A közelmúltban publikált tanulmányok egyik meglepő megállapítása - meglepő, mert nem megszokott, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF, vagy International Monetary Fund) köthető tanulmányból tudunk meg ilyen adatot -, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat a világon percenként 10 millió dollárral támogatják 2015-ben a kormányok. Ez az összeg magasabb, mint amennyit a világ országai összesen az egészségügyre fordítanak! Az IMF szerint ez a megállapítás sokkoló, de az összeg alapos becslésre épül, amely jól mutatja a fosszilis tüzelőanyagok igazi költségeit - figyelembe véve a szén, kőolaj és földgáz elégetéséhez kapcsolódó meg nem fizetett szennyezést, a helyi lakosságot érintő levegőszennyezést, a globális lakosságot érintő klímaváltozáshoz köthető áradások, szárazság és viharok által okozott kárt. Nicolas Stern közgaszdász szerint a jelentés nagyon fontos, mert megdönti azt a hitet, miszerint a fosszilis tüzelőanyagok olcsók. Stern szerint a fosszilis erőforrások ilyen hatalmas mértékű támogatása nem indokolt, torzítja a piacot és károsítja a gazdaságot, különösen a szegényebb országokban. A fosszilis tüzelőanyagokat legnagyobb mértékben támogató országok vagy országcsoportok a következők: Kína, Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió, India és Japán. A másik hasonlóan meglepő, és egyben reménykeltő következtetés, amelyre az IMF "Az egyenlőtlenség okai és következményei" (Causes and Consequences of Inequality) c. tanulmánya jut, hogy az IMF által sok helyen szorgalmazott intézkedések és közpolitikák ártottak az országoknak, mert súlyosbították a gazdasági különbségeket. Ahogy azt már mások is megállapították, korunk egyik legmeghatározóbb kihívása a gazdagok és szegények közötti eddig soha nem tapasztalt szintet elérő különbség. A jelentés szerint a gazdaságok megerősítése érdekében az országoknak el kellene ismerniük, hogy a "leszivárgó" (trickle down) jólét elmélete nem működik. Ennek megfelelően a lakosság legszegényebb 20%-nak életkörülményeit kellene javítani és fizetésüket megemelni, progresszív jövedelemadót kellene bevezetni valamint a munkavállalók védelmét fejleszteni a jól-lét általános növelése érdekében. Kérdés, hogy számíthatunk-e áttörő változásra felülről ezeknek a meglepő megállapításoknak a következményeként... A szerkesztő: Vadovics Edina
