2012. MÁJUS 12., szerző: Kovács Réka
Míg az angolok tökélyre fejlesztették, nálunk méltatlanul a háttérbe szorulnak az évelők. Való igaz, hogy nem vetekedhetnek az egynyáriak virágágyának színpompájával, de kecses eleganciájukkal, természetes megjelenésükkel különleges látványt nyújtanak.
A folyton virágzó ágyások mítosza a mai napig tartja magát: mindenki arra vágyik, hogy állandóan „virágozzon valami”. Ez azonban amellett, hogy aránytalanul megnöveli a telepítés és fenntartás költségeit, látványban sosem lesz igazán kielégítő. Szerencsésebb, ha úgynevezett „virágzási csúcsokat” jelölünk ki: így lehetnek tavaszi, nyári és kora őszi évelőágyaink, amikor többféle növény virágzik egyszerre. Az évelők többsége csak néhány hétig virít, ezért ne tegyük őket kiemelt helyekre; ahol tartósan látványos hatásra van szükség, ott egynyáriakat alkalmazzunk.
Mivel az évelők sokkal lágyabb, természetesebb megjelenésűek, mint az egynyáriak, ezért a kertben a pihenőhelyek környékén, a kerti utak, házfalak, kerítések mentén mutatnak a legszebben. Az ágyak kialakításánál fontos a talaj jó előkészítése. Ássuk föl 30 centi mélyen, tisztítsuk meg a gyomoktól, gyökérmaradványoktól, majd töltsük föl szerves trágyával. A fenntartás során a rendszeres öntözés és kapálás mellett ne felejtsük el leszedni az elszáradt virágfejeket – ezzel másodvirágzásra sarkallhatjuk a növényeket. Az évelőágyak sem tartanak azonban örökké. Legszebb formájukat az ültetés utáni 2-4 évvel érik el, de 5-6 éves korukra úgy besűrűsödnek, hogy érdemes a túlburjánzott fajokat megritkítani, a kipusztultakat pótolni.
Az évelőágyi növények kiválasztásakor hasznos több mindenre is figyelnünk. (Ábránkon egy intim kerti sarkot mutatunk be a pad körüli növényegyüttessel.) Így legyenek hangsúlyos, magas növények, amelyek kiemelkednek az ágyból, ezeket kisebb csoportokba ültessük (lila csillagfürt, fehér kerti szarkaláb, tollbuga). A nagyobb foltokba olyan hosszan virágzók kerüljenek, amelyek többször ismétlődve megadják az ágyás alapkarakterét (bőrlevél, árnyliliom, gólyaorr, zsálya, kúpvirág, levendula, őszirózsa, keserűfű, tollborzfű). Üde színfoltként elvétve megjelenhetnek rövidebb ideig virító évelők is (harangláb, pázsitviola, harangvirág). Az ágyás előterébe és a kihagyott részekre pedig alacsony termetű vagy levelével díszítő növényeket válasszunk (mint az árnyliliom, az üröm, a tűzeső, a lángvirág).
BORZAS TOLLAS. Ha igazán különlegesre vágyunk, ültessünk tollborzfüvet (Penni¬setum alope¬curoides), aminek nem csak a neve, de megjelenése is vidám. Jó szerkezetű, rendszeresen öntözött talajba, egyesével vagy kisebb csoportban évelőágyakba és épületek mentén ültetve, megkapó hatást érhetünk el vele.