Babos Krisztina 2020. február 19.
Miért kellene megőrizni az öreg fákat? Hartel Tibor ökológussal, a BBTE oktatójával beszélgettünk az öreg fák, illetve a fás legelők gazdasági, ökológiai és kulturális szerepéről. Sokszor hangsúlyozza a fás legelők megőrzésének fontosságát, miért érdekesek ezek?
- Egyre többször kerül szóba a fenntarthatóság kérdése, a társadalmi, gazdasági és környezeti krízisek egyre inkább kapcsoltan, együttesen jelentkeznek. Ezért kell őket együttesen megérteni és megoldani. Például megoldásokat kell találni arra, hogy miként lehet integrálni a tápláléktermelést a biodiverzitás megőrzésével. Ilyen szempontból fás legelők kiemelkedő fontosságúak mert óriási a természeti értékük is, és gazdasági, társadalmi szempontból is értékesek. Az erdélyi fás legelőket főleg a legeltetés és a kaszálás alakította. Hagyományosan tehenekkel, bivalyokkal és disznókkal legeltettek (érdekességképpen, Dél-Erdélyben a 19. században több volt a tehén és a bivaly mint a juh), ma már a juhlegeltetés uralkodik, bivalylegeltetés alig van és a disznólegeltetés megszűnt. A legtöbb erdélyi fás legelő kulturális szempontból is fontos volt a helyi közösségeknek.
A fás legelők tehát olyan tájelemek, melyek működnek mind az ember mind a természet számára és segíthetnek a fenti szociális, gazdasági és természetvédelmi célok integrálásában. Manapság elsősorban juhokat legeltetnek a fás legelőkön Mekkora a fás legelők területe Romániában?
- Pontos adataink nincsenek, mivel a fás legelők nem szerepelnek jól elkülönített tájelemekként a térképeinken. Sőt, hivatalosan nem is létezik ilyen kategória, hogy „fás legelő”. Egyes esetekben gyepekként szerepelnek, más esetekben fával borított területekként, átmeneti elemekként (gyep-erdő), más esetekben erdőként. Ez az egyik oka annak, hogy nem tudjuk pontosan, mennyi fás legelő van Romániában és Európában. Egyik, erdélyi kezdeményezésre megjelent összefoglaló cikkünkben a szórt állású fás legelők területét Romániában több mint 15 ezer négyzetkilométerre becsüljük és ezzel Románia a második helyet foglalja el Európában Spanyolország után. Egy másik felmérés alapján, amelyet a kollégáimmal végeztünk, Erdélyben több mint 300 ezer hektár fás legelő lehet. Bár tudjuk, hogy jelenleg nem lehet pontosan felmérni a fás legelők területét a különböző országokban, és minden becslésnek vannak hiányosságai, minden felmérés ugyanabba az irányba mutat: Erdély Románia és Európa szinten is kiemelkedő helyet foglal el a fás legelők tekintetében. Továbbá, mind a hazai, mind a nemzetközi összehasonlító kutatások is azt mutatják, hogy Közép-, Észak és Kelet-Európa legértékesebb ősfás legelői Erdélyben vannak, pontosabban itt maradtak fenn. Ezek a legelők tehát nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez nemcsak Erdély-, hanem Európa szinten is.
A Kolozsvár melletti Hója erdő szomszédságában is vannak fás legelők, itt a leginkább elterjedt tölgyek helyett körtefák tarkítják a gyepet Milyen állapotban vannak a hazai fás legelők? Mi veszélyezteti ezeket?
- A fentiekből következik, hogy a helyzet egyelőre még nem mondható rossznak, legalábbis még vannak fás legelőink, és ezek a legelők nemzetközi szinten is egyre inkább elismertek. Például évente jönnek külföldi mezőgazdászok vagy természetvédők, de akár egyetemi tanárok is Erdélybe azért, hogy tanuljanak a fás legelőinkről. Azaz azokról a tájakról, amelyek náluk már nincsenek, de kezdeményezések vannak a restaurálásukra. Viszont ha ténylegesen belemegyünk a részletekbe, akkor valóban a problémák egész sora tárul elénk. Egyik probléma például az, hogy nincs faújulat a legelőkön. Nagyon sok legelőn csak öreg fák vannak már. Olyan ez, mint egy elöregedő falu, ahol rengeteg tudás és bölcsesség lelhető fel, de fennáll a veszélye annak, hogy ez elvész, mert nincs akinek átadódjon, nincsenek fiatalok, akik igényelnének ezt a tudást és akik „beleágyazódjanak” ebbe a tudásba. Ilyen elöregedett fás legelőt látunk, ha például felmegyünk a Kalonda tetőre Farkaslaka és Korond között: gyönyörű öreg bükkfák vannak a legelőn, de nincs újulat. Ez van a Brassó megyei Mirkvásáron is, Kolozsvár környékén is és sok más helyen Erdély-szerte. Továbbá az öreg fákat gyakran kivágják az emberek. Nem feltétlenül rosszaságból. Sok olyan esettel találkoztunk, amikor az öreg fának neve volt, nagy tiszteletben volt tartva, de amikor eljött az ideje (korhadt részek, száraz ágak jelentek meg rajta) kivágták. Sok helyen ezek a fák a kivágásuk után is hosszú ideig az emberek kollektív emlékezetében maradnak. Ez olyan, mint a disznótartás: a hagyományos közösségeinkben a disznó levágódik még akkor is, ha a gazdája tiszteli és elismeri a disznó rengeteg képességét, okosságát és ezekre akár hosszú évekig is tisztelettel emlékszik. Meg kellene ismertetni a helyi közösségekkel a fás legelők öreg fáinak a jelentőségét, mert az öreg fák valóban nagyon értékesek ökológiai és természetvédelmi szempontból. Több száz gomba, zuzmó, növény és állatfaj élhet egy öreg tölgyfán. Ha az öreg fát eltávolítják, és nem marad több öreg fa a tájban, akkor ezek az élőlények is eltűnnek. Ilyen szempontból egy öreg fát nem lehet csak úgy, pikk-pakk helyettesíteni több száz facsemete elültetésével. Segesváron, amikor a Dracula-parkot akarták építeni a Breite öreg tölgyfás legelőre, a helyi hatóságok egyik érve az volt, hogy minden kivágott öreg tölgy helyére 1000 csemetét ültetnek. A mirkvásári ősfás legelő tölgymatuzsálemeivel télen is varázslatos látványt nyújt Ez nem volt egy korrekt érvelés. Az elültetett csemeték 200 év múlva lesznek öreg fák, azaz az idén elültetett csemeték majd 2220-ban érik el azt a szintet ökológiai érték szempontjából, mint amelyet a most kivágásra szánt fák képviselnek. Továbbá említhetném veszélyeztető tényezőkként a törvénytelen legelőégetést, vagy a már sokat tárgyalt túllegeltetést is. Érdekességképpen elmondom azt is, hogy az öreg tölgyfákat a felhagyás során bekövetkező erdősödés – gyakran gyertyánosodás – is veszélyezteti. Hogy visszatérjek, értékek vannak, de vannak veszélyek is, amelyeket lehet bátran sürgősségekként is kezelni, sőt, ezek megoldásra váró sürgősségek.
Miért nem kezeljük megfelelően a fás legelőket? Hogyan lehetne javítani a helyzeten?
- A helyzet érdekes, mert bár a fás legelők törvényesen nem léteznek, legalábbis nem mint értékelendő és fenntartandó tájelemek, a meglévő törvényes keret mégis megengedi azt, hogy a fás legelőt megvédjük, de azt is, hogy a fás legelőt tönkretegyük. Sok függ a legelőt használó személy vagy csoport értékrendjétől, tudásától, és nem utolsó sorban, szándékától. Léteznek törvényes keretek, de mivel nem a fás legelőt, mint egészet védik, hanem csak ennek egyes elemeit, ezek könnyen a fás legelők eltűnéséhez vezethetnek közép- és hosszútávon. Például a fás legelőn található fák az erdészet hatáskörébe tartoznak. A romániai törvények is, és az Európai Uniós agrárpolitika követelményei is védik a legelőkön található, szórt állású fákat addig, ameddig ezek a fák épek, egészségesek. A közös agrárpolitika kiemelten azért védi a legelőn található, szórt állású fákat, mert ezek részei a tájképnek és fontosak számos élőlény számára. Viszont az az érdekes, hogy ha a fa elöregedett, száraz részei vannak, vagy kiszáradt, az erdészettől kapott engedély birtokában el lehet távolítani. A „rövidzárlat” ott van, hogy a természeti értékeiért megtartott fát akkor vágják ki, amikor a természeti értékei a legnagyobbak: mikor öreg, korhadt, száraz részeket tartalmaz. Hartel Tibor szerint egy fa öreg korában a legértékesebb ökológiai és kulturális szempontból Nem azt mondom, hogy minden száraz fát meg kell tartani, hanem azt, hogy jól meg kell gondolni, hogyan bánunk az öreg fákkal, mit vágunk ki, mit tartunk meg, hogyan és hol. Angliában van olyan ismerősöm, aki a saját telkén ad menedéket a kidőlt, öreg fáknak azért, mert a korhadó faanyag aranyat ér a természetnek, a talajnak. Itt visszatérek a tudáshoz, az értékekhez és a szándékhoz. Megtartani az öreg fákat nem törvénytelen. Faápolók segítségét kérve, ügyes beavatkozásokkal biztonságossá lehet tenni ezeket az ember és az állatok számára, sőt, a fa életét is meg lehet hosszabbítani. A jelenlegi törvényes keret hiányosságai között van az is, hogy nem bátorítja a szórt állású fák utánpótlását, nem szab egy felső határt a legeltethető állatok számára (ezért van túllegeltetés), nem emeli ki az ősfás legelők értékeit (a helyi közösségek vidékfejlesztési kereteken belül pályázhatnának ezen természeti és kulturális örökség revitalizálásáért). Az ősfás legelőinken termelt hús- és tejtermékek kiemelkedő értékkel bírnak, és ezeket a termékeket, megfelelő címkékkel, lehetne reklámozni, jó áron eladni. Az ősfás legelőink, egyediségük miatt, kiváló turisztikai látványosságok, amelyekért számos nyugati szívesen eljönne. Olyan turistával is találkoztam, aki azért ment Segesvárra az Amerikai Egyesült Államokból, hogy a Breite öreg tölgyfás legelőt láthassa, és mondta, szívesen visszajönne, mert megérte! A fás legelőknek rengeteg értéke van, sajnos, túl kevés van ezekből kihasználva. Kár lenne, ha eltűnnének, mert az eltűnésük nem csak a helyi közösségek lehetőségeit korlátozná, hanem azokét is, akik turistaként, mezőgazdászként vagy kutatóként jönnek, gyakran jelentős távolságokról, hogy tapasztalják, tanulják ezeket a tájakat és inspirációt nyerjenek belőlük. A globális krízis szolgálhat lehetőségként is a helyiek számára, de csak akkor, ha a természeti és kulturális szempontból kiemelkedően fontos tájelemeket megbecsülik.
Hogyan lehetne megelőzni az idős fák eltűnését?
- Elsősorban a keretszabályozáson kellene változtatni. A fás legelők öreg fáinak az agrárpolitikában is helyük van, de a kulturális, történelmi műemlékek listáján is. Előbbire 2015-ben tettünk javaslatokat Brüsszelben, az Európai Parlamentben, ahol a mi kezdeményezésünkre a fás legelőknek szemináriumot szerveztek. Bár a szeminárium sikeresnek könyvelhető el, ugyanis hozzájárult a fás legelők európai ismertségéhez, a törvényes keretek erősen lassan változnak. Ezért nem elégséges csak a formális törvényi keretek változtatásán munkálkodni, hanem a helyi közösségek felvilágosításával is foglalkozni kell. Amíg egy fának haszna van, a helyiek megőrzik. Bár ez manapság ritkaságnak számít, a Kolozsvárhoz közeli Dióson még szedik a csermakkot a disznóknak. A község fás legelőjén egyébként vegyesen nő a csertölgy és a kocsányos tölgy. Amint fent említettem, az öreg fákat lehet védeni még akkor is, ha erre nincs kimondottan törvény. Ha a közbirtokosságok és az erdészeti hivatalok eldöntik, hogy több figyelmet szentelnek az öreg fáknak, és hogy az öreg fákra értékként tekintenek, a megoldás is adódni fog. Az öreg fák genetikai szempontból is igen fontosak, ezek kitűnően alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, nagyon jó a génállományuk, ezért érdemes lenne faiskolákat létesíteni a csemetéik számára. Néhány famatuzsálem szerepel ugyan a műemlékek listáján, de több ilyen kezdeményezésre lenne szükség, hiszen sok esetben idősebbek a határban, vagy akár a településen növő fák, mint a falu legidősebb, UNESCO-listán szereplő épülete. Ezek élő műemlékek, igazi túlélők, veteránok és megérdemlik a tiszteletünket.
Sikerült politikai támogatást szerezniük a fás legelők megóvására irányuló tevékenységükhöz? Az évek óta jellemző instabilitás mennyiben jelent problémát?
- Hathatós politikai támogatás nélkül lehetetlen a természetvédelem, és tágabb értelemben a fenntarthatóság megvalósítása. A politikai instabilitás nagy akadálya a megfelelő törvények megalkotásának. Romániában a politikai instabilitás olyan nagy, hogy külön csapat kellene arra, hogy hatalomváltás esetén mindig újrakezdje a lobbit a fás legelők érdekében. 2015-ben például jól alakultak a dolgok, intenzív kampányt kezdtünk a fás legelők védelmében, amiben odáig jutottunk, hogy a kormány weboldalára is felkerült az indítványunk. Ebben sokat segített Korodi Attila és Szép Róbert, a brüsszeli szeminárium megszervezésében pedig Sógor Csaba. Szóval meg lehet győzni a politikusokat, az instabilitás viszont komoly barriere ennek a munkának, néhány héten belül ugyanis fordult a politikai széljárás, az új vezetők pedig nem folytatták a kezdeményezést. Kutatókként mi azóta folytattuk a fás legelők szociális, gazdasági és ökológiai dimenzióinak a kutatását, és több neves szakfolyóiratban jelentek meg publikációnk. Elmondhatjuk, hogy tudományos szempontból az erdélyi fás legelők Európa legkutatottabb fás legelői között vannak, több európai kutatás Erdélyben inspirálódott. Tudás tehát van, és ha van helyi vagy regionális szintű fenntarthatósági kezdeményezés, lehetőségeinknek megfelelően szívesen állunk rendelkezésre.
Az erdélyi diákok abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem kell több száz kilométert utazniuk ahhoz, hogy famatuzsálemeket tanulmányozzanak Önök indítottak egy mozgalmat, melynek célja Románia legidősebb és legszebb fáinak a nyilvántartásba vétele. Elégedett a kezdeményezés sikerével?
- Igen. Románia Legszebb Fái projektünk jelen pillanatban Románia egyetlen olyan platformja, ahol az öreg fákat bárki láthatja, és az információkat helyi kezdeményezésekre, a fák és az emberek javára felhasználhatja. Jelenleg közel 5 ezer öreg fát lehet „meglátogatni” ezen az oldalon, és pár kollégával dolgozunk az első olyan tudományos publikáción, melyben a Romániában található öreg fákkal kapcsolatos ismereteinket, valamint az öreg fák védelmét célzó kezdeményezéseket szintetizáljuk. Romániában több olyan kezdeményezés van, amely figyelemreméltó. A fás legelőket illetően Zalánpatakon, Sepsiszentgyörgyön és Segesváron történtek konkrét intézkedések a fás legelő védelméért. A Kalonda tetőn található fás legelőt Székelyföld hét csodája közé javasolták, a Mirkvásári fás legelő pedig már fel is került Erdély hét csodájának listájára. Mirkvásáron található Erdély legvastagabb és legöregebb, valamint Románia második legvastagabb és legöregebb tölgye – A Kárpátok Öregje -, melyet civil kezdeményezésre fedeztek fel általános iskolás diákok egy verseny keretén belül. A verseny neve „Találd meg a legöregebb fát” volt, és több mint 20 falu iskolája vett részt benne. A tölgy jelentősen hozzájárult Mirkvásár hírnevéhez, és egy helyi civil szervezet (Carpaterra) minden évben eseményt szervez, amelynek egyik erős pontja az öreg tölgy. Szászkézden „famúzeumot” akarnak létrehozni, ugyanis a kulturálisan módosított fáknak ténylegesen van történelmi értékük. A fenti kezdeményezések nagy részének mi is aktív részesei voltunk. 2019-ben Iași megyében megyei tanácsi szinten védetté nyilvánítottak számos öreg fát, és ez követendő példa kellene legyen a többi megye számára. Nincs kimondottan öreg fákat védő törvény Romániában, de a meglévő keretek azért ezt lehetővé teszik, ha megvan a szándék rá. Kolozsvár az egyetlen olyan város tudomásunk szerint, ahol minden öreg fa fel van térképezve és a fák mindenki számára láthatók a platformunkon (több mint 350 fa). Információ van, már csak intézményi szándék kell a védelmükhöz.
Mit jelent az, hogy kulturálisan módosított fa?
- A fák magukon hordozzák az emberi beavatkozások nyomait. Például a tősarjak egy ősi, ma már nem vagy csak ritkán alkalmazott „erdészeti” eljárás nyomai. Ezeket fel lehet használni az erdészet hagyományos, informális módozatainak tanulmányozására, megértetésére. A kulturálisan módosított fák ökológiailag is, kulturálisan is értékesek, sokat mondanak a helyi fahasználati szokásokról. Gyakran ezekről nincs írás, hanem a fákról lehet leolvasni, hogy léteztek. Ezért fogalmazott úgy Oliver Rackham, hogy “egy öreg fában annyi információ van, mint egy egész könyvtárban”. "Fűzhenge" - a Marosvásárhelyhez közeli Lőrincfalva határában a munkára fogott, közel 100 éves fűzfák már elérték a nyugdíjkorhatárt Egyesek közülük munkát is végeznek az ember számára, ezeket "dolgozó fáknak" hívjuk, szabály szerűen melóznak az emberek számára, úgymond, mind az ökrök... Az ágaikat folyamatosan vágják, vágták kosárkötő vesszőnek, karónak, keresztnek a szénaboglya alá, melyeket mindig újranövesztettek. Azonban amikor ezek a fák nyugdíjba mennének, elérnék a veterán kort, sajnos kivágódnak, a biodiverzitás és az információ (hagyaték érték) kárára. Tudomásom van olyan több évszázados tölgyről, melyből hat tősarj hajtott ki, és már annyira megöregedtek, hogy elkülönültek. Olyan, mintha 5 négyzetméteren lenne egy tölgyfákból álló gyűrű. Annyira ritka ez, hogy egy angol dendrológus csak azért jött el ide, hogy lássa. Sajnos, sok fát kivágnak, mert megszűnik a társadalmi funkciójuk, munkanélküliek lesznek, úgymond. A legelőn számos öreg fa munkát keres. Szeretnék, ha az emberek látnák bennük azt a sok értéket, amit nyújtani tudnak. De mi még nem nőttünk fel arra a szintre, hogy értékeljük őket.
.jpg)
