2014. JANUÁR 29., SZERDA, 08:05szerző: Valló László
Noha sokan vannak és különbözőek, közös bennük, hogy nem mindennapi díszei otthonunknak. Az ananászfélék családjába tartozó broméliák közé több mint 160 faj tartozik, köztük némelyek a meleg, párás levegőt kedvelik, míg más részük a szárazságot. Egyesek talajlakók, mások a fák tetején élnek és a leveleiken át veszik föl a tápanyagot a levegő párájából (gyökérzetük csak kapaszkodásra szolgál). Valamennyi faj „víztartálya” a tőlevélrózsa: ezekben gyűjtik össze az esővizet, éljenek bár a talajon vagy a fák tetején.
Fotó: Ancsin Gábor
A Tillandsia nemzetség képviselői, melyek közt a népszerű szakállbroméliát is megtaláljuk, a növénycsaládon belül is kitűnnek extratulajdonságaikkal. Többségüknek még gyökere sincs, az egész növény egy sarjból áll, ami gyakran a fák ágain csüng, és a szó szoros értelmében a levegőből él. Híresen alkalmazkodó társaság: ha egyes fajait csak egyszerűen a kőre tesszük, mondhatni, a kő hátán is vígan megél és szaporodik. Noha a szakállbromélia (Tillandsia cyanea) is sok mindent kibír, azért meghálálja, ha kényeztetjük. A lakáson belül a szobai üvegházban vagy virágablakban van a legjobb helye, ott bárhová oda ragaszthatjuk (vízben nem oldódó ragasztóval). Ezek híján persze tarthatjuk cserépben is, orchideaföldbe ültetve.
A szobai üvegházban tartott növényt rendszeresen locsoljuk lágy vízpermettel. A cserépben lévőt lehetőleg lágy vízzel (esővízzel) rendszeresen öntözzük, de csak mérsékelten, mert a növény a pangó vízben elpusztul. Havonta egyszer tápoldat és víz elegyével permetezzük a növényt, így gondoskodva a tápanyag-utánpótlásról.
A szakállbromélia általában csak egyszer virágzik, ami gyakran egy évig is elhúzódhat. Virágzata pikkelyszerű, tömött rózsaszín fellevelekből áll, ezek közül bújnak ki sorban, alulról fölfelé haladva nagy bíborlila virágai. (Száraz szobában ez a virágzás elmaradhat.) Amikor az utolsó is elnyílik, a fellevelek még jó ideig díszítenek, majd az egész növény elpusztul. Előtte azonban sarjak formájában gondoskodik utódokról, ezeket leválasztva és külön ültetve szaporíthatjuk növényünket.
A lándzsarózsaként ismert broméliaféle (az Aechmea splendens) az egyik legszebb: nemcsak a virágával, ezüstös leveleivel is díszít. A virágzat rózsaszín fellevelei között nyílnak a liláskék virágok, amelyek csak 2-3 napig élnek, de maga a virágzat rendkívül tartós, akár két hónapig is friss marad. A virágzattal együtt a növény is elpusztul, előtte azonban legalább egy sarjat fejleszt. A lándzsarózsát a szakállbroméliához hasonlóan tarthatjuk cserépben, ápolása, tápoldatozása is ahhoz hasonló. Öntözésekor ügyeljünk, hogy a levélrózsa közepében mindig legyen víz (eső- vagy lágyított csapvíz).