2013. október 30., szerda

Felavatták a pécskai bivalyfarm látogatói központját [VIDEÓ]


2013-10-29 
Csányi László és Antal Péter a látogatói központban

Hatvan darab Schwinn-Csepel kerékpár, két lépés a Maros Tájvédelmi Körzetig, erdei kerékpárutak, futurisztikusan merész kivitelezésű, Arad megyében, de a térségben is egyedülálló formájú látogatói központ, madarak, erdő, csend, egyszóval a természetbarátok számára az egyik legvonzóbb kínálat körvonalazódik a mai naptól kezdve Pécskán. Nyugodt szívvel állíthatjuk: érdemes kipróbálni családilag, vagy iskolai csoportokkal, hisz a látogatói központban arra is lehetőség nyílik, hogy a felépített kemence segítségével bemutassák a hagyományos pécskai kenyér sütését. És természetesen megtekinthető a bivalyfarm, ahol már 17 állat legel. A tervek, pedig nem rekednek meg itt.
Az Ecorehab nevű uniós pályázat keretében Pécska a magyarországi Mórahalommal közösen nyújtott be pályázatot, először a bivalyfarm létesítésére, majd második lépésben a látogatói központ megépítésére, a kerékpárkölcsönző felszerelésére. Ezt avatták ma, s a rendezvényen részt vettek a két polgármesteri hivatal képviselői, Dumitru Enăchiuc megyei tanácsos, Iustin Cionca, korábbi polgármester, a kivitelező, s nem utolsó sorban a pécskai hivatal pályázatíró csapata.
A részletekről mindkét város képviselője nyilatkozott az Aradi Híreknek. Pataky Lehel Zsolt Antalt Péter pécskai polgármestert és Csányi László mórahalmi alpolgármestert faggatta a projektről, a tervekről.
Antal Péter nyilatkozata itt tekinthető meg:

A Csányi Lászlóval készített interjú itt:


DSCF1876[1]
DSCF1860[1]
DSCF1879[1]
DSCF1888[1]

HÁZ A DOMBBAN -- FÖLDHÁZ


Ezen a címen készül most egy izgalmas dokumentumfilm egy érdekes vállalkozásról.
A hagyományos és az új építkezési módok innovatív találkozása egyben: ez a dombház vagy más néven földház.
A film arra vállalkozik, hogy bemutassa, hogyan ötvözik a régi parasztházak természetközelségét, ugyanakkor hogyan biztosítanak a megújuló energiaforrások és a modern építészeti technikák segítségével autonóm létezést egy élettér számára.
Mondanunk sem kell, hogy a mai, egyre emelkedő energia- és vízárak, a klímaváltozás mellett ma pénztárcába vágó kérdés az, vajon létezik-e olyan módszer, amivel le lehet válni a közművekről, ugyanakkor a szélsőséges időjárásnak minél kevésbé legyen kitéve házunk.
A dombház, autonóm házzá alakítva ezeknek a feltételeknek maradéktalanul megfelel.
Hogy hogyan? Ez fog kiderülni ebből a filmből.
Egy építkezés nem szép látvány. Ebben a filmben mi mégis megmutatjuk, hogyan lehet művészi módon és a figyelmet mindvégig megtartva, profi filmes eszközökkel és stábbal valami szépet és élvezeteset, szórakoztatót alkotni.
A film arca és hangja, házigazdája Szabó Sipos Barnabás színművész lesz, akit főként Ross doktor szinkronhangjaként ismer a nagyközönség, de feltűnik a Kulturális Kreatívok c. film (www.kulturaliskreativok.com) házigazdájaként is, melynek elkészítésben mi magunk is részt vettünk. Barnabás elvállalta a forgatókönyv megírását is, ez lesz a garancia a film valóban szórakoztató stílusához.
A filmes eszközöket Farkas Attila operatőr szolgáltatja, aki egy személyben az utómunkálatokért is felel. Az ő referenciamunkái megtekinthetőek itt:
A filmben általunk ún. „objektív reklám" lehetőséget nyújtunk azon gyártók és forgalmazók számára, akik termékeiknek új piacot keresnek, vagy csak népszerűsíteni szeretnék magukat, termékeiket. Aki ebben partnerünk, azokat megszólaltatjuk és bemutatjuk az eszközöket, melyeket beépítünk a dombházba, illetve a film végén a támogatók között szerepeltetjük.

2013. október 29., kedd

Mr. Eautarcie -·A mindent-a-szennyvízcsatornába rendszer vége (HU)

http://www.youtube.com/watch?v=0fnsCtfuZVY
Fenntartható szennyvízkezelés városban és falun, a szappanos (szürke) és a fekáliás (fekete) víz egyedi kezelésével. A VÍZGAZDA (hungaricum) alapelveinek az alkalmazása a « mindent-a-szennyvízcsatornába » rendszer végét jelenti.

A magyar méhész, aki letarolja Európát

2013. október 28.,Szerző: Molnár Csaba
A budapesti XVII. kerületi zöldövezetben kezdte, ma már Dunavarsányban milliárdos beruházással létrehozott feldolgozó üzeméből évi 4 ezer tonna kristálytiszta magyar mézet szállít a világ legmenőbb piacaira egy gépészmérnök. Abban lett a világ egyik legjobbja, amit gyerekkorában kifejezetten utált, és biztos volt benne, hogy nem fog vele foglalkozni: a mézkészítésben. London és Bahrein, Vancouver és Tokió, Róma és Riyadh üzleteinek polcain sorakoznak cége, az Aranynektár Kft. mézei.
Kevés olyan élelmiszer-ipari termék van, amelynek nemzetközi piacain Magyarország igazi nagy játékosnak számít, a méz azonban – például a szarvasgomba mellett – ilyen. A legmenőbb londoni gourmand bolttól a legnagyobb olasz szupermarket-hálózatokig kaphatóak ugyanis a Dunavarsányból származó magyar akác-, hárs-, vegyes és más virágmézek. Magyarországon nincs komoly versenytársuk, külföldön is kevés, Európában a négy nagy forgalmazó – két német, egy angol és egy francia – után következnek közvetlenül. A lépes méz európai piacán pedig több mint egyeduralkodóak, a forgalom 80 százalékát jegyzik.

Fotó: Stiller Ákos

"Hamar világossá vált, hogy amikor még nem tudtam pontosan, mit fogok csinálni, ha 'nagy leszek', méhészkedni biztosan nem akarok" – mondja Takács Ferenc, a dunavarsányi vállalat tulajdonosa. Az 1989-es indulás óta a család tulajdonában lévő vállalat alapítója még egyetemista korában is határozottan ellenállt a méznek, mondván: "nem azért tanultam, hogy méhész legyek". A mezőgazdasági gépészmérnök végzettségű mézfeldolgozó annak ellenére, vagy talán pont azért volt határozott ebben a kérdésben, mert a "nagyapám, aki a Somogy megyei Tab melletti Kapolyon lévő tanyán élt, kétszáznál is több családdal országosan számítva is jelentős méhész volt". Ehhez képest Takács Ferenc ma már az évi 4 ezer tonna mézet feldolgozó és értékesítő vállalkozást vezeti.
Egy élelmiszer-ipari üzem, ahol nagyon kellemes az illat – ez az első meghatározó benyomás, ami a dunavarsányi Aranynektár Kft. "üzemcsarnokába" lépve éri a tudósítót. Méz mindenhol, de az üzemben a termelőktől jövő méz a beérkezéstől a megrendelőkhöz indulásig zárt láncon mozog, emberi kéz nem érinti. A leplombált, zebrakóddal ellátott hordókban érkező alapanyagból robot veszi a mintát is, amit öt ellenőrzési szinten vizsgálnak. (Amúgy egy százalék alatti az olyan mézek aránya, amelyekkel komoly bajok lennének, ám így is volt már olyan termelő, akitől elköszöntek, s ez nagy visszatartó erő a trükközéstől.)

Fotó: Stiller Ákos

A jellemzően kristályos állapotban érkező mézből a feldolgozóban saját, titkos, a méz értékeit megkímélő technológia – amire nagyon sok vetélytárs lenne kíváncsi – alkalmazásával varázsolnak kristálymentes, teljesen tiszta, csak nagyon sokára kristályosodó terméket, amit csak a megrendelés pillanatában töltenek üvegbe. A világpiacon ugyanis csak a tiszta, nem kristályos mézet lehet eladni, a becukrosodott terméket nem veszi meg senki – eltekintve néhány tájékozott vevőtől, olyanból pedig arrafelé is kevés van. Addig is rendkívül szigorú körülmények között tárolják a mézet, már a feldolgozás előtt is csak az üzemvezető nyithatja fel a már tesztelt tételeket, a feldolgozott mézeket pedig zárt tartályokban tárolják – egyszerre 450 tonna feldolgozott mézet tudnak tárolni. "A méz akkor a legjobb, amikor a méhek elkészítik, mi azon vagyunk, hogy ezen az állapoton a lehető legkevesebbet rongáljunk."
A vállalkozás
Az 1989. november végén 1 millió forint alaptőkével létrehozott Aranynektár termékgyártó és Kereskedelmi Kft. alapító tulajdonosa Takács Ferenc, aki 2010 tavaszáig a cég menedzsmentjének is tagja volt. A társaság jegyzett tőkéje 1996 januárjában 85 millió forintra emelkedett. A vállalat 2010-ben 3,5 milliárd forint feletti árbevétel mellett csaknem 100 milliós adózott eredményre tett szert, a mérleg szerinti eredmény azonban nulla forint volt, ami arra utal, hogy a tulajdonos kivette a cégből a nyereséget. Egy évvel később 2,9 milliárdos forgalom mellett 376 milliós veszteséget termelt a vállalkozás, tavaly pedig csaknem 400 milliós forgalom után 41 millió forint lett az adózott és nulla a mérleg szerinti eredmény.
A visszaesés azzal magyarázható, hogy 2011-től a Takács Ferenc fia tulajdonában és vezetése alatt működő Aranynektár Külkereskedelmi Kft. folytatta az alap- és a csomagolóanyagok beszerzését, valamint a csomagolt méz értékesítését, az Aranynektár Kft. pedig a feldolgozást végezte a külkereskedő cég számára, amely ennek díját fizette meg neki.
Dunavarsányra úgy "találtak rá", hogy kinőtték a fővárosi XVII. kerületi zöldövezeti családi házat, ahol 1997-ig folyt a "termelés". Jó közlekedésű, kedvező munkaerő-piaci helyzetben lévő helyszínt kerestek. "Budapest után élmény volt idejönni." A jelenleg 50, többnyire helyi alkalmazottat foglalkoztató vállalat 2007-ben európai uniós és magyar forrásokból csaknem egymilliárdos fejlesztés keretében állította rendszerbe azt az egymillió euróért vásárolt német mézfeldolgozó és "palackozó" gépsort, amelynél modernebbet azóta sem nagyon találni Európában.
A vállalat negyven felvásárlója mintegy 4 ezer termelőtől vásárol mézet. Mindegyiket személyesen ismerik, így meg tudják állapítani, hogy reális-e az a mennyiség, amit egy-egy termelő szállít, azaz nincs-e felütve a méz tisztázatlan eredetű alapanyaggal – ez egyébként a vizsgálatok során természetesen amúgy is kiderül. Minden mézből több mintát is vesznek a vizsgálatokhoz, amiket a termék lejárati idejéig megőriznek, így folyamatosan rendelkezésre áll – amennyiben szükséges – a "B-próba". Az Aranynektár kizárólag termelőktől beszerzett mézet forgalmaz, a nemzetközi mézkereskedelemben nem vásárol, például a Magyarországon nem elérhető narancsmézet Spanyolországban is a termelőtől veszik meg. A kiszállított üvegeken a címkén a cég neve mellett a termelőé is szerepel, megőrizve így annak identitását is.
Gyerekkorában Takács Ferenc az össze, ház körüli munka közül épp azt utálta legjobban, amiben később a világ egyik legjobbja lett: a méztermelést. Nem volt megfelelő felszerelésük, a méhek állandóan csípték, így a szintén méhész apai rábeszélés ellenére is csak egy jól sikerült fortély állította véglegesen a méz mellé. Második évét zárta a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, amikor apjától – jó érzékkel még a "termelés" előtt – kapott 10 méhcsaládott azzal, hogy "ami ebből bejön, az a tiéd". Ekkor, 1982-ben egy havi fizetés 3-4 ezer forint volt, a 10 család által hordott mézből 10 ezer forintot tett zsebre az egyetemista, s ez az élmény egyértelműen a méhészet felé fordította – a gyerekkori "sokkok" ekkor már persze rég elmúltak.
Az egyetemen kifejezett kuriózumnak számított abban az időben, hogy a tanulás mellett egy működő magánvállalkozást futtatott, sőt az utolsó évben át is kérte magát levelező tagozatra, és főállású kistermelő lett. Ezzel az is eldőlt, hogy a sok évvel korábbi fogadkozások ellenére a méhészet lesz a fő csapás, diplomájának témája is egy méhészeti konténer-rakodó volt, s az egyetem végére 80 családdal dolgozott.

Fotó: Stiller Ákos

A mai világcég voltaképpen már 1985-ben létrejött, csakhogy az akkori sajátos cég- és tulajdoni keretek között. A kapolyi termelőszövetkezetben 10 méhésszel alakították meg az Aranynektár nevű önálló méhész szakcsoportot, ami jogi személyiség nélküli, de önálló elszámolású egység volt, magyarul: amit összehoztak, ők is vihették haza. Akkor ugyanis csak ilyen formában lehetett valamelyest önállósodni. A méhészeket az akkori 30 forint körüli kilónkénti árnál 10 forinttal magasabb árral nyerte meg a szakcsoportnak, cserébe döntési szabadságot kért a szervezési, értékesítési kérdésekben. A hiánygazdaság körülményeit olyannyira sikerült kihasználniuk, hogy nemcsak a beígért plusz 10 forintot tudták hozni, de 80-90 forinttal többért tudták eladni a budapesti Füszértnek az akácméz kilóját. Ekkoriban messze nem a konkurencia jelentette a legnagyobb kihívást – a ki tudja miből készült szovjet "maciméz" sem volt versenytárs –, hanem a címkék előállítása, mert a sokszorosítási lehetőségeket szinte fegyverrel őrizték, így játékbélyegzővel nyomott címkéket ragasztottak a betétdíjas üvegekre. Mindez a szó legszorosabb értelmében vett egyszemélyi manufaktúrában készült Kapolyon, egy mosófazék és egy krómozott edény segítségével.
Jó biznisz volt ez, költségként szinte csak a cimke legyártása, az összesen, azaz a nagy- és a kiskereskedelem együttes 13 százalékos árrése, valamint a különféle sorállások kiküszöbölésének "alkotmányos költségeként" itt-ott leadott egy-egy mézkarton jelentkezett. "Ekkoriban irdatlan pénzeket kerestünk", egy körrel – amiből havonta egyet-kettőt tudtak csinálni, több is befért volna, de nem akartak nagyon feltűnni – 100 ezer forintot kerestek, ami egy dolgozó egyéves (nem)átlag fizetésének csaknem másfélszerese volt. A rendszerváltásig tartott ez a kivételes állapot, akkor többen is ráéreztek arra, hogy jó pénzt lehet lehúzni a mézbizniszből, így Takács Ferenc 1989-ben 1 millió forint jegyzett tőkével megalapította az Aranynektár Kft.-t, amelynek összes vagyona sem tett ki 2-3 millió forintnál többet. Ekkoriban indultak a konkurensek is, igaz, vol olyan, amelyik 50 milliós alaptőkével is csak tíz évig húzta, majd megszűnt, amivel az Aranynektár lett a legnagyobb szereplő a piacon, s ezt a pozíciót további mintegy 10 évig meg is tartotta.
Magyarország nagymenő
Magyarország az évi 20-25 ezer tonnás termelésével igazi nagymenő a méz világpiacán, ahol Kína mellett Argentína a legnagyobb termelő évi 75 ezer tonnával, majd az USA, Oroszország, Ukrajna következik, de közülük van, amelyik nem lép ki a nemzetközi porondra. Európában csak Spanyolországban termelnek több mézet, de paradox módon a spanyolok legtöbbnyire kínai mézet fogyasztanak, hiszen a a sajátjukat inkább eladják. A teljes magyar termelés 80-90 százaléka a külföldi piacokon talál vevőt, legnagyobb részben még mindig hordós kiszerelésben alapanyagként.
A piaci jövedelmezőséget alapvetően meghatározza a cukor beszerzési ára, a gazdaságos méhészkedés alapja leegyszerűsítve az, hogy a méhektől elveszik a mézet, amit cukorral pótolnak (ez az úgynevezett telelőcukor). Az átvett méz ára a ‘90-es években 10-20 százalékkal haladta meg a cukorét, az ezredforduló után viszont akár kétszeresre is nőtt a különbség. Ekkor nagyon jelentősen nőtt a jövedelemezőség, erre az időszakra tehető a piacon ekkor már meghatározó társaság csúcsteljesítménye is – legalábbis a feldolgozott mennyiséget tekintve. Volt olyan év, amikor csaknem 10 ezer tonna mézet vásároltak fel, ez akkor az országos termelés 40 százaléka volt. A forgalmat ekkor még döntően a hordós értékesítés adta, a csomagolt értékesítés legfeljebb 20-30 százalékot tett ki, igaz, mindig volt a szortimentben kiskereskedelmi kiszerelés is.
"2008-ig ami belefért, nyomtuk ki a csövön, akkor azonban váltottunk, nagyon visszavettünk a mennyiségből, és a minőségi, kis kiszerelésű csomagolt méz lett a fő profil" – mondja Takács Ferenc. Addig nagyon sok különleges mézet bezúztak a vegyes virágmézbe – ami termelésükben korábban 80, jelenleg 20 százalék körüli részt tesz ki –, ám amióta üzembe állítottak egy úgynevezett rugalmas gyártósort (amivel akár csak egy raklapnyi terméket is lehet készíteni), gyakorlatilag bármilyen igényt ki tudnak elégíteni. "Egyre világosabban alakul a kereslet ezekre a különleges mézekre is" – támasztja alá a tulajdonos, hogy érdemes volt elkölteni mintegy félmillió eurót a fejlesztésre. "Most nincsenek eladási elvárások, a minőségből nem engedünk és a szortimentet is szélesítjük."

Fotó: Stiller Ákos

Termelésük 80 százalékát külföldön adják el, legnagyobb piacuk Európában Olaszország – ide heti 2-3 kamion indul –, ahol a legelterjedtebb lánc árulja termékeiket, majd Finnország, Németország következik. A célországokban jellemzően egy nagykereskedővel, illetve ügynökkel állnak többnyire hosszú távú kapcsolatban. Az európai piac nagyon sokszínű, a legnagyobb szereplők részesedése 5 százalék körüli, az Aranynektár 1-2 százalékot tudhat magáénak, ezzel bőven a vezető forgalmazók közé tartozik. Az évi mintegy 350 ezer tonnás forgalom egyáltalán nem koncentrálódott, mindenhol családi vállalkozások jegyzik. A tengerentúlon az USA és Kanada, illetve Japán vezeti a sort, és gyorsan bővülnek a nemrég "felfedezett" közel-keleti régióba – Irakba, Kuvaitba, vagy az emírségekbe – irányuló szállítások is. Magyarországon néhány kis üzlet mellett a Lidl, a Penny Market és a Tesco láncokban lehet kapni Aranynektár mézet.
A lépes mézet jellemzően – 80-90 százalékban – a muszlim vásárlók veszik, ebből a németországi törököknek szállítanak a legtöbbet, de a francia, holland és a londoni muzulmán közösségek is nagy vásárlók. Ezt a tevékenységet külön cég viszi, a nagyapa után Fulmer Kft. nevet viselő, egymillió forint jegyzett tőkével 1994-ben – eredetileg ArN Belkereskedelmi Kft. néven – létrehozott társaság. A 2003-ban nevet változtató cég főtevékenysége gyakran változott, előbb élelmiszer nagykereskedők voltak, majd állattenyésztők (méhészek) lettek. Az Ormánságban működő, korábban az Aranynektár kereskedő cégeként működő társaság jegyzett tőkéje jelenleg 30 millió forint, a tulajdonosi kör pedig a pécsi illetőségű Csányi testvérekkel bővült 2010-ben, illetve 2011-ben, így Takács Ferenc mellett 50 százalékban ők is tulajdonosok. A társaság eleinte az Aranynektár kereskedő cége volt, 2003-2004 óta foglalkoznak a lépes mézzel. Kizárólag saját termelésű lépes mézet adnak el, az üzem egy elkülönített helyiségében töltik üvegbe a lépet és a többnyire vegyes virágmézet.

Fotó: Stiller Ákos

A mai napig családi vállalkozásként működő cég egyelőre nem tervez külső tőkét bevonni, a pénzügyi befektető ebben a szakmában nem is jellemző. A cégnek jelenleg nincs hitele, a 2008-ban indult válság hatására leépítették azokat, és azóta sem újították meg.

Pacsér: Tanácskozás a sertéstenyésztésről

2013. október 28. 
Fontos, hogy a gazdák termelői csoportokba tömörüljenek

A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja

A sertéstenyésztés időszerű kérdései, az EU-s előírások hatása az ágazatra, a legelterjedtebb genetikai irányzatok az EU-s piacon, a sertések behozatalával és kivitelével kapcsolatos időszerű gondok és teendők, valamint a pestis elleni védőoltás megszüntetésének feltételei szerepeltek napirenden azon a sertéstenyésztéssel kapcsolatos összejövetelen, amelyet közel 100 észak-bácskai tenyésztő részvételével tartottak Pacséron a helybeli Mezőgazdasági Termelők Egyesülete szervezésében az Oktatási Központban. A megjelenteket Szombathy Zoltán, a helyi közösség tanácsának elnöke, majd Miklós József, a Mezőgazdasági Termelők Egyesületének elnöke, valamint Predrag Ivančević, a topolyai Mezőgazdasági Szakszolgálat állattenyésztési szakmunkatársa köszöntötte. Ezt követően ismert szakemberek, Kiss György, a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének elnöke, a Borotai Sertéshús ZRT igazgatója, Csonka Lajos genetikus, a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete elnökségi tagja és dr. Radoslav Došen, az újvidéki állatorvosi intézet munkatársa osztották meg tapasztalataikat, tudásukat a termelőkkel, és látták el őket tanácsokkal. A magyarországi szakemberek hangsúlyozták, hogy sikeresen a fennmaradási küzdelmet az esetleges EU-s belépést követően a termelők többsége csak valamilyen integráció, szövetkezés tagjaként élheti túl, de az Európai Unión kívül is fontos, hogy a gazdák termelői csoportokba tömörüljenek. A hangsúlyt a minőségre kell helyezni, ezért lényeges a fajták kiválasztása a tulajdonságok figyelembe vételével, és ezen belül a nemesítés, hogy az egyedek nagy életteljesítményre legyenek képesek. A sertéstenyésztés legfontosabb célja a jó minőségű, ízletes, magas élvezeti értékeket képviselő, piacképes sertéstermékek előállítása kell hogy legyen a fogyasztók, így önmagunk részére is. Az ágazat életben tartása nemcsak a sertésről szól, hanem a vidék megtartó erejének a megerősítéséről, munkahelyek megtartásáról, a vidék élhetőségéről is – hangzott el többek között a tanácskozáson. Komáromi Gizella

Nem kötelező, de elkerülhetetlen

2013. október 29.
Az agrártárca év végéig akkreditálja az ország első, mezőgazdasági vonatkozású közösségi alapját – adta hírül a kezdeményező Pro Agro Országos Föderáció. A szervezet szerint 2014-től csatlakozhatnak a gazdák az alaphoz.
A Pro Agro Mezőgazdasági Alap megtéríti tagsága gazdasági veszteségeit olyan károk esetében is, melyekre nem lehet biztosítást kötni – például haszonállatok, növény­kultúrák megbetegedése, környezeti csapás. 
A csatlakozni akaró gazdának felvételi kérést kell aláírnia, a jelenlegi törvényes keretek között a csatlakozás el­kerülhetetlen lesz. Aki nem akar tagja lenni a mezőgazdasági közösségi alapnak, 80 százalékos megvonásra számíthat az országos költségvetésből folyósított támogatások esetében – hívja fel a figyelmet az AgroRomania szaklap.
A Pro Agro Föderáció két évvel ezelőtt alakult, az agrártermelésben, kereskedelemben, termékfeldolgozásban érin­tett tizennégy szakmai szervezetet, szövetséget, terméktanácsot, munkaadói szervezetet fog össze. Idén hivatalo­san is felvették az unió két legnagyobb agrárszervezetébe, a COPA–COCEGA-ba.
A kormány június végén hozta meg a mezőgazdasági közösségi alapok létrehozását jóváhagyó határozatot. Augusztusban a Romániai Agrártermelők Egyesületeinek Szövetsége elsőként jelentette be egy közösségi alap létrehozásának szándékát, de eddig konkrétumot nem közöltek a nyilvánossággal. (Bokor)

Kérhető a szarvasmarhák kontrollba vétele

2013. október 29., 
Új szabályozások érvényesek a szarvasmarha-támogatások odaítélésében. Egyik feltétel a húsz főnél nagyobb állományok törzskönyvezése. A Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének munkatársa, dr. Ştefan Codleanu az állatok fajtatörzskönyvbe való felvételéről tájékoztatott.
A húsz főnél nagyobb állománnyal rendelkező gazdáknak kötelező törzs­könyveztetniük azt, ha részesülni akarnak a szarvasmarha-támogatásokban. Magánszemélyeknek a törzs­könyvezés bizonylatát a támogatási kérés iktatása után legtöbb három hónap alatt kell benyújtaniuk a Mezőgazdasági Kifize­tési és Intervenciós Ügynökséghez (APIA), jogi személyeknél a határidő november 18. Ellenkező esetben a gazda egész állományára elveszti támogatási jogosultságát – hívta fel a figyelmet dr. Codleanu. 
A törzskönyvezés tehát magán- és jogi személyeknek is kötelező. A törzskönyvbe vétel előtt a gazdának hivatalos termelés-ellenőrzésbe kell vonnia szarvasmarháit (COPZ – Con­trolul Oficial al Producţiei Zootehnice, tejelő marhák esetében köz­ismerten „tejkontroll”). A kontrollba vételt a szarvasmarha-tenyésztők megyei egye­sü­letének szakirodájában (Sepsi­szent­györgy, Ár­kosi út 2. szám, a Fajta­nemesítési és Sza­po­rodásbiológiai Hi­va­tal székhelyén) lehet kérni munkanapokon 8–12 óra között.
A gazdának a következő iratokat kell bemutatnia: személyazonossági, farmkód, pénzügyi bejegyzés (jogi személyek esetében), állatok útlevelének másolata, a kontrollra javasolt állatok jegyzéke (az APIA-tól kapott táblázat alapján).
A kontrollba vételt kérő gazdának az egyesülettel és a fajtatörzskönyvek tulajdonosaival kell szerződést kötnie. A kontrollba vételt a fajtanemesítési hivatal ellenőrzése előzi meg. Novem­ber 30. az idei utolsó határidő a kont­rollba vételre.
Bővebb felvilágosítással a 0726 073 272-es és 0755 052 893-as telefonszámon szolgál dr. Ştefan Codleanu, illetve Tudoriţa Vrân­ceanu mérnöknő.

Bajban a hegyvidéki övezet

2013. október 29., 
A hegyvidéki térségek fejlesztésének nemzeti érdekeltségűnek kell lennie, tematikus alprogram keretében kell belefoglalni a 2014–2020-as vidékfejlesztési tervbe – hívják fel az agrártárca figyelmét a Romániai Hegyvidéki Fórumba (FMR) tömörült gazdák. 
A fórum az utóbbi két évben a mezőgazdasági minisztériummal együtt­működve próbálta újralétesíteni a Hegyvidéki Övezet Ügy­nök­ségét és a Kárpátok Képzési és Inno­vációs Központját (Vatra Dornei-ben). Ugyan­akkor szorgalmazzák az Eu­rópai Tanács által is ajánlott hegyvidéki alprogram beiktatását az országos vidékfejlesztési tervbe. Az FRM erre vonatkozó tervet nyújtott be a szaktárcához. Továbbra is kérik ennek bevételét a vidékfejlesztési tervbe, ha ez nem történik meg, jelentős gazdasági, szociális, környezeti, kulturális és stratégiai veszteséggel kell számolni – hívják fel a figyelmet.
A civil szervezet szerint az ország hegyvidékét (3 millió hektár mezőgazdasági területet, 850 ezer farmot, 3560 települést, 2,1 millió mezőgazdászt foglal magában) mellőzik, melynek eredményeként e területeken felgyorsult a népességfogyás, nőtt a véglegesen felhagyott területek nagysága, csökkent az állatállomány, visszafordíthatatlanul el­­vadult a legelők növényvilága. Szerző: Bokor Gábor

2013. október 27., vasárnap

Bácsgyulafalva: Gazdag múlt, reményteljes jövő 130 éves a település

2013. október 26.
Keszég Kornél faluelnök és Égető Éva, a helyi művelődési egyesület elnöke koszorút helyez el a falu első tanítójának sírján
Verőfényes napsütésben rótták le kegyeletüket a bácsgyulafalviak 130 évvel ezelőtt létesült településük első “bírójának”, Sipos Györgynek és az első magyar telepesekkel Szajánból érkező tanítónak, Nagy Józsefnek a sírjánál.
A közjogilag Zomborhoz tartozó Gyulafalva 1883-ban keletkezett, mikor a kincstár a Kerényhez tartozó Pusztakula nevű pusztát római katolikus vallású magyar dohánykertész családokkal telepítette be, akik az áradásoktól sújtott Temesközből vándoroltak el az 1880-as években. A legtöbben Szajánból, Hódegyházáról, Csókáról, Tóbáról, Törökbecse és Törökkanizsa környékéről környékéről érkeztek. Az 1884-ben 500 családot befogadó új falut az akkori pénzügyminiszter, gróf Szapári Gyula után nevezték el Gyulafalvának.
A Magyarok Nagyasszonya-templomot 1898-ban építették Császka György kalocsai érsek költségén, s ebben a templomban adtak ma hálát a múltért és könyörögtek a jövőért a helybeliek és vendégeik.
Raj Rozália nyitotta meg a magyarországi Csátalja Díszítőművész Szakkörének és a helybeli Pünkösdi Rózsa kézimunkacsoportnak a közös kiállítását.
Késődélután művelődési műsor kezdődött a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület színháztermében. Az összeállításban a gyulafalvi műkedvelők mellett vendégszereplőként fellépett a csátaljai Népdalkör, a tápai Hagyományőrző Egyesület és a kartali Nefelejcs Népzenei Együttes.
A kerek évforduló kapcsán rendezett kétnapos ünnepség keretében holnap délután könyvbemutatót tartanak. Lábadi Károly Dohányos falu címmel foglalta össze Bácsgyulafalva történetét, a dohánytermesztés hagyományát, a település szókincsét és népdalait. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában megjelent kiadványt cd-melléklet gazdagítja. A szerzővel a falu szülötte, Fekete J. József író, újságíró, műítész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja beszélget.
F. Cirkl Zsuzsa

2013. október 21., hétfő

Gyógynövényekről

XVIII. KÖVET KONFERENCIA: GONDOLATOK A KÖZJÓRÓL

http://www.kovet.hu/rendezvenyek/galeria/xviii-kovet-konferencia-gondolatok-a-kozjorol

Beszámoló
Számos gondolattal gazdagodott az a több mint száz érdeklődő, aki részt vett a KÖVET Egyesület október 16-i XVIII. konferenciáján. A plenáris ülés előadói és a szekcióbeszélgetések résztvevői a közjó fogalmát járták körül, s igyekeztek azt érthetővé, megfoghatóvá tenni.
A kapitalizmus legfőbb paradigmája: az egyéni érdek mindenek fölött áll, s az önzésre épülő cselekedetekből automatikusan kialakul a közjó. Az elmúlt évtizedek folyamatai, a szegények és a gazdagok közötti szakadék növekedése, a környezet pusztulása, a gazdaságok szerkezetének deformálódása azonban nem támasztja alá ezt az elképzelést. Sőt, úgy tűnik, sem a piac láthatatlan keze, sem a kormányok és a vállalatvezetők látható keze nem oldotta meg az emberiség nagy problémáit. A magán jó elhatalmasodott a közjó rovására. Ez az út a pusztulásba vezet, itt az ideje, hogy megálljunk rajta.
A konferencián kiderült, nem egyszerű dolog a közjó meghatározása. Mert ki mondja meg, hogy mi a közjó? A többség? Egy felkészült, bölcs kisebbség? Van, aki úgy gondolja, hogy a közjó nem „van”, hanem kialakul, azaz, a közjó, az egyik előadó szavával élve, emergens fogalom. Az előadók ugyanakkor egyetértettek abban, hogy eljött az idő, amikor nem az a jó a közösségnek, ami jó az egyénnek, hanem az a jó az egyénnek, ami jó a közösségnek.
A szekciókban pedig arról folyt a vita és a beszélgetés, hogyan függ össze a közjó a szociális vállalkozásokkal, a környezettel, a boldogsággal. A Fenntartható közjó Székelyföldön elnevezésű szekcióban székely gondolkodók/gazdálkodók meséltek azokról a konkrét és már megvalósított, vagy megvalósulóban lévő vállalkozásokról, amelyek a székely emberek érdekeit és Székelyföld adottságait figyelembe véve igyekeznek megvalósítani a közjót.
A konferencia a KÖVET Egyesület 18. születésnapjának jó hangulatú, bensőséges megünneplésével ért véget, amelynek keretében a KÖVET elnöke, Kerekes Sándor professzor és Tóth Gergely főtitkár oklevéllel köszönték meg a KÖVET alapításában 18 esztendővel ezelőtt részt vevő, és a szervezetet máig támogató vállalatok bizalmát. 
A konferencián készült képek a Galériában letölthetők.