Mivel több olvasó is kérte a szarvasgomba termesztést tartalmazó cikket ideragasztjuk a 7 Határ.ro Gazdaportál-ban megjelent szakszerűen összeállítottat- (Erdélyi Hangya)
2013. február 15. Írta: Fekete A. Oszkár szarvasgomba-szakértő
Ha túl jól hangzik, vajon igaz-e? - tehetnénk fel a kérdést. Szakmabeliként engedjék meg, hogy pontszerűen hozzászóljak a szarvasgombatermesztés témaköréhez annak érdekében, hogy az érdeklődők szakszerűen és számszerűen lássák az üzletág adta lehetőségeket. Írom mindezeket annak apropóján, hogy a napokban több újságcikk is napvilágot látott egy Marosvásárhelyen tartott tájékoztató kapcsán, melyeket olvasva az egyszeri gazda azt gondolhatja, hogy a szarvasgombatermesztés hozza majd el a megváltást, és most már biztos, hogy ez a legtutibb üzlet, amibe befektethet.
Kétségtelen, hogy a szarvasgombatermesztésben rengeteg lehetőség rejlik, és hosszú távon alternatívát kínálhat a hazai mezőgazdaság számára is. Ugyanakkor érdemes a téma mélyebb kérdéseit is kifejteni, mint ami a marosvásárhelyi előadáson elhangzott, vagy a Bakó Zoltán írta Szarvasgombával vagy mogyoróval lehet kitörni, illetve a Vajda György által jegyzett Szarvasgomba és mogyorótermesztés. Igényes, alternatív mezőgazdálkodás című cikkben olvasható.
Mindezt azért kell megtenni, hogy néhány éven belül a szarvasgombatermesztés is ne kerüljön az egykor csúcsbizniszként - szintén olaszok által propagált - csigatenyésztés, epertermesztés, selyemhernyótartás stb. sorsára, és ne csúfos bukásként emlékezzenek rá az emberek.
Szarvasgomba vagy mogyoró?
Az előadók folyamatosan a mogyoró- szarvasgomba párosra helyezték a hangsúlyt előadásuk során, mely igen kecsegtetően hangzik a témában kevéssé jártas emberek fülének, hiszen ki ne szeretne egy csapásra legalább két – de inkább több – legyet is megütni. Tudni kell azt, hogy a szarvasgomba valóban jó partnere a mogyorónak, ám a jól hangzó kettős termés ritkán érhető el eredményesen, ugyanis a két faj eltérő talajigénye, valamint az ültetvények karbantartásának eltérő mivolta miatt (gondoljunk itt metszésre, talajművelésre, öntözésre stb.), elengedhetetlenül is az egyik vagy másik termésnek a kárára fogunk cselekedni. Mivel a szarvasgomba ára mindenkor lényegesen magasabb, mint a mogyoróé, ezért a szarvasgombaültetvények célja mindig is a szarvasgomba, és soha nem a mogyoró! Törekvéseink, befektetéseink minden körülmények között a szarvasgomba termésének fokozását kell célozzák, a kompromisszumok teljes kizárásával.
A Vajda György cikkében amúgy tévesen szerepel a szarvasgomba ára, ugyanis 2,35 és 6,7 eurós ár nem reális, inkább 235 vagy 670 lenne az ildomos. Ami a mogyoró 5-6,7 eurós árát illeti, ez sajnos a végfelhasználók felé mondott végső értékesítési ár, a gazdák pedig tudják, hogy ők soha nem ezt, hanem a nagykereskedelmi felvásárlási árat kapják, ami évek óta 1 és 2 euró között van, minőségtől és mennyiségtől függően.
Melyik szarvasgombáról beszélünk?
Itt térünk a másik problémára, ami a csúsztatások alapját szokta adni, ugyanis többféle szarvasgomba van, jelentősen eltérő árakkal. A 235 és 670 eurós átlagárak csupán a cikkben említett téli fekete szarvasgombának – tudományos nevén Perigordi v. francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) – van, ez viszont nálunk Erdélyben nem terem, és a környezeti viszonyokat ismerve, nem is termeszthető biztonsággal. Marad tehát a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum), ami ugyan honos erdeinkben, ám piaci ára jellemzően 20–150 euró között van. Az sem mellékes, hogy a nyári szarvasgomba telepítése nagyjából duplája a francia szarvasgombának, ugyanis az árnyékolás szükségessége miatt hektáronként nagyobb, jóval ezer fölötti tőszámmal dolgozunk.
Ha valaki üzleti tervet szerkesztve szeretne nekivágni egy ilyen befektetésnek, akkor nagyon nem mindegy, hogy ezek a számok hogyan alakulnak. Mindig ellenőrizzük le, hogy melyik gombáról beszélünk, annak érdekében, hogy ne dőljünk be a jól felkészült eladónak, aki pontosan tudja, hogy amikor Romániában termesztési lehetőségekről kell beszélni, akkor a nyári szarvasgombát kell/lehet említeni. Amikor az eladási árakat kell jól hangzó formába csomagolni, akkor mindjárt a francia szarvasgomba vagy a éppen a fehér szarvasgomba (Tuber magnatum) ára kerül említésre. Jól jegyezzük meg, hogy mind a francia, mind pedig a fehér szarvasgomba mediterrán, illetve szubmediterrán éghajlatot kedvelő faj, melyek Erdélyre nem jellemzőek. Ilyen értelemben a francia szarvasgomba termesztése inkább csak a kísérletező, mint befektető gazdáknak ajánlható. A fehér szarvasgombáról pedig azt kell tudni, hogy annak ellenére, hogy ez a legdrágább szarvasgomba, termesztési technológiája mai napig nem kidolgozott, ezért jelenlegi ismereteink szerint nem termeszthető!
Mikor terem a gomba és mikor térül meg a befektetés?
A harmadik probléma sem kisebb horderejű, mint az első kettő. Vajda György cikkében egyik helyen azt olvashatjuk, hogy „a gomba a gazdanövény elültetésétől számítva 5–7 éven belül terem”, egy másik helyen pedig azt, hogy „a mogyorótermesztés hosszú távú befektetés, mert csak 5 év után éri el a megfelelő termőképességét a fa”. Szóval akkor mikor fog teremni az ültetvényünk? Mikor fog megtérülni a befektetésünk? És főként mit jelent a megfelelő termőképesség?
Tudni kell azt, hogy a francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) esetében a termőre fordulás optimális esetben 4-5 év után várható, ami azt jelenti, hogy egy az adott ültetvényen megtaláljuk az első darab gombát. Innen még további 4-5 évre lehet szükség ahhoz, hogy az ültetvény kereskedelmi szempontból mérhető mennyiségű gombát teremjen. A tapasztalatok azt mutatjájk, hogy stabil termés az ültetést követő 8-12 év elteltével várható, míg termésmaximumot (ami ugye a megfelelő termőképesség lehetne) az ültetvény 14-20 éves korára érheti el. Mindezt tetőzni lehet azzal, hogy a francia szarvasgomba a leghamarabb termő szarvasgomba faj. A nálunk termesztésbe vonható nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) első egyedei az ültetést követő 7-10 évben jelenhetnek meg, terméscsúcsot pedig szintén bőven 15 éve fölött várhatunk. Szépíteni lehet a dolgot, de a nemzetközi példák ezt mutatják.
Ezen adatok ismeretében a megtérüléssel a következőképpen számolhatunk a nyári szarvasgomba esetében:
Befektetés hektáronként
- 1000 mikorrhizált facsemete, átlagban 15 euró/db áron = 15.000 euró
- kerítés : 4000 euró
- öntözőberendezés: 5000 euró
- ültetési és fenntartási munkálatok a termőrefordulásig = 5000 euró
Összesen befektetés: 29.000 euró
Megtérülés:
Ültetés utáni 10. év: 10 kg x 80 euró/kg = 800 euró
Ültetés utáni 11. év: 20 kg x 80 euró/kg = 1600 euró
Ültetés utáni 12. év: 30 kg x 80 euró/kg = 2400 euró
Ültetés utáni 13. év: 60 kg x 80 euró/kg = 4800 euró
Ültetés utáni 14. év: 120 kg x 80 euró/kg = 9200 euró
Ültetés utáni 15. év: 150 kg x 80 euró/kg = 12 000 euró
Összesen: 15 év után 30 800 euró
Látható tehát, hogy amennyiben a nemzetközi termésátlagokkal és a sokéves nagykereskedelmi átlagárral számolunk, a befektetésünk nagyjából 15 év múlva fog megtérülni, természetesen csak akkor, ha hozzám hasonló optimizmussal évente duplázódó terméssel és stabil árral számolunk, ugyanakkor nem leszünk valamilyen természet vagy ember okozta kár szenvedő alanyai.
Élősködő vagy szimbionta? Spórázni vagy mikorrhizálni?
Erősen nélkülözik a szakmaiságot az olyan kifejezések, mint „szarvasgomba-spórával ellátott gazdanövény-csemete” vagy „bespórázott csemete”, ugyanis a szarvasgomba és gazdanövény kölcsönös haszonnal járó kapcsolatát mikorhizza kapcsolatnak vagy magyarosan gyökérkapcsolatnak nevezzük, a folyamatot, amelyben ez a kapcsolat létrejön pedig mikorrhizációnak. Kétségtelen, hogy a spóráknak is van szerepe a kapcsolat létrejöttében, de ez egy sokkal bonyolultabb folyamat, mint ami a laska- vagy csiperkegombák esetében tapasztalható és amire a legtöbb ember általános ismereteit felhasználva asszociál.
A mikorrhiza-kapcsolat során mindkét fél előnyöket élvez: a gomba micéliumfonalai révén megnöveli a fa táplálékfelvevő felületét, segíti egyes hasznos elemek felvételét a talajból, és részben kiszűri a kedvezőtlen anyagokat, cserébe a fa készen feldolgozott táplálékot juttat vissza a gombának. Ilyen értelemben a szarvasgomb tehát nem élősködő. (Megj.: a szarvasgombának van olyan életszakasza, amikor élősködőként viselkedhet, de ez a jelenlegi téma tárgyalásakor elhanyagolható.)
Itt szükséges megemlíteni a kontamináció problematikáját is, ami a szarvasgombaültetvények egyik legnagyobb kihívása, és amiről igen kevés szó esik. A gyökérkapcsolat ugyanis nem egy stabil, egész életen tartó párkapcsolat, a felek ugyanis sokszor hűtlenek egymáshoz, vagy éppen alulmaradnak a többi gombával zajló folyamatos kompetícióban. Hogy megértsük: a gombák között folyamatos versengés zajlik annak érdekében, hogy kié legyen egy adott gazdanövény. A versenyben pedig vannak jó (ún. aktív mikorrhizás gombák) és vannak gyenge, avagy lusta versenyzők is. A szarvasgombáról pedig tudjuk, hogy elég gyenge versenyző, éppen ezért szükséges, hogy minőségi (értsd: magas százalékban mikorrhizált) facsemetéket állítsunk elő és ültessünk be a versenypályaként jelenlévő talajba. Így tudunk biztosítani egy fajlagos előnyt a lusta gombánknak, hogy felülkerekedjen a konkurenciával szemben.
A franciaországi perigordi szarvasgomba ültetvények egyik nagy problémája az, hogy a kényelmes perigordi szarvasgombát éppen egy másik, gyengébb minőségű szarvasgomba, a téli szarvasgomba (Tuber brumale) szorítja ki a helyéről, jelentős fejfájást okozva a termelőknek.
Konklúzió
A végére hagytam a lényeget! A szarvasgombatermesztők körében sokan szeretnek nagyot, szépet és sokat mondani - tudják, ahogyan a horgászok is szokták -, de foganatja csupán egy dolognak van: az, aki a kijelentést tette, hogy ekkora meg ekkora ültetvény, ennyit meg ennyit termett, az mutassa meg. Minden komoly termesztő cég vállalja azt, hogy telephelyén - legyen az Olaszországban, Franciaországban vagy éppen Ausztráliában - kétséget kizáróan megmutatja a gyűjtés menetét, a gomba minőségét és mennyiségét. Azt javaslom minden érdeklődőnek, hogy miután végighallgatta a szép ígéreteket, elvarázsolták hihetetlennek tűnő üzleti tervvel, megtérülési számokkal, és mielőtt több tízezer eurót szánna ültetvénye létrehozására, tegye fel a kérdést az eladónak: Meg tudja-e nekem mindezt mutatni? És ne spóroljon meg nagyjából ezer eurót egy külföldi szakmai látogatásra, hogy az eladó komolyságáról megbizonyosodjék. Hiszen, ahogyan mi gombászok mondjuk, van a gomba, azt meg lehet fogni... a többi csak bla-bla.
A témában érdekelteknek pedig ajánlom, hogy vegyenek részt a mindenki számára nyitott Tuber 2013 címet viselő spanyolországi szarvasgomba konferencián, ahol a világ legjobb szakembereinek és szakcégeinek ajánlatait tekinthetik meg. Így könnyebb lesz eldönteni, hogy érdemes-e belevágni vagy nem, illetve mennyire tuti a tuti! De még egyszer figyelmeztetek mindenkit, hogy ne egy ilyen kiszállásnak a költségeit spórolja le, annak érdekében, hogy 10-15 év után ne átvert, csalódott szívvel nézze drága, ám nem termő ültetvényét.
(A szerző szarvasgomba-szakértő, A szarvasgombász mesterség című könyv társszerzője)-