Szomszédok a kertben

http://7hatar.ro/html/index.php/hu/szakember/kertsarok/353-szomszedok-a-kertben#sthash.U9b7hbu8.dpuf

2013. február 25. Írta: Burista Csilla kertészmérnök

Abiokertészkedés alapjai a régmúltba nyúlnak vissza. A nagymamáink kertjeiben a biológiai szemléletű kertművelés alapjait már ösztönösen ismerték, tudták, hogy mit mi mellé és mi után lehet vetni, működött a vetésforgó, nem dobtak ki semmit, volt komposzt, szerves trágya, vegyes kultúrák, és a természetes növényvédelem is működött. Aki manapság természetközeli módon kertészkedik, az tulajdonképpen a régi hagyományokat folytatja.

A bio kertművelés egyik alapfeltétele az egészséges talajművelés, a növények ellenálló képességének növelése, a betegségek megelőzése, a kártevők elriasztása, a hasznos élőlények védelme és a kémiai vegyszerek korlátozott használata.

Annak, aki a fent említett elvek alapján szeretne sikeresen kertészkedni, néhány fontos alapszabályt okvetlenül be kell tartania a kertben:

1. a megfelelő növénytársítás, hogy a kedvező szomszédság elősegítse a növények egészséges növekedését, kivédje a kártevőket és a betegségeket;

2. a talajtakarás (mulcsozás), hogy élénkítsük a talajban lévő élőlények világát, és a talaj mindig nedves és laza maradjon;

3. a természetes növényvédelem, hogy a hasznos élőlényeket ne irtsuk ki a kertből;

4. a szerves hulladék komposztálása és a természetes trágya használata.

Növénytársítás

A növények – az ismert anyagokon és vitaminokon kívül – olyan sajátos anyagokat is tartalmaznak, amelyek jól meghatározott és látható hatást fejtenek ki a melletük tenyésző szomszéd növényre. Különböző a tápanyagigényük, és az anyagcseréjük során eltérő anyagokat is juttatnak vissza a talajba. Ennek a folyamatnak köszönhetően bizonyos növények nehezen viselik el egymás közelségét, ugyanakkor mások kölcsönösen segítik egymást, dúsabban és egészségesebben fejlődnek, távol tartják egymás kártevőit és betegségeit, tápanyagot szolgáltatnak, akadályozzák a gyomok szaporodását, növekedését, árnyékolják a talajt, illetve támasztékot biztosítanak.

A növénytársítás lényege az olyan elrendezés, amelyikben valamennyi növény mind a tápanyagfelvétel, mind a tér- és tenyészidőigény, mind a kellő időpontban való betakaríthatóság szempontjából a neki megfelelő szomszédságba kerül, és hasznos társai lesznek a szomszédos növénykultúrának. 

A különböző növényfajok céltudatos társítása céljából a szokásos monokultúrás ágyások rendszeréről a soronkénti elrendezésre kell áttérni. Így a növényeket nem ágyásokba, hanem soronként rendezzük el, mégpedig pontosan megszabott sortávolságokba oly módon, hogy a társított növények igényeinek megfelelően kerüljenek egymás mellé.

A fent említett szempontokat követve egyes növények lehetnek:

- kedvező hatású és védelmező társnövények;

- a szomszéd növények kártevőit riasztó vagy kórokozóit elhárító fajok; 

- támasztékot biztosító növények.

Kevés olyan növény van, amelyik azért nem társítható, mert káros hatással van a másikra, ezért inkápp az egymásra gyakorolt pozitív hatásra kell koncentrálnunk.

Tapasztalatok szerint az ültetés legcélszerűbb módja az, hogy 40-50 cm széles sorközöket alakítunk ki, amely elrendezés lehetővé teszi a folyamatos művelést is. Fontos, hogy ne hagyjunk növénymentes területeket, a kertet egész éven át műveljük, a sorok közötti felületeket is takarjuk felületi komposztálással.

Az egyes növények föld feletti részeinek a másik növényre gyakorolt közismert hatásán kívül a gyökérzónában érvényesülő hatások is igen fontosak, mert különbözőképpen hasznosítják a talaj tápanyagkészletét, más-más talajbaktériummal működnek közre, tehát a fajok soronkénti váltakozása elősegíti a talajélet egészséges egyensúlyát is. A növények után a talajban maradó gyökérrészek és a sajátos baktériumtársulások (pillangós virágúakkal, borsó, paszuly) hozzájárulnak a következő termesztett növénynek táplálékellátásához. Ezek ezért is igen jó elővetemények.

A termesztett kerti növényeinket tenyészidejük alapján két nagy csoportba oszthatjuk:

- rövid tenyészidejű előveteményekre,

- a hosszú tenyészidejű főnövényekre.

A rövid tenyészidejű elővetemények – a korai saláta, a spenót, a zöldhagyma, hónapos retek – a legkorábban elvethető és bármikor felhasználható társítási partnerek. Ezek a növények gyorsan fejlődnek, hamar kitöltik a helyet, gyorsan be is érnek, és leszüretelhetőek.

A korai elővetemények után május vége felé lehet ültetni a hosszú tenyészidejű főnövényeket, amelyek a vegetációs idény végéig folyamatosan hoznak termést. Ilyen főnövények a paradicsom, az uborka, az összes káposztaféle (bimbós kel, a karfiol, a karalábé, téli tárolásra termesztett fejes káposzta), a hagyma, a zeller, a cékla, gyökérzöldségek, a zöldpaszuly, a magról vetett hagyma, fokhagyma stb.

Klasszikus növénytársítási példák, amikor a spenótot használjuk előveteménynek, a köztes sorokat pedig egymásra pozitív hatást gyakorló fajokkal töltjük ki:

1. példa

1. spenótsor, a sorok között murok;

2. spenótsor, a sorok között hagyma;

3. spenótsor, a sorok között murok;

4. spenótsor, a sorok között a területet fenntartjuk a paradicsompalántázásra;

5. spenótsor, a sorok között murok;

6. spenótsor, a sorok között hagyma;

7. spenótsor, a sorok között murok.

Ezek a hatások:

- murok–hagyma elrendezésben kölcsönös védelmet nyújtanak egymásnak, a sárgarépa- és a hagymalégy ellen;

- murok–paradicsom társításban a murok a paradicsomot védi a betegségektől és kártevőktől.

2. példa

1. spenótsor, a sorok között fejes saláta és hónapos retek vegyesen 

2. spenótsor, a sorok között korai káposztafélék – zeller későbbi palántázással

3. spenótsor, a sorok között a területet az uborkának tartjuk fenn, de közben fejes saláta és hónapos retek vegyesen

4. spenótsor, a sorok között korai káposztaféléket – zeller későbbi palántázás

5. spenótsor, a sorok között fejes saláta és hónapos retek vegyesen

Ebben a társításban: 

a saláta a retektől távol tartja a földibolhát, a helybevetett salátán nem tapasztalható tetvesedés vagy lisztharmat,

a zeller–káposzta társításban a káposzta véd a zellerrozsda ellen, a zeller a káposztalégy hernyóit hárítja el.

A kertben a vöröshagyma, s még inkább a fokhagyma a megfelelő helyen kitűnő segítőtársak, pl. a szamóca szürkepenészes megbetegedése elleni védekezésben. Mindkét hagymafaj jó egér- és csigariasztó.

A zöldségféléken kívül ajánlatos a rózsatövek, a liliom, a tulipán közé, illetve a fák köré is telepíteni belőlük.

Kár a fűszernövényeket külön ágyásban termeszteni, amikor az aroma és illóolaj tartalmuknak köszönhetően hasznos szomszédai lehetnek a többi termesztett növénynek.

A fűszernövények kiváló társak, a társkultúrában elősegítik egymás jó egészségi állapotát, termőképességét és erőteljes fejlődését. Ezeket a tulajdonságokat a kertművelésben is lehet hasznosítani, ha a fűszernövényekkel megfelelő növényi szomszédságot alakítunk ki.

A kapor elősegíti a murok kelését. A kelés nem lesz hiányos, a kártevők elkerülik az állományt. A kapor bármilyen társításban bevált mint megbízható, egészségvédő szomszédnövény.

A bazsalikom is elősegíti a kelést, az uborka mellett ennek a levelei tovább zöldek maradnak, és javul a termés minősége.

Általában ládában előnevelik a bazsalikomot, mert hidegre érzékeny, de a palántázott bazsalikom azonnal virágzásnak indul, s ezáltal sok zamat- és hatóanyag kárba megy. Érdemesebb inkább később a sorok közé vetni.

A bazsalikom, kömény és a koriander a káposztafélék, a cékla, a korai burgonya és az uborka kitűnő szomszédnövényei. Javítják a termés minőségét – főként a krumpli ízletességét pozitívan befolyásolják.

A levélzeller jó előveteménye a káposztának, védelmet nyújt a földibolhák, később pedig a hernyókártétel ellen.

A csombort legjobb a paszullyal társítani. Előveteményként vagy egy időben is vethető. Megfigyelések szerint távol tartja a levéltetveket.

A mustár bármilyen kultúrának jó előveteménye, választónövénye vagy felülvetése. A mustárral elválasztott salátasorokat a csigák elkerülik, de ugyanígy védi a liliomot, a szarkalábat vagy a zinniát is. Más kártevőket is elriaszt, továbbá korán ad árnyékot a társnövényeknek. Bizonyos esetekben – a magas tápanyagigényű növények, mint pl. a paradicsom mellé, a fák törzse körüli részbe stb. ajánlatos a többszöri mustárvetés, ugyanis ha a mustárt nem hagyjuk arasznyinál magasabbra nőni, a talajba dolgozva kitűnő zöldtrágya alapanyag is.

Késő nyáron, ősz elején, amikor a letermett sorokba nem akarunk új zöldségkultúrát telepíteni, jó, ha valamilyen zöldtrágyanövényt – mustárt vagy repcét – vetünk. Ezeknek könnyű a vetésük, egyszerű a gondozásuk, –7 °C alatti hőmérsékleten pedig biztosan elfagynak, tavaszra így nem maradnak durva szármaradványok a talajban, de értékes tápanyagokkal gazdagítják ezt.

Az újabb megfigyelések azt igazolják, hogy a mustár rendkívül hatékony védelmet nyújt a fonálférgek ellen is.

Az évelő fűszer- és gyógynövényeket rendszerint az erre a célra kijelölt ágyásban szokták termeszteni. Az alaphasznukon kívül ezek a növények is nagyszerűen társíthatóak más évelőkkel, amelyek között díszítő szerepet is betöltenek, ezen kívül ható- és illatanyagaik révén más növények hasznos segítőtársai lehetnek.

A levendulát oda telepítsük, ahol gyakori a hangyakártétel és a levéltetű-fertőzés (pl. rózsaágyásba), de ültethető a liliom-, a nősziromágyások szegélynövényeként is.

A citromfű, a zsálya és a kakukkfű szintén távol tartja a levéltetveket és a csigákat.

Virágok a zöldségesben

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bizonyos kerti virágok is segítségünkre lehetnek a növényvédelemben.

A sarkantyúka (Tropaeolum majus) magához vonzza a levéltetveket, ezzel kevésbé károsítják azok a többi kultúrnövényt.

A kalendulát a káposzta, az uborka, a borsó és a paradicsom, a rózsatövek, a liliom és a nőszirom mellé vessük, a fák töve köré az ún. tányérba, a szamóca- és a málnatövek közé. Riasztják a levéltetveket, a hernyókat, a csigákat, a hangyákat és az egereket, ezen kívül a kalendula még a fonálférgek ellen is véd, valamint távoltartja a paradicsom betegségeit is.

A bársonyvirágok (Tagetes patula, Tagetes erecta) fajtái amellett, hogy díszítenek, a fonálférgeket és a káposztapillangókat is távol tartják.

A nálunk egynyáriként tartott, mérgező magvú ricinust (Ricinus communis) a házilegyek elkerülik, ezért komposzttároló, vagy a háziállatok óljainak környékén lehet segítségünkre a légyűzésben.

A megfigyelések alapján léteznek szomszédviszonyi táblázatok, amelyek segíthetnek a vetési terv összeállításában, ezek szerint:

	Jó szomszéd	Kevésbé jó szomszéd
bokorbab	csombor, szamóca, uborka, burgonya, káposztafélék, karalábé, saláták, cékla, zeller, paradicsom	borsó, fokhagyma, hagyma, póréhagyma
borsó	kapor, uborka, káposztafélék, karalábé, fejes saláta, kukorica, répa, hónapos retek, cukkini	bab, burgonya, fokhagyma, póré, paradicsom, hagyma
burgonya	lóbab, kamilla, sarkantyúka, káposztafélék, karalábé, kukorica, torma, borsmenta, spenót, bársonyvirág	borsó, tök, cékla, zeller, napraforgó, paradicsom
cékla	bokorbab, kapor, uborka, fokhagyma, káposztafélék, karalábé, koriander, kömény, tépősaláta, cukkini, hagyma	burgonya, póré, kukorica, spenót
cukkini	sarkantyúka, kukorica, cékla, karósbab, hagyma
endívia	káposztafélék, póré, karósbab
fejes saláta	bab, kapor, szamóca, uborka, turbolya, káposztafélék, karalábé, zsázsa, póré, kukorica, sárgarépa, borsmenta, retek, cékla, paradicsom, hagyma	petrezselyem, zeller
fokhagyma	szamóca, uborka, málna, liliom, sárgarépa, gyümölcsfák, rózsa, cékla, paradicsom, tulipán	borsó, káposztafélék, karósbab
hagyma	csombor, kapor, szamóca, uborka, kamilla, fejes saláta, sárgarépa, cékla	bab, borsó, káposztafélék
hónapos retek	bab, borsó, sarkantyúka, káposztafélék, karalábé, fejes saláta, zsázsa, mángold, sárgarépa, spenót, paradicsom	uborka
káposztafélék	üröm, bab, kapor, endívia, borsó, kamilla, burgonya, saláta, koriander, póré, mángold, borsmenta, cékla, zeller, spenót, paradicsom	szamóca, mustár, fokhagyma, hagyma
karalábé	bab, borsó, burgonya, fejes saláta, póré, hónapos retek, cékla, zeller, spenót, paradicsom
kukorica	Bab, uborka, burgonya, fejes saláta, tök, dinnye, paradicsom, cukkini	cékla, zeller
mángold	bokorbab, káposztafélék, sárgarépa, retek
napraforgó	uborka	burgonya
paradicsom	bokorbab, sarkantyúka, fokhagyma, káposztafélé, karalábé, fejes saláta, póréhagyma, kukorica, sárgarépa, petrezselyem, tépősaláta, retek, cékla, zeller, spenót	borsó, burgonya
póréhagyma	szamóca, kamilla, káposztafélék, karalábé, fejes saláta, sárgarépa, zeller, paradicsom	bab, borsó, cékla
sárgarépa	kapor, borsó fok-, póré, mángold, retek, rozmaring, zsálya, metélőhagyma, paradicsom, hagyma
spenót	szamóca, burgonya, káposztafélék, karalábé, retek, zeller, karósbab, retek, paradicsom
szamóca	borágó, bokorbab, fokhagyma, fejes saláta, póré, hónapos retek, metélőhagyma, spenót, hagyma	káposztafélék
torma	burgonya, gyümölcsfák
uborka	bab, kapor, borsó, káposzta, fejes saláta, koriander, kömény, póré, kukorica, cékla, zeller, hagyma	hónapos retek, paradicsom
zeller	bokorbab, uborka, kamilla, káposztafélék, karalábé, póré, paradicsom	burgonya, fejes saláta, kukorica

A „jószomszédi viszonyok” ápolása érdekében beszélni kell a hasznos élőlények védelméről, amelyek hozzájárulnak a termesztett növények egészségi állapotának a megőrzéséhez a beporzáshoz, ezáltal a termés növeléséhez.
A természetes növényvédelem

Ha minden növényfajból több növényünk van, néhányat megtarthatunk a kivirágzásig, mert a virágaik erősen vonzzák a hasznos rovarokat, a beporzást segítő méheket, a poszméheket.

Ha nem akarunk vegyszereket használni, amelyek a kártevőkkel együtt a hasznos élőlényeket is kiírtják a kertből, használjunk sokoldalúan felhasználható természetes permetleveket, amelyeket vadon termő és termesztett növényekből és néhány háztartási szerből készíthetünk. A leghatékonyabb szereket úgy tudjunk előállítani, ha a növényekből kapott zöldtömeget előbb megerjesztjük.

Az erjesztett komposztlé elsődleges és legértékesebb anyaga a csalán. Ehhez adhatjuk hozzá a hagymát, a zsurlót, varádicsot, macskagyökeret, vagy fehér ürmöt. Az erjesztett növénylé igen hatékony szerves trágya is, amelyet a tenyészidő alatt bármikor használhatunk akár a veteményesben, a gyümölcsösben vagy a virágokra. Ezzel a léhasználattal a tenyészidő folyamán minden további trágyázás szükségtelenné válik, továbbá csökken a növények fogékonysága a különböző betegségekkel szemben is.

Számos ilyen recept létezik:

A levéltetvek, takácsatkák, káposztalepke hernyója, kolorádóbogár ellen a permetezéshez használhatunk csalánlevet, de ez kiváló tápanyag is főleg a vashiányban szenvedő növényeknek. 5 kilogramm friss, vagy 1 kilogramm szárított nagy csalánt (Urtica dioica) összetörünk, és 50 liter vízben két hétig állni hagyunk. Szűrés után ebből a léből egy liternyit tíz liter vízzel felhígítunk, és permetezhetünk is vele.

Tetvek ellen hatásos még a páfrányfélék leve, valamint a kamilla (Matricaria chamomilla) főzete, de permetezhetünk zsurlólével, üröm vagy gilisztaűző varádics teával, akár többször is.

Káposztalepke ellen permetezhetünk paradicsom levélkivonattal vagy ürömteával. Ehhez két maréknyi friss paradicsomhajtást zúzzunk szét, és áztassuk két óra hosszat két liter vízben. Szűrés után ezzel bőven permetezzük a káposztaféléink leveleit (fejes- és kelkáposzták, karalábé, bimbóskel, brokkoli stb.). A káposztalepkék el fogják kerülni az így illatosított növényeket.

Baktériumos betegségekre 30 gramm gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare) egy liter vízben 3-4 napig áztatunk. Ezt két liter vízzel tovább hígítjuk, és permetszerként használhatjuk.

A lisztharmat ellen a rózsát, cserjéket, zöldséget, gyümölcsbokrokat megelőzésképp zsurlólével vagy fokhagymateával is lehet permetezni. 

A betegségek visszaszorítása és megelőzése érdekében minden növényről távolítsuk el az elszáradt, beteg részeket és terméseket, ezeket gyűjtsük össze, semmisítsük meg, semmiképpen ne kerüljön bele a kerti komposztba.
Tekintse meg fotógalériánkat! A képek a Benignitas Csíkpálfalván található kertjében készültek, ahol 2012-ben ezeket a módszereket kipróbáltuk, és itt a végeredmény.- 

See more at: http://7hatar.ro/html/index.php/hu/szakember/kertsarok/353-szomszedok-a-kertben#sthash.U9b7hbu8.dpuf