2019. április 8., hétfő

Szatmárhegy: egyre több a nemes bor

2019-04-08 
A szombati borversenyre 37 bormintával neveztek be a helyi borosgazdák: 21 fehér, 4 rozé és 12 vörös. A településen a magántermő szőlőket a nemes szőlők váltják fel az ültetvényeken.
Szatmárhegyen évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szülőtermesztésnek és a borkészítésnek. Régebben szinte minden háztájon volt kisebb-nagyobb szőlős, majd jöttek az állami gazdaságok, amikor nagy területeken is foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de a háztáji magántermő szőlők akkor is megmaradtak. Néhány éve elindult a nemes szőlők termesztése, több magánvállalkozó telepített nemes szőlőt nagyobb területeken, s ezek a gazdák ma már nagy mennyiségben készítenek minőségi borokat.
A szombati borversenyre harminchét bormintával neveztek be a helyi borosgazdák: huszonegy fehér-, tizenkét vörösborral és négy rozéval.
A zsűri (Umhauser Valéria, Balázs Attila és Cristian Jugrestan) pontozása alapján a következő eredmények születtek: a vörösborok kategóriájában négy borminta minősült aranyérmesnek, egy Marcel Talpos és három Nicolae Malinetescu pincéjéből. Öt borminta kapott ezüst- és kettő bronzérmet. A rozé borok kategóriájában Huszti Gyula pinot noir bora kapott aranyéremnek megfelelő pontozást. A fehérborok kategóriájában Adalbert Stoica leánykája és Huszti Gyula rizlingje minősült aranyérmesnek. Hét borminta ezüst-, tizenkettő pedig bronzérmes lett.
Umhauser Valéria, a zsűri elnöke értékelőjében kitért azokra a hibákra, amelyek figyelembe vételével elkerülhetővé válhat a bor meghibásodása. Még mindig vannak olyan borosgazdák, akik nem megfelelő módon kezelik a szőlőt, nem a legjobb időpontban szüretelnek, nem vigyáznak arra, hogy a sav és a cukor egyensúlya minél tökéletesebb legyen, ugyanakkor fontos a bor érlelése és tárolása is. Szatmárhegyen nem minden terület alkalmas nemes szőlő termesztésére; azok a nagyobb területeket művelő gazdák, akik szakemberek bevonásával végzik a szőlőtermesztést és a borkészítést, ezt figyelembe veszik, de még mindig sokan vannak, akik amatőr módon borászkodnak, és nem alkalmazzák azokat a technológiákat, amelyek ma időszerűek.
Balázs Attila borszakértő úgy látja, hogy sokkal több borra is lenne igény, mint amennyit a megyében készítenek — bár sokan azt hiszik, hogy már most sok bort készítenek —, de a hangsúlyt a minőségre kellene helyezni. Minőséget viszont csak akkor lehet felmutatni, ha nem minden szőlőtulajdonos külön-külön borászkodik, hanem összeállnak, és szakemberek bevonásával törekednek a minőségi bor készítésére.
Leiher Géza, a Szatmári Szőlőhegyek Egyesületének elnöke arra biztatta a szőlőtermesztőket és a borkészítőket, hogy igyekezzenek minél szélesebb körben megismertetni a termékeiket, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy megőrizzék a szőlő és a bor helyi jellegét. Nem az a lényeg, hogy nagy mennyiségben állítsanak elő bort, hanem az, hogy az a településen termesztett szőlőből készüljön.
Elek György