közreadta Kovács D. Gábor 2014 április 25.
Az életnek is nevezett búza a magyarság egyik legfontosabb gabonanövénye volt. A vele kapcsolatos munkákhoz különös hiedelmek kötődtek. Minden év április 25-én, Márk napján szentelték meg a földből éppen kikelő búzát, hogy nyárra bő termést hozzon.
Kevés olyan nép van Európában, amely ennyire gazdag néphagyományal rendelkezik. A magyarság bámulatos módon megőrizte ősi szokásait és nagy tisztelettel adózott az életet adó gabonanövényeknek és a jószágoknak. Sajnos, a hazai néprajzosok az ősi magyar hagyományokat idegen, antik ünnepek továbbélésének tartják, mintha nekünk nem lehetett volna önálló hagyományunk. A magyarhoz hasonló ősi kultuszokat nem a rómaiaknál, hanem a szkíta-hun műveltségű népeknél figyelhetünk meg tőlünk keletre.
Szakrális körmenet
Általában a búzaszentelő szertartást Márk-nap délelőttjén tartották, amelyen részt vett a faluközösség tagjainak többsége. Előbb misén imádkoztak, majd utána a hívek körmenetbe rendeződtek és kereszttel, lobogókkal megkerülték a templomot, majd kivonultak a közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést. Odafelé és visszafelé a menet résztvevői imádkoztak és énekeltek. A szentelés alatt a lányok a magukkal hozott zöld búzakoszorúkkal megkoszorúzták a menet elején vitt keresztet és a lobogókat. Később ezt a koszorút hazavitték és gyógyító és gonoszűző szertartásokra használták. A szertartás végén mindenki tépett a megszentelt búzavetésből.
Táltos szokások?
A körmenet alatt végzett műveletekben feltűnnek a régi táltoshit szokásai, amelyet eleink megőriztek és a kereszténységen belül gyakorolták. A templom szertartásos megkerüléséhez hasonló szokás megtalálható a mongolok obó kultuszában, amikor is egy-egy jeles napon megkerülik a közeli dombokra, hegyekre állított szent halmokat, az obókat. Míg nálunk a búzaföldre vagy a közeli határba rendeztek körmeneteket, addig a keleti népek az év bizonyos napján szintén elzarándokolnak a közeli szent helyekre, vagy obókhoz és ott áldást kérnek a jószágokra. Ott nem kereszteket és lobogókat visznek magukkal, hanem szent szalagokat, az helyettesíti a nálunk használt zöld ágakat, illetve egyéb áldozati felajánlást, ételt, tejet, pálinkát visznek magukkal. Sokszor ezekre a szertartásokra a helyi buddhista szerzetes, vagy a táltos is elmegy.
Gyógyító búza
Az ősi módon megszentelt búza régóta a népi gyógyászat egyik csodaszre volt. A szegedi boszorkányperben feljegyezték, hogy a helyi vajákos asszonyok a Márk-napi szentelt búzával gyógyítottak. Máshol a Márk-napon készített búzakoszorúval füstöltek. Mezőkövesden a kenyérkosárban őrizték. Hajdúszoboszlón kivitték a szántóföldekre és ott szétszórták, hogy jó termés legyen. Máshol a búzát az állatok zöld takarmányába keverik, hogy az állatok föl ne fúvódjanak. Székelyföld bizonyos falvaiban az ablak keresztjére kötik, hogy megvédje a házat a rossz erőktől.
OB