Az alábbi cikk ugyan nem újkeletû hiszen egy 2015-ben megjelentrõl van szó, de az aktualitásából még mostan sem veszitett. Ezért is szerettük volna közreadni. E.H.
Az utóbbi 30-40 évben a vidéki életforma, a háztáji kiskert megművelése kiment a divatból. Ehhez nagyban hozzájárultak a gazdasági és politikai rendszer változásai.
A felvásárlóüzemek, tejcsarnokok, gyárak megszűntek, a megtermelt termékek értékesítése nehézségekbe ütközött és ütközik ma is. Szerencsére vannak olyanok, akik munkájukkal igyekeznek változtatni ezeken a körülményeken.
Interjúalanyaink szívükön viselik a kisgazdaságok sorsát, lehetőségeik szerint mindketten segítik az előrejutást. Ki
a jogszabályi háttér módosításával, ki a közösség építésével vagy éppen a piac mint kulturális és kereskedelmi tér megalkotásával.
Szabadkai Andrea
Közös értékesítési pont
Szabadkai Andrea a Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseletének elnöke munkatársaival külföldi mintákat vett alapul. A közös értékesítési pont rendszere jól működik Francia- és Olaszországban egyaránt.
A rendszer lényege, hogy a gazda egyszerre több piacon, boltban jelen tud lenni az árujával, nem szükséges mellette állnia, ami nyilvánvalóan kiszélesíti a lehetőségeit és megtöbbszörözi a bevételét. Ezek a pontok nonprofit formában működnek. Amikor a termelő átadja áruját, azt nem veszik meg, hanem
a termelő kódjával ellátva felkerül a polcra. Amikor az értékesítési pontra érkező vevő megvásárolja a terméket, a bevétel csak a termelő számláján és nem az értékesítési pont számláján jelenik meg, ezért hívják átfutó bizonylati rendszernek. Ezáltal, ha nem áfásan működik a gazdálkodás, akkor nem kerül rá a 27% áfa a termék árára, ami jelentősen kedvezőbb feltételeket biztosít. Andreáék a bizonylati hátteret is kialakították és igyekeztek beilleszteni a módszert a magyar jogrendszerbe. Az anyagot átadták a döntéshozóknak, és jelenleg az adóhatósággal és a Nemzetgazdasági Minisztériummal együttműködve folyik az anyag előkészítése a jogalkotás részére. Az értékesítési pont akár egy már meglévő termelői piac adott területén is megvalósulhat.
Andrea úgy látja, nő a kistermelők száma, valamint abban is hisz, hogy minél többen vannak, annál több a minőségi áru. A biotermelés azonban szűk szegmensben mozog. A kisebb termelőknek nehéz lenne a minősítés költségeit kigazdálkodni, illetve végigvinni az adminisztrációs folyamatokat. Többnyire azok a nagyobb cégek szerzik meg a bio minősítést, akik külföldre is szállítanak, mivel ez a sikeres értékesítésük nélkülözhetetlen alappillére. Külföldön pedig nagyobb a tiszta termékek felvásárlóereje.
Retro piac
Bertényi Gábor
Bertényi Gábor három termelői piac megszervezésében is jelentős szerepet vállalt, ebből a nagymarosi volt az első. Akkoriban költözött a településre, és elég gyorsan feltűnt neki, hogy nem működnek olyan jól a dolgok. Bár Nagymaros sváb település, és a mezőgazdaságnak százados hagyományai vannak, mégsem volt helyi piac a településen már 50 éve. Úgy látta, az egész agráriumban rendszer szintű problémák vannak, és rá kellett jönnie, hogy az embereket tájékoztatni kell arról, valójában mitől helyi piac a helyi piac, és miért van rá szükség. Előzetes felmérés nélkül, pusztán szerelemből kezdték összerakosgatni a piac elemeit. Ebben lényegi szerepe volt a helyismeretnek, segített a falugazdász és az állatorvos is, akiknek közvetlen kapcsolatuk volt a helyi termelőkkel. Minden termelőt személyesen felkerestek. „Annyira akartuk, hogy sikerüljön, hogy bátran győzködtük a termelőket, érdemes eljönniük, a vásárlókat pedig, hogy hihetetlen kínálat várja majd őket” – meséli Gábor.
Elmondása szerint munkájuk során fontos szerepe volt az úgynevezett marketing tevékenységnek: az első piac előtt lakossági fórumot szerveztek, amit leadtak a helyi TV-ben, és már a kezdetektől gyermekprogramok és agrárelőadások színesítették az eseményeket.
„Most már csatlakoznak új termelők, és egyre igényesebb termékekkel állnak ki
a régebbi árusok is. Nő a termékpaletta, bár be kell valljam, én dinamikusabb fejlődést vártam volna” – hangsúlyozza
a szervező.
A Házikó
A kezdeti kíváncsiság mélyebb érdeklődéssé alakult, és Lányi Andrással az ELTE-n pár évig kurzust is vezettek a fenntartható vidékfejlesztésről. Kutatásaik során szembesültek azzal, hogy Magyarország a piaceltartó képesség szempontjából rendkívül sokszínű. Vannak olyan tájegységek, ahol olyan mélyszegénység van, hogy helyi gazdaságfejlesztési tevékenység emiatt nem igazán tud megvalósulni, hiszen nincs olyan vásárlói réteg, amelyik a jobb minőségű termékeket megengedheti magának. Ma már úgy látja, a piac kialakítása kutatásokat igényel, és mindenképpen szükséges hozzá legalább egy lelkes, helyismerettel rendelkező személy, aki segít a szervezésben. Fontos megjegyezni azonban, hogy termelői piacot Magyarországon nem lehet gazdasági alapon működtetni, mert nem lehet kitermelni a bérleti díjat és a szervezők munkáját sem, így a helyszínt általában az önkormányzat biztosítja.
Tavaly Bertényi Gábor és Szalai Mihály együttműködésüket üzleti alapokra helyezték és létrehoztak egy kis üzemet, a Házikót. Itt kizárólag közvetlenül a termelőktől vásárolt minőségi alapanyagokból állítanak elő készételeket. Gábornak a Szimpla romkocsma tulajdonosaként a Budapesti vendéglátásban eltöltött több mint 10 év után nem esett nehezére megtalálni a piaci rést. Felismerte, hogy fogyasztóként és vendéglátóegységként is kevés helyen lehet jó minőségű ételhez jutni a fővárosban. Logikája sikeresnek bizonyult, jelenleg
12 étterembe és kávézóba szállítanak, valamint tesztelik ebéddoboz rendszerüket is.
„Az elmúlt 10 évben ugyanannak a területnek az eltérő szegmenseiben dolgoztam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Mindig azt gondoltam, hogy az a helyes út, amivel éppen foglalkozom.
A Házikó gazdasági alapon működő dolog, mert most úgy látom, hogy csak a sziklaszilárd piaci mechanizmus tarthat valamit életben hosszú távon” – vallja Gábor.