2012. május 2.,
A tej minősége felől a berendezés kezeskedik A szerző felvételei
Még fiatal, alig 44 éves, annál is kevesebbet mutató férfi a kőröspataki Költő Sándor tejgazdaság-tulajdonos.
A minden hivalkodást és felesleges fényűzést nélkülöző, európai uniós elvárásoknak mégis eleget tevő farm a megye egyik legjobban menő tehenészete. A kőröspataki letérőtől pár száz méterre a zöld mezőben fekszik: úttörője tehát annak a faluból kiköltözésnek, melyet az unió is szorgalmaz, és amely a nagyüzemi termelésre való átállás egyik nélkülözhetetlen feltételévé vált. Beszélgetés közben mindenekelőtt a gazda szabatos fogalmazása, találó fordulatai, mondandójának nyelvi helyessége tűnik fel nekem, utóbb meggyőződöm róla: a fejében uralkodó rend abból fakad, hogy világos, áttekinthető tervet követ, és annak kemény munkával ("engem estig a farmon talál") gazdaságában is megteremtette a párját. Két évtized nem kis idő, azóta építi, többek közt a LAM kitartó segítségével azt, amiből ma, mint mondja, már tisztesen meg lehet élni.
Öt téesztehén
Szerencsés nemzedékhez tartozik, a gazdában rejlő vállalkozó kedvnek, mint annyi esetben, a rendszerváltás nyújtott kibontakozási lehetőséget.
A háromszéki tehenek hamarosan hollandiai szomszédokat kapnak
– Kézdivásárhelyen végeztem állat-egészségügyi technikusként 1986-ban, és a kőröspataki téeszbe helyeztek ki, onnan 1989-ben a körhöz kerültem, ahol tíz évig voltam alkalmazásban, míg önállósítottam magam. Párhuzamosan már gazdálkodtunk, azzal az öt téesztehénnel kezdve, melyet a felosztáskor nekünk kiadtak. Föld első lépésben tíz hektár jött vissza, most húsz körül van, erdő még egy annyi, bérelt földekkel együtt százkilenc hektárt művelünk. Az idén úgy döntöttünk, ezentúl csak állattartásra és takarmánytermesztésre állunk rá. Eddig például burgonyatermesztéssel is foglalkoztunk, de többé nem tesszük, nem éri meg. Van kukorica, búza, egyéb, amit az állatok számára termesztünk. Földjeink itt találhatók egy kilométeres körzetben, jó részük nagyobb tagokban. Vásárolnék is, de egyszerre fejleszteni és vásárolni nem lehet. Az is évtizedbe telt, amíg a földeket sikerült ide, a körzetbe "hozni".
– Milyen szerepet játszottak ebben a hitelek?
– A nulláról indultunk, bankkölcsönhöz kellett folyamodni. A kilencvenes évek legelején előbb az akkori Bankcoophoz fordultam, aztán még abban az évben a LAM-hoz. Azóta a LAM minden évben folyósított nekem kölcsönt. Nekem főleg a lámosok rugalmassága és bizalma tetszett meg, ha az nem lett volna kölcsönös, akkor lehet, nem sikerült volna azt elérnem, amit elértem. Kezdetben egyéves futamidőre kisebb, ún. termelési hiteleket vettem fel, aztán gépvásárlásra is, szóval, nem kimondott befektetési hitelek voltak, olyan három-négyszáz millió lejesek (harminc-negyven ezer mai lejnek megfelelő összeg). Arra 2010-ben érkezett el az alkalmas pillanat.
Az ugrás
A pálya legérdekesebb fordulata következik, mely tanulságos lehet sok háromszéki gazda számára, Költő Sándornak ugyanis jószerével saját erőből sikerült az áttörés, a kis volumenű gazdálkodás lehúzó nyűgeinek leküzdése és egy új érvényesülési terep megnyitása. Ezzel mintegy kiemelkedett ama középmezőnyből, mely ma a háromszéki mezőgazdaság vállalkozói köreiben általánosnak nevezhető. Farmja ugyan nem számít egyedülállónak a megyében, nála nagyobb és korszerűbb is létezik, de eredményeivel ott az élbolyban a fél tucat legversenyképesebb közt, s mindezt, ismételjük, úgyszólván helyben elérhető forrásokból merítve valósította meg. A LAM-hitel nélkülözhetetlenül fontos volt számára, de ahogyan: az benne az érdekfeszítő. A személyes invencióra érdemes odafigyelni a továbbiakban.
– Addig a ház mellett otthon tartottuk a teheneket, létszámnövelésre istállóépítésbe kezdtünk itt, a mezőben. Ez mindössze két és fél milliárdos befektetés volt, a LAM-tól vettem fel. Ami itt látható, régi lejben úgy hárommilliárdban áll. A Sapard-pályázattal kísérleteztem, nem sikerült, utána a FADR-vel (vidékfejlesztési alap) is, az sem ment. Nem tudom, miért. De egyrészt örvendek, hogy így történt, mert amúgy sokkal többe került volna. Egy mainál valamivel nagyobb istálló és környezeti átalakítás 800 ezer euró az uniós ajánlatban, az 37 milliárd lej, s annak felét nekem kellett volna lepengetnem. A 18-tól a háromig, amibe ez került, még sok van!
– Na, de a LAM: talán a legnagyobb hitelt folyósította, amit adni szokott, ezt istállóépítésre kértem. Azelőtt beltelkesítettem ezt a területet, s legfontosabb az volt, olyan korszerű istálló legyen, hogy abban uniós minőségű tejet tudjak előállítani. Olyan fejőrendszert szereltünk be. Kötött tartású a rendszer, ezt kedvelem. A tehenet a helyén fejjük, a tej a csövön keresztül egyenesen a hűtőtankba megy, a levegővel nem érintkezik. A kölcsönt hét év alatt kell visszatérítenünk havi részletekben. A fedezetet a földbirtok és az otthoni ház képezi. Akármelyik bankhoz fordultam, nem akartak kölcsönt adni. A lamosok viszont ismertek, régi kuncsaft vagyok.
Íme a bizalom emberi dimenzióinak fontossága, a személyes kapcsolatok szülte emberismeret, mely a megbízhatóság tekintetében mérvadó lehet a döntés pillanataiban. Az istálló végében található külön helyiségben a hatalmas hűtőtank rozsdamentes acélból, példásan tiszta, hasonló rend és higiéniai feltételek uralkodnak az istállóban is, melyben különben három gondozó (munkakönyves alkalmazott) látja el az ötvenhat fejőstehenet. A gazdasághoz tartozó huszonnégy borjút és üszőt egyelőre a szülői háznál tartják, róluk az édesapa gondoskodik, s azokat akkor lehet majd kiköltöztetni, ha a mai istálló mellett megépül a második is a növendékeknek. Ezzel a farm készen is lesz, elöl, kissé távolabb pedig lakóházát készül idetelepíteni a gazda, ezzel kerekedik ki majd az a terv, melyre úgy látom, életét tette fel.
Saját erő és példaképek
– No de hogyan bújt ki e korszerű istálló úgyszólván a földből?
– Annyiból szerencsém volt, hogy édesapám, a feleségem, Zoltán fiam és én szereltük össze a fémrészeket, a tetőzetet, mindent, ami zöldre festett, az itatókat, tettük be az ablakokat stb., az mind nem került pénzbe. Két éve működik, 2010 áprilisában fogtunk hozzá, és november harmadikán az állatok be voltak kötve.
– Most már akkor nagyobb pénzek forognak.
– Úgy van, mert több tejet termelünk. Most akarok éppen húsz üszőt hozni Hollandiából, hamarosan kiutazom értük, eljött a bővítés ideje. A törlesztőrészlet évente csökken. Eddig olyasmibe fektettünk, ami közvetlenül pénzt nem hoz, muszáj olyasmivel folytatni, ami a jövedelem növekedéséhez vezet. Hogy jól festenek az állatok? Ezek bizony a téesztehenek leszármazottai, ámbátor azok 12–15 litert adtak, ezeknél pedig 21 liter az átlaghozam, de van negyvenliteres tehenünk is. Csoportosítottuk őket, amelyik többet ad, többet eszik. A friss fejősök többet kapnak, amelyeket szárazra készítjük elő, azok kevesebbet. A hozam nyilván a fajtától függ, de a takarmány is nagyon hordozza. Ezek mind itt születtek, mesterséges megtermékenyítéssel javítottuk fel, minden generáció egy fokkal jobb lett. Se nem tej-, se nem húsmarhák, inkább vegyes fajtának nevezném. Jön a tavasz, a kaszálás, takarás ideje. A gépekkel mi dolgozunk, a szántást, vetést mi végezzük. Még a feleségem is rengeteget segít, ért a traktorhoz, s besegít egy traktorista. Életszínvonalunk? Olyan jó közepes. Az utóbbi öt évben nyaralásra nem gondolhattunk, de tervezzük azt is. Felnőtt a nagyobbik fiam, egy-két hétre kölcsönösen szabaddá tehetjük egymást.
Mikor kérdem, közlik: a 23 éves fiatalember – közgazdaságit végez Sepsiszentgyörgyön – "nincs befogva, ő jó szándékából végzi a munkát". Azt már maga a fiatalember teszi hozzá, hogy jövőjét a gazdálkodásban képzeli el.
A LAM-hitelről megtudom, hogy bár a kamat nem kisebb a szokásosnál, de nagy előny, hogy ha hamarabb törleszti az ember, nem számítanak fel büntetőkamatot, mint a bankok. Állandó vásárlójuk a Covalact tejgyár, tizenöt éves a kapcsolat, és bár az árai valamivel alacsonyabbak, de előny, hogy nekik mindig pontosan fizetett.
– Igaz, innen naponta 700–720 litert visznek el. Olyan közel a gyár, hogy akár csövön is küldhetnénk a tejet – neveti el magát.
Meséli, a tejgyár jóvoltából hollandiai tapasztalatcserén is részt vett, ott szabad és kötött tartású farmokat is meglátogattak.
– Ők kétszáz évvel előbb vannak a tehenészetben, automata fejőrendszereket láttunk, ember meg sehol, a tehenet mégis megfejik. Lengyelországban is megfordultunk, de ott egészen más a világ: egy fiatal kezdő gazda 1,2 százalékos kamatra kap hitelt, nem 15-re! Nekem 1,2 százalékos kamattal már kétszáz férőhelyes istállóm lett volna tizenöt évvel ezelőtt! Ebben a bizonytalan világban mi csak lassan tudunk haladni. No de a látogatásnak nagy hasznát vettem, láttam, uniós tejet csak új technológiával lehet termelni, nem is korszerűsítettem volna, ha nem látom saját szememmel.
A holland értékesítési és feldolgozási szövetkezetek hasznáról is megvan a véleménye, nálunk, bár sokat tett a szarvasmarha-tenyésztő egyesület, a mozgalom még gyermekcipőben jár.
Családi elégtétele, hogy fia beletanult és megkedvelte az állattartást, meri erre építeni a jövőjét. "Inkább itt építsünk jövőt, mint külföldön valahol hányódjunk. Nem ítélem el, aki kimegy, és ott keresi a pénzt, de valahogy mégis lehetne másképpen" – vallja.
Költőéknél tehát nem áll fenn a családszakadás, a szétesés veszélye, mely ma nálunk össznépi megpróbáltatás, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. No de a gazda példájában mégis azt érzem leginkább kiemelendőnek, ahogy kevés pénzzel, nagyfokú takarékosság árán sikerült pénzt és lehetőséget felhalmoznia, olyan hitelképességre szert tennie, amellyel már betörhetett a tőkeforgás minőségileg magasabb, nagyüzemi körébe, s csak kívánhatom neki és a hozzá hasonlóknak, vethessék ott meg a lábukat! Szerző: B. Kovács András