2020. január 12., vasárnap

Klímaváltozás: Kinő a fű a Mount Everest oldalában

2020. 01. 10. Fellegi Tamás
Újabb helyen mutatkozik látványosan a globális felmelegedés: nemcsak a gleccserek húzódnak vissza a Himalájában, de a növényzet is megjelent az eddig kopár hegyoldalakon.
A világ legmagasabb hegységében igen kiterjedt az a zóna, amely a fahatár fölött, de még az örök hó határa alatt van. Ennek alsó részét természetesen eddig is törpefenyők, bozótosok és fű borították, de feljebb olyan zord volt az időjárás, ami lehetetlenné tette bármiféle növényzet megmaradását, ugyanakkor az erős nyári napsugárzás hatására az örök hó határa igen magasan van.
A köztes területen, amely jórészt kopár volt korábban, most felbukkant a növényzet, vagy, ahogy a síelők szokták mondani, amikor nagy hómentes foltok jelennek meg a sípályán a tavaszias idő miatt: „virágzik a kökörcsin”. A nagy felbontású, jó minőségű műholdfelvételek lehetővé tették, hogy hosszabb időszakra visszamenőleg tanulmányozni lehessen a növényzettel borított területek alakulását.
Az Exeter University kutatói 1993 és 2018 közötti felvételeket tanulmányoztak, és lemérték a növényzettel borított területek növekedését a 4000-6000 méter közti magassági övezetben, és azt észlelték, hogy a növényzet lényegesen magasabbra húzódott 25 év alatt, és olyan helyeken is megjelent – még ha csak elszórtan is –, ahol korábban lehetetlen volt bármiféle növényi vegetáció megtelepedése.
A gleccserek visszahúzódását már korábban is jól lehetett követni, de most ezen a területen is az eddigieknél pontosabb adatokhoz sikerült jutni: a 70-es évek óta az összes jég negyede olvadt el a Himalájában, a gleccserek visszahúzódásának üteme pedig megduplázódott az az ezredforduló óta. Ennek legfőbb veszélye, hogy megváltozhat a nem kis részben a Himalája és a Hindukus hegység gleccserei által táplált folyók vízjárása, melyek jelenleg 1,4 milliárd ember vízellátását biztosítják.

Nagy István: Folytatódik a vidékfejlesztés és az agrárium megerősítése

2020. JANUÁR 12. MTI
Folytatódik a vidékfejlesztés és az agrárium megerősítése 2020-ban, a gazdák kiszámíthatóságra számíthatnak a támogatáspolitikában – mondta Nagy István agrárminiszter vasárnap a szaktárca évindító sajtótájékoztatóján, Budapesten.
A miniszter kiemelte, hogy a magyar gazdálkodóknak idén több mint 450 milliárd forintot fizetnek majd ki különböző terület- és állatalapú támogatási jogcímeken a tavasszal benyújtandó támogatási kérelmeik után, emellett 100 milliárd forintos beruházási kölcsönt biztosítanak. Többek között támogatják az öntözésfejlesztési beruházásokat, folytatják a vidékfejlesztési programot, az országfásítást és folytatódnak a Közös Agrárpolitika (KAP) reformjára vonatkozó tárgyalások is.
A jogalkotási feladatok között van a családi gazdasági és az őstermelői kategória évtizedes, ráncfelvarrásra szoruló szabályozási környezetének rendezése, a mezőgazdasági adózás rendszerének megújítása, valamint a hazai szőlő-borágazat szabályozási környezetének megújítása, egy új bortörvény megalkotása – tette hozzá.

2019. december 31., kedd

Jókívánságunk!

Az Erdélyi HANGYA, az Erdélyi Gazdasszony  és a HANGYA Gazda  szerkesztősége nevében kivánunk olvasóinknak Bort, Búzát, Békességet és Boldog Új Évet 2020-ban is! 

A falu, ahol életre keltették a Farmville-t

HERMANN IRÉN  2019.11.14.
 Kövesdi Gábor (balra) és Kövesdi Sándor. Fotó: Bődey János / Index

Bérelj földet Hartán, és várd otthon, hogy minden héten érkezik róla a vegyszermentes zöldség és gyümölcs – ez az alapötlete a MyFarm Hartának. Egy őstermelő, mellette főállásban a helyi önkormányzatnál dolgozó apa hallgatott fia tanácsára, és otthagyta állását, amikor már látszott, van elég előfizetőjük a közösségi finanszírozású modellben indított kertjüknek.
„Tizenöt éve Budapesten élek, de mindig is parasztgyereknek tartottam magam. Látom a város és a vidék közötti kontrasztot, és meggyőződésem, hogy sokkal több érték van itt, Hartán, mint amit erről a helyiek gondolnak. Folyton vinnem kellett Pestre a barátoknak, ismerősöknek a hazait, egy kis kolbászt, zöldséget, tojást” – mesélt az ötlet alapgondolatáról Kövesdi Gábor.
Apja hiába volt világéletében őstermelő, mellette karbantartó volt az önkormányzatnál, nem mert végleg kilépni az állásából, míg ki nem derült, erre tényleg van kereslet, ráadásul a nagykereskedelmet átugorva. Maga sem hitt a szemének, amikor még föld és termés nélkül is ötvenen előfizettek a hartai zöldségekre az Indiegogon, úgy nézett ki, a fővárosban könnyen elérhető az a réteg, aminek a tagjai a jó minőségű alapanyagért hajlandók többet fizetni.
A terv az volt, hogy csak akkor vágnak bele, ha már látják a keresletet, és csak annyit termelnek, amennyi az előfizetőknek kell. Végül a föld több mint kétszer annyit adott, és közben annyi új vásárló érkezett, hogy minden termény elkelt. „A környéken máshol is kezeltek egy másfél hektáros kertet közmunkásokkal, de arányaiban tizedannyit szedtek le róla, mint most én erről a 450 négyzetméterről” – mutatott körbe Kövesdi Sándor az idénre már leszolgált, őszülő kerten, ahol már csak egy-két paradicsomot lehetett találni, de a sütőtök leszedés előtt állt.

Kövesdi Sándor az őszi kertben Fotó: Bődey János

A MyFarm Harta egy közösségi vállalkozás: a földet a Kövesdi család műveli, a termés a városi családok asztalára kerül, ezért őket is gazdáknak hívják, de valójában nem tulajdonosai, csak élvezői a földnek. Van havi, heti és alkalmi csomag is. Az idei, első évben nagyjából 30 havi, 30 heti és 40 egyszeri szállításuk volt.
A legdrágább csomag 90 ezer forintba került, amiért a szezonban 20-22 ládatermény járt. „Idén 20 kosárnál megállunk, mert az elején még kissé rutintalanok voltunk. Salátából például jóval többet kell vetnünk jövőre, mert szezon elején sokáig szinte csak az terem.” A távgazdák a vásárlással jótékonykodnak is: a család minden megrendelt mennyiség után 10 százaléknyi árut az Oltalom Karitatív Egyesületnek vagy egy budapesti gyermekotthonnak ajánl fel, és külön jótékonysági csomagot is lehet náluk venni, ami egy az egyben megy a rászorultaknak.
A kiszállított mennyiség is teljesen változó volt: az elején előfordult egykilós csomag, később volt 10 kilós is, azért a 4 kilós átlag megvolt a szezonban. Amit Kövesdiék egy nap leszednek, igazságosan elosztják a megrendelők között. A csomagolást a családi házukban végzik, ott még kerül a ládákba ez meg az a konyhakertből, zömében fűszernövények. Ha zöldbabból mondjuk csak egy marék jut mindenkinek, akkor annyi, a fogyasztók élvezik ennek is a báját, közösségi csoportjukban vitatják meg, mit mire használjanak fel.
Az előfizetőkből Facebook-közösséget építettek, ahol folyamatosan megy az információcsere, de szavazhatnak a következő ültetésről, sőt arról is, mivel pótolják a kosarak tartalmát, ha kevés lenne a zöldség. Lesz majd kapirgálós helyi tyúkoktól „boldog tojás”, egy falubéli húsostól pedig szalonna, kolbász, sonka.
A bogarak lenullázták a pak choi-t
Az előfizető gazdák a kockázatból is átvállalnak, hiszen a Kövesdi család csak annyit garantált, hogy az adott földterületen megtermő éves termést szétosztja az előfizetők között, de nem vállalnak terméshozamot, mennyiséget.
„Az elején megszavaztattuk a közösséggel, hogy milyen fajtákkal kezdjünk, így bekerült a kínálatba a pak choi. Igen ám, de a pak choi-t megették a bogarak, így nulla pak choi-t tudtunk szállítani, ez a kockázat” – mondta Kövesdi Gábor.
A MyFarm Harta vegyszermentes gazdaság, így az időjárás mellett az is folyamatos küzdelem, hogy a növénypárosítással és a természetes permetekkel elég hatékonyan tudnak-e védekezni a kártevők ellen. Kövesdi Sándor mindenesetre folyamatosan képzi magát, idei kedvence az egyik vizsganövénye, a mángold volt, amit sikeresen megvédett a kártevőktől a köré épített büdöskékkel. A dinnyét és a tököt viszont nem lehet egymás mellé ültetni, azt is megtanulta idén, mert ugyanaz a betegség ment át egyikről a másikra.

A jó növénypárosítással kevesebb a kártvevő Fotó: Bődey János

„Ha nem vegyszerezel, akkor a bogarak megtámadják a növényeket, azokat csalánlével le kell egyből fújni. Ha vegyszerezel, akkor két hétig nem megy rá a bogár, de hogyha csalánlével fújod, akkor másnap már megint jön.
A VEGYSZERMENTES GAZDÁLKODÁSNAK EZ A KULCSA, HOGY AZ EMBERI MUNKA HÁROM-ÖTSZÖRÖSE EGY VEGYSZERES TERMESZTÉSNEK.
A locsolásra is elment eddig napi két óra, de a következő szezonnak már egy okos locsolórendszerrel vágnak neki.
Amikor túl nagy a cukkini
A földön apa és nagyobb fia vezet minket végig. Még látszanak az egyik legjobban sikerült zöldségük, a cukkini nyomai. Kicsit túl is lőttek vele a célon, méretben. „Olyan jól sikerült az alátrágyázás, hogy jött egy nagy zuhé, és óriásira megnőtt mind, a vásárlóink mondták is, ennyit ők nem tudnak megenni.”
Az előzetes érdeklődésekből úgy tűnik, a következő szezonban kétszer annyi megrendelőjük lesz, de abban állapodtak meg, jövőre 800 négyzetmétert ültetnek be, és később sem mennek 2 hektárnál feljebb, mert az már „apuka stresszintjét is megemelné”. Kezelhető méretnél a vegyszermentesség és a minőség is könnyebben vállalható, túl nagyra nem akarnak nőni.
A család minden tagja részt vállal a különleges gazdaság működtetésében. Kövesdi Gábor főleg hétvégenként ugrik be, öccse Hartán él, ő felel a kiszállításokért, a szedést az egész család végzi, a csomagolásban az édesanya segít. Az apa a főkertész, mellette a család régi érdekeltségeit is (meggyes, diós) kezeli, büszkén mondja, hogy azokat is az átlagnál sokkal kevesebb vegyszerrel.
A GAZDÁK TÖBBSÉGE MÁR MEGSZOKÁSBÓL SZÓR, Ő INKÁBB AZ INTERNETET BÚJJA ÉS BÁLINT GAZDA TANÁCSAIT OLVASSA.
Szüret webkamerán keresztül
A MyFarm Harta előfizetői, gazdái ritkán látogatják meg a „földjüket”, de bármikor megtehetik, sőt, egy webkamerán keresztül real time követhetik a paradicsom vagy a sütőtök fejlődését.
Az első szezon legnagyobb tapasztalata, hogy a kiszállítással járó munkát és költséget elkalkulálták. „Az nem úgy van, hogy a Várban megállok és átadom a csomagot. Több kört kell menni, mire találunk helyet, fizetni a parkolásért, ezért jövőre a kiszállításnak külön költsége lesz.” Budapest és Harta vonzáskörzete a két legnagyobb megrendelői kör. Vannak érdeklődők Szegedről, Pécsről és Debrecenből is, de oda sem anyagilag, sem környezetvédelmi okokból nem éri meg szállítani.

Harminc éve őstermelő, a vegyszermentes gazdálkodással most ismerkedik Fotó: Bődey János

Nyáron általában heti kétszer-háromszor hajnalban kimegy néhány ember a földre, leszedik, amit találnak, majd két autó elindul a kosarakkal. A vevőket a korai szakaszban aszerint választották ki, fel tudják-e fűzni a logisztikai útvonalukra és szempont volt, hogy egy helyről legalább 10 megrendelés legyen, hogy értelme legyen beiktatni a célt. Harta agrárfalu, 8000 hektár föld van a határban, mégis vannak hartai megrendelők is.
A vásárlói visszajelzések többsége pozitív, ami nem az, abból igyekeznek tanulni. „Vittük boldogan a kukoricánkat a vásárlóknak, aztán hívtak minket, hogy nem mindenkinek ízlett. Kiderült, hogy ez olyan fajta, amit 2-3 napon belül meg kell enni, különben nem ízletes. Most már ezt is tudjuk.”
Kövesdiék a további építkezést egyfajta franchise-modellben képzelik el: magukhoz hasonló gazdákat gyűjtenének a csapatba szerte az országban, ők pedig ehhez adnák a technikai hátteret, a márkát.

2019. december 25., szerda

„Itt a lélek is felüdül” – strandmustra Hegyközszentmiklóson

Ha reklámozni szeretnénk, akkor elég annyit mondani csendes környezet, termálvíz, teljes kikapcsolódás. A vendégek számára étkezési, vendégszobáinkban elszállásolási, sátorozási és kempingezési lehetőséget biztosítanak. 
Lehetőség van csatlakozni az elektromos hálózatra. Az Országos Rehabilitációs, Fizikai Orvostudományi és Balneoklimatológiai Intézet (inrmfb) 2012-ben besorolta az ásványvizek kategóriájába a termálfürdőt, mint lúgos, bikarbonátos, hipotóniás hévizet. 
Közismerten nagyon hasznos reumatikus bántalmak, degeneratív sérülés utáni állapotok, periferikus- és központi idegrendszeri megbetegedések és krónikus nőgyógyászati gyulladások kezelésére. A termálfürdő vezetőjével, Árus Csongor László református lelkésszel beszélgettünk.
– Hogyan jellemezné a termálfürdő 2017-es évét?
– A tavalyi év sikeresnek mondható, nemcsak azért mert emelték a jegyárat, hanem azért is, mert nőtt a forgalom. Sokkal több vendégük volt a főszezonban, de október a leggyengébb hónap, de aztán ismét nőtt az idelátogatók száma. Ami azt jelenti, hogy 183 ezer lejjel nőtt a bevétel az előző évhez képest. Több tábort is rendeztek a helyszínen: a hagyományos zenetábort júliusban, aztán az edzőtáborokat. Jöttek új vendégek is. Tavaly volt egy sikeres nyári mangalicás hétvége, ez volt az első alkalom, de úgy látszik, a gasztronómia mentén szervezett rendezvények sok embert bevonzanak, az idén szeretné a lelkész, hogy legyen egy libás rendezvény is.
– Milyen más rendezvényt szerveztek?
– Érdekesség: a tavaszi ifjúsági cserére jöttek fiatalok Argentínából és Kínából is a belgák és bolgárok mellé. Ilyen távolról nem voltak vendégeik, nagyon tetszett nekik a hely, ízlett mindenkinek a helyi menü.
– Körülbelül hány ember fordult meg a strandon a tavalyi év folyamán?
– Változó, közel kilencvenötezer vendég fordult meg itt egy év alatt. Sok visszatérő vendégük van Erdélyből, Kalotaszegről, Székelyföldről.
A fedett medence télen is zavartalan fürdőzést biztosít.
– Mit kap a vendég, ha kilátogat az idén a strandra?
– Szeretnénk nekifogni az új résznek, várjuk az uniós pályázatot. A terv megvan, engedélyek megvannak, már csak az kellene, hogy nyerjen a pályázat. A szükséges összeg hiányzik, ami nem kicsi, egymillió euró. Az uniós adminisztráció nélkül kevesebb pénzből ki lehetne jönni, ez egy elég nagy összeget emészt fel. Amikor maguk fejlesztettek, megkeresték a legolcsóbb, legjobb forrásokat, és abból gazdálkodtak. Rég kinőtték nemcsak a medencét, de a strand udvarát is. Egy fesztiválon látszik, milyen kicsi az étkező, míg nyáron leülnek pokrócra, addig télen alig férnek az étkezőben.
– Változnak a jegyárak idén?
– Nem terveznek jegyáremelést, nem indokolt. Nyilván, ha elkészül az új szárny, akkor majd akkor differenciált árak lesznek, a régire lesz kedvezmény, míg az újra már nem lehet. Ha meglenne az új rész, fel tudnák újítani a régi medencét, az is megérdemli a felújítást.

Ökosuli a Toldyban, környezetvédelmi klubot terveznek

https://erhangja.ro/diaksarok/okosuli-a-toldyban-kornyezetvedelmi-klubot-terveznek
2019. augusztus 9. péntek
A környezettudatosságra hívta fel az alsó tagozatos tanulók figyelmét az Ökosuli Hegyközszentmiklóson. A július végi egyhetes foglalkozásba 22 kisdiák kapcsolódott be. A rendezvényen játékos-gyakorlatias formában a legfőbb környezeti problémákban adtak ötleteket a szülőknek, gyerekeknek, hogyan takarékoskodhatnak energiaforrásainkkal, mit tehetnek személyesen környezetük védelméért vagy a szemétmennyiség csökkentéséért, milyen újrahasznosítási lehetőségek léteznek.
Az Ökosuli szervezői – Mocsár Irén történelem szakos tanár és Váradi Tímea tanító – elmondták, a vakációs program ötlete a tavaly őszi kupakgyűjtési akció során merült fel. Felfigyeltek arra, hogy a legfiatalabb korosztály mennyire fogékony a környezeti kérdésekre, amelyekkel viszont kevésbé foglalkozhatnak az iskolai oktatás keretei között. Pedig jövőnk számára kiemelten fontos lenne a mindennapi gyakorlatban is környezettudatos felnőttként viselkedő generáció felnevelése.
Az Ökosuliban a sok játék, mozgás mellett a gyerekek úgy tanulhattak, hogy észre sem vették. Minden napot kinti mozgással, majd mesenézéssel indították. A népszerű környezetvédelmi rajzfilmsorozat, Albert mondja, a környezet jobban tudja…egy-egy epizódját nézték meg, ami egyben a napi téma is volt: a talaj, madarak és a fák, víz, energia. A téma „rövid” megbeszélése sokszor hosszúra nyúlt, mert a gyerekek számos kérdést tettek fel, kíváncsiak voltak, szívesen megosztották személyes tapasztalataikat is.
Az uzsonnák után a napi témához kapcsolódó szabadtéri játék következett. Egyik alkalommal a gyerekek búzát ültettek levágott műanyagpalackok aljába, amit naponta öntözgettek. Megfigyelték a csíráztatást, hogyan ereszt gyökeret a kis mag, míg végül vidám fűfejjé alakult. Ez volt az egyik legsikeresebb program.
Másnap a résztvevők kincskeresésre indultak az iskola udvarán, a fák törzsére ragasztott üzenetek vezették el a csapatokat az egyik legnagyobb kincsünkhöz, a fához, melynek kérgét nagyítóval is megnézhették a gyerekek. A fa értékére volt helyezve a hangsúly.
A víznapon az iskola mellett működő ivóvíz-szolgáltató állomást látogatták meg, ahol Váradi Endre karbantartó mutatta be a víz útját a mély földrétegektől a háztartások csapjáig.
Kézműves tevékenységgel záródtak a napi foglalkozások: papírból kukacokat, madarakat hajtogattak, a kedvenc fákról képek készültek.
A programpontok között lazításképpen környezeti témájú gyerekdalokat hallgattunk a kolozsvári Karaván együttestől. Az Esőtánc című dalra a gyerekek szabadidejükben kis táncos koreográfiát is összeállítottak az oktatók nagy meglepetésére. Menet közben megismerkedtek néhány ökoszimbólummal is, ami segítheti a gyerekeket a későbbi környezettudatos vásárlás kialakításában is.
A műanyagmentes július mozgalomhoz kapcsolódva a gyerekek utolsó nap egy ökoszatyort kaptak ajándékba, amiben hazavihették a hét során készített alkotásaikat.
A foglalkozások során felmerült egy Ökoklub létrehozásának ötlete is, ami egyben e program folytatása is lehetne iskolán kívüli tevékenység formájában a mostani tanév folyamán. A szervezők szerint a változás egyik kulcsa ugyanis továbbra is az iskolai környezeti nevelés lehet, ami nem lehet maximálisan hatékony a családi nevelés, az otthoni jó példa nélkül. A kisgyerekkori érdeklődést, kíváncsiságot, lelkesedést érdemes kiaknázni – élhető jövőnk érdekében.

2019. december 24., kedd

„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl”

2016ban a Nyárád Völgyi Méhész Egyesület tizenhatodik alkalommal szervezett méhészkonferenciát, amelynek egyik különlegessége, hogy Erdélyben úttörőként megemlékeztek a méhészek védőszentjéről. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel az Udvarhelyszéki Méhész Lovagrend tagjai is, akik csodaszép díszes ruhákban, szépen hímzett zászlókkal vonultak be.
A közel 50 főt számláló rendezvényt Csíki Dénes plébános köszöntötte, ezt követően Báldé Ernő főszervező, a méhész egyesület elnöke szólalt fel, aki azt javasolta, hogy szükséges lenne egy Erdélyi Méhész Egyesület létrehozása, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a méhcsaládok kezelését okvetlenül augusztus 1-jétől el kell kezdeni és megismételni ahányszor szükséges.
A „mézajkú” prédikátor különös legendája
Szent Ambrus közismert püspök a méhész világban, akit a legenda szerint csecsemőkorában egy méhraj vett körül. A méhek ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: „Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle!” A kisgyereket azonban egyetlen méhecske sem csípte meg, a jóslat pedig utat tört magának. Nagy ember lett belőle, kormányzó, püspök, kiváló szónok, a méhészek védőszentje. Ezen tisztelgés alkalmából az idei konferenciára december 7-én került sor, melyet egy Szent Ambrus Napi Méhész Mise koronázott meg a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János templomban.
Az eseményen a jelen volt Bordi Kacsó Zsolt, a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) Maros megyei aligazgatója, illetve a Vidékfejlesztési Beruházások Finanszírozásának Ügynökségétől (AFIR) Antal Lehel igazgatóhelyettes. Mindkét előjáró arra bátorította a méhészeket, hogy éljenek a pályázati lehetőségekkel, ne hátráljanak meg a szigorú kritériumok láttán.
Ezt követően bemutatkoztak a társszervezők, a Milvus Group csoport részéről Kelemen Katalin környezetvédelmi pedagógus beszélt a méhekre támadó gyurgyalag és medve védekezéséről, valamint kiemelte, hogy elindult egy kapcsolat a méhészek és a Madártani és Környezetvédelmi Egyesület között. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége részéről Orbán Csaba ügyvezető alelnök szólalt fel, kiemelve azt, hogy az idei évben alakult szövetség közel 1800 főt számlál Erdély szerte, akik között több méhész is van. Egyik tagszervezete az RMGE Maros 8 éven keresztül szervezett méhésztanfolyamokat, így több száz embernek sikerült hivatalosan elismert oklevelet adniuk. „A szövetség nyitott a méhészek felé, sőt, nyitottak az együttműködésre is, ezt bizonyítja a rendezvény társszervezői feladatainak felvállalása is” – mondta el az ügyvezető, aki Wass Albert szavaival zárta mondandóját: ‘”Együtt erő vagyunk, s szerteszét gyöngeség”.
Magas szintű szakmai kollokvium
Ezt követően Tőkés Sándor méhész – 300 családja van – bemutatott egy oxálsavas védekezési módot az atkák ellen, amelyre külön eszköz lett kifejlesztve, a Sublimox vaporiser. Továbbá kiemelte a munkavédelem betartásának fontosságát, azaz a kötelező kesztyűk, gázmaszk viselését, mert különben a gáz belélegzése halálos is lehet. Ezt követően dr. Tófalvi Melinda több mint egy órás színvonalas előadást tartott Virágok, méhek, emberek címmel.
„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl”
Az előbbi mondat a konferencia záró előadásában hangzott el. Szőcs Boróka, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja Környezet és korfüggő zsírfelhalmozás méheknél című előadásában kiemelte: „Az eltűnéseket, pusztulásokat figyelve, azt vesszük észre, hogy a méhek többsége télen pusztul el. A méhek telelését befolyásolja a méhek zsírtartaléka: minél több a zsírtartalék, annál jobban telelődnek át. A zsírtestre szükségük van tavasszal is az új nemzedék „felneveléséhez”, amikor a szabadban kevés a protein pótlék. A zsírtestből és a keretekben elraktározott virágporból tudják pótolni a nagy fehérjeigényt, ezzel táplálják az új nemzedéket.” Amint azt elárulta, a méhek szervezetében nélkülözhetetlen a zsírtartalék, fontos szerepet tölt be az életükben. „Kíváncsi voltam, hogy a környezet és kor mennyire befolyásolja a méhek tartalékainak alakulását. Három különböző környezetben (falun, városon és vándorlásban) tartott méheket vizsgáltam, külön fiatalokat és időseket. Összesen 90 dolgozóval kísérleteztem, mindhárom környezetből 30 példányt választottam ki 3 különböző méhcsaládból. Kísérletem során zsírtartalom-elemzést végeztem, ahol használtam szárítószekrényt és vegyszeres zsíroldás segítségével meghatároztam a szárazsúlyt, valamint a zsírtartalom nélküli tömeget ahhoz, hogy a zsírtest mennyiséget felmérjem. Az eredményeket összesítve megfigyelhető, hogy a méhek zsírtestének alakulását nagyban befolyásolja a környezetük és a méhek kora.”
A sokrétű szakmai tanácskozás végén a szervezők a jelenlévőket ünnepi ebédre invitálták, ahol lehetőségük volt átbeszélni a hallottakat. Egyetértettek abban, hogy az eseményt jövőre újra megszervezik.
Timár Tímea

2019. december 17., kedd

Új utakon az RMGE-Maros Év végi számvetés

2019-12-03 Vajda György
Sikeres évet zárt az RMGE-Maros szervezet. Mint ismeretes, Csomos Attilát Fazakas Miklós váltotta fel az elnöki székben. Sikerült bekapcsolódniuk a magyar mezőgazdasági minisztérium által támogatott falugazdászhálózat-kiépítési programba, számos szakmai rendezvényt szerveztek, folytatódtak a tanfolyamok, tapasztalatcserék, szakmai bemutatók, igyekeztek tovább ápolni, kiterjeszteni a szakmai kapcsolatrendszert hazai és külföldi intézményekkel, más gazdaszervezetekkel. 


Nagy István agrárminiszter az OMEK-on az RMGE-Maros vendégeként 

Az állandósult rendezvények közül – a teljesség igénye nélkül – felsorolunk néhányat. Megszervezték az első gazdabált, amelyen több mint 250 résztvevő volt, aztán a székelyföldi méhészkonferenciát is megtartották. Részt vettek a Sapientia EMTE udvarán megrendezett dísznövény- és kertészeti kiállításon, ott voltak az Agromanián. Hármasfaluban tartották meg a hetedik gazdanapot, ahol először adták át a Pro Agricultura Transilvanae elismerést. Ellátogattak az OMÉK-ra és az INDAGRA-ra, jelen voltak az ákosfalvi mezőgazdasági kiállításon és vásáron. Számos hazai és külföldi szakmai eseménynek voltak partnerei, társszervezői, illetve a tagok meghívottakként képviselték a szervezetet. Beindult a Szülőföldön okosan! – program, aminek keretében 25 Maros megyei településen tartottak találkozót a gazdákkal. Folytatódtak a felnőttképző tanfolyamok a méhészet, a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint az állattenyésztés terén. A falugazdászoknak köszönhetőn többször tartottak farmokon szakmai gyakorlatot. 
Fazakas Miklós elnök szerint az idén sikerült rendezni az egyesület anyagi, jogi helyzetét, és többek között a falugazdászprogramnak köszönhetően a rendezvények által eljutottak mintegy 3000 gazdához. „Diagnosztizálták” az erdélyi s ezen belül a Maros megyei gazdatársadalom helyzetét. Arra a következtetésre jutottak, hogy a legnagyobb gond a bizalom hiánya. A gazdák nem bíznak egymásban, a szakmai szerveződésben, az állami intézményekben, így ezen a téren is mentalitásváltásra van szükség. Nagyfokú a képzés hiánya. A háztáji gazdálkodók ódzkodnak az új technológia bevezetésétől. Pozitívum, hogy elindult egy generációváltás, azonban kevéssé ösztönzik a fiatal gazdákat. A vidékfejlesztési ügynökség által folyósított támogatás elapadt. Sokan „kényszerpályásként” gazdálkodnak. Ami azt jelenti, hogy egyrészt nincs más megélhetési forrás, csak minimális odafigyeléssel, belterjesen gazdálkodnak. Másrészt többen „kétlaki gazdálkodók”, ami azt jelenti, hogy nem kizárólag abból élnek, csak „másodállásként” vagy hobbiból gazdálkodnak. 
Az elnök hangsúlyozta, tapasztalata szerint Románia s ezen belül Erdély Európában az egyik legváltozatosabb földrajzi, földtani és mezőgazdasági feltételeket kínálja. Még mindig nagyok a lehetőségek a szakterület fejlesztésére. Nem kell más, csak a generációkon át hozott tudást kiegészíteni, továbbfejleszteni a modern technológiával, és azt termeszteni, amit az adott körülmények lehetővé tesznek. Nagy hagyománya van tájainkon az állattenyésztésnek. Az elkövetkezendő időszakban három nagy kérdésre kell megtalálni a megfelelő választ. Az egyik a klímaváltozás okozta vízhiány, a másik a munkaerő-elvándorlás, a harmadik pedig a szaktudás gyarapítása. A hangsúlyt a családi gazdaságok fejlesztésére kell helyezni Erdélyben. Ha működnek ezek a gazdálkodási formák, az évtizedekre meghatározza majd életvitelünket, elérhetjük személyi szabadságunkat, kivívhatjuk gazdasági függetlenségünket. Bíznunk kell önmagunkban, abban, hogy nagyon jó helyen élünk, és gazdálkodhatunk – mondta Fazakas Miklós. 
Mindezek megerősítésére jövőtől a Szülőföldön okosan! program újabb alprogramjait indítják be. Az első az „okos gazda” elnevezésű. Szándékukban áll olyan, technológiailag felszerelt gazdaságokat felkeresni, bemutatni a gazdáknak, amelyek a piacgazdálkodás elvárásainak megfelelően, nyereségcélúan működnek. Ebbe bevonják a Sapientia EMTE tanárait is. A második a mentorprogram lesz. Ennek célja, hogy összekösse a Kárpát-medencei gazdákat. A tervek szerint online felületet biztosítanak azoknak a gazdáknak, akik hasonló szakterületen tevékenykednek, és nagyjából egyforma nagyságú farmjuk van. Majd a közös, virtuális tapasztalatcserét követően segítik őket abban, hogy szakmai csereutak révén személyesen ápolják a kapcsolatot. A harmadik program a fogyasztók nevelése lenne. A napokban a Studium Prospero Alapítvány támogatásával szerveztek találkozót, ahol Balla Géza ismert, elismert borász a ménesi borokat, míg Varga István kundi kézműves tejfeldolgozó a sajtjait mutatta be az érdeklődőknek. Ezt folytatják hús, zöldség és egyéb mezőgazdasági termékek ismertetésével. A cél az, hogy rávegyék a vásárlókat a hazai, jó minőségi élelmiszerek fogyasztására, s ezáltal a helyi termelők támogatására. 
Csak úgy van jövője Erdélyben a mezőgazdálkodásnak, ha összefogunk: a gazdatársadalom a civil szakmai szervezetekkel, az intézményekkel, a megyei és a helyi önkormányzatokkal. A vidéki társadalom fejlődése elősegíti az otthonmaradást, hozzájárul az általános jóléthez és ezért mindannyian felelősek vagyunk – zárta év végi gondolatait Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnöke. 

2019. november 2., szombat

Elvitte a diótermést a fúrólégy

2019. NOVEMBER 2. Köpöncei Csilla
A RETTEGETT KÁRTEVŐ IDÉN A DUNÁNTÚLI ÜLTETVÉNYEKEN OKOZTA A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁT
Elképesztő pusztítást végzett az ország nyugati felében a dióburokfúró légy. A Dunántúlon számos olyan ültetvény van, ahol szinte a teljes termést tönkretette a rovar. Bár a fertőzés ellen fel lehet lépni, a hatékony védekezés komoly szaktudást, tőkét és gépi-technológiai felszereltséget igényel. A kártevő megállíthatatlan terjedése miatt néhány éven belül a dunántúlihoz hasonló helyzetre lehet számítani az egész országban.
Míg tíz évvel ezelőtt még szinte senki sem hallott hazánkban a dióburokfúró légyről, mára a hazai ültetvények legrettegettebb kártevőjévé vált. A fertőzés megállíthatatlanul terjed nyugatról kelet felé, már a Duna–Tisza közén is fogtak a csapdák legyet, a Dunántúlon viszont elérte a kritikus szintet a rovar jelenléte.
Azokban a gazdaságokban, ahol nem védekeztek a termelők, a diótermés közel 95 százaléka tönkrement. Azt a diót ugyanis, amelynek a héjába egyszer belefúr a kártevő, héjas áruként biztosan nem lehet eladni. Ha pedig a fertőzés elég korán elérte a gyümölcsöt, akkor a megrekedt fejlődés miatt a dióbél is értéktelen lesz.
– Bár a kemény héjat nem tudja átrágni az élősködő, de így is hatalmas kárt tud okozni. Mindegy, hogy nagy ültetvény vagy egymagában álló fa, ha a fúrólégy egyszer megtelepszik rajta, akár a teljes termést képest tönkretenni – válaszolta lapunk kérdésére Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (­FruitVeB) alelnöke.
A szakemberek négy-öt évvel ezelőtt figyeltek fel a rovar jelenlétére, ezután kezdődtek meg a védekezéssel kapcsolatos kutatások is. Bár ma már van megfelelő technológia, a gazdálkodók kö­rében mégsem elterjedt az alkalmazása. – Néhány évvel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogyan védhetnénk meg az ültetvényeket a fúrólégytől, a kutatásoknak köszönhetően azonban ma már megvan az ehhez szükséges tudás – mondta Apáti Ferenc.

Amelyik gyümölcsbe a rovar befúrta magát, eladhatatlanná válik csonthéjasként, és a bele is tönkremegy
Fotó: 123RF

A védekezés igencsak költséges, a megfelelő szaktudás mellett jelentős tőkére is szükség van. Az árutermelő ültetvényeken a diófákat eddig is évi ­10-12 alkalommal permetezték a gazdálkodók a különböző gombás és vírusos betegségek ellen, a fúrólégy miatt viszont négy-öt további alkalomra van szükség. Ráadásul ahhoz, hogy eredményes legyen a munka, különleges gépekre van szükség, amelyekkel a gyakran 10-15 méteres fákat is hatékonyan tudják permetezni. – Ahol nem tudják megoldani a hatékony szerkijuttatást, ott esélytelen a dióburokfúró légy elleni fellépés – mutatott rá a szakember. Az sem mindegy, hogy mikor juttatják ki ezeket a szereket.
Azt, hogy a Dunántúlon lévő diófák hány százalékát sikerült az idén megmenteni, egyelőre nem lehet tudni. Több olyan – főként nagyobb – gazdaság van, ahol a négy-öt permetezésnek köszönhetően sikeresen védekeztek a termelők, nagy számban vannak azonban olyan gazdaságok, ahol vagy a tudás, vagy a tőke hiányzott. A diótermesztésnek pedig van egy harmadik szegmense is, amelynél gyakorlatilag kizárt bármilyen növényvédelem: a szórványültetvények és a vadon termő fák. Az utak mentén lévő diófákról sokan nagy mennyiségű termést gyűjtenek össze, ami később tisztított dióként kerül a piacra. A Dunántúlon ezen fák termését megsemmisítette az agresszív kártevő, kemény tél hiányában pedig a következő évben is ez várható.
– A többi kártevő rovarhoz hason­lóan a dióburokfúró légy is gondoskodik az áttelelésről. Ha huzamosabb ­ideig, de legalább egy hétig mínusz 15 fokig csökken a hőmérséklet, bízhatunk abban, hogy jövőre kisebb lesz a fertőzés. Ellenkező esetben a probléma tovább fokozódhat – jelezte a Fruit­VeB alelnöke. Az már most is biztos, hogy a betegség terjedését nem lehet megállítani, néhány éven belül a dunántúlihoz hasonló helyzetre kell számítani az egész országban.
Az alma és a meggy után a dió a legnagyobb területen termesztett gyümölcs az országban. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2017-es összeírása szerint az ültetvények nagysága eléri a hétezer hektárt, és folyamatosan bővül. A legnagyobb termőterülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ahol több mint 2900 hektáron folyik diótermesztés, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében is jelentős területen foglalkoznak a csonthéjassal.

2019. október 28., hétfő

Újabb ötezer gazda jut támogatáshoz

2019-10-16   Menyhárt Borbála
Közel tízezer haszonélvezője van Pro Economica gazdaságfejlesztő programjainak
Rövidesen újabb székelyföldi gazdák részesülnek magyar állami támogatásban a Pro Economica Alapítvány gazdaságfejlesztő programjai révén. A mezőgazdasági nagyberuházási program keretében elkezdődött a támogatási szerződések aláírása, a kisebb összegű, de minimis program keretében benyújtott, több mint ötezer pályázat elbírálása nemrég zárult, a héten még benyújthatók az esetleges fellebbezések. A turisztikai célzatú pályázatok esetében novemberre várható eredményhirdetés – a részletekről Kozma Mónikával, az alapítvány ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. 


Kozma Mónika  Fotó: Nagy Tibor (archív)

– A mezőségi program után tavaly novemberben jelentettük be, hogy idén Székelyföld lesz a célterület, és december végén meg is hirdettük az első székelyföldi programot, a mezőgazdasági, feldolgozóipari nagyberuházásokat érintő kiírást, amire Maros, Hargita és Kovászna megyéből 72 pályázat érkezett, és ebből 66-ot választottunk ki, amelyek támogathatók. Most fokozatosan kezdjük aláírni a szerződéseket azokkal a nyertesekkel, akik teljesítik a feltételeket, azaz igazolni tudják az ötvenszázalékos önrészt, valamint az építkezési engedély meglétét. Van olyan pályázó, aki halasztást kért vagy az engedélyek, vagy a szükséges önrész előteremtése végett – nyilatkozta Kozma Mónika. Hozzátette: a második, ugyancsak a Székelyföldet érintő program az úgynevezett de minimis kis összegű mezőgazdasági támogatás, amely esetében a klasszikus konstrukció szerint 75 százalékot, legtöbb 15 ezer eurót nyújt az alapítvány, a pályázónak pedig 25 százalékos önrésszel kell rendelkeznie. 
– A három megyéből összesen 5293 pályázat érkezett, és igyekeztünk ezeket gyorsan elbírálni. Májusban indult a program, június végéig lehetett benyújtani a pályázatokat, és most jutottunk el az eredményhirdetésig. Jelenleg 4929 pályázatot bíráltak el kedvezően. Azért mondom, hogy jelenleg, mivel a héten van a fellebbezési időszak, és amennyiben bizonyos fellebbezéseket jogosnak ítélnek meg a szakértők, akkor további pályázók kerülhetnek a támogatottak közé. Amint lejár a fellebbezési határidő, következik a szerződések aláírása. Erre szeretnénk az elkövetkező hetekben sort keríteni, hogy az idén tudjuk ezt a programot is lezárni. A de minimis programra a megítélt támogatás majdnem 20 milliárd forint. 
– Milyen arányban vannak a Maros, Hargita, illetve Kovászna megyei pályázók? 
– A de minimis programban Hargita megye vezet, szinte fele, azaz 42 százaléka a jóváhagyott pályázatoknak innen érkezett. 35 százalékot tesz ki a Maros megyei pályázók aránya, a többiek pedig Kovászna megyeiek. A nagyberuházásokat támogató program tekintetében is hasonlóak az arányok. 
– Szintén a Székelyföldet érinti a Pro Economica turisztikai célzatú programja is. Ez milyen szakaszban van?
– Igen, van egy harmadik, turisztikai programunk is, amelyet a nyár folyamán hirdettünk meg, és amely kifejezetten nagyobb szálláshelyek létrehozását célozza meg. Vagy egy meglévő felújítására, vagy egy új építésére lehetett pályázni, és minél komplexebb, azaz minél több szolgáltatást nyújtana a tervezett szálláshely, annál több pont jár az elbírálás során. Különféle felmérésekből az derül ki, hogy Székelyföldön a nagy szállodák hiányoznak leginkább a turisztikai ágazatból. Sok kisebb panzió van, de ha például több-busznyi turista megérkezik egy-egy helyszínre, akkor gondot jelent az elszállásolásuk. Tizenöt turisztikai projekt érkezett a három megyéből, az igényelt támogatás összességében 25 milliárd forint. Ezeknek a pályázatoknak az elbírálása folyamatban van, novemberben szeretnénk eredményt hirdetni. Vannak projektek, amelyeknek részeként nagyobb méretű wellnessközpont is létesülne, egy Maros megyében. 

Fotó: Vajda György (archív)

– A vidéki polgármesterek régóta hangoztatják a társulások jelentőségét, viszont sokáig az volt a tapasztalat, hogy a gazdák hallani sem akartak erről. Sikerült-e a támogatásokkal valamelyest ösztönözni őket a szövetkezésre? 

– Valóban az volt a helyzet, hogy hallani sem akartak a szövetkezetről, ellenben azt tapasztaljuk, hogy mivel egyre több információhoz jutottak, van esély arra, hogy változzon a szemléletük. Például a Nyárádmentén is elindult egy ilyen folyamat, a Nyárád szövetkezetet szeretnék létrehozni. 
A pályázatok között a nagyberuházásoknál jellemzőek a szövetkezetek és a közbirtokosságok, ők egyértelműen rájöttek arra, hogy együtt sokkal sikeresebbek lehetnek. Érdekes módon Hargita megyében sok jól működő szövetkezet, társulás van már, hiszen a termelők rájöttek, hogy amit megtermelnek, azt feldolgozni, valamint értékesíteni is könnyebb, ha közös erővel teszik. Ezek elsősorban tejszövetkezetek, amelyekbe a kisebb gazda kevesebb tejjel is be tud lépni, ezenkívül a zöldség- és gyümölcsfeldolgozók.
Amit mi is szorgalmazunk, az gyakorlatilag ez a fajta értéklánc, hogy ha a sok kicsit valamilyen módon össze tudjuk tömöríteni, akkor ők már minden értelemben egy nagyobb erőt képviselnek, jobban tudnak alkudni a saját szükségleteik érdekében, és az értékesítés terén is sokkal versenyképesebbek. A szövetkezeteket érintő jogszabály nem a legjobb, ezen még dolgozni kell, viszont az elkövetkező időszakban a versenyképességet egyértelműen a szövetkezetek tudják biztosítani. Én azt látom, hogy valahol áttörtük ezt a falat, és merem állítani, hogy ebben a Pro Economicának is szerepe van, hiszen az elmúlt három évben, amióta sokat beszélünk a mezőgazdaságról, a kisgazdákról, azóta egyre több információhoz jutnak, mind nyitottabbak, és hajlandók társulásokban gondolkodni. 
A nagyberuházásokra vonatkozó programunk keretében a pályázóknak fel kellett mutatniuk egy úgynevezett integrációs tervet, amiben vállalniuk kellett, hogy helyi termelőktől szerzik be az alapanyagot, és ennek a betartását mi ellenőrizni is fogjuk, miután létrejött az adott üzem, nagyberuházás. Azt szeretnénk elősegíteni, hogy abban a támogatásban, amit ezeknek juttatunk, valójában a kistermelők, földtulajdonosok is részesüljenek. Csíkban például a krumplitermesztés terén valósul majd meg egy ilyen nagy integráció, a létrejövő beruházás nagy felvásárlóerőt fog képezni. De hasonló a helyzet a Gordon tejfeldolgozóval is, amellyel a hét elején írtuk alá a szerződést, és a támogatás révén megvalósuló fejlesztésnek köszönhetően még nagyobb tejmennyiséget fog tudni felvásárolni. Tehát mindezek igazából egy értékláncot képeznek. A nagyberuházások között ugyanakkor van fagyasztóüzem, ahol csomagolják és fagyasztják majd a zöldségeket, illetve több olyan pályázat is, amelyek olyan gépsorra igényelnek támogatást, amely mossa, válogatja, zacskózza, tehát előkészíti az eladásra a termékeket. Maros megyéből a Mezőségről érkezett pályázat sertéstelep, a Felső-Maros mentéről kacsafarm létesítésére, bővítésére, valamint új nagy siló építésére is. 
A kisebb de minimis programunknak a célja az, hogy minél több gazdát tudjunk rávenni arra, hogy ne hagyja parlagon, hanem művelje meg a földet, mert ha a technológia mellé, amit ő megpályázott, oda tudjuk tenni azt az ígéretet, hogy van akinek eladnia a terméket, amit megtermelt, akkor már sokkal közelebb kerülünk a nagy célunkhoz, hogy itthon tartsuk a fiataljainkat. 
– Elsősorban mire pályáztak a gazdák a de minimis programban?
– A székelyföldi de minimis program esetében a 4929 pályázóból 3900 magánszemély, de ez várható is volt, lévén, hogy a programot úgy dolgoztuk ki, hogy alapvetően a kis, családi gazdaságokat segítsük, hiszen a falvainkban szerencsére még mindig megművelik az örökölt földeket. Nyilván jól jön egy technológiai fejlesztés, ugyanis gyakori, hogy harmincéves gépekkel dolgoznak a gazdák.
A de minimis támogatást igénylők 73-74 százaléka gépvásárlásra pályázott. Általában a traktorokat emlegetik, viszont emellett nagyon sok olyan eszközre pályáztak, amelyek ma már a technológiai fejlődés révén nagy segítséget jelentenek a gazdáknak. Nyolc százalékuk pályázott tenyészállat-vásárlásra, és ezzel valójában megduplázódott ezen gazdák aránya, ugyanis a korábbi mezőségi program keretében elenyészőbb volt a tenyészállat-vásárlásra támogatást igénylők száma. Azt látjuk, hogy végre azt is kezdik megérteni a gazdák, hogy ebből az összegből – a 15 ezer eurónyi támogatás, plusz amit hozzátesznek önrészként, az már nagyjából húszezer euró – már 10-13 fejőstehenet meg lehet vásárolni, és ezáltal gyakorlatilag egy magasabb kategóriájú APIA-s támogatásban is részesülnek. Emellett azáltal, hogy a tejfeldolgozókat támogatjuk, és egyre nagyobb lesz az igény a tejfelvásárlásra, sokszorosan segítjük ezeket a gazdákat is. 
– Voltak pályázatok, amelyek kedvezőtlen elbírálásban részesültek, ennek mi volt az oka?
– A de minimis program esetében feltétel volt az, hogy nem lehet az illetőnek adótartozása. Akadtak gazdák, akik megfellebbezték az elbírálás eredményét, arra hivatkozva, hogy például mindössze egy lej adótartozásuk van. Viszont ez is adótartozás, így elutasításra került annak a pályázata is, akinek egylejes adótartozása van. A másik ok, hogy – ellentétben az előző kiírásokkal – ez esetben feltétel volt, hogy a pályázónak rendelkeznie kell saját tulajdonban lévő területtel. Lehet, ezt sokan sérelmezik, viszont ezáltal azt szerettük volna elérni, hogy ne azok pályázzanak, akik képesek gyorsan, a pályázat kedvéért bérleti szerződést kötni egy adott földterületre, hogy hozzájuthassanak egy géphez, hanem azok, akik ténylegesen megművelik a saját földjüket. Viszont ha arányaiban nézzük, elenyésző az elutasított pályázatok száma.
– A mezőségi pályázat már egy ideje lezárult, milyenek a gazdáktól érkező visszajelzések? 
– Igen szívmelengető, hogy amikor Vásárhelyen akad dolguk, gyakran bejönnek, mondhatni hazajárnak hozzánk a gazdák, és úgy érzem, ez az, amiért megéri dolgozni. Természetesen mi utólag is rajtuk tartjuk a szemünket, és azt látjuk, hogy elég nagy lendületet adott a támogatás az érintett falvakban, a gazdák tényleg megművelik a földeket. Vannak települések, mint például Mezőmadaras, vagy kisebb, félreesőbb falvak, ahová előzőleg soha nem jutott ilyen támogatás. Egyébként ezekről a településekről most is sok pályázat érkezett a de minimis program keretében, akik az előző alkalommal valamiért lemaradtak, azok most tömegesen nyújtottak be pályázatot. Érdekes, hogy a székelyföldi de minimis programban nagyon sok pályázó lakhely szerint marosvásárhelyi. A lakhelyük itt van, de vidéken, esetleg a nagyszüleik falujában van örökölt földterületük. 137 marosvásárhelyi pályázat érkezett, 124 Gyergyóremetéről, 84 Csíkszeredából és 77 Mezőbándról. 
– Összességében a Pro Economica elégedett-e azzal, ahogyan sikerült mozgósítani a gazdákat? 
– Az első maros-mezőségi program keretében 495 aláírt támogatási szerződés volt, a Kolozs-Beszterce megyei pályázatok esetében is hasonló számról beszélhetünk. Ez összesen már majdnem ezer, és ha a következő időszakban sikerül a közel ötezer pályázóval aláírni a szerződést a székelyföldi program keretében, akkor azt mondhatjuk, hogy ez év végéig mintegy hatezer gazdához jutott el a támogatás. És ekkor még nem számoltuk a nagyberuházások révén létrehozott munkahelyeket, másrészt pedig az integráció által érintett gazdákat. Számításaim szerint, ha lezárjuk a székelyföldi programot, a turisztikai beruházásokkal együtt eljutunk a tízezerhez.
– Az elkövetkezőkben milyen új pályázatokra van kilátás?
– Amint Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, a partiumi program a következő lépcső, ott is a mezőgazdaságra helyezzük majd a hangsúlyt, például Szatmár megyében nagyon sok aktív, mezőgazdaságra szakosodott cég van. Most készül egy partiumi stratégia, és az év végéig szeretnénk ezt a programot elindítani. 

A támogatással vásárolt mezőgazdasági gépek

2019. október 10., csütörtök

Erdély-szerte szorgalmazzák a gazdaképzést

Makkay József  2019. október 10., 
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros szervezete (RMGE Maros) Erdély viszonylatában is kiemelkedő érdekvédelmi munkát végez. Felnőttképző tanfolyamjait több ezer gazda végezte el, gazdakörei számos településen gazdaszövetkezetet működtet. Fazakas Miklós nyárádkarácsoni zöldségtermesztő agrárvállalkozóval, a szervezet elnökével beszélgettünk.  
– Egy hónappal ezelőtt tartották meg szokásos évi gazdanapjukat, idén a nyolcadikat. Az eddigiek Mikházán voltak, idén pedig Hármasfaluban. Nem csak a helyszín, a rendezvény is megújult? 
– A váltás azzal magyarázható, hogy Mikházán a Csűrszínházban és annak udvarán megtartott rendezvényeink ellaposodtak. Valamiért nem érezték annyira magukénak a helyszínt a gazdakörök. Tavalyi elnökségi döntésünk értelmében minden évben a megye más vidékén szervezzük meg az eseményt. Ez a Maros megyei gazdák napja, a mi közös ünnepünk kulturális műsorokkal, előadásokkal és gasztronómiai kínálattal. Idén először kiosztottuk a Pro Agricultura Transilvaniae-díjakat is. A helyszín szomorú aktualitását az adta, hogy tavaly hunyt el a helyi gazdaköri elnök, Nemes József, aki sokat tett a gazdakörért és a településért is. A 2019-es részvétel rekordot döntött Hámasfaluban, hiszen ötszáz gazda vett részt rendezvényeinken.  
– Az RMGE Maros irigylésre méltó helyett vívott ki magának az erdélyi gazda-érdekvédelemben: az egyetlen, ahol folyamatosan szerveznek magyar nyelvű felnőttképzést. Mekkora az érdeklődés iránta? 
– Három évtizedes történetünkben a gazda-érdekvédelemre és a szakoktatásra helyeztük a fő hangsúlyt, tanfolyamjaink iránt mindig volt érdeklődés. A felnőttképzésként meghirdetett tanfolyamok a mezőgazdaság minden ágát érintették. A 90-es években az ezüstkalászos képzések nem jártak ugyan államilag elismert diplomával, mégis 2000 előtt 3400 ilyen oklevelet adtunk át a sikeresen vizsgázó gazdáknak. Amióta 2000-ben kijártuk a szakminisztérium által akkreditált képzést, mintegy hatezer diploma került a gazdák kezébe 12 szakmában. E számok önmagukért beszélnek: mögöttük rengeteg munka, szakértelem és komoly szakembergárda áll. 
– Melyek a legkedveltebb szaktanfolyamok? 
– A gazda azokat a képzéseket keresi, amilyen területen dolgozik, vagy amivel a jövőben foglalkozni szeretne. Jelenleg négy képzés folyik: a hallgatók 360 órában sajátítják el az állattenyésztés alapvető tudnivalóit, van két méhészképző csoportunk, és indul a zöldségtermesztés is. A tanfolyamokat októbertől áprilisig tartjuk. A népszerűség szempontjából a méhészet vezet. Van olyan méhészünk, aki húsz éve dolgozik, és 200 méhcsaládja van. Bevallotta, hogy az agrártámogatások miatt iratkozott be a marosvásárhelyi tanfolyamra. Amikor meghallotta dr. Tófalvi Melinda méhészeti oktató első előadását, azt mondta, ő ilyent még nem hallott a méhészetről. 
– Pedig a mai Romániában a felnőttképző tanfolyamok nem igazán a tudás megszerzéséről, hanem pályázati pénzek elköltéséről szólnak... 
– Sajnos nekem is vannak rossz tapasztalataim román felnőttképző központokkal, ahol valóban arról szól a „képzés”, miként számolják el az elnyert pályázati pénzeket. Mi tudatosan nem ezt az utat választottuk. A mezőgazdaság terén más magyar felnőttképző központról nincs tudomásom Erdélyben, így gyakorlatilag egyedül vagyunk. Úgy is fogalmazhatnék: nálunk a tudás a fontos és nem a diploma. Persze ez így háládatlan feladat, mert rengeteg munkával és kevés pénzzel jár. De kezdettől az volt a cél, hogy gazdáinknak segítsünk. Az előadók egy része falugazdász, akiknek nem kell fizetnünk, másrészt van saját székházunk, így a tanfolyamon résztvevők által befizetett 350 lejes hozzájárulásból sikerül fedezni a kiadásokat. 
– Mekkora ma az igény a mezőgazdasági szaktanfolyamokra? 
– Tapasztalatom szerint jelentős. Kiss Károly Temes megyei egyesületi elnökünk például két évtizede partner a képzéseinkben. A Bánságban faluturizmus, kertészet, állattenyésztés és általános farmerképzés témakörében hívtak meg szaktanfolyamokat tartani. De tartottunk kurzusokat pályázatírói felkészítésre is, illetve részletesen bemutattuk a közös uniós agrárpolitikát, hogy a gazdák tisztában legyenek a KAP működésével. Tanfolyamaink rég nem csak Maros megyére szorítkoznak, hiszen a Bánság mellett meghívtak Arad, Szatmár, Hargita és Kovászna megyébe is. Mindenhol magyar nyelvű mezőgazdasági felnőttképzést nyújtunk, a munkaügyi minisztérium előírásai szerint azonban a záróvizsga román nyelven történik. De ez nem okoz gondot a hallgatóknak, mert a tesztkérdéseket mindkét nyelven megbeszéljük. A román szaktanárok előtt lebonyolított vizsgát sikerrel veszik hallgatóink. A román szakma is jól ismeri munkánkat: tudják, hogy itt valódi oktatás folyik, ezért tisztelnek bennünket. A minisztérium illetékesei nem gördítettek soha akadályt a felnőttképzés elé, jó a kapcsolatunk. 
– Az RMGE Maros Erdélyben egyedüliként 32 gazdakört irányít, és szakmai hálót biztosít munkájukhoz. Valójában mit jelent a gazdák számára a gazdakör? 
– Valóban van 32 gazdakörünk, de olyan is akad, amelyik nem működik. Mindenik jogi személyiséggel rendelkezik, és az RMGE Ma­ros „leányvállalataként” működik. Vannak ugyan alvó gazdakörök, de szép számmal sorolhatnék sikeres közösségi kezdeményezéseket is, amelyek például szövetkezetként működnek. A hármasfalui erdőtársulást tart fenn, és a tagok hozzájárulásából saját székházat vásárolt. A gazdakör gyakorlatilag szövetkezetként működtet egy erdőtársulást, amelyben a tagok rendszeresen kapnak tűzifát és pénzt a közösbe tett erdőkitermelés értékesítéséből. Héderfáján tejcsarnokot működtet a gazdakör, tagjai pedig télen-nyáron egyformán maximális tejfelvásárlási árat alkudtak ki a Hochland vállalattól. A magasabb ár a nagy mennyiségbe összegyűjtött és értékesített tejnek köszönhető, így sikerült megőrizni a faluban a pár tehenes gazdaságokat. Miközben sokan azt mondják, hogy a tíztehenes gazdák is vállalkozásuk felszámolására kényszerülnek, mert nem éri meg szarvasmarhát tartani. A gazdaköri tagság nagy előnye, hogy mindenben segítjük boldogulásukat. Falugazdászaink idén mintegy háromezer Maros megyei gazdával találkoztak, sokukat bevontunk a Székelyföldi Vidékfejlesztési Programba is. A gazdák eleve nehezen szólíthatók meg, nem szívesen kommunikálnak, viszont ha az ember a falujában vagy otthonában keresi meg őket, akkor azt jó néven veszik. 
– Manapság nagyon nehéz kisgazdának lenni. Miben tudnak segíteni az egyéni termelőkön? 
– Minden gazdának megvan a helye a vidék társadalmában. Annak is, aki szenvedélyből gazdálkodik, annak is, aki félig önellátó, vagy aki piacra termel. Törekvésünk az, hogy a vidék továbbra is megmaradjon annak, ami volt. Nem vagyunk technológiaellenesek, de arra törekszünk, hogy a gazdák egészséges élelmiszert termeljenek. Ki kell mondani: Romániában a piaci terményárak jelenleg nagyon jók, más európai országokhoz képest magasabbak. Ahol mégis túl magas az önköltségi ár, ott a nem megfelelő szakmai tudás és a hiányos technológia lehet a baj oka. 
.– Mit tehet a gazda, ha termése nem jut el a fogyasztóhoz? Ha árujával nem kerülhet be a vásárlók többsége által látogatott szupermarketekbe? 
– Egyértelmű, hogy a kisgazdák közös értékesítését kell megoldani. A héderfájai tehenes gazdák úgy maradtak fenn kis állományaikkal, hogy közösen megoldották az értékesítést. A kisgazdának csak akkor van jogosultsága, ha sikerül biztosítania az értékesítést. Gazdaköreink egy része kényszermegoldásként vállalta be a szövetkezeti munkát, mert a szövetkezéstől mindenki menekül. Jogi szempontból lényegi különbség van gazdakör és szövetkezet között: míg a gazdakör nem gazdasági társulás, addig a szövetkezet az. Az emberek még mindig ódzkodnak a szövetkezéstől, ezért e területen kellene minél hamarabb áttörést elérnünk. De ehhez fel kell nőni! Aki értelmes és érti a kor kihívását, annak világos, hogy a mezőgazdaságban a szövetkezet az egyedüli lehetőség a továbblépésre és a talpon maradásra. 
A Pro Agricultura Transilvaniae-díj
Az RMGE Maros által idén alapított Pro Agricultura Transilvaniae-díj kitüntetettjei elévülhetetlen érdemeket szereztek a szervezet harmincéves tevékenységében. A díjazottak névsora: Kovács Marika, a szegedi Progress Alapítvány alelnöke; Somogyi György, a szegedi fűszerpaprika-kutató intézet volt igazgatója; Jakab Sámuel agrárkutató, a Szent István Egyetem nyárádszeredai kihelyezett kertészmérnöki tagozatának dékánja; György Sándor zöldségtermesztési és nemesítési mérnök; Máthé László agronómus, a megyei szervezet volt alelnöke; Kiss Károly mérnök, a Temes megyei gazdaszervezet volt elnöke és Torda Márta, a budapesti Agrárminisztérium munkatársa. Posztumusz kitüntetést kapott Csomós Attila mérnök, az RMGE Maros volt elnöke; Tamás Lajos, az RMGE Maros egykori elnöke, a nyárádszeredai kertészmérnöki kar volt oktatója és Nemes József, a hármasfalusi gazdakör alapítója és elnöke.

2019. október 1., kedd

446 kilogramm élelmiszert ajánlottak fel jótékony célra a 79. OMÉK kiállítói

AMC Közlemény
Idén is gyűjtöttek élelmiszert a Magyar Élelmiszerbank Egyesület javára a 79. OMÉK kiállítói. A hétvégén zárult Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár résztvevői a kiállítás végén megmaradt még fogyasztható, bontatlan csomagolású, főként tartós élelmiszereket ajánlhatták fel, amelyet az Egyesület a következő napokban rászoruló családoknak, gyermek- és idősotthonoknak juttat el. A felajánlásoknak köszönhetően összesen 446 kg élelmiszer gyűlt össze.
A nemzetközi élelmiszeripari kiállításokon már bevett gyakorlat, hogy a még bontatlan csomagolású, fogyasztható, megmaradt élelmiszereket a rászorulók számára összegyűjtik. Ehhez csatlakozott immár második alkalommal az OMÉK. Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer végzi a kukában, ez közel harmada az összes megtermelt élelmiszernek.
Az OMÉK-ot szervező Agrármarketing Centrum ezért is hirdette meg újra a jótékonysági gyűjtést, amellyel az élelmiszerpazarlás visszaszorítását támogató tudatos magatartás népszerűsítését is hirdetni szeretnék.
A 79. OMÉK-on 15 kiállító ajánlott fel önkéntes alapon összesen 446 kilogramm élelmiszert. Ennek köszönhetően többek között zöldség-gyümölcs, gyümölcslé, pékáru, száraztészta, különböző húskészítmények jutnak majd el a rászorulókhoz a következő napokban.
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület 2005-ös indulása óta több mint 62 ezer tonnányi élelmiszert osztott szét a rászorulók között, a szállítmányok értéke összességében meghaladta a 32 milliárd forintot. 2018-ban az adományok 350 karitatív szervezeten keresztül több mint 300.000 emberhez jutottak el. A tavalyi évben több mint 11 ezer tonna élelmiszerfelesleget juttatott el az Élelmiszerbank hátrányos helyzetű családokhoz, gyermekekhez, fogyatékkal élőkhöz, idősekhez, hajléktalanokhoz.
Az Élelmiszerbank tevékenységéről figyelmükbe ajánljuk a https://www.youtube.com/watch?v=DdgNL9tFkN0&feature=youtu.be linken található összeállítást.
A 79. OMÉK adományozói az Élelmiszerbank javára: 
SPAR Magyarország Kft. 
Derecskei Gyümölcsös 
Eisberg Hungary Kft. 
Zöldség Világ Kft. 
Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége 
Talentis Agro Zrt. 
Pálhalmi Agrospecial Kft. 
Tebike Kft. 
Gyermelyi Zrt. 
Kométa 99 Zrt. 
Delongi 
Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 
Bonafarm 
Agrárminisztérium 
Szarvaskút 8420 Bt. 
Gazda Polgári Társulás

2019. szeptember 30., hétfő

Beszélgetés SEBESTYÉN CSABA RMGE-elnökkel Állandósuló válság a mandátum végéig?

Balta János 2019. szeptember 30., 
Sebestyén Csaba RMGE-elnök, parlamenti képviselő a mandátum végéig elhúzódó politikai válságot jósol

Sebestyén Csaba parlamenti képviselővel, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének az elnökével a XX. Magyar–Magyar Gazdatalálkozó alkalmával megejtettük a szokásos évértékelőt.
– Elnök úr, igazodjunk a szokáshoz és boncolgassuk a mögöttünk lévő évet mezőgazdasági, azaz a magyar gazdák szempontjából!
– Amikor a gazdákról beszélek, általában azt mondom: a gazdálkodásban nincs helye a politikának, de úgy gondolom, hogy az agrárpolitikában napirenden kell lennünk. Hogy ez mennyire sikerült azok számára, akik Románia Parlamentjében képviselik a magyar gazdákat, azt a jövő fogja eldönteni. Úgy gondolom, mi mindent megtettünk a hatékony képviselet érdekében, rendszeresen tájékoztattuk a gazdálkodóinkat. A tény, hogy számukra kedvező határozatokat nem mindig sikerült keresztülvinni, az nem rajtunk múlott. Sajnos az általános politikai konjunktúra ezt is meghatározza.
– Gondolom, ön is osztja a véleményt, hogy elemi fontosságú a magyar gazdaszervezetnek az ország legmagasabb fórumában való képviselete…
– Természetesen, ha az ember tárgyalni akar, akkor az asztal mellett kell ülnie. Ha viszont futballozni akar, akkor a pályán kell találkozni. Mi az előbbit választottuk, minden bizottsági ülésen részt vettünk, megtettük azokat a módosító javaslatokat, amelyek a mi gazdáink érdekeit szolgálták. Meglátásom szerint, nem mindig nagydobbal lehet megfogni a verebet. Többször kifogásolták, hogy nem bizonyítottuk írásban, hogy a mi javaslatunk nyomán történtek intézkedések, szerintem azonban sokkal fontosabb, hogy kié a haszon, mint kié az érdem. Nem érdekel, hogy a román kolléga is hozzájárult a határozattervezet elfogadásához, legfontosabbnak tartom, hogy a mi gazdáinkat is szolgálja.
– Ön szerint minden vállalásukat sikerült teljesíteni?
– Vannak olyan elmaradások és elvárások, amelyeket teljesíteni kellett volna, amit megígértünk a gazdáknak és teljesen reális gondot orvosolt volna, mégsem sikerült előrelépni…
– Meg is nevezné?
– Hogyne, ilyen a vadkárok ügye, aminek a rendezése nem a mi hibánk miatt nem az elvárások szerint teljesült. Mert Aradtól a Székelyföldig a vadkárok rendezetlen voltára panaszkodnak. Azt a parlamentben megszavaztuk, az államelnök, sajnos, nem írta alá. Azzal együtt, hogy szabályozta volna a gazdák teljes kártérítését…
– Az államfő mivel indokolta az elutasítást?
– Azzal, hogy sérült a kétkamarás rendszer, mert a képviselőházban olyan törvényeket módosítottunk, amelyeket a szenátus nem tárgyalt meg. Igaz ugyan, hogy a szenátus az első ház, de mi vagyunk a döntőház. Ezt a hozzáállást nem igazán értem, de ha az államfő tanácsosai úgy gondolták: fontosabb a törvény kiskapuira hivatkozni, mint segíteni az ország több százezer gazdálkodóján, az ő felelősségük, de a kárrendezés továbbra is orvoslásra vár. Azt gondoltam, hogy amikor zavaros politikai viszonyok uralkodnak, a szakmapolitikában sokkal könnyebb előrelépni. Most azonban úgy látom, az ellenkezője történik, mert megkezdődött az őszi parlamenti ciklus, amiben a kormányválság miatt, illetve a közelgő államfőválasztási kampány miatt a törvényhozási munkában nem lesz haladás. Az ALDE-nek a kormányból történt kilépésével a Mezőgazdasági Bizottságban is változtak az erőviszonyok, az ALDE képviselőivel többségben tudnánk lenni, de azzal együtt, hogy a kormányból kiléptek, még mindig a PSD-vel szavaznak. Jelenleg mindent felülír a kampány, a kormány leváltásának a hangoztatása. Ugyanakkor félnek is leváltani, mert nincs jobb alternatívájuk. A helyben topogás közepette sérül a szakmai munka. A bizottságokban számos olyan kezdeményezés elakadt, amelyeknek a dossziéja évek óta a bizottsági elnökök fiókjaiban hever. Mindent halogatnak, mert ha látják a bizonytalan politikai helyzetet, a szavazás elnapolása mellett döntenek. Ebben az évben nem látok érdemi parlamenti munkát, ezért ezt az időszakot ki kell böjtölnünk, ki kell bírnunk. Abban kell bíznunk, hogy az Európai Unióban a gazdálkodók számára hasznos döntéseket keresztülviszik a 2021–2027-es költségvetés kidolgozásáért. Éppen ezért, nekünk is arra kell törekednünk, hogy a 2021–2027-es költségvetési időszakra a gazdáink számára is kedvező stratégiát dolgozzunk ki a román törvényhozásban.
Lesz kárpótlás, de…
– Mire számíthatnak azok a gazdák, akiknek a sertésállományát afrikai sertéspestis fertőzte meg, ezért lelövik, elégetik az állataikat?
– Természetesen megkapják a kártérítést, az 50 kilós sertésre a kormány ígérte támogatást, nekik viszont a hízott disznó karácsonyra kellett volna. Abból a pénzből azonban, amit most kapnak egy 50 kilós malackára, karácsonykor nem tudnak majd a család igényeinek megfelelő hízott disznót vásárolni. Mert el kell ismerni, vidéken sok olyan család él, amelynek tagjai a hízott sertésből és a felnevelt baromfikból biztosítják az egész évi alapvető élelmet. Az ilyen családokat a sertéspestisnek a következményei nagyon érzékenyen fogják érinteni, és a falvakban romlani fog a lakosság életszínvonala.
– A jelenlegi járvány hátrányosan érinti-e az ország húsexportját?
– Az importunk mindig jóval nagyobb volt az exportnál, utóbbit, természetesen, hátrányosan érinti majd a járvány. Mert minden ország betiltotta a tőlünk való vásárlást. A járványt az állatorvosoknak és az ágazatban dolgozó szakembereknek a nem kellő odafigyelése okozta. Reméljük, hamarosan túl leszünk rajta. Én azt sajnálom, hogy a sertéspestis tönkretett egy csomó mást is. Mert ha arra gondolnánk, hogyan lehetne a mangalica fajtát megmenteni, most oda jutottunk, hogy mangalicát szabadtartásban nem lehet tartani, noha megvannak hozzá a bevált módszerek. Magyarországon ezt jól kidolgozták, nekünk is megvannak a procedúráink. A szakemberek leadták a javaslataikat, de az állatorvosok egyszerűen letiltották a tenyésztését.
– Hogy érzi, a romániai magyar gazdatársadalom tavalyhoz viszonyítva rosszabb avagy jobb helyzetben van?
– Azt nem mondanám, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint tavaly, ugyanis búzatermés mindenhol volt, noha az élelmiszerárak a kereskedőknél nagyjából a duplájára emelkedtek. A burgonyaárak nagyjából a duplájára emelkedtek, ugyanakkor bármennyire is szidjuk a szakminisztériumot, a mezőgazdasági támogatásokat rendszeresen fizetik. Mert a közmondás szerint kétszer ad, aki gyorsan ad. Tehát megkapták a támogatásokat, amiből előkészthették a jövő évi termést is azzal együtt, hogy az aszályos idő erre az évre is kitolódik. Ezzel együtt, bízom benne, hogy a gazdák a következő év termését is elő tudják készíteni. Azt nem mondanám, hogy rosszabb helyzetben vannak, egy azonban biztos: az ország rosszabb helyzetben van, mint tavaly ilyenkor volt.
– Véleménye szerint, az államfőválasztás után stabilizálódik-e a helyzet?
– Nem hiszem, szerintem még bonyolultabbá válik, de az attól is függ, ki lesz az államfő. Azt se feledjük, hogy jövőre is két választás, előbb az önkormányzati, majd az őszi parlamenti választások következnek. Abban mindenképp biztos vagyok, hogy a 2020-ig tartó jelenlegi mandátum végig ellentmondásosnak, zavarosnak ígérkezik.
– Köszönöm szépen az értékelőt!
– Én köszönöm a lehetőséget!

Hatalmas összegekkel támogatják a hegyvidéki gazdasági tevékenységeket

2019. szeptember 24.,    Farkas Endre 
Nagyszámú érdeklődő előtt mutatták be a múlt hét pénteken Csíkszeredában azt a fejlesztési tervet, amelynek keretében kifejezetten hegyvidéki gazdasági fejlesztésekre lehet pályázni a jövőben. A pályázat hamarosan kiírásra kerülhet és kizárólag szövetkezetek, vállalkozások vehetnek majd részt rajta. Az Agri-Cultura-Natura Transylvaniae Egyesület és a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság szervezésében létrejött tájékoztató során részletesen ismertették a program által támogatott tevékenységeket, valamint azok körét, akik várhatóan majd pályázatot nyújthatnak be. A Hegyvidéki Beruházások Program keretében támogatható lesz vágópont, kis húsfeldolgozó, gyapjú- begyűjtő és feldolgozó, gyógy- és fűszernövény begyűjtő és feldolgozó, gyümölcs és gomba begyűjtő és feldolgozó, tejcsarnok, tejfeldolgozó, valamint hegyi esztena (nyári állattartó szállás) létesítése. Török Jenőtől, a Hargita Megyei Mezőgazdasági igazgatójától megtudtuk, hogy a támogatási program során kifejezetten vállalkozások (II, PFA, IF, SRL) és szövetkezetek jelentkezését várják majd a fent említett tevékenységek valamelyikének támogatására. Egyesületek ezúttal nem pályázhatnak, szögezte le az igazgató. Az igazgatóság felajánlotta a segítségét az új szövetkezetek létrehozásában, illetve a későbbi pályázati folyamatokban is, első körben az érdeklődők szándéknyilatkozatot tölthettek ki. A szerző felvétele A későbbiekben kiírásra kerülő pályázaton községenként és témánként maximum 1 nyertes lehet majd. Várhatóan kis számú projektet tudnak majd támogatni, a pályázható összegek viszont 100 ezer eurós nagyságrendűek lehetnek. A támogatás mértéke több tényezőtől függ, alapvetően a tervezett beruházások értékének 40%-át lehet a segítségével fedezni, de ez az arány nagyban növelhető lesz különböző feltételek teljesítésével.

2019. szeptember 29., vasárnap

Tizenöt ország nyolcvanötezer látogatója vett részt a 79. OMÉK-on

AMC Közlemény
Közel nyolcvanötezer látogató részvételével zárult a 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK), amely négy napon keresztül mutatta be a magyar agrárium és élelmiszergazdaság legjavát a HUNGEXPO területén, vendégországként pedig Marokkó mutatkozott be. Az idei rendezvény fókuszában az élelmiszeripar állt, a szervező Agrárminisztérium és Agrármarketing Centrum szerint a kiállítás mind a szakma, mind a közönség visszajelzése szerint is sikerrel zárult. A vásárra tizenöt országból érkeztek látogatók.
Az agrárinnovációk, az agrárdigitalizáció és az élelmiszeripar legújabb vívmányainak bemutatása mellett a generációváltás szerepelt a 79. OMÉK legfőbb témái között.
A HUNGEXPO átépítése miatt idén kisebb területen, ugyanakkor jóval fókuszáltabban rendezték meg a kiállítást: a szakmát most először nem csak az agráripari kis- és középvállalkozások, valamint őstermelők, kistermelők és családi gazdálkodó képviselték, hanem az innovációban és hozzáadott értékben élen járó nagyvállalatok is. A látogatókat a hagyományos, vásárt jellemző attrakciók – őshonos udvar, állatsimogató, gyermekelőadások – mellett a tizenéves korosztályt megcélzó élménygazdasággal, esti nagykoncertekkel és minőségi étel- és italkínálatot felvonultató gasztropasszázzsal várták. A látogatók olyan különlegességeket kóstolhattak és vásárolhattak a 79. OMÉK-on, mint az emuszalámi, a hidegen sajtolt magolajok, vagy a magyar fejlesztésű „minden mentes” készételek.
A 79. OMÉK záróeseményén Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum ügyvezetője köszöntötte a külföldről az OMÉK-ra érkező 64 kiállítót és azt a 180 kiállítót is, akik a Kárpát medencéből, határainkon túlról hozták el bemutatni termékeik legjavát. „Az ő közreműködésükkel az OMÉK igazán nemzetközivé, régiójában kiemelkedően rangos kiállítássá vállhatott, ahol nem csupán a kínálat bemutatása, az üzletkötés is fókuszba került” – fogalmazott. Ondré Péter beszélt arról is: "Az OMÉK első napja, a Szakmai Nap ismét olyan hozzáadott értéket teremtett, amiről a jövőben sem mondunk majd le.”
Dr. Nagy István agrárminiszter záróbeszédében a magyar és a határon túli gazdák szakértelmét, elhivatottságát méltatta: „A magyar agrárium sikerének a záloga a gazdák szíve és lelke, amely áthatja munkájukat. Ezt látjuk a földjeiken és gazdaságaikban, ezt érezzük és éreztük itt is, felsorakoztatott portékáikban. Ebben van az a többlet, a szív és a lélek, amellyel mi magyarok más országok felé fordulunk és partnerekre találunk. Különös tekintettel gondolok itt a Marokkói Királyságra, akit idén díszvendégként köszönthettünk.”
A miniszter hozzátette: még ez a nagyszabású rendezvény sem biztosított elég időt az agrárium sikereinek bemutatására, maradt még megmutatni való a jövőre nézve is.
A záróbeszédek után Dr. Nagy István agrárminiszter és Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum ügyvezetője díjakat adott át. Az OMÉK nyolcvanezredik látogatója címet Juhászné Galló Orsolya és családja nyerte el.
Az OMÉK legszebb standja kitüntető címet a látogatói visszajelzések alapján a Flamingo 24 by Talentis Kft. kivitelezésében a Talentis Agro Zrt., a Kall Ingredients Kft. és a Viresol Kft. közösségi standja nyerte.
A Miniszteri Nagydíjat az Integrál Élelmiszeripari és Kereskedelmi Zrt. Regius kacsa- és liba termékcsaládja kapta. A73 éves múltra visszatekintő, 100%-os magyar tulajdonú vállalat jelenleg a világ egyik legkorszerűbb hízott vízi szárnyas feldolgozója, a vállalkozásnak közel 500 munkavállalója van.
A 79. OMÉK eseményeiről, híreiről a https://omek.amc.hu/ oldalon találhatnak bővebb információt.

Az ősök tudását felhasználva a jövő gazdaságát építi Csikós Árpád

A nehezebb utat választva, a vegyszereket elhagyva folytat ökológiai növénytermesztést a délvidéki, Tóthfaluban gazdálkodó Csikós Árpád, aki a családi birtokot édesapja halála után vette át. A fiatal vállalkozó húsz hektáron negyvenféle zöldséget, illetve gabonát termeszt, és ha majd a jogszabályi környezet lehetővé teszi, akkor ivóleveket, savanyúságokat és napraforgó olajat is készít, illetve forgalmaz. A legfontosabbnak azt tarja, hogy tevékenységével fel tudja hívni az emberek figyelmét az egészséges élelmiszer fontosságára.
A bácskai jó minőségű, magas aranykoronás földek kiváló lehetőséget biztosítanak a mezőgazdasági vállalkozáshoz, éppen ezért mindig is sokan termesztettek szántóföldi és egyéb növényeket a Vajdaságban. Kevesen vállalkoznak azonban arra, hogy fenntartható módon, vegyszermentesen gazdálkodjanak, egész Szerbiában is mindössze 1900 hektáron végeznek ökológiai növénytermesztést. Ebből húsz hektáron, a délvidéki Tóthfaluban, Csikós Árpád folytat biogazdálkodást, aki eleinte szintén hagyományos növénytermesztéssel foglalkozott. – Gyermekkoromban gépészmérnök palántának indultam, el is kezdtem az első évfolyamot az egyetemen, de sajnos édesapám fiatalon meghalt, és hátrahagyta a korábban a nagyszülőktől örökölt családi gazdaságot. Választanom kellett a tervezett céljaim és a mezőgazdasági vállalkozásunk között, végül az utóbbi mellett döntöttem, mert nem akartam veszni hagyni. S többé-kevésbé rendelkeztem is a gazdálkodáshoz szükséges tudással, mivel gyermekkoromtól kezdve sokat segítettem az édesapámnak. Emellett többen is a szárnyaik alá vettek, és segítettek a nehéz helyzetben – emlékezik vissza Árpád.
A fiatal gazda 1998-tól 2004-ig hagyományos módon gazdálkodott, akkor váltott, amikor megszületett a nagyobbik fiuk. Saját bevallása szerint már korábban is foglalkoztatta őket a fenntartható, vegyszermentes gazdálkodás, és egyre fontosabbnak érezték, hogy nem szabad szennyezni azt a földet, amit az ősöktől örököltek, és amit a gyerekeiknek szeretnének majd átadni, használható formában. Először csak saját célra termesztettek vegyszermentesen néhány alapvető zöldséget, és közben a témában képzésekre jártak, illetve minden lehetséges tudást próbáltak megszerezni könyvekből, később a világhálóról is. Az átállás olyan gyorsan végbement, hogy 2009-ben már a teljes húsz hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást, így a földek organikus minősítést kaptak. 
– A szüleim azt hozták be újdonságként a gazdaságba, hogy szaporítóanyag, rózsatő termesztésével kezdtek el foglalkozni, ezt én megtartottam. A mi innovációnk pedig a vegyszermentes gazdálkodás lett, remélem, idővel a gyerekeim is hozzátesznek majd valamit a vállalkozáshoz. A nagyobbik fiam most megy gimnáziumba, ő az informatikát választotta, de ennek ellenére sokat dolgozik a gazdaságban. Nem bánom, hogy ezen a területen tanul tovább, mert nagyon jó érzéke van hozzá, és lehet, hogy később az innovációnál hasznát is vesszük majd az informatikai tudásának, a webáruházunkat már most is teljes mértékben ő kezeli. A kisebbik fiamat pedig még nála is jobban érdekli a növénytermesztés, de ő még csak tízéves – hangsúlyozza a fiatalember.
A családi vállalkozásban leginkább zöldségtermesztéssel, csaknem negyven különböző kultúrával foglalkoznak. Eleinte csak maximum hatféle növényt termesztettek, de ahogy igény mutatkozott a vegyszermentes zöldségekre, a kultúrák számát felszaporították negyvenre. Ma már a húszból tizenhárom hektáron termesztenek zöldségeket, a maradék területen pedig különféle gabonát ültetnek különböző céllal. – Ezzel etetjük az állatállományunkat, illetve a tönkölybúza egy részét megőrüljük és lisztként értékesítjük, de más termékek is készülnek belőle, a napraforgóból pedig a jövőben hidegen sajtolt olajat készítünk. Tervezzük, hogy a takarmánykukorica helyett a jövőben magasabb minőségű fajtát ültetünk, mert a szerbiai konyhában előszeretettel használják a tengeri különböző őrleményeit – jegyzi meg Árpád.
A vállalkozó kitér arra is, hogy az értékesítés náluk nagyon sokrétű. Egyrészt az évek alatt Szabadka környékén és az utóbbi időben a Tisza mentén kiépítettek egy direkt vásárlói kört, először csak öt embernek szállítottak, ma már heti rendszerességgel akár hatvan-hetvennek is házhoz viszik a megrendelt a zöldségeket. A fiatal szakember szerint ez a megoldás egyrészt gazdaságos, hiszen azonnal készpénzhez jutnak, másrészt folyamatosan visszajelzéseket kapnak a zöldségek minőségéről, ezekből sokat tanulnak. Dolgoznak emellett nagyobb cégekkel, így egy üzletlánccal is, utóbbi partnerek száma az eltelt évek alatt – a jellemzően kedvezőtlen feltételek miatt – folyamatosan csökkent. Az ipari minőségű dolgaikat is értékesítik, három olyan cég van, amely a zöldségeket felvásárolja és feldolgozza. – Arra készülünk, hogy az ipari minőségű termést magunk hasznosítjuk majd, a feldolgozó manufaktúra infrastrukturális feltételei, így a hely és a gépek már adottak, azt várjuk, hogy a szükséges jogszabályokat megalkossa a szerb állam. Nagyon sok mindenre felkészültünk, tudunk sokkolással fagyasztani, savanyítani, különféle ivóleveket készíteni, szárítani és aszalni, ehhez a gépek megvannak. A feldolgozott termékeket azonban hivatalosan, felcímkézve még nem árulhatjuk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a különböző eljárásokhoz nagyon sok tudást a nálunk dolgozó asszonyoktól szereztünk be, ők még tudják azokat a módszereket, amelyeket a régi öregek is használtak otthon, a háztartásban. Ennek köszönhetően az uborkát nem ecettel, hanem a napon szeretnénk savanyítani és utána pasztőrözni, a paradicsomlevünk teljesen natúr, semmi hozzáadott anyag nincs benne. S amíg az új technológiák szerint két óra alatt kész van egy paradicsomlé, addig nálunk három napig fészekben dunsztoljuk. A vevőinknek a házias jelleg és íz a fontos a megfelelő beltartalommal, így nekünk is minden más másodlagos – mutat rá Árpád.
A fiatal gazda azt mondja, elsősorban azért működteti a vállalkozását, hogy az emberek szemléletét formálja, hidat képezzen a régmúlt és a jövő gazdálkodása között. Itt nem a profitot kell szem előtt tartani, hanem a nemes célt. – Tíz-tizenöt munkatárs segíti a vállalkozásomat, a férfiak keményebb fizikai munkát végeznek, traktort vezetnek, a női csapat a kapálásoknál, gyomlálásoknál és a betakarításoknál vállal oroszlánszerepet. Egy másik csoport a kimenő áru elkészítésénél tüsténkedik, egy sofőr pedig a szállításnál segít – fogalmaz a vállalkozó. Hozzáteszi: télen is dolgoznak, egyrészt azért, mert olyankor is termesztenek zöldségeket fóliasátorban, másrészt a nyáron betakarított termés több mint hatvan százalékát a közelmúltban elkészült hűtőkamrában tudják tárolni és így később, akár tavasszal értékesíthetik.
Csikós Árpád kiemeli, hogy a főként a magyar kormány és az Európai Unió pályázatin igyekeznek minél több forrást megszerezni, és nemcsak azért, hogy kevesebbe kerüljön nekik a fejlesztés, hanem azért is, hogy jobb minőségben, ésszerűbben, hosszú távon életképesen tudjanak gazdálkodni. Olyan gépeket próbálnak vásárolni ehhez, amelyek drágábbak ugyan, de akár tíz vagy húsz év múlva is működnek majd. – Az eddigi támogatásokból az öntözést fejlesztettük, illetve a hűtőkamrát, a raktárt és a feldolgozó helyiséget építettük meg. Szintén pályázati pénzből vásároltunk többféle munkagépet és a több mint 900 négyzetméteres fóliasátorunkat is ebből tudtuk megvalósítani. A feldolgozáshoz is vásároltunk berendezéseket, illetve egy targoncát a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatán – jegyzi meg. 
A fiatal gazda nemcsak a pályázati lehetőségeket figyeli folyamatosan, de ellátogat a nemzetpolitikai államtitkárság találkozóira is, ahol főként a marketinggel kapcsolatos tudását próbálja folyamatosan fejleszteni, de erőt merít más vállalkozó előadásaiból is. Ennek köszönhetően mindig tettre készen, felvillanyozva érkezik haza a határon túli vállalkozóknak szervezett rendezvényekről. Azt tapasztalja, hogy a találkozókon rendkívül pozitív légkör uralkodik, ami sokat segít mindannyiuknak, így egymást is feltöltik energiával. S persze barátságok és üzleti kapcsolatok is köttetnek, amelyekre szintén nagy szükségük van.
A fiatal gazda azzal köszön el, hogy a pályázati támogatásoknak és üzleti kapcsolatoknak hatalmas jelentőségük van, de a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a magyar állam biztosította a visszahonosítás jogszabályi feltételeit. Szavai szerint ezzel visszakapták a nagyapáiktól, dédapáiktól erőszakkal elvett kapcsolatot a magyar hazával, így visszaszerezték őseik becsületét. Úgy tapasztalja, hogy ennek köszönhetően az anyaországban is másként kezelik a határon túli magyarokat, illetve a szerbek is jobban tiszteli őket, hiszen Magyarországnak nagyon komoly tekintélye van. Vagyis nincsenek többé lesajnált szerepben, a támogatás szerinte már csak hab a tortán.