2018. december 31., hétfő

Jókivánság


Bort búzát, békeséget!
Minden kedves olvasónknak Boldog Új Esztendőt, kivánunk 2019-ben

2018. december 26., szerda

Gurka Balla Ilona, a HANGYA elnöknőjének az évértékelője

A 2018-as év vége fele közeledve arra lettünk volna kiváncsiak, hogy a HANGYA elnöknőjének mi a véleménye az ezévi tevékenységekről.
- Tisztelt elnök kisasszony hogyan értékelné a 2018-as évet?
- A tavalyihoz képes az idén több pénzalappal rendelkeztünk, mivel nem csak a Kolozs Megyei Tanácshoz és a Communitas Alapitványhoz, hanem a Bethlen Gábor Alapitványhoz benyújtott pályázataink nyertek, igy gazdagabb lett a tevékenységi körünk is.
-  Felsorolná miben állnak ezek?    
- Természetesen. Kövenden megtartottuk az aranyosszéki ifjusági táborunk II. kiadását. Ay aranyosszéki gazdatársadalom számára megtartottuk a "Legszorgosabb gazda" és a "legszorgosabb gazdasszony" versenyét. 
- Amit aztán a Hagyma Fesztiválon ismertették
- A Hagymafesztiválon nem csak hirdettük, hanem 9 gazdasszonyt (7 román és két magyart)  ki is tüntettünk. Minanannyian nagyon büszkén viselték a "Hangya" feliratú blúzt. 
- Ezzel megtették az első lépéseket a vidéken élő gazdasszonyok felé.
- Nem csak ezzel, hiszen már több éve tesszük, csak nem voltak elég "ütösek" az eddigi próbálkozásaink. Szerencsére a Horváth igazgató úr őtletének, - miszerint épitsünk ki a Leader kistérségi alakulatokkal is kapcsolatot  - már a tavalyi év folyamán is voltak pozitív jelei és az idei évben egyre több  tevékenységbe tudtunk együttműködni. 
- Megmagyarázná miben áll ez? 
- A Nyugati Havasok Kapuja Leader kistérség az aranyosszéki térségben működik. Ennek vezetője a Făgădar Alexandru elnök úr már az első alkalommal teljes mellszélleséggel támogatta ötleinket. A Hagyma fesztivál is az Ő körzetében tartják meg igy nagyon örvendett, hogy ezt az alkalmat választottuk az eredményeink kihirdetésére. 
- Érdekesnek tűnik ez a mód
- Nem az volt a cél, hanem a régi Hangya hagyományok újraélesztése, pld. nekik volt önkéntes tűzoltócsapata vagy Nőszövetsége is.
- Mondana erről is egy pár szót
- A kövendi fiókszervezet elnöke keresett meg azzal a kéréssel, hogy jó lenne ha falujukban  megalakulna egy őnkéntes tűzoltó csapat a HANGYA tagjai közül. Ehhez kérte a segitséget amit aztán Horváth igazgató úr meg is oldott megkeresve a Szatmár megyei Egri községben működő önkőntes tűzoltó csapatot. Ennek vezetője meg ellátogatott Kövendre és tárgyalások eredményeként megalakult az első aranyosszéki önkéntes tűzoltó csoport amit nem csak a Leader kistérség vezetője, de a várfalvi polgármester is támogatja. A polgármester egy irodát és fészert is átadott, ahol egy régi kézipompás tűzoltószerkocsi volt, sőt jövöre a megyei alelnők, a Vákár úr, még több túzoltó felszerelést és védőruhákat is megigért az újonnan alakult csapatnak.
- Ezek mind jó hirek
- A másik fontos esemény, a Hangya Nőszövetség alakuló ülése  éppen szervezés alatt áll. Eddig két fiók szervezet (Szék és Kövend) is jelezte, hogy ott is igény lenne rá. 
- Úgy tudom, hogy a nyár folyamán több akciót is lebonyolítottak
- Igen résztvettünk. Ilyen például a bográcsfőző verseny amit előbb Kövenden majd Szentmihályon lett megtartva.
- De az önkéntes tűzoltók alakuló ülésére is készült bográcsos a Hangya támogatásával.
- Igaz. A tagjaink mindig segitőkészek. Végezetül szeretnék mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kivánok!
- Köszönjük a beszélgetést!
- Köszönöm én is a lehetőséget
E.H.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kivánunk Mindenkinek!



A képen a következők lehetnek: 1 személy

2018. december 17., hétfő

Mitől helyi a helyi? – Közös értékesítési pontok, retro piac és a Házikó

Az alábbi cikk ugyan nem újkeletû hiszen egy 2015-ben megjelentrõl van szó, de az aktualitásából még mostan sem veszitett. Ezért is szerettük volna közreadni. E.H.
Az utóbbi 30-40 évben a vidéki életforma, a háztáji kiskert megművelése kiment a divatból. Ehhez nagyban hozzájárultak a gazdasági és politikai rendszer változásai. 
A felvásárlóüzemek, tejcsarnokok, gyárak megszűntek, a megtermelt termékek értékesítése nehézségekbe ütközött és ütközik ma is. Szerencsére vannak olyanok, akik munkájukkal igyekeznek változtatni ezeken a körülményeken.
Interjúalanyaink szívükön viselik a kisgazdaságok sorsát, lehetőségeik szerint mindketten segítik az előrejutást. Ki 
a jogszabályi háttér módosításával, ki a közösség építésével vagy éppen a piac mint kulturális és kereskedelmi tér megalkotásával.

Szabadkai Andrea

Közös értékesítési pont
Szabadkai Andrea a Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseletének elnöke munkatársaival külföldi mintákat vett alapul. A közös értékesítési pont rendszere jól működik Francia- és Olaszországban egyaránt. 
A rendszer lényege, hogy a gazda egyszerre több piacon, boltban jelen tud lenni az árujával, nem szükséges mellette állnia, ami nyilvánvalóan kiszélesíti a lehetőségeit és megtöbbszörözi a bevételét. Ezek a pontok nonprofit formában működnek. Amikor a termelő átadja áruját, azt nem veszik meg, hanem 
a termelő kódjával ellátva felkerül a polcra. Amikor az értékesítési pontra érkező vevő megvásárolja a terméket, a bevétel csak a termelő számláján és nem az értékesítési pont számláján jelenik meg, ezért hívják átfutó bizonylati rendszernek. Ezáltal, ha nem áfásan működik a gazdálkodás, akkor nem kerül rá a 27% áfa a termék árára, ami jelentősen kedvezőbb feltételeket biztosít. Andreáék a bizonylati hátteret is kialakították és igyekeztek beilleszteni a módszert a magyar jogrendszerbe. Az anyagot átadták a döntéshozóknak, és jelenleg az adóhatósággal és a Nemzetgazdasági Minisztériummal együttműködve folyik az anyag előkészítése a jogalkotás részére. Az értékesítési pont akár egy már meglévő termelői piac adott területén is megvalósulhat.
Andrea úgy látja, nő a kistermelők száma, valamint abban is hisz, hogy minél többen vannak, annál több a minőségi áru. A biotermelés azonban szűk szegmensben mozog. A kisebb termelőknek nehéz lenne a minősítés költségeit kigazdálkodni, illetve végigvinni az adminisztrációs folyamatokat. Többnyire azok a nagyobb cégek szerzik meg a bio minősítést, akik külföldre is szállítanak, mivel ez a sikeres értékesítésük nélkülözhetetlen alappillére. Külföldön pedig nagyobb a tiszta termékek felvásárlóereje.
Retro piac
Bertényi Gábor 

Bertényi Gábor három termelői piac megszervezésében is jelentős szerepet vállalt, ebből a nagymarosi volt az első. Akkoriban költözött a településre, és elég gyorsan feltűnt neki, hogy nem működnek olyan jól a dolgok. Bár Nagymaros sváb település, és a mezőgazdaságnak százados hagyományai vannak, mégsem volt helyi piac a településen már 50 éve. Úgy látta, az egész agráriumban rendszer szintű problémák vannak, és rá kellett jönnie, hogy az embereket tájékoztatni kell arról, valójában mitől helyi piac a helyi piac, és miért van rá szükség. Előzetes felmérés nélkül, pusztán szerelemből kezdték összerakosgatni a piac elemeit. Ebben lényegi szerepe volt a helyismeretnek, segített a falugazdász és az állatorvos is, akiknek közvetlen kapcsolatuk volt a helyi termelőkkel. Minden termelőt személyesen felkerestek. „Annyira akartuk, hogy sikerüljön, hogy bátran győzködtük a termelőket, érdemes eljönniük, a vásárlókat pedig, hogy hihetetlen kínálat várja majd őket” – meséli Gábor.
Elmondása szerint munkájuk során fontos szerepe volt az úgynevezett marketing tevékenységnek: az első piac előtt lakossági fórumot szerveztek, amit leadtak a helyi TV-ben, és már a kezdetektől gyermekprogramok és agrárelőadások színesítették az eseményeket.
„Most már csatlakoznak új termelők, és egyre igényesebb termékekkel állnak ki 
a régebbi árusok is. Nő a termékpaletta, bár be kell valljam, én dinamikusabb fejlődést vártam volna” – hangsúlyozza 
a szervező.
A Házikó
A kezdeti kíváncsiság mélyebb érdeklődéssé alakult, és Lányi Andrással az ELTE-n pár évig kurzust is vezettek a fenntartható vidékfejlesztésről. Kutatásaik során szembesültek azzal, hogy Magyarország a piaceltartó képesség szempontjából rendkívül sokszínű. Vannak olyan tájegységek, ahol olyan mélyszegénység van, hogy helyi gazdaságfejlesztési tevékenység emiatt nem igazán tud megvalósulni, hiszen nincs olyan vásárlói réteg, amelyik a jobb minőségű termékeket megengedheti magának. Ma már úgy látja, a piac kialakítása kutatásokat igényel, és mindenképpen szükséges hozzá legalább egy lelkes, helyismerettel rendelkező személy, aki segít a szervezésben. Fontos megjegyezni azonban, hogy termelői piacot Magyarországon nem lehet gazdasági alapon működtetni, mert nem lehet kitermelni a bérleti díjat és a szervezők munkáját sem, így a helyszínt általában az önkormányzat biztosítja.
Tavaly Bertényi Gábor és Szalai Mihály együttműködésüket üzleti alapokra helyezték és létrehoztak egy kis üzemet, a Házikót. Itt kizárólag közvetlenül a termelőktől vásárolt minőségi alapanyagokból állítanak elő készételeket. Gábornak a Szimpla romkocsma tulajdonosaként a Budapesti vendéglátásban eltöltött több mint 10 év után nem esett nehezére megtalálni a piaci rést. Felismerte, hogy fogyasztóként és vendéglátóegységként is kevés helyen lehet jó minőségű ételhez jutni a fővárosban. Logikája sikeresnek bizonyult, jelenleg 
12 étterembe és kávézóba szállítanak, valamint tesztelik ebéddoboz rendszerüket is.
„Az elmúlt 10 évben ugyanannak a területnek az eltérő szegmenseiben dolgoztam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Mindig azt gondoltam, hogy az a helyes út, amivel éppen foglalkozom. 
A Házikó gazdasági alapon működő dolog, mert most úgy látom, hogy csak a sziklaszilárd piaci mechanizmus tarthat valamit életben hosszú távon” – vallja Gábor.

A törökök most traktorral hódítanának

2018.12.12.
Vonzó dizájnnal és meggyőző műszaki tartalommal hódítaná meg Európát a török Basak traktorgyár. Mivel egyetlen korábbi erőgépe sem felel meg az EU-s emissziós normáknak, megalkották az 5120-as prototípust.
Az európai traktorpiacon kíván érzékelhető részesedést szerezni a Basak mezőgépgyártó vállalat. A törökök számára nem idegen ez a terep, hiszen a Hattat, a Tumosan vagy az Armatrac már régebbről ismertek az itteni gazdálkodók előtt, és most a sakaryai cég is próbára tenné termékeit a Boszporusz innenső oldalán.
Az 1914-ben alapított Basak az 1960-as évek óta készít traktorokat, eleinte Ford és Steyr licencek alapján. Saját fejlesztésű erőgépeket 1996-ban dobott először piacra, majd 2012-ben a szintén török óriásvállalat Sanko Holding tulajdonába került. Mezőgazdasági kínálatukban szántóföldi és ültetvénytraktorok, valamint munkagépek szerepelnek.
A mostanáig készített erőgépeik egyike sem felel meg a szigorú európai uniós károsanyag-kibocsátási normáknak, ezért a Basak kidolgozta az 5120-as koncepciótraktor tervét, s az egyik mintapéldányt a párizsi SIMA kiállításon is közszemlére tette novemberben.
A tervezett 5000-es széria zászlóshajója Deutz motort kapott a burkolat alá, így már Európában sem lehet gondja az értékesítéssel. Az átvitelről 24/24-es ZF váltó gondoskodik, és a kínálatot joystick-vezérlésű PowerShuttle is színesíti. A Basak 40 ezer négyzetméteres gyártóterületén évente akár 10 ezer traktor is készülhet.

2018. december 11., kedd

Magyar mintára épül a falugazdász-hálózat – Erdély-szerte hatvan mezőgazdasági szakember látott neki a szaktanácsadásnak

Makkay József 
Hatvan falugazdász kezdte el tevékenységét novembertől a budapesti Agrárminisztérium támogatásával Erdélyben. A többségében fiatal, pályakezdő mezőgazdasági mérnökök munkájával nem mindenki elégedett, de abban egyetértés mutatkozik, hogy folyamatos képzéssel pótolható a tapasztalat hiánya. Ez a munkakör sok tapintatot és alázatot kíván, hiszen nehéz elmagyarázni egy idősebb gazdának, hogy az ő tudása fölött eljárt az idő. A budapesti Agrárminisztérium finanszírozásával novemberben Kárpát-medence-szerte beindult a 117 falugazdászból álló új hálózat. Erdélyben hatvan szakembert alkalmazhattak a kiírásban részt vevő mezőgazdasági egyesületek. A 2016 őszén 12 mezőgazdasági szakemberrel életre hívott erdélyi hálózat kiállta az idők próbáját, az eddig részmunkaidős alkalmazásban dolgozó falugazdászok kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. 
A Partiumtól a Székelyföldig több településen is szaktanácsadással és gazdarendezvények szervezésével foglalkoztak. Az utódállamok magyar gazdaszervezetei részéről érkező pozitív visszajelzések késztették arra a budapesti szaktárcát, hogy az eddig takaréklángon működő hálózatot megfelelő finanszírozással minden magyarlakta tájegységre kiterjesszék. A mintegy 2600 lejes nettó fizetéssel járó falugazdász munkakör Erdélyben is vonzó, amit az is jelez, hogy a meghirdetett állásokra többszörös túljelentkezés volt. A Székelyföldön 24 helyre 88 önéletrajzot nyújtottak be. Bizalmatlanok a fiatal szakemberekkel szemben Laskovics István gazdamérnök az Érmelléki Gazdák Egyesületének 2014-es megalakulása óta dolgozik irodavezetőként a szervezet érmihályfalvi székházában, ahonnan rendszeresen járta az érmelléki falvakat. Frissen végzett mezőgazdasági szakemberként már az elejétől a falugazdász teendőit látta el, így amikor 2016-ban új munkakörében alkalmazták, azon kevesek közé tartozott Erdélyben, akinek rálátása volt feladatkörére. A próbaként beindított falugazdász munka azonban Erdélyben nehezebbnek bizonyult, mint Magyarországon, hiszen a néhány szakemberhez hatalmas körzetek kerültek. Laskovicsnak több tíz falut kellett ellátnia, gazdalajstromot készített, telefonon tartotta a kapcsolatot az érdeklődő gazdákkal, és esténként más-más faluban gyűjtötte össze azokat a termelőket, akik az aktuális pályázatok és egyéb tudnivalók iránt érdeklődtek. Az elején nehezen ment, mert az idősebb gazdák nem nézték jó szemmel, hogy fiatalember próbálja őket oktatni. Volt, aki megjegyezte, hogy én meg sem voltam születve, amikor ő már gazdálkodott” – magyarázza kezdeti tapasztalatait a fiatal mérnök, aki mégsem keseredett el a hűvös fogadtatástól. 
A magyarországi képzőkön szakemberek figyelmeztették arra a kezdő mérnököket, hogy mi várja őket. Ez a munkakör sok tapintatot és alázatot kíván, hiszen nehéz elmagyarázni egy idősebb gazdának, hogy az ő tudása fölött eljárt az idő, és csak úgy lehet eredményesen földet művelni és állatot tartani, ha megtanulja az újabb módszereket, technológiákat, ha szaklapot, szakkönyvet vagy internetes szakmai oldalakat olvas. Laskovics István szerint Erdélyben ilyen szempontból sem állunk jól. Jórészt ugyanis már csak az idősebb gazdák maradtak a föld mellett, ők pedig nem használják rendszeresen a számítógépet – sokuknak nincs is –, így inkább telefonon és személyes találkozókon történik a kapcsolattartás. Román szakemberek is érdeklődnek A többségében magyarok lakta Érmelléken hamar megszokták a gazdák a szaktanácsadó jelenlétét és fontosságát, hiszen a területalapú támogatások lehívásától a mezőgazdasági pályázatokig, a növényvédelmi szaktanácsadástól a termények értékesítéséig sok mindennel fordulhatnak a magyar mezőgazdasági szakemberhez.
 Vegyes lakosságú vidéken ugyanis eddig egy jó szót nem kaptak senkitől, nemhogy szakmai tanácsot. „Az állami mezőgazdasági hivatalok Bihar megyében papíron léteznek csupán, semmiféle szaktanácsadás nincs, a magyar gazda még annyi segítséghez sem jut, mint román társa. Nem véletlen tehát, hogy nagy az igény a falugazdászok munkájára. Az eddigi két állást további kettővel bővítették, így négyen felelünk a magyarok lakta régiók falvaiért. Mindenkinek más a végzettsége, más a szakmai tapasztalata, így jól kiegészítjük egymást, jó csapatot alkotunk” – fogalmaz az új helyzetről Laskovics István, aki szerint a falugazdászok munkája jó hatással van az állami mezőgazdasági intézmények működésére is. Amíg senki nem szervezte meg a gazdákat, a mezőgazdasági igazgatóságok szakembereinek nem volt kivel találkozniuk. Amióta a falugazdászok rendszeresen szerveznek gazdatalálkozókat, továbbképző tanfolyamokat és konferenciákat, a román szakemberek is szívesen eljönnek, így ők is több értelmét látják a munkájuknak. Ha a magyar gazda versenyképessé szeretne válni, számára is nélkülözhetetlen a tájékozódás.
Fazakas Miklós mezőgazdasági vállalkozó, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros megyei szervezetének elnöke is hiánypótló kezdeményezésnek tartja a magyar kormány döntését, hiszen a gazdák szaktanácsadásával állami hivatali hatáskörbe tartozó szakemberek nem foglalkoznak Romániában. Márpedig ha a magyar gazda versenyképessé szeretne válni, számára is nélkülözhetetlen a tájékozódás. Megyei egyesületük több tucat gazdakört működtet, és ezeken keresztül mérhették fel, mennyire igénylik a termelők a naprakész információkat. A sokéves tapasztalat késztette őket arra, hogy az RMGE-Maros számára megítélt négy falugazdász állásra olyan szakembereket kérjenek fel, akiknek van tapasztalata szaktanácsadásban, a gazdákkal való közös munkában. „Azt gondolom, ezen a területen a fiatalságnál többet nyom a latban a szakmai régiség. Éppen emiatt alkalmaztunk nagyobb tapasztalattal bíró középkorú, vagy idősebb mezőgazdasági szakembereket, közöttük értékesítéssel foglalkozó szakember is, hiszen ma ez a legnagyobb kihívás az erdélyi gazdák számára” – magyarázza a nyárádkarácsoni zöldségtermesztő vállalkozó. 
A Maros megyeieknek van egy agilis fiatal szakemberük is, aki már korábban falugazdásszá vált, és oroszlánrészt vállalt a mezőségi gazdasági program pályázatainak lebonyolításában is. Fazakas szerint nagyon sok a munka, ezért szakterületek szerint osztják el, ki mivel foglalkozzon. A székelyföldi gazdasági program mezőgazdasági pályázatainál szeretnék a térség gazdáit támogatni, de odafigyelnek minden egyéb mezőgazdasági pályázatra is. A gazdaegyesületi elnök példaként a román mezőgazdasági minisztérium paradicsomtermesztési támogatását említi, ami azért lett idén félsiker, mert nem volt megfelelő a tájékoztatás. 
Az RMGE-Maros keretszerződést kötött a három székelyföldi megye önkormányzatai által létrehozott Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesületével, hogy ne legyen átfedés a munkájukban, illetve egymás tevékenységét kiegészítsék. Fazakas fontosnak tartja a falugazdászok Kárpát-medencei közös képzését és a tapasztalatcseréket is, hogy egymással megoszthassák eredményeiket, illetve őszintén beszélhessenek a kudarcokról is. Székelyföldön nem nulláról kell kezdeni Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője ugyancsak hiánypótló kezdeményezésnek tartja a magyar agrárminisztérium döntését a falugazdász-hálózat megerősítéséről. Mint fogalmaz, állami szaktanácsadás már alig létezik, a régi hálózatot előbb lecsupaszította a minisztérium, majd beolvasztotta a mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörébe. A megyénként megmaradt néhány szakember túl kevés, a polgármesteri hivatalok mezőgazdasági referensei pedig sűrű teendőik miatt nem járhatnak terepre, nem tarthatják a kapcsolatot a gazdákkal. 
A termelőkkel történő kommunikáció ennek ellenére működött a székelyföldi megyékben, hiszen a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) támogatásaiból országos viszonylatban Hargita és Kovászna megye hívta le a legtöbb pénzt, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági hivatalok és a helyi önkormányzatok sikeresen együttműködtek a gazdák érdekében. A három székelyföldi megyének megítélt 24 főállású új falugazdász ezt a folyamatot erősíti. A háromszéki mezőgazdasági hivatal igazgatója elismeri, hogy a zömében fiatal, pályakezdő szakemberek még nem szereztek megfelelő tapasztalatot, nem profik, de szakmailag jól felkészültek, és ez esélyt ad a gyors felzárkózásra, hogy a szaktanácsadói munka ne bizonyuljon túlságosan mély víznek.

2018. december 10., hétfő

Széki Lakodalom


Szerkesztő-riporter: B.Király Györgyi, 
Rendező-operatőr: Seregély István 

2018. december 4., kedd

Helyi terméket az asztalra Érdemes rövid ellátási láncokat kialakítani

2018. október 30.
Rövid ellátási láncok kialakítását célzó, a helyi piacok fejlesztését támogató együttműködésre nyert pályázati pénzt az AgroSIC Közösségek Közti Társulás hat partnerszervezettel közösen. A Kovászna, Sepsiszentgyörgy és Mikóújfalu térségében helyi piacok kialakítását célzó projektnek az is része, hogy a helyi termékeket népszerűsítsék, a termelők és vásárlók közötti együttműködést támogassák.
„A helyi termék fő jellemzője, hogy a termelés, feldolgozás, az értékesítés a lehető legközelebb van egymáshoz, tehát rövid az ellátási lánc, ugyanakkor a fogyasztó szempontjából bizalmi kérdés is. Háromszéken kiemelten támogatjuk az ilyen kezdeményezéseket, hiszen a helyi termékek előállításával hozzájárulunk a fenntartható, élhető vidéki környezethez. Az a célunk, hogy ne csak a megyében, de Brassó és Maros megyében is láthatóvá tegyük helyi termékeinket, hiszen ez még mindig a rövid értékesítési lánc kategóriába esik, helyi vásárokon fogjuk bemutatni a partnerszervezetek termékeit, de ugyanakkor népszerűsítjük a médián keresztül is. Azért is fontos ez a pályázat, mert a termelőt úgy támogatjuk, hogy segítünk a termék jóhírét elvinni minél több helyre” – emelte ki Orbán Miklós, az AgroSIC igazgatója.
A tervek szerint egy év alatt tizenegy, helyi terméket promováló rendezvényt szerveznek, a projektet indító első akcióra október utolsó hétvégéjén került sor. A találkozón a helyi, hagyományos termék előállításának rendszeréről, az értékesítési lehetőségek változatairól is egyeztettek az érintettekkel. A következőkben tíz népszerűsítő akciót szerveznek azzal a céllal, hogy a rövid értékesítési láncban résztvevő helyi piacok láthatóságát növeljék, versenyképességét emeljék. Ugyanakkor a helyi médiában, újságokban, rádiókban és portálokon indítanak reklámkampányt, hogy felhívják a figyelmet a helyi termékek fontosságára.
A pályázatot a 2014 – 2020 Országos Vidékfejlesztési Program finanszírozza, értéke 100 ezer euró. A projekt koordinátora az AgroSIC, partnerszervezetként a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület mellett egy rétyi kürtőskalácssütő vállalkozás, egy sepsiszentgyörgyi mézeskalácskészítéssel foglalkozó cég, egy sepsiszentgyörgyi pékség, egy kovásznai panzió és egy illyefalvi gazdaság vesz részt.

Hentes és mészáros képzés indul

2018. november 13.
December 14-16. között szervezi meg Nagybaconban az első hentes és mészáros képzését az AgroSIC Közösségek Közti Társulás a vidékfejlesztési programja révén. Az elméleti és gyakorlati oktatásra december 10-ig lehet jelentkezni.
Háromszéken amellett, hogy hagyománya van a hentes és mészáros szakmának, igény is van rá, hiszen egyre kevesebb képzett szakember van ezen a téren Kovászna megyében. Az AgroSic egyesület hiánypótló kezdeményezéseivel hozzájárul a szakág fejlesztéséhez
„Azt remélem, hogy a képzést követően kerül egy-két vállalkozó, aki kedvet kap kisvágóhíd építésére, hiszen akkor a háztáji szarvasmarhát, juhot, bárányt és sertést nem egy istállóban vagy csűrben vágnák le a gazdák, hanem tiszta, állategészségügyileg ellenőrzött helyen. Ennek nagy előnye, hogy az innen származó húst hivatalosan megvásárolhatják vendéglők, panziók, sőt az ország bármely részére eladható a friss hús feldolgozásra vagy konyhai használatra. A megyében három-négy regionális üzemet képzelnék el” – mondta Orbán Miklós, a megyei önkormányzat fenntartásában működő AgroSIC Közösségek Közti Társulás ügyvezető igazgatója.
„A továbbiakban, ha majd ellenőrzött helyről beszerezhető a friss hús és a tej, illetve a tejtermékek, mint alapanyagok, a következő lépés a helyi kiskonyhák, a kis családi vendéglátó egységek kellene legyenek. Nem nagy befektetéssel egy családnak megélhetést biztosíthatnak. Ország-, sőt Európa-szerte ismeretes a székely konyha és vendéglátás. Fel lehet és fel kell lendíteni a helyi termelőket úgy, hogy tőlük vásároljuk meg a nyersanyagot, és sajátos receptek alapján feldolgozzuk. Mindezt főként a helyi vállalkozások értékesítsék és ne csak az itt élők, hanem az idecsalogatott, sőt visszajáró vendégek körében is. Az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság minden jogszerű támogatást megad mindehhez” – részletezte Dr. Sikó Barabási Sándor, a Kovászna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság vezetője, főállatorvosa.
Nagy István, nagybaconi falugazdász szerint: „Erdővidék mindig az állattenyésztésről volt híres. Az itt élő székely családok számára hagyomány a borjú és disznóvágás minden évben. A vidéki embereknek ez a szakma létfontosságú. Örvendek, hogy szülőfalumban, Nagybaconban szervezzük meg a képzést és remélem nagyszámú jelentkező részvételével.”
A képzésre a helyek száma korlátozott. Jelentkezni az agrosic2017@gmail.com e-mail címen vagy a 0374-965.488-as telefonszámon lehet, naponta 8-16 óra között. Ára: 250 Ron (képzés+ebéd).

Elkezdték tevékenységüket a falugazdászok

2018. november 15.
Két évnyi előkészület után a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete által felépített falugazdász hálózat frissen alkalmazott munkatársai megtartották első munkaülésüket, így gyakorlatilag is megkezdték tevékenységüket. A gyűlésre a csíkszeredai megyeházán került sor. A falugazdászok mellett jelen voltak az egyesület vezetőségi tagjai, agrárintézmények képviselői, valamint Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. A többórás megbeszélésen rögzítették a falugazdász hálózat rövid távú célkitűzéseit, megjelölték a falugazdászok feladatait.
2010-ben született meg a gondolat, melynek célkitűzéseként szabták meg a székelyföldi megyék, Kovászna, Hargita és Maros agráriumának összefogását, szakmai együttműködését. Két évvel ezelőtt a konkrét megvalósítások is elkezdődtek, megalakult a Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE), később a Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyeztető Fóruma is – elevenítette fel az ülésen az előzményeket Becze István egyesületi elnök. Cél, hogy minden székelyföldi magyarlakta településen legyen olyan gazdaszervezet, mely a fórum tagjaként együttműködést vállal. Az egyesület keretében a jelenlegi magyar kormány anyagi támogatásával jöhetett létre a falugazdász hálózat. A közösség pillanatnyilag húsz emberből áll, de ennél sokkal többen vesznek részt a munkában. További szervezetek – például a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete, a gyergyószentmiklósi AgroCaritas, az Udvarhelyszéki Mezőgazdászok Egyesülete – által foglalkoztatott falugazdászok együttműködésével is erősödik az SZGE csapata. A hálózat működését finanszírozó magyar agrártárca kívánsága is az, hogy az SZGE koordinálja a máshol alkalmazott falugazdászok tevékenységét is – mondta el Becze István. A hálózat tovább erősíthető az önkormányzatok által, az agrárreferensekkel, az agrár-közintézmények részvételével, az agráriumban tevékenykedő további szakemberekkel. A három megyében szükség van az agrárium minden tényezőjének integrálására – emelte ki az elnök.
Az SZGE által meghirdetett álláshirdetésre kilencvenen jelentkeztek, így nehéz volt a döntés az alkalmazások tekintetében. Az agrártárcánál is értékelték az odafigyelést, amit a szakemberek kiválasztására fordítottak. Az agrárminisztérium költségvetésébe bele van építve a falugazdász hálózat működtetésének költsége, további erősítésre is van kilátás. Az SZGE magyarországi partnerintézményei még a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, valamint a Szent István Egyetem, de további szövetségekkel, szakmai szervezetekkel is szorosabb munkakapcsolatok kialakítására törekszünk – mutatott rá az együttműködési lehetőségekre Becze István.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint szakmai javaslatokra alapozott politikai döntésekre van szükség, ágazatonként és térségenként is.
– Szakmai anyagokra van szükség és megalapozott, előkészített döntésekre. Láthatjuk, Bukarestben, a kormány mezőgazdasági minisztériumában ez hiányzik, az ott hozott döntések mögött nincs vízió, nincs megalapozottság. Fel kell vennünk az országban a harcot a többség érdekével szemben. Az alföldre jellemző, több ezer hektáros gazdaságok helyett Székelyföldön a kisebb területű gazdaságok a jellemzőek, amelyek több ezer családnak biztosítanak megélhetést. Bízom benne a tangazdaságoktól kezdve, számos olyan területen tudunk együtt dolgozni, amely Székelyföld vidékfejlesztésének előnyére válik. Hargita Megye Tanácsa részéről ehhez minden támogatást megadunk. Vidékfejlesztési egyesületünk révén, idén növelt költségvetéssel, több szakmai programot elindíthatunk, ami nem a rendezvényszervezésben merül ki – mondta Borboly Csaba, hozzátéve, hogy a három székelyföldi megye összefogása példaértékű és általa egész Székelyföld számára hosszútávú agrárstratégiát alakíthatnak ki.
A falugazdász-hálózat első munkaülésén nem lehettek jelen a Kovászna, illetve a Maros megyei önkormányzatok elnökei, Tamás Sándor és Péter Ferenc. Az ülést követően mindketten megfogalmazták: a gazdák számára fontos és hasznos a falugazdász-hálózat, hozzájárulhat a gazdatársadalom összefogásához, szövetkezéséhez, gazdasági megerősödéséhez.
– Addig lesz szülőföldünk a miénk, amíg mi műveljük meg és nem más. Ez nagy felelősség és kihívás is, hiszen Székelyföld földrajzi adottságai és agrárhagyományai miatt is inkább a fenntartható mezőgazdaság irányába kell hogy elmozduljon, számunkra nem az ipari mezőgazdaság a járható út. Ahhoz viszont, hogy versenyképesek is legyenek a termelőink, összefogásra van szükség, hogy együtt képviseljék és érvényesítsék érdekeiket a székelyföldi gazdák. Összefogva, szövetkezve jobb eredményt tudnak elérni, legyen szó akár mezőgazdasági gépparkról, akár a piacra jutásról, akár feldolgozásról, értékesítésről. Vannak már jó példák, Háromszéken a Kézdi-tejszövetkezet ilyen, amely bár kényszer szülte, ma már életképes kezdeményezés. Minél több területen szükség lenne hasonló összefogásra, a munka összehangolására, úgy gondolom, a falugazdász hálózatnak ebben nagy szerepe lehet – fogalmazott ennek kapcsán Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke a mezőgazdasági tevékenységek hatékonyságának növelését tartja fontos célnak.
– Székelyföldnek nagy mezőgazdasági potenciálja van, de ahhoz, hogy ezt megfelelően kiaknázzuk, a gazdáknak megfelelő szaktudásra van szüksége. Ezért fontos a most alakuló falugazdász hálózat is, mert ezáltal lehetővé válik, hogy a gazdák első kézből kapjanak tanácsot és hatékonyabban dolgozhassanak. Ugyanakkor gondolnunk kell az utánpótlásra is, hogy a fiatalokkal is megszerettessük a mezőgazdaságot, hogy legyen jövője is ennek az ágazatnak. Ilyen téren egy jó kezdeményezésnek tartom a MIET által szervezett Erdélyi Agrárakadémiát, amely a gazdák képzésére helyezi a hangsúlyt, és amely nagyon népszerű a fiatalok körében is. Maros Megye Tanácsa támogatja az agrárakadémiát, és minden tőlünk telhetővel igyekszünk segíteni a gazdákat – mondta az elnök.
Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője örömmel fogadta az új fórum megalakulását. Nagy szükség van rá – emelte ki. A ’90-es években a megyei agrárigazgatóságok két szakembert foglalkoztattak minden községben. A létszám azonban csökkent, ma már több községnek van egy agrárszakértője. Ezt a hiányt pótolhatja az a húsz ember, aki a magyar kormány támogatásának köszönhetően dolgozhat falugazdászként – húzta alá az igazgató. Továbbá kiemelte: az az elve, hogy megértés, együttműködés és ne versengés legyen a mezőgazdasági intézmények között. Mindenki egy szekeret kell húzzon, így nyitott ajtókkal várják az új alkalmazottakat, vidéki kiszállásaikon is szívesen látják a körzeti felelősöket – hangoztatta.
Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője, az SZGE alapító tagja is az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. A falugazdászok pont olyan jól együtt kell működjenek, mint azok a személyek, akik az egyesület létrehozása óta közösen dolgoznak azon, hogy ez a program elindulhasson – mondta, Székelyföld egyik példaértékű együttműködési rendszerének nevezve a három megyét átölelő mozgalmat. Összegzésként megállapította, hogy a koncepciót szem előtt tartva és szorosan együttműködve a gazdákkal ténylegesen elősegíthető Székelyföld mezőgazdaságának megerősödése.
A Maros megyei gazdaközösség nevében Szabó Árpád, az SZGE alelnöke szólalt fel. Elmondta, hogy Maros megye két szempontból is különösebb helyzetben van a két másik székelyföldi megyével szemben. Első sorban az etnikai összetétele egészen más, másrészt az agrárstruktúrák tekintetében nincs meg a jó együttműködés. Kiemelte, hogy a megyei önkormányzat a háttérből támogatja a kezdeményezést, vannak szakemberek, akikre lehet támaszkodni. Mindezekkel szemben nem a területi megosztás a fontos, a szakmaiságot kell szem előtt tartani, az ágazatok szakemberei mindhárom megyében folytathatnak tanácsadást. A mezőgazdasági adminisztrációval közösen meg kell szabni az irányvonalat, merre és hová akarjuk vinni a székelyföldi mezőgazdaságot – mondta Szabó.
A falugazdászok feladatai közé tartozik a mezőgazdasági szaktanácsadás, a mezőgazdasági adminisztrációs intézményekkel való rendszeres kapcsolattartás, a gazdaságok feltérképezése, a gazdák igényei­nek megismerése, fórumok, tájékoztatók szervezése, a mezőgazdaságot érintő információkról szóló tájékoztatás a gazdák felé, a különféle támogatások lehívásában való segítségnyújtás, szakmai koncepciók elkészítése. A hálózat munkatársainak emellett a szakterületek szerinti integrációk generálásában, ágazati együttműködések megvalósításában, szakmai szervezetek segítésében, szövetkezeti formák népszerűsítésében, megalakulásuk elősegítésében is részt kell vállalniuk.
Tevékenységük során a gazdák és gazdaszervezetek számára be fogják mutatni a Székelyföldi Gazdaszervezetek Fóruma által biztosított előnyöket, a belépési iratcsomó összeállításában is segítséget nyújtanak. A gazdák számára felvilágosítást adnak a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által nyújtott lehetőségekről – szakmai utakon, kiállításokon, fórumokon való részvétel lehetősége, támogatási és pályázati rendszerekhez való hozzáférés stb. -, a NAK pártoló tagsági minőségét igénylők számára a belépési nyilatkozatok előkészítésével is segítenek

2018. december 2., vasárnap

Hadat üzentek a törpeharcsáknak a Körösön

magyarmezogazdasag.hu 2018. 11. 27., 
A túlszaporodott törpeharcsa fajok szelektálására ökolológiai halászat indult a Peresi holtágon.

Fotó: Bogdány Zoltán/KHESZA 

Békés Megyei Kormányhivatal engedélye alapján folytatott tevékenységet az időjárástól és a körülményektől függően várhatóan 2019. március végéig végezik a holtág teljes szakaszán.
Szelektáló varsák jelölése-színkódja: fehér, illetve sárga. Az eszközöket körültekintően közelítésék meg – tájékoztat holnapján a KHESZ.
Az eredményekről KHESZ honlapján és facebook oldalán adnak tájékoztatást.
A törpeharcsáról
A fajt eredetileg sporthalnak szánták, a 20. század derekán kezdték betelepíteni Európa vizeibe. Nem is gondolták, mekkora problémát okoznak vele. A mohó törpeharcsa ugyanis nemcsak pusztítja az őshonos fajok ivadékait, de konkurenciát is jelent is. A horgászoknak is sok fejfájást jelent olyan vizekben horgászni, ahol jelen van: százszázalékosan elkerülni a fajt nem lehet, hagyományos csalikkal és költséghatékony módszerekkel legalábbis semmiképp. Ezért a probléma enyhítésére sok helyütt végeznek ökológiai célú szelektív halászatot a szakemberek. Forrás:  www.khesz.hu

Sporthalnak szánták - rémálom lett belőle

Szőcs Attila 2018. 10. 13., 
Elődeink úgy vélték, igazi kincsre leltek a törpeharcsákban, így boldogan telepítették őket a 20. század derekán a kontinens vizeibe. Ekkoriban még nem sejtették: az Amerikából származó faj elképesztő szaporaságával és mohóságával nemcsak az őshonos fajokra, hanem önmagára is veszélyt jelent majd.
A faj eredetileg Észak-Amerika keleti és középső tájairól származik, ahol igen nagy területen – Kanadától egészen a Mexikói-öbölig – található meg ma is. Az ottani vizekben élő egyedek az Európában ismert példányoktól azonban némileg nagyobbra nőnek: hosszúságuk elérheti az ötvenöt centimétert, súlyuk pedig akár három kilóig is gyarapodhat.
„Gyorsan növekedő, igazi sporthal” – vélekedtek elődeink Európában a fajról annak idején, így örömmel fogadták a tengerentúlról behozott törpeharcsák első példányait.
Az 1800-as évek végén kezdtek el szállítani belőlük az európai kontinensre, ahol elsőként német és francia díszhal-tenyésztők akváriumaiban tűntek fel, néhány év múlva pedig már a tógazdák is előszeretettel vásárolták s telepítették vizeikbe a halakat.
Magyarországon a törpeharcsák szervezett telepítése az 1900-as esztendők derekán kezdődött: elsőként a Balatonban vetették meg uszonyaikat, néhány évtized múlva pedig szinte az ország összes vizébe eljutott. Az akkoriak nem gondolták, hogy e halak képében olyan „ördögfiókákat” engednek szabadjára, amelyek hihetetlen szaporulattal és kártékonysággal veszik majd el az életteret az őshonos fajok elől.
Hazánkban jelenleg a fekete törpeharcsa a faj legelterjedtebb változata

A törpeharcsák túlnépesedése ugyanakkor a saját vesztüket is okozza: a nagy egyedszámmal bíró vizeken rendszerint felüti fejét egy bizonyos kór, gyérítve ezzel a populációt.
Egyebek közt ennek is köszönhető, hogy az Európában ismert törpeharcsák, illetve fekete törpeharcsák egész egyszerűen nem élnek meg annyi évet, hogy elérjék azt a méretet, amekkorára amerikai fajtársaik képesek nőni.
Mindössze néhány esztendőig tartó életüket mindemellett igyekeznek maximálisan kihasználni a „törpék”. Kiválóan érzik magukat tavakban, növényzetben gazdag, sekély állóvizekben, iszapos fenekű holtágakban és folyókban egyaránt, nagy számuk okán természetes ellenségeik – a csukák, süllők és harcsák – pedig nem képesek kordában tartani őket.
A szakemberek szerint a törpeharcsák szaporaságának egyik oka, hogy ívásukat követően minkét szülő a fészek körül szorgoskodik s védi az ivadékokat. Az oltalom pedig a kikelés után is megmarad: a család néhány hétig még együtt marad, így a „csemeték” a szülők védelme segítségével más fajokhoz képest eredményesebben jutnak hozzá a parti zóna táplálékaihoz.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kifejlett egyedek szemérmetesek lennének, miután kiúsztak a „szülői fészekből”. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a törpeharcsák szinte bármit felfalnak – úgy az állati, mind a növényi eredeti táplálékot –, ami útjukba kerül.
Falánkságukkal a közel 400 ezer fős hazai horgásztársadalom sok tagjának bosszúságát okozták már s okozzák is ezek a halak. „Törpés” vízen százszázalékosan elkerülni a fajt nem lehet, hagyományos csalikkal és költséghatékony módszerekkel legalábbis semmiképp. A probléma enyhítésére sok helyütt végeznek ökológiai célú szelektív halászatot a szakemberek, így például a Tisza-tavon is. E vízen 2018-tól kezdődően immáron hét hivatalos halász gyéríti a törpeharcsa-állományt. Évente körülbelül 500 mázsányit fognak belőlük, ami igencsak tetemes mennyiség, a probléma súlyosságát ugyanakkor kiválóan mutatja: a még a tóban lévő állomány súlya feltételezhetően 5 és 10 ezer mázsa között van.
Mindent összevetve a probléma megoldása nemcsak a hazai, hanem valamennyi Európai ország halászati ágazatában dolgozó szakemberének komoly fejtörést jelent.

Elragadja a dámborjakat is a toportyán

sonline.hu 2018. 11. 20.,
Míg tíz éve még alig-alig hallhattuk, addig ma egyre gyakrabban töri meg az éjszaka csendjét a toportyán semmivel sem összetéveszthető hangja. Egyes szakemberek szerint Somogyban szinte már kontrollálhatatlanul elszaporodott az aranysakál.

Fotó: nak.hu

Az elmúlt évben drasztikusan lecsökkent a terítékre hozott dámszarvasok száma Somogy megyében. Ezt a szakemberek az aranysakálok számlájára írják, amelyről a nemrégiben tartott Vadgazdálkodási Konferencián is szó volt. ám nem mindenkinek az álláspontja ennyire egyértelmű a kérdésben. Sugár László vadbiológus egy interjúban a sonline.hu kérdésére azt mondta:"korábban Lábodon vizsgált dám teheneket, akkor több korokozót talált a terítékre hozott állatok testében, ezek meddőséget okoztak. A szarvasok számának csökkenése azonban tényként kezelhető, igaz lehet ez egy összetettebb probléma eredménye is. Az aranysakál azonban kétségkívül komoly károkat okoz a vadgazdálkodóknak.
– Nagyon sok van, mi már 27-et lőttünk ebben az évben – mondta Udvaros Zoltán, a Földtulajdonosok és Természetbarátok Látrányi Vadászegyesületének és a Bonnya és Környéke Vadásztársaság elnöke. – Dám nálunk nem sok van, inkább gímszarvas, de főleg a vaddisznóknál lehet észrevenni a sakálok pusztítását. Ha nem verődnek nagyobb csapatba a kocák, a sakálok kijátsszák őket. Hivatásos vadászok is látták, hogy hátulról az egyik sakál elkapta a koca lábát, az erre forgott körbe, eközben a másik sakál elvitte a malacát.
Szarvas esetében nem olyan gyakran tapasztalják Bonnyán és Látrány környékén a nádifarkas pusztítását, de ha megtalálja a frissen született borjút, akkor biztosan megfogja. Udvaros Zoltán elmondta: az idősebb tehenek jobban védelmezik borjaikat, a fiatalokat megijesztik a sakálok, s elharapják a torkukat.
– Tíz éve még éppen csak hallottunk róla, hogy bejöttek Magyarországra az aranysakálok – tette hozzá a vadászati vezető. – Mára azonban jelentősen elszaporodtak, főleg a nádasos területeken. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél több essen: a vadászok, hivatásos vadászok lövik, nekik ezt honoráljuk is.

Fotó: Rizmayer György

Hasonlóan járnak el Kutas környékén is, ott is nagyon elszaporodott az aranysakál, olyannyira, hogy az elmúlt évben hatvanat hoztak terítékre a vadászok. – Tagjainkat ösztönözzük, hogy lőjék a sakált – mondta Talián Attila elnök. – Ennek fejébe vadászati kedvezményeket kapnak, a hivatásos vadászokat pedig külön premizáljuk.
Nagyon szapora állat a toportyán, mivel akár két-három kölyköt is ellik egy szuka. Ráadásul nehéz vadászni rá, mert még a rókánál is ravaszabb a sakál.
– Mi viszonylag nagy létszámú vadásztársaság vagyunk, de kevés az aktív vadász – mondta az elnök. – Így nem egyszerű küzdeni a ragadozó ellen, de vannak nálunk megszállott sakálvadászok, ők rendszeresen járnak, s lövik is őket.
A Mezőcsokonyai Rákóczi Vadásztársaság tagjai is gyakran hallják a sakálok ordítását. – Csak a hangból tudjuk, hogy merre járnak – mondta Nagy László elnök. – Nehéz meglőni őket, mert éjjel járnak és nagyon jól rejtőzködnek.
Nagy László hozzátette: az elmúlt években jelentősen megnőtt az aranysakálok száma, amely mára odáig fajult, hogy szinte kontrollálhatatlan. – Valamikor láttunk egyet vagy kettőt, de most nagyon sok van. – A baj az, hogy egy időben tilalom volt rá, amikor nem lehetett lőni – húzta alá a vadásztársasági elnök.
– Akkor aztán úgy elszaporodott, hogy most már alig lehet észrevenni a gyérítések eredményét. Nagy hibát követtek el, amikor a visszatelepülést ilyen módon segítették.
Forrás:  sonline.hu

Terítéken a burgonya

Kovalcsik Emese 2018. 12. 02.
November 29-én, a Hermann Ottó Intézetben került megrendezésre a Terítéken a burgonya- termőföldtől az asztalig című, bemutatóval és kostolóval egybekötött NÉBIH által szervezett burgonyáról szóló konferencia. Az eseményen a hazai burgonyanemesítők, fajtaképviselők, hazai termelők és feldolgozók mellett éttermi szakácsok, séfek, élelmezésvezetők és hatósági szakemberek is részt vettek.
A rendezvényt dr. Oravecz Márton, a NÉBIH elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, a konferencia célja az, hogy a burgonya termelési és ellátási láncolatában részt vevő szereplők egy rendezvény keretében tudják egymás iránti igényeiket bemutatni és kapcsolataikat építeni. Ismertette, hogy a kukorica, búza és rizs után a burgonya a legfontosabb élelmiszer növény. Elkészítési formájának variálhatósága és magas tápértéke miatt, a gasztronómiában és az étkezési kultúrában meghatározó szerepe van, hiszen a köretek 30-40 százaléka burgonyából készül.
A növény folyamatos nemesítésének és a korszerű mezőgazdasági technológiáknak köszönhetően az egy hektáron elérhető terméshozam jelentősen növekedett. A NAK adatai szerint Magyarországon fejenként átlagosan 25-30 kg burgonyát fogyasztunk évente. Ennek a mennyiségnek 75-80 százalékát fedezi a hazai termés. A fennmaradó 20-30 százalékot több tízezer tonnányi import áruval, továbbá mintegy 45 ezer tonna feldolgozott, fogyasztásra előkészített fagyasztott kész termékkel pótolják.
A NÉBIH elnöke elmondta, hogy a 2013-tól 2022-ig érvényben lévő élelmiszerlánc biztonsági stratégia szellemében a NÉBIH kiemelt célja az élelmiszerek tekintetében is kialakuló egyre tudatosabb és felelőségteljesebb társadalom kialakítása.
"Egy olyan társadalomé, amely szlogenünkhöz híven: termőföldtől az asztalig, biztonságra, fenntarthatóságra és magas minőségre törekszik."
A konferencia tematikus, egymásra épülő előadásainak első blokkjában a fajtaelismerés és burgonya ellenőrzés tárgykörében Lukács József a NÉBIH Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóságának igazgatója a Burgonyafajták elismerése, vetőgumók Magyarországon címmel tartott prezentációt. Az előadásban a növényfajták állami elismerése és a fajtajegyzék mellett a fajták termesztési és használati értékének modellje is ismertetésre került. Lukács József a vetőmag minősítés folyamatát és a fémzárolt vetőgumó használati előnyeit is bemutatta.
A témakör másik előadója, Ecsedi István, a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi igazgatóság osztályvezetője volt, aki a NÉBIH étkezési burgonya ellenőrzéséről tartott előadást. A minőségi és jelzési követelmények szemléltetése után a burgonya fajták főzési típusok szerinti besorolását vázolta.
A konferencia második részében a fajták bemutatása előtt Kecskés Gábor az Országos Burgonya Terméktanács elnöke a burgonya magyarországi helyzetét ismertette. Előadásában a burgonya termesztési viszonyairól, a termesztési irányokról, a kínálat változásairól és a termelőket érintő kihívásokról beszélt.
A rendezvény harmadik blokkja, a Terítéken a burgonya témakörében, Csíki Sándor gasztronómiai szakíró és tanácsadó a burgonya történelméről mesélt a nagyérdemű közönségnek, majd Horváthné Wind Bernadett a NÉBIH ÉTBI Vendéglátás és Étkeztetés Felügyeleti Osztály érzékszervi bírálatvezetője a Burgonyás ételek érzékszervi bírálatai a közétkeztetésben címmel tartott prezentációt. Az előadássorozat utolsó részében Zoltai Anna, a NÉBIH ÉTBI Vendéglátás és Étkeztetés Felügyeleti Osztály vezetője A vendéglátás és étkeztetés jó higiéniai gyakorlata útmutató (GHP) második átdolgozott kiadásából tartott prezentációt, melyben a burgonya élelmiszerek akrilamid- tartalmának csökkentésével kapcsolatos kockázatcsökkentő intézkedésekről és a referenciaszint megállapításáról is szó esett. Az akrilamid növeli a rák kockázatát. Kis molekulatömegű, vízben jól oldódó szerves vegyület, amely természetesen előforduló összetevőkből (aszparaginból és redukáló cukrokból) jön létre, 120 ⁰C-nál magasabb hőmérsékleten, alacsony nedvességtartalom mellett, zsiradékban sütött élelmiszerekben.
Végül Vomberg Frigyes séf, a magyar Bocuse d'Or csapat felkészítője a séfek burgonyával kapcsolatos elvárásairól adott elő, melyben a kistermelőket az egymással való szövetkezésre, illetve a termelők és a fogyasztók, továbbá éttermek közötti közvetlen összeköttetések kialakítására buzdította.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Interaktív tanösvény a Hármashatár-hegyen

magyarmezogazdasag.hu  2018. 12. 02., 
A budapesti Hármashatár-hegy oldalában futó Guckler Károly-sétányon épített 3,5 kilométer hosszú, 14 interaktív táblát tartalmazó tanösvényt a Pilisi Parkerdő Zrt. 15 millió forint saját forrásból. A beruházást a természetjárók, valamint terepfutók által egyaránt kedvelt sétaút 100 éves évfordulója alkalmából adták át.
Az ismeretterjesztő táblákat QR-kódokkal is ellátták Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

Guckler Károly főerdőmester a 19-20.. század fordulóján a fővárosi erdőterület megújításának kezdeményezője volt. Elkötelezett szakemberként irányította a fővárosi erdőterület növelését, és minőségének javítását. Nevéhez fűződik a gyümölcstermesztés felhagyása után kopárrá vált Hármashatár-hegy újraerdősítése. Kereken 100 évvel ezelőtt pedig az ő kezdeményezésére alakították ki a Hármashatár-hegy, a Vihar-hegy és a Csúcs-hegy oldalában szinte végig szintben futó, azaz nagyobb emelkedő nélküli sétautat, ami napjainkban is a természetjárók, terepfutók egyik kedvelt célpontja. 
A tanösvény kialakításakor két új kilátóteraszt is létesítettek, ahonnan Óbuda és a főváros északi régiója tárul elénk.
Az interaktív ismeretterjesztő táblák mindegyikét ellátták QR-kóddal is, így az érdeklődők az interneten további információkhoz juthatnak a térség élővilágáról és a kilátópontokról látható táj történelméről. A beruházás kapcsán a sétaút felületének karbantartása is megtörtént, felújították az egykor kőből épített kilátópontot, asztalokat, padokat helyeztek ki, a Virágos-nyeregben tűzrakóhelyet építettek ki, pótolták a Tábor-hegyi barlanghoz vezető turistaút melletti korlát és lépcső hiányzó elemeit, és felújították a terméskő padot.
Forrás:  Pilisi Parkerdő Zrt.

Tanulságos esztendő a kiskertekben

Dr. Terbe István 2018. 12. 01., 
Nincs két egyforma év, szokták mondani a mezőgazdaságban dolgozók. Ez abból adódik, hogy mindig vannak váratlan időjárási események, megjelennek újabb, még nem tapasztalt, nem ismert betegségek és kártevők, vagy ismétlődnek az elkövetett hibák, tévedések. Ilyenkor az év végén érdemes ezeket számba venni, és levonni belőlük a tanulságot, annak ellenére, hogy tudjuk; jövőre sem fog minden hibátlanul menni.
A zöldségtermesztők elmondhatják, hogy szerencsére már évek óta nem okozott kárt a korán kiültetett palántákban a késő tavaszi fagy. Ugyanakkor az aszály, a napokig tartó 35 °C-ot meghaladó hőség az idén sem kímélte növényeinket. Többször tapasztalhattunk napégést, még olyan fajokon is, amelyeken ez a jelenség korábban szinte ismeretlen volt, így például a görögdinnye és a paradicsom, vagy a szőlő esetében. Egyre több növénynél szükséges lesz az árnyékoló hálók (pl. raschel) rendszeres alkalmazása és a napközi többszöri párásítás, a talajfelület nedvesen tartása.
Azok, akik jövőre valami változásban reménykednek, több csapadékra számítanak, tévednek.
Több évvel ezelőtt még beszélhettünk olyan kultúrákról, amelyek csak öntözéssel, csapadékos évben öntözés nélkül és általában öntözés nélkül termeszthetők. A jövőt illetően elmondhatjuk: attól a veteményeskerttől, amelyben nincs lehetőség öntözésre, nem várhatunk eredményt!
Hibridet, vagy konstanst?
A fajták tekintetében is nagyon megoszlanak a vélemények. Többet termő, igényesebb, vagy gyengébb termőképességgel rendelkező, de a kedvezőtlen körülményeket jobban tűrő, ellenálló fajtát válasszunk? Ha ezek a tulajdonságok ilyen élesen nem is válnak szét, de
általánosságban elmondható, hogy a hibridek jobb, több termést adnak, mint a konstans, más néven szabad-elvirágzású fajták.
A gyakran ajánlott hibridek csak ott képesek a várt eredményt hozni, ahol kedvezőek a környezeti feltételek; kiválóak a talajadottságok, öntözött a terület, magas színvonalú termesztés-technológiát és növényvédelmet alkalmaznak. Ezek hiányában a hibridek nem hozzák az elvárt terméseredményeket. Meggondolandó tehát, hogy szabad-e minden esetben a lényegesen drágább hibridmagot választani, vagy jobb beérni a kisebb környezeti igényű hagyományos fajtákkal.
Vetésváltás
A termesztendő növények kiválasztása alapvetően a család igényeitől és a termesztési lehetőségektől függ. A növényi sorrendet lehet úgy tervezni, hogy azonos betegségek és kártevők által veszélyeztetett növényeket ne ültessük egymás után. Sőt az igények is egyeztethetők a jobb talaj-tápanyag-kihasználás, és a szerves trágyák gazdaságosabb hasznosítása érdekében.
Tekintettel arra, hogy a közös betegségek leggyakrabban a rokon fajok között fordulnak elő, azonos családból származó növények lehetőleg ne kövessék egymást!
Ez főleg a burgonyafélék családjára jellemző, amelyekből talán a legtöbbet termesztjük a kertünkben. Ide tartozik a paprika, a paradicsom, a tojásgyümölcs és a burgonya. A tenyészidő hossza, a lekerülés időpontja ne zavarja a következő növény vetését vagy ültetését, legyen idő a magágy előkészítésére, a talaj kellő ülepedésére.
Magról, vagy palántáról?
A „helyrevessünk vagy palántázzunk” minden évben felvetődő kérdés a téli tervezgetések idején. Tudva azt, hogy sok esetben a kertész kényszerhelyzetben van, és döntése számos helyi adottságtól és lehetőségtől függ, a paprikát, paradicsomot, uborkát, padlizsánt, zellert és a káposztaféléket inkább palántáról javasoljuk szaporítani, amíg a dinnye, a tökfélék, a fejes saláta, a póréhagyma termesztése mind a két szaporítási eljárással egyformán sikeres lehet. Ha a helyrevetés mellett döntünk, akkor a következőkre ügyelni kell:
A talaj felülete sima, ülepedett legyen, nem lehet üreges. Az üregek idővel beomlanak, aminek következtében a magvak mélyebbre kerülnek. A túl mélyre került szemek nem, vagy csak késve fognak csírázni és kikelni, aminek következtében nem lesz egyenletes a kelés.
A talaj ne legyen hajlamos a cserepesedésre, mert az így kialakuló felszíni kéreg a magvak kelését, különösen az apró magvakét (sárgarépa, petrezselyem, saláta, mák, hagyma stb.) jelentős mértékben akadályozza.
Gyommentes magágyra van szükség. A lassan kelő magvakat (sóska, petrezselyem, sárgarépa, mák) a gyorsabban kelő, erőteljesebben fejlődő gyomok elnyomják.
A magvetés hátránya, hogy az így szaporított zöldség később ad szedhető termést, ami igazán akkor mutatkozik, ha az őszi fagyok korábban, már szeptember végén beköszöntenek. Ilyenkor lényegesen kisebb a termés a hosszú tenyészidejű fajoknál és fajtáknál (paradicsom alakú paprika, tojásgyümölcs, fehér termésű paprika folytonnövő fajtái stb.).
A palántanevelés nem lakásba való! A legjobb fekvésű, legfénygazdagabb folyosón és verandán is megnyúlik a palánta, és kiültetés után az egyre gyakrabban tapasztalható májusi forróságban megég, elpusztul.
A megnyúlt palánták érzékenyebbek a gombás betegségekre, mindenekelőtt a palántadőlésre. Ne „hosszúságra” vegyük a palántát. Kifejezetten hátrány, ha már terméskezdemények vannak a növényen. Inkább a zömök, vastag, erős szárú, de fejlett, fehér, egészséges gyökérrel rendelkező növényeket válasszuk.
Számos dolog szól a palántázás mellett, talán egyetlen hátránya, hogy megbízható, jó minőségű, elfogadható árú palántát nehéz beszerezni. Sok esetben olyan magas árat kérnek egy-egy paprika- vagy paradicsomnövényért, hogy még jó termés esetén sem tudja az árát behozni. Vásárláskor érdemes ennek utánaszámolni!
Palántázással megnyújtjuk a tenyészidőt, és induláskor – ültetéskor – erősebb, biztosabb fejlődést tudunk a növénynek biztosítani azáltal, hogy nem gyenge csíranövényt nevelünk a szabadban, hanem erős palántát helyezünk ki. Gyengébb szerkezetű talajokon, ahol a keléssel gond lehet, palántázással, megfelelő ápolás mellett száz százalékos eredményt érhetünk el. A helyrevetett növények a szárazságot jobban tűrik, mint a palántázottak, aminek az a magyarázata, hogy hosszú, mélyre hatoló gyökeret növesztenek, amíg a palántázottak sűrű, de sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet fejlesztenek.
Miért nem csírázik?
Gyakori panasz, hogy a drága pillírozott mag – amely megkönnyíti a pontos, szemenkénti vetést – rosszabbul kel, mint a kopasz, drazsírozatlan mag. Az ilyen magokról tudni kell, hogy kezdetben még nagyobb figyelmet és gondosabb ápolást igényelnek, mint a csupasz magok.
A csírázás idején kiegyenlítettebb vízellátásra van szükségük, mert a burkolóanyag leválásához sok nedvesség kell.
Ha nem elég nedves a talaj, a vizet a magtól vonja el. Ugyanakkor kedvező feltételek, elegendő nedvesség esetén a kelésük közel 100 százalékos, kiegyenlítettebb és gyorsabb, nincs szükség a kelést követő egyelésre.

Kedves Olvasóim! Kertészkollégák!
Sokszor írtam arról, hogy idővel a növények megöregszenek, és hiába próbáljuk öntözéssel, táplálással, lelkiismeretes munkával, gondozással megfiatalítani őket, egy határon túl már nem lehetséges. 70 esztendőn túl én is elfáradtam.
Közel 45 éven keresztül készítettem és küldtem az aktuális tennivalókkal kapcsolatos írásokat a Magyar Mezőgazdaság Kiadónak, a Kertészet és Szőlészet és a Kerti Kalendárium szaklapok olvasóinak, a hobbikert-tulajdonosoknak, kertkedvelőknek, azoknak, akik szabadidejükben a kertészetet, mint hasznos kikapcsolódást és aktív pihenést választották. Szakcikkeket írtam árutermelőknek, mérnökkollégáknak, akiknek így próbáltam tanácsaimmal segíteni.
Több évtizedes munkámat lezárva őszintén mondhatom, nagyon sokat köszönhetek a főszerkesztőknek. Így mindig hálásan gondolok Bálint Gyuri bácsira, Gévai Jánosra és Bodor Jánosra, Biza Klárára, illetve Szent-Miklóssy Ferencre és Pap Edinára, a rovatvezetőkre, Rimóczi Irénre és Tömpe Annára, akik figyelemmel kísérték munkámat, buzdítottak, lehetővé tették tanácsaim megjelenését, a legnagyobb jóindulattal javították írásaimat, türelemmel korrigálták cikkeimet. Figyelembe vették kéréseimet, segítettek a tanácsadói napok szervezésében, hírt adtak egyetemünk rendezvényeinkről, szakmai összejöveteleinkről, előadásaimról, szakkönyveimről.
A rendszeres heti vagy havi megjelenéshez új, naprakész, hasznos anyagok készítése egyre nehezebben megy. Szeretném a helyemet fiataloknak átadni, akikről meg vagyok győződve, hogy friss lendületet adnak majd a rovatnak. Újszerű és jó stílusban, fontos ismeretek közlésével fogják Önöket szolgálni. Azért egy-egy aktuálisnak gondolt, esetleg érdeklődésre számot tartó cikket szeretnék még készíteni, de a rendszeres megjelenéshez anyagok írását, egy rovat igényének folyamatos ellátását már nem tudom vállalni!
A kertészek ritkán kerestek meg, ha valami jól sikerült. Rendszerint akkor kérték tanácsaimat, amikor gondjuk volt, kudarc érte őket. A növények beszélnek, jelzik, ha betegek, ha nélkülöznek, csak érteni kell a nyelvükön. Tanári pályám során hallgatóimnak, tanácsaim alkalmával a kertészeknek, olvasóimnak ezt a jelzésrendszert, ezt kommunikációt próbáltam tanítani: ha van kitartásod, rá fogsz jönni, mekkora élmény, ha végre egy rózsa vagy egy paprika, amelyik nem beszél, de jelzéseit megértetted, gondozásodat meghálálva hajtást hoz, teremi kezd!
Köszönöm kérdéseiket, javaslataikat és bíráló megjegyzéseiket! Olvassák továbbra is nagy figyelemmel a lapot! Kívánom, hogy a mindennapi munkájukban sikeresen tudják hasznosítani az ott megfogalmazott tanácsokat! Ez úton kívánok a kertészkedéshez, további munkájukhoz jó egészséget, kitartást és sok sikert!
Terbe István
Szerk.megjegyzés
Köszönjük azt a sok-sok cikket és tanácsot amelyeket mi is megjelentettünk nemcsak itt az Erdélyi Hangya lapban hanem a Hangya Gazdában az Erdélyi Gazdasszonyban is. 
A szerkesztőség nevében öszinte tisztelettel kivánok hoszú életet, erőt, egészséget és kitartást. Horváth Zoltán

A vidékpolitika célja: erősíteni a kistermelőket

fotó: Mészáros János forrás: szoljon.hu – 2018. 10. 13.

A kormány számos intézkedéssel igyekszik folyamatosan piaci versenyelőnyt teremteni a kiváló minőségű hazai és helyi élelmiszerek számára – hangsúlyozta Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár az I. Mezőgazdasági és kistermelői fesztiválon, Kenderesen.
A Kenderesi Mezőgazdasági Szakgimnázium első alkalommal rendezte meg a Mezőgazdasági és kistermelői fesztivált. Az érdeklődők, a kolbásztöltés, -sütés, a kürtőskalács, a lángos vagy éppen a palacsinta készítése során is belekóstolhattak a helyi alapanyagokból készült élelmiszerekbe.
Az eseményen emellett megismerkedhettek a mezőgazdasági gépész szakma tevékenységeivel, például a traktorvezetéssel.
Zsigó Róbert nyitóbeszédében elmondta: a magyar kormány vidékpolitikájának kimondott célja, hogy minden lehetséges eszközzel támogassa és erősítse a kistermelőket és a hazai kiváló minőségű élelmiszereket, ezt szolgálják az elmúlt évek intézkedései, többek között a Hungarikumtörvény, a Magyar Élelmiszerkönyv különleges minőségű és kézműves élelmiszerekre vonatkozó irányelve, a Hagyományok-Ízek-Régiók Program, valamint a helyi termelői piacok létrehozása.
Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány törekvései magukért beszélnek, hiszen a helyi termelői piacok száma az elmúlt 5 évben a duplájára emelkedett, és a regisztrált kistermelők száma 2010 óta 5 ezerről 16 ezerre nőtt.
A magyar vidék gerincét és önbecsülését a hosszú távon sikeres családi gazdaságok, vállalkozások adják. Az Agrárminisztérium fenntartásában működő szakképző iskoláink nagyban hozzájárulnak ezen cél eléréséhez, ebből a szempontból is üdvözlendő az I. Mezőgazdasági és kistermelői fesztivál – tette hozzá.