Tisztelt Timmermans alelnök úr!
Sürgősen ideje áttérni a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalra a fenntartható élelmiszer-rendszerek és a természetvédelem érdekében Tisztelt Timmermans alelnök úr! Aggodalommal értesülünk arról, hogy az úgynevezett „új génkezelési technikákról” („új GMO-k”) és az „új GMO-nak” a Bizottság által deregulációra irányuló szándékáról szóló vitában gyakran hiányoznak a bizonyítékokon alapuló érvek, különösen, ha a fenntarthatósági állításokról van szó. Az Európai Zöld Megállapodásért felelős biztosként arra szólítjuk fel Önt, hogy avatkozzon be, és akadályozza meg, hogy mások a mezőgazdasági ágazat ígéreteit ürügyként használják fel a természet, az éghajlat, valamint a gazdálkodók és fogyasztók jogainak rovására történő messzemenő deregulációra. Amint azt Ön is tudja, az az Európai Bíróság ítélete egyértelmű jogi helyzetet teremtett az „új GMO-k” státuszát illetően – szerint ezek is génmódosított szervezetnek minősülnek.
Hatékony uniós GMO-jogszabályunk is van, amely az átláthatóságon, jelölésen és élelmiszer- és környezetbiztonsági ellenőrzéseken alapul, olyan engedélyezési eljárással, amely már több mint 20 éven keresztül bevált. Az „új GMO-k” nincsenek betiltva az EU-ban. Csakúgy, mint a korábbi GMO-k esetében, az „új GMO-kra” is bármely vállalat kérhet forgalomba hozatali engedélyt. Az EU Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága (DG SANTE) azzal indokolja az új GMO-k tervezett nagy horderejű deregulációját, hogy azok hozzájárulhatnak a Green Deal fenntarthatósági és klíma-adaptációs céljainak eléréséhez. Nyitott kérdés, hogy a „fenntartható új GMO-k” valaha is megvalósulnak-e, de ez idáig egyetlen olyan „új GMO” sem létezik, amely hozzájárulna a fenntarthatósághoz, még az olyan országokban sem, ahol messzemenő dereguláció van érvényben, mint például az Egyesült Államok és Kanada. Láthatjuk tehát, hogy az új, állítólagosan „fenntartható GMO-k” kifejlesztése és gyors piacra kerülése nem a túlzottan szigorú szabályozásnak köszönhető. Tekintettel arra, hogy az „új GMO-k” kudarcot vallanak a fenntarthatóság terén, az EU semmiképpen sem számíthat rájuk, hogy a Green Deal 2030-ra kitűzött céljaihoz való hozzájárulásban.3 Ha az Európai Bizottság követi a DG SANTE deregulációs javaslatát, fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy teszteletlen és láthatatlan „új GMO-k” kerülnek a környezetbe és a piacra, növelve a biológiai sokféleségre nehezedő nyomást, és aláásva a fogyasztók, gazdálkodók és vállalkozók választáshoz való jogát. Az Európai Bíróság döntése a hatályos GMO-irányelv és az elővigyázatosság elve alapján született. A DG Sante javaslata a meglévő követelmények gyengítésére nem tartaná tiszteletben az elővigyázatosság elvét. Minden GMO, beleértve az új GMO-kat is, klasszikus példa arra, hogy szükséges alkalmazni az elővigyázatosság elvét, mivel olyan módon változtatják meg a DNS-t, amely a természetben nem fordul elő. Következésképpen a szigorú kockázatértékelésre, a nyomon követhetőségre és a címkézésre vonatkozó meglévő követelményeket minden GMO-ra alkalmazni kell. E követelmények gyengítése egyértelműen az elővigyázatosság elvének figyelmen kívül hagyását jelentené, és valószínűleg több olyan perhez vezetne, amely az elővigyázatosság elvének az uniós politika egyik pilléreként való megerősítését célozza.
A Joint Research Center 2021 áprilisában készült tanulmánya szerint világszerte mindössze 16 „új-GMO” van forgalomba hozatalt megelőző szakaszban. Ezek közül az állítólagosan piackész termények közül egyik sem fogja mérsékelni a biológiai sokféleség csökkenését vagy az éghajlatváltozás következményeit.
A Rathenau Intézet felmérésében részt vevő holland állampolgárok az új GMO-termékek szabályozását és címkézését szeretnék.
Az „új GMO-k” deregulációja szintén veszélyeztetné a „Termőföldtől az asztalig” stratégia célkitűzését, vagyis a mezőgazdasági vegyszerek („növényvédőszerek”) felhasználásának 50%-os csökkentését 2030-ra. A génmódosított szervezetek köztermesztésének több mint 20 éves tapasztalata Észak- és Dél-Amerikában az ún. „növényvédőszerek” használatának drámai növekedését mutatja, ami negatív hatással van egészségre és a környezetre. A „növényvédőszerek” használatának csökkentését az „új GMO-kra” delegálni, ahogy azt néhány döntéshozó javasolja, éppoly hibás, mint amennyire felelőtlen.6 Ha a Bizottság követi a DG SANTE-t, és megszünteti az új GMO-kra vonatkozó nyomon követhetőségi és címkézési követelményeket, az tönkretenné a GMO-mentes mezőgazdaság alapjait, amely magában foglalja a hagyományos, bio- és agroökológiai termelési rendszereket. Minden GMO-mentes termelési rendszer alapja, hogy tudjuk, milyen növényeket állítottak elő génmódosítási technikákkal, függetlenül attól, hogy új- vagy régi génmódosítási módszerekről van szó. A GMO-k teljes átláthatósága nélkül a teljes értékláncban a Zöld Megállapodás azon célkitűzése, hogy 2030-ig az EU összes szántóterületének 25%-ára terjedjen ki a biogazdálkodás, szintén veszélybe kerül. Az új GMO-k deregulációja és a biogazdálkodás részarányának növelése egymást kizáró szakpolitikai célkitűzések. Ez a nyilvánvaló ellentmondás ahhoz a megoldatlan kérdéshez vezet, hogy a Bizottság miként kívánja megvédeni a hagyományos, a GMO-mentes és a ökológiai gazdálkodást és az így termesztett élelmiszereket a deregulációs forgatókönyv szerint.
Tisztelt Timmermans alelnök úr!
Szánjon egy percet arra, hogy elképzeli a következő forgatókönyvet, ha a az Európai Bizottság folytatja az új GMO-k deregulációját. A Bizottság nagy kárt okozna anélkül, hogy bármit is nyert volna a fenntarthatóság terén. Eltörölte volna az új GMO-kra vonatkozó biztonsági és átláthatósági előírásokat a környezet, a biológiai sokféleség, az éghajlat, a fogyasztók valamint a mezőgazdasági- és élelmiszeripari ágazatban működő gazdasági szereplők többségének kárára. Ez a nagyrészt GMO-mentes mezőgazdaság és élelmiszeripar végét jelentette volna az EU-ban. Ez aláásta volna az EU azon célkitűzését is, hogy 2030-ra elérje a biogazdálkodásra vonatkozó 25%-os célkitűzést, valamint a „növényvédőszerek” csökkentésére irányuló célt, emellett elterelte volna a politikai figyelmet a valódi megoldásokról, amelyekkel a mezőgazdasági ágazat csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A csúcstechnológiás üzemek nem fogják lassítani az erdőirtást, amelyet a több állati takarmány iránti európai kereslet táplál – az ökológiai gazdálkodás és a paraszti gazdálkodás azonban már most is ezt teszi.
Végezetül azt szeretnénk hangsúlyozni a legjobb megoldás az, ha fenntartjuk a jelenlegi uniós GMO-szabályozást a génmódosított szervezetek valamennyi generációjára, és az „új GMO-kat” is a jelenlegi uniós jogszabályok szerint szabályozzuk, beleértve a címkézési és nyomonkövethetőségi követelményeket is. Ez minimálisra csökkenti a természetre, az emberek és az állatok egészségére gyakorolt lehetséges negatív hatásokat, és tiszteletben tartja az elővigyázatosság elvét, valamint a fogyasztók és a mezőgazdasági termelők tájékoztatáshoz való jogát, mint az EU kulcsfontosságú politikai és társadalmi vívmányait. Ezt a követelést 420 000 polgár támogatja.