Makkay József
Hatvan falugazdász kezdte el tevékenységét novembertől a budapesti Agrárminisztérium támogatásával Erdélyben. A többségében fiatal, pályakezdő mezőgazdasági mérnökök munkájával nem mindenki elégedett, de abban egyetértés mutatkozik, hogy folyamatos képzéssel pótolható a tapasztalat hiánya. Ez a munkakör sok tapintatot és alázatot kíván, hiszen nehéz elmagyarázni egy idősebb gazdának, hogy az ő tudása fölött eljárt az idő. A budapesti Agrárminisztérium finanszírozásával novemberben Kárpát-medence-szerte beindult a 117 falugazdászból álló új hálózat. Erdélyben hatvan szakembert alkalmazhattak a kiírásban részt vevő mezőgazdasági egyesületek. A 2016 őszén 12 mezőgazdasági szakemberrel életre hívott erdélyi hálózat kiállta az idők próbáját, az eddig részmunkaidős alkalmazásban dolgozó falugazdászok kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.
A Partiumtól a Székelyföldig több településen is szaktanácsadással és gazdarendezvények szervezésével foglalkoztak. Az utódállamok magyar gazdaszervezetei részéről érkező pozitív visszajelzések késztették arra a budapesti szaktárcát, hogy az eddig takaréklángon működő hálózatot megfelelő finanszírozással minden magyarlakta tájegységre kiterjesszék. A mintegy 2600 lejes nettó fizetéssel járó falugazdász munkakör Erdélyben is vonzó, amit az is jelez, hogy a meghirdetett állásokra többszörös túljelentkezés volt. A Székelyföldön 24 helyre 88 önéletrajzot nyújtottak be. Bizalmatlanok a fiatal szakemberekkel szemben Laskovics István gazdamérnök az Érmelléki Gazdák Egyesületének 2014-es megalakulása óta dolgozik irodavezetőként a szervezet érmihályfalvi székházában, ahonnan rendszeresen járta az érmelléki falvakat. Frissen végzett mezőgazdasági szakemberként már az elejétől a falugazdász teendőit látta el, így amikor 2016-ban új munkakörében alkalmazták, azon kevesek közé tartozott Erdélyben, akinek rálátása volt feladatkörére. A próbaként beindított falugazdász munka azonban Erdélyben nehezebbnek bizonyult, mint Magyarországon, hiszen a néhány szakemberhez hatalmas körzetek kerültek. Laskovicsnak több tíz falut kellett ellátnia, gazdalajstromot készített, telefonon tartotta a kapcsolatot az érdeklődő gazdákkal, és esténként más-más faluban gyűjtötte össze azokat a termelőket, akik az aktuális pályázatok és egyéb tudnivalók iránt érdeklődtek. Az elején nehezen ment, mert az idősebb gazdák nem nézték jó szemmel, hogy fiatalember próbálja őket oktatni. Volt, aki megjegyezte, hogy én meg sem voltam születve, amikor ő már gazdálkodott” – magyarázza kezdeti tapasztalatait a fiatal mérnök, aki mégsem keseredett el a hűvös fogadtatástól.
A magyarországi képzőkön szakemberek figyelmeztették arra a kezdő mérnököket, hogy mi várja őket. Ez a munkakör sok tapintatot és alázatot kíván, hiszen nehéz elmagyarázni egy idősebb gazdának, hogy az ő tudása fölött eljárt az idő, és csak úgy lehet eredményesen földet művelni és állatot tartani, ha megtanulja az újabb módszereket, technológiákat, ha szaklapot, szakkönyvet vagy internetes szakmai oldalakat olvas. Laskovics István szerint Erdélyben ilyen szempontból sem állunk jól. Jórészt ugyanis már csak az idősebb gazdák maradtak a föld mellett, ők pedig nem használják rendszeresen a számítógépet – sokuknak nincs is –, így inkább telefonon és személyes találkozókon történik a kapcsolattartás. Román szakemberek is érdeklődnek A többségében magyarok lakta Érmelléken hamar megszokták a gazdák a szaktanácsadó jelenlétét és fontosságát, hiszen a területalapú támogatások lehívásától a mezőgazdasági pályázatokig, a növényvédelmi szaktanácsadástól a termények értékesítéséig sok mindennel fordulhatnak a magyar mezőgazdasági szakemberhez.
Vegyes lakosságú vidéken ugyanis eddig egy jó szót nem kaptak senkitől, nemhogy szakmai tanácsot. „Az állami mezőgazdasági hivatalok Bihar megyében papíron léteznek csupán, semmiféle szaktanácsadás nincs, a magyar gazda még annyi segítséghez sem jut, mint román társa. Nem véletlen tehát, hogy nagy az igény a falugazdászok munkájára. Az eddigi két állást további kettővel bővítették, így négyen felelünk a magyarok lakta régiók falvaiért. Mindenkinek más a végzettsége, más a szakmai tapasztalata, így jól kiegészítjük egymást, jó csapatot alkotunk” – fogalmaz az új helyzetről Laskovics István, aki szerint a falugazdászok munkája jó hatással van az állami mezőgazdasági intézmények működésére is. Amíg senki nem szervezte meg a gazdákat, a mezőgazdasági igazgatóságok szakembereinek nem volt kivel találkozniuk. Amióta a falugazdászok rendszeresen szerveznek gazdatalálkozókat, továbbképző tanfolyamokat és konferenciákat, a román szakemberek is szívesen eljönnek, így ők is több értelmét látják a munkájuknak. Ha a magyar gazda versenyképessé szeretne válni, számára is nélkülözhetetlen a tájékozódás.
Fazakas Miklós mezőgazdasági vállalkozó, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros megyei szervezetének elnöke is hiánypótló kezdeményezésnek tartja a magyar kormány döntését, hiszen a gazdák szaktanácsadásával állami hivatali hatáskörbe tartozó szakemberek nem foglalkoznak Romániában. Márpedig ha a magyar gazda versenyképessé szeretne válni, számára is nélkülözhetetlen a tájékozódás. Megyei egyesületük több tucat gazdakört működtet, és ezeken keresztül mérhették fel, mennyire igénylik a termelők a naprakész információkat. A sokéves tapasztalat késztette őket arra, hogy az RMGE-Maros számára megítélt négy falugazdász állásra olyan szakembereket kérjenek fel, akiknek van tapasztalata szaktanácsadásban, a gazdákkal való közös munkában. „Azt gondolom, ezen a területen a fiatalságnál többet nyom a latban a szakmai régiség. Éppen emiatt alkalmaztunk nagyobb tapasztalattal bíró középkorú, vagy idősebb mezőgazdasági szakembereket, közöttük értékesítéssel foglalkozó szakember is, hiszen ma ez a legnagyobb kihívás az erdélyi gazdák számára” – magyarázza a nyárádkarácsoni zöldségtermesztő vállalkozó.
Fazakas Miklós mezőgazdasági vállalkozó, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros megyei szervezetének elnöke is hiánypótló kezdeményezésnek tartja a magyar kormány döntését, hiszen a gazdák szaktanácsadásával állami hivatali hatáskörbe tartozó szakemberek nem foglalkoznak Romániában. Márpedig ha a magyar gazda versenyképessé szeretne válni, számára is nélkülözhetetlen a tájékozódás. Megyei egyesületük több tucat gazdakört működtet, és ezeken keresztül mérhették fel, mennyire igénylik a termelők a naprakész információkat. A sokéves tapasztalat késztette őket arra, hogy az RMGE-Maros számára megítélt négy falugazdász állásra olyan szakembereket kérjenek fel, akiknek van tapasztalata szaktanácsadásban, a gazdákkal való közös munkában. „Azt gondolom, ezen a területen a fiatalságnál többet nyom a latban a szakmai régiség. Éppen emiatt alkalmaztunk nagyobb tapasztalattal bíró középkorú, vagy idősebb mezőgazdasági szakembereket, közöttük értékesítéssel foglalkozó szakember is, hiszen ma ez a legnagyobb kihívás az erdélyi gazdák számára” – magyarázza a nyárádkarácsoni zöldségtermesztő vállalkozó.
A Maros megyeieknek van egy agilis fiatal szakemberük is, aki már korábban falugazdásszá vált, és oroszlánrészt vállalt a mezőségi gazdasági program pályázatainak lebonyolításában is. Fazakas szerint nagyon sok a munka, ezért szakterületek szerint osztják el, ki mivel foglalkozzon. A székelyföldi gazdasági program mezőgazdasági pályázatainál szeretnék a térség gazdáit támogatni, de odafigyelnek minden egyéb mezőgazdasági pályázatra is. A gazdaegyesületi elnök példaként a román mezőgazdasági minisztérium paradicsomtermesztési támogatását említi, ami azért lett idén félsiker, mert nem volt megfelelő a tájékoztatás.
Az RMGE-Maros keretszerződést kötött a három székelyföldi megye önkormányzatai által létrehozott Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesületével, hogy ne legyen átfedés a munkájukban, illetve egymás tevékenységét kiegészítsék. Fazakas fontosnak tartja a falugazdászok Kárpát-medencei közös képzését és a tapasztalatcseréket is, hogy egymással megoszthassák eredményeiket, illetve őszintén beszélhessenek a kudarcokról is. Székelyföldön nem nulláról kell kezdeni Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője ugyancsak hiánypótló kezdeményezésnek tartja a magyar agrárminisztérium döntését a falugazdász-hálózat megerősítéséről. Mint fogalmaz, állami szaktanácsadás már alig létezik, a régi hálózatot előbb lecsupaszította a minisztérium, majd beolvasztotta a mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörébe. A megyénként megmaradt néhány szakember túl kevés, a polgármesteri hivatalok mezőgazdasági referensei pedig sűrű teendőik miatt nem járhatnak terepre, nem tarthatják a kapcsolatot a gazdákkal.
A termelőkkel történő kommunikáció ennek ellenére működött a székelyföldi megyékben, hiszen a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) támogatásaiból országos viszonylatban Hargita és Kovászna megye hívta le a legtöbb pénzt, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági hivatalok és a helyi önkormányzatok sikeresen együttműködtek a gazdák érdekében. A három székelyföldi megyének megítélt 24 főállású új falugazdász ezt a folyamatot erősíti. A háromszéki mezőgazdasági hivatal igazgatója elismeri, hogy a zömében fiatal, pályakezdő szakemberek még nem szereztek megfelelő tapasztalatot, nem profik, de szakmailag jól felkészültek, és ez esélyt ad a gyors felzárkózásra, hogy a szaktanácsadói munka ne bizonyuljon túlságosan mély víznek.