Makkay József 2014.12.01.
Zsákfalu, mondogatták a Ceauşescu-rendszerben Kárásztelekről. Aki tehette, elmenekült a sártengerből. Tíz évvel ezelőtt azonban fordult a kocka: ma a Szilágyság egyik legdinamikusabban fejlődő magyar községe, ahol egyre több vállalkozás telepszik meg.
A 200 lóerõs John Deer traktor vetőgépe valósággal falja a hektárokat (A szerző felvételei)
Kárásztelek azon erdélyi magyar falvak egyike, amelyekről megfeledkezett a kommunista hatalom. Ráfogták, hogy zsáktelepülés: autóval egyetlen irányból volt megközelíthető, holott a tőle alig öt kilométerre fekvő, 1700 lelket számláló magyar községbe, Kémerre száraz időben, szekérúton lehetett átjutni. Pedig a kárásztelkieknek arrafelé is lett volna keresnivalójuk: az egykor ipari centrumnak számító Berettyószéplak 25 kilométerre fekszik, jóval közelebb pedig az Ipp környéki szénbánya. A kárásztelkiek a 20 kilométerre lévő Szilágysomlyóra, vagy az öt kilométerrel közelebbi Sarmaságra ingáztak. Ha volt, amivel.
Emberöltőnyi késéssel ugyan, de napjainkra elkészült az új aszfaltút Kémer és Kárásztelek között. Nemrég olvastam róla, ezért Ipp felől érkezem. Szerencsémre alkalmi útitárs is akad, aki a végállomásig utazik. Amikor kiderül, hogy mi járatban vagyok, a beszédes asszonyság rögtön rávágja: kár, hogy nem jártam itt tíz évvel ezelőtt, mert azóta legalább száz évet fejlődött a falu. „Nem volt itt út, ivóvíz, semmi. Csak száraz időben lehetett járni az utcákon, ha esett az eső, gumicsizmában is elsüllyedt az ember”.
A hallottak alapján is kezd összeállni bennem a kép, miért van annyi kárásztelki származású vállalkozó szellemű ember a szilágysági városokban, sőt, távolabb is. Ilyen eldugott helyről a fiatalság csak menekülni tudott, az új környezetben azonban a legtöbb kárásztelki magára talált. Ezért mondják a Szilágyságban, hogy annyi vállalkozót talán egyetlen magyar falu sem termelt ki, mint Kárásztelke. Ennek valószínűleg kevés köze van a valláshoz – Kárásztelek az egyetlen katolikus falu a szilágysági magyar falvak között –, sokkal inkább a körülmények teremtette kényszerhez: ha családot alapítva a fiatalok normális életet akartak élni, menekülniük kellett a sártengerből.
A tízéves csoda
A mintegy húsz éve egyhuzamban polgármesterkedő Faluvégi Ferenccel (portrénkon) elsősorban a lázas építkezésről beszélgetünk, hiszen annyi a munkagép mindenfele, mintha egyszerre akarnák behozni az évszázados lemaradást. Kiderül, sokat nem tévedek: ami a faluban fogad, az valóban tíz év alatt jött össze. Az utcák 90 százalékát lekövezték, majd leaszfaltozták, két kémeri artézi kútból bevezették a vezetékes ivóvizet, és a falu 60 százalékában lefektették a szennyvízelvezető csöveket. Néhány éve még az is elképzelhetetlen volt, hogy a Romtelecom optikai kábelhálózatot építsen ki a faluban, vagy más kábeltévés cég is érdeklődjön a helyi beruházások felől. „Ekkora méretű építkezést önerőből romániai falusi polgármesteri hivatal száz év alatt sem tudna összehozni” – magyarázza Faluvégi Ferenc, aki a pénzek forrása kapcsán a polcnyi pályázati dossziéra mutat.
Azzal kezdődött, hogy 2001-ben a román kormány és a Világbank közös programjaként létrejött vidékfejlesztési projektben pályázatot nyertek. Az országosan öt megyében, és megyénként 20-20 településen futó infrastrukturális fejlesztések egyik kedvezményezettjeként sikerült tíz évvel ezelőtt leaszfaltozni az utcákat, később pedig, a szomszéd Kémerrel összefogva mindkét faluba bevezették az ivóvizet. Ezzel kezdődött el az a pályázási gyakorlat, amely megváltoztatta Kárásztelek jövőjét. Többségük infrastruktúrafejlesztést célzó, önrész nélküli uniós pályázat, de akad a román kormány által 10 százalék körüli önrésszel finanszírozott pályázat is a falu központjának parkosítására. A legkisebb értékű projekt 80 ezer euró, a közművesítés befejezését biztosító legnagyobb pedig 1,6 millió. Valamennyi önrész azonban minden pályázathoz szükséges, hiszen a tanácsadást, a tervezést végző cégek munkáját a polgármesteri hivatal fizeti, ennek felét a megyei önkormányzat állja, a többit helyi szinten teremtik elő.
Hazatalált vállalkozók
Kiderül: a kárásztelki vállalkozók ma már nem csak Szilágysomlyón, Sarmaságon, Zilahon, Kolozsváron vagy épp Nagyváradon próbálnak szerencsét, egyre többen maradnak itthon, a faluban. Ez egyértelműen az infrastruktúra-fejlesztés hozománya. „A kilencvenes években még az volt a szokás, hogy a faluban megtartott lakodalom után a fiatal pár azonnal elköltözött. Ez ma már a múlté.” A polgármester szerint annyi vállalkozás működik a faluban, illetve a környező településeken, hogy mindenkinek akad munkája. Az ezer lakosú faluból hatvanan ingáznak egy kárásztelki vállalkozó sarmasági malomipari vállalatához, de helyben is működik műanyagfröccsentő, építőipari, illetve több mezőgazdasági cég. A falu mintegy háromezer hektárnyi mezőgazdasági területét – a Szilágyságban elterjedt kisparcellás rendszertől eltérően – több száz hektáron termelő agrárvállalkozók bérlik és dolgozzák meg. A falu ékessége lett a magyarországi tőkével alapított Vinum Partium borászati vállalat. Kárásztelek megújult arculata tehát vonzza a vállalkozókat: az egykori sáros faluból a Szilágyság egyik legdinamikusabban fejlődő települése lett. Mindez az adóbevételekben is tükröződik, habár a polgármester a rendszert átláthatatlannak tartja. A helyben letelepedő vállalkozások adólejei nem Kárásztelek büdzséjét gazdagítják: visszaosztás után annak töredékével találkozik a polgármesteri hivatal. Ma már azonban ez a töredék is akkora összeget jelent, hogy pályázatoknál alapozni lehet rá.
Parcellák, nagyüzemek
Miközben Szabó Zoltánt, a Solo Impex Kft. tulajdonosát keresem egy mezei úton, azon töprengek, mikor láttam utoljára ekkora parcellákban őszi vetés. A Szilágyságban biztosan nem. A polgármester szerint a kárásztelki nagyparcellás gazdálkodás ma kakukktojás: a környéken nincs még olyan falu, ahol a földek 85-90 százaléka meg legyen művelve. A termelőszövetkezet felbomlása után ez volt a környék egyetlen faluja, ahol nem hordtak szét mindent: két nagy társulás alakult, és akinek házi veteményesre volt szüksége, a falu mellett mértek ki neki ötvenáras parcellákat. E ritka kiegyezésnek köszönhető, hogy az időközben megszűnt társulások után nagyobb parcellákban kötöttek szerződést a tulajdonosokkal az új agrárvállalkozók. Öt-hat ilyen nagybani termelő tevékenykedik ma a faluban, 700 hektáros területnagysággal közülük is a legnagyobb a Szabó Zoltáné, aki itthon maradt fiával közösen gazdálkodik. A 35 éven át mezőgépészként dolgozó férfi békés nyugdíjassá válik, ha a Kolozsváron tevékenykedő építőipari vállalkozó fia és az otthon letelepedett másik fia nem győzik meg a váltásról. A kezdetben 20 hektárral elkezdett vállalkozásból négy év alatt lett 200 hektár, és mára 90 hektár saját tulajdonú föld az immár két falu határában bérelt 700-ból. Ma már az is történelem, mennyire nehéz volt az elnyert 375 ezer eurós uniós pályázat felét kitevő önrészt bankhitelből fedezni. Öt év alatt törlesztették a kölcsönöket, a vállalkozás tehát életképes.
A 200 lóerős John Deer traktor hatalmas vetőgépe valósággal falja a hektárokat. Vendéglátóm szerint csak ilyen gépekkel érdemes dolgozni ma, ennek van szaporája. A modern gépparkban kisebb-nagyobb traktorok, kombájnok, egyéb mezőgépészeti felszerelés, a 700 hektár szántóföldet négy mezőgépész dolgozza meg. A jövedelmezőség azonban ma már így is minimális, hiszen a kárásztelki föld nem a Nagykároly környéki lapály. Itt dupla adag műtrágya kell ahhoz, hogy a búza kiadja a helyi viszonyok között rekordnak számító 5,5 tonnás hektárátlagot. A Szabó család most terményfeldolgozásban is gondolkodik, hiszen a jó gabonatermő vidékek által diktált értékesítési árak a Szilágyságban alig kecsegtetnek haszonnal. „Ha nem lenne a földalapú támogatás, az üzletet be kéne zárnunk” – fogalmaz a vállalkozó, aki az utóbbi két évben drasztikusan visszaesett felvásárlási árakra panaszkodik.
Vinum Partium
A kárásztelki borüzem tavalyi avatóján járt borászismerősöm szerint a Vinum Partium ma Erdély legmodernebb borászati vállalata. Ha nagyságban nem is képes vetekedni a több száz hektáron szőlőt termesztő hazai borüzemekkel, a 24 hektáros szőlészeti farm szomszédságában húzódó új pincészet berendezése világszínvonalú.
A Bereczki Csaba kertészmérnök, fiatal borászszakember (képünkön) által bemutatott üzem automatizált berendezéseit négy ember felügyeli. A fémtartályos erjesztéssel és érleléssel előállított könnyű, reduktív száraz boraik mellett Romániában egyelőre ritka technológiával készített, a pezsgőhöz hasonló, de annál jóval rövidebb idő alatt elkészülő gyöngyöző, félédes borokkal is piacra léptek. A feldolgozó részleg alatt húzódó borpincészetben a hagyományos, tölgyfahordós eljárással készítenek testesebb fehér és vörös borokat. Mivel tavaly szüreteltek először, a borok palackozása most kezdődött el. A palackos pezsgőt érlelő pincében jövőre érik be az első kárásztelki pezsgő. A 2,7 millió eurós beruházással felépült borüzemhez szükséges pénz felét uniós pályázatból teremtették elő, a többit a magyarországi befektetők finanszírozták. A szőlőtelepítéshez is sikerült uniós agrártámogatást szerezni: az Ausztriából importált királyleányka, pinot noir, szürkebarát és olaszrizling szőlőoltványok tavalyra beért első nedűje a zömében száraz fehér és vörösborok mellett cuvé és félédes gyöngyöző bort is kínál. A közép- és prémiumkategoriás borokat, pezsgőket mostanában igyekeznek bevezetni a romániai piacra. A vállalat menedzsere, Leitersdorfer Vilma Edit szerint az első visszajelzések igen biztatók.
