2014.02.23. Harmadik Út
Az elmúlt hetekben átütő jelentőségű információk láttak napvilágot a külföldiek földszerzésével kapcsolatosan. Sajnálatos módon erről a nem mindennapi hírről a magyar sajtó nem kellő hangsúllyal adott hírt, pedig sokkal okosabbak lettünk tőle, már ami a zsebszerződéseket illeti. Történt ugyanis, hogy januárban az osztrák jobboldali kormánypárt, a néppárt (ÖVP) kétségbeesetten Brüsszelbe rohant, hogy a 2013 júniusában elfogadott – általunk okkal sokat bírált – földtörvény ellen az EU belpiaci biztosának támogatását megszerezze.
Az osztrákoknak elsősorban a földtörvény zsebszerződés-ellenes részével van bajuk. Mivel az új földtörvény ilyen kitételt nem tartalmaz, ezért valószínű, hogy a helyben lakás kötelezettsége rémíthette meg a sajtóban csak „osztrák gazdáknak” nevezett, eddig senki által nem definiált érdekkört. Mit is írtunk 2013-ban a földtörvényről írt tanulmányunkban? „Az Ángyán-Bencsik-módosítókból ismert „hagymahéj”-elképzelés valósult meg: első helyen a ténylegesen helyben lakók vásárolhatnak földet, aztán csak azok, akik 20 km-en belül élnek, végül pedig csak mindenki más.” (33. o.)
Ez volt tehát egyike azon kevés követelésünknek, amely végül a civilek javaslatára bekerülhetett a jogszabályi szövegbe. Ez ugyan lényegesen megnehezíti az osztrákok jövőbeli dolgát, de itt szó sincs arról, hogy a jelenlegi földjeiket elkoboznák tőlük. Félelmük és riadalmuk tehát nem megalapozott, pontosabban nem őszinte: az osztrákok nem a már megszerzett földjeiket féltik, hanem csupán fájlalják, hogy az általuk kiszemelt Dunántúlt mégsem zsebelhetik be teljes egészében. Ausztria ugyanis kezdettől fogva arra készült, hogy Nyugat-Magyarország földjeit felvásárolja a moratórium lejártával.
A cikkben két olyan adat szerepel, amely különösen figyelemre méltó. Az osztrák kormány fellépéséből megtudtuk pontosan, hogy Magyarországon mekkora földterületet szereztek meg az osztrákok zsebszerződések formájában: 200 ezer hektárt. Mindez a teljes magyar termőterület kb. 5%-a, ami önmagában is hatalmas mérték. Egy teljes megye van jelenleg úgy osztrák kézen (és a sógorok önbevallása szerint!), hogy a földrablóknak nincs semmilyen törvényes jogcímük arra nézve, hogy ezeket a földeket bitorolhassák. A zsebszerződések lényege ugyanis éppen ebben rejlik: a külföldiek földszerzését tiltó magyar jogszabályokat az osztrákok színlelt haszonbérleti, haszonélvezeti szerződések megkötésével megkerülték. Az ilyen magatartás a magyar jog és a nemzetközi jog szerint is jogellenes, törvénytelen!
(A sokak által hangoztatott „1 millió hektár külföldi kézen van” tétel ettől még megállja a helyét: egyrészt, nemcsak osztrák állampolgárok kötöttek zsebszerződéseket, másrészt pedig az egymilliós értékbe beleszámították a külföldiek által jogszerűen megszerzett földeket, valamint a Magyarországon bejegyzett, és így magyarnak tűnő, ámbár külföldi cégek által használt területeket is. Az összeszámítást mi is indokoltnak gondoljuk, de ez utóbbi kör esetében mivel nem törvénytelen földszerzésről beszélünk, más megoldásokat kell találni.)
A Kurier osztrák napilag arról is beszámol, hogy ezt a 200 ezer hektárt mindössze 200 osztrák „gazda” tartja kezében! Ebben a pillanatban végérvényesen lehullott a zsebszerződők álarca, végre kiderült, hogy nem egyszerű falusi osztrák parasztgazdákról beszélünk itt, hanem tőkés nagybirtokosokról. Hiszen ezeknek a földbirtokoknak már az átlaga is 1000 hektár, ami azt jelenti, hogy néhány falánk befektető vásárolta fel a Nyugat-Dunántúl 5-10 hektáros parcelláinak zömét. Mindez egybevág azokkal a sajtótudósításokkal, amelyek során határ menti osztrák gazdákkal készítettek interjút, akik világossá tették: nekik nincsenek földjeik Magyarországon, aki átjár felvásárolni, nem közülük való.
Mármost abban biztosak lehetünk, hogy Ausztria kétszáz parasztért nem fog Brüsszelbe rohanni. Szó sincs itt osztrák „gazdákról”: itt az osztrák zöldbárók és az osztrák oligarchák érdekei sérülnek, akik fel szeretnék vásárolni Magyarország földjeit. Megítélésem szerint az osztrákoknak nincs túl nagy esélyük a magyar földtörvény ellen, mivel az mindenben megfelel az EU által elvárt „tőke szabad áramlása” elveinek. Lépésük viszont arra alkalmas lehet, hogy a magyar kormány még kényelmesebb legyen a zsebszerződések ügyében.
Ausztria legújabb húzása arról tesz tanúbizonyságot, hogy az évtizedek óta regnáló jobb-bal nagykoalíciós kormányt a háttérből ott is ugyanolyan erők igazgatják, mint minálunk, Kelet-Európában ez „szokás.” Kérdés, ezek után mennyire nézünk fel majd azokra, akik végleg gyarmati sorba akarnak minket taszítani?
Hetzmann Róbert