2019. június 23., vasárnap

Húshasznú szarvasmarhát tenyésztő és begyűjtő központ létesül

2019-06-11 Vajda György
Az Aberdeen Angus Egyesület beruházásával húshasznú szarvasmarhát begyűjtő és tenyésztő központ létesül Maros megyében. Erről tájékoztatta lapunkat Nagy Péter Tamás farmer, angus szarvasmarhát tenyésztő, az egyesület tagja és a két beruházás ötletgazdája. 

Nagy Péter Tamás

A húshasznú marhát tenyésztők országos egyesületének 41 megyében összesen 900 tagja van. Elnöke a bukaresti Marcel Oltean, akinek Craiova megyében van farmja, a vezetőségi tagok között van Nagy Péter Tamás is, aki lapunknak elmondta, a gazdák megértették, hogy össze kell fogni annak érdekében, hogy megőrizzék a fajta tisztaságát, s ezáltal a hús minőségét, ugyanakkor egységes piacot kell kialakítani, ahol a lehető legjobb áron egyszerre egy-egy tehergépkocsinyi állatot tudnak majd értékesíteni. Ezért úgy döntöttek, hogy saját beruházásként egy Aberdeen Angus bikatenyésztő és -nemesítő állomást hoznak létre. Ennek a helyszíne Csöb lesz, ahol az egyesület felvásárolt egy volt juh- és mellette egy szarvasmarha-tenyésztő farmot, amelyet átalakítanak. Ez egy olyan tenyésztő-állomás lesz, ahol a farmerektől átvett állatokat nemesítik, illetve a hazai körülményeknek megfelelő takarmányozást, ellátást kísérleteznek ki, hogy a legjobb húsállatokat tenyésszék ki. 

Fotók: Vajda György

Ezenkívül Gyulakután egy felvásárló, értékesítő állomást is létesítenek. Ennek a területét megvásárolták, ahol hozzáfogtak a munkálathoz. A központban átveszik az egyesület tagjaitól az eladásra szánt állatokat, amelyeket súlyuknak, minőségi kategóriájuknak megfelelően egy időre karámokban helyeznek el. Az állatokat gondozzák, hogy jobb minőséget érjenek el. A központban tavasszal és ősszel egy-egy nagybani árverést szerveznek, amelyre elsősorban külföldi felvásárlókat hívnak meg. Ez azért fontos, mert így nem külön-külön, hanem egyszerre egy-egy teherautónyi állatot tudnak felajánlani különböző minőségben, de kategóriánként egységes indulóáron. Minden egyedet belépéskor lemérnek, a fülszám alapján digitálisan regisztrálják és követik, így a gazda pontosan tudja, hogy milyen súllyal adta be, majd mennyivel sikerült értékesíteni jószágát. S nyilván ennek megfelelően kapja meg az árát. Az eladási ár mintegy 3%-át az egyesület a központ működtetésére, fenntartására fordítja majd. 
A két farm kialakítására mintegy félmillió eurót fordít az egyesület saját bevételeiből, illetve a tagok célirányos hozzájárulásával. Nem zárkóznak el a pályázattól. Gyulakutát hegyvidéki településnek minősítették, ezért valószínű, hogy lesz erre lehetőség – mondta Nagy Péter Tamás, aki azt is elárulta, ősszel mind a nemesítőállomást, mind az értékesítési központot megnyitják. Maros megyében a két mezőgazdasági egységet kísérleti tervként létesítik, így amennyiben ezek működőképesek lesznek és igény van rájuk, az ország más régióiban is építenek hasonlókat.

Az ökológiai gazdálkodás Székelyföld jövőjének egyik záloga

Bíró Blanka • 2019. június 23.,   
Felelősséggel nemzedékeink egészséges táplálkozásáért a Kárpát-medencében mottóval szervezte meg a hétvégén az illyefalvi LAM Alapítvány a III. Székelyföldi Földész Fórumot. Az előadók a nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés veszélyeire, az ipari mezőgazdaság katasztrofális következményeire hívták fel a figyelmet, hangsúlyozva az ökológiai gazdálkodás szükségességét. 
Bardócz Zsuzsa az MTA tagja, biokémikus „Génjeink és a környezet” című előadásában rámutatott az elmúlt évek kutatásai igazolták, hogy a környezetünk befolyásolja a génjeinket. Az emberiség százezer nemzedéke vadász- és gyűjtögető életmódot folytatott, sokat ártott a táplálkozásnak, amikor áttértek a tudatos mezőgazdaságra, és tovább rontott a helyzeten az ipari forradalom, a vegyszeres gazdaság, majd a génmódosított növények megjelenése. A táplálékban levő vegyszerek utódainkra is hatással vannak, ám bizonyított, hogy a bioételek segítenek a szervezet méregállományának csökkentésében, 25 százalékkal több bennük az ásvány és a vitamin, ízletesebbek, magas a tápértékük, óvják a környezetet – összegezte a biokémikus. 
Roszik Péter Biokontroll Hungaria Nonprofit Kft. alelnöke, a Biokultúra Szövetség alapítója arról beszélt, hogy rengeteg címkével próbálják eladni az élelmiszereket, hozzájuk kapcsolják, hogy alternatív, reform, integrált, funkcionális, paleo, natúr, ezzel szemben a biotermékek szabályozottak, működik az ellenőrzési rendszer. Húsz-harminc év használat után visszavonják a vegyszereket, melyekről kiderül, hogy az egészségre károsak, ez nem a gazda felelőssége, hanem azoké, akik évtizedekig engedélyezték, gyártották. Idén Magyarországon 30 ezer tonna vegyszert szórtak a földekre, anélkül, hogy mérték volna, hogy szükséges vagy sem. 2010-ben az Európai Unióban egyetlen almában 43 növényvédő szert azonosítottak – sorolta a szakember. Hangsúlyozta, a tiszta levegő, az iható víz, a megfelelő mennyiségű és minőségű élelem, az élhető környezet a biológiai létezés alapja, úgy kell gazdálkodni, hogy a méltányosság elve alapján a jövő generációkra is gondoljunk. 
Könczei Csaba a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője felidézte, 2010-ben Háromszéken kilenc gazda foglalkozott ökológiai gazdálkodással, két év alatt a nagy támogatásoknak köszönhetően a számuk 406-ra emelkedett, utána viszont folyamatosan csökkent, idén 119-en vannak bejegyezve biotermesztőként. Szerinte az ágazatot fejleszteni kell, hiszen a térség egyik vonzereje lehet az öko-agroturizmus. Kihívás az értékesítés, amit szövetkezéssel és a tárolási kapacitás, a hozzáadott érték, vagyis a feldolgozás növelésével lehetne megoldani. 

• Fotó: Bíró Blanka 

A gyerekkorunkban felhasznált növényvédő szerekből mindössze 12 van jelenleg forgalomban, mert annyira „életellenesek” voltak, hogy betiltották, az újakkal sem jobb a helyzet, de nincs amivel pótolni, ezért továbbra is használják – mutatott rá Ladó Hunor Hargita megyei kertészmérnök, a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete képviselője. Hangsúlyozta, tévhit, hogy a biogazdálkodás nem képes kielégíteni a föd lakosságának élelmiszer igényét, hiszen a tanulmányok szerint csak 8-9 százalékkal kevesebb a hozam, mint az ipari termelésben. A pozitív és jövő-orientált emberek gondolkodnak biogazdálkodásban, ami modern és tudományos is lehet, fontos a talaj-, a környezet-, a vegyszerismeret – összegezte Ladó Hunor.

2019. június 12., szerda

Mezőgazdasági szakiskola Mezőrücsön

2019-06-12
A marosvásárhelyi Azomureş Rt., a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemmel, valamint az AGRIM-mal közösen, Mezőrücsön, a Gheorghe Şincai Általános Iskolában, a Mezőrücsért Egyesület hozzájárulásával a 2019–2020-as tanévben egy román tannyelvű szántóföldi növénytermesztő szakosztályt indít, amelyet jövőre mezőgépészeti szakkal is bővítenének. 
A fenti partnereknek köszönhetően a Mezőrücsi Általános Iskolában kis beruházással, 24-es létszámú osztállyal indul a szakiskolai osztály a mezőbándi szakiskola részeként. A kezdeményező Ciprian Belean mérnök, helyi tanácsos elmondta, „mintegy fél évvel ezelőtt született meg az ötlet, amellyel a mezőrücsieket és a környékbelieket segítenénk. A diákok hajnalban keltek, hogy a marosvásárhelyi szakiskolákba ingázzanak. Emiatt nagyon sokan abbahagyták a tanulást. Ezért döntöttünk úgy, hogy a helyi szükségletekre létrehozzuk az osztályt.” Az ötletet ismertették a Maros Megyei Tanfelügyelőséggel is, amely azonnal a támogatásáról biztosította a kezdeményezőket. 
– Vissza kell térnünk arra a szakmai oktatásra, ahol egy-egy osztályban több szakmát is megtanítunk a diákoknak, hiszen ez a rendszer működik külföldön. Nálunk hiányzik a támogatás és a humán erőforrás. Amennyiben nem fejlődik a gazdaság, a szakoktatás iránt sincs kereslet – mondta Ioan Macarie tanár, főtanfelügyelő az osztályindító ünnepi rendezvényen. 
Az Azomureş Rt. is felkarolta a kezdeményezést. A gyár képviselői felvették a kapcsolatot Ciprian Beleannal. 
– Azt szeretnénk, ha a fiatalok a szülőfalujukban maradnának, és megfelelő körülmények között élnének. Meg vagyunk győződve arról, hogy amennyiben a szülők gyerekeiket a mezőrücsi szakiskolai osztályba íratják, a jövőjük biztosítva lesz. Nem kell mondanom, hogy a mezőgazdaság mennyit fejlődött az utóbbi 10 évben. Korszerű traktorokkal kell megdolgozni a földeket. Kár gyermekeinket egyetemre küldeni, hogy aztán kasszások legyenek egy nagyáruházban. Elveszítenek három-négy évet az életükből, ami alatt valami hasznosabbat tehetnének, és többet is keresnének – mondta a jelenlevőknek Mihai Aniţei, az Azomureş Rt. vezérigazgatója. 
– Úgy döntöttünk, hogy Romániában egyedülálló módon, legalábbis ami a mezőgazdasági ágazatot illeti, az Agrártudományi Egyetem partnerségre lép az Azomureş Rt.-vel, valamint a községgel, az egyetem támogatja az ősszel induló mezőgazdasági szakoktatást. Ezzel párhuzamosan szeretnénk aktívabban részt venni a községfejlesztési projektekben. Valószínű, hogy újabb lehetőségek is nyílnak majd, most egyelőre egy új generáció, esetleg a szülők felkészítését, támogatását tartjuk fontosnak a mezőgazdaság terén, hogy vállalkozást indíthassanak, és így hozzájáruljanak a helyi közösség fejlődéséhez – mondta Roxana Vidican, az agrártudományi egyetem dékánja.
– A fiatalok többnyire az elméleti líceumok felé irányulnak, de sokuknak nem sikerül leérettségizni. Én is líceumba felvételiztem, nem sikerült, és így szakiskolát végeztem. Ma is szükség van a jó szakemberekre, különösen nálunk, a Mezőségen, ahol a mezőgazdaság az alapja mindennek – nyilatkozta Ioan Vasu, Mezőrücs polgármestere. 
Több magán gazdasági egység is támogatja a tervet. Ciprian Belean tanácsos elmondta, a diákok a cégeknél végzik majd a szakmai gyakorlatot. 
– Gyakorlatilag az ő számukra készítjük fel a diákokat. Akut munkaerőhiány van a mezőgazdaságban is, szükség van a jó szakemberekre nemcsak a mi környékünkön, hanem más vidékeken is – hangsúlyozta a tanácsos. 
A diákok havi 200 lej ösztöndíjban részesülnek, ugyanakkor elszámolják a máshol lakók ingázási költségeit. Beiratkozni az állami szakiskolai oktatás számára előírt periódusban lehet. 
Bővebb felvilágosítás az induló szakosztályról a 0265-426-026-os és a 0740-474-002-es telefonszámon kapható. (E.P.)

2019. június 11., kedd

Nagy sikerű gazdabál volt Majláthfalván

Balta János 2019. június 10., 
Miután elfogyasztották az ízletes vacsorát, az igazfalvi zenekar kiváló dallamaira hajnali öt óráig mulattak, ropták a táncot Pozsár Ibolya fotói

Szombaton 8. alkalommal szervezték meg a Majláthfalvi Gazdabált, ahol Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, Ioan Negrei Sorin vingai polgármester és Sipos György majláthfalvi nagygazda, leköszönt megyei tanácsos köszöntötték a közel 130 résztvevőt, kiemelve Korondi Józsa Erika kisiratosi, Papp Attila nagyiratosi és Kovács Imre nagyperegi polgármesterek neveit.
Üdvözlőbeszédeikben mindannyian a mezőgazdasági támogatásoknak a folytatását, az országhatárokon átnyúló gazdakapcsolatoknak a további bővítését, erősítését, illetve a vidéki településeken élő hazai gazdatársadalom megerősödésének a fontosságát ecsetelték.
Szabó Béla vezetésével az igazfalvi Angelis `96 zenekar vette át a főszerepet, vacsoráig kiváló mulatós hangulatot teremtett. Ezután közösen elfogyasztották az ízletes becsinált levest és a sülteket, közben együtt nótáztak, majd éjfélkor kisorsolták a 12 ezer lej összértékű 15 tombolanyereményt. Közülük a fődíjat, a Divasol cég felajánlotta 10 zsák napraforgó vetőmagot is, amit Váczy Lajos sarkadi gazdálkodó vihetett haza. Éjjel 2 órakor a szervezők igen ízletes sültkolbásszal lepték meg a mulatókat, akik között sarkadi, kondorosi, méhkeréki, kötegyáni, újkígyósi és nagyszalontai gazdák is együtt mulattak a majláthfalviakkal. A vendégek közül az újkígyósi Pallér Imre 30 kiló lucernamagot is felajánlott tombolanyereménynek.A támogatók, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülte, a Majláthfalvi Gazdák, a Pro Majlát Egyesület és az RMDSZ Arad Megyei Szervezete jóvoltából, a kiváló zenekar közreműködésével hajnali 5 óráig remek hangulatban mulattak – tudtuk meg a fő szervezőtől, Andresz József majláthfalvi vállalkozótól, Vinga Község alpolgármesterétől. 
Ő hozzáfűzte: Majláthfalván idén kiemelten gazdag programot szerveznek, ugyanis augusztus 10-én, szombaton szervezik meg a Kisebbségi Néptánctalálkozót, augusztus 15-én, csütörtökön tartják a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt majláthfalvi római katolikus búcsúünnepét, illetve felszentelésének a 140. évfordulóját, augusztus 17-én, szombaton ünneplik meg Majláthfalva alapításának a 200. évfordulóját, ahova szeretettel várják Pál József Csaba temesvári megyés püspököt, egyházmegyénk főpásztorát is.

2019. május 28., kedd

Szövetkezeti rendszer Erdélyben – milyen volt és milyen lehetne újra?

2017. augusztus 21.,    Kustán Magyari Attila 
Erdélyben magyar szövetkezetek százai alakultak a huszadik században, a természetes fejlődésüket az államosítás törte meg. A StudCoop kolozsvári egyesület célja a szövetkezeti szerveződések népszerűsítése, de hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra, és civil akciókkal is készülnek. Dr. Hunyadi Attila Gábor történésszel a szövetkezetek működéséről, múltjáról és jelenéről beszélgettünk, valamint a többedmagával alapított StudCoopról. A szövetkezetek túlélték a 19. századot annak köszönhetően, hogy olyan egyetemes elveket követtek, mint például az emberközpontú vállalkozás elve – a szövetkezetekben ugyanis minden tag egy szavazattal rendelkezik, a közösség iránti elkötelezettség, így ezek a szervezetek valahol az egyesületek és a vállalkozások közötti metszés-zónában helyezkednek el. A jövedelemből bizonyos százalékot a tagok képzésére, iskoláztatására fordítanak, a környezetvédelemre is odafigyelnek, illetve együttműködnek más szövetkezetekkel. 
Reményik temploma és iskolája mellett mindig is működött a falvakban egy bírói hivatal, vagy mai néven önkormányzat, a közösség negyedik kereke pedig egy gazdakör vagy szövetkezet volt. Ezek a 19. század első felében jelentek meg elsősorban német és angol területeken előbb karitatív célú egyesületekként, a lefektetett alapokat pedig 1895-ben nemzetközi alapelvekként fogalmazták meg, megalakítva a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségét, Londonban. 
A szövetkezetek és a baloldal 
A szövetkezetek szinte megelőzték a baloldali mozgalmakat: a Rochdale-i takácsok szövetkezetének megalakulása (1844) előtt a kapitalista vállalatok munkásai kötelezően a vállalatnál kellett levásárolják a bérük egy részét – ennek ellenében hozták létre a takácsok a saját szövetkezeti üzletüket, törvényi változásokat követően. Korábban ugyanis a Combination Act tiltotta a munkások szervezkedését. Charterek, vagyis petíciók megfogalmazásával a nagytömegű munkásság elérte azt is, hogy törvényes reformokkal a gyárosok monopóliumait megszüntessék, és maguk a gyárosok is belátták, hogy éhbéren dolgoztatni napi 12-14 órán át nem lehet dolgoztatni a munkásokat, mert korán halnak meg – sokan egyébként is az Egyesült Államokba vándoroltak ki. „Ez egyfajta konstruktív szocializmus volt, sőt nagyon sok szövetkezetfejlesztő keresztényszocialistának vallotta magát” – magyarázza Hunyadi, aki szerint ugyanakkor Marx, majd később Lenin „görbén nézett” ezekre a szövetkezetekre, mert az osztályharcot nem élezték, hanem tompították a konszenzuskereső politikájukkal. 
Virágzó Erdély 
Kolozsváron 1825-ben alakult az első szövetkezeti biztosító társaság Kolozsvári Gondoskodó Társaság néven. Ez a nyugdíjalapot képező társaság 1948-ig, a májusi államosítási rendeletig élt, amikor minden magánvállalkozást megszüntettek. A kolozsvári példa mellett számos más takarékpénztár működött német modell alapján. Termékfeldolgozással foglalkozó szövetkezetek elsősorban hitelszövetkezetként jöttek létre, mezőgazdasági válságok után – „amíg a golyó nem fütyül a fülük mellett, az emberek nem nagyon hajlandók együttműködésre”, fogalmaz Hunyadi Attila. „Amikor az 1890-es években egész Európa, s benne Erdély szőlészetét tönkretették járványok (filoxéra, peronoszpóra), akkor a szőlőtermesztők a kihalt dombokon teheneket kezdtek el legeltetni. Kezdtek megjelenni azok a hitelszövetkezetek, amelyek gép-, állat-, földvásárlásra nyújtottak csak hitelt. Ezek idővel kiterjeszkedtek a polgárosodó, gazdagodó lakosság irányába is, így olyan egységeket hoztak létre, amelyeken belül a pénzügyeket intézték. Idővel ezek a falusi hitelszövetkezetek gazdasági alosztályokat hoztak létre, amelyek például cséplőgépeket és tejszeparátorokat vásároltak közösen, illetve állatokat, épületeket és termést biztosító ágazatát is bevezették.” 
A Hangya Fogyasztási Szövetkezet Mogyoródon 
1901-ben Brassóban már tejszövetkezet működött, 1909 előtt pedig Maros megyéből tojást exportáltak Németországba. Az első világháború előtt már több száz szövetkezetet hoztak létre Erdélyben – mindennek nagy löketet adott, hogy 1902-ben Tusnádfürdőn, a Székely Kongresszuson számos szakosztály mellett hitelügyi és szövetkezeti szakosztályt is létrehoztak, ennek eredményeképp pedig egy minisztériumi kirendeltséget Marosvásárhelyen és megyei ügynökségeket a székely vármegyékben. Nagyenyeden így olyan saját szárnyvasúttal rendelkező logisztikai raktárat hoztak létre, amely köré saját gyárak és borpincészet épültek. A két világháború közötti állandó jogi bizonytalanság, politikai befolyásolás, adókedvezmények és állami hitelek hiányában a kisebbségi szövetkezetek elsősorban tagságuk, valamint a keretintézmények támogatásához folyamodtak. Az újjászervezési munkát a korábbi szövetkezeti és minisztériumi kirendeltségek Erdélyben maradó tisztviselői vállalták magukra, a mozgalom szócsövei a Hangya naptár, a Szövetkezés s a Szövetkezeti Értesítő szaklapok voltak 1948-ig. Az 1930-tól megmutatkozó gazdasági és pénzügyi válság okozta pénzügyi veszteségek mutattak kiutat a magyar szövetkezeti mozgalom számára. A harmincas években Marosvásárhelyen, majd Székelykeresztúron tejfeldolgozót épített magyarországi kölcsönnel a kolozsvári GHSz, amelynek hatására a tejszövetkezeti hálózat fellendült: egy évtized alatt, 1939-ig 133 tejszövetkezet jött létre főleg Udvarhely és Maros megyékben és Kalotaszegen. A Transsylvania márkával ellátott tejtermékeket, pasztőrözött vaj Románia nagyvárosaiban és külföldön (Anglia, Görögország, Palesztina) talált piacra. Más mezőgazdasági és erdészeti termékeket (gyógynövény, erdei gyümölcs, fa) feldolgozó és exportáló szövetkezetek is szép számban alakultak, akárcsak kisipari termelő, nyersanyagbeszerző és áruértékesítő szövetkezetek is. A harmincas évek végére több száz iskola- és diákszövetkezet is alakult. 
Egy korszak vége 
1948-ban több mint 1100 magyar szövetkezetet olvasztottak be az országos szövetkezeti hálózatba, elveszítve önkormányzatiságuk, demokratikus jellegük, és mindent a tervutasításos rendszernek rendeltek alá. „Valójában már 1945-ben elindult a szövetkezeti vezetőségek vegzálása, a magyarok 1946 novemberéig, a választásokig még meg tudták védeni a szövetkezeteket, de ezt követően végrehajtották az államosítást” – teszi hozzá Hunyadi Attila kiemelve, hogy ez a folyamat törvénytelen volt, hiszen egy szövetkezet csak a tagjai döntésével, közgyűlési határozattal oszolhatott fel vagy olvadhatott volna be. 
1990-től máig 
A rendszerváltás utáni restitúciós törvények viszont nem vonatkoznak ingó vagyonokra, így csak egyéni úton lehet perelni. Mára a régi népházak boltokként működnek, de nem olyan szervezett módon, mint régen. Ráadásul egyoldalú a működésük: a széles fogyasztási cikkeket falura szállítják alternatíva híján, de a szövetkezetek egyúttal azt is vállalnák, hogy a falusi termékeket városra szállítják – ez pedig ma nem működik így. Az EU-s csatlakozást követően Románia fel kellett vállalja, hogy támogatja a szövetkezeteket, de közel nem tartunk ott, ahol 1948-at előzően. „Sem az a közel 300 magyar bank, sem a többezer vállalkozás nem került vissza az örökösök tulajdonába, és ez érvényes a szövetkezeti vagyonra is” – mondja el a történész, aki a Keresztúri történetével illusztrálja, hogy sok próbálkozás után a szövetkezeti rendszer kialakítása milyen előnyökkel jár a termelők és a vásárlók számára.
 Szövetkezetek térképe. A múlt 
A Székelygyömölcsben – amelynek köszönhetően Madéfalván, Zetelakán és Farkaslakán feldolgozó központ működik – mindenki beviszi a gyümölcstermését a manufaktúrába és annak a 15 százalékát (vagy az árát) beadja a közösbe a feldolgozó, csomagoló szolgáltatás ellenértékeként. A helyi tulajdonlású vállalkozások olyan munkahelyeket képesek létrehozni, amelyek az elnéptelenedő falvakat segítik, odafigyelhetnek a környezetre, vagy akár a gluténérzékenységre, ahogyan az említett keresztúri szövetkezet is így jár el. Ráadásul a szövetkezetek horizontálisan, egymást is ellenőrzik, és együttműködnek: például amellett, hogy a profit egy hányadát képzésre fordítják, a többi pénzt tartalékalapba teszik, így hálózati szinten akkora összeget gyűjtenek, hogy nagyobb beruházásra – például szennyvíztisztításra – is elég lesz. Ez az egymástól elszigetelt vállalkozások esetében nem működik. Hunyadi Attila szerint az a kérdés, hogy mikor jutunk el a kritikus tömegig: „ahhoz képest, hogy a két világháború közötti Romániában közel 10 ezer szövetkezet működött, most gyakorlatilag sehol sem vagyunk”. Közben megváltozott a világ: egy globális infrastruktúrában próbálunk helyi szövetkezeteket létrehozni úgy, hogy egy tejgyárnak olcsóbb külföldről hozni a tejet, mint egyenként begyűjteni a helyi gazdáktól. Az embereknek rá kell jönniük, hogy csak összefogva tudnak megrendeléseket teljesíteni, de összefogni csak akkor érdemes, ha külön nem megy – csak pénzért nem lehet, mondja Hunyadi. 
Egyesülettel a szövetkezetekért 
A StudCoop 2015 májusában jött létre, Kolozsváron. Hunyadi Attila 18 éve kutatta a témát, amikor úgy döntött, hogy más érdeklődőkkel együtt nonprofit egyesületet alapít, a szövetkezeti értékek és az egészséges táplálkozás népszerűsítésére. Részt vettek számos rendezvényen, illetve idén már az EduKitchen programmal is jelentkeztek, amelyet a Slow Food Torda elnöke Pozsonyi Márta szakács koordinál. Az elmúlt időszakban sikerült helyi, de a kolozsváriak számára addig ismeretlen termelőket megismertetni a tudatos vásárlókkal. Ilyen például Csekefalváról Moldován-Szeredai Noémi, aki levendulatermékeket és szörpöket értékesít, vagy a mezőkeszüi Veress család, akik tejtermékekek készítenek, de léteznek olyan facebookos önellátó csoportok, amelyeknek köszönhetően Bánffyhunyad környékéről vásárolnak be kolozsváriak egy brit házaspár közreműködésével. 
A StudCoop számára fontos még petíciók, civil akciók szervezése. 
A tej-kifli programmal szemben szeretnének lépni például, mert ahelyett, hogy helyi, egészséges tejet adnának a diákoknak, tejsavóból és tejporból meg tartósítószerekből készült italt szállítanak az iskolákba. Emellett nem javítottak a szegények élelmezési viszonyain, mert falun nem isszák meg ezt az italt, a legrosszabb esetben pedig patakok kanyaraiban találjuk meg az egymásra tornyosuló tejesdobozokat. Az iskolabüfékben is változást szeretnének elérni: szinte minden iskolában létezik kávéautomata, amelyet sajnos korlátlanul használhatnak a diákok, a büfék pedig tele vannak tartósítószerekkel tömött szendvicsekkel. Ehelyett azt javasolják, hogy lisztből, tejből, friss gyümölcsből állítsanak elő tízóraikat az iskolákban, és gyümölcslevet forgalmazzanak. Ehhez a termelők összefogására volna szükség, hogy a minőséget és a mennyiséget is tudják biztosítani. (Címoldali illusztráció forrása: erdelyihangya.blogspot.ro)

2019. május 27., hétfő

A szakemberek szerint ez lehet a jövő egyik nagy növénye

2019/05/25
Évszázadok óta termesztik a Kárpát-medencében, mégis a jelentéktelen növények kategóriájába tartozik. Használata igencsak ritka, holott jótékony hatásai megszámlálhatatlanok. Hasonlít a burgonyához, az íze azonban inkább a karalábéhoz közelít. 

Ez a csicsóka – te már hallottál róla?

Gumós termése miatt hozzák kapcsolatba a krumplival, a formája azonban szabálytalan, akár a gyömbéré. Mint növény, a napraforgóhoz hasonlít, mellyel közeli rokonságban is áll.
A csicsóka gumójának 20%-a száraz összetevő, ami viszont a fruktóz egyik polimerében, az inulinban bővelkedik. Ez azt jelenti, nem tartalmaz keményítőt, ám jóval több benne a vas, kalcium, magnézium, mangán, kálium, nátrium, szilícium és cink. B1, B2 és C-vitamin tartalma magas, akárcsak a fehérje-, pektin-, és animosav-tartalma is. Maga a növény – a szár és a levelek bétakarotinban gazdagok.
Egy szupertáplálékról van szó, mely a kutatók szerint a jövő növénye lehet. Igénytelen, ellenálló, jól termő, továbbá könnyen alkalmazkodik a környezetéhez és az extrém hőmérsékletekhez. Ez pedig nagyon fontos, ha az utóbbi hónapok, évek szélsőséges időjárását vizsgáljuk, legyen szó jégesőről vagy a hideg és meleg levegő drasztikus váltakozásáról – érvelnek a szakemberek.
A zöldségtermesztés fejlesztéséért zajló kutatások eddigi eredményei afelé hajlanak, hogy a csicsóka jelenthetné a jövő nemzedék táplálékának alapját. A növény rendkívül termékeny, és a becslések szerint bármikor lenyomná a cukorrépát.
„Nemsokára hatalmas területeken fogják termeszteni, úgy itthon, mint világszerte.” – bizakodnak a tudósok, akik szerint egy hektárnyi területről akár 120 tonna csicsókát is be lehetne takarítani, ami hatalmas szám.
Ráadásul magát a felszínen lévő növényt is hasznosítani lehet: a szára tápanyagdús takarmány lehetne az állatoknak, mivel jóval több fehérjét tartalmaz, mint a kukorica. A leszáradt növény alkalmas a fűtésre, a virágait pedig a szépségipar használhatná fel különféle kozmetikumok gyártására – olvasható a jelentésben.
A csicsóka, inulin-tartalmának köszönhetően, remek táplálék a cukorbetegek számára. A gumó ugyanis kevés glükózt és szacharózt tartalmaz, aminek hatására hozzájárul a vércukorszint normalizálásához. Jelenleg nincs rá mód, hogy a csicsókából folyékony növényi cukrot nyerjenek ki, de a kutatók nem adják fel. Ha sikerül kifejleszteni a technológiát, ez a cukor bár drágább lesz a finomított kristálycukornál, mégis az egyik legjobb minőségű természetes édesítőszert kapnánk általa.
A szegények krumplijának is nevezett gumót fészkekbe ültetik, akár a burgonyát, egymástól körülbelül 30–40 centiméter távolságra. Nem igényel trágyázást, és mivel ellenálló a kártevőkkel szemben, teljes mértékben öko-módszerek mellett termeszthető. Egyedüli hátránya, hogy nagyon magasra nő. Egyes tövek elérhetik a 3 méter magasságot is. Ám ez is a kertészkedés javára fordítható: ajánlott olyan növények közelébe ültetni, melyek érzékenyebbek a szélre, vagy melyeknél fontos a talaj nedvesen tartása.

2019. május 26., vasárnap

Gazdásztalálkozóval zárult a mosonmagyaróvári agrár-felsőoktatás ünnepségsorozata

2019. 05. 25.   MTI
Mintegy ezerötszázan vettek részt a mosonmagyaróvári agrár-felsőoktatás kétszáz éves, egész szemeszteren át tartó ünnepségsorozatának záró eseményén, a gazdásztalálkozón szombaton a mosonmagyaróvári várban.
Nagy István agrárminiszter ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy Mosonmagyaróváron ismerték fel először, hogy a mezőgazdaság csak a tudomány segítségével lehet sikeres.
A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdasági- és Élelmiszertudományi Karának jogelődjét, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézetet 1818. november 10-én nyitották meg.
Nagy István, az intézmény egykori hallgatója, oktatója azt is elmondta, hogy „olyanok vagyunk, mint a fatörzsbe oltott ág, szervesen beilleszkedtünk a magyar agráriumba”, nincs olyan gazdaság az országban, ahol ne lenne „óvári gazdász”.
Soha ne feledjük, hogy az Óvári Gazdászok Szövetségéhez tartozunk, mert a gazdász társadalmon belül ez a legösszetartóbb közösség – mondta a miniszter. Ezután hozzátette, hogy azt erősíti a gazdásztalálkozó is, hogy „az óvári gazdászok tudnak tanulni, dolgozni, ünnepelni, egymásra számítani, egy nagy közösség lenni”.
Az agrárminiszter bicentenáriumi emlékérmet vett át Szalka Évától, a mosonmagyaróvári kar dékánjától, és emléklapot Fazekas Imrétől, az Óvári Gazdászok Szövetségének elnökétől.
Szintén bicentenáriumi emlékérmet kapott Nagy Frigyes egykori földművelésügyi miniszter. A gazdásztalálkozón zenés és gyermek programokat, valamint kiállításokat tartottak.
A bicentenáriumi ünnepségsorozat tavaly november 10-én kezdődött.

2019. május 25., szombat

A természeti érték közös örökség

2019. 05. 24.   MTI
A változatos természeti környezet, a gazdag élővilág közös örökség, védelme komoly feladat, amely ezek megismerésével és megmutatásával kezdődik. Ebben nyújthatnak óriási segítséget a nemzeti parkok – mondta Nagy István agrárminiszter Kecskeméten pénteken.
A Magyar nemzeti parkok hete 2019 programsorozat központi nyitórendezvényén a tárcavezető kiemelte: a nemzeti parkok ökoturisztikai szempontból is nélkülözhetetlenek, reprezentálják Magyarországot.
Magyarországon több mint 800 létesítmény, tanösvény segíti a környezeti nevelési tevékenységet, 349-et részben vagy teljesen nemzeti parkok tartanak fenn – tette hozzá.

Virágzó mocsári kockásliliom a Duna-Dráva Nemzeti Park területén (Fotó: MTI/ Varga György)

Az agrárminiszter a biológiai sokféleség május 22-i világnapja kapcsán hangsúlyozta: alapvető, rendszerszintű változásokra, teljes paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy a természet emberi élethez való hozzájárulásai hosszútávon, fenntartható módon az emberiség rendelkezésére álljanak.
A biológiai sokféleség rohamos csökkenésének megállításához ugyanis nem elegendő a környezet- és természetvédők erőfeszítése, eredmény csakis valamennyi érintett ágazat együttes munkája révén érhető el – fogalmazott.
Beszélt arról is, hogy Magyarország a világon elsőként ismerte fel a génmegőrzésfontosságát. A mezőgazdasági termelés és élelmiszerellátás alapjait képező genetikai erőforrások megvédése, fejlesztése és fenntartható használata kiemelt állami feladat lett, nemzetbiztonsági, valamint élelmezés- és élelmiszerbiztonsági stratégiai kérdés.
Emellett a régi magyar növényfajták és őshonos haszonállatok a nemzeti örökség, a nemzeti identitás részei és Magyarország szimbólumai is – tette hozzá.
Kiemelte, a génmegőrzésben az állami szerepvállalás növelése érdekében 2017-ben a tárca génmegőrzési stratégiát készített. Az idén induló, 4 éves programra összesen 12,3 milliárd forintot fordít a kormány, amelyből 2019-ben 1,7 milliárd forintot lehet felhasználni.
Mint mondta, a feladatok, fejlesztések végrehajtása megköveteli az intézményrendszer hatékonyabbá tételét is. Ennek érdekében pár napon belül megalakul a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, amely két kiemelt génmegőrzési intézmény, a Növényi Diverzitás Központ és a Haszonállat-génmegőrzési Központ összevonásával jön létre.
Az új intézmény egységes szemlélettel és hatékonyabban tudja szolgálni a génmegőrzést, a kormány által elfogadott program végrehajtását – fogalmazott a tárcavezető.
A megnyitóünnepség végén Nagy István agrárminiszter és Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára öt Pro Natura díj, tíz Pro Natura emlékplakett és 21 miniszteri elismerő oklevél mellett átadta a Magyar Táj Díjat is.
A díjat a Szőlőhegyi tájrevitalizáció a Zala megyei Pogányváron című pályázattal Zalaszentmárton, Egeraracsa, Esztergályhorváti, Dióskál, Kerecseny községek és Pacsa város önkormányzata érdemelte ki, így ők képviselik Magyarországot az Európa Tanács Táj Díja pályázatán.

2019. május 21., kedd

Hasznos szakmai út

2019. május 14.
Az elmúlt hétvégén a magyarországi Hódmezővásárhelyen megrendezett XXVI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokra látogatott az erdővidéki gazdák egy csoportja. A kétnapos szakmai utat a Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesülete szervezte. A tervek szerint Kovászna és Hargita megyéből közel ötven gazdának lett volna lehetősége elmenni a kiállításra, de csak az erdővidékiek éltek a lehetőséggel.

Nagy a választék a hódmezővásárhelyi kiállításokon. A szerző archív felvétele

Kitűnő volt az erdővidéki gazdák hozzáállása, pozitívan mérték fel a lehetőséget. Lényegében azért mentek, hogy tájékozódjanak a gép- és fajállatkínálatról, árajánlatokat szerezzenek be a de minimis támogatás elnyeréséhez – mondta el érdeklődésünkre Nagy István falugazdász.
Nagy Károly mezőgazdasági eszközöket szeretne vásárolni a de minimis támogatásból. A hódmezővásárhelyi kiállításon sikerült előnyös árajánlatokat beszereznie. Forgóboronát, körbálázót, legelőpucoló gépet, szippantót, forgóekét és traktort kíván beszerezni – tudtuk meg. A traktorvásárlás prioritásként szerepelt a kiállításra látogató erdővidékiek körében. Tetszésüket leginkább egy lengyel gyártmányú, 50 lóerős traktor nyerte el. A keskeny gumikkal felszerelt erőgép kitűnően használható a burgonyatermesztésben, permetezéshez, szálastakarmány készítéséhez.
Hasznos volt a kiállítás megtekintése – mondta el érdeklődésünkre Bocskor László nagybaconi gazda, a helyi közbirtokosság elnöke. Első nap, pénteken esett az eső, többen mondták, jobb volna hazamenni. Másnapra azonban kiderült az idő, mindenki jól érezte magát, jó volt a hangulat, este, hazainduláskor már senki sem sietett felülni a buszra – osztotta meg Bocskor.
Mezőgazdasági gépekből, eszközökből, felszerelésekből nagy volt a választék, a pályázatokon gondolkodó gazdák sok árajánlatot is begyűjtöttek, nemcsak gépekről, hanem tenyészállatokról is – számolt be Bocskor.
A falugazdászok a következő utat május 18-ra, szombatra tervezik. Ez alkalommal a Maros megyei Sáromberkén szervezett Agromania mezőgazdasági kiállításra viszik el az érdeklődőket, összesen 49 személyt – olyan gazdákat, akik ugyancsak a de minimis támogatásra pályáznának.
Habár már több időpont is forgott közszájon, ismereteink szerint a „15 000 eurós magyar pályázatnak” is nevezett program pályázati felhívását még ebben a hónapban közzéteszik.

Sikert aratott az Agromania

2019. május 21.
Hagyományteremtő szándékkal szerveztek általános mezőgazdasági kiállítást Maros megyében az elmúlt hétvégén. A térségben a maga nemében újdonságnak számító, Agromania névre keresztelt expóra Sáromberke határában került sor. Mezőgazdasági eszközök, gépek, erőforrások gyártói, forgalmazói, hagyományos termékek előállítói, kertészetek, takarmánygyártók, innovatív technológiákat bevezető vállalkozások mutatták be termékeiket a standokon. Nem hiányoztak az állattenyésztők sem, az érdeklődők szarvasmarhákat, juhokat, lovakat vehettek szemügyre.
Az esemény ugyanakkor jó lehetőséget biztosított a szakmai szervezetekkel, az agráriumban szerepet játszó intézményekkel való ismerkedésre, megbeszélésekre. A kiállítás úgyszintén kiváló keretet biztosított a gazda szakembereknek, a gazda–gazda párbeszédeknek, tapasztalatcseréknek, újdonságokkal való ismerkedésnek is. Az eseményt a Pro Economica Alapítvány és a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács szervezte.
A sok esőzés miatt szombat reggel a kiállítás helyszínén hatalmas sártenger fogadta a látogatókat, kiállítókat, de a megnyitóra érkező politikusokat, elöljárókat is, így a gumicsizma mindannyiuk számára kötelező tartozéknak bizonyult. Délutánra azonban kisütött a nap, a szép idő vasárnap is kitartott, így az esemény végére több mint hétezer látogató regisztrálta magát a belépőpontnál.
Erdélyből, de szinte az egész országból, valamint Magyarországról összesen 116 kiállító érkezett az Agromaniára termékeik színes skálájával, a nagy mezőgazdasági gépektől szinte a „konyhagépekig”, a termeléstől a csomagolásig használt eszközöket, berendezéseket sorakoztattak fel, de jelen voltak az állataikat bemutató tenyésztők is – értékelte a kínálatot Sikó László falugazdász, szervező. Hozzátette: a készáruk előállítói is jelen vannak egy nagy sátorban, ahol tizenkilenc termelő kézműves termékeket mutatott be.
Megvalósult az álom
A hivatalos megnyitón Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány igazgatója nem titkolt izgalommal mondta: megálmodtak valamit, amit sikerült tető alá hozni, ami még soha nem volt Maros megyében, de a térségben sem. „Nagyon vártuk a pillanatot, hogy itt köszönthessük Önöket, és hogy a gazdákat az új technológiákkal, a cégekkel, különböző intézményekkel egy helyre tudjuk összehozni. Mindezért külön köszönet azoknak a főtámogatóknak, akik mellénk álltak” – fogalmazott Kozma Mónika, elmondva azt is, hogy a támogatóknak köszönhetően kiállítóknak és látogatóknak egyaránt ingyenes volt a kiállításon való részvétel. „Nagy szeretettel köszöntjük idén Magyarországot, a magyarországi standot, akik jelen vannak köreinkben, képviselvén az anyaországi mezőgazdasági ipart” – mondta az igazgató.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a kiállítás várt eredményeit megfogalmazva mondta: „célja, hogy közelebb hozza egymáshoz azt a két szegmenst, amely nélkül igazából a mezőgazdasági termelés nem lehetséges. Azokat, akik magával a termeléssel foglalkoznak, és azokat, akik a különböző eszközöket, a mezőgazdasági termeléshez szükséges minden kiegészítőt forgalmaznak”. Az együttműködés fontosságát kiemelve megállapította: „azt gondolom, nagyon fontos, hogy magyar és román, román és magyar mezőgazdászok, farmerek és iparosok tudnak találkozni, hogy a magyar kormány gazdaságfejlesztési programjával jelen van Erdélyben, mert ez újból csak az együttműködésről szól, a közös érdekről, célról – jobbnak lenni, erősebbnek lenni, megerősödni”.
Jelentős program indul Székelyföldön
Magyar Levente, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára értelmezésében „azért gyűltünk itt össze, hogy Erdély, azon belül is a mezőgazdaság erősítéséről, fejlesztéséről beszélgessünk”. A gazdák támogatását annyira fontosnak gondolják, hogy a magyar kormány egy nagyon hatékony programot indított támogatásukra. Ezt Maros-Mezőségen kezdték el, Kolozs megyében folytatták, ahol aznap írták alá az ezredik nyertes pályázatot. Az eddigi támogatások révén 17 millió eurónyi fejlesztés valósulhatott meg eddig – mondta. „Ezúttal szeretném Önöknek bejelenteni, hogy úgy döntött a magyar kormány, és az ehhez szükséges pénzügyi keretet is hozzárendelte, hogy ezt az összeget a következő két-három évben szeretné megnövelni, akár hússzorosára is. Ez azt jelenti, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye vonatkozásában egy új programot indítunk, ezúttal – a nagyok után – a kisebb gazdákat célozva meg, amelynek keretében legtöbb 15 ezer euró vissza nem térítendő támogatásra pályázhat mindenki, aki kizárólag mezőgazdaságból él. Ez gyakorlatilag Székelyföld egészét magában foglalja. Ebből az összegből Önök állatokat vásárolhatnak, ültetvényt telepíthetnek, eszközöket szerezhetnek be” – mondta. Magyar megítélése szerint a magyarországi támogatással és az önrésszel együtt minden lehetőség megvan arra, hogy a következő években ennek a térségnek a legnagyobb koncentrált mezőgazdasági fejlesztése valósulhasson meg, értékét mintegy 300 millió euróra becsülte. „Ezek a támogatások addig állnak rendelkezésre, amíg Magyarországnak nemzeti kormánya van” – összegzett.
Külön standon a magyar gépgyártók és -kereskedők
A magyarországi gépgyártók és -kereskedők a kiállítás egyik legnagyobb standján mutatták be termékeiket. A standot, a kiállításon való részvétel lehetőségét a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság biztosította a magyar kiállítók számára. Tizenhárom magyarországi gyártó termékével ismerkedhettek a látogatók, olyan gépekkel, melyekre legnagyobb a kereslet: szálastakarmány-készítő gépek, talajművelő eszközök, pótkocsik – mondta el érdeklődésünkre Pigniczki Ferenc szervező, az Umwelt Kft. tulajdonosa.
– Hogyan látják, a gazdák a magyar finanszírozású pályázatok reményében is érdeklődnek a kiállított termékek iránt, igénylik a konkrét árajánlatokat? – kérdeztük a szervezőtől.
– Egyértelműen érzeni lehet a felfokozódott érdeklődést, kígyózó sorokban állnak a gazdák a partnerek asztalainál, információkat igényelnek, árajánlatokat szereznek be.
– Mi érdekli a leginkább a gazdákat?
– Már előzőleg felmértük, hogy a legtöbben a pótkocsik, szálastakarmány-készítő gépek, talajművelő eszközök iránt érdeklődnek. Fontos, és hozzá kell tennem, hogy nagy az igény az erőgépek iránt is. Igaz, elkötelezettek vagyunk a magyar termékek irányába, de ugyanígy figyelembe vesszük azt is, hogy Romániában, Szászrégenben van egy traktorgyár. Teljesen természetes, hogy az erőgépet vásárolni szándékozó gazdának az IRUM traktort ajánljuk, amely közkedvelt erőgép lett – fogalmazott Pigniczki.
Kötetlen eszmecsere gazdák és falugazdászok között
A Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) által működtetett falugazdász hálózat tagjai saját sátrukban várták a gazdákat. Az Agromania kiállításon való részvételre szakmai utat is szerveztek, csak Kovászna megyéből több mint hetven gazda vehetett részt az eseményen.
Becze István, az SZGE elnöke érdeklődésünkre elmondta: „fontosnak tartjuk, hogy megjelenjünk minden olyan eseményen, ahol minél több gazdával találkozhatunk személyesen. Erre kiváló lehetőség az első alkalommal megszervezett Agromania, ahol a két nap alatt több mint hétezer gazda fordult meg. Ezeken az eseményeken lehetőségük van a falugazdászoknak és a gazdáknak a sokkal kötetlenebb eszmecserére”.
A falugazdászok a szakmai tanácsadás mellett „idegenvezetői” feladatot is vállaltak az Agromanián. A térségükből érkezett gazdákat kapcsolatba hozták a kiállítókkal, segítettek a gépek, berendezések, egyéb termékek megismerésében, nem utolsósorban kedvező árajánlatok beszerzésében.
A székelyföldi falugazdászok sátra gasztronómiai szempontból is vonzó volt a kiállításon. János Zsolt falugazda, vadgazda mérnök és munkatársa, Mika Dezső állattenyésztési mérnök méretes üstben főzött szarvaspörköltet, az ínyencség széles körű sikert aratott. Amíg esett az eső, gondban voltak főztjük végső formáját illetően – részletezte viccesen Mika –, ha csorog, akkor leves lesz, ha nem, akkor pörkölt. Semmi rendkívüli nem volt a receptben, a nagyanyáink által használt alapanyagok kerültek az üstbe, fűszerként sót, borsot, paprikát használtak. A köret is egyszerű volt, tarhonyát főztek a pörkölt mellé – tudtuk meg János Zsolt „főszakácstól”.
Elismert tevékenységet folytatnak a falugazdászok
A Romániai Magyar Gazdák Maros megyei szervezete is saját standján várta az érdeklődőket. Szakmai szervezetként több mint harminc éve részei a gazdaközösségnek. Öt falugazdászt foglalkoztatnak, szervezőként is részesei a rendezvénynek, becsületesen kivették részüket a megvalósításában. A befektetett szervezői munka elégtétellel jár, hiszen hiánypótló az esemény, dicséret illeti az ötletgazdákat, szervezőket egyaránt – osztotta meg Fazakas Miklós, a szervezet vezetője. Az RMGE Maros megyei szervezetéről szólva elmondta: „Erdélyben a legnagyobb magyar közösség számszerűleg Maros megyében van, nagy részük vidéken él, így komoly feladatunk, hogy tudjuk megtartani és megerősíteni őket az agrárium számára. A falugazdászok tevékenységét illetően Fazakas kijelentette: „Szakmai alapon szervezték, olyan szakembereik vannak, akik saját ágazataikon belül hitelesek, több évtizedet töltöttek a szakmában gyakorló gazdaként, de kutatóként is. Hatékonyan csak úgy tudunk segíteni a gazdáknak, ha megfelelő szaktudást és technológiát biztosítunk, amely biztosítja számukra a megélhetést, a helyben való maradáshoz szükséges anyagiakat. Tehát nem kérdéses, hogy a falugazdászok elfogadott, elismert tevékenységet folytatnak.”

2019. május 16., csütörtök

Óriási potenciál van a húsmarhatenyésztésben

2019-05-16 
Csanáloson tartották meg szerdán az elhanyagolt mezőgazdasági ágazat agrárakadémiáját. Számos érdekes előadás elhangzott, és egy működő szövetkezethez is ellátogathattak a résztvevők. A Kárpát-medencében a marhahúsfogyasztás 10 százaléka az európai átlagnak
A csanálosi kultúrotthonban tartotta meg idei harmadik agrárakadémiáját a Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület és a Szatmár Megyei Magyar Gazdák Egyesülete a Szatmár Megyei Ifjúsági Tanáccsal partnerségben. Nagy számban vettek részt érdeklődők az alkalmon — 130 személy volt jelen. A megjelentek közül tucatnyian érkeztek Kökényesdről, Túrterebesről, Egriből, de ismét voltak Szilágy és Bihar megyeiek is. Mint az előadások egyikén el is hangzott, párját ritkítja, hogy ilyen jellegű szakkonferencián ennyien jelennek meg.
A szervezők nevében Kovács Szabolcs köszöntött mindenkit, majd a házigazda Schöntal Innovative Szövetkezet nevében Schupler Tibor — aki egyben a község alpolgármestere — beszélt arról, hogy a példájukat szeretnék megmutatni másoknak is. Érzése szerint ugyanis jó irányba haladnak — és talán mások is tanulhatnak tőlük. Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke abbeli örömének adott hangot, hogy nagy számban jelennek meg érdeklődők egy-egy ilyen tanácskozáson. Hangoztatta, hogy ez nem kötődik a kampányhoz, és nyáron is lesznek hasonló rendezvények, mint ahogy korábban a zöldségtermesztésről, a méhészetről voltak. Beszélt arról, hogy európai szinten lobbizni kell azért, hogy megmaradjanak a mezőgazdasági támogatások, sőt, ugyanannyi támogatást kapjon egy itteni gazda, mint egy franciaországi. Az új típusú szövetkezetek megalakulását is szorgalmazta. Magyar Loránd parlamenti képviselő elmondta, hogy nagyon fontos volt már ebben a kissé elhanyagolt mezőgazdasági ágazatban is agrárakadémiát szervezni. Tarthatatlannak nevezte azt az állapotot, hogy a húsmarhatenyésztők az egyik évben 1000 eurónyi támogatást kaptak állatonként, egy következőben pedig a harmadánál is kevesebbet. Mint fogalmazott, így nem lehet tervezni. Bízik abban, hogy az európai parlamenti választásokat követően ez is normalizálódik.
Átlagon felüli húsminőség
A húsmarhatenyésztésben felhasználható fajták jellemzéséről szólt különösen attraktív, a laikusok számára is érthető előadásában dr. Béri Béla, a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Karának egyetemi oktatója. Nyomatékosította, hogy a húsmarhákkal való foglalkozás is olyan, hogy a téma iránt érdeklődő az idő előrehaladtával rádöbben, milyen keveset tud, hány és hány aspektust kell még megismernie. Kifejtette, hogy szerte a Kárpát-medencében döbbenetesen kevés a marhahúsfogyasztás, 10 százaléka az európai átlagnak. Ráadásul kevés a minőségi hús. Éppen ezekre alapozza azon véleményét, hogy óriási potenciál lakozik ebben a mezőgazdasági ágazatban. Szorgalmazta, hogy a tenyésztéssel foglalkozók minél inkább hozzáigazítsák a borjadzások időszakát a legeltetéshez; mint kiemelte: alkalmazkodni kell a természethez. A fajták ismertetése kapcsán kifejtette: nincs olyan, hogy legjobb fajta. Kinek ez a legjobb, kinek amaz. Egyébként is külön kell vizsgálni az anyai és az apai jelleget, illetőleg a tenyésztő (mely főként fajták nemesítésével, szelekcionálásával foglalkozik) és a termelő (amely minél nagyobb egyedszámra törekszik) tevékenységét. Utóbbi esetében a fajtakeveredés megengedhető, sőt, javallott is. Beszélt a limousine fajtáról is, amelyet kevéssé specializálódottnak mondott, holott a világtrend az, hogy a minél inkább sajátos fajtákat kedvelik. Megemlítette ugyanakkor, hogy átlagon felüli húsminőséggel rendelkezik ez a fajta, viszont másokhoz képest túlságosan temperamentumos. Ugyan a húsmarhákhoz soroljuk a szürke marhát, az őshonos magyar fajtát, azonban az nem állja meg a helyét a modern húsmarhákkal szemben — szögezte le. Annak legfeljebb génmegőrzési feladata lehet.

Minden terület más húsmarhafajtát igényel

A mesterséges megtermékenyítés előnyeiről, illetőleg az állattenyésztési támogatások és ezek megpályázásának feltételeiről beszélt Bohonyi János, a Szatmár megyei Nemzeti Állattenyésztési Ügynökség vezető tanácsadója. Utóbbi kapcsán nyomatékosította, hogy most, az idei évre vonatkozó támogatási kérelmek benyújtását követően el kell kezdeni készülni a jövő évire. Kért mindenkit, hogy fokozottan ellenőrizze, megtörtént-e az állatának a leltárba vétele, még az állatorvosnál is, hiszen többen ilyesféle emberi mulasztások miatt nem kapták meg a támogatást.
A vidékfejlesztés kulcsa az új típusú szövetkezetek megalakulása — szögezte le előadásában Tóga István, a Délnyugat-szatmári Helyi Akciócsoport menedzsere. Hosszasan sorolta az érveket a szövetkezetek megalakítása mellett — adókedvezményeket és sokkal szélesebb pályázati lehetőségeket jelent. A legfőbb érve talán mégis az volt, hogy csak így, társulások révén lehet felvenni a versenyt a piacon.
Állattenyésztés szervezése a 21. században címmel értekezett dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. Átfogó előadásában beszélt az ágazat múltjáról és a remélhetőleg szintén sikeres jövőjéről. Szerinte ehhez elengedhetetlen, hogy kiemelt, stratégiailag fontos ágazat legyen. Megemlítette, hogy más állattenyésztési ágazatokkal szemben még mindig sokkal nagyobb a gazda döntési lehetősége, hiszen minden egyes terület más és más húsmarhafajtát tud a leghatékonyabban ellátni. Ezzel szemben például a tyúktenyésztés földrajzi régióktól majdhogynem teljes mértékben független.
A kisvágóhidakról és vágóközpontokról szóló törvényi szabályozásról szólt dr. Bacsó László, a Szilágy Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság helyettes ügyvezető igazgatója. Mint kiderült, Romániában még nincs érvényes törvény az úgynevezett mobil vágóhidak kapcsán, holott azok létesítésére már lehet pályázni. S például mások mellett a csanálosi állattenyésztő szövetkezet is nyert támogatást — ám mivel a törvényi előírások meg nem léte miatt vélhetően nem szerezhet be minden szakengedélyt, vissza kell lépnie attól.
Talán bele se fogtak volna
Utóbbi szervezet egyik alelnöke, alapító tagja, Czier Attila beszélt a továbbiakban röviden a tevékenységükről. Több éve tanakodnak már azon, hogy a község területén lévő homokos területet miként lehetne hasznosítani. A többi között mogyorót akartak termeszteni, majd inkább az állattenyésztésnek fogtak neki. A község mintegy 150 hektárnyi legelőjét használják erre a célra — 23 állandó taggal rendelkezik a három éve alapított szövetkezet. Hetvenöt tenyészállattal kezdtek hozzá. Elmondása szerint voltak kudarcaik is — például az első tenyészbikájuk elpusztult. Ha tudták volna már az elején, hogy pontosan mivel is jár, talán hozzá sem kezdenek — mondta, de hozzátette: úgy tűnik, jó úton járnak. A huszonhárom fős szövetkezeti tagság mintegy fele negyven év alatti, van közöttük 25 éves is, de 65-nél idősebb is — ez az ideális korosztályi összetétel. Sok mindent a saját kárukon tanultak meg — tette hozzá, ellenben már eljutottak odáig, hogy például tenyészbikát is árulnak. Beszélt arról is, hogy időközben újabb szövetkezet alakult Csanálos községben — az gesztenyét termel.
A fentieket persze szemléltette is. A helyszínen szólt például a leleményesség szükségességéről. Míg az úgynevezett borjúóvodát akár több ezer euróért készítik el, ők fényképek alapján egy helybeli hegesztő segítségével pár száz lejes költségen megvalósították — a célnak pedig ugyanúgy megfelel, hiszen kizárólag a borjú tudja megenni belőle az abrakot, a tehenek nem férnek hozzá. Egy ellés is éppen a látogatás alkalmával kezdődött meg, de egyébként is a békésen kérődző állatok csodálkozva nézték a több mint százfőnyi ámuldozó kétlábúsereget. Nincsenek ilyesmihez hozzászokva a csanálosi határban, a békés mindennapjaik során. Megyeri Tamás Róbert

2019. május 15., szerda

Virágba borul az ország: várja a jelentkezőket a Virágos Magyarország

2019.05.10. 1
Itt a tavasz, lassan, de biztosan virágba borul az ország, eljött hát az idő, hogy minden településen előkerüljenek a virágosládák és az egynyári növények, hiszen újraindul a Virágos Magyarország Környezetszépítő ,Verseny.
FORRÁS: MAGYAR TURISZTIKAI ÜGYNÖKSÉG

Idén 26. alkalommal rendezik meg Magyarország legnagyobb közösségépítő megmérettetését. Az első 25 év tavalyi méltó lezárása után, most új fejezet nyílik a Virágos Magyarország életében, ezért az eddiginél is nagyobb eséllyel nevezhetnek a települések. Érdemes tehát ismét összehozni a közösségeket a települések felvirágoztatásáért.
A saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy mennyire jó hatással van a közérzetünkre a rendezett, virágos környezet, de a verseny idén sem csupán a települések esztétikai fejlődését tűzi ki célul. Fontos feladatának tekinti, hogy ne csak szép, de fenntartható, környezettudatos életmódot alakítson ki, és arra sarkallja a közösségeket, hogy együttes erővel tegyenek településük fejlődéséért. A zsűri éppen ezért azokat a projekteket is értékeli, amelyek hosszú távon teszik szebbé, zöldebbé a helyiek életét a szó minden értelmében. Ilyen programok lehetnek akár konkrét környezetvédelmi lépések, környezettudatosságra nevelő programok, de a közösségszervezés felé tett lépések is.
„Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a felkészülés időszaka önmagában változást hoz a helyiek életébe, hiszen az összkép kialakításához mindenki hozzájárulhat saját előkertjének, de akár még balkonládájának felvirágoztatásával is. Hatalmas öröm látni, hogy milyen lelkesedéssel dolgoznak együtt a települések lakói, hogy megszépítsék otthonukat” – mondta el Borbás Marcsi, a verseny fővédnöke, aki toborzó videójában arra buzdít mindenkit, hogy szervezzék újra a közösségeiket, hogy minél szebb, minél zöldebb, minél virágosabb és fenntarthatóbb legyen a településük.
A kezdeményezés hosszú története, töretlen népszerűsége és a jelentkezők hagyományosan magas száma miatt a verseny idén kétlépcsőssé vált, hogy még nagyobb esélyt biztosítson a településeknek, hogy díjazásban részesüljenek. Emiatt az országot hat területi egységre osztották, és a jelentkezők először területi szinten, a környező megyék településeivel mérkőznek meg. A területi győztesek közül pedig a budapesti országos díjátadó eseményen derül ki, hogy melyik város és község nyeri el a fődíjat és képviseli hazánkat a nemzetközi Entente Florale Europe versenyen. Szintén a fővárosi rendezvényen díjazzák a legvirágosabb budapesti kerületeket, és idén először az erdélyi településeket is. Fontos változás ugyanis, hogy a Virágos Magyarország verseny idén hagyományteremtő céllal megnyitja kapuit határon túli magyar lakta települések előtt is. „2019-ben elsőként az erdélyi településeket vonjuk be a kezdeményezésbe, de a hosszú távú célunk, hogy kiterjeszthessük a versenyt az összes magyar lakta településre” – mondta el a Magyar Turisztikai Ügynökség képviselője.
A szervező hozzátette: minden önkormányzatot arra buzdít, hogy jelentkezzen június 1-jéig a megmérettetésre, hiszen ez a verseny abban is egyedülálló, hogy aki elindul rajta, az egészen biztosan nyertes: egy virágosabb, élhetőbb, boldogabb település lesz a jutalma, amely turisztikailag is nagyobb vonzerővel rendelkezik majd.
Jelentkezési határidő: 2019. június 1.
A versenyre való jelentkezésre az alábbi linken van lehetőség:
A regisztráció és a részvétel díjmentes.
További információ: 

2018/2019-es tanév sikerei a Kenderesi Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban

Gazda Szakma Kiváló Tanulója Verseny, Kenderes A mezőgazdasági szakképzés egyik legsokoldalúbb képzése a gazdaképzés, amely az 1990-es évek eleje óta szerepel ezen a néven a mezőgazdasági szakmák között. Idén március 20–22. között az iskolánk rendezhette meg ezt a versenyt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felkérésére. A versenyzők az ország minden részéből érkeztek, összesen 14-en. A 3 napos rendezvény a hivatalos megnyitó után szigorú szabályok keretében kezdetét vette. Első nap a gyakorlati feladatok, a második nap a szóbeli verseny zajlott le, míg a harmadik nap a hivatalos eredményhirdetéssel zárult. A verseny tétjét jelzi, hogy azon tanulók, akiknek teljesítménye eléri a 71%-ot, szakmunkás bizonyítványt kapnak, és mentesülnek a szakmunkásvizsga alól. Gratulálunk minden versenyzőnek! 
A verseny végeredménye: 
1. helyezett Pintér Béla, a kenderesi iskola versenyzője (felkészítő tanára: Sípos Gyula) 
2. helyezett Dósai Kamilla (Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, felkészítő tanára Görög Mariann) 
3. helyezett Fábián Alex Gyula, (Felcsúti Letenyei Lajos Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskola, felkészítő tanára Gurabi-Horváth Katalin). 
A negyedik helyet Takács Ádám (Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Hajdúböszörmény, felkészítő tanára Szabó Tibor) szerezte meg, 
az ötödik helyezett Győrfi Ákos (Lippai János Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola, Nyíregyháza, felkészítő tanára Kerekes Gábor) lett. 
Mezőgazdasági gépész SZKTV 2019. március 27-29-én került megrendezésre a Tokaji Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban. 24 mezőgazdasági gépész tanuló mérte össze tudását a döntő három napja alatt. Intézményünket Emődi Zoltán mezőgazdasági gépész tanuló képviselte, aki 3. helyezést ért el a Mezőgazdasági gépész Országos Szakma Kiváló Tanulója Versenyen, valamint elhozta a Legjobb Szóbeli Feleletért járó különdíjat. Eredményével mentesül a szakmai vizsgák alól. Gratulálunk neki! 
Lovász SZKTV Mezőhegyes Kiss Andrea végzős lovász tanulónk 11. helyezést érte el a Lovász Országos Szakma Kiváló Tanulója Versenyen Mezőhegyesen. Eredményével mentesül a szakmai vizsgák alól. Neki is szívből gratulálunk! 
Úgy gondolom, a fenti eredmények önmagukért beszélnek. Szeretném megköszöni a felkészítő tanárok alázatos munkáját, és minden támogatónk segítségét, aki hozzásegítettek bennünket a sikerhez. 
Az idei szemeszterben lesz még egy lehetőség, amin öregbíthetjük az iskolánk hírnevét. A kenderesi iskola az országos gazda-SZKTV döntőjének megrendezésén túl még egy megtisztelő lehetőséget kapott: az első alkalommal megrendezett „agrár-Szakmasztár” rendezvényen az iskola mutathatja be a gazda szakmát. Erre április 14–16. között kerül sor Budapesten a HUNGEXPO B pavilonjában. Virág Dóra igazgató

Kutya világ volt az…


Lévai Sanyi bácsi nemrégiben töltötte be 95. életévét, ebből az alkalomból köszöntötte őt Kenderes Városi Önkormányzat képviseletében Pádár Lászlóné polgármester és Koncz Éva aljegyző. Az ünnepi alkalmon átadásra került Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének emléklapja, amely a szépkorú polgárok iránti tiszteletet és hálát hivatott kifejezni. 
Noha régóta ismerjük egymást, a beszélgetés nehezen indult, mert Sanyi bácsi szerint nem kellene vele interjút készíteni, hiszen a városban mindenki ismeri, tudják, hogy még megvan, jól van. De a múlt felidézése elindította a beszélgetést és visszavitt a régi Kenderesre…
- Sanyi bácsi hogyan emlékszik Kenderesre a régi időkből? Melyek voltak azok az épületek, amelyek akkor is megvoltak és ma is?
- Az iskola mellett üzemelt a Hangya Szövetkezet boltja. Egy kis házat képzeljenek el , ami nagyon le volt már romolva. Akkor azt lebontották, és hitelből felépítették a mostani épületet.
A Hangya nem tudta fizetni a részleteket, így az épületet eladta a községnek. Aztán az épület végéhez építettek egy tisztálkodó közösségi fürdőt. Hetente három nap mehettek a férfiak három nap a nők a gyerekekkel. Volt ott öt kád is külön fülkékben, oda az idős, beteg emberek mehettek bármelyik nap.
- Jól tudom, hogy Sanyi bácsi dolgozott a Hangya boltjában? Meséljen erről is!
- Amikor elvégeztem a hatodik osztályt, akkor már az Ipartestületben laktunk. Ott dolgozott apám, anyám, meg mi gyerekek is.
Visszatérve a Hangyához… Nyolc évesen már pénzkereső voltam. Az ipartestület kivilágított kuglipályáján, nyáron este 10- ig lehetett kuglizni. Egyik nap a csendőrök, másik nap az iparosok, az úri kaszinó, meg a paraszt emberek jártak oda játszani. Én állítottam fel a kuglikat. Ezzel a munkával hétköznap. kerestem egy pengőt, de vasárnap három pengőt is. Az, aki egész nap kaszált, az se keresett többet…
Az akkori iskolaigazgató mondta apámnak, hogy engem taníttasson tovább, mert ez a gyerek okos. Erre apám azt mondta, „egyik gyerekemből se csináltam urat, ez se lesz úr!” A testvéreim között volt molnársegéd, suszter, a lányok meg szolgálók voltak, meg takarítottak az ipartestületben. A Hangya üzlet ajtajára ki volt írva „Négy polgári iskolát végzett személyt, tanulónak felveszünk”. (A polgári iskola abban az időben a középiskolai végzettségnek felelt meg. A gimnáziumnál alacsonyabb, oda az urak járatták a gyerekeiket.) A hirdetmény egy hónapig is kint függött az ajtón, hisz’ aki polgári iskolát végzett, az már nem ment el kereskedő tanulónak!
- De végül is Hangya boltba került
- Igen. Volt itt egy tanító, akit Horthy Miklós Debrecenből hívott ide, mert Horthy azzal is törődött, hogy itt jó tanítók legyenek, hogy képzett emberek kerüljenek ki Kenderesről. Ez a tanító javasolta a Hangya Szövetkezetben, hogy engem vegyenek fel tanulónak, ne várjanak arra, hogy polgári iskolát végzett ember fog jelentkezni.
Otthon megbeszéltem a szüleimmel. Apám nem akarta, de anyám volt a szónok otthon, úgyhogy jelentkeztem az üzletbe inasnak. Mivel nem volt polgári iskolám, nem három évet, hanem négyet kellett tanulnom.
 A fizetésem sokkal kevesebb volt, mint a kuglipályán. Első évben öt pengőt kaptam egy hónapban, másodikban tízet, harmadikban tizenötöt, negyedikben kaptam húsz pengőt havonta. Inas időm alatt végeztem el levelezőn a kereskedelmi iskolát is. Aztán ott tartottak, mert megszerettek, meg elismerték a szorgalmamat. Segéd lettem, és amikor a főnökömet behívták, mint tartalékos katona gyakorlatra, mindig nekem adta át a feladatait. Én rendeltem az árut, majd én csináltam mindent helyette. Aztán egyszer végleg odamaradt, elesett…
- Sokan jártak a Hangyaboltba?
- Igen. Horthy Miklós is többször volt nálam vásárolni, meg a felesége, a méltóságos asszony is a szobalányaival. Horthyné kedvence a krumplicukor volt, mert azt mondta, hogy az a szívet erősíti.  
- Még hosszú ideig Hangyaboltos maradt?
- A háború alatt is az voltam, mett a Hangya hadiüzemnek számított, ellátta az egész hadsereget is élelemmel meg mindennel, így nekem nem kellett bevonulni a háborúba harcolni.
Ahhoz, hogy üzletvezető lehessen valaki, le kellett tenni ezer pengő kauciót, hogy ha valami nem stimmelt, azzal az összeggel felelt a bolt vagyonáért. Bátyámtól kértem kölcsön, hogy ki tudjam fizetni.
Egy napon azzal ébresztettek, hogy kirabolták a boltot… Jött az orosz hadsereg, tudták, hogy a Hangya üzletekben rengeteg áru van. Feltörték az ajtót, felfeszítették a rolót és mindent elvittek… Kutya világ volt az…
A háború után pár évig paraszti munkából éltünk. Anyósomnál laktunk, az ő két hold földjén elkezdtünk rizst termelni, de egyegy jó termést követően hívattak a tanácshoz, hogy mennyi rizsünk termett? Következő évben már nem termelhettünk, megtiltották…
Aztán Földműves Szövetkezet lett. Bejöttek az oroszok, felállították a parancsnokságot. Volt nyolc helyi lakos, akik jelentkeztek az oroszoknál. Ők kaptak egy-egy karszalagot és teljesítették a ruszkik parancsait. Ha az volt a parancs, hogy kell 20 marha vagy 30 disznó, akkor azt nekik el kellett venni a lakosoktól és ki kellett hajtani az állomásra. Amikor bejöttek az oroszok 56-ban, mindenütt kellett választani egy párttitkárt. Itt is megválasztotta a község lakossága. Minden üzemnél kellett választani munkástanács elnököt.
Én akkor a Földműves Szövetkezetnél voltam, ahol most az Áruház van. Én voltam a szakszervezeti titkár, úgyhogy engem választottak meg, mert senki sem vállalta el. Én is tiltakoztam, de nem volt választásom. Megegyeztünk, hogy az alakuló ülésünk 3 nap múlva lesz az irodán. Ez csütörtök volt, tehát vasárnap délelőttre beszéltük meg a következő találkozót. Vasárnap reggel 6 órakor hallottam a rádióban, hogy bejöttek az oroszok. 9 órára csak felmentem a szövetkezethez, még két ember jött, de hazaküldtem őket. Örültünk, hogy nem kell ülésezni. Januárban volt egy pártgyűlés, ahol felszólalt három szövetkezeti tag, hogy Kenderesen az ellenforradalmárok még mindig a szövetkezetben vannak. Mert abban a 3 napban, a rendszer szemében ellenforradalmárok lettünk… Bemondtak négy nevet, köztük engem is. A parancs az volt, hogy minket el kell takarítani! Kisújszállásról jött öt ember, minket felhívattak a községházához kihallgatásra. Ott volt az akkori vezető kar, 5 pufajkás … Közölték velünk, hogy azonnali hatállyal el vagyunk bocsátva és a községet is hagyjuk el. Erre én megszólaltam, hogy „még a halálraítéltnek is megmondják, hogy miért végzik ki, mondják meg, hogy mi a bűnünk!” 
A válasz az volt, hogy: HALLGASS! Nem mertünk tovább egy szót sem szólni. 
Hét évig kényszerültem Tiszafüredre járni dolgozni, de a kenderesiek mentek a járáshoz és a megyéhez, hogy engedjenek vissza Kenderesre. 
Végül úgy jöhettem vissza, hogy helyettem egy embert adnak Kunhegyesnek. Az volt a feltételem, hogy a feleségem is velem dolgozhasson. Ez így volt 23 évig… 
Lassan kezdtek alakulni a dolgok, amit leromboltak, kezdték újraépíteni, jobb lett az áruellátás. Felvásároltuk a tojást, baromfit, sertést. Hozzám tartoztak a pékségek, vendéglátó egységek, összesen 13 egység. A dolgozóknak évente kétszer, háromszor kirándulást szerveztem. 
Soha nem vizsgáltam át a dolgozók táskáját, de nem is loptak semmit. 
Volt egy országos verseny, ahol az üzleteket vizsgálták (áruellátás, tisztaság, elszámolás stb.). 
A mi boltunk lett az első, ki is tettek egy táblát, „Az ország mintaboltja”. Akkor kormánykitüntetést is kaptam, elsőként az országban. 
Szerettem a kereskedelemben dolgozni. Az a fontos, hogy az ember kedves, udvarias legyen a vevővel. Veszekedéssel nem lehet semmit eladni.
Lejegyezte: Bodor Tamás

2019. április 20., szombat

Biztosítási díjhoz nyújtanak támogatást

2019. április 16., 
Cătălina Savin, a megyei vidékfejlesztési hivatal igazgatónője értesített arról, hogy április 1-jétől pályázható a 17.1-es intézkedés, amelyet a növénytermesztés és az állattenyésztés területén tevékenykedő gazdák vehetnek igénybe, s amelynek célja a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezelése, a lehetséges károk enyhítése.
A pályázható összeg 42,8 millió euró, a pályázatokat november 30-i határidőig lehet feltölteni az ügynökség számítógépes rendszerébe.
Az igazgatónő elmondása szerint a mostani, első kiírás a tavaszi kultúrák biztosításának támogatását célozza, s ezt az év vége felé egy újabb kiírás fogja követni az őszi kultúrák biztosítására. Az intézkedés lényege, hogy a biztosítótársaságoknak kifizetett díj egy részét az ügynökség sikeres pályázás estén megtéríti a pályázónak.
A mostani előírás szerint az intézkedés keretében a pályázónak a teljes gazdaságát vagy valamely kultúrájának összes területét, illetve állatait be kell biztosítania szárazság, forróság, árvizek, jég, tavaszi fagy, vihar, nagy erősségű záporok, hosszan tartó túlzott csapadék, valamint a karanténlistán szereplő növény- és állatbetegségek okozta károk ellen. Az igazgatónő elmondása szerint az intézkedésre magánszemélyek és jogi személyiséggel rendelkező termelők egyaránt pályázhatnak. Feltétel, hogy a pályázó 18 éven felüli, aktív mezőgazdász legyen, a biztosítótársasággal megkötött biztosítási szerződésben pedig a biztosított kultúra, illetve kultúrák teljes területe szerepeljen. Kivételt képeznek a szőlőtermesztők, akik nem pályázhatnak ezen a kiíráson.
Az igénylőnek az őszi, tavaszi kultúrákra, ültetvényre a fent említett károk (szárazság, forróság, árvíz, jégkár stb.) legalább egyikére kell szerződést kötnie valamelyik biztosítótársasággal.
A növénytermesztésben a támogatás csak a megfelelő kultúrákra kötött biztosítások esetében fizethető ki (tavaszi vagy őszi kultúrák). Azon növénykultúráknál, amelyeket többször is betakarítanak egy év alatt (pl. többszöri kaszálás, többrendbeli szedés), a biztosítási szerződésnek minden egyes betakarításra érvényesnek kell lennie.
Az igényelhető támogatás értéke a biztosítási szerződést kötő gazdaság nagyságától, SO-értékétől függ. Kisgazdaságoknak (11 999 euró SO alatt) a biztosítás összegét 70 százalékban, 12 000 euró SO-t meghaladó gazdaságok esetében a teljes összeg 55 százalékát térítik meg. Minden egyes termesztett növény hektárjának, minden egyes állatfajnak és kategóriának megfelel egy SO-euró érték, ezeket összesítve számítható ki egy gazdaság SO-euró értékben kifejezett értéke (nagysága). Pályázatokat az országos ügynökség számítógépes rendszerében, online feltöltéssel lehet benyújtani. A pályázati tájékoztató, a kitöltendő üzleti terv modellje és a csatolandó igazolások, dokumentumok listája megtalálható az ügynökség honlapján (afir.info). Az igazgatónő felhívja a támogatást igénylők figyelmét, hogy abban az esetben, ha a pályázati keretösszeg elfogy, az ügynökség számítógépes rendszere az említett november 30-i határidő lejárta előtt is leállhat, nem engedve további pályázatok feltöltését. Ennél az intézkedésnél a keretösszeg 110 százalékáig lehet pályázatokat benyújtani. Incze Péter

Az uniós megszorítások egybeesnek a józan paraszti ésszel – Haschi András APIA-igazgatót kérdeztük

2019. április 19.,   Bartha Réka 
Hargita megye dobogós a Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) által folyósított mezőgazdasági támogatások lehívásában, és ez azért van így, mert az önkormányzatoktól a gazdaszervezeteken át egészen az APIA alkalmazottjaiig széleskörű összefogással segítik a gazdákat – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Haschi András. Az APIA Hargita megyei igazgatója szerint ha a hatalmas bürokrácia ellenére is egy hazai gazda éppen úgy műveli meg a földjét, ahogy a dédnagyapja vagy az ükapja, jelentős európai alapokhoz juthat. 
- Hogyan alakulnak a következő költségvetési ciklustól, 2021-től az Unió által elkülönített mezőgazdasági támogatások? Mire számíthatnak a székelyföldi gazdák? 
- Az Európai Bizottság 365 milliárd eurót irányoz elő mezőgazdaságra a következő költségvetési időszakban, amiből Románia 20,4 milliárd eurót kap. Ez egyébként több mint az előző ciklusban, hiszen 2007-2013 között 13,8 milliárdot, 2014-2020 között pedig 19,4 milliárdot kaptunk. Tehát összességében nő a támogatási alap, viszont gazdaságonként 100 ezer euróban akarják maximalizálni a lehívható támogatás összegét. Ez azt jelenti, hogy egyetlen gazda se kapjon ennél többet. Ez az erdélyi gazdákat nem érinti annyira, azonban drasztikusan érinti az ország más térségeiben több ezer hektáron gazdálkodókat. A másik baj az, hogy a mi országunk ehhez úgy áll hozzá, hogy Bukarestben a miniszter ajtaján nem a kisgazda, hanem a nagygazda kopogtat, ezért általában a szaktárca ez utóbbiak lobbiját viszi tovább. Ez a 100 ezer eurós felső határ csak az alaptámogatásra érvényes. Nekünk viszont Erdélyben a sok pénz nem az alaptámogatásból jön be, hanem a többiből. Reálisan nézve: egy gazda akár 600-700 eurót is kaphat hektáronként, ha például a különlegesen védett haris madarat vagy sasokat védi. Ezért is úgy látom, hogy semmivel sem vagyunk hátrányban egy bármilyen nyugati gazdával szemben. Itt azt is kell tudni, hogy a területre vonatkozó alaptámogatás Csíkszereda és Kolozsvár környékén is ugyanannyi, mint Teleormánban vagy Konstancán, az Unió pedig ennek a felső határát akarja megszabni. Ezzel szemben nekünk a támogatás nagy része például abból származik, hogy sok a hegyvidéki terület: Hargita megye 67 közigazgatási egységéből 62 van hegyvidéken, ami azt jelenti, hogy a gazdák 100 eurós plusztámogatást kapnak minden egyes hektárra, ha a kaszálóját, legelőjét rendben tartja, ami azt jelenti, hogy minimális földmunkát kell végeznie. Mert a tehén lelegeli a legelőt, a gazda kaszál is rajta kézzel, könnyűgéppel – ennek alapján változnak a támogatásokat –, és így komoly pénzhez hozzájuthat. Illusztráció: agroteca.ro Gazdafórumokon ezt el is szoktam mondani: ha a gazda pontosan úgy műveli meg a földjét, mint ahogy a dédnagyapja vagy az ükapja, akkor még kaphat rá akár 150 eurónyi plusztámogatást. Oda tud jutni, hogy egy hektár szántóföldre kap 250 eurót, és hektár kaszálóra vagy legelőre – ami negyedannyi befektetést sem igényel, mint az előbbi – akár 450 eurót is. Ezért is azt mondhatom, hogy nem vagyunk hátrányban a nyugati gazdákhoz képest 
- Minek tulajdonítható ez az előnyös helyzet
- Ez azzal magyarázható, hogy európai országok egy részében – Olaszországban, Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában – van hegyvidék, így mindenki harcol azért, hogy a hegyvidéki gazdálkodó ember minél több pénzt kapjon. Ők is tudják, hogy a szekérrel, traktorral nemcsak előre meg hátra, jobbra és balra kell menni, hanem felfele és lefele is kell, tehát nehezebb a gazdálkodás az ilyen vidékeken. Hivatalosan úgy is hívják, hogy „kedvezőtlen adottságú területek”, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy 600 méterrel tengerszint fölötti magasságban gazdálkodnak. Ez időjárásbeli és egyéb természeti hátrányokat is feltételez, azonban az egészséges és jó minőségű élelmiszer is mind innen származik. Persze, van ennek az egésznek egy környezetvédelmi oldala is: amíg Angliában újravetettek minden hektár füvet – kaszálókon, legelőkön –, és már nincs meg az a biodiverzitás, ami nálunk, addig nekünk, illetve a hasonló országoknak pénzt adnak azért, hogy ezeket valamilyen formában megőrizzük. Ezek nem megszorítások, hiszen nálunk ezek tulajdonképpen egybeesnek a paraszti józanésszel: amik most uniós kikötések, mind önszántukból végezik nálunk azok, akikre elődeik átörökítették. A mai gazdáknak ebben a rohanó világban kicsit bonyolultabb ez, meg aztán sokaknak nincsen is meg ehhez az előzetes ismeretük, hogy pontosan tudják, hogyan kell eljárni. Pénzátcsoportosítást tervez az Unió: elvenné a nagygazdáktól és átcsoportosítaná az egészet a környezetvédelem, a fiatal gazdálkodók irányába. Hiszen az elképzelés úgy szól, hogy a közvetlen támogatások minimum 2 százalékának megfelelő összeget a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására kéne fordítani. Most is van ilyen támogatás, de bizonyára nem éri még el a 2 százalékot. Tehát gyakorlatilag nem veszik el a pénzt, hanem átütemezik, termeléshez kötött támogatás lenne, és csökkenne az alapok szociális segély-jellege. Eddig a gazda kapott egy bizonyos összeget, ha betartott bizonyos feltételeket, az új rendszer viszont már azt sugallja, hogy valamit tenni is kéne ezért az összegért. Ráadásul, ha fiatal vagy, többet kapsz, ha véded a környezetet, akkor is, ha meg minőségi terméket állítasz elő, ha törzskönyvezett állatod van, szintén plusz pontnak számít. Ezek mind számítottak eddig is, de egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy ne csak termeljünk, hanem jót termeljünk, ne csak elvessük azt a magot, hanem minőségi vetőmagot vessünk. Nyilván, a fémzárolt vetőmag ára tízszerese annak, amit a gazda egyik évről a másikra félretesz, hogy aztán elvesse. De ha ezt megteszi, akkor plusz pénzt kap. A gazdák támogatása jelenleg is kategorizált: a kisgazdának kevés támogatás jár, mert ő egy-két hektáron gazdálkodik, nem tud megélni csak a támogatásból. A nagygazdát megint nem kell búsulni, mert az már profitorientált termelőegységnek számít és fenntartja magát. Itt tulajdonképpen a köztes, a 25-30 hektáron gazdálkodókat kell felkarolni. Ha jól értem, éppen ezt a kategóriát akarta támogatni a tavaly az Európai Bizottság azzal a többletösszeggel, amit a válságalapjából irányozott elő, a terület alapú támogatás kiegészítéseként. 
- Miért fontos az, hogy ennek a rétegnek kiemelten jól menjenek a dolgai?
 - Azt itt tudni kell, hogy a közepes gazda az, aki éjt nappallá téve dolgozik családostul, a végén pedig, amikor a vonalat meghúzza, akkor azt mondhatja, hogy miért kínlódjon tovább itthon, inkább elmegy külföldre, dolgozik öt hónapot és ugyanennyi pénze van. Nos, a támogatás révén pont akkora összeg jön ki neki, hogy ne akarjon elmenni – itt estenként több ezer euróról is szó van. És az övé már egy olyan méretű gazdaság, amelyből meg lehet élni, amiért nem kell minden nap munkába járnia, fejleszteni is tudja és adót is fizet utána, nem áll sorba szociális segélyért. Magyarán: az állam leveheti róla a gondját. Tehát itt a kis- és nagygazda a legproblémásabb. Hiszen a nagygazda harcol azért, hogy minél több támogatást kapjon, a kisgazda pedig nem tud a felszínen maradni csak abból, amit támogatásként kap. Múlt évben nemcsak többlettámogatásról szóló jó hírt, hanem rosszat is kaptak a gazdák. Hargita megyében 7000 állattenyésztő gazdának kellett visszafizetnie az uniós támogatás egy részét. 
- Hol kalkuláltak rosszul és milyen visszajelzéseket kaptak a gazdáktól, amikor kiküldték a visszafizetésről szóló értesítést? 
- Az volt, hogy elszámolták a keretösszeget. Pontosabban: az összeg megállapítása egy bizonyos keresztellenőrzés előtt történt, és nem eszerint számolták ki, hogy hány állatra is járna összesen támogatás. Aztán meg kiderült, hogy tulajdonképpen több állatról van szó, mint amennyivel számolt a mezőgazdasági minisztérium, és gyakorlatilag túl sok támogatást folyósítottunk állatonként. És vissza kellett venni az összeg egy részét, mert a keretösszeget meghaladta. De az az igazság, hogy nekünk ezzel nem volt olyan rossz tapasztalatunk, mint amilyenre számítottunk. Azt gondoltuk, hogy idejön majd ezer ember, beperel minket, a gazdálkodó azonban – egyszerű ember lévén – nem foglalkozik ilyesmikkel, és úgy vélte: kapott elég pénzt, nem olyan nagy dolog azt a pluszt visszahozni. Itt a nagy gond az volt, hogy a szaktárca nem tudta megoldani, hogy ezt az összeget a következő évi támogatásból vonhassuk le, hiszen fedik egymást a költségvetési évek, meg aztán amúgy is eléggé elcsúsztak időben a kifizetések. Így aztán gyakorlatilag visszakértük a gazdáktól a pénzt, amiben az volt az enyhén nevetséges, hogy egyik nap visszahozta a pénzt, másnap meg kapta a következő évi támogatást. Butaság volt, amely ráadásul jelentős papírmunkával is járt. Mert a papírozás visszafizetés estén gyakorlatilag szinte ugyanakkora, mint amekkora a támogatás kérvényezésekor. És még nem is volt olyan nagy összegről szó. Persze, akinek van száz-kétszáz állata, annak nagyobb összeget kellett visszafizetnie, viszont nagyobb összegű támogatást is kapott. Az a tapasztalat, hogy a gazdák kilencven százaléka nem tudja, mekkora támogatásra jogosult, hiszen a rendszer annyira komplex, hogy még én magam sem tudom, hogy például x hektár esetén ennyi és ennyi, hiszen 5 hektáron felül már más az összeg, a következő 25-re megint más, 30 hektár fölött ismét változik. És aztán vannak regresszív támogatások is, ami azt jelenti, hogy hegyvidéken például egy bizonyos hektárig bizonyos összegű támogatás jár, afölött kevesebb és így csökken tovább, minél nagyobb a gazdaság. A 2007-2013-as támogatási ciklusban hét különböző fajta támogatás volt, így egyszerű hármasszabállyal megmondtuk bárkinek, hogy mekkora összeg jár hektáronként. Azonban húsz fölötti különböző támogatásnak a különböző kombinációit már nem tudjuk csak úgy kiszámítani, mert mások a szabályok. Például olyan szabály is van, amit 10 hektárt meghaladó földterület esetében kell betartani, viszont az elvárások és megkötések mind pénzbeli kompenzációval járnak. 
- Az APIA-támogatások kapcsán, amellett, hogy fontosak, a legtöbbet a bürokratikus buktatókról hallani. 12 év alatt sikerült-e hozzászokniuk a kérelmezőknek a számtalan feltétel teljesítése mellett a papírhegyek legyártásához, és hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a kérelmezést? 
- Hajdanán egy gazda, ha támogatást igényelt, bement a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol egy alkalmazott kihúzott egy fiókot, kezébe adott egy kupont és azzal el is ment. Egy, akkor értékben 100 lejes kuponnal azt csinált a gazda, amit éppen akart, mint a mostani ételjeggyel. A legtöbb ilyen kupon az építkezési lerakatoknál kötött ki, mert ezek elkezdtek műtrágyát is árulni. Aztán lehet, hogy a műtrágyából éppen tégla „lett” vagy laposvas, mindenesetre annak a támogatásnak negyede sem került vissza a mezőgazdaságba. A mostani rendszer ennél sokkal komplexebb, és azt kell tudni, hogy az alapvető feltétel a támogatás kiosztásakor az ellenőrizhetőség. Adunk, de az legyen ellenőrizhető. A feltétel tehát banálisan egyszerű gyakorlatilag: a gazda egy eléggé komplex támogatási kérésben leírja a földterülete sajátosságait, berajzolja azt egy szatelites térképen, és ezzel hazamegy. A mi feladatunk meg az, hogy a nyár folyamán kimegyünk, megnézzük, hogy ott van-e a föld, ahová berajzolta, megmérjük, hogy akkora-e, amekkorát berajzolt, illetve általánosságban ellenőrizzük, hogy a kérésben leírtak megfelelnek-e a valóságnak: azt a kultúrát termeli-e, teljesíti-e azokat az elvárásokat, amik szükségesek a támogatás megítéléséhez. És ha mindent rendben találunk, akkor utólag megkapja érte a pénzt, tehát gyakorlatilag utófinanszírozás ez, a gazda tulajdonképpen a saját pénzéből gazdálkodik. Pont úgy működik, mint a banki hitel, hogy akkor kapom meg, ha annak valamennyi százalékát felmutatom, vállalom a kockázat rám eső részét. Itt annyi a különbség, hogy nekünk szinte semmi kockázatunk nincs: a gazda száz százalékban a saját pénzéből gazdálkodik egész évben, és a törvény szerint leghamarabb december 1-jétől kaphat pénzt. Persze, vannak kivételek is az utóbbi években: tekintettel a gazdasági válságra, a különleges időjárási viszonyokra Brüsszelben mindent megtesznek azért, hogy a tagállamok előlegként adhassanak támogatást a gazdáknak, de ez sem történik meg október 15-e előtt. De általában elmondható, hogy utólag visszaadunk az ő befektetett pénzéből valamennyit: ez lehet a háromszorosa egy kaszáló vagy legelő esetében, ahová nem fektet be effektíve pénzt, csak munkát, ami lehet egytizede – 3-4000 euró – annak, amit tőlünk visszakap úgymond. A lényeg az, hogy a folyamat ellenőrizhető legyen. Persze, ez bürokráciával jár. Egy elektronikus világban élünk. 
- Mennyire barátkoztak meg ezzel az elektronikus ügyintézéssel a gazdák? Kaptak-e ebben segítséget? 
- Itt úgy látom, problémák vannak részünkről, vagyis Románia részéről. Mert amikor elmennek Brüsszelbe a hivatalosságok, mindenre felemelik a kezük, mindenbe belemennek, közben meg nem lehet összehasonlítani egy holland gazdát egy idevalósival. Már csak azért sem, mert az előbbi – ha bemegy a városba – nem lehet látni rajta azt, hogy traktoron ül egész nap. Ért a számítógéphez, van segítsége, ami a legfontosabb. Ráadásul ott öt gazda van egy faluban, nem 1500, és ha ők bemennek a gazdaegyesülethez, akkor segítenek nekik kitölteni a támogatási ívet, és ez valamennyibe belekerül, mert olyan is van, hogy 100 ezer euró a támogatás összege. Nos, nekünk ugyanezt „el kell játszanunk” azzal is, aki 250 eurónyi támogatást kap, hiszen ennél semmivel sem kell több papír annak a gazdának 100 ezer, netán 3 millió eurónyi támogatást kap. A probléma nálunk az, hogy egy 70 éves gazdának számítógépes rendszeren keresztül kell leadnia a támogatási kérést. Számára még az is gondot jelent, hogy a bankkártyájáról kivegye a pénzét, nemhogy online egy szatelites tréképen berajzoljon földeket s az még passzoljon is az írott anyaggal, aztán hozza be az APIA-hoz és írja alá, egyáltalán olvassa el a 25 oldalas támogatási kérelmet. Itt van a probléma. És lehet, hogy naiv vagyok, de úgy látom: mindenik ország pont azért kéne harcoljon, hogy a saját társadalmi valóságához mérje az igénylés módozatait. Persze, lejárt már az a világ, amikor minden papíron van, de nálunk az a furcsa ebben, hogy amikor az égvilágon minden elektronikus formátumban van, attól még ki kell nyomtatni: olyan gazdánk is van, akinek az APIA-nál tizennégy másolata van a személyazonossági igazolványáról, mert mi még mindig nem tudtunk oda eljutni logikusan, hogy az alap okiratok azért nem módosulnak évente. Ennek folytán olyan archívuma van az intézményünknek, hogy kilométerben mérjük a papírt. A gazdák ügyintézésének megkönnyítésére Hargita megyében magas szinten együttműködünk az önkormányzatokkal, ami azt jelenti, hogy minden polgármesteri hivatalban van egy szakértő vagy mezőgazdasági referens, aki a gazdalajstromot vezeti. A gazda bemegy a polgármesteri hivatalba, kap egy igazolást arról, hogy milyen földjei vannak, mik vannak benne, ez egy alapvető része a támogatási kérelemnek, ugyanakkor segítenek neki berajzolni a földet és gyakorlatilag segítenek neki összeállítani azt az iratcsomót, amit aztán behoz az APIA-hoz és előttünk írja alá, amivel vállalja érte a felelősséget. A gond ott van, hogy vannak gazdák, akiket szinte a fülüknél fogva kell behoznunk, hogy írják már alá, mert egy csomó pénzt kell kapniuk, azonban nekik ez annyira bonyolultnak tűnik, hogy inkább nem kérnek támogatást, elveszítenek több ezer eurót, csak azért mert nem boldogul ebben a rendszerben. Ezt a problémát meg kell oldani. Felmerült egy országos agrárkamara létrehozása, azonban ez például csak Hargita megyében több mint száz ember alkalmazását jelentette volna, és kétlem, hogy lett volna erre országos szinten kapacitás. Ezért fontosak nálunk a különböző gazdaszervezetek, amelyek nemcsak lobbiznak, hanem tevőlegesen is segítenek a kérelmezőknek, mert különben nem boldogulnának. Ez is magyarázza azt, hogy Hargita megye dobogós a mezőgazdasági támogatások lehívásában. Semmit nem bízunk a véletlenre, hiszen azt is gondoljuk, hogy sem az idős, sem a kevesebb tudású gazdák nincsenek arra ítélve, hogy ne kapjanak támogatást. Az a szomorú, hogy ezekről a problémákról Bukarestben mind tudnak. 
- Komplex rálátása van a hazai, illetve uniós mezőgazdasági támogatáspolitikára. Összeáll-e ebből az, hogy miként kell kinéznie Romániában a mezőgazdasági szektornak? Megfelelően összehangoltak-e az intézkedések, és hogyan lehetne a támogatások hatékonyságát növelni? 
- Valamilyen szinten ezek már most is kiegészítik egymást. Persze, vannak extrém elképzelések, hogy a minisztérium a fokhagyma- illetve spárgatermesztést támogatná. A paradicsomtermesztés terén is van ilyen kormányzati ösztönzés, ha jól tudom, még sikeres is. A juhgyapjút illetően is van ilyen próbálkozás. Ezek azok a dolgok, amelyek abszolút nem Brüsszeltől függnek – bár kell ezekhez a beleegyezése – hanem a szaktárcától. Most van egy miniszter, aki éppen ezeket látja jónak, így például azt is, hogy a juhot kell promoválni, mert Románia számára ez a siker kulcsa. Nevetnek sokan azon, hogy a juhgyapjúból házszigetelést akar csinálni, de én azt gondolom, hogy ezek egyáltalán nem rossz dolgok. Nyilván, ahány miniszter vagy miniszteri csapat van, annyi elképzelés szokott lenni, de most én úgy érzem, hogy van egy próbálkozás arra, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, amit az Unió a nyakunkba varrt. És ez az első olyan támogatási időszak, amikor ténylegesen a helyi igényekhez próbálták alakítani a támogatáspolitikát, és úgy gondolom, hogy jól haladunk ezen az úton. Mert például a szántóföldi növénytermesztésben is vannak ilyen előrelépések: támogatjuk a cukorrépa, a lucerna termesztését. Persze, aztán volt olyan is, amikor a szaktárca olyannyira elszámolta magát, hogy a székelyföldi gazdák ebből nagyon jól jártak. Mert olyan is volt, aki egy hektár burgonyavetőmagra 24 ezer eurós támogatást kapott. Mert a minisztériumban úgy képzelték – senki egy papírra rá sem nézett –, hogy Romániában ki tudja hány száz gazda termel burgonyavetőmagot, aztán meg kiderült, hogy csak tizenvalahányan vannak, az erre szánt keretösszeget köztük osztották el. Így lett az, hogy az alaptámogatás 100 euró volt hektáronként, és emellé kapott a gazda hektáronként 24 ezer eurót. Az is igaz, hogy ez csak egy évben volt eddig, de sok szerencsét kívánok azoknak a gazdáknak, akik nyertek ezen a „lottón”, mert a támogatás jó helyre kerül. Mert például azok, akik chips-nek való burgonyát termesztettek, azok viszont 13 ezer eurónyi támogatást kaptak. Elsősorban a mezőgazdasági hiánycikkeket támogatjuk, ls azokat, amelyek feldolgozásara kerülnek. Ezek az alapok gyakorlatilag kiegészítik az európai uniós támogatásokat, és én most azt sem mondanám, hogy újabb támogatásokra lenne szükség, hanem inkább azt, hogy a már meglévőkhöz kellene a gazdáknak kicsit jobban odatenniük a csontot.