Rus-Nagy László Szilárd kertészmérnökkel, a GardenArt cég ügyvezetőjével beszélgettem mezőgazdaságról, a szakmában szerzett tapasztalatokról, hivatásról.
Mikor született meg az ötlet, hogy mezőgazdasággal/kertészettel foglalkozz?
Gyerekkorom óta tudtam, hogy hivatásom a mezőgazdasághoz kapcsolódik, valahogy mindig éreztem, hogy kint a szabadban, fizikai munkát végezve érzem jól magam, ott vagyok teljes. Az ötlet, hogy a kertészeti, azaz a tájépítési szakot válasszam, a líceumi évek végén született, ezt ugyanis a mezőgazdaság egy modernebb, elegánsabb ágazatának láttam.
Hozzá kell tennem, hogy azokban az években a közvélemény lenézte ezt a szakot, de ez engem nem állított meg.
Befolyásolták-e szüleid/nagyszüleid a pályaválasztásod? Gyerekkorodban részt vettél-e a mezőgazdaságban?
Persze, gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem falun, a nagyszüleimnél, ahol részt vettem különböző mezőgazdasági tevékenységekben. Szerintem ez a tapasztalat is befolyásolta pályaválasztásomat.
Mit jelentett elődeid mezőgazdasági tapasztalata?
A mezőgazdaság nem egy egyszerű szakma, sok tudásra és tapasztalatra van szükség a sikerhez. Ez az út mindig könnyebb, ha van, aki megossza veled a tapasztalatait. Szerencsémre elődeim boldogan megosztották velem tapasztalataikat, főleg nagyszüleimtől tanultam sokat, mivel ők egész életükben mezőgazdasággal foglalkoztak.
Kertészmérnöki diplomád van. Hol végezted a tanulmányaidat?
Tanulmányaim a Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetemen (USAMV) végeztem, Tájépítészeti Szakon (Peisagistică), 2004 és 2009 között.
Vállalkozásod működtetéséhez, a mindennapi munkához szükséged volt-e az egyetemen kívüli mezőgazdasági és kertészeti ismeretekre?
Ahhoz, hogy egy vállalkozás sikeres legyen, szükség van pontos tervezésre, irodai munkára, de tapasztalatra is, hogy uralhassuk a szakmát. Nem vezethetnék egy csapatot, ha nem uralnám a szakmát. Az egyetemen nagyon sok elméletet tanultunk, de nagyon kevés volt a praktika, a gyakorlati kivitelezés, ami szerintem szükségszerű lenne. Ezért ilyenkor a régi, egyetemen kívüli tapasztalataimra kellett támaszkodnom.
Milyen nehézségekbe ütköztél a mezőgazdasági munkád során? Hogyan lehetett áthidalni ezeket?
A legnagyobb nehézség meg kihívás akkor történt, amikor rá kellett jönnöm, hogy az egyetemen elsajátított elmélet csak úgy önmagában nem jelent majdnem semmit. Ezt lassan-lassan sikerült kiegészíteni kisebb munkák bevállalásával, még az egyetemi évek alatt. Ahogy telt az idő, egyre komplexebb és nagyobb munkákat tudtam elvállalni, és később sikerült felhasználnom a belőlük nyert tapasztalatokat.
Amikor mérnökként le kellett vezetnem az első nagyobb munkálatot, ami egy másfél hektáros park kivitelezése volt, akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos a terepen nyert tapasztalat, mivel mindenki, az egyszerű munkástól a polgármesterig, engem kérdezett, tőlem kért útmutatást, tehát mérnökként mindent tudnom kellett.
Miben látod a kertészeti munka előnyeit? Melyek a buktatók?
A kertészeti munka nagyon szép és nyugtató, a felmérések azt mutatják, hogy a legnyugtatóbb szakma. Nagyon szeretem, hogy egész nap a természetben vagyok, növényekkel körülvéve: szabadnak érzem magam. Persze ez fizikai munkával is jár, amit szeretni kell. En nem mindig kellemes, hiszen van, amikor sár van, és van, amikor 35 ˚C meleg. A legnehezebb része a kertészetnek, legalábbis számomra, a téli időszak, amikor nem lehet dolgozni. De én ekkor sem unatkozom: ilyenkor tervezéssel, továbbképzéssel foglalkozom, és pihenek is, felkészülvén a tavaszra.
Mit javasolnál azoknak, akik fontolgatják, hogy mezőgazdasággal foglalkozzanak?
Azoknak az embereknek azt javasolnám, hogy gondoljanak arra: a tájépítés nem csak rajzolásból és tervezésből áll. Ha megértik és elfogadják, hogy ez a szakma kinti fizikai munkával is jár, akkor javasolom, hogy minél hamarabb kezdjék el, mert nagyon szép, embert kiteljesítő szakma.
Köszönöm szépen a beszélgetést, további sikereket kívánok!
Én is köszönöm, és üdvözlöm a kedves olvasókat!
Nagy Lilla