2014. január 30.
A Jó Istent (és a családomat) áldom, hogy a fősuli után azonnal kimentem Ausztriába élni és dolgozni. A szakmámra - a turizmusra és szállodaiparra - ott "szocializálódtam". A simlisség helyett a kedvességet, a trükközés helyett a barátságosságot, az ellenségeskedés helyett az EGYÜTTMŰKÖDÉS-t használtuk fegyverként. Szerencsére megtanultam mindezt.
10 éve hazajöttem, néztek rám sokan, mint egy futóbolondra: "Mit mond ez?" Akkor értettem meg, miért mondja az osztrák sógor ránk: "Der Hase läuft bei euch anders, als hier (A nyúl nálatok más irányba fut, mint nálunk)". A gondolkodásunkat, a hozzáállásunkat jellemzik ezzel.
Botlottam szépen - időt, pénzt, barátságot - ezzel az "összefogós" gondolatommal. A K & K Duna Monarchia Programunkat például a hazai politika vétózta meg, de akkor is HISZEK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREJÉBEN!
Sok év munkájával létrehoztam az alapjait a Magyar Kastélyszállodák Szövetsége-nek, az Év Legbarátságosabb Szállodája Verseny-nek, amik mind-mind az EGYÜTTMŰKÖDÉS sikerét mutatják.
Közben látom, hogy itthon nem mindenki így él, így tesz. Vannak konkurencia harcok, fröcsögések, beszólások, haragok. A mai nappal is belebotlottam egy „kiskakas a szemétdombon” effektusba.
Az ő dolguk, mondhatnátok! De ha nem nyitjuk fel a szemüket, ha nem szólunk nekik, hogy pozitívan könnyebb, akkor az össznépi energiák is negatívak maradnak, ami kihat mindannyiunkra! Tegyetek Ti is a barátságosságért, a pozitív energiákért, a szemek felnyitásáért!
MEGÉRI, HOGY MINDENKINEK SZEBB ÉLETE LEGYEN!
Polgár Pince Panzió és további 25 ember kedveli ezt
Hozzászólások:
Gábor Wolf Szia Árpád, nagyon tetszik az írásod, főleg az európai szemlélet. Egyet is értek Veled. De tudod milyen, amikor az elmélet találkozik a gyakorlattal? Ahogy Te is, mi is mániákusan keressük a jó szakembereket, akikkel együtt lehet működni. Aki jó szakmailag - és emberileg is. Aztán néha belefutsz gondolom Te is abba, hogy valaki csak az egyikben jó. Ilyenkor lehet egy rövid ideig együttműködni, aztán szétválnak útjaitok. De hadd kérdezzem meg: hogyan állsz azokhoz - mert gondolom a Te szakmád sem mentes ezektől - akik az ipar kontárjai? Akinek életében még egy elégedett ügyfele sem volt? Mondjuk egy rendezvényszervező, aki annyira rossz, hogy az ügyfelei utána azt mondják: "utálom a rendezvényszervezőket!". Hogyan állsz az ilyenekhez, együttműködsz velük? Szerintem minden szakmában előbb-utóbb fontos lesz nem csak az, hogy összefogás legyen, de az is, hogy a szakma küzdjön a kontárok ellen és ne hagyja ezt szó nélkül. Nem is a szakma miatt - hanem hogy megvédd azokat az ügyfeleket, akik naivan belefuthatnak a kontárok karjaiba. Szép lenne az élet kontárok nélkül, de amíg vannak, addig szerintem az olyanoknak mint Te is, akik elől haladnak szakmailag, felelőssége az is, hogy időnként felemelje a szavát.
Csilla Varga Nagyon tetszik Árpád, amit írtál, és Gábor válasza is...
Péter Várhalmi Sajnos nekem is át kellett élnem egy kiváló együttműködés meghíusulását az együttműködés hiánya miatt. Vagy fogalmazhatnék úgy is, h a rövidtávú egyéni érdekek nagyobb hangsúlyt kaptak...
Debreczeni László Nagyon jól írtad, hogy ez alapvetően egy szocializációs / kulturális probléma.
Egyszer olvastam, egy okos kutatótól, hogy nem csak az elvi szándékon múlik az, hogy egy adott közegben mi a sikeres, eredményes érvényesülési stratégia hanem az adott közegre jellemző szocializációs / kulturális sémákon.
Az illető azt írta - és ezt jól megjegyeztem -, hogy ezek nem egyik napról a másikra alakulnak ki hanem egy nemzet életében akár többszáz éves hagyomány is lehet, hogy egy melyik stratégiával jutsz előre, lehetsz eredményesebb.
Az tetszett az emberben, hogy nem értékítéletek, meggyőződések felől közelítette meg, hanem mint ha egy hangyabolyt néznél felülről. Vajon azok lesznek sikeresebbek a bolyban akik kooperálnak vagy azok akik egyedi megküzdési stratégiákat alkalmaznak? Azok akik a formális utakat használják vagy akik kiskapukon próbálnak bejutni?
Ez volt a kérdése és a válasza az, hogy sajnos a mi kis magyar hangyabolyunkban úgy alakult, hogy döntően az egyéni érvényesülés visz előre. És már az első közösségi élményeinktől kezdve "megtanuljuk" mi a nyerő anélkül, hogy tudatosulna ez bennünk - vajon az általános iskolákban az lesz az "elismert diák" aki a közösségét jól mozgatja, ügyesen szervezi vagy inkább az aki a saját helyezkedésére figyel?
Mire kikerül az iskolapadból és a munkaerőpiacra lép már megtanulja a "leckét" aki életrevaló és aszerint fog viszonyulni a kérdéshez.
Szóval az egész folyamatot kellene helyre tenni amiről írsz az csak a jéghegy csúcsa és te jó Isten mi van még alatta a mélyben!
Ezért segíthet az is ha nyitott az ország, jönnek emberek akik más szemléletet, gyakorlatot hoznak és az, hogy minél többen ismerjék meg, éljék meg (már diákként vagy külföldi munkavállalóként) azt, hogy van választás, lehet másképp. Ebből a szempontból sem mindegy, hogy mint nemzet hova kötjük a hajónkat.... mit tudunk adaptálni abból az erőtérből ahová navigáljuk magunkat.