KÖZELEDIK AZ ADVENT ÉS A KARÁCSONY, s mi újabb népművészeti ágban hirdetünk pályázatot. Ezúttal gyékény-, csuhé-, szalmatárgyakat várunk, hogy megmutathassuk e természetes anyagokból készült díszek, ajándékok szelíd szépségét. A legértékesebb alkotások készítői jutalomban részesülnek.
„András zárja a hegedűt” – szól a mondás, mert Szent András napja után kezdődik az adventi időszak, amely az eljövetelt, az Úrra való csendes várakozást jelenti. A legbensőségesebb téli ünnepünket, a karácsonyt megelőző időszak több kisebb-nagyobb ünnepből, jeles napból áll. Az ünnepsorban sajátosan ötvöződnek a vallási elemek a népszokásokkal. Az ünnepkör egyik legnépszerűbb dramatikus népi játéka a betlehemezés, amelynek fő kelléke a jászol vagy a templom alakú betlehem, amelyet házilag, különböző anyagokból készítettek.
Az adventi koszorú és a karácsonyfa állítása nem túl régi szokás. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A fenyőfa házilag készített díszei jelentést hordoznak. Az alma a paradicsomi fára is utal, a dió szerencsét hoz, egészséget ad, mint a többi gyümölcs is. A karácsonyfa tetejére tűzött csillag a háromkirályoknak utat mutató csillagot szimbolizálja. A gyertya a téli napfordulókor feltámadó fényt és annak hozóját, a megszülető Jézust jelképezi.
A fa feldíszítésének divatja sokat változott az idők során. A készen kapható díszek, színes üveggömbök, figurák, a szaloncukor, ezüst- és aranyszál felváltotta a régi termésdíszeket. Az utóbbi években a környezettudatos szemlélet terjedésével újra divatba jöttek a természetes anyagból készíthető díszek, ajándéktárgyak. Sokan sütnek mézeskalácsot, emlékbe vagy a karácsonyfára. Betlehemet tesznek a fa alá, növényekkel, termésekkel díszítik fel a lakást, az ünnepi asztalt és a karácsonyfát. Nagyon alkalmasak erre a célra a fonható növényeink, a gyékény, a csuhé és a szalma, amelyekből egy kis ügyességgel és ötlettel változatos fonatokat, bábokat, adventi és karácsonyfadíszeket készíthetünk.
Fiatal koromban, az 1970-es évek népművészeti mozgalmaihoz csatlakozva kezdtem készíteni gyékény-, csuhé- és szalmatárgyakat. Fontosnak tartottam és tartom, hogy e kihalás szélén álló mesterségeket dokumentáljuk, és továbbtanítsuk a fiatalabb nemzedékeknek.
A célszerűségre, használhatóságra és szépségre törekvés alakította a fonott alkotásokat, bennük az évezredek során hatalmas tudásanyag halmozódott fel, amit nem szabad veszendőbe hagyni. Ezért tanítom tanfolyamokon, múzeumokban, iskolákban gyerekeknek, felnőtteknek a gyékény-, csuhé- és szalmafonást. Ezek a technikák a szó valódi értelmében vett kézműves mesterségek, hiszen az anyagot gépek nélkül, eredeti, természetes állapotában dolgozzuk fel.
A gyékény, a csuhé és a szalma megmunkálása gazdag változatosságot mutat. Ahhoz, hogy valaki az anyagokat mesterfokon tudja feldolgozni, sok idő és gyakorlás szükséges. Ezek a hajlékony, képlékeny anyagok könnyen formálhatók, az egyszerűbb játékok, bábok, díszek vagy akár kicsi betlehemek elkészítésével egy kezdő is sikerrel próbálkozhat.
Biztatok mindenkit, hogy vegyen részt a Szabad Föld karácsonyi pályázatán, hiszen a saját készítésű ajándék vagy dísz mindig becsesebb, mélyebb nyomot hagy, emlékeket ébreszt, élményekkel gazdagít. Családi program is lehet a meghitt várakozás időszakában a közös alkotás, örömteli készülődés az ünnepre.
Bárány Mara
KINEK JÁR DÍJ?
Kedves Olvasóinkat arra kérjük, hogy az önök által gyékényből, csuhéból, szalmából font adventi-karácsonyi díszeket, ajándéktárgyakat – vagy az ezekről készült fényképeket – december 6-ig küldjék el a Szabad Föld szerkesztőségének címére: 1066 Budapest, Jókai u. 6. A borítékra írják rá: Karácsonyi pályázat.
Munkájukat – Bárány Mara népi iparművész, a gyékény-, csuhé-, szalmafonó mesterségek arany okleveles oktatója vezetésével – szakértő zsűri értékeli, és az ünnepek hangulatát tükröző legszebb alkotásokat díjazza.
Eredményt lapunk karácsonyi számában hirdetünk, a tárgyakat visszaküldjük. Gyékény, csuhé, szalma vásárolható a Budapesti Művelődési Központ épületében levő Guzsalyas Boltban (1119 Budapest, Etele út 55., telefon: 06- 20/416-2724) és a Kenderkóc Webáruházban (www.kenderkoc.hu, telefon: 06-20/333-3560).
Kérdéseikre a 06-30/610-6065-ös és a 06-1/489-8805-ös telefonszámom, valamint a maracka@freemail.hu és a dulai.sandor@szabadfold.hu e-mail címen válaszolunk.
Dulai Sándor
A GYÉKÉNY
A lecsapolások előtt, amíg sok vadvize volt az országnak, és bővelkedtünk a gyékényben, felhasználása igen széles körű volt. Valaha az ember ágya párnája, sátra is gyékényből készült. Gyékényszakajtóban kelt a kenyértészta, gyékénybölcsőben aludt a kisgyermek.
Gyékényből készült a kalap, a papucs, valamint számtalan kosár- és szatyorféle.
A gyékényt Szent István napja után kell vágni. Legértékesebb része a töve, amely a víz alatt van. A gyékény szellős helyen évekig eláll. Felhasználás előtt leveleire kell bontani. Ahogy befelé haladunk a bontással, a levelek egyre keskenyebbek és rugalmasabbak. Ezeket a leveleket belocsoljuk, amitől puhává, hajlíthatóvá válnak néhány óra alatt. Szükségünk lesz egy bicskára vagy ollóra, a szálak áthúzásához gyékénytűt vagy nagyfokú tűt is használhatunk. A bábokat, díszeket saját anyagukkal vagy rafiával is összeköthetjük.
A CSUHÉ
A kukoricalevél használata nem tekint nagy múltra vissza. A csuhéfonás fénykora a XX. század elejére, közepére tehető, amikor a háziipar kialakulásával igen sok embernek jelentett megélhetést, keresetkiegészítést a csuhé feldolgozása. Szívós, erős anyaga alkalmas piaci szatyrok, táskák, kosarak, lábtörlő, papucs készítésére. Alkalmas székek befonására is.
A kukoricatörés ideje augusztustól októberig tart. Törés után a leveleket sürgősen le kell fosztani a csőről, nehogy penészfoltot kapjanak. A csövön levő felső levelek kemények, törősek, ezért nem olyan alkalmasak a feldolgozásra, mint az alattuk levő, a csőhöz közel eső, puha, vékony levelek. Az anyagot szellős helyen jól ki kell szárítani. A csuhé meleg vízben áztatva néhány perc alatt hajlíthatóvá, formálhatóvá válik. Csuhétárgyakat lehet készíteni hármas fonással, csomózással, pödréssel vagy kötözéssel. A bábokat és díszeket formára vágással, kötözéssel alakítjuk.
A SZALMA
A kutatók szerint a honfoglalás előtti magyarság már ismerte a földművelést, a gabonafélék termesztését. A legbecsesebb táplálékul szolgáló növényünk, a búza elnevezése ezekből az időkből ered.
A magyarság a búzát „életnek” is nevezte, a belőle sütött kenyeret szentként tisztelte, Jézus testét látta benne. Az aranylóan fénylő anyagból fonták a szalmakalapokat, a tárolóedényeket, és belőle készültek a változatos formájú aratódíszek.
A szalma – a búza, a rozs, a tritikálé, az alakor szára – alkalmas a fonásra. Gyűjtése június közepe táján történhet. Sarlóval vagy metszőollóval óvatosan kell levágni a szárakat, hogy ne törjenek. A szárról a bütyköket ki kell vágni, és a levelektől meg kell tisztítani. A vastagság szerint válogatott szalmát papírdobozban tároljuk, vigyázzunk, hogy nedvesség ne érje.
A felhasználás előtt 20-40 percig langyos vízben kell áztatni a szalmát. A darabolásához ollót, a fonatok összevarrásához varrótűt, cérnát használunk. Kötözhetjük rafiával vagy erős cérnával is.