2012. NOVEMBER 24., Dulai Sándor
Kerekegyházán az utóbbi tíz évben megduplázódott a méhészek száma. Az újak között sok a fiatal, akik éltek a pályázati lehetőségekkel. Közéjük tartozik ifjabb Sponga Tibor, aki ma már 250 méhcsalád gazdája.
A vállalkozó kedvű fiatalember most 21 esztendős; amikor a pályázatát benyújtotta, 18 éves volt. Addigra megszerezte a méhész szakképesítést, és miután szülei is méhészkednek, úgy gondolta, ő is megpróbálkozik vele. Közben felvették a Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Karára (GAMF), ahol mérnök-informatikusnak tanul, s jövőre már államvizsgázik. A fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatásra (amelyet az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap fedez) sikeresen pályázott, tízmillió forintot nyert. Ebből indította 2010-ben vállalkozását.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon bele merjen vágni? – kérdezem.
– Először is az, hogy a méhszúrásra ne legyen érzékeny. Aki erre allergiás, ne fogjon méhészkedésbe. Aztán számba kell venni, hogy lesz-e elég méhlegelőnk. S alapvető ismeretek nélkül nem érdemes elkezdeni. Az iskolán kívül rengeteget tanulhatunk idősebb méhészektől; én a szüleimtől, akik tizenöt éve kezdték. Apu villanyszerelő volt, anyu üzletben dolgozott, sokáig a munka mellett foglalkoztak méhekkel. Őstermelőként ma négyszáz családjuk van, s anyu is elvégezte a méhészeti szakiskolát.
– Mire fordítja a pályázaton elnyert pénzt?
– Hordókat, pergetőt, fedelezőt és más eszközöket, méhészruhát, kesztyűt no meg cukrot vásároltam, s ezek nem egyszeri kiadások. Az induláshoz vettem hatvan méhcsaládot, a pályázat szerint négy éven belül el kell érnem a kétszázat. Már most kétszázötvennél tartok.
– Megtérülnek a befektetések?
– A méhészetben nagy szerepe van az időjárásnak. Az idén a fagy nekünk is sok kárt okozott, az akácméz mennyisége jóval elmaradt a várakozástól. Aztán jött a határt sárgára égető augusztus. A méheknek a korai kitavaszodás, a fagymentes április-május, az egyenletes nyári csapadékmennyiség, a szélsőségektől mentes időjárás az ideális. Repce, akác, vaddohány, napraforgó: ezek a fő mézelő növényeink. Családonként 30-35 kiló mézre számíthatunk egy évben, de ha jól sikerül az akácvirágzás, ez megközelítheti az ötvenet is. A vegyes virágméz átvételi ára az idén kilónként 650 forint, a tész-tagok 10 forint felárat kapnak. Az akácmézet 1100-1300 forintért veszik át.
– Ön is tagja valamelyik termékértékesítő szövetkezetnek?
– Igen, a miskolcinak. Jól működő szövetkezet, és a tagság egyébként pályázati követelmény is. Egy pályázat elkészítése különben korántsem egyszerű, ebben gyakorlatot szerzett, tapasztalt méhész segített nekem is. Olyan részei vannak, mint például a kommunikációs terv (a hasonló helyzetű fiatalok tájékoztatása a lehetőségekről és a tapasztalatokról) vagy a közösségi szerepvállalás. Mi lehet ez? Mondjuk az, hogy ingyen adok mézet iskoláknak. Itt jegyezném meg, hogy a méhészet közösségi szervezete igen erős, és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) keretében nálunk, Kerekegyházán is működik egy klub, Varga Károly a vezetője. Negyvenéves, de kilencszáz-egynéhány méhcsaládja van. A klubnak pedig több mint ötven tagja – s legalább a fele fiatal. Rengeteg információt, hasznos tanácsot kapunk az OMME honlapján és a helyi előadásokon, fórumokon is.
ÉLEN EURÓPÁBAN.
Fiatalodik a magyar méhésztársadalom. Uniós csatlakozásunk óta a negyven év alattiakat támogató pályázati lehetőségek révén egyre többen szánták el magukat méhészkedésre. Köztük sokan elvesztették korábbi munkahelyüket és lépéskényszerbe kerültek – ilyen térség a Homokhátság s benne Kerekegyháza környéke is. Magyarország, amelyet a II. világháború előtt a 40 ezer méhész országának hívtak, újra méhészeti nagyhatalom Európában: 16-17 ezer méhész összesen több mint egymillió méhcsaládot tart. Az átlagos családszám többszöröse a háború előttinek. Az unión belül ma hazánkban a legnagyobb a méhsűrűség: egy négyzetkilométerre 11 család jut.