2017. OKTÓBER 03., Balogh Géza
Az ország egyik legnépszerűbb falumúzeuma, a nyíregyháza-sóstói skanzen görbe utcáit sok furcsa látogatócsoport járta már végig, de olyan, mint legutóbb, még sosem.
Fotó: Balázs Attila, MTI
Hetven kutya hangjától volt hangos a terület, amely az első alkalommal megrendezett Mudi Világtalálkozónak adott helyet. A négynapos rendezvényen a magyarországiakon kívül szép számmal érkeztek kutyák német, svéd és finn földről is.
Az egyik legritkább és legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajtát lapunknak dr. Maczák Viktória, a Magyar Mudi Egyesület elnöke és Zsíros Csaba, az egyik legeredményesebb magyar pásztorkutya-tenyésztő mutatta be. Mindketten elhozták saját kutyáikat, az elnöknő mindjárt hatot. Többek között azért szereti a mudit, mert egyaránt alkalmas a munkára és a sportolásra is. Gazdájához nagyon ragaszkodik, bátor és éber, vadászatnál és terelőversenyeken is jól szerepel, viszonylag rövid szőrzete és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt pedig lakásban is tartható. Tanulékonysága és értelmessége révén remek keresőés segítőkutyává képezhető, ráadásul az utóbbi években az úgynevezett agility versenyeken is kiemelkedő eredményeket érnek el, ahol a kutya ügyessége és a képezhetősége számít a különböző akadályok leküzdésénél.
A nyírségi találkozón is bizonyíthatták ebbéli képességüket. Libikókán, alagutakon, gerendákon kellett áthaladniuk, meghatározott sorrendben. Igaz, segítettek a gazdák, futottak ők is a kutyával, hogy aztán hosszú percekig meg se tudjanak szólalni a levegőhiány miatt. Nem úgy a kutyák: mentek volna további köröket is, de ezen csak a kívülálló csodálkozott, hiszen a mudi közismerten nagy munkabírású.
Egyetlen dolgot utál, de azt nagyon – a tétlenséget. Így aztán, aki muditartásra vállalkozik, abban biztos lehet, hogy nem fog unatkozni. De ezt egy percig sem állították az általam megszólított kutyások, mint például a debreceni Nyikos Orsolya, a bezerédi Csiszár Viktor, a szécsényi Miskédi Miklós vagy éppen a harmincéves tenyésztői múlttal rendelkező finn Riita Hohtella.
A finn hölgy, akárcsak Nyikos Orsolya, a nyíregyházi Zsíros Csaba Nyírségfia kenneljéből választotta magának a négylábú barátját.
Jó helyre ment annak idején kutyát keresni: Zsíros Csaba háromszoros mestertenyésztő, kevesen ismerik nála jobban a mudit a világon.
Vagy húsz éve az ő ötlete alapján szervezték meg szintén a Nyírségben a magyar pásztorkutyák első találkozóját, amelynek legnagyobb attrakciója a juhterelés volt. Zsíros Csaba ugyanis tudta, hogy a mudi még őrzi a régi pásztorkutya tulajdonságait. A többi kutya már társasági eb lett, s ha mondjuk birkát lát, néz, mint Rozi a moziban. A mudi viszont rögtön szalad, hajt és terel. Igaz, eleinte szegény birkát zavarja neki a nagyvilágnak. De nagyon kön?- nyen meg lehet rá tanítani, hogyan kell bánni a nyájjal. A mostani világtalálkozón láttunk ilyent is, olyant is. A legközelebbi világtalálkozón egészen biztosan csak „ilyent” fogunk látni. Azaz elég lesz egy füttyentés, s máris megy a nyáj, mint a karikacsapás