2014. január 31., péntek

Sárból épített házat magának ez a nő, de belülről maga a csoda

Korábban a török hegyek között, sátorban élt a nő, de eldöntötte, hogy ez így nem mehet tovább. 
Szüksége volt a villanyra, a vízre, mert már nem tudott nélkülük élni. 
Nekifogott ennek a háznak, ami a végeredményt látva nem volt elhibázott lépés. 
A projektről részletesen is tudtok olvasni az oldalán.



The Very Rough Guide to Building an Earthbag House.

Want an eco-home?
This guide is to give people an idea of what building an earthbag house entails, particularly for those living in Turkey, the Mediterranean or the Middle East. 
I didn't even know what a joist was when I started this project, so if I can do it, anyone can. You don't need prior knowledge. You can learn the skills. But you do need to be flipping determined, flexible and a motivated team really helps. 
It took 6 weeks to build this earthbag home and cost around $5000. There was no power or running water on the land.
KEEP IT SMALL. Everyone says the same and it's true. You can always add rooms later. Even a small structure can be exhausting. 
Mine was just a one room circle of radius 3m and I'm very glad I didn't try anything bigger.
Earthbag is PERFECT for:
Hot, dry climates.
Earthquake zones.
Roundhouses.


Rubble trench.
First layer of gravel-filled bags. 
Step 1. Designing your Eco-home.
First decide. Is earthbag for you? Because it's not for everybody or every climate. If you don't actually have any earth on your land then that means you'll have to transport it in. Aside from the practical implications of that, it also detracts from the ecological benefits. Earthbag is similar to cob, in that it uses a type of rammed earth.The difference is, the earth cures after the house is built. 
Many people have asked me, "Why use the bags?"
The earthbag system was invented by an Iranian, Nader Khalili, as sustainable, affordable and earthquake-proof housing. The bags combined with barbed wire give the house incredible strength compared with other types of eco-building. 
Compare earthbag, cob and strawbale
Advantages over Cob
Can stand flash floods as the bag structure and the barbed wire combined create a solid framework for the mud. (Cob walls are known to disintegrate in severe flash-flooding)
Much faster to build. 
Disadvantages compared to cob
During building, lifting the earthbags to higher levels and tamping require a fair amount of physical strength.
Takes longer to finish the interior than a cob house.
Advantages over Strawbale
Great for roundhouses.
Strength.
Good Thermal Mass (retains the heat/cold for long periods). 
Disadvantages compared to Strawbale
Soil has a poor insulation value compared with strawbale. ie strawbale 
houses can be heated quickly, but lose that heat faster. Earth takes longer to heat up, but stays hot for longer.
Shape
Round
Earthbag is IDEAL for roundhouses. If you're in a seismic area like most of Turkey, then round is the way to go. Round is not only aesthetic and soothing to the spirit. Circles are the strongest structures you can build. Cars have been known to hit earthbag roundhouses with no more than plaster damage. Mine has survived a 6.1 earthquake and is in exactly the same condition it was when I built it.
Corners
If you're dead-set on corners then you need to plan buttresses for them. Straight walls are weaker than round ones. 
You can also have a post and beam structure and 'fill in the gaps' with earthbags. It's not as strong but building laws in some countries approve them that way. 
Plans
I didn't make a single drawing before I started and adjusted the design as I went along. It worked:) But there are some advantages to pre-planning, especially for shelves, alcoves, tables or seats for roundhouses, electric and water fittings etc. 
If you're the planning type, take a look at Geiger's dream homes site. 
Step 2 - Foundations
No one believed a gravel foundation system would work. But if you live in an area that experiences a lot of rainfall nothing beats it. For the doubters, my house has withstood a 6.1 earthquake, and is bone dry.
See Gravel Foundations for details.
This house's foundation system was documented in detail in the Natural Building Blog. See article.
Barbed-wire between each layer of bags.
Tamping is key. It's also hard work.
Fat lintels are easier than arches.
Not my house, but the correct way to leave space for windows and doors.

Joists laid on thick slats to prevent them sinking.
Ropes to secure joists.
Celal and I getting the plywood down.
Mud plaster, harder than it looks.
But nothing works like a bit of good hard perseverence.

Elkészült a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia

greenfo/MTI  2014. január 18. 
Elkészült a 2014-2020-as fejlesztési ciklusra szóló, a biológiai sokféleség megőrzését célul tűző Nemzeti Biodiverzitás Stratégia, amely még az Országgyűlés jóváhagyására vár - hangzott el a Be-Natur nevű, nemzetközi természetvédelmi projekt záró-konferenciáján Tihanyban.
A tegnapelőtti rendezvényen Greguss Ditta, a Vidékfejlesztési Minisztérium vezető tanácsosa elmondta, a biodiverzitás stratégia újdonsága lesz, hogy immár nem a nemzeti környezetvédelmi program részeként, hanem önálló programként fogják elfogadni. Minden uniós országnak kötelessége egy ilyen nemzeti stratégia kidolgozása, amelynek a helyzetfelmérésen kívül tartalmaznia kell részletes hatásvizsgálatokat, a célkitűzéseket, továbbá meg kell határoznia a végrehajtáshoz szükséges intézmény- és eszközrendszert.
Magyarország erőssége, hogy uniós összehasonlításban kiemelt gazdagságú élőhelyekkel rendelkezik. Gyengesége, hogy - hasonlóan a világszintű tendenciához, a rövid távú gazdasági érdekek dominálnak a döntéshozatalban - mondta a vezető tanácsos, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a stratégia a társadalmi vita hatására sok helyen megváltozott.
Érdiné Szekeres Rozália, a vidékfejlesztési tárca főosztályvezetője a magyar Natura 2000-es területek fenntartási terveinek elkészítéséről beszélt. Az elmúlt uniós fejlesztési ciklus 2 millió eurós forrásából 243 érintett területhez készült, illetve készül ilyen anyag, és a következő fejlesztési ciklusban is hasonló, vagy kicsit több forrás áll majd rendelkezésre a maradék területek terveinek elkészítésére. Az élőhelyek védelmére, illetve madárvédelemre koncentráló, 5-10 évre szóló fenntartási tervek elkészülte azért is fontos, mert ez alapján kaphat egy-egy terület támogatást.
A konferencián szó esett arról is, hogy a Balatonon és környékén 11 természetvédelmi területre készült fenntartási terv. A tópart mindössze 17-18 százaléka maradt meg természetes állapotában, a többi beépített, illetve partvédőművel ellátott, amely helyzetből nem igen várható visszarendeződés. A Balaton vízminőségének javításában - a korábban beindult jelentős eutrofizáció megállításával - sikerült az elmúlt 15-20 évben sikerült jó eredményeket elérni - mondta Vörös Lajos, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos tanácsadója.
Egerszegi Zita, a Balatoni Integrációs Kft. programigazgatója számolt be a záruló Be-Nature projektről. A 2,34 millió eurós forrású, 2011-ben indult, a South East Europe és a magyar állam által is támogatott program célja a Natura 2000-es területek hatékonyabb kezelése volt, egy-egy élőhellyel, illetve fajjal kiemelten is foglalkozva. Ennek keretén belül egyebek közt a Tapolcai medencére kezelési terv, a Balaton-felvidéki meszes lápokra fenntartási terv, a kis-kárókatonára faj megőrzési terv, a hagymaburok nevű növényre élőhely-megőrzési terv készült. A projekt részeként közel 400 madárodút és keltető-ládát helyeztek ki az erdőkbe, és 700 iskolást vittek szakmai kirándulásra.

2014. január 30., csütörtök

Magyar SIKER = EGYÜTTMŰKÖDÉS!

2014. január 30.
A Jó Istent (és a családomat) áldom, hogy a fősuli után azonnal kimentem Ausztriába élni és dolgozni. A szakmámra - a turizmusra és szállodaiparra - ott "szocializálódtam". A simlisség helyett a kedvességet, a trükközés helyett a barátságosságot, az ellenségeskedés helyett az EGYÜTTMŰKÖDÉS-t használtuk fegyverként. Szerencsére megtanultam mindezt.
10 éve hazajöttem, néztek rám sokan, mint egy futóbolondra: "Mit mond ez?" Akkor értettem meg, miért mondja az osztrák sógor ránk: "Der Hase läuft bei euch anders, als hier (A nyúl nálatok más irányba fut, mint nálunk)". A gondolkodásunkat, a hozzáállásunkat jellemzik ezzel.
Botlottam szépen - időt, pénzt, barátságot - ezzel az "összefogós" gondolatommal. A K & K Duna Monarchia Programunkat például a hazai politika vétózta meg, de akkor is HISZEK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREJÉBEN!
Sok év munkájával létrehoztam az alapjait a Magyar Kastélyszállodák Szövetsége-nek, az Év Legbarátságosabb Szállodája Verseny-nek, amik mind-mind az EGYÜTTMŰKÖDÉS sikerét mutatják.
Közben látom, hogy itthon nem mindenki így él, így tesz. Vannak konkurencia harcok, fröcsögések, beszólások, haragok. A mai nappal is belebotlottam egy „kiskakas a szemétdombon” effektusba.
Az ő dolguk, mondhatnátok! De ha nem nyitjuk fel a szemüket, ha nem szólunk nekik, hogy pozitívan könnyebb, akkor az össznépi energiák is negatívak maradnak, ami kihat mindannyiunkra! Tegyetek Ti is a barátságosságért, a pozitív energiákért, a szemek felnyitásáért!
MEGÉRI, HOGY MINDENKINEK SZEBB ÉLETE LEGYEN!
Hozzászólások:
Gábor Wolf Szia Árpád, nagyon tetszik az írásod, főleg az európai szemlélet. Egyet is értek Veled. De tudod milyen, amikor az elmélet találkozik a gyakorlattal? Ahogy Te is, mi is mániákusan keressük a jó szakembereket, akikkel együtt lehet működni. Aki jó szakmailag - és emberileg is. Aztán néha belefutsz gondolom Te is abba, hogy valaki csak az egyikben jó. Ilyenkor lehet egy rövid ideig együttműködni, aztán szétválnak útjaitok. De hadd kérdezzem meg: hogyan állsz azokhoz - mert gondolom a Te szakmád sem mentes ezektől - akik az ipar kontárjai? Akinek életében még egy elégedett ügyfele sem volt? Mondjuk egy rendezvényszervező, aki annyira rossz, hogy az ügyfelei utána azt mondják: "utálom a rendezvényszervezőket!". Hogyan állsz az ilyenekhez, együttműködsz velük? Szerintem minden szakmában előbb-utóbb fontos lesz nem csak az, hogy összefogás legyen, de az is, hogy a szakma küzdjön a kontárok ellen és ne hagyja ezt szó nélkül. Nem is a szakma miatt - hanem hogy megvédd azokat az ügyfeleket, akik naivan belefuthatnak a kontárok karjaiba. Szép lenne az élet kontárok nélkül, de amíg vannak, addig szerintem az olyanoknak mint Te is, akik elől haladnak szakmailag, felelőssége az is, hogy időnként felemelje a szavát.
Csilla Varga Nagyon tetszik Árpád, amit írtál, és Gábor válasza is...
Péter Várhalmi Sajnos nekem is át kellett élnem egy kiváló együttműködés meghíusulását az együttműködés hiánya miatt. Vagy fogalmazhatnék úgy is, h a rövidtávú egyéni érdekek nagyobb hangsúlyt kaptak...
Debreczeni László Nagyon jól írtad, hogy ez alapvetően egy szocializációs / kulturális probléma.
Egyszer olvastam, egy okos kutatótól, hogy nem csak az elvi szándékon múlik az, hogy egy adott közegben mi a sikeres, eredményes érvényesülési stratégia hanem az adott közegre jellemző szocializációs / kulturális sémákon.
Az illető azt írta - és ezt jól megjegyeztem -, hogy ezek nem egyik napról a másikra alakulnak ki hanem egy nemzet életében akár többszáz éves hagyomány is lehet, hogy egy melyik stratégiával jutsz előre, lehetsz eredményesebb.
Az tetszett az emberben, hogy nem értékítéletek, meggyőződések felől közelítette meg, hanem mint ha egy hangyabolyt néznél felülről. Vajon azok lesznek sikeresebbek a bolyban akik kooperálnak vagy azok akik egyedi megküzdési stratégiákat alkalmaznak? Azok akik a formális utakat használják vagy akik kiskapukon próbálnak bejutni?
Ez volt a kérdése és a válasza az, hogy sajnos a mi kis magyar hangyabolyunkban úgy alakult, hogy döntően az egyéni érvényesülés visz előre. És már az első közösségi élményeinktől kezdve "megtanuljuk" mi a nyerő anélkül, hogy tudatosulna ez bennünk - vajon az általános iskolákban az lesz az "elismert diák" aki a közösségét jól mozgatja, ügyesen szervezi vagy inkább az aki a saját helyezkedésére figyel?
Mire kikerül az iskolapadból és a munkaerőpiacra lép már megtanulja a "leckét" aki életrevaló és aszerint fog viszonyulni a kérdéshez.
Szóval az egész folyamatot kellene helyre tenni amiről írsz az csak a jéghegy csúcsa és te jó Isten mi van még alatta a mélyben! 
Ezért segíthet az is ha nyitott az ország, jönnek emberek akik más szemléletet, gyakorlatot hoznak és az, hogy minél többen ismerjék meg, éljék meg (már diákként vagy külföldi munkavállalóként) azt, hogy van választás, lehet másképp. Ebből a szempontból sem mindegy, hogy mint nemzet hova kötjük a hajónkat.... mit tudunk adaptálni abból az erőtérből ahová navigáljuk magunkat.

Kő hátán is megél

http://www.szabadfold.hu/csalad/ko_hatan_is_megel
2014. JANUÁR 29., SZERDA, 08:05szerző: Valló László
Noha sokan vannak és különbözőek, közös bennük, hogy nem mindennapi díszei otthonunknak. Az ananászfélék családjába tartozó broméliák közé több mint 160 faj tartozik, köztük némelyek a meleg, párás levegőt kedvelik, míg más részük a szárazságot. Egyesek talajlakók, mások a fák tetején élnek és a leveleiken át veszik föl a tápanyagot a levegő párájából (gyökérzetük csak kapaszkodásra szolgál). Valamennyi faj „víztartálya” a tőlevélrózsa: ezekben gyűjtik össze az esővizet, éljenek bár a talajon vagy a fák tetején.
Fotó: Ancsin Gábor

A Tillandsia nemzetség képviselői, melyek közt a népszerű szakállbroméliát is megtaláljuk, a növénycsaládon belül is kitűnnek extratulajdonságaikkal. Többségüknek még gyökere sincs, az egész növény egy sarjból áll, ami gyakran a fák ágain csüng, és a szó szoros értelmében a levegőből él. Híresen alkalmazkodó társaság: ha egyes fajait csak egyszerűen a kőre tesszük, mondhatni, a kő hátán is vígan megél és szaporodik. Noha a szakállbromélia (Tillandsia cyanea) is sok mindent kibír, azért meghálálja, ha kényeztetjük. A lakáson belül a szobai üvegházban vagy virágablakban van a legjobb helye, ott bárhová oda ragaszthatjuk (vízben nem oldódó ragasztóval). Ezek híján persze tarthatjuk cserépben is, orchideaföldbe ültetve. 
A szobai üvegházban tartott növényt rendszeresen locsoljuk lágy vízpermettel. A cserépben lévőt lehetőleg lágy vízzel (esővízzel) rendszeresen öntözzük, de csak mérsékelten, mert a növény a pangó vízben elpusztul. Havonta egyszer tápoldat és víz elegyével permetezzük a növényt, így gondoskodva a tápanyag-utánpótlásról.
A szakállbromélia általában csak egyszer virágzik, ami gyakran egy évig is elhúzódhat. Virágzata pikkelyszerű, tömött rózsaszín fellevelekből áll, ezek közül bújnak ki sorban, alulról fölfelé haladva nagy bíborlila virágai. (Száraz szobában ez a virágzás elmaradhat.) Amikor az utolsó is elnyílik, a fellevelek még jó ideig díszítenek, majd az egész növény elpusztul. Előtte azonban sarjak formájában gondoskodik utódokról, ezeket leválasztva és külön ültetve szaporíthatjuk növényünket.
A lándzsarózsaként ismert broméliaféle (az Aechmea splendens) az egyik legszebb: nemcsak a virágával, ezüstös leveleivel is díszít. A virágzat rózsaszín fellevelei között nyílnak a liláskék virágok, amelyek csak 2-3 napig élnek, de maga a virágzat rendkívül tartós, akár két hónapig is friss marad. A virágzattal együtt a növény is elpusztul, előtte azonban legalább egy sarjat fejleszt. A lándzsarózsát a szakállbroméliához hasonlóan tarthatjuk cserépben, ápolása, tápoldatozása is ahhoz hasonló. Öntözésekor ügyeljünk, hogy a levélrózsa közepében mindig legyen víz (eső- vagy lágyított csapvíz).

Komlósi Imre idén is fejes salátát termeszt - Ha dolgozni, élni hagynák a hazai kertészeket

Ha dolgozni, élni hagynák a hazai kertészeket
2014. január 29.,
Komlósi Imre feketegyarmati nagybani zöldségtermesztőt azért keressük meg minden évben, mert a munkamódszereiben, a termesztési eljárásaiban folyamatosan alkalmazkodni próbál a legkorszerűbb, leghatékonyabb technikához. A vele készült riportban több újszerű eljárással is megismerkedhetünk.
Újfajta melegágy készül
Az udvarukban egy emberrel éppen az újfajta melegágyhoz szükséges központi fűtés fővezetékét hegesztették. Miközben megmutatta az általa gyártott, forgácskeverékkel üzemelő kazánt, illetve az azzal fűtendő, új eljárás alapján gégecsövek beépítésével készült, homok- és iszapkeverék-fűtőágyra húzott vakond-hálóra rögzített, agro-szövetre rakott tálcákon lévő táptalajt, elbeszélgettünk. Amint elmondta, a gégecsőnek a felülete kétszer akkora, mint a sima felületűnek, tehát nagyobb a fűtőhatékonysága is, míg az iszap és homok keverékéből készült fűtőágy sokkal tovább megtartja a meleget, kisebb befektetéssel, hatékonyabban melegíti a csíráztatóból kikerülő palántáknak a táptalaját. Az eljárást Magyarországon, de Olaszországban is látta. Poliészter lapokból maga készítette a csíráztatót is, amiben a hőmérsékletet szabályozni lehet, jelenleg éppen Scherry fajta paradicsomot csíráztatott a nagybani felvásárló igényére.
Felemás év tapasztalatai
A tavalyi termesztés érdekesen alakult számára: a szabadpiac igen gyengén indult, de tavasszal megkereste a közeli településen, Anton székelő olasz nagybani kereskedő, aki beszállít az üzletláncoknak. Mivel tudták róla, hogy nagyban foglalkozik fejes salátatermesztéssel, megegyeztek, hogy egész évben, folyamatosan annyi salátát termeszt nekik, amennyit igényelnek. Mivel a beszállító is 30-40 nap türelmi idővel kapja meg az áru ellenértékét, vele is hasonló kifizetési módban egyeztek meg, ami viszont év végére eltorzult. Olyannyira, hogy január 20-án, amikor nála jártunk, még a szeptemberben leszállított saláta sem volt kifizetve. Az üzlet, piac szempontjából kiválónak bizonyult, hiszen állandóan biztos felvásárlója volt, naponta kellett szállítani a részükre. Hivatalos szerződést nem kötöttek, mert az üzletben a termelő az utolsó láncszem, ráadásul a minőségi követelmény sem egyértelmű. Mert nem biztos, hogy a termelő által elért minőség a beszállítót is maradéktalanul kielégíti. A Feketegyarmaton előállított fejes salátát ugyanis minden alkalommal Bukarestbe, az országos logisztikai központba szállították, ahonnan a megyék szupermarketjeibe, köztük az aradiba is kerültek. Tehát mikorra a vásárló találkozik az áruval, az már kétnapos. Éppen ezért a nyár folyamán többször is megtörtént, hogy visszadobtak 1000-1500 fej salátát, amit egyszerűen a szemétre dobott.
A megalkudott árral nem voltak gondok, hiszen nem tudott akkora mennyiséget szállítani, amennyire szükség lett volna, csakhogy az igények kielégítése folyamatosan megfeszített munkát igényelt. Minden héten 15 ezer szál salátát ültettek, illetve folyamatosan szedték. Eközben a minőségi elvárásokra is oda kellett figyelnie, mert 2-3 napi felületes gondozással tönkre teheti az egész termést, aminek általában 20%-a amúgy is selejtes. Az általa végzett számítások szerint az elültetett mennyiségnek általában a 65%-át tudta értékesíteni, de még így is sokkal jobban járt, mintha a nagyváradi piacra szállította volna. Az egész évi folyamatos salátatermesztést 10-12 ember segítségével tudta biztosítani, nagyon örvendett, amiért vakációzó nagydiákoknak is munkát tudott adni.
Most, januárban is szépen zöldell a fóliasátrában a saláta, amiből minden évszakban, másfajtát nevel.
Mivel a palántanevelésre szolgáló fóliasátrakat széntüzelésű kazánnal fűteni igen drága, vásárolt egy traktorral működtethető zúzógépet, amelyik a venyigéktől a 20 centi vastag tűzifáig minden szerves anyagot – a burjánt is beleértve – forgáccsá alakít, ami szénnel keverve sokkal olcsóbb, hatékonyabb fűtőanyag. A keverékben a szénégés is tökéletes, mert a forgács levegővel is vegyült, ezért a keveréknek magasabb a kalóriaértéke. Az egyik jókora fóliasátor földjét mintegy fél méter magasságban borítja az ünnepek előtt, 5 nap alatt előállított forgács. Természetesen ez a fűtőanyag is pénzbe kerül, hiszen a zúzógépet hajtó traktor naponta 20 liter gázolajat fogyasztott, illetve meg kellett fizetni a gépet kiszolgáló 4 embert is. Ezzel együtt sokkal olcsóbb, mintha tisztán szénnel fűtené a palántanevelő sátrakat.
Amikor a közelmúltban telefonon kerestem Komlósi Imrét, nem tudott fogadni, mert éppen akkor pakolták le a Litvániából tőzeget szállító kamiont. Kérdésünkre, hogy megéri-e ekkora távolságról szállítani a tőzeget, elmondta: a beszállítótól tavaly többször vásárolt kisebb mennyiséget, erre az megkérdezte, nem lenne-e szüksége egy egész kamion rakományára? Mivel egy évi palántaneveléshez majdnem egy rakomány szükséges, belement az üzletbe, hiszen idén két és fél fóliasátorban, mintegy 1000 négyzetméteren kíván palántát nevelni, főként salátát. A tőzeg árát, szállítási díját amúgy is levonták a szállító megrendelésére beoltott, több ezer dinnyepalánta árából.
Fejes salátában az üzlet
A salátán kívüli zöldségtermesztés, valóságos csődtömeg volt: a 4 fóliasátorban termesztett fehér paprika tönkre ment, mivel a Fekete-Körös gátja mellett épült sátrakban a folyó magas vízszintje miatt feljött a talajvíz, ami felnyomta a talajsókat, amire a paprika gyökere nagyon érzékeny. Zellergumóból is sokat termesztett, de még mindig van belőle 50-60 mázsa. Nem kell senkinek, noha termelői áron adná. Nagyváradon talált egy nagybani felvásárlót, amelyiknek a vezetői azt ígérték, átveszik az egész mennyiséget. Egy-két szállítmány után azonban lemondták, a telefont sem veszik fel. Inkább beszállítják Lengyelországból, ahol géppel mossák, tehát jobban mutat. Termesztett még sárgadinnyét, aminek az ára tűrhető volt, nem úgy a nyári paradicsomé, ami szintén veszteséget termelt.
A hangsúly a salátán volt, idén is főként azt kíván termeszteni, de más típusúakkal is próbálkozik. Termeszteni kíván jégsalátát, tölgylevelűt, illetve fodros salátát. A nagybani felvásárlóval az idei együttműködésről már tárgyaltak, amire azok rábólintottak, maga viszont a kifizetések megsürgetését kérte. Ha ugyanis nem térnek napirendre a kifizetésekkel, maga nem tudja a termesztést finanszírozni. Ezen kívül bér-palántaneveléssel, dinnyeoltással is foglalkozni kíván, amiben 30-50 ezer szál keltetésére, beoltására számít. Van egy kialakult, jó dinnyeoltó csapata, amelynek a tagjaival kikísérletezték a hatékonyabb munkamódszereket, a beoltott palánták megfogásának is a nagyobb hatékonyságát. Mint más területen, a zöldségtermesztés szinte minden ágában eredményesen lehet kísérletezni a minőség és a hatékonyság növeléséért.
A nagyjából 6 hektáron gazdálkodó kertész a 21 éves fia, Edvin támogatásával idén az üzletlánc kiszolgálása mellett a szabadpiacot is szeretné bevállalni. Maga csupán a területalapú támogatást kapta, de nem is várja a szubvenciót. Inkább azt szeretné, ha dolgozni, élni hagynák a hazai kertészeket, munkájukat nem tennék lehetetlenné a külföldről jobbára feketén beszállított olcsó zöldségfélékkel, illetve az átvett zöldségek kifizetésének az elhúzásával – fejtette ki a gazdaságában tett látogatás alkalmával Komlósi Imre feketegyarmati kertész.

2014. január 29., szerda

Szövetkezetté nőtt az önkormányzati kertészet

http://www.agrarhirek.hu/gyakorlat/15784.html
2014. január 13.sonline.hu
Mezőgazdasági szövetkezet nőtt az önkormányzati kertészetből Csokonyavisontán; az alakulását most készítik elő. A településen felismerték: a faluban élő emberek évtizedeken keresztül a mezőgazdaságból éltek, megtermelték a javaikat, a felesleget értékesítették, írja a sonline.hu.
Az elmúlt húsz-harminc évben ez megszűnt, ezért kell újra tanítani az embereket, hogy felismerjék, micsoda kincseket rejtenek ezek a kis települések. – Két éve a START munkaprogram során kertészetet létesítettünk, ahol húsz közfoglalkoztatott dolgozott, ezt szeretnénk most továbbfejleszteni, amihez már megtettük az első lépéseket – mondta Csík László polgármester. – Azt tapasztaltuk, hogy a programban tevékenykedők lelkesen, odaadóan végezték a munkájukat, és párhuzamosan a saját kertjükben is elkezdtek zöldséget termelni. Ezen felbuzdulva, palántával láttuk el őket, miközben egyre többen kapcsolódtak be a programba.
Az önkormányzat több mint egy hektáron termelt különböző zöldségféléket a sárgarépától kezdve a paprikán, paradicsomon keresztül, a több féle káposztán át a cukorborsóig. A kertet azóta újból hasznosították. Ehhez a veteményeshez jött hozzá egy hektár burgonyaterület, amit időközben plusz egy hektárral bővítettek. Itt azonban nem állt meg a mezőgazdasági fejlesztés: tavasszal az önkormányzat pályázott tíz sertés vásárlására, amelyeknek a faluban vásárolt egy ingatlant, ahol kiváló minőségű sertésól található. Az idén ide kerül még két anyakoca, és elkezdődik a malacnevelés is.
A terület azonban alkalmas további bővítésre: az itt lévő bontásanyagból építkeznek tovább, és kétszáz darab baromfit vásárolnak, amelyeket szabadtartásban látnak majd el. 2014-ben két hektár újabb terület is kapcsolódik a korábbiakhoz: itt kukoricatermelés a tervezet, ami a sertések és csirkék takarmányozására szolgál. De itt még mindig nincs vége az értékteremtő munkának: az önkormányzat vásárolt egy zártkerti ingatlant, villamos energia és vízlehetőséggel, egy hektáros zártkerttel. Szakértőkkel egyeztetve ültetnek ide direkt termő almát, a termést a Kaposváron üzembe helyezendő gyümölcsléüzembe szállítják, illetve a helyi gyerekek étkeztetésére fordítják.
– Önerőből összesen kétmillió forintot áldoztunk az elképzeléseinkre a tavalyi évben – fűzi hozzá a település első embere. – Keressük a további bővítési lehetőségeket, így azokat az ingatlantulajdonosokat, akik nem művelik a területüket felszólítjuk, hogy tegyék azt, és ha ezt nem szeretnék, akkor egy bérleti szerződés keretében átadhatják művelésre az önkormányzatnak.
A termelés mára annyira megnőtt és sokrétűvé vált, hogy szükséges a szövetkezetté válás a termékek piacra juttatásához. Ennek létrehozásáról januárban dönthet Csokonyavisonta képviselő-testülete.
Az idei tervek közt szerepel egy erőgép és technikai felszereltség pályázata is, hogy a már meglévő kiskerteket alkalmassá tegyék a művelésre a családok számára.
Csík László szerint a felsoroltak alapján egy nagyobb, 40-50 fős létszámot is tudnak majd egész éven át foglalkoztatni. Azt mondja, ez egy olyan irány, amire van érdeklődés, és az önkormányzat úgy érzi, kötelessége ebben közreműködni.

2014. január 28., kedd

A megtartó erőt jelenthetnék a közbirtokosságok

 2014. január 27. Daczó Dénes
Történészként kapta a megbízást, hogy tanulmányozza és írja meg a székely közbirtokosságok történetét. Garda Dezső – ideig-óráig – a politikai kényszerzubbonyt is magára öltötte azért, hogy megküzdjön az egykori közösségi erdős területek visszaszolgáltatásáért. Utálta a politikát – állítja, azonban addig harcolt, amíg sikerült visszaszerezni a közbirtokossági vagyont, aztán a magánerdészetek meg­alakulását is „kiverekedték”. Meglátása szerint a román pártgépezet soha nem fogadta el, mégis sikerült megtalálnia azokat a politikai partnereket, akikkel közös volt a cél: az erdők visszaszolgáltatása. Az egy évtizeddel ezelőtt újraalakult közbirtokossá­gokról, az ezt megelőző politikai játszmákról, küzdelmekről Garda Dezső egykori RMDSZ-es parlamenti képviselővel beszélgettünk.
– Több könyvet is kiadott, amelyek a közbirtokosságok történetével foglalkoznak. A múlt feltárása mellett a közelmúlt politikai csatározásainak néhány kulisszatitkát is a nagyközönség elé tárta. Hogyan is kezdett a közbirtokosságokkal foglalkozni?
– Gyakorlatilag az egész közbirtokosság onnan indult, ahogy a könyvem előszavában is írom (Székely Közbirtokosság – a szerk.), hogy egy svédországi magyar keresett egy történészt, aki megírja a székely közbirtokosságok történetét. Több szál vezetett hozzám, így engem kértek fel a svédországi magyar közösség nevében. A néhai Pálfi Csaba hozott nekem ezer márkát a kutatásokra.
– Mikor döntötte el, hogy a kutatásokon túl a közösségi erdők visszaszerzésével is próbálkozni fog?
– Meg kell hogy mondjam őszintén, én a politikát utáltam! Nagyon nem szerettem, de én hittem az 1989 decemberének végén megalakult RMDSZ-ben, és azt gondoltam, hogy valami más lesz. Amikor bejöttek az RMDSZ-be mindenfajta ügyeskedő emberek, otthagytam – talán 1991 májusában. Akkor azt mondtam, politikával többet nem foglalkozom. Néhányan innen Gyergyószentmiklósról újra felkértek, hogy vállaljam el a képviselői jelöltséget. Ötödikként kerültem fel az RMDSZ Hargita megyei képviselőjelölti listájára, így szereztem mandátumot. Megbízásomat a közbirtokosság ügyének megvalósításáért vállaltam. Ennek a szellemében próbáltam tevékenykedni, annak ellenére, hogy a tanügyi bizottságban voltam. Több plénum előtti felszólalás után Vasile Lupu megkeresett és kérte, hogy lehetőleg menjek a mezőgazdasági-erdészeti bizottságba, mert az erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvényt ő napirendre akarja tűzetni 1999-ben. Ezt jeleztem az RMDSZ vezetőségének, és jóváhagyást kaptam.
– Könyvében már kifejtette, hogy nemcsak az ellentáborból kerültek ki ellenlábasok…
– Hamar felismertem, hogy az erdővisszaadást azok akadályozzák, akik tulajdonképpen az állami monopólium megtartását szorgalmazták. Kullancscégeket hoztak létre, és ezekkel lopták is az erdőt. Negyventonnás kocsikkal szállították a fát. Hihetetlen törvénytelenségeket fedeztem fel, és rájöttem annak a mozgatóerőnek a mechanizmusára, amelyik tulajdonképpen a visszaszolgáltatást akadályozza. Ezt nyíltan ki is mondtam a parlamenti beszédeimben, amivel nagyon sok rossz pontot szereztem. De nem ez érdekelt! A lényeg az volt, hogy 1999-ben megszavazták a törvényt. Ez Vasile Lupu érdeme.
– Segítették politikai tevékenységét a kutatások? Túllátott esetleg néha még az erdőn is?
– Sok anyagot felkutattam a közbirtokosságok működéséről. Ismertem a két világháború közötti vitákat a közbirtokosságok keretén belül. Ezért olyan törvényt akartam, amely lehetővé teszi, hogy a jövedelem a tagságé maradjon, és elkerülhetők legyenek azok a belső harcok, amelyek a közbirtokosságok történetében léteztek.
Az én törvényjavaslatomat az RMDSZ nem támogatta, ezért próbáltam rávenni Vasile Luput, hogy közösen nyújtsunk be javaslatot, de Lupura rászólt a parasztpárt (PNTCD). Akkor egy másik parasztpárti képviselőt találtam, akit hivatalosan elfogadtak, hogy legyen a társkezdeményező. Abban biztos voltam, hogy az én nevem alatt nem tud átmenni a kezdeményezés. A legkellemetlenebb dolog, hogy épp az RMDSZ-esek fújták meg ezt, arra hivatkoztak, hogy létezik a 31/1990-es törvény, amely a különböző intézmények, társulások működését szabályozza. Amikor láttam, hogy nem megy át a tervezet, akkor megegyeztem Vasile Lupuval, hogy a törvénytervezetből négy-öt cikkelyt kiveszünk és átemelünk egy másik tervezetbe. A lényeg az volt, hogy legalább a visszaszolgáltatás történjen meg, és hogy az erdőjog ne legyen eladható.
– Nyomásgyakorlással is próbálkoztak, tüntetéseket is szerveztek. Kiben talált partnerekre?
– Visszagondolva könnyű dolog volt, de a bizottságban nagyon meg kellett küzdeni. A Szociáldemokrata Pártot képviselő Marian Ionescu volt az egyik kiemelkedő egyéniség, aki védte a Hargita megyei törvénytelen kitermelőket is, így a törvény átvitelének a megakadályozására törekedett. Sajnos nagyon magas szintű politikusok voltak benne. Vasile Lupu és Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök részéről éreztem azt, hogy ők akarnak valamit csinálni, de a többiek...
Emlékszem, 1998-ban mentünk Bukarestbe tüntetni az erdők visszaadásáért, de rá kellett jönnöm arra, hogy a magyaroknak a közbirtokossági erdők visszaszerzésében semmi esélyük nincs. Akkor a román közösségeket céloztam meg, mert rendkívül sokan jöttek erdős kérdésekben panaszaikkal Vasile Lupuhoz. Neki sosem volt ideje, így mindig rám bízta azokat, nekem meg bővült a kapcsolatrendszerem. Több tüntetést szerveztünk Bukarestben, én behoztam őket a parlamentbe, nyilvános sajtótájékoztatót tartottunk. Amikor a máramarosiak, a mócvidékiek álltak ki az erdők visszaadásáért, akkor az egészen másképp hangzott, mint amikor mi székelyföldiek követeltük a visszaszolgáltatást. Nagyon hosszú küzdelem volt. Amikor már átment volna a törvény a bizottságon, és már nem tudták megakadályozni 1997-ben, akkor épp a magyar erdészek tiltakoztak a legjobban. Innen Hargita megyéből volt a legerősebb csapat, amelyik a szenátus előtt tüntetett. Szerintem a magyar politikusok összejátszása volt, de ezt nem merem kijelenteni, mert nincs bizonyítékom.
A tiltakozás miatt a törvény elfogadása előtt a Demokrata Párt koalíciós egyeztetéseket kért a pártelnököktől és Emil Constantinescu államelnöktől. Személyeskedésekre, durva vitákra került sor. Az RMDSZ-gyűléseken nagyon erős felszólalások voltak azért, ahogy én a koalíciós partnerekhez viszonyulok, hogy nem tartom be a szabályzatot, nem viselkedem tanult ember módjára.
A liberálisok sosem voltak mellettünk, ezt tudni kell. De akármennyire durva is voltam, a pártok közötti egyeztetéseken sikerült kiegyezni abban, hogy a 10 hektáros határt szüntessék meg a visszaszolgáltatásoknál a közbirtokosságok esetében, és adják vissza az egész területet, amivel rendelkeztek. A törvény kidolgozásánál nagyon sokat segítettek az én tanulmányaim a közbirtokosságokkal kapcsolatban. Bekerült a törvénybe az is – amiről nem tudott a nemzeti egységpárt és a többi román pártok képviselői sem –, hogy a 21-es földtörvény végrehajtása utáni állapotot ismerjék el. Ez azért volt jelentős, mert ez még az erdős területek legalább negyven százalékát jelentette.
– Jó tíz évvel ezelőtt az erdők visszaszolgáltatása még a nemzetbiztonságot veszélyeztette a politikai retorika szerint.
– Úgy tűnt, hogy minden simán fog menni, de itt Hargita megyében is megkezdődött az akadályoztatás. Főleg országos szinten mondták azt, hogy az erdők visszaadása a román nemzetbiztonságot veszélyezteti, és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák. Nagyon sokat interpelláltam. Aztán vita született abból, hogy ki mit tett az ügy érdekében. Később a csata utáni hősök is megjelentek, de csak a sajtótájékoztatókon meg a nyilatkozatokban. De nem is az a lényeg, hogy ki mit nyilatkozik, ki hogyan adja el magát, hanem az, hogy megvalósult!
– Miért tartotta fontosnak ennek a közösségi vagyonnak a visszaszerzését?
– A két világháború között a magyar pártot nagyon sokat segítették a közbirtokosságok. Azt gondoltam, hogy a magyarság fennmaradását, szerveződését is anyagilag fogják tudni támogatni.
– Az induláskor nem állt rendelkezésre semmilyen tőke a közbirtokosságok megszervezéséhez. Kiktől reméltek támogatást?
– Mindenhova elmentem segítséget kérni, hogy az elinduláshoz pénzt kapjanak. Németh Zsolt (a Magyar Külügyminisztérium politikai, majd parlamenti államtitkára – a szerk.) megígérte, hogy támogatnak, de végül is elmaradt. Székelyföldön járt Torgyán József akkori magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az ő segítségét is kértem. Nyilvánosan azt válaszolta, hogy kollektív gazdaságokat nem támogat. Szabó János akkori magyar honvédelmi miniszterhez is fordultam, mert tudtam, hogy a magyar hadseregnek mozgó gatterei vannak, amiket kiselejteztek. Amikor megtudták, hogy nekünk, a közbirtokosságoknak szükségünk volna azokra az eszközökre, hogy így elinduljon a termelés, csillagászati árakat kértek érte.
A közbirtokosságok megalakulásakor két unió jött létre: az egyik a Libán Unió, amely a zetelaki, az Udvarhely nyugati térségében lévő közbirtokosságokat és a gyergyói közbirtokossá­gok egy részét foglalta magában. A másik a Csíki Unió. Az elképzelésünk az volt, hogy az uniók által támogatásokat kaphatunk, pályázhatunk. A támogatást az első Orbán-kormány is megígérte, arra hivatkozva, hogy nem tudnak egyéneknek segíteni, de unióknak igen. Hihetetlen volt a magyar politikum hozzáállása.
– A parlamenti csatánál is keményebbnek bizonyult a törvény alkalmazása? Mennyire volt fájdalmas az állami monopólium megtörése az akkori rendszer haszonélvezőinek?
– Az állami egyedáruság sem akarta kiadni a kezéből a monopóliumot, az erdőket. Mi pedig kidolgoztuk a magánerdészetek létrehozásának elvét, és jó páran nekiálltunk ezért küzdeni. Miután már harmincadszor utasították vissza a kezdeményezéseket, kénytelen voltam Verestóy Attila szenátorhoz fordulni, hogy támogasson, és próbáljon segíteni, mert ez az RMDSZ ügye is. Érdekes módon nem utasított vissza, és az ügy mellé állt. Valószínű, hogy nélküle nem tudtuk volna ezt elérni. A román gépezet őt elfogadta, engem nem. 
A lényeg az volt, hogy a magánerdészeteket óriási küzdelem árán végül 2002 áprilisában sikerült létrehozni. Nem akarták visszaadni azoknak a közbirtokosságoknak az erdőit, amelyek a magánerdészeteket választották. Hargita megye nagy részében ilyenek voltak. Végül aztán sikerült létrehoznunk egy miniszteri ellenőrző csoportot, amelynek az erdők visszaadásában kellett segédkeznie. Életem legnagyobb tragédiája az volt – és ezt nagyon fájó szívvel mondom –, hogy 1999-ben, amikor a törvényen dolgoztunk, mindent elkövettünk azért, hogy ne Bukarest adja vissza az erdőket, hanem a helyi földosztó bizottságok. Végül csak Bukarest kellett visszaszolgáltassa, mert itt helyben nem akarták visszaadni. Itt voltak ellenségeskedések, megaláztatások. Gyergyószentmiklóson eltűntek a halotti bizonyítványok, a házassági és egyéb igazoló okiratok, amelyek a jogosultságot jelentették. De ugyanígy más helyeken is.
Egy másik fejezet az volt, amikor a tulajdon-visszaszolgáltatásokat próbáltam ellenőriztetni. Három nagy ellenőrzést vezettem, és rájöttem arra, hogy 2003-ban a birtokba helyezéseket szabálytalanul tették, mert aláírták a tulajdonosok helyett. Gyergyószárhegyen öt olyan eset történt, hogy a jogtulajdonos meghalt 1998-ban, de 2003-ban mégis aláírta. 
Tény, hogy az egész Gyergyói-medencében káosz van a visszaadásokkal. Három jelentésem született a témában, és emiatt a politikából félreállítottak. Bizonyítékaim vannak, hogy nem azok a tulajdonosok, akik vissza kellett volna kapják a közbirtokossági erdőket. Olyanok kapták meg, akik erre nem jogosultak. Ahelyett, hogy diplomáciával tárgyaltak volna az egyes visszaadásokról, Gyergyóban épp ellenkezőleg tették, abszolút mereven közelítették meg, és nem a közösség érdekeit képviselték.
Az első megbotránkoztatás akkor ért, amikor Ditróban egy közbirtokossági gyűlésen nagyon nehezen lehetett az új vezetőséget megválasztatni. Az egyik közbirtokossági elnökjelölt azt mondta, csak akkor vállalja, ha 400 euró havi fizetést kap – ami abban az időben nagyon nagy pénz volt. Itt éreztem, hogy valami nincs a helyén, a régi közbirtokossági elnökök ingyen végezték ugyanezt a munkát a közösségért, nem pedig a pénzért. Utána kiderült, hogy mindenki pénzért megy a közbirtokosságok vezetőségébe, és most az a módszer alakult ki, hogy kapnak műfát, éppen olyan mértékben, ahogy az állami erdészetnél dolgozó erdészek, ami szintén tulajdonképpen törvénytelen.
A másik, ami szintén elkeserít a közbirtokosságok működésénél, az, ahogy az embereket rábeszélik arra, ne menjenek el a gyűlésekre, mert a döntéseik úgysem érvényesek. Szövetségeket hoznak létre már a gyűlés előtt, hogy hány szavazattal tudnak átvinni egy-egy döntést, és ezzel a rendes tagokat olyan állapotba hozzák, hogy a véleményük, a döntésük nem jelent semmit.
– Egy évtized után hogyan látja az erdők visszaszolgáltatásáért folytatott harcot?
– Tíz év távlatából borzasztó nehéz ezt a kérdést megközelíteni. Nem látom azt a pozitívumot, amit vártam volna a közbirtokosságoktól, hogy ez a megtartó erőt jelentse. Sok helyen egy nagyon szűk réteg kezében összpontosul. De nem szeretnék általánosítani, mert azért van arra is példa, hogy nagyon becsületesen vezetik a közbirtokosságokat. Elterjedt gondolkodás viszont, hogy saját meggazdagodást szolgál, nem pedig a közösség fennmaradását. Vannak vidékek, ahol a helyi polgármesteri hivatalok igyekeznek mindenre felhasználni a közbirtokosságokat, például önrészek kifizetésére, ami szintén nem törvényes. Bizonyos mértékben kell igényelni a támogatásukat a közösség ügyeinek megoldásában, de nem kellene mindent a közbirtokosságoknak megoldaniuk.
A magánerdészettel kapcsolatos törvénykezések, az erdőgazdálkodási törvény kapcsán szakemberekkel konzultáltam, közösen mentünk fel Bukarestbe, közösen egyeztettünk a szociáldemokratákkal, hogy sikeresen létre tudjuk hozni.
Ha elfogadták volna, ha becsületesen betartották volna az általunk megfogalmazott törvényeket – arra gondolok, hogy az erdészet feleljen azért, ami a területén történik –, akkor biztos, hogy nem volna ennyi gazemberség és ennyi törvénytelenség, ami most napjainkban létezik.
A magánerdészetek megalakulása abban az időszakban óriási változást jelentett, hisz az állami monopóliumot sikerült szétzúzni a nép javára. Az országban szinte hetven százaléka magánerdészet lett. Nekünk nem hagyták jóvá az elsőt, a második, harmadik, negyedik erdészetet sem. Hargita megyében, azt hiszem, hogy öt-hat magánerdészet van.
Engem mindig azzal vádoltak, hogy magányos farkas vagyok, mert nem szerettem úgy közös munkát végezni, hogy közben egyedül elvégzem teendőimet, és az majd két név alatt megjelenik. A kommunizmusban is kényszerítettek, de nem vállaltam, inkább lemondtam a megjelentetésről. Ennyiben voltam én egyénieskedő. A másik, hogy ezt a küzdelmet nem egyedül végeztem, azért egy nagyon jó csapat volt körülöttem. A történész szemszögéből közelítettem meg a közbirtokosságokat. Számomra a székely középréteg hosszú távú fennmaradását jelentik a közbirtokosságok.

Közösségi mezőgazdálkodás

http://tudatosvasarlo.hu/csa?fb_action_ids=688506577867498&fb_action_types=og.likes&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582
Európában egyre inkább erősödik a közösségi mezőgazdálkodás mozgalma: gazdálkodók és vásárlóik alkotnak közösséget, hogy így segítsék egymást. A hosszú távú elköteleződésért cserébe a termelők biztos megélhetést, a fogyasztók pedig megbízható helyről származó, jó minőségű élelmiszert kapnak. 
A Tudatos Vásárlók Egyesülete és a svájci Agridea közös programjának célja, hogy bővítse a lakosság ismereteit a közösség által támogatott mezőgazdasággal (CSA) és a bevásárló közösségekkel kapcsolatban, és segítse ezek elterjedését Magyarországon és Svájcban. A projekt keretében gyakorlati tanácsot nyújtunk a termelőknek és a fogyasztóknak, hogyan hozzanak létre CSA-t vagy bevásárló közösséget, és segítjük őket, hogy kapcsolatba lépjenek helyi termelőkkel és fogyasztókkal.
A CSA-k és a bevásárló közösségek a gyakorlatba ültetik át a fenntartható élelmiszerfogyasztás alapelveit. Mivel környezetkímélő technológiát alkalmaznak, a fogyasztók jó minőségű, egészséges, helyi élelmiszerhez jutnak, így csökken a környezetterhelésük. A helyi élelmiszerellátó rendszerek egyúttal támogatják a helyi kisközösségek kialakulását, erősítik a kis gazdaságokat, és segítik a vidéki térség fennmaradását.
Tervezett eredemények:
6 gyakorlati képzés és előadás Magyarországon gazdáknak és fogyasztóknak a közösségi mezőgazdaságról, dobozrendszerek létrehozásáról, működéséről (ld. az előadások helyszíne, programja lent) online és nyomtatott segédanyagok gazdáknak és fogyasztóknak.

2014. január 27., hétfő

Kárpát-medemcei Arany minősítés!

Azt szokták mondani a jó italhoz nem kell cégér... De jó ha az ember ilyen oklevelet tarhat a kezében, mint ahogy a Fenyőfalvi Zoltán barátunk is aki a VI.Keceli Pálinkaünnepen  Arany minősítést sikerült elérnie! Gratulálunk neki és további sikereket kivánunk! (Erdélyi Hangya)

2014. január 26., vasárnap

Új pálos szerzetesház megáldása Hargitafürdőn

Szerző: Rezső atya  2014. január 10.
Balla Barnabás atyát és Szűcs Imre testvért Bátor Botond tartományfőnök atya Erdélybe helyezte, a hargitafürdői kolostoralapítás előkészítésére. Az ünnepélyes kolostoralapításra január 26-án fog sor kerülni Hargitafürdőn. - olvashatjuk a Pálos Rend honlapján megjelent friss hírekben.
Új pálos szerzetesház megáldása Hargitafürdőn 2014. január 26-án
Forgatókönyv
- 9 órakor: Gyülekezés a templomban és a templom előtti téren.
- Az érsek úr, püspök úr és a papság a szerzetesház (plébánia) épületében gyűlik össze.
- 9,15-kor rózsafüzér imádság a templomban.
- 9.55-kor feláll az asszisztencia a külső, bejárati teraszon a kereszt és a pálos címer előtt, ahol már elő van készítve a hangosítás.
- 10 órakor elkezdődik az új szerzetesház megáldása az Áldások Könyve alapján (212.oldal) Az 522.-tól kezdődően egészen az 525.-ig bezárolag a szertartáskönyv szerint.
A szentírási szakaszok kimaradnak, a szertartás folytatódik az 531. ponttól szenteltvíz hintéssel és rövid énekkel(534.pont), majd az 535-ös befejező résszel zárul.
- Ezután énekszó mellett kereszt alatt elindulunk a templom felé a kis székelykapuhoz, belép a templomkertbe és majd a templomba, ahol a szentmise kezdődik
a liturgikus időnek megfelelő, évközi 3. vasárnap szentmiséjével.
- A templom szentélyében lesz a papság.
A ministránsok a szentélylépcsőn foglalnak helyet.
A kis kórus a karzaton foglal helyet.
- A templom padjaiban elől a meghívott vendégek lesznek.
- Az áldoztatásig nincs különösebb változás. Az áldoztatás külön kijelölt helyeken, mind a templomban, mind pedig kívül. (A templombanközépen és hátul, ahová a pap körbe megy majd.
Kívül pedig a templom előtt illetve ha szükséges a külső úton is legyen áldoztatás.)
- Az áldozás utáni könyörgést követően köszöntők hangzanak el, majd jön azáldás.
Áldás után himnuszok (pápai, magyar és székely himnusz), majd kivonulási ének. Az első versszak alatt az asszisztencia áll, míg a segítők utat készítenek a kivonuláshoz.
Ezzel a szertartás befejeződik.
Szeretettel várjuk a paptestvéreket és a híveket a kolostor megáldására.

Táborhegy – Hargitafürdői Plébánia

Uram, jó nekünk itt lenni! (Mt 17,4)



Kedves látogatónk,

szeretettel köszöntünk közösségi házunk oldalán! Amiért fontosnak látjuk, hogy tudj erről a házról:
e ház nem kereskedelmi jellegű, hanem lelkigyakorlatok, kurzusok, keresztény táborok – röviden Isten országa építése – céljából jött létre.
amennyiben ilyen célú tevékenységet szeretnél egy szép helyen, kissé elcsendesedve, akkor jó helyen keresel.
ha túrázásokkal, mofettázással és télen a téli sportok beiktatásával akarsz programokat, újra csak jó helyen kopogtatsz.
A ház a csíkszeredai Szent Kereszt Plébániához tartozik. Érdeklődni tehát náluk kell vagy a következő telefonszámon irodaidőben (hétfőtől péntekig 8-16 óra között): +40-745-940-177 (Sárig Anna-Mária).
Néhány infó, majd fotó a házról
40 férőhelyes a ház. Szobabeosztás: 3, 2 , 5, 6, 6, 11, 4+3 fő/szoba. Az 5, 6, 11-es szobáknak saját fürdőjük van, míg a többinek közös fürdő.
Van saját konyhája és ebédlője. Az étkezést meg lehet oldani 3 módon: önellátás, rendelés a panzióktól, vagy szakácsnő igénylés.
Van egy kis előadóterme.
A hozzáépített “templom”, mely padlófűtéssel van ellátva, előadónak is használható. Liturgikus célokra a fatemplomot használjuk.
Szeretettel várunk és látunk Táborhegyen – igazi táborhegyi élményben és tapasztalatban legyen részed!

2014. január 25., szombat

A mangalicatenyésztés a sertésstratégia fontos eleme

2014.01.25 
A mangalica az országimázs része, és tenyésztése fontos eleme a sertésstratégiának, a kormány pedig kiemelten foglalkozik az őshonos állatfajták és azok genetikai állományának megőrzésével - mondta Feldman Zsolt a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára a Kárpát-medencei Mangalicatenyésztők első találkozóján pénteken Budapesten.
A VM tájékoztatása szerint a helyettes államtitkár beszámolt arról, hogy a mangalicatartók számára a génmegőrzési tevékenység támogatására az elmúlt három évben összesen 400 millió forintot fizetett ki a tárca, és további 130 millió forintot biztosít tenyésztési célprogramok megvalósítására. A mangalica eredetigazolási és minőségbiztosítási programra, valamint a mangalicatermékek fejlesztésének és népszerűsítésének támogatására a szaktárca szerződést kötött a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületével - tette hozzá Feldman Zsolt. 
A helyettes államtitkár megerősítette, a kormány minden támogatást megad a Kárpát-medencei gazdaszervezetek összefogásához, kapcsolatrendszerük, közös tudásbázisuk fejlesztéséhez. Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke arról beszélt, hogy a "fair trade" mozgalommá alakult mangalicatenyésztésben már sikerült összhangba hozni a legkisebb állattartók és a nagy tenyésztők érdekeit. Elsődleges cél, hogy a mangalica továbbra is magyar termékként jelenjen meg a nemzetközi piacokon - szögezte le. A most létrejött Kárpát-medencei Mangalicatenyésztők Tagozatának alapító tagjai vállalták, hogy a következőkben évente megszervezik a Kárpát-medencei Mangalicatenyésztők Találkozóját. (MTI)


2014. január 23., csütörtök

Az EU-s méhek döglenek, a magyarok nem

Az Európai Unió élelmiszerbiztonsági szerve felfüggesztené a neonikotinoidos hatóanyagú rovarölőszerek használatát, ami komoly hátrányba hozhatja a magyar mezőgazdaság egy részét. A gyanú szerint a vegyszercsoport áll a méhpusztulások mögött, de a hazai szakemberek egy része szerint itthon nem igazolhatók a külföldi tapasztalatok. Hivatalos vizsgálat még nem volt, de ha a kormányzat nem igyekszik, idén már nem is lehet majd elkezdeni őket.
Ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek is csak négy éve marad, szól az Einsteinnek tulajdonított világvége-jóslat. A méhpusztulás létező jelenség, de nem igazán tudták, mi áll az elnéptelenedés szindrómának is nevezett események hátterében.
Az angolul beszédesebb elnevezésű, colony collapse disorder (CCD), vagyis családösszeomlás kórkép gyanúsítottjai között korábban is előkelő helyen szerepeltek a különböző növényvédő szerek, most azonban az Európai Unió egyes élelmiszer-biztonsági és növényvédelmi szakemberei úgy gondolják, hogy valóban a mezőgazdasági kemikáliák ölhetik a méheket.
Fotó: Varga György

A baj csak az, hogy a kiemelten kezelt, úgynevezett neonikotinoid (NNi) hatóanyagú szerek a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb irányvonalát adó, csávázott vetőmagtermelés alapjául is szolgálnak. Így érthető módon a hazai szakemberek nem állnak be az NNi-szerek használati engedélyét felfüggesztő uniós javaslat mögé mindaddig, amíg a hivatalos vizsgálatok be nem bizonyítják, hogy a méhekre valóban hatással van az egyébként extrahatékony rovarölő szer.
Ősi eljárás, modern hatóanyag
A probléma megismeréséhez, érdemes megnézni, mi is a vetőmagcsávázás. Végletesen leegyszerűsítve arról van szó, hogy a vetőmagot vegyszeres oldatba áztatják, és a felületére tapadt méreg lesz az, ami a vetés után és a csírázás közben megvédi a növényt a kártevőktől. A csávázás több száz éves megoldás, de a világszerte használt, neonikotinoid típusú vegyszereket csak a nyolcvanas-kilencvenes években fejlesztették ki. A neonikotinoid hatóanyagok előnye, hogy hatásmechanizmusuk főleg a rovarok esetében működik jól, az emlősökre kevésbé hat, mint a korábban alkalmazott szerves foszfátvegyületeket tartalmazó növényvédő szerek.
Az eddig elfogadott nézetek szerint a csávázás azért jó, mert csak a magot és a csíranövényt védi, a virágban és a termésben már nem jelenik meg. A magyar szakértők is erre hivatkoznak, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) nekünk elküldött válaszában például egyenesen külső megoldásnak nevezi a csávázást, ellentétben például a hazánkban tiltott génmódosítással. Az EU és a Greenpeace szerint azonban itt lenne az ideje alaposan megvizsgálni, hogy valóban nem jut-e annyi méreg a csávázott vetőmagból a virágporba, hogy az problémát okozzon a méheknek.
A Greenpeace, illetve az általuk példának hozott, tudományos igényességgel megírt, a peer review rendszerben is helytálló kutatási eredmények szerint például jut. „Több olyan külföldi vizsgálat is van, ami szerint a hatóanyag bejut a növények nedvkeringésébe, majd a virágporba is”, mondja Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője. Simon szerint egy-egy magon annyi méreg van, ami százezer méh elpusztítására is elég lenne, így már a vetés közbeni kiporzás is nagy veszélyeket rejt magában, de a kifejlett növény virágporában is elég anyag van még ahhoz, hogy megmérgezze a méheket.
Az ilyen, szubletális hatásnak hívott mérgezéses tünetek valóban egybevágnak azzal, ami a méhkolóniák elnéptelenedésekor tapasztalható. A CCD esetében a kirajzó méhek nem térnek vissza a kaptárba. A gyanú és egyes kísérletek szerint a neonikotinoiddal mérgezett méhek tanulási képességei visszaesnek, sőt a már korábban megtanult viselkedésmintákat sem képesek újra alkalmazni.
Egy brit kísérletben kiderült, hogy a növényvédő szer (és a méhészetek legnagyobb ellensége, a varroa-atka ellen használt szer) erősen hat a méhek agytevékenységére. Az így megmérgezett méhek képességeinek csökkenését figyelték meg, az állatok sok esetben a virágpor gyűjtéséhez szükséges alapfunkciókat is elvesztették.
A laborban igen, az életben nem mindenhol
A neonikotinoid típusú csávázószerek méhekre gyakorolt hatását laboratóriumi kísérletek igazolták. Ahhoz azonban, hogy a veszély életszerűségét felmérjük, úgynevezett szabadföldi vizsgálatokra van szükség. Természetes folyamataiban kell megfigyelni azokat a méheket, amelyek kapcslatba kerülnak a neonikotinoiddal csávázott vetőmaggal. Az EU az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szabadföldi kísérletekben szerzett tapasztalataira alapozva javasolja a használat felfüggesztését. Ezeknél ugyan nem sikerült egyértelműen bizonyítani az összefüggést, de a gyanú elég ahhoz, hogy egyes tagországok a végleges eredmények megszületéséig veszélyként tekintsenek a neonikotinoidokra. A magyar VM által alapul vett kísérletek azonban semmilyen mértékben nem mutatják ki a csávázószer veszélyeit, így a szakminiszter ellenzi a szerek betiltását (annak ellenére, hogy egyelőre ilyesmiről hivatalosan nincs szó). Ugyanakkor a VM fontosnak tartja további vizsgálatok elvégzését.
Csávázott zöldborsóFotó: Rosta Tibor

Az említett kísérleteket az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) végzi évek óta. Az úgynevezett környezetterhelési monitoring vizsgálatok és az OMME honlapjára kitett összefoglalókalapján „egyértelműen látszik, hogy üzemi szinten nem jelentkeztek azok a tünetek, amelyekről a nemzetközi szakirodalom megemlékezik”. A következtetések szerint ennek elsődleges oka lehet az is, hogy a hazai termelők betartják a növényvédelmi szerre vonatkozó előírásokat, illetve hogy az egyes országokban a különböző szerekre más-más szabályozás vonatkozik.
Az OMME eredményei szerint nem egyértelmű, hogy a neonikotinoid honnan kerül a méhekhez. Ahogy az a részletes jelentésből kiderül, ilyen hatóanyagot nemcsak csávázó-, de permetezőszerben is használnak, és ez utóbbiak valóban veszélyesek, ha nem legalább egy héttel a virágzás előtt használják őket, vagy ha nappal, a méhek rajzásával egy időben permeteznek velük. Ahhoz azonban, hogy a csávázásnál használt szerek maradványait megtaláljuk, olyan, extraérzékeny berendezésre van szükség, amiből kettő van az országban. „Sokszor hónapokat kell várni az eredményekre” – szól a jelentés, ami finom utalás arra, hogy a neonikotinoid hatóanyagokkal kapcsolatos további vizsgálatok már túl nagy terhet rónak a méhészszervezetre.
Szándék van, célpont van, pénz még nincs
Az OMME is azt az álláspontot képviseli, hogy további vizsgálatokra van szükség, mert ők sem értik, mi lehet az oka a hazai és a külföldi eredmények közti nagy eltérésnek. Egy brit kutatás például a magyar vizsgálatoktól függetlenül is a hazai eredményekkel megegyező tapasztalatokat írt le (PDF). A brit szakemberek is azt emelték ki, hogy a laborkörülmények igazolják ugyan a csávázószerek durván káros hatásait, de a szabadföldi vizsgálatok nem mutatják ugyanezeket az arányokat.
Érdekes fordulat azonban, hogy Székács András professzor, a Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI) főigazgatója szerint itthon még előttünk áll a nemzetközi szinten, tudományos szempontból is támadhatatlan vizsgálatok elvégzése, és nem tud arról, hogy folynának szisztematikus kutatások a témában.
A szakember, bár nem ismeri az OMME vizsgálatait, a végső döntést csak olyan vizsgálatok eredményeire alapozná, amelyek részletesen feltárják a neonikotinoidok megjelenését, lebomlását és eloszlását az érintett növényekben, valamint a méhek kitettségét e szermaradékoknak. Abban egyetért a méhészszervezettel, hogy a kutatásnak elsősorban állami feladatnak kell lennie (bár a költségek egy része áthárítható lehetne a növényvédőszer-cégekre), ezt főleg a vizsgálatok összetettsége és erőforrásigénye indokolja. Azt azonban ő is kiemeli, hogy egyelőre szó sincs arról, hogy az EU betiltaná a hazai termelésben fontos szerepet betöltő hatóanyagokat.
„Egy kétéves türelmi időszakról van szó, ami alatt az EFSA ajánlása szerint fel kellene függeszteni a veszélyesnek gondolt anyagok használatát, de ennek végrehajtását a tagországok maguk döntik el” – mondja Székács. „Ha időközben bebizonyosodik a gyanú, akkor lehet szó a tiltásról. Az persze kérdés, hogy mi a jó megközelítés: tovább használni valamit, ami mérgező lehet, vagy betiltani valamit, amiről nem tudjuk pontosan, hogy az adott alkalmazás káros-e.”
Súlyos gazdasági érdekek
A KÉKI főigazgatója szerint sem egyszerű a helyzet, hiszen súlyos gazdasági érdekek állnak szemben egy mellékhatás éppen igazolás alatt álló gyanújával. Mint mondja, az egyik középutas megoldás az lehetne, hogy a türelmi időszak alatt a termelők felfüggesztenék a legdurvább hatású neonikotinoid típusú szerek használatát, például a Greenpeace által is kifogásolt, itthon leginkább elterjedt imidaklopridot, és átmenetileg a hasonlóan hatékony, de méhekre kevesbé toxikus, szintén neonikotinoid hatóanyagú termékeket alkalmaznának. Székács szerint a vetésforgó alkalmazása is hatásos lehet egyes rovarkártevők ellen. „Minden olyan megoldás jó, ami növeli a biodiverzitást, ráadásul vegyszereket sem alkalmaz. Ezek egy része azonban csak hosszú távon hoz hasznot, így az évről évre tervező gazdaságokban nehéz őket alkalmazni.”

Fotó: Rosta Tibor

Az Székács szerint is kérdés, hogy mekkora szerepe van az egyes országok mezőgazdaságai és tájjellegei közti különbségeknek. „Tény, hogy térségünk, a Pannon Bioföldrajzi Régió biodiverzitása nagyobb sok nyugati országénál, ez magyarázhatja, hogy nálunk miért lehetnek kevésbé érintettek a méhek”, mondja a szakember, és ez egybevág az OMME és a brit kutatás tapasztalataival. Ez utóbbiban például az is kiderült, hogy a méhek nem egy helyről szedik össze a virágport, a kísérletnél használt, csávázott forrás például csak az összegyűjtött virágpormennyiség negyedét tette ki. „Könnyen lehet azonban, hogy nem egy konkrét ok, hanem egy több összetevős folyamat áll a méhpusztulás hátterében”, mondja Székács, aki nem zárná ki, hogy a neonikotinoidok szerepet játszhatnak a méhek immunrendszerének gyengülésében.
A szakember szerint a vizsgálatok elvégzésének szükségességével a vita minden szereplője és a kormányzat is tisztában van, azonban ahhoz, hogy ne veszítsünk el a rendelkezésre álló két évből egyet, gyors kormányzati döntésekre és a szakértők csapatmunkájára lenne szükség. A csávázott vetőmagokkal kapcsolatos kísérletek megkezdését ugyanis a hamarosan induló vetési időszakhoz kellene igazítani. Az sem ártana, ha a kísérleteket méhészek részvételével terveznék, ugyanis előfordulhat, hogy bár a méhek elméletileg rászállhatnának a neonikotinoidokkal kezelt növényekre, nem teszik, mert épp egy másik, biztosan nem csávázott növény virágaival, például az akácéval vannak elfoglalva.
Székács a beszélgetés közben ugyanakkor azt is elmondta, hogy a hazai növényvédelmi szakma általában nem túl nyitott az új környezet- vagy biodiverzitás-védelmi eredmények tudomásul vételére. „Az atrazin hatóanyagú szereket 2004-ben tiltotta be az EU, de Magyarország akkor is kérvényezte, hogy tovább használhassuk e talajvizet szennyező növényvédőszer-hatóanyagot. Szintén nagy volt az ellenálás itthon a légi permetezés betiltása ellen, mert a magyar szakemberek jó része szerint itthon nélkülözhetetlen kijuttatási eljárásról van szó. Az EU más tagországaiban, például Olaszországban nem okozott megoldhatatlan gondot az említett hatóanyag vagy technológia tiltása. Ugyanez látszik most a neonikotinoidok esetében is” – foglalja össze a hazai viszonyokat Székács.
És valóban: a Növényvédelmi Bizottság a 2013. február 18-ai ülésének jegyzőkönyve szerint (PDF) nemcsak a további kísérletek elvégzését tartja fontosnak, de azt is, hogy hazánk fokozott hatósági ellenőrzés mellett már most 2016-ig tartó felmentést kérjen az Európai Bizottságtól.

Új utakon a vidékfejlesztés - Közösségi szinten Irányitott Helyi Fejlesztés (CLLD)

LEADER helyi fejlesztési megközelítés egy közösségi kezdeményezés, amelyet az Európai Bizottság indított el 1991-ben. Célja, hogy olyan módszert adjon az EU vidéki közösségeinek kezébe, amelynek segítségével helyi partnerek vonhatók be az adott térség jövőbeli fejlesztésébe. A LEADER-megközelítést nagy érdeklődéssel fogadták az EU-ban és azon túl, nemcsak a vidéki, hanem a városi és a tengerparti területeken egyaránt.
A LEADER első generációi különálló közösségi kezdeményezésként részesültek az uniós strukturális alapok támogatásában. A LEADER program a 2004-2006 közötti időszakban lépett „érett" szakaszba, és 2007 óta az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében történik társfinanszírozása.
Bár a LEADER az uniós intézmények és az összes kapcsolódó érdekelt teljes támogatását élvezi, mégis elismerték, hogy nem aknázta ki annak lehetőségét, hogy átfogóan integrálja a helyi igényeket és megoldásokat a helyi fejlesztési stratégiákba. 
Ezért annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a vidéki térségek számára a több ágazatra kiterjedő igények jobb figyelembe vételét, javasolták, hogy a jövőben a LEADER az EMVA égisze alatt folytatódjon, valamint legyen lehetősége arra, hogy megvalósíthassa az egyéb uniós alapok által is támogatott, több alapból finanszírozott helyi fejlesztési stratégiákat.
A több alapból finanszírozott LEADER-megközelítést „közösségi szinten irányított helyi fejlesztés" (CLLD) néven emlegetik. 
A 2014 és 2020 közötti időszakban a CLLD (LEADER) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott vidékfejlesztési programok kötelező része marad, míg opcionális részét alkotja majd az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) által nyújtott támogatásoknak. 
Az integrált helyi fejlesztési stratégiák és tevékenységek koherenciájának biztosítása érdekében, a „közös stratégiai keret" értelmében, közös szabályokat kell alkalmazni ezeknél az alapoknál.

Sokat fizet, aki nem ismeri az új rendet!


2014. JANUÁR 16. szerző: O. Horváth György
Az új esztendő a legnépesebb hobbit, a horgászatnak hódoló mintegy 300-350 ezer horgász számára új szabályokat is hozott. A sok vita és egyeztetés során kialakított rendelkezések elég bonyolultak, s minden érintett számára fontos, hogy ismerjék azokat. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen halat, mekkorát és mennyit tesz el a zsákmányból naponta a vízparton az ember.
Megjelent az új halászati és horgászati törvény végrehajtási rendelete, ami sok új szabályt jelent a horgászni indulóknak. Ennek alapján meghatározták, mely halak foghatók szabadon, egész évben mindenféle korlátozás nélkül, melyek védettek egész évben, s melyek azok, amelyekre úgynevezett fajlagos tilalmi időszak és a kifogható méretkorlátozás vonatkozik. E rendelet minden horgászra és minden halászra vonatkozik az országban. E korlátozásokat a horgászoknak és az állami halászjeggyel halászóknak kell betartaniuk, mivel a kereskedelmi céllal halászók által évente vagy naponta kifogható mennyiséget az adott vízterületre kiadott halászati engedélyekben szabályozzák. Természetesen a tógazdaságok, nem természetesen vizeken, hanem például halas tavakban gazdálkodó halászokra a fenti tilalmak, szigorítások nem vonatkoznak. Az egyes halgazdálkodási vízterületeken a halgazdálkodási hasznosító – általában a horgászegyesületek - a hatóság engedélyével vezethet be további korlátozásokat, vagy kérheti a most megalkotott korlátozások feloldását.
Halat zsákmányolni csak állami halászjeggyel vagy állami horgászjeggyel rendelkező személy számára szabad. Ez így volt régen is. Abban viszont sok a változás, hogy az így nyilvántartott horgász, halász egy adott vízterületen naponta mennyi és mekkora halat foghat ki, vihet haza. Általános szabály, hogy a darabszám-korlátozás alá tartozó őshonos halfajokból naponta fajonként 3 darabot, összesen legfeljebb 5 darabot foghatunk ki ezentúl. A napi darabszám-korlátozással nem érintett őshonos halfajokból naponta összesen 10 kiló zsákmányolható, míg az ingyenes állami jeggyel horgászó gyermekek és fogyatékossággal élők a napi darabszám-korlátozás alá tartozó halfajokból naponta összesen 1 darabot, a napi darabszám-korlátozás alá nem eső halfajokból naponta összesen 5 kilót foghatnak ki. Ha olyan őshonos, napi darabszám-korlátozással nem érintett halat fogunk, amellyel a megszabott napi súlyhatárt átlépjük, a halat megtarthatjuk, de aznap további napi darabszám-korlátozással nem érintett őshonos halat nem foghatunk ki. Így például 
Fontos tudni, hogy a fogási napló – ebbe kell beírni naponta a fogás részleteit - az állami horgászjegyhez kapcsolt, halfogásra jogosító okmánnyá vált. Sok a változás a halak méretével és tilalmi időszakokkal kapcsolatban is, melyet táblázatban foglaltunk össze. Arra is nagyon kell figyelni, hogy számos halfaj, ami eddig szabadon fogható volt, bekerült a korlátozással zsákmányolható fajok közé, de változott néhány hal kifogható minimális mérete is, sőt vannak olyan halak is, melyek korábbi fogási tilalmi ideje is megváltozott januártól.
Vita előzte meg a végrehajtási rendelet kialakítását. A minisztérium számos, a megjelentnél jóval keményebb megszorítást írt volna elő. Például méretkorlátozást és fajlagos tilalmi időt vezetett volna be a dévérkeszegre. Ezt elvetették, de azt nem, hogy kecsegét tilos lesz kifogni ezentúl. Sőt, felső súlykorlátot is be akartak vezetni egyes fajoknál, vagyis aki a meghatározott halakból adott súly feletti példányt fogott volna, annak vissza kellett volna engednie a zsákmányt. Akkor is, ha a horgász „élete legnagyobb hala” lett volna.
Nem árt mindezzel tisztában lenni, s utána nézni a pontos szabályoknak - mert van a fentieknél sokkal több változás is! -, mert sok tízezer forintos büntetést, akár a horgászattól való eltiltást is kiróhat ránk a hatóság, ha akár csak tudatlanul is vétünk az új rend ellen!

Fogható halfajok horgászatára vonatkozó új szabályozás

magyar név
fajlagos tilalmi időszak
mérettartomány
naponta kifogható darabszám
csuka
02. 01.–03. 31.
legalább 40 cm
3 db
balin
03. 01.–04. 30.
legalább 40 cm
3 db
sügér
03. 01.–04. 30.
-
-
fogassüllő
03. 01–04. 30.
legalább 30 cm
3 db
kősüllő
03. 01.–06. 30.
legalább 25 cm
3 db
garda
04. 15.–05. 31.
legalább 20 cm

domolykó
04. 15.–05. 31.
legalább 25 cm

jászkeszeg
04. 15.–05. 31.
legalább 20 cm

szilvaorrú keszeg
04. 15.–05. 31.
legalább 20 cm

paduc
04. 15.–05. 31.
legalább 20 cm

márna
04. 15.–05. 31.
legalább 40 cm
3 db
ponty
05.02.–05. 31.
legalább 30 cm
3 db
compó
05. 02.–06. 15.
legalább 25 cm
3 db
harcsa
05. 02.–06. 15.
legalább 60 cm, tilalmi időszakban legalább 100 cm
3 db