www.hhrf.org/erdelyinaplo/2002/2en-
Szakemberek véleménye szerint Erdély huszadik századi gazdaságtörténetének egyik, talán legfontosabb fejezete a szövetkezeti mozgalom, pontosabban a Hangya Szövetkezet gyors fejlődése, elterjedése. Tagadhatatlan, igen fontos szerepet töltött be a lakosság jelentős részének életében: sokak számára a biztos megélhetés, egyes esetekben a gazdasági felemelkedés zálogát jelentette. Mindaddig, amíg a kommunista diktatúra parancsszavára fel nem számolták; 1950-ben a Centrocoop (Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége) "vette át", ingatlanjaik egy részét államosították, a raktárakban talált árukészletét pedig elkobozták anélkül, hogy a részvényeseket valaha kártalanították volna.
A ,89-es fordulat után lassan körvonalazódni kezdtek a szövetkezeti mozgalom feltámasztására, az egykori Hangya Szövetkezet vagyonának visszaszerzésére vonatkozó elképzelések. Idén áprilisban, egy korábbi elvetélt kísérlet után, sikerült hivatalosan bejegyeztetni a nyárádszeredai székhelyű Hangya Szövetkezetet.
– Harminchat alapító taggal indultunk, április 4-étől kezdődően jogi személyként tartanak nyilván, a működési engedély megszerzése már folyamatban van, csak idő és pénz kérdése, hogy megkapjuk – ismertette a megalakulás történetét Czakó József mérnök, a szövetkezet elnöke. – Az alapító okirat szerint a szövetkezet a kistermelők által előállított javak forgalmazását vállalta fel. A kiépítendő üzlethálózattal lehetőség nyílna arra, hogy a különböző közösségek közvetítők nélkül, alacsonyabb áron szerezhessék be a legszükségesebbeket. Bizonyos létfontosságú árucikkeket a szövetkezet barterben (közvetlen árucserével) szerezne be, így előnyös áron bocsáthatná a vásárlói rendelkezésére. Az alakuló közgyűlésen megfogalmazódottak szerint a szövetkezet szociális tekintetben is a tagság támasza szeretne lenni. De ami a legfontosabb, hogy a hivatalos okiratban tételesen szerepel: a most megalakult szövetkezet jogutódja az 1950-ben a diktatúra által megszüntetett Hangya Szövetkezetnek. Ami az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy nemcsak a nyárádszeredainak, hanem az egésznek. Ez azért fontos, mert jogutódként talán lehetőség nyílna a Hangya egykori vagyonának, vagy legalábbis annak egy részének a visszaszerzésére – zárta mondandóját Czakó.
Ha már az imént a szövetkezet egykori vagyonáról esett szó, próbáljuk meg számba venni, mi mindennel bírt a szövetkezet. Ebben Fodor Sándor tanár volt segítségünkre.
– Nem vagyok a téma szakértője, csupán a kíváncsiság, no meg a kérdés időszerűsége vett rá, hogy áttanulmányozzam a Hangya Naptár 1937-től ,40-ig terjedő évfolyamait, valamint a Szövetkezés, az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek hivatalos lapja 1941-es, ,42-es, ,43-as és ,44-es évfolyamának számait – mondja elöljáróban. – Az nyilvánvaló, hogy a szövetkezet a múlt század elején, valamint a két világháború közötti időszakban igen jelentős szerepet játszott a lakosság gazdasági felemelkedésében. A kedvezően alakuló természetes fejlődésnek azonban véget vetett a kommunista diktatúra. Még mielőtt a Hangyáról szólnék, hadd mondjam el, hogy az erdélyi szövetkezés kezdetei a tizenkilencedik századba nyúlnak vissza. Az első kezdeményezések közül megemlítendő az 1825-ben Bölöni Farkas Sándor által létrehozott Kolozsvári Gondoskodó Társaság, majd a másfél évtizeddel később, 1839-ben Marosvásárhelyen megalakult Tőzmentesítő Társaság. A huszadik század elején Erdély-szerte tömegével alakultak a fogyasztási szövetkezetek, az első világháborút követő impériumváltáskor már 641-et tartottak számon belőlük. A többségiből hirtelen kisebbségivé vált erdélyi magyarságban a templom és az iskola mellett a szövetkezet tartotta a lelket. A Nagyenyeden székelő Hangya-központ döntése értelmében Marosvásárhelyen hozta létre nagy központi raktárait – a főtéri, a Kossuth utcai, majd a Sörház utcai létesítményeket –, ahonnan a Küküllők, a Nyikó, a Homoród, az Olt, a Feketeügy, a Körösök, a Hideg-Szamos, a Maros mente, illetve a Bánság és Bihar szövetkezeteit látták el fűszerrel, gyarmatáruval, élelmiszerrel, vegyi anyagokkal és mezőgazdasági felszerelésekkel. Emellett igen fontosnak tartották a szakmai képzést is, dr. Harmath János, a központ vezérigazgatója például a civilizált kiszolgálás érdekében boltkezelői tanfolyamokat szervezett. Igen sikeresnek bizonyultak a tej értékesítése és feldolgozása terén. 1936-ban indult be Marosvásárhelyen a Transilvania Tejfeldolgozó, közismert nevén vajgyár, amely harminc tejszövetkezet tejét dolgozta fel a legkorszerűbb dán eljárás szerint, s olyan kiváló minőségben, hogy termékeit még Angliában is forgalmazták. Szintén a két világháború közötti periódusban hozták létre a fogyasztási és hitelszövetkezetek szövetségét is. Összegzésként azt kell mondanom, hogy a két világháború közötti időszakban élénk szövetkezeti élet folyt Erdélyben, amelynek elterjesztésében igen fontos szerepet vállaltak a falusi lelkészek és tanítók – ismertette a korszakot Fodor Sándor.
Az 1940-es bécsi döntés után a dél-erdélyi, nagyenyedi Hangya-központ 88 fogyasztási és közel 100 hitel- és tejszövetkezettel tovább folytatta tevékenységét. Ekkor – Brassótól Tordáig – egyetlen áruraktáruk volt. A bihari és szatmári szövetkezetek a budapesti Hangya-központba olvadtak be. 1940. október 24-énMarosvásárhely központtal megalakult az Erdélyrészi Hangya Szövetkezet. Elnöke Korparich Ede, alelnöke Jacsek Zsigmond, ügyvezető igazgatója Jánki Endre, igazgatója Bába Miklós, cégvezetője Bíró Mihály lett.
– Akkoriban igen megélénkült a szövetkezeti tevékenység, mondhatni új korszak kezdődött a Hangya életében – folytatja Fodor tanár. – Állításom alátámasztására íme néhány adat: míg 1940-ben az újonnan alakult Erdélyrészi Hangya Szövetkezethez mindössze 179 fogyasztási szövetkezet tartozott, addig 1944-re ezek száma 410-re növekedett. Megduplázódott a szövetkezeti tagok száma is. A szövetkezet hétszáz kereskedőnek és tisztviselőnek (és családjaiknak) biztosított megélhetést akkoriban. A mai sajtóviszonyok ismeretében talán elgondolkoztató, hogy az 1941-ben beindult lapja, a Szövetkezés 9000 példányban jelent meg! A "magyar világban" komoly fejlesztések történtek. Vegyük rendre. 1941-ben fogtak hozzá a Sándor János, ma Dózsa György utcai háromemeletes székház felépítéséhez Vásárhelyen, amely a háború utáni átépítések után sokat vesztett eredeti jellegéből, de még ma is felismerhetők rajta a hagyományos székely építészeti stílus jegyei. A maiak a helyi napilapok, aNépújság és a Cuvântul liber szerkesztőségeinek székhelyeként ismerik. 1942-ben a már meglévő három áruraktár mellé még tizenötöt építettek. Marosvásárhelyen 30 vagonos hűtőházat, Kolozsváron tárházat, Székelyudvarhelyen gyümölcsfeldolgozót építettek. Erdeigyümölcs-feldolgozót működtettek Ratosnyán, Gyergyószentmiklósón, Zsögödön és Krasznán. Fellendült a háziipar is. Szőnyegeket, vásznakat, függönyöket szőttek, szalma- és gyékényárut állítottak elő több helységben, azt értékesítették. Meggyesfalván, a volt szeszgyár lerobbant épületében és a hozzá tartozó 6,5 holdas területen tyúkfarmot, csibekeltetőt működtettek. 1943-ban pedig beindult a Kaláka néven ismert konzervgyár, melynek napi termelése elérte az egy vagont. A Kalákában vegyszereket is előállítottak, de készítettek seprűket, hordókat, különböző ládákat. Jól felszerelt lakatos-, gépkocsijavító- és kovácsműhelyük is volt. A gyár meghibásodott gépeit szintén saját műhelyükben javították – zárta a Hangya virágzó szakasza történetének ismertetését Fodor Sándor.
A Kalákát, az új rendszer első áldozatainak egyikeként, 1948-ban államosították. A Hangya Szövetkezet ingó és ingatlan vagyonára 1950-ben a Centrocoop tette rá a kezét, s tartja rajta a mai napig is. Mindezek ismeretében elmondhatjuk: jogos és immár időszerű az egykori jelentős Hangya-vagyon visszakövetelése, hisz annak az országos szövetkezeti központ általi átvétele – magyarán: elorzása – egykori tulajdonosainak megkérdezése és beleegyezése nélkül történt. Kár, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezete, az RMDSZ mindeddig egyetlen lépést sem tett e sokakat érintő és érdeklő ügy rendezése érdekében. Szentgyörgyi László
Megjegyzés
A fenti cikk 2002-ben látott napvilágot, azonban aktualitásából semmit sem vesztett, hiszen a CENTROCOOP azóta is csak bitorolja azokat a javakat, amelyeket a kommunista rendszerben megkapott. Ráadásul működése sem az eredeti rendeltetése szerint megy végbe hanem vegetál azon javak bérbeadásából amibe csak egyszerűen "beleült"
Megjegyzés
A fenti cikk 2002-ben látott napvilágot, azonban aktualitásából semmit sem vesztett, hiszen a CENTROCOOP azóta is csak bitorolja azokat a javakat, amelyeket a kommunista rendszerben megkapott. Ráadásul működése sem az eredeti rendeltetése szerint megy végbe hanem vegetál azon javak bérbeadásából amibe csak egyszerűen "beleült"