Bakó Zoltán • 2018. június 01.
Pünkösd hétfőjén váratlanul elhunyt a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezetének (RMGE Maros) elnöke. Csomós Attila idén augusztusban töltötte volna 80. életévét. Óriási munkabírása és a gazdaemberek sorsa iránti mély elkötelezettsége példaértékű marad. ,,,
Mikházán a gazdamozgalom múltját bemutató kiállítást rendezte • Fotó: Bakó Zoltán
A forradalomnak nevezett változás utáni eufóriában mindenki igyekezett tenni valamit azért, hogy saját élete jobb legyen. Városon ez hellyel-közzel sikerült, de a falu megrekedt valahol félúton. Széthordták a termelőszövetkezeteket – a közösből eltűntek a szerszámok és a haszonállatok – abban bízva, hogy ami jól működött a háború előtti időkben a falusi embernek, az sikerülni fog az új demokráciában az unokáknak is. Csak azzal számoltak kevesen, hogy az idők változtak, és sokkal nehezebb lett gazdaként talpon maradni, mint korábban. A politikusok nagy sebbel-lobbal megalkottak egy földtörvényt, amiről hamar kiderült, rossz. Ezért elkezdték toldozni-foldozni, amitől még rosszabb lett. Falun rövid idő alatt kialakult a kilátástalanság érzete. Ekkor egyértelművé vált, hogy a nehéz helyzetből csak olyan emberek segítéségével lehet továbblépni, akik a falusi ember hóna alá nyúlnak, és elmondják neki, mivel próbálkozzon, mihez fogjon. Ilyen ember volt Csomós Attila mezőgazdasági mérnök Maros megyében. Gazdakörből országos hírű egyesület E zavaros években, amikor ezerszámra vették kezükbe a vándorbotot az erdélyi falusi fiatalok – hogy Nyugaton epret szedjenek, állatot gondozzanak, sajtkészítést tanuljanak –, kevesen látták, hogyan állhatna talpra a romániai mezőgazdaság. Aztán 2007-ben az ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Újból tanulni kellett, szokni a közösségi agrárviszonyokat és kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az uniós Európa felkínált. Ebben az útkereső tapogatózásban segített Csomós Attila, aki már 1991-től a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének volt a tagja, hogy az évtizedek alatt felhalmozott mérnöki tudásával és tapasztalatával azokat segítse, akik itthon maradva vagy hazatérve fantáziát láttak a gazdálkodásban.
Előbb a szásznádasi gazdakört irányította, majd 1996-tól a jogi személyiséggel még nem rendelkező RMGE Maros megyei elnöke lett. Majd négy év után sikerült hivatalosan is bejegyeztetni az Erdély viszonylatában a legjobban működő megyei gazdaszervezetet.
Felismerte, a gazdák boldogulásának előfeltétele, hogy elsajátítsák a korszerű gazdálkodás elméleti ismereteit, miközben azt vallotta, hogy az elméleti tudás soha nem elegendő a sikeres gazdálkodáshoz. Akárcsak a mezőgazdasági oktatás és képzés 19. századi hőskorában, a gyakorlatban is meg kell tanulni a gazdálkodás fogásait. Büszke volt arra, hogy a magyar mezőgazdasági felnőttoktatás Erdélyben kezdődött el 174 éve, jóval korábban, mint az anyaországban. „1844-ben alakult meg az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) néven a nagy előd, amelynek a példáját követni kell, ha eredményt akarunk elérni”–szokta mondogatni.