Mivel a sajtóban több alkalommal is megjelentek olyan információk, amelyek nem mindig fedezték a valós tényeket, ami a kistérséget illeti, megpróbáljuk egy szakcikk leközlésével elosztani a kételyeket. Köszönjük a dr. Csatári professzor úrnak az alábbi anyagot!
Kistérségi folyamatok és a területfejlesztési politika lehetséges beavatkozási térség típusai Magyarországon
Írta: Dr. Csatári Bálint, az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója
I. Bevezetés:
A Területfejlesztési Törvény hatályosulásával jelentős lépések történtek hazánkban is az alulról építkezõ, demokratikus és új szellemű területfejlesztési politika megvalósításának irányába. Ennek a folyamatnak - a kistérségeket meghatározóan érintő - kezdetei a PHARE területi programjainak egyik legfontosabb komponenseként megindult kistérségi szerveződések támogatását célzó pályázati rendszer megszervezéséig nyúlnak vissza. A négy éve elindult program ugyan 1995-ben befejeződött, de a törvény nyomán, immár a kistérségi szervezetek a teljes országterületet lefedve is megalakultak, s képviselettel rendelkeznek a megyei területfejlesztési tanácsokban. Tevékenységük a közeljövőben valóban dinamikusan kiteljesedhet. Ezen kiadvánnyal, -- amely a Területi PHARE Program Iroda támogatásával készült és a kecskeméti II. Országos Kistérségi Konferencia háttéranyagául szolgál, -- az a célunk az, hogy a résztvevők számára összefoglaló áttekintést adjon e területi szervezeti egységek lehetséges szerepeiről, hosszú és rövid távú területpolitikai beavatkozási térségtípusairól, mellékleteiben pedig a legjellegzetesebb kistérségi területi folyamatokról.
A területfejlesztés öt lehetséges beavatkozási szintje (országos, regionális, megyei, kistérségi, települési) közül az első területi szint, a kistérségek szintje, amely a komplexen értelmezett és alulról építkezõ területfejlesztési politika rendkívül fontos alapszintje. A kistérség ebben az összefüggésben olyan tervezési-fejlesztési területi egységnek tekintendő, ahol elsõsorban a vidéki lakosság mindennapi szükségletei kielégítésével kapcsolatos gazdasági, piaci-kereskedelmi, infrastrukturális és ellátási, közigazgatási és társadalmi kapcsolatok, térfolyamatok zöme lejátszódik. Fő feladatuk, hogy a területfejlesztéssel kapcsolatosan a tájhoz, a lokalitáshoz, az egymással együtt élő, együttműködő önkormányzatokhoz immanensen kötõdõ közös szándékokat kifejezze, a szükséges terveket elkészíttesse, összehangolja és addicionálja a forrásokat, megvalósítsa a fejlesztéseket, segítse a falu-város kapcsolatok kiteljesedését, erősítését, biztosítsa a térségi identitás és a vidék fejlődését.
A területfejlesztési politika egyik lényeges specifikuma, hogy a makroszintű politikával szemben az egyes beavatkozási szintek és területek sajátosságait juttassa érvényre. Más jellegű igények fogalmazhatók meg makro- és mezoregionális szinteken, megyei szinten és az e kiadványban taglalt kistérségi szinteken. Vagyis egy adott területfejlesztési vagy -politikai beavatkozási folyamathoz meg kell keresni az adekvát területi egységet a fenti szintek közül; és fordítva, az egyes szintekhez kötődően - az érintettek bevonásával - meg lehet és kell határozni azokat a jellegzetesen az adott térségekhez kötődő területpolitikai célokat, feladatokat és eszközöket, amelyeket rövid és hosszú távon a területfejlesztés és -rendezés körében az Országgyűlés és Kormány jogainál fogva és eszközei által, koncepcionális alapon támogat.
Koncepcionálisan a jövőbe tekintve alapvetõ céllá kell válni, hogy hosszabb távon a kistérségek a területfejlesztésnek illetve a hozzá kapcsolódóan folyamatosan kiépülő tervezési-szervezési intézményrendszernek, menedzsmentnek a térségi alapegységeivé váljanak. Csak ekkor biztosítható, hogy a magyar vidék rendkívül eltérő gazdasági, települési, társadalmi, térbeli-funkcionális és fejlõdésbeli különbségeit érvényre juttatva, demokratikusan és alulról - a megfelelő területi szintek felé - építkezve valósuljanak meg a területfejlesztés rövid- és hosszú távú célkitűzései, feladatai, s megfelelõen összehangolt programjai.
A kistérségek, mint komplex területi (tervezési és fejlesztési) egységek - a helyi gazdasági, ellátási és társadalmi kapcsolatok szerteágazó volta és térbeli kiterjedése miatt - pontosan igen nehezen határolhatók le. A KSH által meghatározott és a jelenlegi törvény által alkalmazott u.n. statisztikai kistérségek rögzített határai sem fedik (fedhetik) le az igen különböző minőségű és intenzitású kapcsolatok alapján létezõ valóságos (kis)térségi egységeket, szerveződéseket. A jelenlegi helyzetben - mint akár az Európai Unió hasonló regionális (vidék) fejlesztési programjai esetében, - feladatuk az, hogy a területfejlesztési célok és források egy bizonyos részének megfelelően elõkészített beavatkozási teret biztosítsanak, s statisztikailag módszeresen meghatározott módon kijelölve, segítsék az országos, regionális vagy megyei fejlesztési prioritások és források területre szabott meghatározását, elosztását. (Hiba lenne tehát, ha a törvény nyomán megalakult kistérségi társulások csak a KSH által rögzített jelenlegi határok között fejtenék ki kizárólag ebbéli tevékenységüket.)
A mai statisztikai körzethatárok szerint értelmezhető kistérségek rendkivül sokfélék és szinte alig fogalmazhatók meg e keretek között az egész ország valamennyi kistérségére adekvátan értelmezhető, kijelölhető feladatok. A lokalitás, a funkcionalitás és az identitás elvei szerint meghatározhatók azonban olyan térségtípusok, amelyek hosszabb, akár 10 - 15 éves időtávra tekintve e fenti meghatározottságok szerint jelölnék ki kistérségeink főbb fejlődési irányait.
A kistérségeknek a következő funkcionálisan meghatározható területfejlesztési típusait lehetne kialakítani, figyelemmel a gazdaság, az infrastruktúra, az ellátás, a társadalom, a településhálózat és a területszervezés várható változásaira is. A hosszú távú térségfejlesztés kidolgozásának első lépcsõjében karakteresen el kell különíteni településszerkezeti, funkcionális és fejlettségi szint szerinti alaptípusaikat
a városias (urbánus, nagy- és középvárosi, aglomerálódó) és
a vidéki (rurális) térségeket.
E két kistérségi alaptípus fejlesztési igényei szinte minden tekintetben rendkívül eltérőek.
I. A városias (kis)térségek további kialakításra váró településszerkezeti-funkcionális csoportjai:
erősen agglomerálódó, intenzíven fejlõdõ városi-(kis)térségek,
a fejlett központú, városi (kis)térségek,
a budapesti agglomeráció alvó- és bolygó városainak (kis)térségei,
speciális gazdaságú (pl. idegenforgalmi) városi (kis)térségek.
II . A vidéki (rurális) kistérségek további kialakításra váró településszerkezeti-funkcionális csoportjai
komplex módon fejlesztendő, "átlagosan" fejlett vidék (rurális) kistérségek,
hátrányos helyzetű vidéki (rurális) kistérségek. ezen belül
2.3. határ menti periférikus helyzetû kistérség,
2.4. belső-periférikus helyzetû kistérség.
A kistérség-fejlesztés szakmai - területpolitikai megalapozásához településszerkezeti, fejlettségi és részben funkcionális alapon meghatározott fő- és altípusokon belül az alapadottságokhoz különbözõ sajátos -- országos és regionális tekintetben is fontos -- helyi sajátosságok társulhatnak, amelyek kiegészíthetik a fenti alapbesorolásokat. Így, mindkét fő csoportban a következõ speciális (funkcionális) sajátosságok szerinti meghatározottságú speciális kistérségek kialakítása javasolható:
Ezen funkcionális típusok rögzítésére részben a hosszú távú országos, regionális és megyei területfejlesztési prioritások kidolgozása, részben a kistérségek adekvát önmeghatározása szempontjából is szükség van. E besorolások szerint egy adott statisztikai kistérség, vagy társulás nyilvánvalóan egyszerre egy főtípusba, egy altípusba és megfelelő meghatározottságok esetén további egy speciális, funkcionális típusba is tartozhatna.
E fõ területfejlesztési kistérség-típusok a 3-5 éves futamidõre meghatározott fejlesztési prioritásoknak, forrásoknak illetve az Országos Területfejlesztési Tanács által kiírt ajánlásoknak megfelelően, a statisztikai térségegységekre azonos módszerrel elvégzett számítási meghatározottságok alapján lennének kijelölhetők. Fontos, hogy az adott funkcionális típus szerinti, valamint az országos, regionális és megyei kistérségi területfejlesztési eseményeket, folyamatokat, a fejlesztések kistérségi hatásait koherens és összevethető területfejlesztési monitoring figyelje és értékelje. A távlatos célú, hosszabb időtávú kistérségfejlesztés megalapozásához a térségtípusokat sokváltozós faktoranalízissel határoztuk meg. A vizsgálatba vont mutatókat úgy választottuk ki, hogy a fejlettség és az elmaradottság kistérségi területi differenciáit minél inkább kihangsúlyozzák, illetve a faktor-számítások során lehetőség szerint elkülönüljenek a karakteres funkcionális és speciális kistérségi csoportok. E hosszú távú térségtípusok meghatározására 25 mutató (lásd később) alapján elvégzett faktoranalízis szerint lényegében elkülöníthetők a fenti alap típusok. A vizsgálat 6 faktort különített el. A mutatók által kifejezett változások, a jellegzetes kistérségi népességi, gazdasági, infrastrukturális és települési-társadalmi folyamatok együttes változását 75 %-ban megmagyarázták. A fejlettséget első sorban meghatározó főfaktorba a népsűrűség, a magas arányú városi népesség, a gazdasági szervezetek sűrűsége és kedvező változási dinamikája, az átlagos iskolai végzettség, a magas telefonellátottság és az urbanitás/ruralitás indexe került be magas (0,5 feletti) pozitív értékkel, míg az elöregedés, a mezőgazdasági népesség magas aránya, az elvándorlás magas (-0,5 alatti) negatív értékkel. E faktor pontértékei jól kifejezik az általános fejlettséget illetve fejletlenséget. A második faktor tartalmában azok a mutatók domináltak, amelyek az aglomerálódása és a kiemelkedõ jelentõségû idegenforgalom hatásait tükrözték vissza. A "vidéki" jelleget mutató második fő csoport meghatározásánál elsõsorban a fejletlenséget kifejező mutatók faktoranalízisénél az elvándorlás, a munkanélküliség és az alacsony gazdasági (vállakozási) színvonal, valamint az alacsony népsűrűség és településsűrűség volt a meghatározó. Összegezve, a hosszabb távon kialakítandó funkcionális térség-típusok rövid bemutatása a következőkben adható meg:
A statisztikai kistérségek népességének nagysága, népsűrűsége, a városias mutatók erõteljes volta és az agglomerálódás előrehaladott folyamatai következtében a kistérségek mintegy tizede tartozik jelenleg az elsõ, dinamikusan fejlődő városias csoportba. (Pécs, Sopron, Szeged, Veszprém, Gyõr, Szombathely, Székesfehérvár, Kaposvár, Tatabánya, Szolnok, Zalaegerszeg). Hosszabb távon ezek a térségek lehetnek az innováció-orientált speciális térségfejlesztés gócpontjai, nyilvánvalóan a statisztikai kistérségük határán messze túlnyúló megyei és regionális hatásokkal is.
Az alföldi nagyvárosok másik része (pl. Debrecen, Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezõvásárhely stb.) részben volt tanyarendszerük, s a ma is erőteljesen kiterjedt és relatíve fejletlen rurális vonzáskörzetük miatt nem érik el a fentiek magasan városias átlagszintjét. Velük együtt a második - fejlett központú városias térségek -csoportjához tartoznak még: Eger, Szekszárd, Tata, Tapolca, Baja, Nagykanizsa, Salgótarján, Dunaújváros, Komárom, Oroszlány, Gyula, Dunaújváros, Paks, stb. kistérségei, egyre erõsebb átmenetet képezve a már a másik főcsoporthoz tartozó, átlagosan fejlett, komplexen fejlesztendõ vidéki kistérségek felé. Fő területfejlesztési céljaik: az alföldi nagyvárosi térségek esetében a központjuk minõségi városfejlesztése mellett a települési integráció fokozása, a tercier ágazatok fejlesztése, a szakképzett munkaerőre telepített munkahelyteremtés lehet.
A budapesti agglomeráció kistérségei csaknem minden vizsgált statisztikai mutatóban és összehasonlításban különböznek az ország többi kistérségétől. A belsõ gyûrû településein kívül Szentendre, Vác, Gödöllõ, Ráckeve és Budaörs kistérségeinek számottevő térkapcsolati, integrációs, gazdasági és fejlõdésbeli különbségei az ország más térségeitől önmagukban is indokolják a Budapesti Agglomeráció Regionális Fejlesztési Tanácsának megszervezését, s azt, hogy e kistérségek abban szorosan együttműködve járuljanak hozzá a főváros és agglomerációja közös fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához. Az agglomerációban jelentkező fejlettségi zonalítás erősödése is ennek a szükségességét támasztja alá. A főváros csak e térségeivel szorosan együttműködve válhat az európai szintû nagyvárosi rendszer szerves részévé.
Végül az első főcsoport városias alapkarakterű kistérségeiből az elvégzett faktoranalízis alapján kiemelkednek és funkcionálisan elkülönülnek a Balaton és a Velencei tó partján fekvő, sajátosanvárosias karakterû - idegenforgalmi - kistérségek. A hazai és a külföldi turizmus, valamint a környezet igényeire és sajátosságaira építve szükséges ezeknek a térségeknek a továbbfejlesztése.
A második fõ térségtípust a vidéki (rurális) kistérségek alkotják.
Az EU gyakran csak e térségtípusokban finanszíroz programokat, mert az előbbi csoporthoz tartozókat városi térségként (un. urban district) sorolja be. Ezért is fontos, hogy idõvel hazánkban is meghatározásra kerüljenek azok a városias kistérségek, amelyek nem "vidékiek."
Ezen a csoporton belül a kistérségek zöme a komplex módon fejlesztendő, átlagosan fejlett, a városi központjukkal viszonylagosan kedvező kapcsolatokkal rendelkezõ, relatíve homogén települési egységet képező kistérségek közé tartozik. (pl. Körmend, Dombóvár, Kalocsa, Kiskunhalas, Jászberény, Sárospatak, Orosháza, Hatvan, Pápa, stb.).
A legsürgősebb és koncentrált kistérségi szintû beavatkozások elsősorban a következõ altípusban -- a hátrányos helyzetű kistérségek esetében -- szükségesek hosszú és rövid távon egyaránt. Hátrányos helyzetük általában több komponens egyszerre bekövetkező igen kedvezőtlen hatásának a következménye. Okai között - a faktoranalízis összefüggései szerint - kiemelkednek a kedvezőtlen demográfiai viszonyok, a gyenge infrastrukturális alapellátottság, a kitermelő ipar és a nehézipar válsága, illetve az annak következményeként fellépő tartós munkanélküliség, valamint az alacsony termelékenységû és eltartóképességû, az átalakulása miatt gyengülő színvonalú és egyoldalú mezõgazdaság, az iparhoz hasonlóan magas és tartós munkanélküliséggel. E súlyos problémákat sajátosan fokozzák egyes térségek esetében: az ország gazdasági- és térszerkezetében elfoglalt kedvezőtlen, határmenti helyzet, illetve az ország belsõ területein ún. forgalmi árnyékban fekvés sajátos következményei. Esetükben olyan rövid és hosszú távon megvalósuló, komplex területfejlesztési beavatkozásokra van szükség, amely csak 10-15 éven belül lesznek képesek e halmozottan hátrányos helyzet mérséklésére. Az elsődleges fejlesztési cél e térségekben a települési integráció fokozása és az ellátottság javítása lehet, de szinte ezzel egy időben szükség van e térségek gazdasági eltartóképességének fokozására, a munkahelyteremtésre és az infrastrukturális színvonal javítására is. Külön hangsúllyal szükséges fejleszteni e térségek szociális ellátását is.
Egy térben megfelelően tagolt és megalapozott területfejlesztésnek országos és regionális szinten is figyelemmel kell lennie azokra a speciális funkcionális adottságokkal, feltételekkel rendelkező kistérségekre is, amelyek mindkét fő típus altípusai között elõfordulhatnak és e sajátos funkciók okán rendkívül fontosak. A városias kistérségek között az egyik legfontosabb ilyen típust a dinamikusan fejlődő innovatív városi központokkal rendelkező kistérségek alkotják. A többségében egyetemi, főiskolai központokkal, élénk gazdasági-vállalkozási környezettel rendelkező ilyen térségek a területfejlesztés gyújtópontjaivá válhatnak.
Bizonyos - az ezek meghatározására kiválogatott mutatók alapján elvégzett -- részelemzések szerint elkülöníthetők a természeti, környezeti szempontból kiemelkedő érzékenységű és fontosságú kistérségek (pl. a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek által érintett térségek, a Tisza-tó kistérsége) néhány, a már említetteken túl meghatározható üdülési és idegenforgalmi kistérség (pl. Hajdúszoboszló, Kõszeg, Siklós kistérsége stb.), a logisztikai és közlekedési szempontból kiemelkedő kistérségek, amelyek egy része kötõdik a határmenti, átkelőhellyel rendelkezõ kistérségekhez is (pl. Záhony, Hegyeshalom, Baja, Makó kistérségei) és végül azok a sajátos település szerkezetű kistérségek (pl. tanyás, aprófalvas, a több városi központtal rendelkezõk), amelyek fennmaradása, fejlesztése különleges nemzeti értékekkel bír a magyar területi fejlődés szempontjából. A több központú városias kistérségek (pl. Nagykun és Hajdú városok, Szentes-Csongrád várospár, Esztergom-Dorog, Közép-békési centrumok, stb.) ennek a speciális típusnak a legsajátosabb -- jelentõs együttműködést és funkciómegosztást igénylõ -- különleges települési kapcsolatokkal, történelmi múlttal, identitással rendelkező térségi képződményei. E térségek jelentõs munkaerõ-tartalékaik és relatíve fejlett intézményrendszerük miatt új, első sorban kis- és középüzemi méretû gazdasági ágazatok befogadására is alkalmas fejlesztések célterületei lehetnek.
A hosszú időtávra meghatározott fentebbi - elsősorban település szerkezeti-funkcionális alapú - területfejlesztési kistérség-típusok elérése és megfelelő tartalmú támogatása akkor lehetséges, ha az azokban leírtakat az Országos Területfejlesztési Tanács határozata nyomán alapos kutatás-fejlesztési elemzések és kistérségi területfejlesztési tervek alapján részletesen kimunkálják, illetve maguk a kistérségek (társulásaik) is legalább középtávra elfogadják.
A területi statisztikák hibakorlátai, az ország még meglehetősen kialakulatlan területi piacgazdasági mûködése, valamint a korábbi évtizedek terület- és településfejlesztésnek "utóhatásai" miatt nagyon kevés számú olyan valódi kistérségi folyamat, vagy erre a szintre meghatározható ok-okozati összefüggés állapítható meg, amely teljes értékűen biztos elhatárolást, vagy típusalkotást tenne lehetõvé. A közelmúlt néhány területfejlesztési beavatkozásának példája is ezt illusztrálja. Így a halmozottan hátrányos helyzetű, elmaradott térségek infrastruktúra-fejlesztése nem vonja egyelőre maga után a gazdaság élénkülését, alig mérsékli az elvándorlást. A lakásépítés dinamikájának a fejlettséget részben jól közelítő mutatója nemcsak a valóban fejlett, dinamikus térségekben magas, hanem a fejlődésükben megkésett, relatíve magas természetes szaporodású tiszántúli kistérségekben is. A mezőgazdaságról kistérségi szinten levonható statisztikai következtések is ellentmondásosak, hiszen rendkívül kevés az agrárium területre vagy települési szintre bontott adata. Az ipari statisztika viszonylag friss létszámadatai is csak részben tekinthetők irányadónak. Az ipari foglalkoztatottság csökkenésének nagysága és aránya nemcsak az ipari válságtérségekben magas, hanem kis vidéki ipartelepek vagy a tsz-melléküzemágak összeomlása miatt az erősen mezõgazdasági vagy rurális térségekben is. A kistérségek fejlettségét jelentősen befolyásoló, területi kihatású kisvárosi jellegû intézmény- és ellátórendszer fejlettsége is inkább az "örökölt" állapotot tükrözi, mint a jelenlegit.
A közeljövő beavatkozási (kis)térségtípusainak meghatározásakor arra törekedtünk, hogy az európai regionális beavatkozási térségtípusokkal a lehető legjobb összhangban meghatározásra és kijelölésre kerüljenek azok a magyarországi típusok és térségek, amelyek az Országos Területfejlesztési Koncepció rövid távú feladatainak megvalósulásához a megfelelő kistérségi beavatkozási keretet jelenthetik. Az európai szabványok teljes átvétele ma még nem lehetséges. Ez részben statisztikai hiányosságainkkal magyarázható, részben az ott már alkalmazott forrás-elosztási módszerek bevezetése sem oldható meg, csak több év távlatában. Például az EU szabványok szerint a NUTS II. szintekre kiszámított, területre bontott nemzeti jövedelemszámítások alapján meghatározott és besorolt, általánosan fejletlennek minősített Objectiv1. típusú régiók, területek (nem érik el a területi GDP átlag 75%-át) más forrást már nem kapnak a kiegyenlítést szolgáló ún. strukturális alapokból. Ez Magyarországon - tekintettel a területfejlesztési források szûkös voltára - ma még nem alkalmazható. Ugyanakkor a fejlettebb országok különböző egységes lehatárolási eljárásokkal meghatározott és az előbbi kategóriába nem tartozó további beavatkozási típus-térségek, más területi szinteken (NUTS III. és NUTS IV.) is kapnak a sajátos területi problémáik felszámolását szolgáló céltámogatásokat (ipari válságtérségek, agrár-rurális térségek, határ menti területek, stb.). E tekintetben az az általánosan követett elv, hogy a különböző beavatkozási célok meghatározása után csak egyféle meghatározottság szerint kapják a kiegyenlítő jellegû fejlesztési forrásokat.
Hazánkban a különböző területfejlesztési-beavatkozási szintek, illetve az azokhoz rendelhetõ tartalmak és funkciók ma még kialakulatlanok. A Területfejlesztési Törvény kijelölte kereteiket, de bevezetésükhöz megfelelő és eurokonform intézményrendszerre, programokra, informatikai és monitoring rendszerre, az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott prioritások további területi bontására van szükség.
Így a rövid távú, sürgős beavatkozást igénylő, elsősorban a jelentõs és akut területi válságot mutató kistérségek funkcionális csoportjait háromféle -- az európai regionális beavatkozási térségtípusokat a lehetõ legjobban megközelítő -- módszerrel határoztuk meg.
Az EU szabványt alkalmazva NUTS III. (azaz megyei) szinten határozhatók meg a területi GDP átlagához viszonyítva elmaradott megyék és kistérségeik,
Komplex mutató szerint határozhatók meg az elmaradott kistérségek,
Az EU elhatárolási szabályok alkalmazásával, az abban a rendszerben is alkalmazott mutatók kiválasztása és átlagolása után, az adott különböző tényezõcsoportok alapján határozhatók meg a speciális (ipari, mezőgazdasági, tartós munkanélküliséggel sújtott) térségtípusok.
E fentebbi elhatárolási módszerekhez illetve a komplex mutatókhoz az alábbi, hat tematikus csoportra bontott mutatórendszert használtunk fel. A hazai viszonyok ismeretében törekedtünk az áttekinthető egyszerűségre és az EU elhatárolási szabályoknál alkalmazott mutatók lehetőség szerinti legjobb megközelítésére.
(Megjegyzés: Dőlt betűvel jelezzük az EU konform mutatókat. A felsorolásban szereplő mutatók után található jelek esetében Á-val jelöltük az általános fejlettséget illetve fejletlenséget kifejező komplex mutató kiszámításánál, E-vel az elmaradott térségek meghatározásánál, I-vel az ipari válságtérségek meghatározásánál, R-rel a mezõgazdasági (rurális) térségek meghatározásánál, T-vel a tartós munkanélküliséggel sújtott térségek meghatározásánál felhasznált mutatókat.)
1.1. - népsűrűség 1994 fõ/km ² (Á)
1.2. - a vándorlások arányának évi átlaga 1990-94 ‰-ben (Á,R)
1.3. - vitalitási index (OECD statisztikai szabvány szerint, a 18 - 39 éves és a 18 -59 éves korosztály hányadosa, 1990 ) (Á)
2.4. - az aktív keresők aránya a lakónépességben, 1990-es népszámlálás
2.5. - a mezőgazdasági (Á, R)
2.6. - az ipari (Á,I) és a
2.7. - tercier aktív keresők megoszlása %-ban, 1990-es népszámlálás (Á)
3.8. - az ipari foglalkoztatottak számának változása 1990 - 93 (1990 = 100 %) (Á, I)
3.9. - a munkanélküliségi ráta a lakónépesség %-ában, 1994.dec. 31. (Á,E)
3.10. - tartósan munkanélküliek aránya a munkanélküliek %-ában,1993.dec.31. (Á, I, T)
3.11. - tartós munkanélküliek aránya a munkanélküliek %-ában 1994. dec.31 (Á,I,T)
4.12. - gazdasági szervezetek 1000 lakosra jutó száma 1994. dec. 31. (Á)
4.13. - gazdasági szervezetek és egyéni vállalkozások száma, együttes területi sűrűsége, db/km² és 1000 lakosra jutó száma 1994.dec.31.(Á)
4.14. - gazdasági szervezetek változásának dinamikája 1992-94, 1992=100 % (Á)
4.15. - mezőgazdasági egyéni vállakozások 1000 lakosra jutó száma 1994. dec. 31. (Á)
4.16. - a mezőgazdasági földterület átlagos aranykorona értéke (E, R)
4.17. - 1 adófizetőre jutó adózás utáni nettó jövedelem, Ft 1993. dec. 31. (Á,E)
4.18. - nemzetgazdasági beruházások teljesítmény érteke és 1 lakosra jutó Ft értéke (az 1993-1994 évek átlaga az 1994-es lakónépességhez viszonyítva)
5.20. - 1000 lakosra jutó telefon-főállomások száma, db 1994. dec. 31. (Á)
5.21. - 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma, db 1994. dec.31. (Á)
5.22. - közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya, % 1994. dec.31. (Á)
5.23. - a közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya, % 1994. dec. 31. (E)
5.24. - egy háztartási fogyasztóra jutó villamosenergia fogyasztás 1994. dec. 31.(E)
5.25. - közműolló (1km vízvezetékhálózatra jutó csatornahálózat hossza), 1994. dec.31.(Á)
5.26. - kiskereskedelmi boltok 1000 lakosra jutó száma 1994.dec.31. és az 1 lakosra jutó forgalom 1990. dec.31.(E)
5.27. - a kereskedelmi szálláshelyeken mért vendégéjszakák 1 lakosra jutó száma 1994.dec.31.(Á)
6.28. - az urbanitás/ruralitás indexe (az adott kistérség népességnek hány %-a él 120 fõ/km² -nél nagyobb népsűrűségű településen) (Á,R)
6.29. - egyetemi és főiskolai tanulók száma, 1000 lakosra jutó száma és aránya a lakónépességbõl 1994. dec.31. (Á)
6.30. - a tudományos minősítéssel rendelkezõk száma és 1000 lakosra jutó száma, 1990. dec. 31.
6.31. - a népesség átlagos iskolai végzettsége, 10-x éves népesség által elvégzett átlagos osztály(évfolyam)szám 1990. jan.1.(Á,E)
6.32. - az 1990 óta épült lakások aránya az 1994-es lakásállományban %(Á)
Az elhatárolás módszerei: Először -- tekintettel arra is, hogy a magyar területi fejlődés kistérségi szintû egyenlőtlenségei igen sok tényezõ együttes hatásaként mérhetõk és értelmezhetõk, -- egy sokváltozós komplex mutatót határoztunk meg, amely a felhasznált hat mutatócsoportból az Á betűjellel jelölt tényezõk szerint, mintegy összegzi az általános kistérségi szintű fejlettségi különbségeket. Minden egyes mutatócsoportban a felhasznált mutatók szerint a kistérségeket országosan rangsorba állítottuk, adataikat, mutatóikat azok szórása szerint 1-5-ig terjedõ értékekkel osztályoztuk.
Így minden egyes kistérség, minden egyes adott mutatócsoporton belül elvégzett, összevont átlagolások nyomán és együttesen is:
igen fejlett (kedvező),
fejlett,
átlagos,
fejletlen (kedvezőtlen),
igen fejletlen
(5 osztatú) besorolást kapott. A demográfiai mutatók alapján 56, a foglalkozási szerkezet átrétegződésének dinamikáját tekintve 57, a foglalkozásváltás és a munkanélküliség problémáit tekintve 59 ,(lásd 1.ábra felső része) a gazdasági mutatók alapján 75,(lásd 1. ábra alsó része) az infrastruktúra szerint 65, az egyéb dinamikus mutatók alapján 60 kistérség került az utolsó két, átlagosnál kedvezőtlenebb, elmaradottnak minősíthető kategóriába. A valamennyi mutató összevonásával vett fejlettségi szinttet a 2. ábra mutatja.
Az elmaradott kistérségeket kettős közelítéssel határoltuk el.
Egyrészt -- az EU módszereit követve ide tartozónak tekinthető minden olyan kistérség, amelynek megyéjében a területre számított GDP értéke nem éri az országos átlag 75%-át. Ez alapján Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamennyi kistérsége NUTS III. szintrõl elmaradottnak tekinthető. Ebbe a kategóriába 23 kistérség tartozik.
Másrészt -- a komplex mutatórendszer szerint elvégzett vizsgálatok tanulságaiból kiindulva, a városok túlzott dominanciájának érvényesítését csökkentendő - az 50 000 főnél népesebb városok adatait kétszeres átlagolással vettük figyelembe, az általános fejlettségi szinthez hasonló komplex összegzõ értékelési módszerrel. Az E jellel jelölt 8 mutató felhasználásával határoztuk meg az elmaradott kistérségeket.
A felhasznált mutatók:
- a mezőgazdasági földterület átlagos aranykorona értéke
- az aktív keresők aránya a lakónépességben, 1990-es népszámlálás
- a munkanélküliségi ráta a lakónépesség %-ában, 1994. dec. 31.
- az 1 adófizetőre jutó adózás utáni nettó jövedelem, Ft 1993. dec. 31.
- a közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya, %, 1994. dec. 31.
- egy háztartási fogyasztóra jutó villamos energia fogyasztás 1994. dec. 31.
- kiskereskedelmi boltok 1 lakosra jutó forgalma 1990.
- a népesség átlagos iskolai végzettsége, 10-x éves népesség által elvégzett átlagos osztály(évfolyam)szám 1990. január 1.
Az 50 000 főnél népesebb városok adatainak kihagyásával majd második lépésben a figyelembe vételével nyert számítások komplex mutatójának az átlaga nyomán létrejött öt osztatú skála szerint az átlag alatti két alsó fejlettségi szintet mutató kistérségeket tekinthetjük elmaradottnak. Összesen 66 kistérség tekinthető e komplex mutató alapján elmaradottnak. Ezekben a térségekben a munkahelyteremtésre és az infrastruktúra fejlesztésére kell törekedni, az adózás és a hitelpolitika állami kedvezményeinek érvényesítésével.
A tradicionális agrártérségek az EU besorolási szisztémát követve a fenti mutatórendszerben R-rel jelölt mutatókat felhasználva határozhatók meg.
A felhasznált mutatók:
- a mezőgazdasági aktív keresõk aránya, 1990-es népszámlálás
- a mezőgazdasági földterület átlagos aranykorona értéke
- a ruralitás indexe (az adott kistérség népességnek hány %-a él 120 fõ/km²-nél nagyobb népsûrûségû településen)
- a vándorlások arányának évi átlaga 1990-94 között, ezrelékben
Ha a magas agrár foglalkoztattottsági arány mellett alacsony népsűrűség, gyenge földminőség és eltartóképesség, valamint tartós elvándorlás egyszerre jellemzi a kistérséget, akkor az mezőgazdasági (rurális) vidékfejlesztési kistérségnek tekintendő. Ide tartozóak azok, amelyekben a 4 vizsgált mutatóból 3-ban egyszerre átlag alatti értéket mutattak. E kritérium-rendszer szerint 50 kistérség tekinthető ilyen típusúnak. (3. táblázat és 4. ábra felső része)
Az agrárválság által sújtott, kedvezőtlen adottságú vagy nem a piaci keresletnek megfelelõ mezõgazdasági termelési szerkezetű térségekben komplex vidékfejlesztési programok kidolgozása és megvalósítása szükséges. Ezeknek egységben kellene kezelni az adott térség agrár-, ipari-, idegenforgalmi-, környezet- és tájvédelmi valamint infrastrukturális fejlesztését, úgy, hogy az agárgazdaság átalakításán túl a szolgáltatások biztosítsanak növekvő foglakoztatási és jövedelem szerzési lehetőséget.
Az EU besorolási szisztémát követve a fenti mutatórendszerben I-vel jelölt mutatókat felhasználva határozhatók meg ezek térségek.
A felhasznált mutatók:
- az ipari aktív keresők aránya, 1990-es népszámlálás
- az ipari foglalkoztatottak számának változása 1990 - 93 (1990 = 100 %)
- a tartósan munkanélküliek aránya a munkanélküliek %-ában, 1994. dec. 31
Amennyiben a fenti mutatók alapján az ipari foglalkoztatottak aránya meghaladta a 49%-ot és az ipari foglalkoztatottak számának átlag alatti csökkenése egyszerre következett be az átlag feletti tartós munkanélküliségi aránnyal, akkor a kistérség ipari válság sújtotta kistérségnek minősül. Számuk 12.
E térségekben a szociális és foglalkoztatási feszültségek mérsékelésére kell törekedni, amelyet részben átmeneti intézkedésekkel (közmunka, részfoglakoztatás, vállalkozóvá válás támogatása), részben a munkaerõ átképzésével, részben az infrastruktúra új követelményeknek megfelelő átalakításával kellene elérni. Kritikus esetekben az áttelepülés, a mobilitás állami támogatása is felmerülhet.
Az EU szabályok szerint a súlyos és tartós munkanélküliséggel küzdő kistérségek közül csak azok kaphatnak e célból támogatást, amelyek nem tartoznak az ipari válságtól sújtott és mezőgazdasági (rurális) vidékfejlesztési kistérségek közé.
Ugyanezt az elvet két lépésben alkalmaztuk a magyar viszonyokra. Először az alábbi mutatók szerint meghatároztuk valamennyi tartós munkanélküliséggel sújtott kistérséget, majd második lépésben kiválasztottuk közülük azokat, amelyek nem tartoznak a másik két (ipari válság és rurális) szempontrendszer szerint már támogatott kategóriába.
A felhasznált mutatók:
- a munkanélküliségi ráta a lakónépesség %-ában, 1994. dec. 31.
- tartósan munkanélküliek aránya a munkanélküliek %-ában,1993.dec.31.
- tartósan munkanélküliek aránya a munkanélküliek %-ában 1994. dec. .31.
A három fenti mutató szerint egyszerre az országos kistérségi átlag alatti színvonalú kistérségek tekinthetõk tartós munkanélküliséggel sújtott kistérségeknek. Számuk 49. A második lépésben, ha a már a két fentebbi kategóriába is beletartozókat kizárjuk a csoportból, akkor számuk 20-ra csökken.
V. Összegzés
A fentiekben bemutatott gyors elemzések, tipizálási kísérletek csak egy pillantképet rögzítenek. A Területfejlesztési Törvény életbe lépésnek időpontjában kísérelnek meg dokumentálni egy állapotot, azzal a céllal, hogy a szakmai és a politikai köröket valamint a kistérségeket is közös gondolkodással újszerű, hiteles, Eu-konform - területpolitikai megoldások felé tereljék. Az ország területi fejlettségi képe rendkivül tagolt, differenciált. A kistérségi fejlődési esélyek is hihetelenül különbözõek. Csak szolidaritással, maximális együttműködési készséggel, sok sok helyi szereplõ aktív részvételével, a belsõ és külsõ erõforrások mobilizálásával remélhető siker.