2014. FEBRUÁR 13 O. Horváth György
Az akvárium felszereléséről, a hobbihaltartásról szóló sorozatunk második részében a vízről és a növényekről írunk részletesebben. Nem is gondolná a laikus, mennyi buktatót kell leküzdenie, habár csak a vízről van szó.
Fotó: Kállai Márton
Él, mint hal a vízben – a mondás az egyszerűséget sugallja. Valóban, mi más is kell a halnak, mint víz, ennivaló, fény és meleg? Nos, tényleg csak ennyi kell, ám ezt az alig 50 vagy akár 500 literes akváriumban megvalósítani nem egyszerű
feladat. Főként, ha trópusi halakat akarunk tartani, márpedig a leginkább közkedveltek – színűk, viselkedésük miatt – elsősorban e területről származnak. A meleg víz viszont kevesebb oxigént tud lekötni, benne könnyebben szaporodnak
a kórokozók.
Azért nem kell megijedni! Olyan eszközök – vízszűrők, vízmelegítők, vegyszerek –, halak, növények állnak rendelkezésre, melyekkel a vízi életközösség számára egyensúlyban lévő rendszert tudunk kialakítani.
Leginkább a víznek kell olyannak lennie, amelyben halaink, növényeink jól érzik magukat, fejlődnek, szaporodnak. A legtöbb akváriumi élőlény a kevésbé kemény és kicsit savas vizet szereti. (Itt jegyezzük meg, hogy az afrikai nagy tavakból származó, igen szín- és formagazdag sügérek viszont éppen a középkemény és a semleges, enyhén bázikus vízben élnek jól, ezért tartásuk is könnyebb.) Lágy vizet kétféleképpen szerezhetünk be: gyűjtsünk esővizet vagy forraljuk fel a csapvizünket. A savasságot pedig beállíthatjuk növényi részek áztatásával: a legelterjedtebb anyag a tőzeg, de a tölgy-, cser- és égerlevelek áztatása is bevált módszer. Vizünk kémhatását és keménységét a szakboltokban kapható tesztanyagokkal ellenőrizhetjük.
A lényeg, hogy a talajjal, dekorációval, eszközökkel berendezett akváriumunkat töltsük fel a tartani kívánt halak és növények számára megfelelő tulajdonságú vízzel. Működtessük a fűtést és a szűrést, naponta világítsunk 8-10 órát. Amennyiben egy hét után sem történik semmi látványos – opálosodás, a kémhatás és keménység megváltozása –, netán valami gond a vízzel, akkor beültethetjük a kívánt növényeket, melyeket előzőleg fertőtleníteni kell. Ehhez jól bevált és olcsó szer a neomagnoltabletta: egyet feloldunk 5-10 liter vízben, s a növényeket ebben áztatjuk 5-10 percet. Többet nem szabad, mert károsodnak. Ha a beültetés után is eltelt egy hét, akkor jöhetnek majd a halak, de ez sorozatunk következő részének lesz a témája.
Milyen növényeket válasszon a kezdő akvarista? A szaküzletek eladói segítenek, de előfordul, hogy ránk sóznak 2-3 ezer forintos, érzékeny töveket is, melyek akár egykét hét alatt el is pusztulhatnak, felkopaszodhatnak. Érdemesebb ezért 5-6 strapabíró növénnyel kezdeni. Ezek közé tartoznak az Anubias- félék. (A latin név ismerete kötelező, mert így ismerik az akvaristaüzletek eladói is.) Ezek nagy, kemény levelű, középgyorsan növő, dekoratív növények, akad köztük terebélyes és közepes méretű is. Áruk 1-2 ezer forint között mozog.
Hálásak és gyorsan nőnek, kacsaikkal terjeszkednek a Vallisneria nemzetség tagjai. Akad köztük hatalmas, akár másfél méteresre is megnövő levelű, de van csupán 10-15 centis változat is. Áruk nagyjából ezer forint tövenként. A közepesnél lassabban nőnek és szaporodnak tősarjról az Echinodorusok, kicsi és nagy fajai ismertek, áruk 1-2 ezer forint. Olcsóbb kategória (3-5 tő 500-700 forint) az argentin tócsagaz (Elodea), ami egy hínárféle. A szebb, kecsesebb süllőhínárok már kényesek, gyorsan felkopaszodnak, nem érdemes velük kezdeni az akvarizálást.
Viszont biztosan örömünket leljük a hegyes levelű vízipáfrány (Microsorum pteropus) tartásakor, ami kevésbé kényes a fénymennyiségre és a víz jellemzőire, az ára 1-2 ezer forint.