiány csökkenti a gabonafélék sütőipari minőségét, gátolja a keményítő beépülését a szemekbe.
Káliumhiány: az idősebb, alsó leveleken a levelek csúcsától induló sárgulással kezdődik, később a levélerek közötti szövetek is elszáradnak.
Vízhiány: a vízhiány – annak mértékétől függően – a szántóföldi növényállomány szervesanyag-termelését jelentősen csökkentheti, sőt a növény pusztulását is okozhatja.
Nem megfelelő talaj-pH-érték: a talaj-pH szélsőséges irányokba történő elmozdulása közvetlen és közvetett módon, de minden esetben károsan befolyásolja a növények fejlődését.
Gyorstesztek a szántóföldön!
A vetés előtti egyik legfontosabb elemzés a nitrogén-, foszfor-, káliumteszt. Azokon a területeken érdemes a talajmintavevő használata, ahol az előző évekről nitrogénmaradvánnyal lehet számolni (vízlevezető összefolyások stb.), illetve ahol a téli csapadék, esőzés nem mosta ki az őszi trágyát, vagy épp ellenkezőleg, ahol biztosan lemosta a tápanyagokat a termő területről.
Talajminta-vizsgálatra a Talajnitrátmérő koffert vagy az Amola mobil talajelemző koffert ajánljuk, mely megadja a maradék nitrogén mennyiségét a gyökérzónában, így a termelők meghatározhatják a termelendő kultúrához szükséges műtrágya mennyiségét.
A talajmintákat legalább 30-60 centiméterről kell venni a talajmintavevővel. A késő tavaszi teszteket vízállásos, illetve bő csapadékos területeken végzik. Ekkor elegendő 20-25 cm mélységből talajminta-vizsgálatot végezni.
Ha nem csak a nitrogéntartalmat szeretnénk megállapítani, akkor az Amola agrár mobil laborral komplett talajvizsgálatot végezhetünk, vagy akár a már meglévő tesztjeinkhez a Stelzner koffer tartalmazza a szükséges eszközöket. A csomagok minden eszközt tartalmaznak, amelyre szükség van a talajvizsgálatnál, kivéve talajmintavevőt. A megfelelő minta-előkészítés után megállapíthatjuk a talaj összetételét a vizsgált makro- és mikroelemek függvényében.

Nitrátkoffer, Stelzner koffer, Amola koffer
A talajnedvesség folyamatos vizsgálatának szükségessége
Egyik legfőbb lépésként nem árt, ha folyamatosan vizsgáljuk termőföldünk vízháztartását egy talajnedvesség-mérővel. Egy aszályos időszak szemmel is jól látható károkat okoz minden terményben, de egyes kultúrák különös odafigyelést igényelnek a megfelelő talajnedvesség megtartása érdekében.
Egy SMM-1 talajnedvesség-mérővel az éltető víz mennyisége 0-50%-os méréshatárig mérhető a termőföldben. Kompakt méretei és az elemes üzemeltetés hosszabb távú, mobilis használatot is lehetővé tesz, stabil és vízálló burkolata pedig megvédi a belső alkatrészeket a környezeti hatásoktól. A talajnedvesség-mérő adattárolási funkciójával lehetőség van a maximum- és minimumértékek visszakeresésére az adott munkafolyamatban, az SMM-1 talajnedvesség mérő használata pofonegyszerű!
Komoly fejlődési rendellenesség tapasztalható, ha a terménynek nem megfelelő a termőtalaj pH-ja!
A növények a talaj pH-értékére is eltérően reagálnak: egyes kultúrák a kissé savas, mások a kissé lúgos kémhatást kedvelik. Ezért igen fontos tényező a termőföldek savasságának megállapítása egy pontos talaj-pH-mérővel. Általában a semleges talaj pH-értéke (pH=6-7) felel meg a növénytermesztés általános feltételeinek. A hazai talajok pH-értéke általában magas.
Kétféle módon is mérhetjük ezt egy talaj-pH-mérő segítségével: a földből oldatot készítve, vagy akár az erre alkalmas talaj-pH-mérő szondáját óvatosan földbe szúrva közvetlenül is megmérhetjük a talaj pH-értékét. Termesztett növényeink alapvetően a gyengén savanyú – semleges (pH 5,5-6,5) kémhatású talajokon termeszthetők jövedelmezően.
A következő táblázat a fontosabb kultúrnövények termeszthetőségének pH által megszabott korlátait (termeszthetőségi tartomány) és az adott növény fejlődéséhez legideálisabb kémhatást (pH optimum) foglalja össze:
           Termeszthetőségi tartomány      pH-optimum
szója           5,5 – 7,0                                          6,3
kukorica     5,5 – 7,0                                          6,3
lucerna       6,5 – 7,9                                          7,5
napraforgó 6,0 – 7,5                                          6,8
árpa            5,2 – 7,8                                          7,2
cukorrépa   6,1 – 7,8                                          6,7
búza           4,1 – 7,8                                          6,6
borsó          5,0 – 7,6                                          6,6
repce          5,2 – 7,5                                          6,4
zab             4,0 – 7,3                                          5,8
burgonya   4,0 – 8,0                                          5,2
rozs            4,0 – 6,6                                          5,5
vörös here  5,0 – 7,2                                          6,7
Szántás, talajlazítás előtt penetrométerrel meg kell vizsgálnunk, a talajban hol vannak vízzáró rétegek, mennyire kötött talaj, tehát a talaj szerkezetét. Ennek hiányában a nem megfelelő eketalp-beállítással rengeteg pénzt elpazarolhatunk talajműveléskor!

A túlságosan kötött talajból a növények csak korlátozottan tudják felvenni a vizet és a tápanyagokat, illetve a levegő is kevésbé tud cserélődni a kötött talaj részecskéi között. A talaj, a talaj szerkezete vizsgálatakor a tömörebb szintek mélységét is nagyon fontos megmérnünk, nem csak a tömörségi szintet!
Egy modern gazdabot, azaz penetrométer segítségével könnyen megállapítható a talajvizsgálat során a talaj szerkezete és a zárórétegek mélysége is. A penetrométerrel a talajvizsgálat rendkívül gyors és egyszerű: a markolatánál fogva beleszúrjuk a talajba, majd a kijelzőről a színskála segítségével leolvashatjuk a talaj aktuális állapotát, a szárán pedig mérhetjük a rétegek mélységét. A talajtömörség-vizsgáló két heggyel és ennek megfelelően két skálával van ellátva: keményebb talajhoz és puha talajhoz is. A talaj szerkezetének vizsgálatát a talajmintavétellel össze lehet hangolni.
Manapság a pontosság és a mobilitás elengedhetetlen a termőföld minőségének megállapításában, a tápanyagigény felmérésében. A korszerű műszerek a biztos növénytermesztés és az elismert gazdasági siker garanciája!
Halmai Géza
Termékszakértő
+ 36 70/322 6145
Agrogazda.hu Mérőműszerek Kft.
Székesfehérvár, Zsombolyai u. 36.
Tel.: +36 22/322-650; Mobil: +36 70/618-6225 

2019. március 17., vasárnap

A társulásé a jövő

https://www.e-nepujsag.ro/articles/a-tarsulase-a-joevo
2019-03-12 Vajda György
A héderfáji gazdakör példája
Egyre nyilvánvalóbbá válik Erdélyben, hogy csak úgy lehet versenyképessé tenni a gazdálkodást, ha a felaprózódott földterületeket valamilyen formában közösen művelik meg, és így próbálják piacra juttatni a terményt. S bár mind a szakértők, mind azok, akik ezt már évtizedek óta gyakorolják, azt szorgalmazzák, hogy érdemes valamilyen társulást, szövetkezetet létrehozni, továbbra is elég nagy a gazdák ellenállása. Bancsi András, a héderfáji gazdakör és a Héder-fája Közbirtokosság elnöke osztotta meg velünk tapasztalatait. 
A héderfáji gazdakör 1998-ban alakult meg 12 személlyel, aztán volt egy időszak, amikor több mint 60-an csatlakoztak hozzájuk. Majd amikor a felvásárló cég a tej árát az eladhatóság alatti szintre csökkentette, sokan feladták a szarvasmarha-tenyésztést, és kiálltak a gazdakörből. Jelenleg 28-an vannak, mind héderfájiak, és kizárólag szarvasmarha-tenyésztők, akik a tej értékesítése miatt maradtak a társult formában. Ugyanis a gazdaegyesület felvásárolta a tejcsarnokot a Hochland feldolgozótól, és szerződéses alapon felvásárolja a gazdáktól a tejet. Mivel az egyesület több gazda érdekeit képviseli, előnyös felvásárlási árban egyezett ki a feldolgozóegységgel, s emiatt több tejet tud begyűjteni, mint ha egyénileg szolgáltatnák be a gazdák. Naponta átlagban 1300–1400 liter, minőségileg ellenőrzött tejet szállítanak el. Sikerült egy Ecomilk nevű szerkezetet felvásárolni, amivel a tej hét paraméterét vizsgálják meg. Ez biztonságot jelent a gazdáknak is, a felvásárlónak is. Mivel igazoltan minőségi tejet adhatnak át a Hochlandnak, nagyobb mennyiségben olyan árat tudtak kialkudni, amit sehol a környéken. 

A héderfáji tejcsarnokban mérik a tej zsírtartalmát (a bal oldalon Bancsi András) Fotó: Vajda György 

A szarvasmarha-tenyésztők a Héderfája Közbirtokosság 78 hektáros legelőjét is használhatják, ezenkívül a társulás 22 hektár legelőt bérel a polgármesteri hivataltól. Természetesen a legelők karbantartásáért pályáztak az APIA-nál, ahonnan „szép pénzt” kapnak, ebből a legelő-karbantartási munkálatok kiadásainak fedezése mellett jutott pénz arra is, hogy a nagy legelőn fúrt kút vízvezetékét és az itatóvályúkat kicseréljék. Mi több, volt év, amikor azon az áron felül, amit szerződéses alapon a tej értékesítéséből kapott a felvásárlótól, az egyesület ki tudta pótolni a gazdák havi jövedelmét is. Bár kevésnek tűnik, de a felvásárlóval kötött szerződésben az is áll, hogy a literenként 3,6%-nál magasabb zsírfokú beszolgáltatott tejért fokonként egy banit fizet a cég, a fehérjetartalom esetében pedig kettőt. Múlt hónapban minden gazda literenként 10 banival többet kapott. Ez ösztönzi arra a gazdákat, hogy növeljék a beszolgáltatott tej minőségét. Sokan azt is belátták, hogy ezért fajállatokat kell vásárolniuk és tartaniuk. Mi több, most már egyre többen vásárolnak állatokat. Jelenleg a társuláshoz tartozó 28 gazda mintegy 140 szarvasmarhát tart, és az állomány növekvő tendenciát mutat. Ha látják a gazdák, hogy megéri ezzel foglalkozni, gyarapítják az állományt – állapítja meg Bancsi András, majd hozzáfűzi: a társulás példa arra, hogy ha összefognak a gazdák, akkor jobban tudnak előrelépni, de sajnos sokan így sem bíznak az összefogásban. 
– Miután megvásároltuk a csarnokot, és elment ennek a híre, többen eljöttek Magyarósról, Gegesből és más gazdaköröktől is, hogy nézzék meg, miként működünk. Az volt a céljuk, hogy településeiken is hozzanak létre hasonló társulást, de tudomásom szerint ez eddig sehol nem sikerült. Meg vagyok győződve arról, hogy a szövetkezetek nagyon segítenének az embereken, mert ezek nem a régi alapon szerveződnének, de ehhez meg kell változzon a gazdák hozzáállása, mentalitása. 
Sajnálatos módon azokkal, akik jelenleg mezőgazdasággal foglalkoznak, nem lehet létrehozni a szövetkezetet, mert igen nagy bennük az ellenállás – mondja tapasztalatára hivatkozva Bancsi András. 
Az eredményes gazdálkodás alapja a megfelelő mennyiségű földterület és az ehhez szükséges mezőgépek, eszközök léte. Aki ezt nem tudta elérni, inkább lemond arról, hogy gazdálkodjon. Egyre kevesebb lesz a családfenntartó kisgazdaság, ugyanis akik nem érik el az előbbi követelményt, inkább el- vagy bérbe adják a földjüket, és így munka és anyagi ráfordítás nélkül megkapják az érte járó jövedelmet. Jelenleg a héderfájiak 80%-a bérbe adta földjét. Ki van öregedve a falu. Olyan – medgyesi központtal rendelkező – mezőgazdasági vállalkozó vette bérbe a parcellákat, aki több mint 10.000 hektár területtel rendelkezik. Nagy teljesítményű, korszerű mezőgépei vannak. Nehéz vele versenyhelyzetbe kerülni. Ha akkor társulunk, amikor létrejött a héderfáji gazdakör, és kialakítjuk és működtetjük a magunk gazdálkodási formáját, akkor nem itt lennénk. 1998-ban, a megalakulásunkkor javasoltam a 12 személynek, hogy tagosítsuk (egyesítsük) a földterületeinket fizikai blokkok szerint, és próbáljunk meg közösen elindulni. Azt mondták akkor, hogy ez nem fog működni. Több mint 10 év kellett, hogy rájöjjenek, rosszul döntöttek. Ma – a szövetkezeti vonalon értékesítettek alapján – egy család a tejből havonta 10.000 lej jövedelemre is szert tehet. Ez nem kevés. Van tehát jó példa. Azok közül, akik időközben kiálltak a társulásból, többen rájöttek, hogy tévedtek, de már késő… – mondja Bancsi András.

2019. március 15., péntek

A határon túl is keresik az ország legszebb konyhakertjeit

2019. 03. 15.   MTI
Április végéig csatlakozhatnak a települések Magyarország legszebb konyhakertjei címért kiírt országos vetélkedőhöz.
A kertápolás az idén kiegészül a táji sajátosságokkal rendelkező, illetve saját megőrzésű régi növényfajták kertbéli gyarapításával – közölte Kovács Szilvia, a verseny ötletgazdája, Karcag alpolgármestere az MTI-vel.
Szavai szerint 2019-ben azt szeretnék, ha minél több településen A legszebb konyhakertek helyi versenyeinek megrendezésekor összegyűjtenék azokat a kertművelőket is, akik gondosan, szeretettel ápolják kertjeiket, és még e tudáskincs birtokában vannak. Őrzik mindazt, amit nagyszüleiktől, idős ismerőseiktől tanultak, vagy olyan egyéni módszereket alkalmaznak, amellyel egészséges zöldséget-gyümölcsöt termesztenek – mondta.
Az országos programigazgató tájékoztatása szerint versenyhez csatlakozhatnak a határon túli települések is. Az önkormányzatok, az óvodák és az iskolák kertjeit közösségi kategóriában lehet nevezni, ezeket külön jutalmazzák majd.
Az országos programhoz csatlakozási szándéknyilatkozat és a program tájékoztató anyagai a www.alegszebbkonyhakertek.hu weboldalról tölthetők le.
A legszebb konyhakertek programot először 2012-ben Karcagon hirdették meg, az első felhívásra 22 jelentkezés érkezett, 2018-ban már 370 település több mint 11 ezer kertművelője vett részt a versenyben.

2019. március 10., vasárnap

Közbirtokosság mint ősi gazdálkodási forma

https://www.e-nepujsag.ro/articles/koezbirtokossag-mint-osi-gazdalkodasi-forma
2019-03-05   Vajda György
Nem csak hagyományőrzés
Székelyföld legrégebbi közösségi gazdálkodási formája a közbirtokosság. A szabad „székfoglalást” követő – a határvédelmi kötelezettséggel együtt járó – előjogok egyike volt, amely a XVI. századtól biztosította a méltányos erdőgazdálkodást a tagtelepüléseknek. A formát felszámolta ugyan a kommunizmus, de a pontosan követett, jegyzett vagyoni helyzetnek köszönhetően az 1989-es rendszerváltást követően megjelent földtulajdonjog-visszaszolgáltató törvények alapján sikerült visszakapni az ingatlant, és egyesületként tovább működtetni a közbirtokosságot, amely a megváltozott gazdasági helyzetben ha nem is nagy, de biztos jövedelemforrást jelent a közösségeknek a környezetvédelem mellett.

A Marosszéki Közbirtokosság székháza Fotó: Vajda György

Ősfoglalás
A Marosszéki Közbirtokosság elnöke Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, alelnöke Dászkel László, egykori nyárádszeredai polgármester, ügyvezetője pedig Birtok György, Nyárádremete volt polgármestere, aki részletesen ismertette a gazdálkodási forma múltját és jelenét. 
Minden egykori székely széknek, így Marosszéknek is volt közbirtokossága. Azért alakultak ki ezek a közösségi tulajdonformák, mert a székelyek a Kárpát-medencei bevonulásuktól számítva „ősfoglalás” címen rendelkeztek ezekkel a területekkel. A székely szék mint közigazgatási forma a XIII. században alakult, 1876-ban lett belőle vármegye (Maros-Torda vármegye). A marosszéki székhavas határát először 1587. december 15-én jelölték ki. Ezt felújították 1669-ben, 1673-ban, 1759-ben, legutóbb 1873-ban, a székhavast új néven telekkönyvbe veszik mint Szováta területén található birtokot. A közbirtokosságot 1876-tól az ősi Marosszék területén fekvő havasok székely nemesi közbirtokossági szövetkezete néven jegyzik be Marosvásárhelyen.
A közbirtokosság létrejöttétől a székely székek székhavasain levő erdőterületen az akkori lakosság szabad „erdőlési” (sz.m.: erdőgazdálkodás) jogot kapott. 1791–1812 között több erdélyi kormányszéki rendelet szabályozza az erdőgazdálkodást. 1799-ben kiadják az erdőgyújtogatásról, 1800-ban az erdők fenntartásáról, 1807-ben az erdőrendtartásról, 1811-ben az „erdőlés rendjéről” szóló szabályzatot. 1812-ben kijelölték Marosszék székhavasát, ami 8730 hektár erdő és 115 ha legelőből állt. Az 1856-ban megjelent osztrák–magyar erdőtörvény igen szigorú gazdálkodási feltételeket teremtett. Előirányozta üzemtervek készítését, amit kötelező volt betartani. Az 1872-ben megjelent törvény szabályozta a vadászatot. 1873-ban a székhavas vagyonát betelekelik Szovátán 127 községre Marosszék területén (Szovátától – Erdőszentgyörgy – Kelementelke – Nyárádszereda – Nyárádtő – Szentkirály – Mezőbánd – Sámsond – Marosszentkirály – Marosszentgyörgy – Ernye – Ikland – jobbágytelki határdomb – Nyárádremete – Szováta). 1873-tól képzett erdészt állítanak a közbirtokosság élére, akit havasgazdának neveztek. A havasgazda irányította a kitermelést, a gazdasági tevékenységet, a vadászatot és a horgászást, tartotta a kapcsolatot a magyarországi hatóságokkal, a magyar királyi császári főherceg irodájának küldte a beszámolót a kiadásokról, a legelőszétosztásról, -karbantartásról s a vadászat megszervezéséről. Azt is szabályozták, hogy a községek hány állatot legeltethetnek egy adott területen. Az 1879-es erdőtörvény által bevezették a hivatalos állami üzemtervek használatát, és létrehozták az erdészeti hatóságokat. A XIX. század végére az erdőkitermelés a Székelyföld legnagyobb iparágává vált. Már a XVIII. században szabályozták és fokozatosan szigorították az erdőhasználatot, hiszen jövedelmezővé kellett tegyék. Ezért a szabad használatot meg kellett szüntetni. A legeltetésért, fáért, szénacsinálásért bért kellett fizessenek az igénylők, a vadászati engedély is pénzbe került, mivel az erdőt és a legelőt karbantartó intézmény fenntartása (felügyelők, gondnokok, erdőpásztorok) költséges volt. Mindemellett a községek közintézményei (községháza, iskola, egyház) szükségleteire tűzi- és épületfát térítésmentesen biztosítottak. Az egyének szabad erdőlését és állataik legeltetését sem engedték meg, mindenért díjat kellett fizetni. A szigorú törvények bírságolták a lakosság által elkövetett kihágásokat, a falopást, az engedély nélküli legeltetést, az orvvadászatot. A kihágáson tetten érteket megbüntették, ami ugyancsak jövedelmet hozott a közbirtokosságnak. 1918-tól a közbirtokosság elnökét a főispáni hivatal nevezte ki.

Birtok György

Iparosodás, államosítás, piacgazdálkodás
A XX. század elején beindult az iparosítás. 1906-ban Szovátán, 1915-ben Nyárádremetén üzembe helyezik a kis nyomtávú vasutat. Vasúton és vízen nagyobb mennyiségben szállítják a kitermelt fát. A Juhod- és Szováta-patak medrében csatornát alakítottak ki, ahol „bugák” segítségével Sóváradig úsztatták a fát. (Sz.m.: a bugák a meder szélén kialakított kis gátak voltak, ahol felgyűjtötték a vizet, majd kiengedve, megnövelték a vízhozamot, hogy a megfelelő erővel úsztassák a rönköket.) A fákat az ún. geréb- (gereblye) helyeken emelték ki és tették szekérre, később autóra. A fát nem csak a XX. században úsztatták e tájon. A közbirtokosság archívumában az 1700-as évekből vannak úsztatási engedélyek.
Hogy biztonságosabb legyen a közös vagyon helyzete, 1933. május 4-én megjelenik egy törvény, amelyet a Hivatalos Közlöny 101. számában közölnek, ez szabályozta az Ős Marosszék havas jogi helyzetét. A jogszabály „a havast 127 község közös és oszthatatlan birtokának” ismerte el, amelyben minden község egyenlő arányban tulajdonos. Ezt azóta sem lehet feloszlatni. Az adott községek vezetői tudták, hogy rendelkeznek ezzel, de hogy hol volt tulajdonképpen az erdőrészük, sohasem jelölték ki, ám nem is kellett. Volt egy intézőbizottság (a mostani igazgatótanács), évente két közgyűlést – egy tavaszit és őszit – tartottak, és ők rendelkeztek a közbirtokosságból származó javak arányos elosztása felett. Ez a helyzet 1948. április 13-ig tartott, amikor megjelent az új kommunista alkotmány, amivel államosították a területet, ugyanakkor a fűrészáruüzemmel rendelkező tulajdonosok gépeit lefoglalták. Az 1950-es években tagosították a parcellákat, és megalakították az erdészeti vállalatot. Ezután hányatott volt a közbirtokosság sorsa, jogilag felszámolták ugyan, de az erdők és a legelők megmaradtak, és az állami erdészeti hivatalok gazdálkodtak velük.
Az 1989-es rendszerváltást követő, az államosított földterületeket visszaszolgáltató törvények alapján remény nyílt arra, hogy a közbirtokosságot úgy is mint gazdálkodási formát, vagyonával együtt, újra a kommunista rendszer előtti viszonyrendszerbe helyezzék vissza. Ravasz Kálmán erdőmérnök „bányászta” elő a létező okiratokat, és a 2000-ben megjelent 1-es számú törvény alapján visszaigényelték az erdőket, a legelőket. A hosszú jogi procedúrát követően sikerült visszaállítani az államosítás előtti állapotot, mivel a tulajdonjog visszaigénylésénél az akkori gazdasági regiszterben szereplő adatokat vették figyelembe. A közbirtokosság az 1/2000-es és a 247/2005-ös törvény alapján bírósági határozat által nyert újra önálló személyiséget. Az új formában egyesületként működik a közbirtokosság, amely létrehozta a saját erdészeti kerületét (Maros erdőkerület). Az újraalakulástól mostanáig a közbirtokosságot 13 tagú igazgatótanács irányítja, amely a két közgyűlés között irányítja a birtok kezelését. Ennek elnöke Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke, alelnöke Dászkel László, Nyárádszereda egykori polgármestere, titkára pedig Vaidean Florian. A tíz tag arányosan képviseli a községeket. A tagok: Veress Grigore, Iszlai Tibor, Ferenczi György, Majláth Károly, Karácsony Károly, Ráduly György, Balogh István, Pápai Dénes, Bartha Mihály, Nagy Márton – a közbirtokosságot alkotó települések jelenlegi és egykori elöljárói.
Az erdészet
Amint említettük, a közbirtokosság tulajdonában van a megye legnagyobb egységes, összefüggő felületű, gazdag flórával és faunával rendelkező erdeje. Lázár Antal erdészmérnök, erdészeti osztályvezető felvázolta az erdőgazdálkodás helyzetét. Elmondta, hogy a Marosszéki Közbirtokosság jelenleg 7929 hektár erdővel rendelkezik, amelynek nagy része Szováta környékén, a Görgényi-havasok lábánál található, a Szováta-, Sebes-, Juhod-patak völgyében. Mindhárom kerületre 2014-ben elkészült a 2015–2025-ös időszakra vonatkozó üzemterv, ami előirányozza az összes munkálatot, az erdőápolástól, a facsemete-neveléstől az erdőkitermelésig.
Az üzemtervekben megjelölt évi fakitermelési mennyiség 33.000 köbméter, aminek majdnem fele, mintegy 15.000 köbméter fővágás (felújító és tarvágás, illetve széldöntés). Ezenkívül 12.000–13.000 köbméter a gyérítésből és felújító vágásból származik, és van 1000 köbméter ún. konzerválási erdőirtás. Amennyiben az előirányzott mennyiségnél többet vágnak ki vihar esetén, az előző évben kitermelt mennyiséget leszámítják a következő éviből. Tarsávos vágást 3 hektár alatti területen végeznek. Hat és nyolc éven belül újul meg természetes úton a kitermelt parcella. Az említett munkálatok függvényében ütemezik be az ültetéseket. Az erdőgazdálkodási törvény szerint két éven belül minden kivágott fa helyére újat kell ültetni. Az idén 15 hektár területet erdősítenek. Ezenkívül vannak területek (mintegy 30 ha), amelyek természetes úton települnek be. Ezzel együtt összesen évente mintegy 40–44 hektárt újítanak fel.
Mivel visszatértek az államosítás előtti helyzetre, a továbbra is a közbirtokossághoz tartozó 127 településnek nem osztható a birtoka, minden közösség egyforma arányban kap részt a kitermelt fából. A kitermelt fát árverésen vagy cégek között versenytárgyaláson értékesítik. A bevételből levonják az erdő- és legelőgazdálkodási munkálatokhoz szükséges kiadásokat, és az így kapott nyereséget egyenlő arányban osztják el a tagtelepülések között. A községeknek járó összeg évente változik.
– Más, olyan országokban, ahol az erdőt nem tarolják le, az ebből származó jövedelem 92%-át visszafordítják gazdálkodásra. Nálunk is a munkálatokat ebből kell finanszírozni. Így is sikerült pénzt juttatni a közösségeknek, amiből volt ahol megjavítottak egy hidat, kicserélték a kultúrotthon tetőborítását, lekövezték az utcákat. És ez így volt évszázadokkal ezelőtt is. A közbirtokosság felajánlotta a nyereséget a köz javára, amiből templomot építtettek, utat javítottak, de nem osztották el a pénzt magánszemélyek között. A közbirtokosság tagjai közösen döntötték el, hogy évente merre fordították a nyereséget. A legegyszerűbb és leggyorsabb jövedelem lenne, ha letarolnánk egy hektár erdőt, a fát értékesítenénk, és nem fordítanánk vissza betelepítésre, erdősítésre, gondozásra. Ezért a legjobb gazdálkodási forma a közbirtokosság, mivel biztosítjuk az évi jövedelmet, emellett hosszú távon fenntarthatjuk az erdőt és a legelőt – hangsúlyozta az erdőmérnök.
A vadállomány gondozása
A közbirtokosság vadászterületnek van nyilvánítva. A vadállományt 2011-től a Maros erdőkerület gondozza, jól képzett szakszemélyzettel. Költség van jócskán – mondja Lázár Antal –, hiszen az idén is mintegy 15 tonna kukoricát tettek ki az etetőkbe a vaddisznók számára.
Míg korábban jóváhagyták egy-két medve és farkas kilövését, az utóbbi három évben vadásztilalom van ezekre az állatokra, és ez elég nagy jövedelemkiesést jelent. Őzet és vaddisznót lehet vadászni, de ennek értéke távolról sem annyi, mint a medvéé. Azt is tudni kell, hogy minden évben meghatározzák a kilövési kvótát, így nem lehet akármennyit elejteni. Évente a közbirtokossági erdőből 30 vaddisznót, három szarvasbikát, három szarvastehenet lehet elejteni. De az utóbbi időben a keményebb tél miatt az őzek az alacsonyabban fekvő vidékekre húzódtak, ahol több élelmet találtak. Vaddisznóból mintegy 100 egyedet tartanak nyilván, de az állományuk nem stabil.
Országos viszonylatban itt is gondot okoz a medveszaporulat. Mintegy 35–40 él a közbirtokossági erdőben, ami az optimális létszám duplája. Sajnos, mivel a bükkerdőkben nem volt makktermés, lehúzódtak a szovátai fürdőtelepre, ahol tavaly 5–8 medve is megjelent, a turisták nem kis meglepetésére. Ebből kettőt befogtak, és áttelepítettek (egy hét múlva újra megjelentek), egyet pedig meglőttek, mivel emberre veszélyesnek nyilvánították. A mérnök azt reméli, hogy sikerül a medvevadászatot is rendezni, hiszen ebből jelentős bevétel származhat, és pótolhatja a vadgazdálkodással járó kiadásokat.

Péter Ferenc

Fenntartható gazdaság
A Marosszéki Közbirtokosság elnöke, Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat vezetője elmondta, hogy eleget kell tenni a piacgazdaság új kihívásainak, ezért tovább kell fejleszteni a tevékenységeket mind az erdőkitermelés, vadgazdálkodás, mind a legeltetés, állattenyésztés terén. Tavaly európai uniós források lehívására pályáztak, egy állattenyésztő (juh- és húshasznú szarvasmarha) farmot szeretnének létrehozni belőle. Szükség van a bevételek növelésére, mivel az erdőgazdálkodás mellett épületeket kell karbantartani, erdőkitermelő utakat rendben tartani, így mindent megtesznek, hogy hatékonyabban gazdálkodjanak.
Hogy fennmarad-e évszázadokra a közbirtokosság, nem kétség. 2014-ben sikerült korszerű székházat építeni. Ennek udvarán egyik évben megrendezték a székelyföldi vadászati találkozót. Igazodva a korszerű követelményekhez, akár erdő- és legelőgazdálkodási oktató-kutató központként is működhet a közbirtokosság, ahol az évszázados hagyományokra alapozva példaértékű irányt mutatnának, hogy miként lehet megőrizni az ősi vagyont, a környezetet, és úgy gazdálkodni vele, hogy abból valóban a közösség nyerjen. Péter Ferenc szerint ebben nemcsak a nyereség a fontos, hanem annak a hagyománya is, ahogyan a közbirtokosság révén közösségünk évszázadokon át kedvező feltételeket teremtett az erdőfenntartásra, -fejlesztésre. Felelősségünk továbbvinni ezt, úgy, hogy abból valóban a közösség nyerjen, és megőrizzük a jövő nemzedék számára az ősi vagyont. S ez talán mindennél fontosabb.

2019. március 3., vasárnap

A gazdálkodáshoz nem lakkcipő kell

Makkay József • 2019. március 02.
Marosvásárhelyen a kertészmérnöki szak 12. évfolyama, Sepsiszentgyörgyön az agronómusok első évfolyama végez idén. Miközben a mezőgazdasági szakemberek iránt egyre nagyobb a kereslet, a diákok nem tolonganak ezekért a diplomákért. 

Növénybemutató a tangazdaságban. A mezőgazdasági mérnökképzés 52 százaléka gyakorlat• Fotó: Sapientia.ro 

Idén végez a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara keretében működő agrármérnöki szak első évfolyama. A magyar állami költségvetésből fenntartott magyar egyetem legújabb háromszéki telephelyén pár éve tervezték el újabb magyar nyelvű szak, az erdőmérnöki indítását, és amennyiben megkapják a hatósági engedélyeket, ősztől az erdőgazdálkodás iránt érdeklődő fiatalok is jelentkezhetnek. A Sapientián 2002-ben indult el a mezőgazdasági képzés: a marosvásárhelyi kar 2007-ben bocsátotta útjára az első kertészmérnök-évfolyamot, és idén végez a 12. évfolyam. Itt működik a tájépítészképzés is, összesen tehát három mezőgazdasági profilú szakon bocsát ki mérnöki diplomát a Sapientia. A kolozsvári agrártudományi egyetem keretében a negyvenes évek második felétől újrainduló magyar nyelvű mezőgazdasági szakoktatás megszűnése egyidős a Bolyai és a Victor Babeș Tudományegyetem 1959-es egyesítésével. Ezzel párhuzamosan a kolozsvári agronómián is felszámolták, illetve a román tannyelvű évfolyamokba olvasztották be a magyar nyelvű képzést. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején indult el a magyar nyelvű kertészmérnökképzés a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának nyárádszeredai kihelyezett tagozatán. A két évtizedes távoktatást váltotta fel a Sapientia nappali tagozatos marosvásárhelyi képzése. Dr. Nyárádi-Imre István dékánhelyettessel, a Sapientia tudományegyetem keretében a mezőgazdasági képzés felelősével járjuk körül a két székelyföldi helyszínen beindult mérnökképzés helyzetét. Amely napjainkban a magyar egyetemen jobban működik, mint több román nyelvű felsőoktatási intézményben. Ennek elsősorban a marosvásárhelyi campus közvetlen térségében berendezett 20 hektáros tangazdaság a titka, ahol új telepítésű gyümölcsös működik részletes faj- és fajtagyűjteménnyel. A diákok rendelkezésére áll mintegy ezer négyzetméter fóliasátor, 40 árnyi gyógynövénykert, 12 hektárnyi szántóföldi növénytermesztés, illetve egy szőlészeti tankert 70 szőlőfajtával. 

Számítógépes növényismeret. A hallgatók különböző laboratóriumokban sajátítják el a gyakorlati és elméleti tudást • Fotó: Sapientia.ro 

Hangsúlyos a gyakorlati oktatás 
A romániai egyetemi képzést leggyakrabban az a vád éri, hogy a gyakorlati képzés kárára kínál túl sok elméleti oktatást. A marosvásárhelyi egyetemi tanár szerint ezt az arányt az agrárképzésben sikerült megfordítani: 55 százalék a gyakorlati óra, ami szaklaboratóriumi munkát, sok terep- és tömbösített nyári szakgyakorlatot jelent. Sok hazai és külföldi partner­intézménnyel kötöttek szerződést, zömében a legmodernebb agrártechnikát alkalmazó farmokkal, mezőgazdasági nagyüzemekkel, ahol a diákok rendszeresen megfordulnak. Vannak tanárok, akik saját üzemükbe viszik gyakorlatra a diákjaikat: a szőlészetet és borászatot oktató Balla Géza például minden évben ménesi pincészetében is megfordul kertészeti szakos hallgatóival. „Az egyetemi évek alatt legalább egy alkalommal mindenki részt vesz magyarországi, illetve hazai tanulmányúton. Diákjaink tavaly Lakitelek és Kecskemét környékén jártak, itthon pedig ellátogattak Olténia és a Bánság csúcstechnológiával működő néhány mezőgazdasági farmjára” – magyarázza az oktató. A vártnál kevesebb a diák Míg Marosvásárhelyen nagy az érdeklődés a két mezőgazdasági szak iránt, a sepsiszentgyörgyi négy évfolyamon a beiskolázási számhoz képest jóval kevesebb a diák. A legnépesebb negyedik év 15 fiatallal működik (ennyien maradtak fenn a rostán), de a harmadévesek csak heten vannak, az első és másodév pedig 11–13 diákot számlál. Az oktató elismeri, hogy egyetemi városként Sepsiszentgyörgy nem hasonlítható össze Kolozsvárral vagy Marosvásárhellyel. 
Aki Székelyföldről vagy Erdély más vidékeiről egyetemre akar menni, az inkább az egyetemi nagyvárosokba vágyik, függetlenül attól, hogy milyen szakot választ. Kolozsvárhoz viszonyítva Sepsiszentgyörgynek mégis az az előnye, hogy jóval olcsóbb diákéletet kínál, így a szegényebb sorsú szülők gyerekei is diplomát szerezhetnek itt. Az egyetemi tanár szerint az igazi gond mégis az, hogy manapság a legtöbb fiatal nem tudatosan választ egyetemet, illetve szakot. Vendéglátóm egy felvételiztető élményét meséli el, amikor Marosvásárhelyen olyan diákkal is találkozott, aki egyszerre jelentkezett kertészeti szakra, kommunikációra és színművészetire. Az enyhén szólva sem rokon szakmák iránti „érdeklődés” azt jelzi, hogy sok diák számára teljesen mindegy, hova iratkozik, mert egyik szakma iránt sem érez elhivatottságot. Az ilyen mentalitású fiataloknak a mezőgazdasági mérnökképzés nem lesz egy sikertörténet, amikor rájönnek, hogy a gyakorlati képzés földmunkát, trak­torvezetést és sok más hasonló teendőt is jelent, ami elüt az irodai okostelefonos és lakkcipős álmoktól. Ez meglátszik a képzés ideje alatt: vannak diákok, akik mind az elméleti, mind a gyakorlati elvárásokat teljesítik, de az egyetem elvégzése után biztos, hogy nem a mezőgazdaságban kötnek majd ki. Van viszont több elhívatott hallgatójuk is, akik jól menő mezőgazdasági cégekben viszonylag rövid idő alatt eljut a csúcsvezetői szintig, mégsem mindenki erre vágyik. Többen agrárvállalkozóként próbálnak szerencsét, mert abban hisznek, hogy ha vállalkozásuk beindul, annyit kereshetnek, amennyit egyetlen cég sem fizetne alkalmazottjának. A végzettek 83 százaléka dolgozik a szakmában Az egyetem utáni elhelyezkedés már rég nem kérdéses. Egyre több, csúcstechnológiával foglalkozó mezőgazdasági üzem keresi a kertész- és az agrármérnököket, de többen a polgármesteri hivatalokban kötnek ki mezőgazdasági szaktanácsadóként. „Amikor diákjaink mesterképzésre jönnek vissza, elbeszélgetünk velük munkájukról, eredményeikről, munkahelyükről. Mindenki nagyon jól tudja, hogy mit akar” – fogalmaz a szakember, aki egy statisztikát is mutat a kertészmérnöki szak végzőseinek elhelyezkedési arányáról: a diplomás mérnökök 83 százaléka dolgozik a szakmában, beleértve azokat is, akik oktatónak maradnak vissza az egyetemen. Engedélyeken múlik az erdőmérnöki szak indítása A már jóval korábban eltervezett erdőmérnöki szak indítása a romániai bürokrácia útvesztőjében várja sorsa rendezését. 
Kérdésemre, hogy a brassói román nyelvű erdőmérnöki kar korifeusai a konkurenciától tartva, esetleg késleltethetik-e a magyar nyelvű sepsiszentgyörgyi képzés elindítását, Dr. Nyárádi-Imre István szerint még annyira az elején vannak a szak engedélyeztetési folyamatának, hogy ilyesmit nem állíthat. A 183 mellékletből álló, mintegy ezeroldalas dosszié sorára vár, hogy végigjárja a bukaresti tanügyi engedélyeztetés folyamatát. Egyelőre nem ütköztek akadályokba, és időbe telik, amíg megérkeznek a szak indításához szükséges engedélyek. Felvételi vizsgát csak ezután lehet hirdetni. Az már fogasabb kérdés, hogy a Sapientia keretében lesz-e állattenyésztési szak is, amely minden agráregyetem fontos láncszeme a teljes körű agrárképzési csomagban. Megvalósítása túl nagy befektetést jelentene, hiszen egy állattenyésztési tangazdaság olyan pluszköltségekkel jár, amit az egyetem mai kerete aligha bírna meg. A most épülő sepsiszentgyörgyi saját tangazdaság elsősorban a szántóföldi növénytermesztésre fókuszál.