Szőke András adott elő a gyógynövényekről a veszprémi Szaléziánumban

http://magyarkurir.hu/hirek/szoke-andras-adott-elo-gyogynovenyekrol-veszpremi-szalezianumban

2015. október 24. 

A Magyar Katolikus Kulturális Hetek rendezvénysorozat keretében Szőke András komikus tartott előadást október 14-én a veszprémi Szaléziánumban.

Az előadáson Szőke András örömmel osztotta meg tapasztalatait a jelenlevőkkel. Segítségével a hallgatóság megtanult könnyebben eligazodni a régi gyógyászatban. Elmondta, hogy ő maga is sokat tanulmányozta a 18. századi plébániai naplókat, benne a plébánosok gyógynövényekről, illetve azok felhasználásáról leírt tapasztalatait. Ami nem feltétlenül azért volt, mert mindenhez értettek, hanem mert ők voltak az írástudó emberek a faluban, és az évszázados, apáról fiúra öröklődő tapasztalatokat lejegyezték.

Szőke András hangsúlyozta, hogy a falun élő emberek megfigyelték a környezetet, folyamatosan gyűjtötték tapasztalataikat. Nem konkrétan a gyógynövényekkel gyógyítottak, hanem éltek a teremtett világ nyújtotta lehetőségekkel. Az előadás interaktivitását az adta, hogy az előadó körbeadta különféle régi gyógynövények tárolására szolgáló táljait, valamint alkoholban tartósított gyógynövények aromájával ismerkedhettek a résztvevők.

A Szaléziánumban különösen aktuális a gyógynövények témaköre, hiszen az épületben kapott helyet a híres halimbai „füves pap”, Szalai Miklós esperes munkásságát bemutató kiállítás. Az 1980-as évekig aktívan működő és gyógynövenyeket gyűjtő halimbai plébános országszerte híres lett teakeverékeiről. A kiállításban az általa összeállított teák gyógynövényei kerültek bemutatásra, de a hátsó kertben a gyógynövénykert is az ő receptúráihoz tartozó gyógynövényekből áll.

Forrás és fotó: Veszprémi Érsekség

A Greenpeace jövőképe az ökológiai gazdálkodásról: a hét alapelv

http://www.greenpeace.org/hungary/PageFiles/706820/Okologiai_gazdalkodas_web.pdf

Az ökológiai gazdálkodás olyan élelmezési és mezőgazdasági rendszer, mely az agrárökológia elveit követi. Az ökológiai gazdálkodás nem csak ökológiai értelemben egészséges, hanem gazdaságilag is életképes. Tiszteletben tartja azokat a társadalmakat és kultúrákat, melyeknek részét képezi. Emellett igazságos és rendszerelvű megközelítéssel él. Az ökológiai gazdálkodásegyik legnagyobb erőssége a változatosság. Viszont ez azt is jelenti, hogy az ökológiai gazdálkodásigyakorlatok nem általánosíthatóak, hanem adott helyre jellemzőek. Az ökológiai gazdálkodás ugyanúgy folytatható kisgazdaságban, mint nagyüzemben. Az ökológiai gazdálkodás változatos, tudásalapú, és működéséhez kevés külső erőforrás, illetve fosszilis energiahordozó szükséges (Tittonel, 2013). A mezőgazdaság rendszerként való megközelítését igényli a szántóföldtől a régió szintjéig, beleértve a sokféleség lehetőségét is (talaj, víz, levegő és éghajlatvédelem), de nem létezik általános előírás arra, mit kell ennek a megközelítésnek tartalmaznia. Sokszínűsége ellenére azökológiai gazdálkodásirendszer alapelvei meghatározhatóak. A következő rész azt a hét alapelvet írja le, melyek a Greenpeace szerint élelmezési rendszerünk megváltoztatásához szükségesek.

1.      Élelmiszer-önrendelkezés

Az ökológiai gazdálkodás egy olyan jövőt épít, melyben a nagyvállalatok helyett a termelők és a fogyasztók ellenőrzik az élelmezési láncot. Az élelmiszerönrendelkezés arról szól, hogy kik és hogyan állítják elő az élelmiszert. Élelmezési rendszerünket jelenleg egy maroknyi nagyvállalat tartja kezében, amelyek a keresletre vonatkozó információikat egy szétszabdalt árupiacról szerzik. Az élelmiszer-önrendelkezés ezt az irányító szerepet veszi el, és adja azok kezébe, akik megtermelik, forgalmazzák és fogyasztják az élelmiszereket. Biztosítja a gazdálkodóknak, a közösségeknek és az egyéneknek saját élelmezési rendszerük alakításának lehetőségét. Az élelmiszer-önrendelkezés elismeri, hogy a nők alkotják a vidéki közösségek gerincét, s tiszteletben tartja azt a történelmi szerepet, melyet a nők játszottak a biológiai sokféleség és a genetikai változatosság megőrzésében a magvak gyűjtésével és elvetésével. Az élelmiszer-önrendelkezés átfogó fogalmának – azaz, hogy ki tartja ellenőrzése alatt élelmiszereink termelését és fogyasztását – része a nemi egyenjogúság is.

2.      A gazdálkodók és a vidéki közösségek támogatása

Az ökológiai gazdálkodás hozzájárul a vidék fejlődéséhez, valamint a szegénység és az éhezés elleni küzdelemhez azáltal, hogy biztonságos, egészséges és gazdaságilag életképes megélhetést biztosít a vidéki közösségek számára. Mostani élelmezési rendszerünk egyik legképtelenebb visszássága, hogy gyakran azok az emberek szenvednek leginkább a szegénységtől és a táplálékhiánytól, akik előállítják az élelmiszereinket – a gazdálkodók, a mezőgazdasági munkások és a halászok. Az ökológiai gazdálkodási kezdeményezések világszerte bizonyítják, hogy az ökológiai gazdálkodás – amennyiben megfelelő politikai támogatásban részesül – eredményes eszköz lehet a kistermelők biztos anyagi hátterének megteremtésére. Hasznára válik a vidéki közösségeknek is, hisz hozzásegíti őket ahhoz, hogy a nekik jogosan járó, kielégítő és biztos megélhetéshez hozzájussanak.

3.      Hatékonyabb élelmiszer-termelés és jobb hozamok

Ahhoz, hogy világméretekben jobb lehessen az élelmiszer-ellátás és a szegényebb térségekben is javuljon a megélhetés, vissza kell szorítanunk a jelenleg fenntarthatatlan módon termelt haszonnövényeket, csökkentenünk kell az élelmiszer-pazarlást, a húsfogyasztást, illetve minimalizálnunk kell a (bio)energianövények termelésére használt földterületek nagyságát. Emellett el kell érnünk azt is, hogy ott, ahol szükséges, növeljük a terméshozamokat, de kizárólag ökológiai módszerekkel. A világ egyre növekvő, és átlagában egyre jómódúbb népességének élelmezése nem csak mennyiségi kérdés. A lényeg inkább az, hogy hol és hogyan termeljünk több élelmiszert, és milyen más változtatásokat kell még bevezetnünk. Növelni kell például a terméshozamokat azokban a térségekben, ahol a szegénység, az erőforrások hiánya, a talaj leromlása és a nem megfelelő vízfelhasználás miatt azok pillanatnyilag alacsonyak. A világ más részeiben csökkentenünk kell a húsfogyasztást, a szántóföldek bioenergia-termelési célú használatát és az élelmiszer-veszteségeket. Jelen pillanatban a nagyvállalatok és a döntéshozók makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy a globális cél a hozamok növelése. Ez most és a jövőben is elfedi a valódi feladatot – azt, hogy újra kell gondolnunk, miként hasznosítjuk a megtermelt élelmiszereket. Egy jobb élelmezési rendszerben, az ökológiai állattartási rendszerrel olyan földterületeket és erőforrásokat hasznosíthatnánk, amelyek nem szükségesek az emberi élelmiszer-termeléshez, és ezzel egyidejűleg drasztikusan csökkenthetnénk a világszinten megtermelt és elfogyasztott állati eredetű termékek mennyiségét. Az igazságosabb elosztás révén ez ugyanakkor azt is jelentené, hogy egyes térségek állati eredetű termékekkel javíthatnák étrendjüket. A hozamok vak növelése – bármely áron, bárhol a világban – nem megoldás. Ezzel nem segítenek Afrika és Ázsia gazdálkodóin, hiszen például az Egyesült Államokban a kukorica jelentős részét a hazai üzemanyagigények kielégítésére termesztik. Az ökológiai gazdálkodás keretében egy olyan rendszer jönne létre, melyben – ökológiai módszerekkel – ott növeljük a hozamokat, ahol azokra leginkább szükség van.

4.      Biológiai sokféleség

Az ökológiai gazdálkodás a természet sokszínűségéről szól; a vetőmagtól a mezőgazdasági tájon át a tányérunkra kerülő ételig. Ez a fajta gazdálkodás egyben az ízek, a tápláló ételek és étkezési kultúránk megbecsülését is jelenti, ami hozzájárul egészségünk javításához is. Jelenlegi mezőgazdaságunk a monokultúrás termesztést támogatja. Hatalmas földterületek jutnak a genetikailag egyforma növényeknek, melyben nagyon kicsi a biológiai változatosság, s így a vadon élő állat- és növényfajok számára sem nyújtanak menedéket. A gazdálkodásnak ez a módja minimálisra csökkenti azokat a szolgáltatásokat, melyeket egy működő ökoszisztéma nyújthatna; étrendünk szegényesebb volta és a kevésbé változatos tápanyagok miatt pedig egészségünket is károsítja. Az ökológiai gazdálkodási rendszerek ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Középpontjukban a természet változatossága áll. Ezzel nem egyszerűen csak védik a biológia sokféleség fenntartásához elengedhetetlen élőhelyeket, hanem ki is használják, amit a természet cserébe felkínál: például a vadon élő és termesztett növényi magvak változatosságát, a tápanyagok körforgását, a talaj megújulását és a kártevők természetes ellenségeit. Az ökológiai gazdálkodás a korszerű technológiát és a gazdák tudását egyesíti annak érdekében, hogy olyan vetőmagfajták álljanak rendelkezésre, amelyekkel a gazdák nagyobb mennyiségű élelmiszert tudnak termelni a változó éghajlati körülmények között anélkül, hogy az élővilág sokszínűségét génmódosított haszonnövényekkel veszélyeztetnék vagy növényvédő szerekkel károsítanák.

5.      Fenntartható talajegészség és tisztább víz

A talajok termőképessége vegyszerek nélkül is javítható. Az ökológiai gazdálkodás védi talajainkat az erodálódástól, a szennyeződéstől és az elsavanyodástól. Azzal, hogy ahol szükséges, növeljük a talaj szervesanyag-tartalmát, egyidejűleg javítjuk a vízmegtartó képességét is és megelőzhetjük leromlását. Az ökológiai gazdálkodás központi eleme a talaj táplálása. Ez fenntartja vagy megteremti a talaj szervesanyag-tartalmát (például komposzttal vagy trágyával), így a talajlakó élőlények sokaságát is életben tartja. További célja, hogy védje a kutakat, a folyókat és a tavakat is a szennyeződésektől, illetve a víz leghatékonyabb felhasználását biztosítsa. Mindez életbevágóan fontos egy olyan világban, melyben a mezőgazdaság a legnagyobb édesvízfelhasználó, s számos térségben egyúttal a vizek legfőbb szennyezője is. A nitrogén- és foszforműtrágyákkal való szennyezés bolygónkon a földi élet stabilitásának egyik legfontosabb veszélyeztető tényezője (Steffen és mtsai, 2015).

6.      Ökológiai növényvédelem

Az ökológiai gazdálkodás képessé teszi a gazdálkodókat arra, hogy a kártevők és a gyomok ellen védekezni tudjanak olyan drága növényvédő szerek használata nélkül, amelyek károsíthatják a talajt, a vizeket és az ökoszisztémákat, valamint a termelők és a fogyasztók egészségét is. A mérgező növényvédő szerek veszélyeztetik egészségünket és a bolygó egészségét is. Sajnos az iparszerű mezőgazdasági modell léte a nagy mennyiségű gyomirtó, gombaölő és rovarirtó vegyszeren alapszik. A jelenlegi élelmezési rendszer a gazdálkodókat a növényvédőszer-gyártó cégekkel való költséges kapcsolat csapdájába zárta.

7.      Rugalmas élelmezési rendszerek

Az ökológiai gazdálkodás rugalmassá tesz: megerősíti mezőgazdaságunkat, az élelmezési rendszert pedig képessé teszi arra, hogy alkalmazkodjon a változóban lévő éghajlati és gazdasági körülményekhez. Többféle haszonnövény termesztése a szántóföldön és a tájegységen belül, azaz a változatosság igazolt és nagyon megbízható módszer arra, hogy mezőgazdaságunkat alkalmazkodóvá tegyük éghajlatunk egyre megjósolhatatlanabb változásaihoz. A jól gondozott talaj, mely szerves anyagban gazdag, sokkal jobban visszatartja a vizet aszály idején, és sokkal kevésbé hajlamos az erózióra árvizek esetén. Ennek révén a gazdák másféle előnyökhöz is jutnak – hiszen ha a termelés sokrétű, akkor a bevételi forrásaik is azok –, ami biztonságot nyújt a bizonytalan időkben. Az átalakított élelmezési rendszer nagyobb mennyiségű szén-dioxid elnyelését is lehetővé teszi, és más módokon is csökkenti az üvegházhatású gázok mennyiségét a légkörben (így mérsékelheti az éghajlatváltozást). A széndioxid-kibocsátást a tápanyagok körforgása, a nitrogén biológiai megkötése és a talaj regenerálódása csökkentené. S mivel a haszonállatok kulcsszerepet játszanak a mezőgazdasági ökoszisztémákban, valamint a nagyüzemi állattartás a kibocsájtás egy jelentős részéért felelős, az állati termékek termelését és fogyasztását is radikálisan csökkenteni kellene. Mindez az ökológiai gazdálkodást az éghajlatváltozás elleni küzdelmünk egyik leghatékonyabb eszközévé teszi.

Marossy Anna - Amikor dühös vagyok, mindenkit letegezek

Marossy Anna biológus, pedagógus ma (okt.18.) kevéssel dél után visszaadta lelkét Teremtőjének. 

Isten adjon neki örök nyugodalmat!

Az Erdélyi Hangya szerkesztőségi gárdája mély megrendüléssel vette tudomásul Marossy Anna halálhírét, hiszen munkáját a sok megpróbáltatás ellenére nagy szaktudással és mély meggyőződéssel folytatta! Mi mindig tisztelettel gondoltunk rá, csodáltuk álhatatságát. Családjának és barátainak őszinte részvétet kivánunk! (Erdélyi Hangya) 

Szűcs László interjúja az Erdélyi Riportban jelent meg:

http://erdelyiriport.ro/…/amikor-duhos-vagyok-mindenkit-let…

2014. 03. 05.

Ahogy belép a szerkesztőségbe, tetszik neki, hogy az asztalok sarkai lekerekítettek. Genetikailag kódolt az idegenkedésünk a derékszögektől – mondja. Õ maga viszont környezetvédelmi ügyekben soha nem bizonyult hajlékonynak, inkább radikális. Van is oka rá. MAROSSY ANNA botanikussal, muzeológussal Szűcs László beszélgetett.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy a telet szereti. Egy botanikus hivatalból nem a tavaszt kellene kedvencének nevezze?

Így van, mint szakember hozzá vagyok kötve az aktív természethez. De tudja, mindenki születik egy bioritmussal. Vannak emberek, akik este kilenckor álmosak, le kell feküdjenek, s reggel hatkor már talpon vannak. Én délután kezdek „kivirágozni”, akkor tudok dolgozni, még főzni is este szoktam, viszont imádok reggel aludni. Mióta nyugdíjas vagyok, az a legremekebb dolog, hogy visszafekhetek. Az a legfinomabb. A tél szeretete is ilyen, nem tudom megmagyarázni, de gyermekkorom óta az ősz és a tél a mindenem.

Az ősz nekem optimizmust jelent, akkor érik be a növények termése. S készül a természet a pihenésre, a tavaszi újrakezdésre.

Az ősz kesernyés illatait is szeretem, a színeit, a fényeit. Az is érdekes, hogy a telet szeretem, de a fehér színt nem. A világ sok helyén ez a gyász színe. Ha úgy vesszük, nem is szín a fehér, ennek ellenére a telet kedvelem. Ilyenkor szeretek fényképezni. A tél fekete-fehér fotókon gyönyörű.

Harcos környezetvédőnek tartják. Ezt a harciasságot a tapasztalattal szerezte, vagy valakinek a példája nyomán?

Nem, én ezzel születtem. Sokat foglalkoztam az öntudat formálásával. Hiába van törvény, ha a természet védelme nincs benne a meggyőződésedben, akkor az nulla. 1970-ben kezdtem hozzá, hogy óvodásokat neveljek erre. Én előbb voltam tanár, utána kutató. Már akkor felvetődött, hogy honnan van bennem ez a mondhatni agresszív környezetvédelem.

A nevelésed a születésed előtt húsz-huszonöt évvel megelőzően kezdődik. Nem mindegy, hogy a gyerek szülei miként gondolkodnak.

Engem kicsi koromtól vittek a szüleim a természetbe, ami Belényesben nem volt nehéz. Minden vasárnap kint voltunk, s nem volt szabad virágot letépnem, csak megnézni, esetleg egy szálat hazavinni anyának. S hogy édesapám honnan vette? Belényesben Ioan Busiþa, Bartók barátja, mint fiatal tanár, a huszadik század első éveiben megismerte Czárán Gyulát, aki a bihari hegyek szentje. Az ő útjain járunk most is. Aztán Busiþa tanár lévén Belényesben kirándult a fiatalokkal, diákokkal például Rézbányára. S amit ő átvett Czárántól, azt továbbadta többek között az én apámnak.

Abban hasonlít a harcias környezetvédőkhöz, hogy sok konfliktust vállal. Szerzett ellenségeket?

Jaj, sokan nem szeretnek, kényelmetlen személy vagyok. Elterjedt a híre, hogy engem nem lehet megvenni. Nálam a természetvédelem elsődlegesen érzelmi kérdés volt mindig. Hogy szeressem, amit védek. Tudva, hogy nem elég szeretni, védeni kell. Az egyik tanárom intelmét fogadtam meg, aki egyszer azt mondta: „mindig a lehető legmagasabb szintre menj az igazadért, oda, ahol a döntést hozzák.”

Úgyhogy nem féltem annak idején akármelyik párttitkárnak is megmondani, hogy nézze csak, elvtárs, mi a probléma… Igyekeztem átugrani a kisfőnököket.

Az utóbbi években a legtöbb vita a püspökfürdői rezervátumot érinti. Kifejtené, hogy mi a helyzet ott, s mi lehet a megoldás?

Nagyon nehéz röviden összefoglalni, tiszta vizet önteni a Pecébe. Tudja, ez a mi bajunk biológusoknak, ha valamiről beszélünk, minden kijelentésnek tartalmaznia kell egy magyarázatot. Ez a meleg vizű patak, a Pece tóvá lett képezve. A harmadkorban meleg éghajlat volt, s itt képződött egy travertin gát. A nagyon meszes víz kicsapódik, s képződik egy laza mészkőzet, lukacsos. Ebből képződött egy gát, látszanak a nyomai. 1798-ben, mikor Kitaibel Pál vegyész, botanikus Váradról jött a Pece-partján, észrevette Szentmárton alatt, hogy ebben a lassan csörgedező patakban tavirózsa van, amelynek cakkozott a levele. Európában él a fehér tavirózsa, de nem ilyen a levele. Annak sima. S délben látja, hogy csukódik össze a virág, a trópusi vízinövények összecsukják a szirmukat, ha melegszik a nap. Aztán látta a tavat. Ma már azt is tudjuk, később mesterségesen is ki lett a tó alakítva. Az 1400-as években itt vízimalmok működtek, a rontói és a hájói malom. Ezért el is térítették a Pecét, hogy legyen egy malomárok. A travertin gát valamikor régen felszakadt, hogy mikor, hogyan alakult itt ki a tavirózsa, arról pontos adataink nincsenek. Kitaibel 1802-ben írt cikket az itt talált tavirózsáról, s már ő feltette a kérdést: vajon mit keres itt ez a növény?

Mi úgy tanultuk, hogy a madarak lábán került ide Afrikából. A gólya hozta, mint a gyerekeket…

Kitaibel cikke után sok osztrák és magyar botanikus jött ide a növényt csodálni. Egyesek azt mondták, a törökök hozták. Arra valóban vannak adatok, hogy Várad elfoglalása után a törökök kijártak fürdeni. Az 1920-as években egy román paleoantropológus, Mircea Paucã kutatta a tó iszapjában a kis trópusi csigát, a melanopsis paresi-t, ami ott él, s ennek a fosszíliáit mélyebben is megtalálta, egész a harmadkorig. Ezt már nem a törökök hozhatták. A virágok magját hozhatták a madarak, hisz akkora, mint egy mákszem.

Viszont a csigát aligha hozhatta madár, ha jól értem?

Igen, kell pár nap, amíg egy gém a Nílustól elrepül idáig, s azt az utat egy csiga aligha bírná ki. Az biztos, hogy az itteni tavirózsa viszont rokona a nílusinak genetikai értelemben is.

Van még az a kis halfajta, ami szintén védett, az ugye nem trópusi származék?

Nem, az endemikus, itt, helyben fejlődött ki. De nem reliktum, nem maradványfaj korábbi földtörténeti korokból.

Hárommillió évet bejártunk, hogy jutunk el a mai, közelmúltbeli vitákhoz?

1930-ban védett növénnyé nyilvánították a tavirózsát, de rájöttek, hogy nem elég a növényt, a környezetét is védeni kell, így vált rezervátummá ez a rész. 1975-ben született meg az a döntés, hogy a Félixfürdőben lesz a kezelési övezet, a Május 1. fürdőben pedig a szórakoztatás. Egyszer meghívtak egy gyűlésre, ahol közölték, 12000 férőhelyes strandot akarnak kialakítani, jelentkeztem, s elmondtam, nem tudjuk biztosan, mennyi a víztartalék. Azt tudjuk, hogy a hozama a hegyekből jön. S ahogy az erdőkben csökken az erdők felülete, úgy csökken a vízhozam. Az itteni vizek eredete valahol a Királyerdőben van, ahol már több mint 150 éve nyírják ki az erdőket. Mi pedig most itt fúrjuk a vizet mindenütt. Akkor Blajovici volt a megyei párttitkár, aki hallgatott ránk, szakértőkre, s a strand kapacitását 5000-re csökkentették.

Én azt próbáltam elérni, hogy ezt a vizet ne használják, csak kezelésekre. Nem így lett, fúrták mindenütt, s egy idő után elkezdtem látni, hogy csökken a víz szintje. Cirkuszoltam.

Ez még a hetvenes-nyolcvanas években történt, aztán a kilencvenesben minden elszabadult. Illegálisan is bevezették ide-oda. Aztán amikor egyáltalán nem jött, akkor megijedtek.

Egyszer azt mondták, azért csökken a forrásnál a vízhozam, mert el van tömődve. Leküldtem búvárokat, de nem volt ott semmi, ami eltömítette volna. Egyébként a tó vize a forrásnál 32 fokos, s ez hűl Váradig úgy 24 fokosra. Érdekes, soha nem fagy be, kivéve 1982-t. Egy vasárnap hívott az őr. Nem akartam elhinni. Egyébként nem mély a víz, csak a forrásnál négy méteres, a tavirózsák nem szeretik a mély vizet.

Önnek tavaly volt egy komoly vitája a múzeumi szakemberekkel. Mi történt?

A terület adminisztratív szempontból Szentmárton községhez tartozik, de tudományosan korábban az Akadémiához, aztán átkerült a Körösvidéki Múzeumhoz. Arra számítottam, hogy egyeztetnek velem, azt hiszem, elég jól ismerem a területet. Volt, hogy valami páfrány árasztotta el a tavat, katonák jöttek segíteni, hogy kitakarítsuk. Amúgy a víz akkor kezdhetett el újra feltöltődni, tóvá válni, amikor megszűntek a malmok, s már nem kotorták a patak medrét. Ez le is szűkítette a tavirózsa élőhelyének a területét. A Sahia filmstúdióval két hónapig filmeztünk ott, akkor jöttünk rá pár dologra, például, hogy mit eszik a csiga. De a múzeum elzárkózott. Ha panaszkodtam, csak nyugtattak, s kértek, hogy ne szóljak bele. Aztán egyszer megint hallom, hogy nem jön a víz. Mondtam: menjetek és reklamáljatok. Ekkor azt kaptam, hogy jaj, tudom én, kik a tulajdonosai ezeknek a hoteleknek? Kiabáltam, ne törődjetek vele. Erre az volt a válasz, hogy könnyű neked, te már nyugdíjas vagy. Pedig én a prim-secretar elvtársaktól sem féltem. Később, ha megbeszélések voltak a Környezetvédelmi Hivatalban, szándékosan nem hívtak. Aztán a prefektus hívott össze gyűlést, de oda sem a múzeum hívott, hanem a prefektúra. Sőt, a múzeumtól otthon felkeresett az igazgató, hogy a prefektus előtt nehogy azt mondjam, ők a hibásak. Azt mondtam, igaz, a vízszint csökkenéséért nem ti vagytok a hibásak, de azért igen, hogy nem veritek folyton az asztalt a tó érdekében. Persze a gyűlésen szóvá tettem, hogy nincs víz, s illegális vízhasználat lehet e jelenség mögött. Egy újságcikkben később azt sérelmezték, hogy én kétségbe vonom a rezervátum megmentéséért kifejtett tevékenységüket, meg egy nemzetközi projekt pénzforrásainak a felhasználását. Nagy betűkkel szerepelt a címben: Marossy Anna kérjen bocsánatot! Tudja, sokat kibír a tavirózsa, de a csiga, meg a hal nem bírta volna ki azokat az állapotokat. Hallottam, bevitték a múzeumba egy akváriumba. Kétségeimet fejeztem ki, hogy megmaradnak, amire azt kaptam, hogy botanikusként miért szólok bele a csigák dolgába… A cikkre azt írtam válaszul, hogy nem kérek bocsánatot, de megbocsátok.

Mit lehet tenni?

A prefektus is ezt kérdezte, s azt válaszoltam neki is, a víz kérdése minden. A helyzet olyan súlyos, hogy csak mesterséges beavatkozással lehet javítani rajta. Oda térnék vissza, hogy ezt a vizet szigorúan kezelési célokra lenne szabad használni. Amúgy sem szabad a radioaktivitása miatt napi negyven percnél tovább használni. Közben sokan ülnek benne reggeltől estig. Minden szakembernek össze kellene ülnie egy komoly megbeszélésre. A csigákat például Félixfürdőre vittem volna át, ott viszont érthetetlen módon a teknősbékák szaporodtak el.

Egy másik ügy, amiben a nyilvánosság elé állt, a Körös váradi szakaszának a modernizációja. Ön és a fiatal zöldek meg akarták akadályozni a városközpontban a fakivágásokat a parton.

És sikerült is! Az történt, hogy hozzáfogtak a Körös-part rendbetételének, ami gyakorlatilag lebetonozást jelentett, a fák kivágásával. Mondván Váradon ne öntsön ki a folyó.

Ehhez a város fölötti vízgyűjtőkkel kellene nagy baj történjen, amit egy ilyen partrendezés aligha akadályozna meg.

Isten ments attól, hogy az átszakadjon, több méter víz öntené el a várost. Vagy huszonvalahány éve volt komoly probléma, ha akkor egy fiatal rendőr nem riasztja az illetékeseket, katasztrófa történt volna. Felnyitották a zsilipeket gyorsan.

A szakembereket nem kérdezték, jó-e, ha betonkaréjban folyik a Körös? Vagy nem jó szakembert kérdeztek?

Nálunk a politikusok határoznak és a politikusok érdekei.

A mai Magheru úti Baross hídtól fennebb volt három öreg nyárfám, azokat is kivágták. Fényképeztem, dühöngtem, aztán amikor hallottuk, hogy folytatják a központ irányában, a fiatalokkal tiltakoztunk. Tábla került minden kivágásta ítélt fára, ami tájékoztat, hogy az adott fa hány liter oxigént termel évente, más azt találta ki, hogy a fákat örökbe fogadják. Egy este furcsa motorzúgást hallok, – a közelben lakom – szaladok, s látom, egy nagy lánctalpas jármű tart a part. Mondja a sofőr, holnaptól vágják a fákat, kezdődnek a munkálatok. Másnap reggel már kint voltak a fiatal ökológusok, a riasztott újságírók, ment a veszekedés, végül az egyik kis újságírónő ráült a lánctalpas munkagép markolójára. Jött vagy negyven csendőr. Kérdeztem: hát titeket ki küldött? Az egyik megismert, korábban ő is segített a fürdőben a tóból az elszaporodott páfrányt eltakarítani. Na, én tartottam nekik egy fejtágítót, – tudja, amikor dühös vagyok, letegezek mindenkit, szóval mondom: „tudjátok, fiúk, mi itt az életet védjük, akárki is küldött ide.” Meghallgattak, s elvonultak. Aztán jött egy bukaresti szakbizottság, s a végén maradtak a fák.

Egy másik téma kevésbé a botanikus szakterülete, de itt Nagyvárad környékén is aktuális a palagáz-kitermelés ügye. Meg lennék lepve, ha nem lenne markáns véleménye erről is.

A föld óriási mennyiségben rejt ilyen gázokat világszerte. Sajnos a technika nagyon súlyos következményekkel jár. A gáz benne van a kőzetben, fizikailag is, kémiailag is ki kell onnan hozni. Ellenzem! Az a véleményem, hogy az emberiség szörnyen pazarol. Én betiltanék minden szintetikus zacskót, ruhát, minden egyebet, ami kőolajból készül.

Az alternatív energiaforrások közül melyiket támogatja?

A napenergia hasznosítását. A tárolásán kell még dolgozni, hiszen igazán nagy hatékonysággal erre egyelőre csak a növények képesek a fotoszintézis által. Ellenzem például a ma divatos mikro-vízierőműveket, azt, amikor patakokat vezetnek be csövekbe. Ez szörnyű gondolat, megváltoztatja az egész környék ökológiáját. Sajnos az a korszak, amit most élünk, egy szörnyszülöttje a kapitalizmusnak. Nem lesz jó vége ennek a konzumtársadalomnak. Mi, biológusok látjuk ezt a legtisztábban, hisz tudjuk, minden összeköttetésben van mindennel.

Névjegy

Marossy Anna (Belényes, 1931). 1954-ben diplomázott a BBTE-n. 1955-től tanár Vaskohszikláson, 1963-tól a Nagyvárad tartományi Kultúrbizottság munkatársa. 1966 és 1988 között főmúzeológus a Körösvidéki Múzeumban. Botanikai ritkaságok feltérképezésével, a Nimphaea lotus/termalis megmentésével, a Bihar-hegység, a Királyerdő, a Béli-hegyek, az Érmellék flórájával, a Belényesi-medence etnobotanikájával foglalkozott. 2006-ban megkapta Nagyvárad város Kiválósági díját.

Új Greenpeace kiadványok az ökológiai gazdálkodásról és a növényvédő szerek hatásairól

http://biokutatas.hu/hirek/790-uj-greenpeace-kiadvanyok-az-okologiai-gazdalkodasrol-es-a-novenyvedo-szerek-hatasairol

2015. október 19

„Az étel az élet. Az táplálja testünket, amit termelünk és megeszünk. Ez élteti a kultúránkat. Ez adja közösségeink erejét. Ez határozza meg, talán minden másnál jobban, hogy mik is vagyunk valójában – mi, emberi lények.” – így kezdődik a Greenpeace legújabb magyar nyelven is megjelent kiadványa, az „Ökológiai gazdálkodás: egy emberközpontú élelmezési rendszer hét alapelve”.

A zöld szervezet másik, ehhez szorosan kapcsolódó jelentése, „A növényvédő szerek hatásai az emberi egészségre” szerint egyértelmű az összefüggés egyes növényvédő szereknek való kitettség és bizonyos rákfajták, vagy olyan súlyos betegségek között, mint például az Alzheimer- és a Parkinson-kór. A tanulmányokat a Greenpeace Exeteri Egyetemen működő kutatólaboratóriuma készítette. Az eredmények alapján a Greenpeace az alábbi 7 pontos javaslatot tett a világ élelmezési válságának megoldására:

1. Élelmiszer-önrendelkezés

Egy olyan jövőt kell építeni, melyben a nagyvállalatok helyett a termelők és a fogyasztók ellenőrzik az élelmezési láncot. Vissza kell szereznünk a döntési és az irányítási jogot, egyben elismerni azt a történelmi szerepet, melyet a nők játszottak a vidéki közösségek életében.

2. A gazdálkodók és a vidéki közösségek támogatása

Olyan gazdálkodási modellt kell kialakítani, amely valódi munkahelyek teremtésével nemcsak a vidék fejlődéséhez járul hozzá, hanem biztonságos, egészséges és gazdaságilag életképes megélhetést biztosít a vidéki közösségek számára.

3. Hatékonyabb élelmiszer-termelés és jobb hozamok elérése

Nem igaz, hogy a Földön 1 milliárd embernek éheznie kell, rendszerszintű változásokra van szükség! Ehhez vissza kell szorítanunk a fenntarthatatlan módon termelt haszon-, energianövényeket, csökkenteni kell a húsfogyasztást és az élelmiszer-pazarlást. Ezzel párhuzamosan a hozamokat is igazságosabban kellene elosztani.

4. A biológiai sokféleség megőrzése

A jelenlegi mezőgazdaságra egyre jellemzőbb monokultúrás termesztéssel szemben az ökológiai gazdálkodás a sokszínűségről szól. A háttérben megbújó profitérdek következtében például 20 haszonnövény faj uralja a világ agráriumának 80 százalékát. Pedig a helyi hagyományok, ízvilág, a tápláló ételek és étkezési kultúránk megbecsülése hozzájárul egészségünk javításához is.

5. A talaj és a víz tisztaságának megőrzése

A termőképesség vegyszerek nélkül is javítható, és ez már csak azért is kívánatos lenne, mert így a vízbázist sem szennyeznénk be. Sajnos, a helytelen gazdálkodás miatt a mezőgazdaság a világ legnagyobb édesvíz felhasználója, s egyben a vizek legfőbb szennyezője is.

6. Ökológiai növényvédelem

Bármilyen meglepő, de a kártevők többségének létezik természetes ellensége. Sajnos azonban az iparszerű mezőgazdasági modell, ökológiai védelem híján nagy mennyiségű gyomirtó, gombaölő és rovarirtó szereken alapszik. Ezért sem láthatunk madarakat körözni az Egyesült Államok végeláthatatlan gabonatáblái fölött.

7. Rugalmas élelmezési rendszerek

A többféle haszonnövény termesztése, a változatosság igazolt és megbízható módszer arra, hogy a mezőgazdaságunkat alkalmazkodóvá tegyük éghajlatunk egyre kiszámíthatatlanabb változásaihoz. Ezzel összefüggően, ha a termelés sokrétű, akkor a bevételi források is azok, ami további anyagi biztonságot nyújthat a gazdáknak.

Összefoglalásként megállapítható, hogy kulcskérdés az ökológiai gazdálkodás, mivel

- a korszerű tudományt és az újításokat ötvözi a természet és a biológiai sokszínűség tiszteletével,

- egészséges gazdálkodást és egészséges élelmiszert biztosít,

- védi a talajt, a vizet és az éghajlatot,

- nem szennyezi a környezetet vegyszerekkel,

- nem használ géntechnológiával előállított haszonnövényeket, és felfogásának központjában a fogyasztók és a termelők állnak.

Bővebben a greenfo oldalán olvashat a kiadványokról.

"Ekete Pekete...." Pedagógus Képzés

https://www.facebook.com/csillagocska.ro/photos/gm.553282724829718/1687827048129237/?type=3&theater

A Romániai Magyar Néptánc Egyesület idén már több ízben megszervezi az „Ekete Pekete…” pedagógus képzést. 2015 őszén a Csillagocska Alapítvány társszervezőként hirdeti meg Nagyváradon immár többszöri alkalommal a Bihar megyei - és nem csak – pedagógusok számára a következő oktatási egységeket: alapfokú néptáncoltatás, népdaloktatás, pszicho-pedagógia, néprajzi ismeretek, népi gyermekjátékok és kézműves foglalkozások. 

A meghirdetett oktatási egységek, erdélyi szakemberek közreműködésével fognak történni. 

A képzésre mindazon pedagógusok jelentkezését várjuk, akik a népi hagyományainkra, jeles napjainkra, ünnepi szokásainkra, népi gyermekjátékainkra, táncainkra, népdalainkra, kézműves mesterségeinkre hangsúlyt fektetnek oktatói munkájuk során. Képzésünket 4 nagyobb egységbe rendszereztük, melyek külön alkalmanként lesznek megtartva. Pedagógusok jelentkezését az alábbi e-mail címen, várjuk 2015, Október 21-ig. csillagocska.alapitvany@gmail.com . További információkat e-mail formájában közvetítünk a jelentkezőknek a megadott határidő után egy héttel. A helyek száma korlátozott! 

A rendezvény létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

MEGSZERVEZTÉK A SZENTIVÁNI RÉT KEZELÉSI TERVÉRŐL SZÓLÓ KÖZVITÁT

Talán nem is tünt volna fel e rendezvény, ha nem egy olyan helység közelében tartották volna meg, amely európai város cimért "dolgozik"... A kisbácsi polgármesteri hivatalhoz tartozó területen elvégzett és elvégzendő kutatások  eredményeit bemutató illetve az erre kidolgozott kezelési tervet előterjesztők munkáját dicséri a több éves munka. Igaz a rendezvény még a tavaszi munkálatok elkezdése előtt lett megtartva, de jó lenne ha egy visszatérő látogtásra is tellene azoknak akik e prokójekten dolgoztak hoghy ne maradjon csak egy kipipált projekt amivel a polgármesteri hivatal csak dicsekedhet, de az is meglehet, hogy a kezelési terv ott lapul valamelyik iróasztal fiókjában.... (EH)

http://natura2000clujkolozsvar.com/2015/02/11/megszerveztuk-a-szentivani-ret-kezelesi-terverol-szolo-kozvitat/

February 11, 2015 natura2000

A kutatók nem akadtak a lápi tarkalepke és az erdélyi tarsza nyomára a védett területen, de ha változna a területhasználat, adottak lennének a feltételek, hogy e fajok ismét megjelenjenek; a Szentiváni rétet és az ott élő fajokat leginkább fenyegető tényező az égetések és a túllegeltetés; a területtulajdonosoknak javasolják, tömörüljenek egyesületbe, hogy egységesen választhassanak agrártámogatási csomagot – többek közt erről volt szó a kezelési terv munkaverziójáról szóló közvitán.

Azok, akik nem tudtak részt venni a közvitán, a kezelési terv munkaverzióját itt letölthetik. Várjuk az érdekelt felek, szakértők véleményét a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címen, vagy a 0753-039369 telefonszámon (Szabó Anna projektmenedzser).

Ahol a természet prioritást élvez

http://kolozsvariradio.ro/2015/02/06/ahol-a-termeszet-prioritast-elvez/

 2015.02.06.

Közvitát tartottak péntek délelőtt a Kisbácshoz közeli Szentiváni rét kezelési tervéről. A 47 hektáros Szentiváni rét védett terület, nagyrészt legelőnek és kaszálónak használják. A BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében több Natura 2000-es terület kezelési tervét készíti el. Ebből az egyik a Szentiváni rét. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása.

Szabó Anna, a projekt koordinátora elmondta: “Ahova hosszú távon szeretnénk eljutni – tudom, hogy ez most nagyon idealista elképzelés – az az, hogy a helyi közösségek magukénak érezzék ezeket a területeket. El tudják azt képzelni hogy, mondjuk egy város környékének 7o százaléka az ahol tehetünk akármit, vagy nagyjából akármit, és tartsunk fenn 3o százalékot – egyféle luxus gyanánt – azért, hogy oda ki tudjunk járni jól érezni magunkat. Azért, hogy ott növényeket és állatokat tudjunk megfigyelni, ahol tulajdonképpen a természet prioritást élvez. Úgy gondolom, hogy globálisan ez nem olyan nagyon sok.

Na most nyilván, akit érint, mert tulajdonos, vagy érint azért, mert ő oda egy fejlesztést képzelt el, vagy érint azért, mert ki akarja termelni az erdőt, mint az erdészet, nekik nyilván fáj, hogy pont az övék.

Hosszú távú megoldások léteznek. 

Természetvédelmi erdős területekre létezik egy kompenzációs rendszer, gyepekre most alakul. EU-s előírások vannak arra vonatkozóan, hogy ott is a kárt a gazdáknak kompenzálni kell. Egyelőre a módszertant várják Romániától.”

A közvita után a terv elnyeri végleges formáját és a Környezetvédelmi Minisztériumhoz kerül, engedélyeztetés céljából.

Pillangó gyilkos bárányok, turistakergető kutyák...

Közérdek a Szentiváni rét védett élővilágának megőrzése

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PMainArticleScreen.vm/id/4682

2015. február 07 SZERZŐ: Ö. I. B. 

Nem akármilyen rét a Szentiváni: rejtélyes, értékes vidék a nagyváros közelségében

A Kolozs Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság és az Apáthy István Egyesület szervezésében közvitát rendeztek tegnap a Szentiváni rét (ROSCI0356) Kolozs megyei védett terület integrált kezelési tervével kapcsolatban, amelynek jelenlegi formája 37 oldalt ölel fel.

A fórumon több érintett intézmény, civil szervezet és magánszemély vett részt, utóbbiak körében voltak „egyszerű” természetbarátok, természetjárók, de az érintett területen telekkel rendelkező gazdák is. Elhangzott: a számos védett állat- és növényfajnak otthont adó természetvédelmi területre a legnagyobb veszélyt a parlagtüzek és a túlzásba vitt legeltetés jelenti, amely egyébként sok esetben illegális, hiszen a legelőtulajdonosok tudta nélkül történik. Ráadásul a juhászkutyák a kirándulókat is megkergetik a Natura 2000-es területen, amelyen paradoxon módon éppen akkor kapnak támogatást a gazdák, ha nyár végéig nem kaszálnak.

A Kolozsvár melletti Szentiváni-rétet védenék a BBTE szakemberei

http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/a-kolozsvar-melletti-szentivani-retet-vedenek-a-bbte-szakemberei

Kiss Előd-Gergely | 2015.02.08. 

Két veszélyeztetett állatfaj tűnt el a túllegeltetés miatt a Natura 2000-es természetvédelmi területnek nyilvánított, Kolozsvárhoz közeli Szentiváni-rétről.

Annak érdekében, hogy a két faj ismét megtelepedjen a területen, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének hatáskörébe tartozó Apáthy István Egyesület úgynevezett kezelési tervet készít – tudtuk meg Szabó Anna projektvezetőtől a terület rendezése kapcsán a kincses városban a hétvégén tartott közvitán.

Az egyesület az uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület – a Szentiváni-réten kívül a Bükk-Malomvölgy és a Kis-Szamos – kezelési tervét valósítja meg.

Szabó Anna a Krónikának elmondta: a Szentiváni-rét negyvennégy hektáros legelő, amelyet éppen azért nyilvánítottak természetvédelmi területté, mert két veszélyeztetett gerinctelen állatfaj – az erdélyi tarsza, egy szöcskeféle, és egy lepkefaj – él ott. A szakemberek egy ideje nem találkoztak a helyszínen a két fajjal, ezért feltételezik, hogy eltűntek a területről, mivel elmondásuk szerint egy ideje óriási méreteket ölt a túllegeltetés.

„Feltételezésünket jeleztük a tulajdonosoknak is, akik egyetértettek azzal, hogy a problémát orvosolni kell. Ezért fenntartható megoldást javasoltunk nekik, amely szerint egyrészt kisebb állatállományt legeltetnének a területen, a rét egy részét pedig lekaszálnák. Ezenkívül óvni kell a cserjéket is, amelyeket mostanában gyakran irtjanak a legelőkön, hiszen ez a területalapú támogatások egyik feltétele” – magyarázta Szabó Anna.

Hozzátette: azt szeretnék elérni, hogy a legelőtisztítás ne százszázalékos legyen, hanem maradjon meg néhány, legalább kétszázaléknyi bokor, főként kökény és galagonya. „Egy negyvenhektáros terület esetében a két százalék nem sok, a bokrokra pedig mindenképpen szükség van azért, hogy az eltűnt lepkéknek esélyük legyen visszatelepedni” – tudtuk meg a szakembertől.

Mint kiderült: a Szentiváni-rétnek összesen harminc tulajdonosa van, a kis parcellákkal rendelkező gazdák pedig nagyon nehezen egyeznek meg egymással, illetve a területet bérlő állattenyésztővel. A közvitán elhangzott: a legjobb megoldás egy közbirtokosság-jellegű tulajdonosi egyesület létrehozása lenne, azonban akad olyan tulajdonos, aki erről hallani sem akart.

A terület hivatalos kezelője a környezetvédelmi ügynökség, ők egyetértenek a javaslattal, miközben a megyei mezőgazdasági igazgatóság arról próbálja meggyőzni a gazdákat, hogy a természetvédelmi rendelkezések betartásával is kaphatnak uniós támogatást a legelőkre.

A projekt keretében népszerűsítő tevékenységet is végeznek: iskolákban mutatják be a védett területek értékeit, eddig több mint háromezer gyermek ismerkedhetett meg a természetvédelmi helyszínekkel. A projektirányítók hamarosan egy fotókiállítást is szerveznek a témában.

Többéves káliumtrágyázás hatása a talaj vízhasznosítására

http://www.agroinform.com/szantofold/tobbeves-kaliumtragyazas-hatasa-a-talaj-vizhasznositasara-24634

2015. október 02., Agroinform.hu

A klímaváltozás meglehetősen nagy kockázatot jelent a növénytermesztőknek, kérdés, hogy az abból adódó veszteségeket tudják-e ellensúlyozni, ki tudják-e gazdálkodni, esetleg találnak-e ellenszert a felmelegedésnek, a rendszeresen jelentkező nyári légköri aszálynak

Az extrém időjárás egyik legkritikusabb tényezője a víz. Szárazság esetén nagy a terméskiesés veszélye, ami ellen a termőhelyi viszonyokhoz alkalmas növénykultúra megválasztásával, megfelelő termesztési technológia alkalmazásával, és ahogy a német kísérletek mutatják, káliumtrágyázással lehet védekezni. A klímaváltozás kapcsán a száraz időszakokban a növények tápanyag- és vízellátását jobban össze kell hangolni. A gazdák számára nehéz feladat, a termesztett növénykultúrák tenyészidő folyamán történő optimális szintű vízellátása, továbbá a hosszabb száraz periódusok esetén a rendelkezésre álló vízmennyiség lehető leggazdaságosabb hasznosítása. Cél: a hasznosítható talajvíz hosszú idejű tárolása, amivel később, a vízben szegény időszakban megfelelő vízellátás biztosítható. Egy vízhiányos időszakban fajtaválasztással, talajműveléssel és egy jól megválasztott káliumtrágyázással tudjuk a növényállományt védeni, továbbá a vízhasznosítási mutatót fokozni.

Az alábbiakban szeretném bemutatni, hogy kedvezőtlen vízellátási körülmények között hogyan lehetséges egy jó terméseredményt elérni. Egy 1955 óta beállított káliumtrágyázási tartamkísérletben vályogos homokon, Lipcse mellett Cunnersdorf-ban a burgonya termőképességét vizsgálták. A többéves kísérlet során kétféle kezelést, azaz két jelentősen eltérő káliumellátást kapott a burgonya. A kísérlet során, a trágyázatlan kezelés esetében a talaj-vízoldható káliumtartalma (K2O) 7 mg/100 gramm volt – ez megfelelt az „A”, azaz a leggyengébb ellátottsági szintnek, míg a 240 kg/ha K2O-nak megfelelő mennyiségű 60-as kálival trágyázott K2O tartalma 16 mg/100 g volt, ami a Németországban használatos jelölés szerint a „C” kategóriának, azaz a legjobbnak felelt meg. A többi alaptrágyázást mind a két kezelés azonos módon kapta, amelyekből talajfúróval történő mintavétel segítségével a talajnedvesség-tartalmat rendszeresen ellenőrizték. Különösen a burgonya tenyészidejének végén volt jól megfigyelhető, hogy a vízhasznosítás a két kezelésben eltért egymástól. A káliummal kezelt terület hasznosítható víztartalma 30-60 cm-es mélységben csak 9,9% volt, addig a kontrollkezelés esetében 12,5%-ot mértek. Ez azt mutatja, hogy a kontrollkezelésnél jelentős vízmennyiség maradt a talajban, amit a burgonya nem tudott hasznosítani. A káliummal kezelt parcellákon, a közel 20 mg-mal magasabb káliumszintből adódóan, 32,14 tonna/ha terméskülönbség által, jobban hasznosította a talaj vízkészletét.

fotó: Shutterstock

Összefoglalva megállapítható, hogy a 240 kg K2O kezelés 128,96 l/kg vízmutató értékkel hasznosította a területet, míg a trágyázatlan esetében az 1 kg termésre számított vízfelhasználás 145,45 l volt, ami 16,49 l/kg többletigényt jelentett. A kísérlet során bebizonyosodott, hogy a talaj humusztartalmához hasonlóan a kálium hatással van a talaj víztároló-képességére. Vízhasznosítás szempontjából döntő a talaj pórusösszetétele. A növény kizárólag csak azt a vizet tudja felvenni, amely a közepes nagyságú talajpórusokból származik. A nagyméretű pórusok nem képesek a gravitációval szemben a vizet megtartani, ezért az a növény számára elvész. Az egészen kis pórusok vízkészlete olyan erősen kötődik a talajhoz, hogy az a növény számára nem hozzáférhető. A növekvő káliumadagok hatására a talaj szerkezeti tulajdonságai javulnak. A kálium a talajban „hidakat” képez (1. ábra), amely megosztja a nagytérfogatú pólusokat, ezáltal a talaj a vizet jobban megtartja, de még a növény számára felvehető formában. A talaj magas káliumellátottságával javítja a biomassza-képződést, és ezzel nagyobb terméseredmény elérést tesz lehetővé.

1. ábra: Balra: káliumban szegény talaj szerkezete, jobbra: káliummal bőségesen trágyázott talajé.

Nagyobb adagú káliumtrágyázás hatására állandósul egy kedvező talajszerkezet. A nedves talajban a pozitív töltésű káliumionok kitöltik az úgynevezett hidrát üregeket. Az így képződő agyagásvány vagy kálium-hidak közepes nagyságú pórusok létrejöttét okozzák, aminek következtében javul a talaj víztároló-képessége.

Dr. Heike Thiel cikkét Dr. Terbe István fordította.

Történet a mangalicáról - A mangalica sikere

http://mecenatura.mediatanacs.hu/adatlap/423/Tortenet_a_mangalicarol

Ismeretterjesztő film a göndör mangalicáról, amiért Spanyolországtól Japánig rajonganak. Annak ellenére, hogy lassan meghódítja a világot, még itthon is sok tévhit kering róla. A fejekben él egy kép egy csak makkon élő, koleszterinszegény zsírú félvad sertésről, ami valamiért a biopiacok sztárja, fesztivált tartanak neki és jóval drágább, mint a klasszikus sertés. 

Mit tud a mangalica, amit a fehérsertés nem? Egyáltalán miben különböznek, azon kívül, hogy az egyiknek sokkal több a szőre? Miért került a mangalica az elsőszámú húsforrásból a kipusztulás szélére és hogyan járhatott be őrületes karriert alig húsz év alatt? Hogy kerülnek Amerikába magyar-holland mangalicák? A filmből kiderül! 

Tisztázzuk a makkoltatás fogalmát és a koleszterinszegény zsír-elméletet, megismerünk holland nemest és Japánban konyhafőnökként élő magyart, akikben egy dolog mindenféleképpen közös: a mangalica iránti rajongás. Megtudjuk, hogy miben hasonlít a mangalica a világ legdrágább marhahúsához, a wagyuhoz, megmutatjuk, hogy az egyes húsrészeket mire használhatjuk a konyhában. Elmondjuk, hogy miért kerül ki az országból a hús jelentős része, miért csak néhány vágóhíd vállal mangalicavágást, miért nem itthon készül a prémium minőségű mangalicasonka, hogy segítette egy spanyol család az állat feltámasztását és, hogy lesz-e valaha akciós a boltokban a mangalicaszűz.

100%

Megéri-e átállni ökológiai gazdálkodásra?

http://www.agroinform.com/oklogiai_gazdalkodas/megeri-e-atallni-okologiai-gazdalkodasra-24585

2015. szeptember 29., Agroinform.hu – Székely Gyöngyvér

Sok nehézséggel kell szembenéznie annak, aki belevág a biogazdálkodásba, ám az átállás időszaka után minden termelő más dimenziókban kezd gondolkodni, mert összhangba kerül a saját környezetével. Az ökológiai gazdálkodás magasabb tudásszintet és sokkal komolyabb odafigyelést igényel.

A biominősítő szervezetek szabályzata nem teszi lehetővé a konkrét termelési tanácsadást, mivel az összeférhetetlen lenne, ezért a leendő biogazda elsőre kicsit magányosnak érezheti magát az előírások és adminisztráció tengerében. Az eredményes biogazdálkodáshoz speciális előképzettség szükséges; könnyebbség, hogy ma már az alapokat sokféle OKJ-s képzésen is el lehet sajátítani és lassan a felsőoktatás is kezd felzárkózni az igényekhez. A bio, vagy ökológiai termesztés lényege, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a környezeti terhelést.

Szántón és gyepen az átállás időtartama két év, gyümölcsösben három. Ez alatt a termék még nem kap bio minősítést. 

Megtámogatva

Hamarosan elindulnak az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó pályázatok. Hasonló összeget lehet vele elnyerni, mint az AKG alapprogramokra, sokkal nagyobb esély lesz rá és az üzemméret nincs hatással a támogatás nagyságára.

Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás az egyetlen olyan mezőgazdasági termelési forma, ami a világ minden részén nyíltan támogatott. – fotó: Shutterstock

A nyílt támogatottság azért van, mert világszinten elismert, akkreditált szervezetek ellenőrzése alatt állnak és a fenntartható gazdálkodás példamutató megvalósítói. Az előző EU költségvetési időszak támogatásaiból 19 milliárd jutott a biológiai termelésre Magyarországon. Lelkesen 300.000 ha bevonását célozták meg, amelynek kevesebb, mint a felét sikerült csak elérni. Ezt részben az okozta, hogy erre az AKG különböző programjai között eldugott támogatási formára nem kaptak a termelők magasabb támogatást, mint a sima horizontális programokra.

Most kicsit megemelték az elnyerhető összeget és az AKG csökkenése miatt valószínűleg, hogy akik onnan kiesnek, azoknak már megéri majd a bio-ra bejelentkezni. Ehhez érdemes hozzávenni azt is, hogy a következő öt évben már 65 milliárd forint jut majd az ökológiai gazdálkodás támogatására. A hatalmas keret és a jó nyerési esély sokak számára vonzóvá teszi majd. A hazai felvevőpiac jelenleg szerény, ezért főként német exportra termelünk. A fogyasztók egy részénél a teljes elutasításhoz a magyar piac anomáliái vezettek. Ezt most újfajta termelési formákkal igyekeznek visszafordítani, mint például a közösségi gazdálkodás, vagy az önellátó kiskerti termelés. Sok városi gyermekes család kifejezetten azért költözik vidékre, hogy a beteg (főként táplálkozásra visszavezethető allergiás) gyerekeknek megtermelje a vegyszermentes zöldséget-gyümölcsöt.

Jó marketinggel a biotermékek piaca vissza tudja szerezni ezeket a fogyasztói szegmenseket, a nyugat-európai export irányában pedig nagyméretű növekedésre van lehetőség. Elmondható tehát, hogy megfelelő, átgondolt piacszervezéssel keresleti oldalról teljesen megalapozott a magyar ökofejlesztési terv. Hazánkban az ökológiai gazdálkodásba vont területek túlnyomó része gyep. Ez egyfelől számottevő termék-jövedelem előállítására alkalmatlan, másrészt, ha összehasonlítjuk a legelő állatok számával, világossá válik, mennyire öncélú és támogatásorientált volt eddig a rendszer.

A fennmaradó területeken tapasztalható trend, vagyis a gabonafélék és ipari növények viszonylag nagy aránya a kicsi állatitermék-kibocsátás mellett egyértelművé teszi, hogy a magyar ökológiai gazdálkodás jelenleg a nyugat-európai takarmányigényt szolgálja ki. A meglévő viszonylag jelentős létszámú bio szarvasmarha főként az AKG Natura 2000 előírásai miatt tartott szürkemarhát takarja, amelynek hústermelési volumene a korszerű fajták teljesítményének fele.

Az új pályázati rendszerben nemcsak az átállás és a termelés dotációja jelentős (lásd táblázat), hanem vannak egyéb, elsősorban a kisebb gazdaságoknak szánt jogcímek is. Ilyenek a fiatal gazda, a Rövid Ellátási Lánc (REL), amelynek keretében plusz forrásokhoz lehet jutni egyes beruházási pályázatoknál, de lehetőség van jelentkezni bemutató gazdaságnak is. Megéri ezenfelül összefogni és termelői csoportként működni, ahol a tárolás, a feldolgozás, a logisztika is megtalálja a helyét a csoport működésében. E funkciók beruházásait úgyszintén többletforrások segítik.

Nagyon fontos figyelembe venni, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó pályázatos beruházási jogcímek esetében (pl.: kertészeti gép, állattartó telep korszerűsítése és gabonatároló-, szárító pályázatok) a biogazdák jelentős bírálati előnyt élveznek.

Jelenleg óriási érdeklődés kíséri a földforgalom minden területét, hatalmas a „földéhség”. Ellenben kevesen tudják azt, hogy a földforgalmi törvény végrehajtásában minden esetben elővásárlási és előbérleti jogok tekintetében egyaránt, abszolút előnyt élveznek az ökológiai gazdálkodók.

Mennyire nehéz így termelni?

Első lépésként mindenképpen ajánlott igénybe venni egy biogazdálkodási tanácsadó segítséget helyszíni tanácsadás formájában. Olyan tanácsadót keressünk, aki gyakorlati tanácsokkal szolgálhat az átállás menetével és a termelés átalakításával kapcsolatban. A második lépés valamelyik ökológiai minősítő szervezet felkeresése. Hazánkban két ilyen cég működik. A kapcsolatfelvétel után a szükséges adminisztrációs dokumentumok elkészítése következik, amelyek alapján tudunk szerződést kötni a kiválasztott minősítő szervezettel.

A gyakorlati átállást a tápanyagfeltöltéssel érdemes elkezdeni. – fotó: Shutterstock

Az átállási időszakban általában pillangósok telepítésével, illetve baktériumtrágyákkal gondoskodunk a növények táplálásáról. Amennyiben van rá lehetőség, akkor ennél is jobb megoldás, ha a saját gazdaságunkban tartott állatok trágyáját és saját előállítású komposztot alkalmazzuk. Állatállomány hiányában van lehetőség más extenzív állattartó telepről almos trágya beszerzésére, ezt azonban időben dokumentálni és engedélyeztetni kell. A fenntartható biogazdálkodás egyik alapköve a tápanyag-szolgáltatásban részt vevő mikrobák mennyiségének és biodiverzitásának növelése. Ma már a konvencionális gazdaságokban is egyre népszerűbbek és elterjedtebbek az algás, gombás, bakteriális készítmények, amelyeket tápanyag-feltárásra, illetve növényvédelmi okokból alkalmaznak.

Az átállás időszakában a legfőbb gondforrás a gyomok elleni harc. Az ökológiai gazdálkodásban nem is gyomirtásról, hanem gyomszabályozásról beszélünk; ennek során gyomelnyomó kultúrákkal, talajtakarással, gyakori és speciális mechanikai gyomirtással dolgozunk (pl.: gyomseprűk, gyomfésűk).

Kizárólag garantáltan vegyszer- és GM-mentes vetőmagot lehet használni. Nagy probléma és lehetőség is egyben, hogy 30 év alatt sem alakult ki valódi magyar bio szaporítóanyag-előállítás. A termelés felfutásával ez várhatóan meg fog változni, ami után akár új piacot is találhatnak a magyar bio vetőmag-előállítók az uniós országokban (ebben nagyon sokat segíthet a magyar GMO-mentes köztermesztési tiltás!) Az ökotermesztés kezdeteivel összehasonlítva ma már annyiban javult a helyzet, hogy a NÉBIH immár Öko Vetőmag adatbázist tart nyilván, amelyből lehetőség van beszerezni vetőmagot. Emellett az ellenőrző szervezetek gyakran engedélyezik a konvencionális vetőmag felhasználását, azonban ez csak előzetes kérelembenyújtás mellett lehetséges, valamint az előállítónak nyilatkoznia kell a termék GMO- és csávázásmentességéről. Ez nem emeli a vetőmag árát. A zöldségvetőmagok piacát ellenben a drága nyugat-európai bio minősítésű termékek uralják. Például a kis kiszerelésű konvencionális salátavetőmag (Rédei Kertimag) ára 200 Ft alatt van, míg a bioé (ReinSaat) közel 1000 forint.

A konvencionális gazdálkodók legkomolyabb kétségei a biológiai növényvédelemmel kapcsolatosak. – fotó: Shutterstock

Az eddig folytatott vegyszeres növényvédelem és kémiai tápanyag-utánpótlás kényelmétől ugyan kénytelenek búcsút venni, de a hatékonyságtól nem. Mára a biológiai növényvédelem került az agrárkutatások fókuszába. Egy ökogazdaságban csak a bio minősítő szervezetek által engedélyezett anyagokat lehet kijuttatni. Ezek vagy kontakt, gyorsan lemosódó, ártalmatlan szerek (pl. káliszappanos lemosás), vagy természetes anyagok (például narancsolaj), vagy élő szervezetek (például ragadozó atkák). A biológiai növényvédelem valódi kihívása az elengedhetetlen szaktudás megszerzésében és az állandó odafigyelésben, okszerű kezelésekben rejlik. Ehhez szükséges a szakember, szaktanács igénybe vétele, segítsége.

Eredményesség

Az átállástól a termelési költségek közül a gyomszabályozáshoz és a trágyaszóráshoz kapcsolódóak megemelkednek. Ez a gazdálkodási mód ezenkívül több „ránézést”, figyelmet igényel. A hozamok némileg csökkennek, ugyanakkor az exportárak ezt kompenzálják. A feldolgozatlan növényi biotermékek a világpiacon a konvencionális termékekhez képest lényegesen magasabb áron értékesíthetők. Ez a többlet akkor válik csak igazán csábítóvá, ha hozzátesszük, hogy az áringadozás és értékesítési problémák ismeretlenek ezen a piacon.

GYÖKEREK TISZTÍTJÁK A VIZET

http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/gyokerek-tisztitjak-vizet/

Pernecker Dávid 2015.04.11 Abszolút Pécs

Felejtsük el a megszokott szennyvíztisztítási módszereket, Pécsett kidolgoztak egy olyan megoldást, amitől még a legkevésbé környezettudatos emberek is csak tátják majd a szájukat.

A szennyvíztisztító telepekről legtöbbünknek hatalmas csövek, indusztriális épületek, alagutak és hasonló ipari képek ugranak be. Pécsett azonban a hatékonyabb alkalmazhatóságra fókuszálva továbbfejlesztettek egy olyan világszerte ismert módszert, melynek köszönhetően a szennyvíztisztító telepekről nemsokára talán mindenkinek a természet, az erdei tavak, a zöldövezet fog beugrani. Ez pedig a természetközeli szennyvíztisztítás. De miről is van szó?

A sás tisztítja a vizet

Dittrich Ernő, a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának oktatója lapunknak elmondta, hogy az általa kidolgozott szennyvíztisztítási módszerrel, és az azzal kapcsolatos kutatással, tervezéssel, és kivitelezéssel már 12 éve foglalkozik. A gyökérzónás szennyvíztisztítás a nyugati országokban egy jól működő, bevett módszer, épp ezért Dittrich kutatásai során megpróbálta ezt a megközelítést megfeleltetni a hazai körülményeknek, ezzel együtt pedig tovább is fejlesztette azt.

A természetközeli szennyvíztisztításnak két fajtája van: a szabad felszíni, ahol látszik a megtisztítandó víz, és a felszín alatti, ahol nem. A módszer lényege azonban mindkét típusnál hasonló. A szennyvíz egy vagy több medencébe kerül, melyben olyan vízinövények élnek, mint például vízililiomok, nád, vagy sás. Ezek a növények pedig gyökérzetükön keresztül oxigént juttatnak a vízbe, mely segíti a nem kívánatos anyagok lebontását, és életteret biztosítanak azoknak a mikroorganizmusoknak, melyek a víz megtisztítását végzik.

Egy működő medence

Így tehát a szennyvíz úgy tisztul, ahogy a természetben is, erre pedig az optimális közeg kialakításával segítenek rá a szakemberek, hisz ha egy közönséges tóba eresztenék a szennyvizet, az szennyezné a tavat. A körülmények ellenőrzöttek, környezetszennyezés a módszernek köszönhetően nincs.A tisztító növények ellenőrzött körülmények között “dolgoznak”

A gyökérzónás tisztítás bármilyen szennyvízre alkalmazható legyen az települések szennyvize, ipari, mezőgazdasági, vagy házi. A módszer könnyen bevezethető akár családi házak kertjébe is, kialakításának költségei ugyanis nagyjából megegyeznek egy hagyományos szennyvíztisztítóéval, viszont a gyökérzónás megoldásnak sokkal alacsonyabb az üzemeltetési költsége, ugyanis működéséhez se áram, se vegyszerek, se plusz munka nem szükséges, dolgoznak helyettük a természetközeli folyamatok.

Megannyi előnye ellenére a módszer mégsem terjed olyan látványosan Magyarországon, ennek pedig az oka az, hogy nagy a tisztítómedencék területbeli igénye (mivel a folyamat lassú, ezért több medence is szükséges lehet) és sok helyre különböző földrajzi adottságaikból eredően egyszerűen nem is való. Pécs szennyvizeinek tisztításához egy 100 hektáros területre lenne szükség ahhoz, hogy a megszokott szennyvíztisztítási módszerről át lehessen állni a természetközeli tisztításra, ami irreális. Épp ezért – folytatta Dittrich – ez módszer a családi házak kertjére, és a 2000 főt meg nem haladó településekre optimalizált.A nálunk ismeretlen megoldástól odavan a világ

A megfelelő méretű területeken viszont már hatékonyan működik, jó példa erre a bakonyai erdei iskolánál található tisztítómedence-rendszer, a Békési Pálinkafőző Zrt. telepének természetközeli szennyvíztisztítója, vagy épp Magyarbóly folyékony hulladékának tisztítója.