2023. február 26. / Dívány
Ártéri japánkeserűfű
A kerti gyomlálás gyakorlatában fontos szempont, hogy minden gyomnövénynek megvannak a maga sajátosságai, és míg néhányukat elég csak kicsippenteni a földből, másokat szinte lehetetlen megsemmisíteni, folyamatosan kihajtanak, vagy magról vagy gyökérzetről - figyelmeztet a BBC cikke nyomán a divany.hu.
Az ártéri japánkeserűfű olyan tökéletességgel elsajátította a túlélési technikákat, hogy még a tudósok segítségével sem tudják kiirtani.
A mindent túlélő invazív faj a túlságosan óvatlan és fiatal tudomány és az ártatlanság kora utolsó előtti évtizedében, konkrétan 1884-ben érkezett meg Európába, John Wood botanikus Távol-Keleti gyűjtőmunkájának köszönhetően. A jó Wood azt gondolhatta, hogy mutatós lenne az európai kertekben, ez a piros hajtásokat hozó, gyönyörű, szív alakra emlékeztető lombozattal megáldott karcsú szárú, újfajta növény. Fontos előnyének látta azt, hogy a növény nem csupán szívós és az utazást is szépen elviselő fajta, de ha egyszer elültetik, gyönyörűen kinő, és néhány éven belül szépen fel is bokrosodik. A terjeszkedés mértékébe, következményeibe akkoriban senki nem gondolt bele komolyabban - és ha megtette volna, sem lett volna az több, mint gondolatkísérlet - a gyarmatokról dőltek Európába a sosem látott növény és állatfajok ezrei.
.jpg)
A kerti gyomlálás gyakorlatában fontos szempont, hogy minden gyomnövénynek megvannak a maga sajátosságai. Kép: Wikimedia
A brit tudós Wood nem mondta, meglehet maga sem tudta, hogy az ártéri japánkeserűfűből ha csak egyetlen tő a talajba kerül, azt onnan idővel egyre nehezebb lesz kiirtani. A növény ma is kemény próbatétel elé állítja a brit tudósokat és a képzett botanikusokat is, mivel mára már teljesen beborítja a vasútvonalakat, mocsarasodást okoz a csatornákban, indái behatoltak a nemzeti parkokba is, és elnyomják a környező növényzetet.
Ha nem harcolnának folyamatosan ellene, ma Nagy-Britannia számos területének képét már egyszerűen csak erről a növényről ismernénk, mindent benépesítene a japánkeserűfű.
A növény ma is kemény próbatétel elé állítja a brit tudósokat és a képzett botanikusokat is. Kép: Wikimedia
Hasznos vagy kártékony?
Vastag, bambuszhoz hasonló szárai kedvező körülmények között, naponta akár tíz centimétert is képesek növekedni, három méteres csúcsmagassággal létrehozva egy sűrű bozótot. Az invazív faj - mint sajnos nagyjából bármelyik invazív állat vagy növényfaj, ha elszaporodik - óriási károkat okoz, elveszi az élőhelyet és a táplálékot is az őshonos más növények elől. Még az angliai vadon állatai sem kezdtek bele a szokatlan japán növény fogyasztásába, bár egyes fajok azért legelésznek belőle.
Az emberek, köztük a brit botanikusok kezdetben nagyon lelkesen ültették ahová csak megtehették, felhasználták a homokdűnék stabilizálására, a gazdák a szarvasmarhák etetésére, védte a talajt a szél ellen, sőt még gyufa is készült belőle.
Ázsiában a hagyományos gyógyászatban használják vírusellenes és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt, a zsengébb, fiatal hajtásokat pedig zöldségként fogyasztják, ugyanakkor Európában invazív fajtának számít, épp úgy, mint Magyarország területén az akác.
.jpg)
Az invazív faj - mint sajnos általában az invazív fajok szokták bárhol másutt is - óriási károkat okoz. Kép: Wikimedia
Mentesítési kísérletek
A növényt csak úgy lehet elpusztítani, ha a talajt legalább három méter mélységig teljesen eltávolítják a növény alól, és erőteljesen sterilizálják élettani szempontból. Ha ebbe a folyamatba hiba kerül, a japánkeserűfű hamarosan újra előbukkan a talajból és lehet újra belekezdeni a műveletbe
Arra is volt már példa, hogy a mentesítési munkálatokat követően húsz év múlva jelent meg újra a növény, mivel képes egy mikroszkópikusnak is mondható, 0,3 grammos gyökér darabkából újra életre kelni, dacára az ellene bevetett erős gyomirtóknak, melyekkel kezelték a földet.
A világ ráadásul a gyengébb talajfertőtlenítők és gyomirtók felé halad, nem pedig az erősebbek felé, így nem is csoda, ha az Egyesült Királyságban egyetlen növény foszlány is képes akár 5-15 százalékkal visszavetni egy adott kerttel rendelkező ingatlan értékét.
Olyannyira nagy gondot jelent ez, hogy sok bank nem is hajlandó meghitelezni a növénnyel fertőzött kerttel rendelkező ingatlanokat!
A növényt csak úgy lehet elpusztítani, ha a talajt legalább három méter mélységig teljesen eltávolítják a növény alól, és erőteljesen sterilizálják élettani szempontból. Kép: Wikimedia
A növényt gyakorlatilag lehetetlen kiirtani, sőt, maga a föld, amelyen nő, értéktelenné válik. Az ártéri japánkeserűfűnek sok más fajhoz hasonlóan nem nem is lett volna szabad bekerülnie Európába. Az 1492 és 2019 közötti időszak botanikai elemzése azt mutatta meg, hogy a kertészek a nem őshonos fajok 94 százalékát szándékosan hurcolták és ültették be a saját kertjeikbe, főképp egzotikus tulajdonságaik miatt. Különösen nagy előnyben részesítették az olyan fajokat, melyek könnyen termeszthetők más éghajlatokon, és nem túl igényesek.
Ez cikkünkben tárgyalt növény például az egyik első olyan élőlény, ami egy vulkánkitörés után megtelepszik az alig kihűlt alapkőzetben, és gyakran túléli a következő kitörést is, még olyankor is, ha már majdnem az egész föld feletti rész elégett.
Ennek azért meg kellett volna szólaltatnia néhány vészcsengőt a néhai John Wood botanikus elméjében.
Az ivartalan szaporodásnak köszönhetően a jelenleg Európában élő egyedek valójában egyetlen ősi egylaki, női ivarú növény klónjainak tekinthetőek. Néha ugyanakkor kereszteződnek közeli rokon fajokkal, és még önmagánál is veszélyesebb és invazívabb fajokat hoz létre (F. x bohemica).
(Forrás: Dívány)