Pethő Melánia • 2018. augusztus 12.
Éveken át gondtalanul használták a gyergyószentmiklósi közösségi kertet az igénylők, a 28 parcella művelője együtt örvendett a jó termésnek, közösséggé kovácsolódva szerveztek ünnepeket a kertészidény kezdetén és terményeik betakarításakor.
Mára ez megváltozott: bosszankodva, elkeseredve, panaszkodva beszélnek egymással – tolvaj, garázdálkodó teszi tönkre a kiskertet, s annak hangulatát. Ha apró és kevés is a termés, az is örömet okoz, de ha ellopják, az keserűség 2012-ben azzal a céllal parcellázta fel és osztotta szét az igénylők között Makkos utcai területét Gyergyószentmiklós önkormányzata, hogy megadva a kertészkedés lehetőségét, segítse közösséggé kovácsolódni a terület használóit.
Teljesült a szándék: a 28 parcellaművelő már a kezdetekben egymást segítve és ellátva jó tanácsokkal dolgozott a jó termésért, ezen felül pedig lehetőségeket keresett a jó hangulatú közös együttlétekre is. A kapálás után többször nótázva ültek a kerti asztal mellett akár késő éjjelig. Egy ideig. Tavaly nyáron ugyanis azzal szembesültek, hogy terményeik egészét nem ők takaríthatják be, valaki, vagy valakik ellopják a beérett zöldségek nagy részét. Kedvüket szegte a garázdaság. Voltak, akik elkeseredésükben le is mondtak parcellájukról, aki pedig maradt, csak reménykedni tudott abban, hogy idén nem ismétlődik meg a múlt nyár példája.
Csalódnak. Elege lett, visszamondta
„Teljesen elment a kedvem a tavalyi sorozatos lopások miatt, ezért idén már nem is igényeltem újra a parcellát. Az ember energiát, időt fordít arra, hogy termés legyen, gyönyörködik a növényekben, aztán mire szüretelhetne, csak hűlt helyét találja a termésnek – mondta a lapunk által megkeresett egyik volt parcellaművelő.
Nagyon jónak tartja egyébként a kezdeményezést, ami évekig rendeltetésének megfelelően működött. „A tömbházban lakóknak nagy segítség már az is, hogy van egy hely, ahova kimozdulhatnak, a kertészkedés pedig semmihez sem fogható. Nem nagyok a parcellák, 3x15 méteresek, de megfelelőek arra, hogy ne az üzletből kelljen megvegyük a kétes eredetű zöldségeket, hanem mi magunk termesszük meg” – mondta. Retket, salátát, spenótot, sóskát, hagymát, uborkát, cukkinit, karalábét, céklát, murkot, zellert, petrezselymet termesztett, és a szomszédok példájára az utolsó két évben paradicsomot is. „Első próbálkozásomra annyi lett, hogy télire is tudtam befőzni belőle, a tavaly pedig csak a méreggel maradtam. Amit nem hordtak el, azokat kirugdosták, vagy tövestől átdobták a szomszédos parcellára. Ezért nem érdemes dolgozni – fogalmaz a volt kertészkedő.
Más szüretelt
„Már kora tavasszal észleltem, hogy a telet szerencsésen átvészelő három tárkonytőből hirtelen csak kettő maradt. Legyintettem, nem is mondtam a szomszédoknak, mert nem akartam a tavalyi nyár rossz hangulatát felidézni” – mesélte lapunknak az egyik kertészkedő. Nem csak a fűszernövénnyel rövidítették meg – teszi hozzá. „Nem jellemző, hogy nálunk megterem a padlizsán, ezért is voltunk különösen büszkék, hogy a próbából ültetett két palántán gazdag termés mutatkozott, és lett is. Gyönyörködtünk bennük, nagyon vártuk, hogy beérjenek. Lefényképeztük, megmutattuk ismerőseinknek, de ennyivel maradtunk.
Más szedte le helyettünk.
A nagyobbacskákat elvitte, a gyümölcskezdeményeket leszakította, és a földre dobta” – meséli. A parcelláján termett paprikáknak, uborkának is csak a fényképét tudta megmutatni – a termést szintén nem ő szüretelte. „Ha valakinek azért kell a termés, mert a gyermekei éheznek, szóljon, s ajándékozok neki. De ne lopjon, és rettenetesen dühít, hogy csúfolkodik is a tolvaj. Beleharap a termésbe, és ledobja a földre, leszakítja és szintén a földön hagyja a még éretlen zöldséget – panaszolja. Ez volt talán az első szabad földön termett gyergyói vineta.
Előrehozott betakarítás
Kertszomszédjának is van mondanivalója. Hagymaágyásából az összes nagyobb példányt elhordták, a kisebbeket, kiszedve a földből, a helyszínen hagyták. Hagymából nem sok kiásni valója maradt egy távolabbi parcella művelőjének sem, és bár még érnie kellett volna a növénynek, jobbnak látta, ha a maradékot hazaviszi, míg más nem teszi meg ezt helyette.
Hasonlóan gondolta egy harmadik szomszédjuk is. Még zöld a szára a hagymának, de nem merem a földben hagyni. Lehet, hogy mind megrothad, de akkor sem hagyom annak, aki nem dolgozott meg érte – fogalmaz. Hozzáteszi, hasonlóan jár el a paradicsommal: „amelyik már rózsaszín, leszedem, otthon az ablakban érlelem”.
Az uborkát „bébi korában” szüreteli, és szintén nem azért, mert savanyúságként a kis méretűeket szereti. „Azt vettem észre, hogy hoppon maradok, ha arra várok, hogy a kisujjnyi méretűek nagyobbra nőjenek” – állapítja meg.
Elvesztette varázsát
Szóba állva a kert néhány használójával megtudtuk, a közösségre nézve bomlasztó hatása van a lopásoknak. Mint mesélték, tavalyig a legfőbb közös téma a kertészkedés volt. T
anácsokkal segítették egymást, praktikákat osztottak meg, vetőmagokat, palántákat cseréltek vagy ajándékoztak, együtt örvendtek egymás sikerének. Amióta észlelték az első és aztán sorozatossá vált garázdaságot, azóta dühüket, keserűségüket osztják meg egymással, és mint mondják, elkerülhetetlen a gyanakvásuk is.
Úgy gondolják, az is lehet, hogy valaki közülük való, aki tudja, hogy melyik parcellán éppen mi van beérve, honnan mit érdemes elvinni. Bár szerveztek már éjszakai „járőrözést”, tettenérés nem történt, a gyanakvás pedig megmérgezi a hangulatot. „Rosszul esett, amikor megtudtam, hogy jövőtől más rendeltetést szán ennek a területnek a városvezetés, de most azt kell mondjam, hogy ha fizetnének, akkor sem vágnék neki még egy keserűséggel teli szezonnak. Bár évekig nagyon szerettem ezt a kertet, most örvendek, hogy felszámolják – fogalmaz az egyik elkeseredett kertművelő. Azon is gondolkodnak a kertészkedők, hogy ha sikerül tetten érniük, nyilvánosan fogják megszégyeníteni az elkövetőt, bárki is legyen az.