http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/gazdalkodj_okosan_szovetkezz/
2011-09-07 13:33:55
2011-09-07 13:33:55
Szorgosan együttműködési megállapodásokat köt és izmosodik a jeles elődje nyomdokaiba lépő Új Hangya Integrációs Szövetkezet. A cél egy országos szinten működő ernyőszervezet kialakítása.
A kezdeményezésnek komoly ellenfele az információhiány és a kommunizmus kényszer-téeszesítéséből fakadó bizalmatlanság. Sajnálatos módon a „szövetkezet” kifejezés még mindig rosszul cseng sokak előtt. Pedig a bolsevizmus gyakorlata épp ellentétes volt a szövetkezeti gondolat lényegével: nem a tudás és a termelési eszközök szolidaritáson, illetve az erők egyesítésének közös érdekén alapuló összeadása, nem önkéntes együttműködés volt, hanem az emberek erőszakos kifosztása, javaik elrablása.
Mégis újra kell indítani az órát, ezért nem árt tisztázni a fogalmakat. A szövetkezet eredendően meghatározott összegű részjeggyel alapított, nyitott tagságú és változó tőkéjű jogi személyiség, melynek célja, hogy tagjai gazdasági és egyéb szükségleteit kielégítse, vagyis nem profitorientált formációról van szó. Az első szövetkezetek Angliában alakultak a második ipari forradalom korában.
A történetírás az 1844-ben alapított Rochdale-i szövetkezetet jegyezte föl elsőként, ennek célja nem a haszon maximalizálása volt, hanem a tagok közös munkájának, együttműködésének optimalizálása, s így a hatékonyság növelése, ezen keresztül pedig a szociális és társadalmi szükségletek kielégítése. Fontos leszögezni, hogy a szövetkezetek esetében semmi szín alatt nem beszélhetünk kommunista ideológiai háttérről, hiszen e formációk a magántulajdon alapján állva működtek, s tagjaikat nem kifosztották, hanem épp ellenkezőleg, javaik gyarapításáért dolgoztak.
Hazánkban az 1875. évi XXXVII. törvénycikk szabályozta először a szövetkezetek működését, miután a keresztényszociális beállítottságú gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére 1870 után egyre-másra alakultak fogyasztási, illetve hitelszövetkezetek. Hogy ezek jelentőségét megérthessük, szükséges ismerni a kor gazdasági viszonyait. Az akkori helyzet egyik kulcseleme, hogy Magyarországon az 1848-as jobbágyfelszabadítást nem követte semmiféle földhöz juttatási program, így azután földművelők milliói veszítették el egyik pillanatról a másikra megélhetésüket.
A bajt fokozta, hogy az Egyesült Államokban dúló kíméletlen kapitalista piaci verseny már akkor is nemzetközi mezőgazdasági válságot okozott, eladhatatlanná téve a magyar gabonát is. Mindehhez járult a kor ortodox gazdasági liberalizmusa, mely éppúgy ragaszkodott az állami beavatkozás tilalmának dogmájához, mint e rögeszme mai őrültjei. Így aztán a gátlástalanok akadálytalanul halmozhattak fel gigantikus vagyonokat, miközben sok millió ember süllyedt a legmélyebb nyomorba. A válságban a történelmi középbirtokos réteg is megsemmisült, helyébe a néhány évtized alatt szatócsokból akár mágnásokká, gyárosokká, földbirtokosokká avanzsált új plutokrácia lépett, melynek képviselői semmiféle felelősséget nem éreztek a tönkrement földbirtokok egykori jobbágyai iránt, sőt a tőkehiányos gazdaságokat uzsorás spekulánsok nyomorították.
„Míg a 70-es esztendőben még 6 és fél millió kat. hold volt a magyar középbirtok területe, negyedszázad múlva már csak 3 millió 900 ezer hold volt a magyar középbirtokosságé. Ilyen gyors ütemben alig indult pusztulásnak társadalmi réteg. S ez volt tragédiánk egyik oka. A felső osztályok és a földmíves osztály között nagy szakadék támadt, mert elpusztult az összekötő középosztály. A középbirtokosság földjének mozgósítása után a kisbirtokos osztálynak szegezte tőrét az uzsoráskodó spekuláció, melyet az akkori Magyarországban üzleti szellemnek neveztek. A közgazdasági szabadság pompásan csillogó leple alatt sorvasztó folyamat indult meg, s egész vidékeket ítélt halálra. Az üzérszellem hitel formájában adta be mérgét a falu népének, mely a mezőgazdasági bajok közepette kapva kapott a halálos segítség után. Országszerte merészen tombolt a hiteluzsora. A hegyvidékeken, a rutén földön és az erdélyi részeken minden falunak megvolt a maga bankárja, aki batyuval és síppal érkezett a faluba s rövidesen a korcsmajog birtokába jutott. Italmérések, a pálinkabodegák jobbára idegen, a galíciai határon át bevándorolt elemek kezébe kerültek. Ezek készítették elő a védtelen földmíves nép csődjét. A szorult helyzetbe került falusi gazdák előre eladták termésüket a falubeli uzsorásnak, aki gyakran váltót vett s az így kiszolgáltatott adós feje fölött hamarosan megüttette a dobot. A kényszerárverések járványszerűen terjedtek. Aminthogy a kúriából kipusztultak a magyar urak, éppen úgy kezdtek hajléktalanná válni egykori jobbágyaik is. Előkerültek a vándorbotok, s fölkerekedett a magyar nép új hazát keresni. A Kárpátok északkeleti szorosain egyre észrevehetőbben szivárgott be a galíciai bevándorlás, ugyanakkor egyre feltűnőbben erősödött a magyarok kivándorlása a tengeren túlra. A törvényhozás sem a föld népét, sem a föld termését nem védte a külföldi verseny megsemmisítő támadásával szemben” – olvashatjuk a Hangya Szövetkezet negyedszázados fennállása alkalmából 1923-ban kiadott emlékkönyvben.
Nos, ilyen körülmények között jött létre a kormányzati támogatás híján saját vagyonából áldozó gróf Károlyi Sándor és harcostársai munkája nyomán 1898-ben a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, más néven az említett Hangya, mely mezőgazdasági és ipari termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkozott.
Az Almási Balogh Elemér országos vezérigazgató gyakorlati irányításával működő szövetkezet gyorsan rendkívül népszerű lett a falusi gazdálkodók körében, mert biztos és méltányos értékesítési rendszert harcolt ki, ugyanakkor a vásárlók kedvező áron jutottak hozzá a termékekhez, ugyanis kihagyták a rendszerből a közbeékelődni kívánó kereskedőket.
Alapvető stratégiája az volt, hogy lerövidítette az áruk és szolgáltatások útját, s ezáltal az értéket és a pénzt minél nagyobb arányban a rendszeren belül tartotta. 1940-re a Hangya Közép-Európa egyik legnagyobb vállalkozása lett több mint 2000 tagszövetkezettel, 700 ezer taggal, 30 konzervgyárral, 20 ipari üzemmel és több mint 400 saját bolttal, s emellett még szövetkezeti lakásépítési programra is futotta, enyhítendő az ipari munkásság nagy részét akkor is sújtó lakhatási gondokon.
A szövetkezetet még a trianoni békediktátum után is szívós elszántsággal működtették Erdélyben és a Felvidéken a magyarság helyi vezetői, ezáltal is elősegítve a megmaradást. E sikeres, erős szövetkezetet azután a kommunisták szétverték, a tagokat kisemmizték, erőszakkal bolsevik téeszekbe kényszerítették őket, javaikat elrabolták, s az uzsorásokat kiszorítani képes hitelszövetkezeteket is felszámolták, 1990 után pedig a valódi szövetkezés mibenlétét akkorra már elfelejtett magyar mezőgazdaság gyakorlatilag ugyanolyan helyzetbe került, mint amit a fent említett idézetben megismerhettünk: tőkehiány, eszközhiány, uzsorás feltételek a nagy nemzetközi kereskedelmi és banki tényezők részéről egyaránt.
Vagyis elölről kell kezdeni az egyetlen menekülőútnak számító szövetkezeti rendszer kiépítését. Ehhez hozzátartozik hosszú távon a gazdák szakmai és pénzügyi képzése, helyi hitelszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek, valamint közösségi biztosító társaságok létrehozása, hogy ezáltal helyben megszervezhető legyen az autonóm, önvédelemre képes közösség.
Ennek érdekében kezdte meg a munkát tavaly ősszel az Új Hangya Integrációs Szövetkezet, mely neves elődje hagyományait követve a kormányzat vidékfejlesztési stratégiájával összhangban országos együttműködési rendszert akar kiépíteni. Az elmúlt 20 évben egyébként több hasonló kezdeményezés indult el – némelyik a Hangya nevet is használta –, többségük azonban a sokáig ellenséges politikai klíma és az információhiány miatt elhalt. A mostani kezdeményezés életképesnek tűnik, elindítója az egykori Hangya-vezérigazgató unokája, az Egyesült Államokból hazatért Almási Balogh Gyula.
Fő célkitűzés a magyar gazdaság saját lábra állásának hathatós elősegítése, a vidék életlehetőségeinek helyreállítása, a hosszú távú tervezés feltételeinek megteremtése, a termelés és az értékesítés szervezetté tétele és védelme, adott esetben törvényjavaslatok kezdeményezése, illetve a folyamatos szakmai képzés és az innováció. A tervek között szerepel például mintaprogramok kidolgozása, illetve szociális szövetkezetek létrehozása, melyek a jelenleg közmunkában foglalkoztatott emberek számára több esélyt, biztosabb megélhetést, állandó munkát tudnának adni.
Az Új Hangya programjában szerepel a helyi feldolgozóipar újjáépítése is, a vágóhidaktól a konzervgyárakig. Ezzel azon termelők számára is új lehetőségek nyílnak, akik eszközpark híján félkész termékeket tudnak csak előállítani. A tervezett menetrend szerint az országosan létrehozandó szövetkezeti körök és együttműködő partnereik 2012-ig több ezer munkahelyet teremtenek, 2013-ig mintegy 200 helyi, önállóságát megőrző szövetkezet jön létre az Új Hangya ernyője alatt, s ezek 2014-ig már több tízezer embert foglalkoztatnának. Mindehhez az Új Hangya Integrációs Szövetkezet ernyőszervezetként egységes képviseletet, jogi és marketinghátteret szándékozik biztosítani tagjai számára. Az Új Hangya nagy erénye, hogy szervezői a teljes Kárpát-medencében gondolkodnak, tisztán látva azon tényt, hogy a térség szerves gazdasági egység is.
A szövetkezeti rendszer – manapság divatos szakkifejezéssel - hatékony, vonzó brand is kíván lenni, amellett hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium hatékony hátországa és alapja lehet. A tárca egyébként Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) elnöke, az Országgyűlés alelnöke korábbi fölvetése kapcsán egyetértett a nemzeti szintű szövetkezés ötletével – a Hangya pedig el is kezdte a munkát.
A folyamat jelenleg az intenzív tájékozódás és szervezés fázisában van, létrejött a Hangya Közhasznú Alapítvány, mely a szövetkezeti mozgalom céljaihoz igyekszik erőforrásokat előteremteni. Az Új Hangya Integrációs Szövetkezet emellett gőzerővel keresi lehetséges partnereit, részben már működő helyi szövetkezetek, közösségek bevonásával és összefogásával, részben olyan szakmai intézmények megkeresésével, mint a Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség, vagy épp a Vidékfejlesztési Minisztérium, illetőleg számos helyi önkormányzat.
A szövetkezeti gondolat megvalósításához jelenleg a politikai körülmények kedvezőek, nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Az ENSZ például a Szövetkezetek Nemzetközi Évének nyilvánította 2012-t, szorgalmazva, hogy a kormányok és a helyhatóságok működjenek együtt a szövetkezetekkel.
Az Új Hangya emellett olyan új értékesítési utakat is működésbe hoz, mint például az internetes kereskedelem vagy a szövetkezeti fogyasztási klub. Ennek érdekében a Magyar Termék Kereskedőházzal együttműködve létrejött a Magyar Termék Beszerzési Társulás, mely országos lefedettségű közvetlen értékesítési rendszer. A Magyar Termék Kereskedőház ingyenes belső webáruházának segítségével egyre több termelő tud közvetlenül eljutni a fogyasztókhoz – polcpénz és egyéb sarcok nélkül.
Az internetes kereskedőház a Demján Sándor-féle Gránit Bankban talált partnert a kapcsolódó pénzügyi tranzakciók lebonyolításához. A magyar áruk célirányos piacra juttatásának és tudatos vásárlásának elősegítése érdekében a feléledő szövetkezet kezdeményezte a különböző kedvezményeket biztosító Új Hangya Klubkártya és az Új Hangya Magyar Termék Vásárlói Kártya bevezetését és az ezeket elfogadó boltok egyre bővülő hálózatát.
A kártyákat akár önkormányzati intézmények is használhatják, ami a szociális ellátásban jelentős segítség lehet a helyhatóságok számára.
A munka tehát elindult, a szövetkezeti gondolat népszerűsítésében azonban a magyar érdekeket képviselő tömegtájékoztatásnak is nagy szerepet kell vállalnia, hogy eloszlatható legyen a bizalmatlanság.
A mozgalom kezdeményezői a hagyományok ápolása és ezen keresztül az ismeretterjesztés szándékával tervbe vették egy Hangya-múzeum létrehozását, szövetkezeti konferenciasorozat lebonyolítására készülnek, október 1-jén és 2-án pedig a székesfehérvári ipari park területén nagyszabású Új Hangya-vásár lesz. Az agrár-szabadságharc elkezdődött. Ágoston Balázs