Hova kerüljön az idén a murok? Oda, ahol a múlt évben is jól termett, vagy inkább a zöldségeskert másik végébe?
A vetésforgó a zöldségeskertben is fontos!
Itt a magvetés, palántázás ideje és hogyha valaki tudatosan meg akarja tervezni konyhakertjét, akkor nem egyszerű egy ilyen kérdésre válaszolni. Minden növénynek megvannak a maga igényei, elvárásai és azért, hogy hatékonyan, vegyszermentesen termesszünk zöldséget, figyelembe kell vennünk ezeket. A növények ágyásainak kijelölésénél a vetésforgatás elvét sem szabad hanyagolni.. Vannak, akik túl kicsinek gondolják a konyhakertjüket, vagy túl bonyolultnak a vetésforgó alkalmazását, pedig egy átlagos zöldségesben is jól lehet használni ezt a módszert és valójában nagyon egyszerű dologról van szó.
Minden növénynek, illetve növénycsoportnak sajátos betegségei, kártevői vannak, sajátos a talaj iránti igénye, a tápanyagszükséglete és sajátos módon befolyásolja a talajt a növény gyökérzete.
Éppen ezért vált hasznossá más-más növények termesztése ugyanazon a területen, az egymást követő években. Egyrészt sokkal jobban ki lehet használni a talajban lévő tápanyagokat, másrészt komolyan megelőzhetjük a kártevők invázióját és a betegségek gyors elterjedését. A legtöbb betegség ugyanis valamilyen formában jelen marad a talajban és ha a következő évben újra a gazdanövény kerül oda, sokkal hamarabb és erőteljesebben támad majd. Ugyanez érvényes a kártevők áttelelő formáira és a vírusos növényi betegségeket terjesztő fonálférgekre. Természetesen a vetésforgó sem fog teljes védelmet nyújtani ezen kellemetlenségek ellen, de nagymértékben segít majd abban, hogy elkerüljük a vegyszerek használatát.
Egy átlagos konyhakert vetésforgóját hároméves ciklusban lehet könnyen megoldani, azt is figyelembe véve, hogy különböző arányban van szükségünk a különböző zöldségekre. Fontosabb konyhakerti növényeinket kártevőik és talajigényeik szerint három csoportba oszthatjuk.
Az első a káposztafélék csoportja, ide tartozik a retek, karfiol, karalábé, brokkoli, kelkáposzta, bimbóskel és természetesen a fejes káposzta. Ezek a növények jól trágyázott földet kérnek, tápanyagokban gazdagon ellátottat, és hacsak a talaj nem lúgos már eleve, akkor meszezést is. Ha az őszi káposztát palántázni fogjuk, jó előveteménye lesz a korai zöldborsó.
A második csoport, amely a következő évben majd a káposztafélék helyére kerülhet, a gyökérzöldségeké. A murok, petrezselyem, pasztinák, zeller, feketegyökér, cékla, fokhagyma, hagyma, mángold. Ezek a káposztafélék után maradt, tápanyagban szegényebb ágyásban is jól teremnek majd és kártevőik, betegségeik eltérőek az előző csoportétól.
A harmadik csoport a hüvelyesek és az egyéb zöldségek csoportja. A hároméves ciklusban ezek követik a gyökérzöldségeket és ők előzik meg a káposztaféléket. A paszuly, borsó és a lóbab termesztésekor a gyökéren lévő baktériumoknak köszönhetően nő a talaj nitrogéntartalma. Bár ezek közül a lóbab az, ami legnagyobb mértékben nitrogént visz be a talajba, ez a növény Csíkban zöldségként alig ismert. A többi zöldség, mint a paradicsom, uborka, tök, saláta ugyan jobban trágyázott talajt kér, de a hároméves rendszerben ők a harmadik csoportban kapnak helyet.
Hogy még jobban védjük zöldségeinket a betegségektől és magunkat a vegyszerektől, egyévi fűszereinket: kaprot, csombort, bazsalikomot, fokhagymát vessük a többi zöldség közé, mert illóolajaik megvédik azokat számos kártevőtől.
Örömteli kertészkedést!