2014. augusztus 21., csütörtök

Alternatív városi zöldfelületek

2014.08.20.  Megyeri Szabolcs 
Minden nagyobb város állandó problémája az élő, zöld növényzet hiánya, melyet persze parkok, fasorok, utcafronti ágyások létesítésével próbálnak enyhíteni az illetékes hivatalok, vagy maguk a helyben élők, de a városok szerkezete alapvetően ritkán alkalmas nagyszámú, nagyobb méretű zöld területek kiépítésére. Az igény rendszerint megvan arra, hogy a természetet még a betonrengetegbe is becsempésszük, de a hely véges, így gyakran nem megszokott módszerekkel és helyszíneken létesülnek növényi felületek. A két legelterjedtebb ilyen megoldás a zöldtető és a zöldfal.
A budapesti Westend intenzív zöldtetője
Lássuk először a zöldtetőt, mely a szűkös alapterületen történő városi terjeszkedést megvalósító toronyházakat utánozza abban az elvben, hogy ha nincs hely oldalra, akkor felfele kell építkezni. Teteje minden épületnek van, így az alapgondolat végtelenül egyszerű és logikus, legyen a növényi beültetés a tetőn. Azt már az elején tisztázni kell, hogy a zöldtető nem ugyanaz, mint az általában tetőkertnek nevezett, jellemzően cserepes növényekkel beültetett tetőterasz, hanem pontosan arról van szó, amit a név is sugall, vagyis a tető maga a zöldfelület. Az első zöldtető talán Szemiramisz királynő babiloni függőkertje volt, ez a piramisszerű épület birtokolta az ókor leghíresebb tetőkertjét, mely elsősorban reprezentációs célokat szolgált, vagyis le akarta nyűgözni az embereket. A földdel, borított, növényekkel beültetett tető később Izlandon vált különösen népszerűvé, a helyi építészek ezzel a trükkel spóroltak a ritka és drága faanyagon. A '80-as évektől kezdve Nyugat-Európában az épületfizikai és ökológia előnyök miatt vált kedveltté a zöldtető, alkalmazása tőlünk nyugatra bevett szokás, de ma már Magyarországon is találni ilyesmit. A zöldtetőknek két fő típusa létezik. Az úgynevezett intenzív zöldtető talajvastagsága elérheti az egy métert is, ezért ennél a kialakításnál a tetőszerkezet megerősítése szükséges, és jellemzően utólag nem építhető meg egy átlagos épülettetőre. A telepíthető növények köre széles, az egyszerű pázsittól a színes virágágyásokon át egészen a dús, bokros, fás látképig minden belefér. Az intenzív zöldtető folyamatos gondozást igényel, éppen úgy, mint egy hagyományos kert, vagy park. Ezt a fajta tetőkertet elsősorban nagyobb épületeken, irodaházak, plázák tetején találjuk. Azextenzív zöldtető egyszerűbb kialakítású, ráadásul nem igényel utólagos szerkezeti erősítést, vagyis általában egy "sima" tetőre is elkészíthető. A lefektetett földréteg az extenzív zöldtetőknél 6-8 cm-től indul (de általában 10-15 cm), ami négyzetméterenként körülbelül ugyanennyi terhelést jelent kilogrammban. Az extenzív tető sokkal inkább látványelem, mint használható kert. Ezt a fajta zöldtetőt jellemzően szárazságtűrő, kevés törődést igénylő növényekkel telepítik, így a csapadékon kívül egyéb gondozásra nincs is szükség, tehát az extenzív zöldtető fenntartási költségei elhanyagolhatóak. Tipikus növényféléi a varjúhájfélék, a különböző kakukkfűfajok, és például a madárhúr, de akár a hideget tűrő kaktuszok is jó választások. Az extenzív típus esetében a csapadéktól megnőtt súlyú felület sem jelent statikai veszélyt, egy kiadós eső nagyjából 30%-os tömegnövekedést jelent. Fontos különbség a két kialakítású zöldtető között, hogy az intenzív tetőkert nem lehet döntött, de az extenzív akár a 30 százalékos lejtéssel bíró tetőnél is kialakítható. 
Extenzív zöldtető - elsősorban látványelem

Rendben, de mire jók ezek a zöldtetők, azonkívül, hogy látványelemként kiválóak? A növénnyel borított felületek városi környezetben azért praktikusak, mert megkötik a levegő szennyeződéseinek egy részét (a szálló port, mikroszemcséket), a lehulló csapadék egy részét megfogják, és természetes úton (párolgással) juttatják vissza a körforgásba, vagyis csökkentik a csatornahálózat terhelését, és jótékony hatással vannak a terület mikroklímájára. Az épület hőháztartását természetes módon szabályozza a zöldtető, leegyszerűsítve télen bent tartja a meleget, nyáron pedig nem engedi annyira felforrósodni. 

Az extenzív zöldtető dőlt felületen is kialakítható

A zöldtetők mellett a másik érdekes urbánus zöldítési megoldás a zöldfal. A zöldfal, ahogyan a képeken is látszik, egyszerűen egy függőlegesen kialakított kisebb-nagyobb díszkert, mely az intenzív zöldtetővel szemben például gyakorlati értékkel nem bír, vagyis sétálni, leülni értelemszerűen nem lehet rajta, ellenben a dekorációs értéke kiemelkedően magas, ráadásul a tetős elrendezéssel szemben az utcaszinten építhető meg, vagyis szem előtt van. A zöldfalak előnyei nagyban hasonlítanak a zöldtetőkéhez, vagyis hatékonyan nyelik el, kötik meg a tipikus városi szennyeződéseket, javítják az épület hőháztartását, ráadásul hangszigetelő rétegként is kiváló szolgálatot tesznek. Elsősorban persze természetes és szemet gyönyörködtető látványelemként funkcionálnak, egyedi kialakításuknak köszönhetően ott is természetes látványt nyújtanak, ahol növényültetésre másképp nem lenne lehetőség. A zöldfal építéséhez (és ebben nem különbözik a zöldtetőtől) speciális szaktudás szükséges, így házilag zöldfalat építeni nem lehet, legalábbis olyan minőségben nem, ahogyan azt az erre szakosodott kertépítők teszik. 

Hatalmas zöldfal Madridban...


...és egy kisebb Budapesten, a Király utcai Passage ház átjárójában

Házi zöldfal-pótlékot azonban mi magunk is készíthetünk, mégpedig kétféleképpen. Az egyik egyszerűen a futónövény telepítése, ami persze csak messziről és esti szürkületben fog hasonlítani a zöldfalra, ugyanakkor számos pozitív tulajdonsággal bír, ráadásul elő zöldként ugyanúgy javítja a látványt, mint a bonyolultabb és összetettebb fajtavilágú zöldfalak. Akit érdekel a futónövényekkel kapcsolatos tudnivalók összefoglalója, EZT a korábbi bejegyzésemet lapozza fel. A második zöldfal-imitáció pedig egy olyan elrendezés lehet, melyben a függőleges falfelületet sűrűn rögzített cserepekkel, vagy virágládákkal helyettesítjük, ilyeneket láthatnak az alábbi képeken.