Makkay József 2023. április 16.,
Az egy héttel korábban országszerte tüntető romániai gazdák tiltakozása viszont nem hozott megoldást a román mezőgazdaságot sújtó ukrajnai élelmiszerimportra. Az ígérgetés nagymestere, Petre Daea mezőgazdasági miniszter az Európai Bizottságtól várja a megoldást, miközben tisztában van vele, hogy a többi kelet-európai kormányhoz hasonlóan, a döntést Bukarestnek kell meghoznia. Ha az ukrajnai háborúban a brüsszeli és az amerikai érdekeket a végletekig kiszolgáló varsói kormánynak sikerült leállítani az ukrajnai mezőgazdasági termékek behozatalát, akkor egy ilyen elhatározás Bukarestben sem kéne különösebb gondot okozzon. Brüsszeli döntés nyomán tavaly júniustól az uniós piacon vámmentessé vált ukrajnai gabona és egyéb mezőgazdasági termékek exportja eredetileg azt a célt szolgálta, hogy az Ukrajnával határos országok tranzit államként átengedjék az ukrán termékeket EU-n kívüli országok fele, elsősorban Észak-Afrikába, Ázsiába és a Közel-Keletre. Az Oroszországgal történő egyezség nyomán azonban ezeket a célországokat a fekete-tengeri kikötőkből induló hajók látják el gabonával, a vasúton és a kamionokban érkező szállítmányok viszont a kelet-európai piacokon rekedtek. Hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy a brüsszeli bürokraták felmérték volna döntésük következményeit a kelet-európai országok mezőgazdaságára nézve. Mindenki tudta, hogy az agyonvegyszerezett és a rossz tárolási körülmények miatt is gyenge minőségű ukrán gabonát nem Európába, hanem a kevésbé igényes afrikai és ázsiai piacokra termelték. Olyan országokba, ahol rendszerint élelmiszerhiány van, így jól jön a gyenge minőségű, de olcsó gabona. A világ egyik legszigorúbb élelmiszerbiztonsági rendszerét működtető európai uniós piacra eleve nem juthatna be a legtöbb ukrán mezőgazdasági termék, ha betartanák a kötelező uniós előírásokat. Tudjuk, persze, hogy Ukrajna mindenben kivétel. Európa második legnagyobb területű államának nem kell tiszteletben tartania az ország népességének közel 30 százalékát kitevő nemzeti kisebbségek – oroszok, fehéroroszok, magyarok, románok, cigányok, örmények, németek, gagauzok és sok más közösség – jogait. Ha Brüsszel elnézi a nemzeti kisebbségekkel szembeni totális elnyomást, miért ne hunyna szemet az uniós normákkal összeegyeztethetetlen mezőgazdasági termékek exportjára? Pár hete egy dél-erdélyi nagy malomipari vállalkozóval beszélgettem, akit elég régóta ismerek ahhoz, hogy őszintén elmondja véleményét az ukrán gabonáról. Bevallása szerint eleve nem vásárolt egy kilót sem, pedig a gabonakereskedők hetente kínálták irreálisan olcsó terméküket. Véleménye szerint az ebből készülő liszt nem kenyérnek való, a pékségek meg sem vásárolnák tőle. De arra jó, hogy a romániai piacot elárasztó búzát, árpát, rozsot, napraforgót takarmánykeverő üzemekbe irányítsák és ezzel megfelezzék a tavaly nyári és őszi gabonaárakat. A jó minőségű bánsági, partiumi és főleg magyarországi kenyérgabonát emiatt ma szinte olyan áron vásárolja fel a malomipar, mint az ukrajnai háború előtt. Az már senkit nem érdekelt, hogy a műtrágya- és az egyéb inputanyagok árának megduplázódása miatt a gazdák nagyot buknak a gabonatermesztésen. Csak azok a farmok élik túl az ukrajnai dömpingárakat, amelyek elegendő pénzügyi tartalékkal rendelkeznek egy-két éves veszteségre. A brüsszeli illetékesek azzal nyugtatgatják az európai gazdákat, hogy az elmúlt hónapok ukrajnai exportdömpingje egyszeri alkalom volt. Az elhúzódó háború miatt az idei ukrajnai termés várhatóan jóval kisebb lesz, így exportra is kevesebb jut majd. Nagy kérdés, mennyire lehet hinni Brüsszelnek. Ha abból indulunk ki, hogy Ukrajna összterületének az 56 százalékát kitevő szántóterület az orosz megszállás ellenére is legalább 25-28 millió hektáron történő szántóföldi növénytermesztést biztosít, mindez olyan hatalmas mezőgazdasági potenciál, ami a következő években is korlátlan mennyiségű vámmentes búza, rozs, burgonya, árpa, napraforgó és cukor exportját teszi lehetővé az Európai Unióba. Mivel az EU-ba igyekvő Ukrajna jó esetben is csak évek múlva fogja betartani a mezőgazdasági termelésben előírt uniós normákat, dömpingáraival padlóra küldheti a kelet-európai mezőgazdaságot. Ezt Nyugat valószínűleg járulékos veszteségként kezeli a ,,magasztosabb” katonai célok megvalósításáért.
