2019. szeptember 29., vasárnap

Az ősök tudását felhasználva a jövő gazdaságát építi Csikós Árpád

A nehezebb utat választva, a vegyszereket elhagyva folytat ökológiai növénytermesztést a délvidéki, Tóthfaluban gazdálkodó Csikós Árpád, aki a családi birtokot édesapja halála után vette át. A fiatal vállalkozó húsz hektáron negyvenféle zöldséget, illetve gabonát termeszt, és ha majd a jogszabályi környezet lehetővé teszi, akkor ivóleveket, savanyúságokat és napraforgó olajat is készít, illetve forgalmaz. A legfontosabbnak azt tarja, hogy tevékenységével fel tudja hívni az emberek figyelmét az egészséges élelmiszer fontosságára.
A bácskai jó minőségű, magas aranykoronás földek kiváló lehetőséget biztosítanak a mezőgazdasági vállalkozáshoz, éppen ezért mindig is sokan termesztettek szántóföldi és egyéb növényeket a Vajdaságban. Kevesen vállalkoznak azonban arra, hogy fenntartható módon, vegyszermentesen gazdálkodjanak, egész Szerbiában is mindössze 1900 hektáron végeznek ökológiai növénytermesztést. Ebből húsz hektáron, a délvidéki Tóthfaluban, Csikós Árpád folytat biogazdálkodást, aki eleinte szintén hagyományos növénytermesztéssel foglalkozott. – Gyermekkoromban gépészmérnök palántának indultam, el is kezdtem az első évfolyamot az egyetemen, de sajnos édesapám fiatalon meghalt, és hátrahagyta a korábban a nagyszülőktől örökölt családi gazdaságot. Választanom kellett a tervezett céljaim és a mezőgazdasági vállalkozásunk között, végül az utóbbi mellett döntöttem, mert nem akartam veszni hagyni. S többé-kevésbé rendelkeztem is a gazdálkodáshoz szükséges tudással, mivel gyermekkoromtól kezdve sokat segítettem az édesapámnak. Emellett többen is a szárnyaik alá vettek, és segítettek a nehéz helyzetben – emlékezik vissza Árpád.
A fiatal gazda 1998-tól 2004-ig hagyományos módon gazdálkodott, akkor váltott, amikor megszületett a nagyobbik fiuk. Saját bevallása szerint már korábban is foglalkoztatta őket a fenntartható, vegyszermentes gazdálkodás, és egyre fontosabbnak érezték, hogy nem szabad szennyezni azt a földet, amit az ősöktől örököltek, és amit a gyerekeiknek szeretnének majd átadni, használható formában. Először csak saját célra termesztettek vegyszermentesen néhány alapvető zöldséget, és közben a témában képzésekre jártak, illetve minden lehetséges tudást próbáltak megszerezni könyvekből, később a világhálóról is. Az átállás olyan gyorsan végbement, hogy 2009-ben már a teljes húsz hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást, így a földek organikus minősítést kaptak. 
– A szüleim azt hozták be újdonságként a gazdaságba, hogy szaporítóanyag, rózsatő termesztésével kezdtek el foglalkozni, ezt én megtartottam. A mi innovációnk pedig a vegyszermentes gazdálkodás lett, remélem, idővel a gyerekeim is hozzátesznek majd valamit a vállalkozáshoz. A nagyobbik fiam most megy gimnáziumba, ő az informatikát választotta, de ennek ellenére sokat dolgozik a gazdaságban. Nem bánom, hogy ezen a területen tanul tovább, mert nagyon jó érzéke van hozzá, és lehet, hogy később az innovációnál hasznát is vesszük majd az informatikai tudásának, a webáruházunkat már most is teljes mértékben ő kezeli. A kisebbik fiamat pedig még nála is jobban érdekli a növénytermesztés, de ő még csak tízéves – hangsúlyozza a fiatalember.
A családi vállalkozásban leginkább zöldségtermesztéssel, csaknem negyven különböző kultúrával foglalkoznak. Eleinte csak maximum hatféle növényt termesztettek, de ahogy igény mutatkozott a vegyszermentes zöldségekre, a kultúrák számát felszaporították negyvenre. Ma már a húszból tizenhárom hektáron termesztenek zöldségeket, a maradék területen pedig különféle gabonát ültetnek különböző céllal. – Ezzel etetjük az állatállományunkat, illetve a tönkölybúza egy részét megőrüljük és lisztként értékesítjük, de más termékek is készülnek belőle, a napraforgóból pedig a jövőben hidegen sajtolt olajat készítünk. Tervezzük, hogy a takarmánykukorica helyett a jövőben magasabb minőségű fajtát ültetünk, mert a szerbiai konyhában előszeretettel használják a tengeri különböző őrleményeit – jegyzi meg Árpád.
A vállalkozó kitér arra is, hogy az értékesítés náluk nagyon sokrétű. Egyrészt az évek alatt Szabadka környékén és az utóbbi időben a Tisza mentén kiépítettek egy direkt vásárlói kört, először csak öt embernek szállítottak, ma már heti rendszerességgel akár hatvan-hetvennek is házhoz viszik a megrendelt a zöldségeket. A fiatal szakember szerint ez a megoldás egyrészt gazdaságos, hiszen azonnal készpénzhez jutnak, másrészt folyamatosan visszajelzéseket kapnak a zöldségek minőségéről, ezekből sokat tanulnak. Dolgoznak emellett nagyobb cégekkel, így egy üzletlánccal is, utóbbi partnerek száma az eltelt évek alatt – a jellemzően kedvezőtlen feltételek miatt – folyamatosan csökkent. Az ipari minőségű dolgaikat is értékesítik, három olyan cég van, amely a zöldségeket felvásárolja és feldolgozza. – Arra készülünk, hogy az ipari minőségű termést magunk hasznosítjuk majd, a feldolgozó manufaktúra infrastrukturális feltételei, így a hely és a gépek már adottak, azt várjuk, hogy a szükséges jogszabályokat megalkossa a szerb állam. Nagyon sok mindenre felkészültünk, tudunk sokkolással fagyasztani, savanyítani, különféle ivóleveket készíteni, szárítani és aszalni, ehhez a gépek megvannak. A feldolgozott termékeket azonban hivatalosan, felcímkézve még nem árulhatjuk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a különböző eljárásokhoz nagyon sok tudást a nálunk dolgozó asszonyoktól szereztünk be, ők még tudják azokat a módszereket, amelyeket a régi öregek is használtak otthon, a háztartásban. Ennek köszönhetően az uborkát nem ecettel, hanem a napon szeretnénk savanyítani és utána pasztőrözni, a paradicsomlevünk teljesen natúr, semmi hozzáadott anyag nincs benne. S amíg az új technológiák szerint két óra alatt kész van egy paradicsomlé, addig nálunk három napig fészekben dunsztoljuk. A vevőinknek a házias jelleg és íz a fontos a megfelelő beltartalommal, így nekünk is minden más másodlagos – mutat rá Árpád.
A fiatal gazda azt mondja, elsősorban azért működteti a vállalkozását, hogy az emberek szemléletét formálja, hidat képezzen a régmúlt és a jövő gazdálkodása között. Itt nem a profitot kell szem előtt tartani, hanem a nemes célt. – Tíz-tizenöt munkatárs segíti a vállalkozásomat, a férfiak keményebb fizikai munkát végeznek, traktort vezetnek, a női csapat a kapálásoknál, gyomlálásoknál és a betakarításoknál vállal oroszlánszerepet. Egy másik csoport a kimenő áru elkészítésénél tüsténkedik, egy sofőr pedig a szállításnál segít – fogalmaz a vállalkozó. Hozzáteszi: télen is dolgoznak, egyrészt azért, mert olyankor is termesztenek zöldségeket fóliasátorban, másrészt a nyáron betakarított termés több mint hatvan százalékát a közelmúltban elkészült hűtőkamrában tudják tárolni és így később, akár tavasszal értékesíthetik.
Csikós Árpád kiemeli, hogy a főként a magyar kormány és az Európai Unió pályázatin igyekeznek minél több forrást megszerezni, és nemcsak azért, hogy kevesebbe kerüljön nekik a fejlesztés, hanem azért is, hogy jobb minőségben, ésszerűbben, hosszú távon életképesen tudjanak gazdálkodni. Olyan gépeket próbálnak vásárolni ehhez, amelyek drágábbak ugyan, de akár tíz vagy húsz év múlva is működnek majd. – Az eddigi támogatásokból az öntözést fejlesztettük, illetve a hűtőkamrát, a raktárt és a feldolgozó helyiséget építettük meg. Szintén pályázati pénzből vásároltunk többféle munkagépet és a több mint 900 négyzetméteres fóliasátorunkat is ebből tudtuk megvalósítani. A feldolgozáshoz is vásároltunk berendezéseket, illetve egy targoncát a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatán – jegyzi meg. 
A fiatal gazda nemcsak a pályázati lehetőségeket figyeli folyamatosan, de ellátogat a nemzetpolitikai államtitkárság találkozóira is, ahol főként a marketinggel kapcsolatos tudását próbálja folyamatosan fejleszteni, de erőt merít más vállalkozó előadásaiból is. Ennek köszönhetően mindig tettre készen, felvillanyozva érkezik haza a határon túli vállalkozóknak szervezett rendezvényekről. Azt tapasztalja, hogy a találkozókon rendkívül pozitív légkör uralkodik, ami sokat segít mindannyiuknak, így egymást is feltöltik energiával. S persze barátságok és üzleti kapcsolatok is köttetnek, amelyekre szintén nagy szükségük van.
A fiatal gazda azzal köszön el, hogy a pályázati támogatásoknak és üzleti kapcsolatoknak hatalmas jelentőségük van, de a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a magyar állam biztosította a visszahonosítás jogszabályi feltételeit. Szavai szerint ezzel visszakapták a nagyapáiktól, dédapáiktól erőszakkal elvett kapcsolatot a magyar hazával, így visszaszerezték őseik becsületét. Úgy tapasztalja, hogy ennek köszönhetően az anyaországban is másként kezelik a határon túli magyarokat, illetve a szerbek is jobban tiszteli őket, hiszen Magyarországnak nagyon komoly tekintélye van. Vagyis nincsenek többé lesajnált szerepben, a támogatás szerinte már csak hab a tortán.