A fenntartható fejlôdés több mint egy elvont fogalom, ahhoz, hogy a stratégiákban elôirányzott intézkedések konkretizálódjanak elsôdleges fontosságú a politikai, az egyetemi és a nem kormányzati szférák összehangolt együttmûködése. A Fenntartható Fejlesztésért felelôs Minisztériumközi Bizottság célja olyan adminisztratív intézkedések szorgalmazása, amelyek segítik a központi intézményekben valamint az egyetemekben és kutatóintézetekben felhalmozott információk gyors átadását a központi adminisztrációnak – nyilatkozta Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter február 13-án, Bukarestben.
A bizottság ülésén Jeremy Staniforth, a kormány fenntartható fejlesztésért felelôs magas rangú képviselôje, Monica Moldovan, az ENSZ Románia fejlesztéséért felelôs programjának (UNDP) energiáért és környezetvédelemért felelôs igazgatóságának vezetôje, a Környezetvédelmi Ôrség, a Környezetvédelmi Ügynökség, a külügyi,- fejlesztési- és gazdasági minisztériumok képviselôi vettek részt.
Az ENSZ Fenntartható Fejlôdés Bizottsága 19. ülésének elnökeként szerzett tapasztalatai alapján a környezetvédelmi miniszter elmondta: egy globális fenntartható fejlesztési stratégia kidolgozásában, elfogadásában fontos szerep jut a politikumnak. A politikum hathatós közremûködése nélkül nehezen hihetô, hogy egy ilyen érzékeny témában, mint a fenntartható fejlesztés, az országok konszenzusra jutnak a közeljövôben.
A fenntartható fejlesztés megvalósítása érdekében hazai szinten hozott intézkedésekrôl a környezetvédelmi miniszter elmondta: Románia 2008 óta rendelkezik fenntartható fejlesztési stratégiával, igaz, a dokumentum jóváhagyása után kevés, a stratégiában foglalt elôírások életbeléptetésével kapcsolatos intézkedés született. A mandátuma alatt hozott intézkedések közül Borbély László egy, a minisztériumon belül a fenntartható fejlesztésért felelôs osztály létrehozását valamint a fenntartható fejlesztésért felelôs minisztériumok közötti bizottság munkájának felgyorsítását említette.
A környezetvédelmi miniszter véleménye szerint elsôdleges fontosságú, hogy az elkövetkezô idôszak politikai intézkedései, az elôkészítendô jogszabályok, tervek, beruházások figyelembe vegyék Románia fejlesztési stratégiáját.
Az új kormány gazdasági mozgásterérôl
Közpolitikai elemzôk szerint kormányváltásra (s nem elôrehozott választásokra – mert utóbbi a parlamenti többség elvesztése kapcsán merül fel) akkor szokott sor kerülni, ha a kormányzati erôk úgy érzik, hogy új lendületre van szükség. Vagyis Emil Boc lemondása, majd Mihai Razvan Ungureanu kormányfôi beiktatása (értsd: parlamenti többség felsorakozása mögötte) elsô ránézésre valamiféle, a válságkezelésbe belefáradt, megkopott miniszterelnök lecserélésére utal. S erre enged következtetni az is, hogy a PD-L teljes minisztersorát lecserélték (most ne foglalkozzunk a turisztikai miniszter asszony személyes ambícióinak a pártberkekben való megnyilvánulásaira), illetve az elsô napok offenzív megnyilvánulásai. Ahogy ez egy politikai marketingelôadás elsô leckéjében le van írva, a miniszterelnök azonnal gumicsizmát húzott és a hó által leginkább sújtott térségbe utazott, ahol meg is volt elsô, vihart kavart kijelentése: nem lehet, hogy a katonaság takarítsa el a havat, miközben a lakosság tétlenül ül a melegben. Gabriel Berca közigazgatási és belügyminiszter fônökétôl felbuzdulva azonnal felszólította a prefektusokat, hogy ellenôrizzék a helyhatóságok hóeltakarítással kapcsolatos szerzôdéseit, az érzékelhetô problémák kiküszöbölésére. Lucian Bode gazdasági miniszter hétfôn leváltotta a Transelectrica vállalat vezérigazgatóját, miután az bejelentette, hogy a hazai energiafogyasztást nehezen tudja ellátni a termelés, így csökkenteni fogják az exportot. Vagyis a kormány azonnal látványosan munkába állt. S mivel krízishelyzet van, ezt tûzoltással kezdte…
Viszont vizsgáljuk meg egy kicsit, hogy a parlamenti választásokig hátralévô mintegy 8-9 hónapban mit tehet hosszabb távon – a tûzoltáson túlmutatóan – a romániai gazdasági környezetért. A legjelentôsebb lemaradás az EU- források területén érzékelhetô. Nincs olyan médiatermék, amely az utóbbi idôben ne hozta volna fel ezt a problémát. Gazdasági válság idején ez a kérdés még erôsebben jelenik meg, hiszen a külföldi befektetésekre számítani nem lehet (tavaly a külföldi befektetések összege 13,6%-kal csökkent, 1,917 milliárd euróra, ami az elmúlt 9 év legkisebb értéke), a belföldi hitelezés továbbra is befagyott, ugyanakkor költségvetési források sincsenek a gazdaság élénkítésére. Maradnak az EU-s források, ebbôl két olyan terület van, ahol lenne keresnivalója a mostani kormánynak: a strukturális alapok (infrastruktúra és környezet – csak autópálya-építésre mintegy 4,5 milliárd euró állna rendelkezésre. Ezen a területen a leköszönt miniszter, Anca Boagiu valóban hozott lendületet, de jobb kezének miniszteri bársonyszékbe való ültetése adhat reményt a lendület folytatására), illetve a mezôgazdasági alapok (nagyjából 2 milliárd euróra tehetô a forrás nagysága, ráadásul ezek direkt kifizetése. Valeriu Tabara a nyáron még a rekordtermések bejelentésének sajtótájékoztatóin lubickolt a népszerûségben, azonban a lakosság mintegy 45%- át érintô terület recseg-ropog, így a váltás ezen a téren is jót tehet). Maradt viszont a helyén egykori csatlakozási miniszter, majd EU-biztos Leonard Orban, akinek felelôssége rendkívül nagy. Nem kizárt, hogy Ungureanu saját hatáskörébe vonja a kérdést, hiszen a kormányprogram a 2011-ben lehívott EU-forrás nyolcszorosát jelölte ki idei célként. Elsôre túl ambiciózus tervnek látszik.
A kormánynak feltétlenül folytatnia kell – már csak az elfogadott sürgôsségi kormányrendelet, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak tett vállalások miatt is – az állami vállalatok tôzsdei privatizációját. Ráadásul a kormány ezen lépése költségvetési bevételt is termel. Persze érdemes az eladási folyamatnál körültekintôbbnek lenni, hiszen ma jó áron nehéz bármilyen állami vagyont eladni (lásd a Petrom 9%-os részvénycsomagja eladásának tavalyi bukását). Talán megfontolhatná az állam, ha a lakosságot valamiféle jegyzési kedvezménnyel hozná helyzetbe és tenné ezen vállalati részvénycsomagokkal tulajdonosokká, erôsítve a középosztályt. Márpedig ez olyan befektetés lenne a kormány részérôl, amely nem azonnali és teljes körû béremelésként jelenik meg, ugyanakkor a tulajdonlással járó felelôsség erôsítése felé mutat.
A népszámlálási adatok kapcsán múlt héten is említettük (lásd: A népszámlálás hatása a makrogazdasági adatokra, Népújság, 2012. február 8.) az aktív lakosság csökkenését, a gyerekvállalás elmaradását, ami munkahely- teremtéssel, az iparosítással, a falusi környezetben élôkre való nagyobb odafigyeléssel, illetve a gyermekvállalás adózási és a nôk könnyebb munkába állásával való stimulálásával befolyásolható megfelelô irányba. Ezek a területek újra nem a közkiadások széles körû növekedését, hanem egyféle hosszú távú befektetést eredményezhetnek. Ugyancsak ezt támogathatná – ráadásul az építôiparon keresztül a gazdasági növekedést is erôsítheti – az állami lakásépítési program új lendülete. Munkahelyeket kell teremteni! A válság több mint félmillióval csökkentette, így már nem egészen 4,2 millió munkavállaló van a magánszektorban, ami a 19 milliós lakosságra vetítve rendkívül kevés.
Vagyis rövid távon is lehetne néhány olyan intézkedést eszközölni, amely akár hosszú távú eredményeket is hozhat a hazai gazdaság számára. A szándék most úgy tûnik megvan, kérdés, hogy államelnökünk, a parlamenti helyüket féltô honatyák mennyire érzik saját széküket inogni, hiszen ha elszabadul a kampánypolitizálást, akkor Ungureanu rövid kormányzása (a kabinet tagjaival együtt) legfeljebb Basescu rossz másolataként vonul be a történelembe. Kósa András