2014-01-09
A budaörsi földművesek keményen dolgoztak az év nagyobb részében. A téli időszakban sem tétlenkedtek, de azért a hideg hónapokban több idő jutott a pihenésre, szórakozásra, mai szóhasználattal élve: a kikapcsolódásra.
Ilyenkor javította meg a gazda a szerszámait, tett rendet a műhelyben. Az állatok ellátása továbbra is napi feladat maradt.
Az asszonyok kötöttek, horgoltak, ruhát javítottak és néha-néha tollfosztásokon múlatták az időt.
A szabadidős foglalatosságokról olvashatunk Ritter Mihály Egy naptári év szokásai Budaörsön című könyvében. Leírta, hogy sok asszony talált alkalmat fecsegésre és pletykálkodásra, a férfiak is tudtak mindenféléről szót váltani, ha a kovácsnál találkoztak. A kovácsműhely nem csak kedélyes, hanem meleg hely is volt. A kovácsmester sem volt ellenére a találkozóhelynek, hiszen akkor az ő munkája sem volt olyan egyhangú. A dohányárudát az idősebb férfiak látogatták és keresték a derűs együttlétet.
A trafiknak egy külön helyiséget alakítottak ki, székekkel, padokkal, ahol a férfiak kényelmesen leülhettek és megtárgyalhatták a legújabb híreket a közeli környezetükből és a távolabbi, országos eseményeket.
A trafiknak egy külön helyiséget alakítottak ki, székekkel, padokkal, ahol a férfiak kényelmesen leülhettek és megtárgyalhatták a legújabb híreket a közeli környezetükből és a távolabbi, országos eseményeket.
Vasárnap délelőtt sok legény és férfiember a borbélynál találkozott, ahol hajvágásra vagy borotválkozásra várakozva, de azután is szívesen elidőztek, tréfálkoztak.
Nem számított a csikorgó hideg, a gazdák kilátogattak a pincesorra a kellő mennyiségű bor beszerzése végett. Ilyenkor felkeresték egymás pincéjét. Ahol volt kályha, ott lehetőség adódott a főzésre. Általában pörköltet készítettek, és ha nem volt elég víz, akkor borral öntötték fel a kedvelt húsételt. Asszonyok ezeken az összejöveteleken nem vettek részt, - igaz, a férfiak nem szívesen látták volna őket,- hiszen ők a konyhában szorgoskodtak az ebédfőzéssel,a népes család számára.
A tollfosztásnak is eljött az ideje. A gazdaasszonyok a nyár folyamán neveltek libát, kacsát. Főleg ott, ahol több „eladó”, azaz házasság előtt álló lány volt. Évente kétszer-háromszor megkopasztották az állatokat (kitépték a tollukat), ami azután a tél beálltával újra kinőtt. A tiszta, száraz helyen tartott tollat télen fosztották, azaz letépték a keményebb száráról. A tollfosztó esték mindig bőséges humorral, vidámsággal, viccelődéssel és persze, étellel, itallal- teltek. Eljöttek a szomszédok, barátok, körülülték az asztalt és óvatos mozdulatokkal, hogy ne verjék fel a pelyheket, végezték a feladatot. Egy idő után dalra fakadtak, és ha betévedt egy harmonikás, akkor a munka végeztével táncra is perdültek. A következő napokon a háziak visszasegítettek a résztvevőknek.
s.k.