2023. február 10., / Agroinform.hu / Énekes Kriszti
A dáliából számtalan finomság készíthető, amelyik még egészséges is.
A dália nem csak nyáron, hanem egészen októberig megörvendeztet minket szépségével. Nem is csoda, hogy mindig is nagyon népszerű volt a kertekben, de sok csokorban is helyet kap, különleges szépsége miatt, mely sok festőt is megihletett. Ráadásul nem csak a szemüknek tesz jót, hanem még finom és egészséges is.
A dália Mexikó hegyes vidékein őshonos, és nevét a XVIII. századi svéd botanikusról, Anders Dahlról kapta, aki zöldségként tekintett rá. A dália az őszirózsák családjába tartozik. Magassága szerint van alacsony, középmagas és magas dália. A legmagasabbak akár a másfél métert is elérhetik. Azonban ezeket érdemes kikarózni, mert a szél könnyen eltörheti a szárukat.
A virágok formája szerint létezik belőle egyszerű, félig telt és telt virágú. Az egyszerűeket onnan ismerjük meg, hogy sárga a közepük. Félig telt például a szellőrózsa virágú dália. Azonban a legszebb látványt a telt virágúak adják, mint amilyen a kaktuszdália is.
Ahhoz, hogy nyáron dáliák legyenek a kertünkben, most érdemes ennek a szép virágnak a magjait elvetni, és az otthonunkban nevelgetni. 1-2 szem magot vessünk a cserépbe, melyet a legjobb, ha 9 rész palántaföldből és 1 rész vermikulitból álló ültetőkeverékbe vetünk. Az ideális hőmérséklet a dália magok számára 18 és 21 Celsius-fok között van, és körülbelül 5-20 napot kell türelemmel lennünk, amíg csírázik.
Amikor már nem kell félteni a fagyoktól, keressünk számára a kertünkben egy szélvédett helyet, ahol legalább napi hat órán át sütkérezhet a napsütésben. Az árnyékot nem kedveli, így ne ültessük épületek, vagy fák árnyékába. Nem csak a kertben gyönyörködhetünk benne, hiszen ha még bimbós állapotában kerül vázába, nagyon sokáig csodálhatjuk a szobában is.
A dália számára fontos a rendszeres öntözés, azonban nem szabad, hogy pangó vízben álljon. A leveleire is ügyelni kell, hogy azok minél kevésbé részesüljenek az öntözés közben a vízből. Ha ezekre odafigyelünk, sokat tettünk azért, hogy a dáliánál ne alakuljanak ki gombás megbetegedések. Ha azt szeretnénk, hogy minél több virágot hozzon, távolítsuk el a dáliáról az elhervadt virágait, hiszen így minden energiáját az új virágok hozatalára tudja fordítani.
Egy tőből több hajtása is növekedik, ezért, ha bokrosítani szeretnénk, akkor hagyjuk meg ezeket, de ha azt szeretnénk, hogy szép, nagy virágok nyíljanak rajta, akkor csak az erős hajtást hagyjuk meg. A dália a legszebben akkor mutat, ha csoportosan ültetjük, akár színek szerint válogatva, akár vegyesen.
Fontos, hogy a dália a virágzás alatt kéthetente káliumban gazdag növénytápot kapjon. Mivel a dáliákat sajnos nem csak mi szeretjük, hanem a levéltetvek és a csigák is, rendszeresen vizsgáljuk át és szükség esetén permetezzük őket. Trágyát csakis az elültetése előtt tegyünk a talajba, mert a nitrogén arra fogja ösztönözni, hogy a lombozatát növelje, és nem a virághozásra. A dáliát akár a balkonon is nevelhetjük, de itt inkább az alacsony változatot válasszuk. Mostanában egészen törpe változatokat is lehet vásárolni, amelyek ráadásul már május elején megörvendeztetnek bennünket a virágaikkal.
A dáliákat teleltetni kell. Ehhez még a fagyok beköszönte előtt ki kell emelni a gumókat, le kell róluk rázni a földet, és vissza kell vágni a szárakat 10-15 cm-e csonk meghagyásával. Ezután hagyjuk megszáradni, majd tegyük a gumókat vékony réteg homokba, vagy tőzegbe. A ládát, amibe tettük őket, tartsuk fagymentes, hűvös, száraz és sötét helyen.
Aki még nem kóstolta a bundában sült dáliát, az feltétlenül próbálja ki! A titka, hogy a palacsintatésztában tej helyett fehérbort, a cukor helyett pedig sót használunk. Ebbe a masszába forgatjuk bele a dália virágait, majd forró zsiradékban aranyszínűre sütjük.
A dália szirmai pedig kiválóak lehetnek salátákban, vagy ételek díszítésére is használhatjuk őket. Ízük édeskés, de ne csak a dália szirmait, a gumóját is próbáljuk ki, mely igazán finom, ha a burgonyához hasonlóan megsütjük.
Ráadásul a dália nem csupán szép és finom, de még gyógyhatása is igazán kedveltté teszi. Mindezt pedig az aztékoknak köszönhetjük, akik a spanyol hódítás idejében fedezték fel a dáliát, mint gyógynövényt. Először 1552-ben írtak gyógyhatásáról, az Azték Füveskönyvben. A leírásban a növény szárát tartották a legfontosabb növényi résznek, de ebbe beleértették a dália gumóját is. Mivel egyes fajták sok vizet tárolnak a szárukban, így szomjoltásra is használták. A dália szárát más gyógynövényekkel együtt húgyúti elzáródás kezelésére használták.
A dália gumója a leírás szerint enyhíti a gyomorfájást, csökkenti a gyomorsavat, vizelethajtó, izzasztó, székfogó és tumorgátló hatású. Habár az 1700-as években a dáliát már főként dísznövényként tartották, az inzulin felfedezése előtt dáliagumóból nyert kivonatott etettek a cukorbetegekkel. A dália gumója ezen kívül jelentős kálium, B2- és B6-vitamin forrás is egyben. Frissen szedve sokszor kesernyés az íze, de a tárolás során édessé válik. A gumókat manapság hámozva nyersen, bundázva, grillezve, párolva vagy pürésítve fogyasztják.
Így hát mindenképpen jól járunk, ha helyet adunk a dáliának a kertben, a vázában, sőt, még a tányéron is.