Az alábbi cikket leközlésre találtuk érdemesnek mert egy a kitartó kisközösség magas példáját látjuk benne. A kiscsoport amelynek vezetői bíztak és hittek igazukban továbbra is folytathatja tevékenységét és az Akli Piac fenntartását.A kisközösségek kitörési lehetőségeinek egyik példáját látjuk benne, hiszen a mai piac már nem az amelyik egy csoport kisgazdaságot eltart ha a termékeit ott értékesithetik. A termelői kisközösség és a vasárlói közössége közt megteremtődő kapcsolat egy "Hirlevél" létezésével lehetséges és ez tény , amely bizonyítja, hogy nem csak marketinges fogás. Habár a parszt wellness fogalommal nem tudunk egyetérteni, de a pályázatokat elbírálók részére biztos érv, hiszen Ők már nem a vidéki életnek hanem a nyugati fogalmak majmolásának a hívei, igy valószínű, hogy az ízes magyar nyelven megírtakkal nem tudnának mit kezdeni... A másik érv amiért közlésre alkalmasnak találtuk, hogy a termelői-piac újraértékelése elengedhetetlen szükséglet és amio nem csak a gazdák, hanem a vásárlói közösségek számára is biztosíthat megélhetést! (Erdélyi Hangya)
https://www.facebook.com/754977121194334/photos/a.758007934224586.1073741828.754977121194334/760347313990648/?type=1&theater
A kiberháborút 650 lájkkal, egy hősi halottal és egy elvetélt pályázattal megnyertük!
"Rosszabb vagy, mint az amisok. Hogy gondolod azt, hogy ilyen lepusztult technikai felszereléssel, facebook háborút lehet nyerni?" - mormogja indignáltan Tamás Úr.
"Anya! Mondtam már, hogy vegyél végre egy új telefont! Nem látod, hogy ez már kipurcant? De legalább kitartott 45 évig." - toldja meg Mityu, a maga 8 éves élettapasztalatával.
Reggel bekapok egy felest. Berúgom az öreg laptopot, feldübörög, mint egy viharvert MTZ. Rezignáltan veszem tudomásul, hogy már a facebook oldalt sem tudja megnyitni. Amúgy nekem a facebook egy nagy fehér talány, narkomán világ, amitől eddig igyekeztem tartózkodni. Piroska is passzol. Nagyjából péntekre tanuljuk meg, hogy merre hány méter a virtuális térben. Szerencsére összeáll körülöttünk egy csapat, a szomszéd falvak, tanyák, puszták népe, budapesti informatikusok. Valamikor csütörtök délután felkerül a hírlevél az oldalunkra, amelyet először a Tűzkövesbörc tanya oszt meg. Ezt követően lavinaszerűen kezdődik meg a lájkolás, a megosztás, a hozzászólás.A hírlevél ezen a zaklatott héten nem csak ahhoz az 1.200 emberhez jut el, akihez eddig, de a facebookon már 3.300 ember olvassa. A kettő összesen átfedéssel számolva 4.000, amit tovább szorozhatunk kettővel-hárommal, hiszen családtagokhoz is eljut az információ. Elképzelhető az, hogy körülbelül 10.000 embert értünk el néhány óra alatt? Egyszeriben rádöbbenek arra, hogy ez mekkora hatalom. A falvak, tanyák, puszták népe percenként telefonál, kér utasítást, illetve irányítja egymást éjfélig. Éjfélkor a hegyen túli tanya végleg lemerül, elfogyott a napelemekből származó áram. Az éjszaka csendjében nekilátok válaszolni arra a félszáz támogató e-mailre, ami néhány óra alatt az ország minden pontjáról hozzánk érkezett. "Adjatok muníciót: Lájkoljatok!" - küldöm ki az üzenetet az éterbe. Hajnali kettőkor szédülök ki az MTZ mögül. 570 lájk.
Öreg Nokia telefonom hősi halált halt az ütközetben, kibelezve fekszik a konyhaasztalon.
Norvég pályázatunk elvetélt az egy hetes küzdelemben. A pályázati határidőt elbuktuk. Pedig olyan szépen kitaláltuk. A major egykori konyhaszárnyát szerettük volna felújítani belőle, lehetővé téve azt, hogy a mintakonyhában feldolgozásra kerülhessenek olyan kisemberek által gyűjtött, termelt gyümölcsök, zöldségek, akiknek egyébként nincs lehetőségük kistermelői konyha létesítésére. A mintakonyha egyben oktatóközponttá válhatott volna egykori élelmiszer termelő és feldolgozó tudását szépen lassan elvesztő vidék, ezen belül a vidéki fiatalok számára. Nem mellesleg elkészültek volna azok a kistermelői konyha mintatervek, amelyek erre a célra újrahasznosították volna a Bakonyban oly gyakori, mára funkciójukat vesztett, önálló épületként megjelenő nyári konyhákat. Nem mellesleg talán egyszer meg lettünk volna fizetve azért az ingyenes gazdasági, jogi számviteli tanácsadásért, amelyet évek óta a környékbeli gazdáknak, kezdő ős- és kistermelőknek nyújtunk.
Kicsit öregecske harmadik királylányként megfújtam a sípot, és láss csodát, az emberek odagyűltek a major köré.
A falvak, a tanyák, a puszták népe úgy döntött, hogy feláll a major piacért a wellness piaccal szemben. Egész nap sütik a kenyereket, üvegezik a mézet, készítik a sajtot, vágják a juhot.
Vajon kik ők? Meglepő felismerés. Agrármérnök, tanár, grafikus, pszichológus, informatikus, művész, fafaragó, gépész, no meg egy néprajzos és egy történész. Szép kis társaság gyűlt össze ezekben a parasztházakban, tanyákban, majorokban. Próbálják újraértékelni az életüket a globális világ csődjén egy lokális világban.
Paraszt wellness: kevés komfort, nagy életöröm, sok energia!
Csillagfényes bakonyi hétköznapok négy csillag nélkül! - Akár egy wellness hotel szlogenje is lehetne.
Vajon miért álltak az ügy mellé? Mert ezeknél az embereknél az önrendelkezés igénye minden más igényt felülír. Különösen a pénzét. Veszélyes igény az önrendelkezés, pláne, ha önellátással párosul. Az ember hamarosan kilép, legalábbis fél lábbal a mátrixból. Ez az igény szüli a vágyat, később a cselekvést erre a nem túl kényelmes, de szabad életformára. Ez az igény bilincseli a városlakókat a facebookon megjelenő online tanyanaplók színtiszta világához. Amely világhoz mostantól Akli Major is csatlakozik. Önvédelemből! és Műemlékvédelemből!
És hogy hogyan sikerült a piac? Elsöprően jól, amelyről mindent elmond az a zene, amelyet küldünk. Szövegben, dallamban, dinamikában egyaránt. Aki szeretné átélni az újjászülető piac tavaszi hangulatát, hallgassa meg elejétől végéig. Érdemes.
És hogy kik voltak itt? Végre megmozdultak a zirciek, akik pletykára éhesen végigjárták mindkét piacot, demonstrálva egyik vagy másik mellett. Veszprémből is sokan ruccantak ki a kétes hírekre. Turistából is volt bőven.
Magyar Cili néni józan parasztasszony (nagy és ritka kincs a virtualitástól elferdült valóságban) hangosan éltette a hűséges termelőket...
Érkezett tej, sajt, kemencés kenyér, tökmagolaj, kökény és vackor lekvár, méz, sütemények, zöldségkrémek, zöldségek, téli saláta, medvehagyma, fokhagyma, frissen vágott juh, fafaragás és kerámia. Gőzerővel működött a bolt, a kápolna, a kistraktor és a hucul program. Több mint 30 gyerek lovagolt Emesén, a hucul lovon.
Győzött az ÉLŐ KÖZÖSSÉG ereje a PÉNZ hatalma felett!
Köszönjük mindenkinek, aki velünk küzdött az online csatatéren, aki sütött, főzött, aki eljött hozzánk, megőrizni a hitünket, és azoknak is, akik távolról szurkoltak nekünk!
Külön köszönjük a Téli Élőfalu Találkozó résztvevőinek jelenlétét.
Sajnálom Tamás Úr: Szombaton Akliban NŐNAPI piac lesz!
Az öregecske harmadik királylány ezúton köszönetet mond hercegének, aki kibekkelte mellette az elmúlt hetet Muki nevű fehér pónilován...
Mindenkit szeretettel várunk.
Vajda Eszter és Rizné Amrein Piroska
Akli Majorért Műemlék Alapítvány