2021. március 31., szerda
2021. március 27., szombat
Elhunyt Tótfalussy V. Béla aki a Kertbarátok Lapja főszerkesztője és az Erdélyi Gazda társfőszerkesztője volt, tőbb éven át
Nagyon szomorú hírt kaptunk a mai napon. Megtudtuk, hogy kedves kollegánk és munkatársunk a Tótfalussy Veres Adalbert( amindneki Bélája) aki a Kertbarátok Lapjának a főszerkesztője és az Erdélyi Gazda társfőszerkesztője hosszas betegség után csendesen elhunyt.
Nyugodjék békében!
Az Erdélyi Hangya közössége őszinte részvétét fejezi ki a gyászoló családnak,
2021. március 26., péntek
Kender papír, ruházat, tea és építőipar számára. Miért jövedelmező a termesztése
Február 26
Az építőanyagokat, kozmetikumokat, élelmiszereket és ruházatokat Oroszországban ipari kenderből kezdték gyártani. Három vállalkozás foglalkozik e növény termesztésével a kalinyingrádi régióban, amelyek közül kettő párhuzamosan dolgozik. Milyen kilátásokkal jár a kannabisz terjesztése a régióban, és mennyibe kerül egy ilyen vállalkozás beindítása - közölték a vállalkozók a Royal Gate magazinnak.
Az ipari kender termesztett területe a régióban 2020-ban 32% -kal - 578-ról 851 hektárra - nőtt, a bruttó termés pedig 99,1% -kal (6,5-ről 721 tonnára) nőtt 2019-hez képest.
Az ipari kender magjait és szárát élelmiszer és építőanyagok előállításához használják. A technikai fajták leveleinek és felső virágzatának száraz tömegében a tetrahidrokannabinol (a hasis és a marihuána hatóanyaga) tartalma nem haladja meg a 0,1% -ot. A technikai kender termesztését Oroszországban az Orosz Föderáció kormányának 2020. február 6-i rendelete engedélyezi.
Két cég vet kendert a Bagrationovsky (800 hektár) és a Zelenogradsky (további 30 hektár) városi kerületek mezejére. A kalinyingrádi terület a termőterület tekintetében megelőzi a szomszédos Litvániát - mondja Mindaugas Skruzdis, a műszaki kender tanácsadója és az Agrobionica vezető agronómusa. Tehát 2019-ben a köztársaságban
az ipari kendert 9,2 ezer hektárra vetették, míg a kalinyingrádi régióban - 10,2 ezer hektárt. Az "Agroinvestor" magazin szerint az Európai Unióban erre a mezőgazdasági növényre elosztott teljes terület becsült értéke 35-40 ezer hektár. Skruzdis szerint az Oroszországban termesztett kannabisz hamarosan még aktívabb fejlődésben részesül, többek között a hazai fajták kiváló minőségének köszönhetően.
„Oroszországban nem használhatjuk az európai vetőmagot, valamint Európában sem az orosz vetőmagot. Három orosz fajtát választottunk: az első „próba” termés azt mutatta, hogy az ipari kender orosz fajtái minőségükben nem rosszabbak, mint az európaiak ”- mondja az agronómus. Előnyök a gazdák számára
- Valószínűleg egy egész hónapig ellenálltam, de miután tanulmányoztam ezt az irányt, mégis kockáztattam. Az ipari kender a földhasználat és a hozam szempontjából jó termés. Ráadásul nem szükséges a gabonafélékkel egy időben vetni: nyugodtan befejeztem a búza, az árpa és a zab vetési akcióját, parlagot béreltem és elkezdtem szorosan felkészülni az ipari kender ültetésére. A mezőgazdaságban mindig vannak kockázatok: minden termény beruházást igényel, és egy év múlva látja az eredményt ”- mondja Vjacseszlav Kapitan, a Kapitan gazdaság vezetője.
Az ipari kendert tavasszal vetik, a magokat ősszel betakarítják, és a bizalom (szalma) az éghajlati adottságok miatt a hó elolvadása után magyarázza Skruzdis. A mezőgazdasági növény rövid növekedési periódusa - a magtól a virágos növényig hat hónap - egy másik előny, amely gazdaságilag életképessé teszi az ipari kendert. Ezenkívül fagyálló is.
Az oroszországi műszaki kender termesztésének egyik fő akadálya az agrárok szerint a betakarításhoz szükséges hazai berendezések hiánya, a külföldi berendezések magas költségei és a feldolgozási kapacitás hiánya.
A kenderbetakarítók magas költségei miatt Vjacseszlav Kapitan szerint a legtöbb vállalkozás ehhez alkalmazza a hagyományos kombájnokat - olcsóbbnak bizonyul, de nem mindig hatékonyabb.
Mindaugas Skruzdis a kenderfeldolgozásba történő beruházásokat legalább 360 millió rubelre becsüli - ennyibe kerülnek a 600–1000 hektár ipari kenderből betakarított növény feldolgozására szolgáló európai berendezések. Pénzt takaríthat meg, ha adaptálja a lenfeldolgozáshoz tervezett berendezéseket - ehhez körülbelül 32 millió rubelre lesz szükség.
A Mordovskiye Penkozavody Alexander Kuchinsky vállalat vezérigazgatója szerint az elsődleges feldolgozáshoz szükséges új importált berendezések, vagyis a szálak tűztől való elválasztása 365,2 millió rubelbe kerül, nincsenek orosz analógok. A vállalkozó ugyanakkor megjegyzi, hogy a nyereségesség csak a mély feldolgozás megszervezésével érhető el.
„Csak magokból nem fog sokat keresni, legjobb esetben a megvalósítás fedezi a költségeket. Az elsődleges szár feldolgozása megduplázza a jövedelmezőséget. Ha a kapott szálat fonalba teszik, a hozzáadott érték ismét növekszik ”- biztos Kuchinsky.
Hol használják
A kalinyingrádi régió földművelésügyi minisztériuma szerint a feldolgozás hiánya miatt a műszaki kender termesztése továbbra is a kereskedelmi vetőmagtermesztésre korlátozódik. Az Agrobionica és a KFH Kapitan magokat értékesít élelmiszeripari vállalkozásoknak - finomítva, aminosavakban gazdagak, és a tiszta fehérje tartalma 35%.
A Kapitan cége a szál egy részét eladta a kalinyingrádi homlokzati szigetelőanyagok gyártójának. A vállalkozó szerint a kenderrost a szintetikus gyapjúval ellentétben növeli az építőelemek hővezető képességét.
Oroszország más régióiban abból készülnek ruházati cikkek, élelmiszerek és kozmetikumok. A kalinyingrádi régió földművelésügyi minisztériumában az egyik ígéretes irány a technikai kender biomassza exportja a gyógyteák előállításához.
„Csodálatos éghajlat van az ipari kender termesztésére, és sok a napsütéses nap. Az egyetlen dolog az, hogy az ősz kissé hamarabb kezdődhet, ami kiigazítja a betakarítási kampányt. A kalinyingrádi régió Európához való közelsége összeköti a kezeket az export számára. A versenyképesség érdekében el kell dolgozni a mély feldolgozást "- biztos a" mordovai kenderüzemek "főigazgatója.
A kalinyingrádi gazdák viszont felajánlják az ipari kender felhasználását cellulóz alapanyagként.„Gyakran halljuk, hogy az erdő véget ér. A kenderpapír előállításához négyszer kevesebb alapanyagra van szükség, mint a fához a szokásos [papírhoz]. Másodszor, az ipari kender tízszer gyorsabban növekszik, mint a fa, és a feldolgozás sokkal olcsóbb. Nem látok okot arra, hogy csak magot termeljünk, a rostok és a tüzek megszerzésére kell összpontosítanunk ”- mondja Vjacseszlav Kapitan. „Elég sok vegyszert használnak a cellulóz előállításában, ami emeli a veszélyességi osztályt. A savmentes technológia nagy előrelépés lesz. Az európai kollégák a kannabisz-vállalkozások fejlesztését tervezik, figyelembe véve a környezeti trendeket. A növényi cellulóz potenciális piaca a kézműves papír, a kender papír gyártása, a papírjelek nyomtatása ”- mondja Skruzdis agronómus.
Mint az RBK Kaliningrad megírta, tavaly a kalinyingrádi régió gazdaságai új mezőgazdasági növényeket kezdtek termeszteni: szójababot, ipari kendert, olajos retket és mustárt.
Nadezhda Budrina
2021. március 15., hétfő
A PSD elnöke a külföldi felvásárlóktól félti a romániai termőföldeket
Agerpres2021. március 15., hétfő, 20:09
Az „ország kifosztásának” nevezte Marcel Ciolacu a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és az RMDSZ 61 szenátora és képviselője által benyújtott módosító javaslatot, amely – a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint – lehetőséget teremt a nem román állampolgárságú személyeknek, hogy az eddigieknél könnyebben földtulajdonhoz jussanak Romániában.
Ciolacu hangsúlyozza: a PSD egy tavaly elfogadott törvénnyel „a gazdák és az állam védelmében” gátat próbált vetni annak, hogy idegen kézre kerüljön a romániai termőföld, azáltal, hogy csak bizonyos romániai tartózkodás után lehetett földet vásárolni, illetve csak olyan személy adhatott el külföldi állampolgárnak földet, aki legalább nyolc éve birtokolta azt.
Meglátása szerint, ha külföldi kezekben lesz a termőföld, Románia nem válhat önellátóvá, és „mindenféle külföldről hozott, növényvédő szerrel teletömött disznóság felvevőpiacává válik”.
A PNL-, az USR- és az RMDSZ-képviselők egy csoportja módosító indítványt nyújtott be a termőföldek eladását szabályozó 2014/17-es és 2001/268-as törvényhez. Indoklásuk szerint a módosítások hozzájárulnának a 17-es törvény alapvető célkitűzéseinek megvalósulásához, azaz a mezőgazdasági földterületek összevonásához (...), a hatályos jogszabályok tisztázatlan vagy ellentmondó kifejezéseinek tisztázásához, a 2020-as módosítások által felvetett bürokratikus akadályok megszüntetéséhez az eljárások egyszerűsítésével, az elővásárlási kategóriák tisztázásával, a szabálysértésekre kiszabott bírságok csökkentésével, hogy azok elrendelhetők legyenek az ezen a területen hatáskörrel rendelkező intézmények által.
Napraforgóimportra szorulunk a tavalyi szárazság miatt
Hotnews2021. március 12.,
Argentínából 95 ezer tonna napraforgómagot vásároltunk, az első szállítmány a napokban indul útnak.
Bár Románia az Európai Unió egyik vezető napraforgó termesztője és exportőre, a tavalyi súlyos szárazság miatt idén importra szorul. Egy 35 ezer tonnás szállítmány, romániai úticéllal, a hétvégén indul el az argentínai Necochea kikötőjéből. A dél-amerikai ország export ügynökségének nyilvántartásában összesen 95 ezer tonna, romániai cégek által lekötött napraforgó szerepel. A fennmaradó 60 ezer tonnát is rövidesen útnak indítják a konstancai kikötő felé.
2019-ben Románia az EU legnagyobb napraforgó termesztője volt, úgy a termés mennyisége, mint a bevetett terület nagysága alapján. Tavaly kisebb területen vetettek napraforgót a gazdák, s az időjárás is roppant kedvezőtlen volt, ezért a termés mennyisége közel 30 százalékkal esett vissza, 3,4 millió tonnáról 2,24 millió tonnára. A kivitel még nagyobb mértékben, 37 százalékkal csökkent.
A 2020-as extrém tavaszi szárazság főleg az ország keleti és dél-keleti vidékeit sújtotta, Erdélyt kevésbé. Előbbi területeken voltak termelők, akik az egy évvel korábbi termésmennyiségnél 80 százalékkal kevesebbet takarítottak be. A szárazság más, nagy napraforgó termesztő európai államokat is sújtott, így Ukrajnát és Franciaországot is.
A kecske nem buta, nem is a szegény ember tehene – kamaszként alapította gazdaságát a csíkszeredai fiatalember
Bereczki Szilvia2021. március 14.,
Tyúkok kotkodácsoltak, kutyák csaholtak, a kecskék köszönésképpen mekegtek, amikor Csiby-Gindele Botondék gazdaságát felkerestük Csíkszeredában. Noha a porta közelében tömbházak tornyosulnak és iskolák zsibonganak, a város zaja elhalkult, amint a kapun beléptünk. Az udvaron modern építésű ház állt, azzal szemben istálló, kecskedomb, villanypásztor, kecskejátszótér, bősz cáp és kecskeasszonyságok sorakoztak apró gidáikkal. Varázslatos állatvilágba csöppentünk, ahol minden négy- és kétlábúnak kitüntetett helye van: az embert szolgálja, de nem úgy, mint a megszokott vidéki gazdaságokban. Ad magából, mert cserébe rengeteg törődést, odafigyelést és szeretetet kap – meg családot, mert a Kecskemesék Tejgazdagság minden szeszélyes, szeleburdi és temperamentumos állata a gazdák szívébe zárta magát, szó sincs arról, hogy húsukért tartanák a patásokat.
Ha a fejési sorrend nem smakkol, eszeveszett hisztéria kezdődik; amikor találkoznak, szarvukat összeverve erősítik meg a főnök kilétét. Ugrándoznak, dombra másznak, padokra szökkennek, hátukat vakarják, alagutakban rejtőzködnek. Néhányan suták, egyesek temperamentumosok, mások szeszélyesek, Ali, a cáp pedig kimért és dörgedelmes – külön személyisége van a városi gazdaság összes kecskéjének. Látogatásunkkor a patások közé vegyülve tapasztaltuk meg, az előítéletekkel ellentétben nem buták, nem büdösek, és még csak nem is a szegény ember tehenei, hiszen az odafigyelést, a tisztaságot és a rendet kikövetelik maguknak.
Fotók: Gábos AlbinHa bármi hibádzik az ellátásukban, válaszként megvonják a tejet, így aztán Csiby-Gindele Botondéknál mindenki haptákban áll: az öt testvér felváltva simogatja a patásokat, az édesanya a fejésben és a tejfeldolgozásban jeleskedik, az édesapára pedig az állatok állatorvoshoz való szállítása, a beszerzés és az üzleti teendők hárulnak. A nagycsalád a nagyszülőkkel együtt nyaranta szénát csinál: kézzel kaszálják a kisebb területeket, és szintén kézzel, hagyományosan takarnak. Ha nagyobb kaszáló is vágásra kerül, géppel rendelkező embereket hívnak a kaszálásra és a bálázásra, de a kettő közti forgatást és takarást még mindig jómaguk végzik hagyományosan.
Komolyan veszik minden percét a gazdálkodásnak, holott tömbházlakásból költöztek kertes házba, és mit sem értettek az állattartáshoz. Csiby-Gindele Botond elmondása szerint 17 éves korában hozakodott elő a kecsketartás lehetőségével, a családja pedig, ahelyett, hogy egy kamasz hóbortjaként tekintett volna az ötletére, rábólintott, és máig szívvel-lélekkel végzi a városban a vidéki teendőket. Mindezt az internet és a YouTube segítségével, ugyanis ez bizonyult a tanulás egyetlen lehetséges módjának. Mivel az anya és az apa is építőmérnök, a családban nem volt hagyománya az állattartásnak, a modernkor adta lehetőségeket megragadva találtak vissza a gyökereikhez. Hét éve elkötelezett kecsketartók, azóta megjárták az állattartás mélységeit és magasságait: úgy érzik, napról napra nagyobb öröm és kihívás kecskés gazdának lenni.
A sikerekben édesanyjának nagy szerepe van: a harmadik gyermek után úgy döntött, hivatásos anya lesz, kiszáll a munkavégzéssel járó mókuskerékből. Fia erre úgy emlékszik vissza, hogy négy testvérével mindig számíthattak rá, főtt étel került folyton az asztalra, az iskolai teendőkben segítette őket, és minduntalan támogatta gyermekeit. Amikor maguk mögött hagyták a négyszobás tömbházlakást, és belekezdtek az ismeretlen, vidéki jellegű életbe, az anya különféle kurzusokat végzett el. Szenvedélyévé vált a természet és a növénytermesztés, szabadidejében gyümölcsfákat, virágoskertet, fűszerkertet rendezget, kertészkedik, fákat metsz és sajtokat készít. Rátermettségét különféle diplomák bizonyítják.
Fia az évek folyamán egyetemet végzett, a kecsketartás mellett arra is jutott ideje, hogy a tervezőgrafika szakot Magyarországon tanulja ki. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedik, az állattartás mellett arculat- és logótervezéssel foglalkozik. Hálás azért, hogy a kecskék rendet hoznak az életébe, mert a reggeli és esti rutinhoz igazíthatja a munkáját, így nem csúszik el a határidőkkel. Amíg az egyetemen tartózkodott, a szüleire hárult a kecskék ellátásának oroszlánrésze, ám a járványhelyzet megjelenésével és az online oktatással lehetősége nyílt teljesen kézbe venni a gazdaságot: kecsketartással párhuzamosan szerezte meg egyetemi diplomáját.
Ha szeretetet és törődést kapnak, százszorosan visszafizetik: akár 5-6 liter tejet is adhat egy kecske
A Csiby-Gindele család minden napja hasonló, legalábbis abban, hogy rutinokra épül: Botond, aki a gazdaság feje és ötletgazdája, reggel 7 órakor kel. Amint a házból kilép, hangos kecskemekegés fogadja, ugyanis Nada, Zara, Rózsika, Lujza és Mazsola alig várja, hogy leadhassa a tejét. A fejőállványra – amit a fiatalember nagybátyjával közösen szintén egy YouTube-videó alapján barkácsolt – a kecskék gyorsan felrohannak, tudják már, mit kell tenniük, hogy megszabadulhassanak a tőgyüket feszítő tejtől.
Fejés közben abrakot kapnak, sokszor pedig olyannyira ellazulnak, hogy kérődznek is – ebből tudja a gazda, hogy jól esik az állatának, amit vele tesz, részletezte Csiby-Gindele Botond. Hozzáfűzte, fejés előtt alaposan megmossa a tőgyeket, és a gidák „masszázsmozdulatait” utánozva tapogatja meg, mert ezáltal beindul az oxitocintermelés, ami segíti a tejleadást, és máris boldogabbak, lazábbak, „bőkezűbbek” az állatok. Fejést követően újabb tőgymosást tart, illetve a kezét is alaposan megtisztítja a következő kecske előtt, mert azt vallja, mivel tejükért tartják kedvenceiket, a tejnek tisztának kell lennie, ahhoz pedig fő szempont az állat tisztántartása.
Két kecske között is azért mos kezet, hogy az esetleges tőgygyulladást vagy fertőzést ne terjessze át egyikről a másikra. Mivel a fejés az állatok számára felér egy meditációval, előfordult már, hogy 5 liter tejet is adott egy kecske egy nap, noha sosem kapnak tejtermelést serkentő tápot. A tejük a tehéntejnél soványabb és ízletesebb is, s mi több, istállóíze sincs, mert a kecskék nem fekszenek bele az ürülékükbe. Az apró bogyóik hamar kiszáradnak, és amint rájuk lépnek, porrá lesznek.
Családtagok, nem kihasznált haszonállatok
A fejés után mindenki átvándorol az udvarra, ahol ropogós széna várja a kecskéket, és még a földre is bőven van terítve belőle. Ezek az állatok azonban megválogatják, mikor sétálnak át a karámba: ha esős, sáros az idő, megtorpannak az ajtóban, nem tűrik ugyanis, hogy bepiszkolódjon a patájuk, megázzon a bundájuk. Ahogyan azt sem, ha a vizükbe szalma vagy kosz kerül, ezért érdekes, hogy a köztudatban mégis igénytelen, koszos, büdös állatként szerepelnek.
Különleges állatok, „annyira tiszták, mint a lovak, és annyira okosak, mint a kutyák”. Egymás gidáját nem szoptatják, illetve, ha kis helyen többen vannak összezárva, a falkatörvények eluralkodnak fölöttük, és a gyengébbeket, védtelenebbeket kiszorítják. A gazdaságban mindezt úgy kerülik el, hogy minden kecskének külön boxot biztosítanak, és személyre szabott adagban kapnak szénát, abrakot, valamint egy ásványi elemekben gazdag tömböt, hogy a lehető legegészségesebben, egyenlőségben tölthessék napjaikat.
Az udvaron deszkákkal és villanypásztorral elkertelt karám is azért óriási, hogy benne a kecskéknek szabad terük legyen, így nem támadnak egymásra, békében elférnek kicsik, nagyok, szarvval rendelkezők és suták. Egyébként a kecske bárhonnan kimerészkedik, hiszen magasra képes ugrani, és mászni is kiválóan tud, ezért azt kell elérni, hogy ne akarjon kijönni a karámból: ha az ellátás megfelelő, eszükbe sem jut, hogy túljárjanak gazdáik eszén – részletezte Csiby-Gindele Botond.
Megtudtuk, sosem sütik le az állatok szarvait, mert meggyőződésük, a szarv is hozzátartozik a patásokhoz, és annak köszönhetően képesek megszerezni helyüket a kecsketársadalomban. Viszont egy füllentés következtében az összes gidájuk szarv nélkül jön világra: kecskéik fajtatiszta angol núbiai és szánentáli keverékek, Ali cápjuk pedig valódi angol núbiai, de suta, azaz hiányzik belőle a szarvalt gén – és ezt makacsul örökíti is tovább az apróságoknak. Amikor a cápot megvásárolták, egykori gazdája esküdözött, hogy azért szarvtalan, mert gida korában lesütötték a szarvrügyeit, ám csakhamar kiderült, hogy valójában genetikailag suta, vagyis szarv nélküli. Az apró füllentés akár kárhoz is vezethetett volna, hiszen a kecsketartók körében elterjedt meggyőződés, hogy a genetikailag suta cápok egy része terméketlen.
Ezzel szemben Ali ereje teljében tündököl: ősszel sok kecskeasszonyságot megtermékenyít, a gazdaságban már kisebb rekordnak is szemtanúi lehettek, ugyanis egyszer 4 gidát ellett a patások főnöke, Zara. Ez azért is volt meglepő, mert általában 2 gida jön világra egy ellés folyamán.
A fiatal gazda arról is felvilágosított, nem tartják meg a gidákat, mert igyekeznek elkerülni a beltenyészetet, illetve a kecskeharcokat: mivel a kecskeanyák szarvval rendelkeznek, a felnővő gidák pedig nem, könnyen kialakulhatnak a kegyetlen hierarchiai sorrendek. Fontos szempont, hogy a gidákat megvásárlók tenyészállatként és tejükért tartsák tovább a kecskéket, ne pedig a húsukért.
Tojás, tyúkhús, kecsketej és kecskesajt, illetve szabadság a pandémia alatt is
Csiby-Gindele Botond elmondása szerint hiába laknak városban, a járványhelyzet nem érte felkészületlenül őket, és nem is tudta megtörni lelki nyugalmukat: a lezárások ellenére mindig került friss tej, sajt, tyúktojás és tyúkhús az asztalukra, illetve szabadságban is bővelkedtek, naphosszat kecskéikkel időztek.
Négy lánytestvére és szülei gyakran kiültek a padra, gidát vettek az ölükbe, és addig simogatták a hízelgő patásokat, míg minden negatív gondolatukat elfelejtették. Különben létezik már kecskejóga is, ami pont abból áll, hogy a kisgidák az apró patáikkal az emberek testén ugrándoznak, és ez különféle csakrákat szabadít fel – tette hozzá humorosan.
A kecskék barátok és családtagok a csíkszeredai gazdaságban, a szárnyasok azonban, akik szintén fajtatiszta állatok, és zöld-fekete tollakban pompáznak, már a húsuk miatt is kelendőek. Naponta 10 tojást adnak gazdáiknak, a kakasaik pedig egyéves koruk körül levágásra kerülnek. A fiatalember ezt azzal magyarázta, éltükben tisztelik az állatokat, kiszolgálják őket, a lehető legjobb körülményeket biztosítják számukra, és a levágásuk is rövid haláltusával jár.
A kecskére viszont nem tudnak olyan haszonállatként tekinteni, akit bármikor felfalhatnak, szorosabb, mélyebb kötelék alakul ki közöttük, míg apró gidácskából felnőtt egyeddé segítik őket. Mivel emberek között nőnek fel, ragaszkodóvá válnak, és különféle személyiségjegyeik alakulnak ki. Folyton követik az embert, a karámnak mindig abba a sarkába tömörülnek, ami legközelebb van az udvaron tevékenykedő gazdájukhoz. A több mint 100 kilós cáppal már megfontoltabban kell bánniuk, ő ugyanis a kecskeasszonyságok közelében fékezhetetlen: ha kétlábra rugaszkodik, embermagasságú lesz, ezért aztán nincs apelláta, következetesnek kell lennie a gazdának vele. Tavasszal lepisili a szőrét, azzal imponál a nőstényeknek, ezért a szaga is másabb, mint a többieké.
Ugyan nincs szarva, mégis képes bármit megrongálni, drótkerítést lebontani, elegendő ehhez csak a patája és a súlyos ütése. Amikor őt vezeti át fiatal gazdája az udvarról a boxba, abrakkal csalogatja, hiszen másik nagy szenvedélye az evés, így bio búzával, kukoricával és zabbal lehet még hatni rá. Nemsokára továbbáll, mert a gazdaságban egyre szaporodó kecskeállomány már nagy tehernek bizonyul számára, szükség lesz egy fiatalabbra, így a hétéves cáp egy kisebb kecskefarmon lel új otthonra.
A kecskejátszótéren különféle produkcióknak lehetnek szemtanúi a nézelődők
A kecskék viccesek – ezt mi is megtapasztaltuk, amikor a karámban a kabátunkat rágcsálták, a fényképezőgép elé ugráltak, a tenyerünkbe bújtak simogatásért, és a lábunkat vakarófaként használva, majdnem fellöktek bennünket a nagy dörzsölődésben. Csiby-Gindele Botond elmondta, a környékbeliek gyakran bekukucskálnak a kapujukon, nagyokat nevetnek a szomszédok a különféle produkciók láttán, illetve az sem ritka, hogy a kisgyermekes szülők úgy alakítják a sétáikat, hogy csemetéiknek kecskét mutathassanak.
Nem zavarja ez a nagycsaládot, tudják, hogy a kecskék jó hatással vannak az emberekre, főleg olyankor, amikor épp a játszóterükön bolondoznak. Kecskedombjukról kémlelik a várost, a bujkálás és ugrándozás közben jókorákat ordítoznak, hiszen a mekegés mellett még rengeteg hanggal képesek kommunikálni: üvöltenek, visítanak, ha szükségét látják.
A fiatal gazda arról is beszámolt, a kecskéknek külön Instagram-oldalt működtetnek kecske_mesek névvel, mert úgy vélik, ezáltal népszerűsíthetik a fiatalok körében az állattartást. Arra is törekednek, hogy a kecsketartást menővé tegyék, és a hozzájuk kapcsolódó előítéleteket fölülírják. Sikeresnek bizonyul a projektjük, a követők általában elnevezik az újszülötteket.
Tapasztalatai szerint egyre kevesebben mernek visszanyúlni a gyökereikhez, megriadnak attól, hogy az állattartás elköteleződéssel jár, családjával ezért is tartják küldetésüknek megmutatni, hogy sokkal több öröm rejlik benne, mint amennyi nehézség. Pedig őket is küzdelmek elé állította az indulás: két gidával kezdtek mindent, akik az első fedeztetésükre csupán másféléves korukban értek meg. A vemhességük gördülékenyen zajlott, ám az ellés során az összes gida holtan jött világra. „Mindenüket elveszítették”, később derült ki, hogy a magzatok jódhiányosak voltak, és emiatt életképtelenek.
Sok tanulással és még több tapasztalással jár tehát az állattartás, mégsem adnák semmiért. A szokásaikat és a rutinjukat együtt alakítják állataikkal, és érzik, Zara, Nada, Lujza, Rózsika, Mazsola boldog, a kisgidák, Nudli, Babka, Panka, Mogyoró, Baltazár, Liliom felszabadultak, Ali cápjuk pedig hálás. Ennél többre nincs is szükségük: az ember-állat kapcsolat, ami a városi porta kapuin belül bontakozik ki, valóságos együttműködés, barátság.
Felső-Achaki: csuvas falu, amelynek ma is virágzó szövetkezete és múzeuma van
Január 30
Csuvasia továbbra is virágzik fejlett településeivel és az emberek számára létrehozott infrastruktúrával.
Úgy tűnik, hogy csak valamilyen faluba érkezik, de annyira szép és érdekesnek bizonyul, hogy néha nehéz elhinni, hogy Csuvasziában ennyi gyönyörű hely van.
A többi köztársasággal összehasonlítva Csuvasia általában termékeny hely, amely alkalmas mozgásra és életre.
Ismerkedjünk meg Verhniye Achaki faluval, amely a Yadrinsky kerület Bolshemerdyansky vidéki településén található.
A csuvasok Turi Achak falunak hívják, és a gyönyörű Arbashki folyó bal partján található a 18. században, eredetileg Khochashego falu települése volt.
A falu és a csuvasai főváros távolsága 87 kilométer, a falu őslakói csuvasok.
A falu fő utcája Lenin, házak épülnek az út mentén. Ha egy másik utcára megy, eljuthat a XIX. Századi Csuvasai Természetes Gazdasági Múzeumba.
A múzeumot bezárták, és nem tudtunk bejutni. A falusi embereknek mindig van elég munkájuk, senki nem csak ül.
A falu élete közvetlenül kapcsolódik Arkady Pavlovich Aidakhoz - az Orosz Föderáció mezőgazdaságának kitüntetett munkatársához, a Csuvas Köztársaság díszpolgárához.
Arkagyij Pavlovics 43 évig vezette a „Leninszkaja Iszkra” kolhozot, amely ma is 45 hektár komlót művel. A kolhoz a Szovjetunió idejében kezdett virágozni, mindez az elnök kemény munkájának és munkájának iránti szeretetének köszönhető.
Arkagyij Pavlovics Aidak tiszteletére iskolát neveznek el a faluban, az emlék jeleként mellszoborral emlékművet állítanak, amely körül minden ápolt és sok virág nő.
A lakók őrzik mindazon jó cselekedetek emlékét, amelyeket a kolhoz vezetője értük tett.
kapu az egyik falusi házban A falu mindig virágzott, saját kovácsműhelye és hat szélmalma volt.
A helyi fő foglalkozások a mezőgazdaság és az állattenyésztés voltak.
A lakók továbbra is a földeken dolgoznak és szarvasmarhákat nevelnek.
A falu házai mind szilárdak, egyértelmű, hogy az emberek bőségesen élnek. Nincs egyetlen magvas vagy elhagyott ház.
A szociális létesítmények közé tartozik egy iskola, akár egy művészeti iskola fiókja, stadion, elsősegélynyújtó posta, takarékpénztár és posta, klub és könyvtár.
A faluban gázzal fütenek minden hátban
Kolozs megye: a kalotaszegi fafaragás
Lőrincz Anna2021. március 7., vasárnap, 1
Fotók: MaszolKalotaszeg vidékének körbejárásával folyatjuk tavaly elkezdett Erdély legjei sorozatunkat. Első állomásként Bánffyhunyadon Kudor Istvánt látogattuk meg, aki elkalauzolt a kalotaszegi fafaragás világába, mesélt a mesterség múltjáról, jelenéről és jövőjéről is. A fafaragó pesszimista: szerinte a kelet-európai emberek már nem költenek a faragott dísz- és használati tárgyakra, és emiatt ma már nem lehet csak ebből a mesterségből megélni. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)Kudor István széles mosollyal várt minket a gyönyörű, faragott bánffyhunyadi kapuja előtt, amikor megérkeztünk a forgatásra. Felesége, Mária is népművészettel foglalkozik, népi hímző. Gyönyörű házuk minden szegletét valamilyen általa faragott dísztárgy vagy száz éves kalotaszegi bútor díszíti.
Kudor István gyermekkorát áthatotta a fafaragás, édesapja is fafaragó volt, így korán eltanulta a mesterség minden csínját-bínját. Mint fogalmazott, történelmi pillanat volt Kalotaszegen, amikor Magyarbikalon egy kalotaszegi és egy székelyföldi származású mester kezdte tanítani a fiatalokat a fafaragásra. Ekkor élte ez a mesterség a reneszánszát, és ezen az iskolán keresztül mentődött át a kalotaszegi fafaragás is. Az iskolában tanuló emberek közül hármat Kudor István is ismert, az ő édesapja, Kudor Ferenc nagyrészt tőlük vette át a fafaragás esztétikáját, technikáját, motívumkincseit, formakincseit.
Kudor István órákon keresztül tud mesélni a fa szeretetéről. Gyermekként a természet közelében nőtt fel, így ez egyértelmű számára. „A fát szeretem elsősorban, a kézművességet, azt, hogy kézzel, fejjel lehet valami megfoghatót alkotni. A fa szeretete, a természetes anyag simasága, bársonyossága, szépsége, emellett nem lehet elmenni, főleg, hogy olyan környezetben voltam gyerek, hogy ez mind természetes volt” – mesélte. Szerinte kellemesebb, jobb érzés faragott tárgyakat ajándékozni, megőrizzük vele az emlékeinket, motívumainkat, de emellett „ugyanolyan jól lehet rajta később szalonnát is vágni, majd megmosni, és feltenni a falra”.
Kudor István éppen egy sulykolófán dolgozott, amikor megérkeztünk, így végig tudtuk nézni az előkészítés folyamatát. A fát mindig előrajzolja, szabad kézzel, és ez útmutatóként szolgál a későbbi faragáshoz. A mintát általában fejből találja ki, de ha éppen nem jutna eszébe semmi, előveszi a motívumos füzetét, amelyben minden motívum több száz változata le van rajzolva, ezeket az évek során gyűjtötte össze Kalotaszeg falvait járva.
A szerszámai mind házi készítésűek, és sok saját találmány is ékesíti a házat. Végigmutogatta nekünk a legfontosabb eszközöket, amelyekre egy fafaragónak szüksége van. A beszúrókés például ahhoz kell, hogy pontosan ki tudja vágni az alakzatokat, a levélvágóval faragja az előrerajzolt motívumokat, és ha túl kemény a fa, akkor a fabutykóval ütögeti a vésőt, úgy jobban lehet haladni.
Nem szebb dolog ezzel megkeverni a bográcsot?
Kudor István felidézte: a két világháború között minden kalotaszegi faluban volt 3-4 fafaragó, akik használati- és dísztárgyakat is készítettek, mindkettőre volt akkor igény. Régebb úgy tudtak megélni a fafaragók, hogy felépítették, majd kidíszítették a házukat és minden használati tárgyukat. Ma leginkább asztalos munkát végeznek, „jó esetben” megdíszítik az elkészült bútort, de csak a fafaragásból nem lehet már megélni. Vannak kísérletek, hogy újra faházakat építsenek a fafaragók, de Kudor István szerint nem túl sok.
A kalotaszegi mesterember a Bokréta Kulturális Egyesületen keresztül próbált szervezni fafaragó táborokat, mivel szerinte ilyen táborokban lehetett átadni a fa szeretetét, a motívumkincset, formakincset és különböző technikákat, ám nagyon kevés jelentkező volt erre, a vírushelyzet előtt is „túl kevés”.
Kudor István feleségével Németországban, Budapesten, és Európa több országában is állított ki, rengeteg vásáron jártak. Szerinte csak úgy lehet valamennyire jövőt biztosítani a fafaragásnak, hogy meg kell ismertetni, be kell mutatni az embereknek. „Sajnos a kelet-európai embereknek egyéb gondjai is vannak, minthogy fa dísztárgyakra költsön. Az lenne az ideális, ha nagyobb igény lenne rá, mert szerintem szebbé tenné az emberek életét. Hát nem szebb dolog egy ilyen faragott kanállal megkeverni a bográcsot?” – fogalmazott a fafaragó mester.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)