Tóth Tibor 2021.12.13. LXXVI. évf. 49. szám
Az évtizedek során a fokhagyma Ludas védjegyévé vált, a messze földön híres Fokhagymafesztiválra, a település legnagyobb rendezvényére pedig szinte egész Vajdaság területéről érkeznek látogatók. Alig van olyan család az észak-bácskai településen, amely ne foglalkozna a jótékony fűszernövény termesztésével. Ennek a hagyománya évtizedekre visszamenőleg apáról fiúra szállt, így pontosan nem tudni, valójában mikor is jelent meg a fokhagyma Ludason.
A ludasi fokhagyma fehér, kerek, csípős, erős aromájú. Az optimális fej nagysága 3—6 centiméter. Ásványi anyagokban, vitaminokban, nyomelemekben, antioxidánsokban, mikro- és makroelemekben egyaránt gazdag. Pörköltek, sült húsok, különféle töltelékek nélkülözhetetlen eleme, de kiválóan alkalmazható magas vérnyomás, fejfájás, nátha ellen is. Több évtizeddel ezelőtt a boszniai és a horvát piac vásárolta fel a kiváló minőségű termést, az Adriai-tenger partján lévő piacokon is ismert volt a csípős fűszernövény, ma pedig šabaci és leskovaci viszonteladók viszik el. A ludasi fokhagyma titka a föld minőségében rejlik, valamint abban, hogy a leszedett termésből hagyják meg a termelők a magnakvalót, és azt ültetik vissza a földbe. Ügyelnek arra, hogy milyen minőségű fokhagymát vetnek, hiszen a termés lelke kerül újra a talajba.
A csípős, erős aromájú ludasi fokhagyma
— Munkaigényes növényről van szó, melynek kell a gondoskodás. Még mindig a kézi erő dominál, a vetőgép alkalmazása azonban megkönnyítette a munkálatokat. A termelők padszerű, vetőgéphez hasonló szerkezetet készítettek, melyet traktor húz. A vetés úgy történik, hogy ezen a padon néhányan hasra fekszenek, és az előre előkészített földbe beleteszik a vetni való fokhagymát. Többé nem kell egész nap görnyedt testtartásban vetni, ahogy régen elődeink tették. A fokhagyma szedésére különböző módszereket alkalmaznak. Az egyik, hogy traktor által húzott egyvasú ekével végigmennek a soron, és kiforgatják a földből a fokhagymát, melyet utána felszednek. A másik egy falubeli fiatalembertől származik, aki a világhálón látott, majd megépített egy fokhagymaszedő gépet, mely felszedi, megtisztítja, majd csomóba köti a termést. A fűszernövényt a Fokhagymafesztiválon 400 dinárért kínálták a termelők, a tízes füzér ára 400-500 dinár körül mozgott, a húsz fejet tartalmazó füzér 800 dinárba került. A szabadkai piacon 300-400 dinárért lehetett eladni, a viszonteladók nagyban 150—180 dinárért vitték el a termelőktől a fokhagymát — mondta Aladics Tibor, Ludas Helyi Közösségének tanácselnöke, aki maga is termel fokhagymát.
Aladics Tibor
Szakács Tibor családjában a „fokhagymázás” generációról generációra szállt. Tibor szülei is ezzel foglalkoztak, így már negyven-ötven éve jelen van náluk ez a tevékenység. Október közepén 4 holdon került maghagyma a földbe.
— A termesztése rengeteg kézimunkát igényel. A szedés, a fejtés, a tisztítás géppel is végezhető, de mi inkább kézzel dolgozunk, mert ebben az esetben a termés hosszabb ideig eláll. Száraz, hűvös helyen, füzérben és zsákokban májusig tárolható. Különféle húsételeket, töltelékeket ízesítünk vele, a nyáron pedig azt hallottam, hogy az apró, kidobni való hagymát a farmokon bekeverik a sertéstápba, mivel gombaölő hatása van. A fiatalok, a huszonévesek nem igazán foglalkoznak fokhagymatermesztéssel, a harmincasok és az ötvenesek viszont még követik az őseik által rájuk hagyott örökséget. A lányom és a fiam három éve besegít, szedik, tisztítják, csomózzák, tehát minden munkafolyamatban számíthatok rájuk. Kifizetődő a fokhagymatermelés, csak rengeteg munkával jár. A szedés, a tisztítás, a csomózás, a szárítókra való felrakás, a fejtés, az értékesítés mind-mind nagyon sok erőfeszítést igényel. Napszámosok dolgoznak nálunk, magunk nem győzzük a tempót. Idős munkást még lehet találni, fiatalt viszont nem, mivel ez piszkos munka a javából — mondta Szakács Tibor.
Szakács Tibor
A termést szinte teljes egészében nagyban értékesítette a viszonteladóknak a ludasi termelő. A háztól kicsiben nem lehet sokat eladni, és a piacon sem igazán érdemes csak fokhagymával megjelenni.
— A nyár végén 140-150 dináros kilónkénti áron adtunk túl a termésen. A viszonteladók rendkívül rafináltak, kivárják az alacsonyabb árat. Szétnéznek a faluban, megtekintik a termést, hosszabb időre eltűnnek, majd újra megjelennek, és kínálnak egy árat. A termelő rákényszerül, hogy a termését olcsóbban adja, mert a piacokon képtelen annyit értékesíteni, amennyit megtermelt. A fokhagyma több viszonteladó kezén átmegy, mire már jóval magasabb áron odaér a vásárlóhoz. A behozatali, kínai fokhagyma alaposan ront a helyzetünkön, mivel a vásárlók bizonyos része inkább az olcsóbb, rosszabb minőségű termést fogyasztja, és a kiváló termésünket meg sem próbálja. A kínai fokhagyma nagyon fehér ugyan, de ízre meg sem közelíti a miénket. Bármennyire vigyázunk a fokhagymára, a vékony, fehér héja a nedvességtől, a tárolástól egy kicsit mindig megbarnul. A tavalyi, 180-200 dináros felvásárlási árral az idén is elégedettek lettünk volna, most viszont az alacsonyabb összeg miatt nem maradt annyi jövedelem, amennyire előzetesen számítottunk. A napszámosok 350 dináros órabérben dolgoztak. Húsz ember három-négy napig szedte és csomózta a fokhagymát, a hordás azonban a mi dolgunk volt, és ehhez is még két ember kellett. A vegyszeres kezelés is sokkal többe került, mint korábban, hiszen a gombaölő, a gyomirtó, a műtrágya is alaposan megdrágult — állapította meg keserűen a termelő.
A ludasi fokhagyma termelése egyelőre még valamelyest kifizetődő, ám felvetődik a kérdés, hogy az újratermelési anyagok esetleges további drágulása és a kínai fokhagyma elterjedése következtében meddig lesz ez még így.
Fokhagymával teli stand az idei Fokhagymafesztiválon