2021.03.20.
Rokonok és barátok, de általában bárki, aki megtudja, hogy fügetermesztéssel foglalkozunk Japánban, biztosan rákérdeznek két dologra: Meg lehet ebből élni? El tudjátok adni a fügét?
Az első kérdésre is válaszolok majd egyszer egy másik írásban, de most előrébb veszem a második kérdést, mert a facsemeték kapcsán megint belefutottam egy dologba, amit ennyi idő után már jó lenne elmesélnem nektek azért is, hogy jobban értsétek a japán rendszert, és azért is, hogy megkönnyítsem a későbbi magyarázatokat.
JA, a japán téesz
Amikor téesznek nevezem ezt a szervezetet, akkor részben jogosan használom a szót, részben pedig túlzok, ironizálok. Használhatnám a „mezőgazdasági szövetkezet” kifejezést, de ez nemcsak egy nagyon-nagyon hosszú szó, amit ha sokszor kell leírni, kikopik a billentyűzet (a mezdőgadzasági féle mellégépelésekről már nem is beszélve), hanem sokakban nem is hív elő semmiféle képet. Ha viszont azt mondom, „téesz”, akkor már gondoltok valamire.
Inkább össz-téeszt kellene mondanom amúgy, mert egy országos szervezetről beszélek. Japánul eredetileg Nōgyō Kyōdō Kumiai (農業協同組合), „Mezőgazdasági Szövetkezet”, ami aztán az angolban a „japán” előtaggal bővül valószínűleg azért, mert egy egész Japánban jelenlévő és egy Japánban jellemző rendszerről van szó. Így lesz az angolban Japan Agricultural Cooperatives, és ebből jön a Japánban általánosan használt beceneve a JA („dzsé-é”).
Egy olyan hatalmas országos csoportról van szó, amely 694 helyi szövetkezetet fog össze. Röviden az a feladata, hogy felvegye a zöldség- és gyümölcstermesztőktől, valamint az állattenyésztőktől a terményeket és termékeket, majd azoknak piacot keresve eladja őket. Vagyis téesz. A termelők csak a meghatározott kezelési költséggel megrövidített bevételhez jutnak hozzá. Vagyis nem téesz olyan értelemben, hogy nem a közösen végzett munka arányában részesülnek a jövedelemből a leadott terménymennyiségtől függetlenül. Nyilván nem egyenlő a mi szocializmusunk idején működő téeszekkel, de mutat bizonyos hasonlóságokat, főleg a kisebb szakszervezetek szintjén. Vagyis téesznek téesz, annak – számunkra, magyarok számára jelentett – negatív asszociációja, keserű szájíze nélkül.
A JA egyébként a fentinél sokkal széleskörűbb feladtot lát el. Összefogja és tanácsokkal segíti a termelőket, ami sokszor jól is jöhet. Ha például felütötte a fejét valamiféle betegség a földön, szólunk nekik, kijön valaki, és megnézi, mi lehet az. Viszont mivel a különböző tenyésztők és termesztők termékeit egyéni nevek nélkül, a saját neve alatt dobja piacra, próbál egy standard minőséget biztosítani, amit úgy ér el, hogy egy bizonyos mértékben ellenőrzi és irányítja is a termesztést, tenyésztést. Például minden évben kapunk egy óriásplakátot, amin havi bontásban feltüntetik, hogy mikor mivel kellene permetezni akkor is, ha éppen semmiféle kártevő vagy betegség nincs a láthatáron. Egyébként nem kötelező betartani, túllépni a feltüntetett mennyiségeket pedig nem is szabad, de azért mégis, na, az ember nem szereti, ha megmondják neki, mikor mit csináljon. Ez már egyébként nem az össz-téesz szinten történik, hanem a regionális szinten.
Ha pedig még tágabb körben nézzük a JA feladatait, akkor meg kell említeni a JA Groupot (JA Csoport) is, ami már adminisztratív feladatokkal is foglalkozik. A JA-nek például van bankja, foglalkoznak biztosítással, de működtetnek kórházakat is. A magyartól meglehetősen eltérő és kissé nehezen érthető rendszer, de a lényeg, hogy különböző szinteken különböző feladatokat lát el.
A fügeszakszervezet
Ebben a láncban a legkisebb egységeket azok a csoportosulások jelentik, melynek tagjai az egy meghatározott terméket előállító, egy kisebb területen dolgozó termesztők, tenyésztők.
Csak hogy lássuk a rendszer bonyolultságát!
Aichi megye megyei szintű szövetkezete a JA Aichi, amely a megye különböző régióinak szövetkezeteit fogja össze. Egy nagyobb régió Mikawa, ennek megfelelően kétezik JA Aichi Mikawa is, amely alá még kisebb szövetkezetek tartoznak, mert Mikawa régió is további alrégiókra bontható. Ebből az egyik Nishi-Mikawa („Nyugat-Mikawa”), melynek szövetkezete a JA Nishi-Mikawa. Ehhez tartozunk mi is, de ez még mindig egy igencsak nagy tömörülés, ami az ezen a területen élőket és dolgozókat mind magába foglalja attól függetlenül, hogy mivel foglalkoznak. Az alrégión belül a fügetermesztőket összefogó csoportosulás az “ichijiku bukai”, vagyis szó szerint „fügerészleg”, „fügecsoport”. Leegyszerűsítve valahogy így néz ki:
JA > JA Aichi > JA Aichi Mikawa > JA Nishi-Mikawa > fügeszakszervezet
Ha olvastátok a korábbi írásokat, valószínűleg már kiderült számotokra, hogy a japánok szeretnek szervezetekbe, csoportokba tömörülni, és a fügetermesztőknek is van egy ilyen csoportja. Azt hiszem, magyarul nyugodtan lehet szakszervezetnek nevezni, bár talán ez lenne igazán az, amire a téesz kifejezés illik. Mindenesetre én most ezt fogom szakszervezetnek hívni. Ebbe nem kötelező minden termesztőnek belépni, de a JA-nek, vagyis a téesznek csak akkor adhatod le a fügét, ha belépsz, vagyis majdnem minden termesztő tag. A japánok amúgy is imádnak tagok lenni. Bárhol. Ebbe a rendszerbe születnek bele, az egyén kevésbé fontos, a csoport, amihez tartozik, annál inkább, lényegében a csoport határozza meg az egyént.
Ebből és a fentiekből már sejthetitek, hogy nemcsak fügeszakszervezet, hanem mindenféle gyümölcs- és zöldségszakszervezet is létezik, de van az állattenyésztőknek is. Ezeknek főleg az a feladata, hogy összefogja és tanácsokkal segítse a termesztőket, és majdnem havonta van egy gyűlés, amikor az aktuális munkákat beszélik meg. A szüreti időszak elején például bemutatják a különböző minőségi kategóriákat, hogy melyik fügéket nem lehet leadni, melyikek sorolhatók a B, A, kiemelkedő és kiváló kategóriákba. Tavaly például egy ilyen gyűlésen tudatták, hogy a koronavírus miatt az eddig fólia nélkül csomagolt fügepakkokat ezentúl fóliázni kell, de a szüreti időszakon kívül olyan dolgokról is szó esik, hogy mivel és mennyit ajánlott trágyázni, mikor mennyit kell permetezni.
Mindez amúgy hasznos is lehetne, de persze ha így kezdődik a mondat, akkor biztosan ott egy „de”. Bevallom, én csak kb. 10 percet ültem egy gyűlésen, amikor új termesztőként muszáj volt bemutatkozni. Annyit sikerült leszűrni ennyi idő alatt is, hogy vannak a normális, csendes termesztők, és vannak az idős, kötekedő bácsik. Bőven elég is volt ennyi. Azóta Atsushi jár a gyűlésekre, és ha megkérdezem, mi volt, akkor általában 3 percben össze tudja nekem foglani az ott töltött órák tartalmát. Ezek alapján el tudom mondani nektek, hogy egy gyűlés úgy zajlik, hogy a JA-fejesek bedobnak egy témát, elmondják az aktuális tudnivalókat. Már ez sem rövid, mert amit el lehet mondani 5 percben, azt egy japán neked tutira 1 órában fogja elmondani. Ezt követően a maradék időben pedig kötekednek az idős, kötekedő bácsik. Min? Mindenen! Lételemük. Ráadásul a két hangadó nagyot hall. Lehet, hogy mégis be kéne egyszer néznem, mert elég komikusnak ígérkezik.
A gyűlések zöme szájtépés, a japánok mégsem tudnak meglenni nélküle. Valószínűleg ez teszi számukra szervezetté a szervezetet, ez legalizálja a létét. Ezt csak alátámasztja, hogy a lényeges információkat a gyűlések után pár napon belül el is postázzák a termesztőknek. Rendben, van olyan, hogy valamiről közösen, szavazással döntenek, és néhány téma valóban fontos lehet, de elég lenne csak ilyen esetekben és csak a szükséges időre összehívni a szakszervezetet. A japánok biztosan azért élvezik ezt a téeszesdit és szakszervezetesdit, mert sosem tartoztak a szocialista tömbhöz. Nem mintha én éltem volna abban a korban, de állítom, hogy a szülei elbeszélései alapján még az én generációm is zsigerből gyűlöl mindenféle kötelező csoportosulást, tömörülést, gyűlést, azt, hogy mindent együtt, egyszerre és ugyanúgy kell csinálni, mint a többiek. Keletiblokk-szindróma.
A szakszervezeteknek amúgy van még egy nagyon fontos feladta. Az, hogy megbízható forrásból lássák el palántákkal és facsemetékkel a zöldség- és gyümölcstermesztőket. Ez viszont a fügeszakszervezet esetén nem mindig sikerül nekik tökéletesen…