2014. október 31.
A műtrágyák és elsősorban a nitrogén műtrágyák alkalmazása károsan befolyásolja a termőtalajok egészségét. A hozamok emelkedése megállt világszerte, a műtrágya ára azonban folyamatosan emelkedik, ezért új utakat keresnek a parasztok, miként lehet más módon biztosítani a termékenységet. Köszönhetően a parasztok sok évtizedes gyakorlati tevékenységének és a kutatásoknak, már ismertek az egyszerű alapelvek, miként lehet fokozatosan átállni egy olyan termelési módszerre, ahol a nitrogént és egyéb tápanyagokat a talajban élő mikroorganizmusok szolgáltatják a növényeknek.
1. Az első alapelv a folyamatos, élő növényi fedettség fenntartása a legelőkön, kaszálókon és/vagy sokszorosan összetett fedő- és társnövénytársulásokkal a szántókon.
2. A második alapelv, hogy fokozatosan csökkentsük a kijuttatott nitrogén és foszfor műtrágyák dózisát, amelyek gátolják a gyökér és a mikrobák közti bonyolult biokémiai folyamatokat.
3. A harmadik alapelv, hogy segítsük elő a növények és mikrobák sokféleségét jó biológiájú komposzt és ALKO alkalmazásával valamint sokféle fedő és társnövény vetésével.Minél több féle növény nő egy adott területen, annál gyorsabban fejlődik jó irányba a talaj termékenysége.
4. A negyedik alapelv, hogy a talaj pozitívan reagál az állatok jelenlétére, feltéve, hogy a legeltetés megfelelő alapelvek mentén történik. A trágya és a vizelet haszna egyértelmű és a rövid időtartamú, koncentrált állományú legeltetés folyamatosan javítja a talajt és annak termékenységét.
A biológiai úton megkötött nitrogént a növény pontosan olyan mennyiségben és akkor veszi fel, amikor arra szükség van, teljes egészében hasznosul, ellentétben a szintetikus nitrogén formákkal, amelyeknek töredéke hasznosul, ellenben jelentős környezeti károkat okoz.
Ha ez a kivonat felkeltette az érdeklődésed, a cikkben megtalálod a bővebb kifejtést.
*********************************************************************************
Káposztasorok fehérhere növénytakaró között
A nitrogén a fehérjék és a DNS alkotóeleme, ezáltal alapvető fontosságú minden élő szervezet számára. Az ipari forradalom előtt a földi életet támogató nitrogén 97%-át a biológia kötötte meg a légkörből, ahol gyakorlatilag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. (A maradék felvehető nitrogén egyéb természetes folyamatok során keletkezett, mint a villámcsapások)
Az elmúlt évszázad során azonban a mezőgazdasági termelés intenzív eljárásai, párosulva a talaj mikrobiológiai ismeretek hiányosságával, a mezőgazdasági területeken lecsökkentett biológiai aktivitást és emelkedő mennyiségű, iparilag előállított nitrogén alkalmazását eredményezte.
2013-ban az ausztrál gabonatermelők nagyjából 3 milliárd dollárt költöttek szervetlen nitrogén vásárlására (Marino, 2014), miközben világszerte több, mint 100 milliárd dollár értékben juttattnak ki évente szintetikus nitrogént szántóföldekre és legelőkre. A kijuttatott nitrogénmennyiség mindössze 10-40%-a felvehető a növényeknek, a maradék 60-90% elszivárog a talajvízbe, elpárolog a levegőbe vagy megkötődik a talajban. (Krupnik et al. 2004, Oenema et al. 2009)
A szervetlen nitrogén hatásai
A nagy mennyiségű szervetlen nitrogén alkalmazása a talaj működésére és a környezet egészségére számos nem várt negatív következménnyel járt.
Észak Amerika leghosszabb ideje tartó, mezőgazdasági termelési módszerek talaj minőségére gyakorolt hatásával foglalkozó tartamkísérletéből származó adatok azt mutatják, hogy a nagy dózisú nitrogén műtrágya alkalmazása kimeríti a talaj széntartalékait, rontja a talaj vízmegtartó képességét - és ironikus módon kimeríti a talaj nitrogéntartalmát is (Khan et al. 2007, Larson 2007)
Mindezt összevetve ezek a tényezők mögöttes okként szerepet játszanak a hozamok világszerte tapasztalható stagnálásában, amelyek tovább már nem növelhető több műtrágya alkalmazásával (Mulvaney et al. 2009)
A bizonyítékok azt sugallják, hogy bár a nitrogén alapvető fontosságú elem a növények növekedéséhez, a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén műtrágya használata hátrányos a talajnak, s nem utolsósorban a talajvíz minőségére is.
Az USDA becslése szerint több, mint 4.8 milliárd dollárt fordítanak a nitrát eltávolítása az amerikai ivóvízekből, miközben a Mexikói öbölben kialakult hatalmas halott zónának a mezőgazdasági területekről elfolyó tápanyagok az egyetlen és legnagyobb forrása. (Ceres 2014)
Szerencsére az új hírek nem túl rosszak, a fejlett országokban az elmúlt években csökkent a műtrágyafelhasználás. Franciaország, Németország és Nagy Britannia ért el sikereket ezen a területen úgy, hogy az 1980-as évekhez képest 40-50%-al kevesebb műtrágya alkalmazásával érnek el magas hozamokat. (Krietsch 2014)
A költséghatékony nitrogén kezelés a kulcsa a nyereséges és termékeny gazdálkodásnak és a talaj kötöttszén mennyiségének növelésének is.
A szén stabil formái, mint a humusz, ugyanis nem képződnek nagy mennyiségű szintetikus nitrogén jelenlétében, mivel az gátolja a megkötő mikrobák működését.
Biológiai nitrogén megkötés
Globális szinten a biológiai nitrogén megkötés teszi ki a növényi kultúrák és legelők nitrogénigényének 65 százalékát, ezért bőségesen van még lehetőség a növekedésre.
A nitrogén kínálata kimeríthetetlen, közel 80% dinitrogént (N2) tartalmaz a földi légkör, ezért kulcsfontosságú annak megismerése, hogy az inert nitrogén gáz miként is alakítható át biológiailag aktív formába.
A mezőgazdaság által használt nitrogén az 1900-as évek elején kialakított Haber-Bosch eljárásból származik. Ez a folyamat katalitikusan egyesíti a légköri nitrogént természetes vagy kőszénből származó hidrogénnel, magas hőmérsékleten és nagy nyomáson ammóniát létrehozva .
A költséges Haber-Bosch eljárás nem megújuló forrásokat használ és jelentős az energiaigénye, de az eljárást hadásati célokra fejlesztették ki, ott nem számít a pénz.
Szerencsére némi „enzimatikus varázslattal“ a légköri nitrogén ingyen alakítható át ammóniává sokféle baktérium és archea segítségével.
Ideális esetben a frissen megkötött ammónia gyorsan beépül szerves molekulákba, mint az aminosavak és humusz. Ezek a stabil molekulák létfontosságúak a talaj termékenységében, mivel ezek nem mosódnak ki vagy nem illannak el, mint a nitrát vagy ammónia. Fontos, hogy a nitrogén stabilizálása állandó szénforrást igényel, amely szintén biológiai úton kötődik meg, nem inert bioszén formájában kerül a talajba, de ezt később részletesen kifejtem.
Mely mikrobák érintettek?
Fontos felismerni, hogy a nitrogén megkötése nem korlátozódik a hüvelyesekkel társulásban élő Rhizobium baktériumokra. A klorofill is egy fehérjekomplexum része, ezért ahol zöld növényeket láthatunk, ott találhatunk nitrogénkötő baktérium vagy archea társulást is.
Ellentétben a gyökérszimbióta nitrogénkötőkkel, a legtöbb nitrogénkötő baktérium nem tenyészthető laboratóriumban, ezért az ökológiai funkciójuk értékelése technikai kihívást jelentett.
A legfrissebb biomolekuláris módszerekkel már számtalan szabadon vagy társultan élő baktériumban és archeában mutatták ki a nitrogenáz -reduktáz enzim működéséért felelős nifH gén jelenlétét az élőhelyek széles választékában.
Bár az említett mikrobák által megkötött nitrogén mennyiségének számszerűsítésére hiányosak az eljárások, azonban azt pontosan tudjuk, hogy a nitrogénmegkötésben résztvevő mikrobák száma és változatossága sokkal nagyobb, ahol a talajt egész évben élő növények fedik (elsősorban a fűfélék családjából), mint azokban a talajokban, amelyeket barnára művelve parlagon hagytak.
A nitrogénkötő baktériumok és archeák mellett a mikorriza gombák szerepe létfontosságú a nitrogénkötés folyamatában. Bár a mikorriza gombák nem képesek a légköri nitrogén megkötésére, azonban ők szállítják az energiát a tárult nitrogénkötőknek folyékony szén formájában. (Jones 2008)
A mikorrizák szállítják emellett a szerves formában kötött nitrogént is, például aminosavak formájában, mint a glycin, arginin, kitozán és glutamine. (Leake et al. 2004, Whiteside et al. 2009).
A mikorrizák szerves nitrogén beszerzése és szállítása rendkívül módon energiahatékony.
Ez az útvonal bezárja a nitrogénciklust, csökkenti a nitrifikáció, denitrifikáció, párolgás és kimosódás veszteségét és a nitrogén szerves formában tárolva megakadályozza a talaj savanyodását.
A folyékony szén útja
Annak ellenére, hogy a légkörben korlátlan mennyiségű a nitrogén, ez a növények növekedését leggyakrabban korlátozó elem. Ennek mi lehet az oka?
A szén létfontosságú a fotoszintézishez és a talaj működéséhez, ugyanakkor mindössze a légkör 0.04%-át kitevő nyomelemként fordul elő széndioxid formájában.
A széndioxid stabil szenet és nitrogént tartalmazó talajkomplexek formájába átalakításának leghatékonyabb módja a folyékony széndioxid útvonal, amely a biológiailag kötött nitrogénhez kötődik.
Ha a növények képesek volnának közvetlenül hozzáférni a légköri nitrogénhez, a növekedésük akadályokba ütközne a szénben gazdag termőtalaj hiányában.
Hasonló helyzetnek vagyunk tanúi jelenleg világszerte a mezőgazdaságban, mert a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén jelenléte a nitrogénkötő baktériumok szénellátását gátolja, aminek szénben kimerülő talaj a végeredménye.
A csökkentett szénáramlás a mikrobiális közösségek széleskörű hálózatára van hatással. Ez korlátozza létfontosságú ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok és hormonok rendelkezésre állását, amelyek szükségesek, hogy a növény sikeresen reagáljon a környezeti stresszekre, mint az aszály, fagy, és ellenálló legyen a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Az alacsonyabb nyomelem sűrűség a növényekben az alacsonyabb tápértékben jelenik meg. (Benbrook et al. 2008)
A felszín felett a növények gyakran normálisnak néznek ki, ezáltal a hiányzó talajfunkciók nem nyilvánvalóak, de a felszín alatt a talajok egyre jobban pusztulnak.
Ideális esetben a talajhasználat módszere és a mezőgazdaságban alkalmazott anyagoknak fokoznia kell a fotoszintetikus rátát és a szén áramlását a talajba, támogatva a növényekkel szimbiózisban élő mikrobiális közösségeket.
A mikorriza szállítja a napsugár becsomagolt energiáját folyékony szén formájában a növénytől a táplálkozásában és fertőzéselnyomásban résztvevő gyökérzónában élő mikrobáknak. Ugyanezen az úton áramlik a növény felé a szerves nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, magnézium, vas és létfontosságú nyomelemek, mint a cink, mangán és réz, cserébe a szénért.
Ezt a táplálékáramlást gátolja a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén és foszfor alkalmazása
Foto: Jill Clapperton
A Brix szintet refraktométerrel mérve egyszerű módon lehet értékelni a zöld levelek fotoszintetizációs aktivitásának szintjét és ezáltal a mikrobiális közösségek támogatását.
A kérdés az, miként tudjuk hasznosítani a folyékony szén útjának ismeretét, hogy visszaállíthassuk a termőföld természetes termőképességét?
Az aggregátum a kulcs
Az aggregátumok azok a mikroszkopikus méretű, egymáshoz kötődő halmazok a talajban, amelyek a talaj stabilitását, porozitását, textúráját, rugalmasságát és víztartó képességét befolyásolják. Amennyiben a talajban nem képződnek aggregátumok, a talaj nem lesz képes jelentős mennyiségű légköri nitrogént és stabil szenet megkötni. A három funkció, az aggregátképződés, a biológiai nitrogén és stabil szén megkötés kölcsönös függőségben működnek.
A talajaggregátumok kialakításában résztvevő mikrobák energiaforrást igényelnek, ez az energia elsőként a napból érkezik. A fotoszintézis csodája során a zöld növények a fényenergiát, vizet és széndioxidot átalakítják biokémiai energiává, amely folyékony szén formájában szállítódik a talajba a mikorriza gombák és a kapcsolatban lévő baktériumok bonyolult hálózatán keresztül.
Hogyan néz ki egy talajaggregátum?
A két búzanövény a bal oldalon évelő fűfélékkel nőtt Pasture Crop kezeléssel, míg a jobb oldalon lévő búzanövény ugyanazon a helyszínen nőtt a csupasz földben, 100 kg/Ha DAP műtrágya alkalmazásával.
A Pasture Cropped búza gyökeréhez tapadt kis csomókat a mikrobák hozták létre, amelyek a folyékony szén felhasználásából nyerik az energiát.
A szabad szemmel láthatatlan mikroaggregátok, amelyeket a baktériumok ragasztója és a mikorrizák gombaszálai kötnek össze, nagyobb csomókká egyesülnek, amelyek általában 2-5 mm méretű kis morzsák.
A makroaggregátok létfontosságúak a talaj szerkezete, levegőssége, vízáteresztése és víztartó képessége , a biológiai nitrogénkötés és szénmegkötés szempontjából. Röviden, a mikro és makroaggregátok nélkül nem lehetséges egészséges talajt fenntartani.
Vessünk egy pillantást egy makroaggregát belsejébe az alábbi remek grafika segítségével,amelyet Rudy Garcia, az Új Mexikói USDA Natural Resources Conservation Service állami agronómusa készített.
A talaj makroaggregátumának vázlatos rajza. A zöld függőleges vonal egy hajszálgyökér, a zöld víszintes szálak a gyökérszőrök. A vörös és narancs részecskék halmaza a mikroaggregátok, míg a szétszórt barna alakzatok a szerves anyag részecskék. A világos színű gömbök a változatos méretű homokrészecskék, gyakran bevonva vas- és alumíniumoxiddal, míg a kis sárga ovális részecskék bakteriális kolóniák, beleértve a nitrogénkötő és foszformobilizáló fajtákat. A több irányba futó finom szálacskák a mikorriza gombák hifái, amelyek hálóként tartják össze a talaj részecskéit és szállítják a folyékony szenet az aggregátumok belsejében dolgozó mikrobiális közösségeknek.
A kék háttér az aggregátumban tárolt víz.
Az egyik legfontosabb jellemzője ennek a rendszernek, hogy a nedvesség és a folyékony szén koncentrációja magasabb a gyökér által támogatott aggregátumokban, mint a környező talajban, míg az oxigén parciális nyomása alacsonyabb a támogatott aggregátumokban, mint a környező talajban.
Ezek a feltételek elengedhetetlenek a nitrogenáz enzimek működéséhez és a humusz képződéséhez. A biológiai nitrogénkötésnek nagyon magas az energiaigénye és ez a folyamat néhány kivételtől eltekintve oxigénmentes környezetben zajlik.
A gyökér által támogatott aggregátumokban a folyékony szén a hajszálgyökerektől a mikorrizák hifáin keresztül áramlik az összetett mikrobiális közösségekhez.
A mikrobák megkapják ezt a folyékony szenet és metabolitjait, s az egyszerű cukrokat stabil humuszpolimerekké alakítják, amely tartalmazza a biológiailag megkötött nitrogént és bakteriálisan oldott foszfort is.
A vas és az alumínium, amely oxidok formájában találhatóak meg a talajban fontos katalizátorai a folyamatnak.
Mára felismerték, hogy a növényi gyökérváladékok sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a talajszén stabil formáinak (azaz a szerves szenet és nitrogént tartalmazó ásványi komplexek) képződéséhez, mint a felszín feletti biomassza. (Schmidt et al. 2011)
Azonban van itt egy kis bökkenő.
A mikorrizás kolonizáció alacsony, mikor nagy mennyiségű szerves nitrogén kerül a talajba….és a mikorrizák teljesen inaktívak, mikor nincs élő gyökér a talajban.
Ezért a biológiai nitrogénkötés és humuszosodás ritka az olyan mezőgazdasági rendszerekben, ahol erősen nitrogén műtrágyázott kultúrnövényeket termesztenek vetésforgóban barnára művelt, csupasz földön.
Továbbá kimutatták, hogy akár 80 kg/Ha nitrogén is eltávozhat gázok formájában a nyári parlagon hagyott földből.
Ha zöld növények fedik ekkor is a szántót, ezt a nitrogénmennyiséget felveszik és újrahasznosítják, megakadályozva a helyrehozhatatlan veszteséget.
A feketeugaron vagy parlagon megszűnik a fotoszintézis és nagyon alacsony a biológiai aktivitás. A parlagon hagyott szántóból nitrogén és szén távozik, a tápanyagok körforgása működésképtelenné válik, a talaj szerkezete és víztartó képessége romlik.
A szántón, amelyet pontosan a tápanyagok és nedvesség eltárolására üresen, önpusztító folyamat indul el.
A tarlókezelés, feketeugar vagy a magas dózisú nitrogén műtrágyázás eredményeként – legrosszabb esetben mindezek kombinációjaként - azok a szén és nitrogén ciklusok válnak szét, amelyek százmillió éveken keresztül szinergikusan működtek és biztosították a létező legnagyobb biomasszával rendelkező ökoszisztémák létrejöttét. (Gondoljanak csak a kőszénre, amely több száz méteres vastagságban találhatók helyenként – ha a Földön jelenleg megtalálható összes szerves anyagot elszenesítenénk centiméterekben mérhetnénk mindössze a képződő szenet)
A fotoszintézis a Föld legfontosabb életfolyamata, a nem pillangós nitrogénkötés a második legfontosabb, nélkülük nem léteznének magasabb rendű növények és rájuk épülő táplálékláncok (a végén az emberrel).
Fontos különbséget tenni a pillangós növények gyökérgümőiben megkötött és az egyéb növények gyökérzónák aggregátjaiban szabadon élő mikroorganizmusok által megkötött nitrogén között.
A második esetben a nitrogén aminosavakat és humusz alkotóelemeket épít fel a talajban, amely folyamat kevésbé zajlik a tisztán pillangós növénykultúrában.
A pillangósok fontos összetevői a vetésforgónak, azonban ha a pillangósok nem keverékben vannak termesztve, ugyanúgy kimerítik a talaj széntartalmát, mint a magas dózisú műtrágyázás.
A folyékony szén áramlásának fokozása
Egyre inkább elismert a talaj mikrobiális közöségeinek a növények termékenységére gyakorolt alapvető jelentőségű hatása. Sajnos az általánosan használt mezőgazdasági gyakorlat, beleértve a HMKÁ eszközrendszerét és a 2015-től érvényes KAP reform zöldítési programát is, veszélyezteti a talaj biológiai funkcióit. Ezeket az intézkedéseket talaj mikrobiológiai ismeretekkel nem rendelkező tanácsadók tervezték, s környezeti hatásuk nem akadályozza meg a mezőgazdasági területek további leromlását.
A mezőgazdasági gyakorlat talajéletet támogató újratervezése azonban nem nehéz.
Az első lépés az egész éves zöld fedettség fontosságának felismerése, s annak, hogy ezek a növények milyen mértékben támogatják a talaj mikrobiológiát.
Az újratervezésben megvan a lehetősége számos probléma hatásának csökkentésére, amelyet a vegyipari mezőgazdaság okoz, beleértve a talaj szénveszteségét ( megjegyzem, hogy a Föld klímaváltozásáért elsősorban felelős CO2 kibocsátás felét a mezőgazdaság okozza!), a csökkenő nitrogéntartalmat, talaj tömörödését, savasodó talajokat, tápanyagok alacsony rendelkezésre állását, növényvédőszer rezisztenciát és csökkent vízmegtartó képességet.
A regenerative mezőgazdaság négy alapelve bizonyítottan vissza képes állítani a talaj egészségét és növelni a szerves szén és nitrogén mennyiségét a talajban. Ezekből az alapelvekből minden földtulajdonos felépítheti a saját integrált művelési rendszerét, amely megfelel az egyéni lehetőségeknek, adottságoknak és termelési céloknak.
1. Az első alapelv a folyamatos, élő növényi fedettség fenntartása évelő növényekkel a legelőkön, kaszálókon és/vagy sokszorosan összetett fedőnövénytársulásokkal a szántókon.
Szinte az összes élőlény létezése a felszínen vagy alatta az élő növényeken (vagy ami valamikor élő növény volt) múlik. Minél több az élő, zöld növény, annál sokrétűbb az élet a területen. Közismerten elfogadott tény, hogy a talaj fedése csökkenti az eróziót és a szélsőséges talajhőmérséklet változásokat, azonban az kevésbé felismert, hogy az aktívan növekvő növények töltik fel a folyékony szén áramlását, amely viszont támogatja többek között a mikorriza gombákat, nitrogénkötő és foszformobilizáló baktériumokat és archeákat – mindazon létfontosságú mikroorganizmusokat, amelyek létfontosságúak úgy a növények táplálkozása, mint a stabil, humuszban lekötött szén kialakításában.
2. A második alapelv, hogy nyújtsunk támogatást a mikrobiális folyamatoknak, fokozva a folyékony szén áramlását a növényektől a talajba. Ez megköveteli a nitrogén és foszfor műtrágyák dózisának jelentős csökkentését, amelyek gátolják a gyökér és a mikrobák közti bonyolult biokémiai folyamatokat.
3. A harmadik alapelv, hogy segítsük elő a növények és mikrobák sokféleségét. Minél nagyobb a növényi változatosság, annál széleskörűbbek a kártevők és betegségek elkerülésére, valamint a szélesebb tartományban tudnak működni a mikroorganizmusok a tápanyag feltárásban, tápanyag körforgásban, talajépítésben és a növényi egészség biztosításában.
4. A negyedik alapelv, hogy a talaj pozitívan reagál az állatok jelenlétére, feltéve, hogy a legeltetés megfelelő alapelvek mentén történik. Ahogy a trágya és a vizelet haszna egyértelmű, a rövid időtartamú, koncentrált állományú legeltetés növeli a gyökérváladékok (folyékony szén) képződését és a levélzet vesztesége serkenti többek közt a gyökérrel kapcsolatban élő nitrogénkötő baktériumok számát és aktivitását is, amelyek viszont extra adag nitrogént biztosítanak a növényeknek az újranövekedéshez.
Leválás a szintetikus nitrogénről
Mind a szimbióta, mint a szabad nitrogénkötő baktériumok működését akadályozza a talajba juttatott szintetikus nitrogén nagy mennyisége. Más szavakkal, minél több nitrogén kerül kijuttatásra, annál kevesebb nitrogén kötődik meg biológiai úton., ez a klasszikus huszonkettes csapdája.
Ezért fontos leválasztani a talajt a szintetikus nitrogén műtrágyákról - azonban ezt nem lehet elsietni, lassan lehet csak végrehajtani, mert a mikrobiális közösségeknek időre van szükség a regenerálódásra, ez nem egyik napról a másikra történik. Az átmeneti időszak általában három év szokott lenni, de kedvező évjáratok, jó talaj, jól időzített tevékenységek, változatos növényi kultúrák használatával, komposzt és ALKO használatával ez az időszak lerövidülhet. Ettől eltérően viszont hosszabb is lehet az átállási idő, rosszul időzített munkálatok, intenvíz növényvédőszer használat évekre visszavethetik az átállást, ezért fontos a fegyelmezett munkavégzés és megfelelő szaktudás.
Az első évben 20, a másodikban 30, a harmadikban újabb 30 százalékkal érdemes csökkenteni a nitrogénbevitelt. A negyedik és rákövetkező években nagyon alacsony, 5 kg/Ha mennyiségű nitrogén kijuttatása segítheti a természetes nitrogénkötő folyamatokat a mikrobiális élet akadályozása nélkül. (Szakértők szerint a 30 kg/Ha nitrogéndózis a felső határ, ami még nem okoz kárt fizikailag a mikrobákban (ozmotikus sokk), de ennyi nitrogén már képes negatívan befolyásolni a természetes folyamatokat.)
Az átállási folyamat közben a csökkenő szintetikus nitrogénbevitel mellett fontos a lehető legváltozatosabb, egész évben zöldellő növényi fedettséget, legelőkön és szántókon, amennyire csak lehetséges.
Következtetés
A biológiai nitrogén megkötő folyamatok a természetes ökoszisztémák nitrogén- és szénciklusának kulcsfontosságú hajtóereje szárazföldön és a vizekben egyaránt.
Amennyiben megfelelően van kezelve, a biológiai nitrogénkötés a mezőgazdasági területek termékenységének elsődleges meghatározója lehet.
Számos farmer világszerte elsőkézből szerzett tapasztalatok alapján fedezte fel, hogy a feketeugar egész eves növényi fedettségre cserélése, párosítva a megfelelő állattartási szokásokkal és a csökkenő szintetikus nitrogénbevitellel képes helyreállítani a talajok természetes taápanyagszolgáltató képességét, termékenységét.
A talajfunkciók javítása előnyökkel jár, mind a gazdaságban, mint a szélesebb természeti környezet számára.
Az átállás már megkezdhető….
További információk a www.amazingcarbon.com oldalon olvashatók a témában.
Idézett tanulmányok:
• Ceres (2014). Water and climate risks facing U.S. corn production. 11 June 2014. http://www.ceres.org/issues/water/agriculture/the-cost-of-corn/the-cost-of-corn
• Jones, C.E. (2008). Liquid carbon pathway unrecognised. Australian Farm Journal, July 2008, pp.15-17. www.amazingcarbon.com
• Khan, S.A, Mulvaney, R.L, Ellsworth, T.R. and Boast, C.W. (2007). The myth of nitrogen fertilization for soil carbon sequestration. Journal of Environmental Quality 36:1821-1832. doi:10.2134/jeq2007.0099
• Krietsch, B (2014). Artificial fertilizer use levels-off as regions reach state of diminishing returns. http://foodtank.com/news/2014/04/fertilizer-use-levels-off-as-regions-reach-state-of-diminishing-returns
• Larson, D. L (2007). Study reveals that nitrogen fertilizers deplete soil organic carbon. University of Illinois news, October 29, 2007. http://www.aces.uiuc.edu/news/internal/preview.cfm?NID=4185
• Leake, J.R., Johnson, D., Donnelly, D.P., Muckle, G.E., Boddy, L. and Read, D.J. (2004). Networks of power and influence: the role of mycorrhizal mycelium in controlling plant communities and agroecosystem functioning. Canadian Journal of Botany, 82: 1016-1045. doi:10.1139/B04-060
• Marino, M. (2014). Managing microbes to manage nitrogen. GRDC Ground Cover, Issue 110, May-June 2014, p.11. https://grdc.com.au/Media-Centre/Ground-Cover/GC110/Managing-microbes-to-manage-nitrogen
• Mulvaney, R.L, Khan S.A. and Ellsworth, T.R. (2009). Synthetic nitrogen fertilizers deplete soil nitrogen: a global dilemma for sustainable cereal production.Journal of Environmental Quality 38: 2295-2314. doi:10.2134/jeq2008.0527
• Schmidt, M. W. I., Torn, M. S., Abiven, S., Dittmar, T., Guggenberger, G., Janssens, I. A., Kleber, M., gel-Knabner, I. K., Lehmann, J., Manning, D. A. C., Nannipieri, P., Rasse, D. P., Weiner, S. and Trumbore, S. E. (2011). Persistence of soil organic matter as an ecosystem property. Nature, 478: 49-56. doi:10.1038/nature10386
• Whiteside, M. D., Treseder, K. K. and Atsatt, P. R. (2009). The brighter side of soils: Quantum dots track organic nitrogen through fungi and plants. Ecology 90:100–108. doi:10.1890/07-2115.1
Bejegyezte: Kökény Attila