2013. november 21. Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló)
ARCKÉP | Példaértékű, amit Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában kitaláltak. Vettek egy falusi portát a diákjaiknak, ahol a vidéki élet élesben gyakorolható Pámer László néprajztanár vezetésével. A program olyan sikeres, hogy most bővítik az épületet, és más gimnáziumok bevonását is tervezik.
– Honnan jött a farm gondolata?
– Több kolléga közös ötlete volt, hogy kellene egy olyan hely, ahol a gyerekekkel kicsit vissza tudunk húzódni a „szerves” világba. Végül egy zsákfaluban, Átán vásároltunk parasztportát, ahol a hagyományos falusi életforma majd minden részletét megtapasztalhatják a gimnazisták.
– Mi van itt elérhető közelségben?
– Egy módos gazda házát vettük meg, egyhektáros területtel. Jelenleg úgy húszan tudnak kint aludni, de pályázunk a bővítésre, ami kétszer ekkora gyereksereggel számol. Továbbá két ló és harminc baromfi szaladgál itt, de már kész a disznóól és a marhák tartására alkalmas istálló is. A kertben gyümölcsfák, zöldségfélék és kaszáló található.
– Kimennek a fiatalok, aztán, gondolom, leheverednek valamelyik fa tövébe.
– Én is ezt gondoltam, de fél óra akklimatizálódás után mindenki megtalálja a helyét, ahol jól érzi magát. A lányok egytálételt készítenek a társaságnak, a fiúk pedig az aktuális ház körüli teendőket végzik.
– Milyen gyakran jut ki ide egy diák?
– Minden évben minden osztály sorra kerül. Szerdánként van az iskolások napja, s olykor a szülőket is fogadjuk. Például igen népszerűek a disznóvágásaink, amin hetvenen is megfordulnak itt, s amit levágunk, aznap meg is esszük.
– Miért pont Pámer László a falusi gazda?
– Mert a lovak nagy szerelmese vagyok, s minden érdekel, aminek a lovakhoz és a természethez köze van. A diákjaimat például bevonom a bogádi lovasíjász-szakosztályunk tevékenységébe is, emellett lovas hagyományőrző táborokat szervezek nyaranta a gyerekeknek, s a Pécsi Huszár Egyesületnek is alapító tagja vagyok.
– Mennyire önfenntartó egy ilyen porta?
– Sokkal többe kerül, mint amit hoz, mert azért néha hétvégére kiadjuk a birtokot. Az „eszmei” értéke viszont felmérhetetlen. Ha meglesz a bővítés, akkor azt tervezzük, hogy más iskolákat is bevonunk a működtetésbe, és tej-, gyümölcs-, zöldségfeldolgozást is beiktatunk a tanrendbe.
Egy igazi hagyományőrző házaspár
Pámer László 1959-ben született Pakson. Biológia–testnevelés szakon diplomázott a Pécsi Tanárképzőn, elvégezte a természetvédelmi szakmérnökit és az egyetemi szintű néprajz szakot is. Tanított Szentlőrincen, csaknem húsz esztendeje pedig a Nagy Lajos Gimnázium testnevelő és néprajzos tanára. A PEAC-ban kosarazott, s Bogádon létrehozta a Megyer Törzs Gyepüvédői Lovas Hagyományőrző Egyesületet, vagyis a baranyai lovasíjász-szakosztályt.
Felesége, Ida néphagyományőrző óvónő Rácvárosban. Ahogy Pámer László fogalmazott: gyermekük sajnos nincsen, de az óvodában és az iskolában megkapják a kárpótlást a rengeteg lelkes tanítványtól.
Hozzászólás
Hozzászólás
sicamber2013. november 22.
Andrásfalvy Bertalan kívánsága részben beteljesült. " Minden faluba kell egy néprajzos" Átán ez megvalósult .
Érdekes hogy mekkora kontrasztok lehetnek a témában .
Először is tudjuk hogy Európában mi, ugrik be egy műveltebb embernél,ha lovon íjászt lát ,( a keresztény Ciszterci tanára biztos nem ). Ezt az "ősmagyar"irányzatot körlevélben is méltatta az egyház :-) !
Másodszor mint hagyományőrző néprajzos,Bálint Sándor munkássága, és az (általánosan hittanban tanított) egyházi ismeretek közti "kisebb kontraszt" .
Persze mindkettőt a csíkrákosi templom rajzok,és kazettás mennyezetek megcáfolják .
Harmadszor a média által pumpált egyetemi polgár, (kozmopolita)fogyasztói világszemlélet helyett ,az ősi, természetes,önfenntartó (főnök nélküli) élet különbsége .( A paraszt fölött a az égbolt van ,a természet dirigál (Isten),nem pedig a főnöke .
Lehet önfenntartóan élni,hisz eleink is így éltek .
Persze az ő életüket nem drágította meg a túlragozott az ( Istentelen) uniós és magyar szabályoknak való megfelelési kényszer .
Nagyobb szükség van ilyen emberekre,mint hinnénk !
Szerk.megjegyzés
A Nagy Lajos Gimnáziumban csendesen de rendhagyó módon igyekeznek az ott tanulóknak életképes feladatok megoldását oktatni. Az iskolafarm projektet és a magas értékű iskolai tevékenységért megitélt Magyar Örökség Oklevelet is érdemes idecsatoljuk, hogy mások is kedvet kapjanak eme nemes feladat felvállallására:
Szerk.megjegyzés
A Nagy Lajos Gimnáziumban csendesen de rendhagyó módon igyekeznek az ott tanulóknak életképes feladatok megoldását oktatni. Az iskolafarm projektet és a magas értékű iskolai tevékenységért megitélt Magyar Örökség Oklevelet is érdemes idecsatoljuk, hogy mások is kedvet kapjanak eme nemes feladat felvállallására:
Átai ház
Az átai Mezei Iskola, mint nevelési és oktatási lehetőség a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának programjában
Az isteni rendtől egyre távolabbra kerülő világunkban a nevelés és az oktatás egyre kétségbeesettebben keresi azokat a színtereket, helyzeteket, ahol a ránk bízott diákokat a virtuális világból kiragadva természetközeli helyzetben a hagyományos értékek irányába befolyásolhatja. Úgy érezzük, hogy egy, az alkotó, teremtő, termelő, a hagyományos paraszti világ tevékenységeit újra felelevenítő tevékenység sokakat megóvhat korunk divatos, ám rendkívül veszélyes irányt mutató problémáitól. A mindannyiunk előtt ismert jelenségek, alkohol, drog, „buli”, gyenge tanulmányi és munkateljesítmények, már nemcsak a felsőoktatásban, de a középiskolás korosztályban is mind gyakoribb negatív tendenciák.
Okai összetettek, mindenképp közöttük van a másféle lehetőség és példa hiánya is. Rendhagyó kezdeményezésünkkel arra kínálnánk alkalmat, hogy diákjaink lassan, fokozatosan megismerkedjenek a termelő, alkotó munka élményével. Egyfajta közösségbe tartozva, a fogyasztói és a virtuális világgal szemben lehetősége legyen képességei felismerésére, kibontakozására.
Elképzeléseink szerint a Mezei Iskola részben úgy működne, mint egy hagyományos paraszti gazdaság, ahol mindenki megtalálhatja a maga helyét, szerepét, lehetőségeit, feladatait.
A lakórészben mintegy 35-40 férőhelyet szeretnénk véglegesen kialakítani, hogy akár egy teljes osztály is egyszerre ott tudjon napokat is eltölteni.
A gazdasági udvarban baromfiak (csirkék, kacsák, ludak, gyöngyösök, pulykák), néhány hagyományos sertés (elsősorban mangalica), néhány juh (gyimesi és hortobágyi racka), kecskék, két fejőstehén és egy pár kocsizásra és lovaglásra is alkalmas ló, valamint két ősi magyar kutyafajta képezné az állatvilágot. Mindezt kiegészíti később egy kisebb méhes, amit a már részben kiültetésre került gyümölcsösbe helyeznénk el. A gyümölcsös között (amíg a fák kicsik) zöldségtermesztést végeznénk, ahogy ezt már tavaly kipróbáltuk. Az általunk bírt terület többi részén pedig takarmánynövényeket (kukorica, napraforgó, tök, répa) termesztenénk az állataink számára.
Mindezt a lehető legkevesebb növényvédő szerrel képzeljük el, a szervesanyag-utánpótlást is természetesen az állatok alól kikerülő trágyával végezzük. Ezt mai divatos szavakkal öko- vagy biogazdálkodásnak hívják, mi hagyományos gazdálkodásnak fogjuk nevezni.
Minden nálunk tanuló és a gazdálkodásra kíváncsi gyermek megtanulhatja a zöldség- és gyümölcstermesztés hagyományos alapjait, a feldolgozásuk módszereit, élvezheti az általa termesztett élelmiszer gasztronómiai élményeit. Hasonlóan a háziállatok közelében tevékenykedők nemcsak az állattartás munkáival találkoznak, de megtanulhatják az állat- szaporítás, nevelés, leölés, feldolgozás teljes palettáját a fogyasztás élményével bezárólag.
Néhány év alatt szeretnénk elérni, hogy minden szombaton a háznál tevékenykedők az itt termelt élelmiszerekből maguk főzzenek.
2011 szeptemberétől a tanév rendjében és az iskolai programban szerepel, hogy minden osztály egyik fele vagy tavasszal vagy ősszel egy szerdai napon a házban és a gazdasági udvarban tevékenykedik, kiegészülve a néprajzos segítőkkel. Így minden diákunk négyszer, illetve hatszor biztosan találkozik a kétkezi munkával és a közösséget erősítő helyzettel.
Meggyőződésünk, hogy az ilyen körülmények között tevékenykedő gyermek másként közelíti meg a kor problémáit, és négy, illetve hat éven át annyi ismeret, képesség, készség „ragad rá”, hogy felnőtt életében maga is keresni fogja a lehetőségét annak, hogy élelmiszereit maga termelje meg. Jóllehet pontosan tudjuk, hogy mindez homlokegyenest ellentétes a globalista, „konzumidióta” „világtrend” irányzatával, de azt is gondoljuk, hogy mindez az Istennek jobban tetsző, ezért helyes.