Szüleim sok burgonyát ültettek, mert akkoriban nehéz volt a föld alatt élni saját zöldség nélkül. A saját burgonyájuk pedig finomabb volt, mint a megvásárolt. Talán azért, mert sok munkát fektettek bele.
Mi, gyerekek, megkaptuk a burgonya megőrzését - hagyományosan júniusban, amint elég nagyok lettünk, kimentünk a kertbe, és kapával a nedves, laza talajt a krumplibokor tövéhez toltuk.
Mindenki megcsinálta, és kevesen kételkedtek abban, hogy nem szükséges megtenni. Végül is a felnőttek szerint emiatt új gumók jelennek meg, és a gyökérzet megnő, a talaj nedvessége hosszabb ideig megmarad a kertben.
Most mindenki megpróbál a végére jutni. És igazolták a hilling szükségességét:
Javulni fog az oxigén áramlása a gyökerekig;
A meglazult talaj lehetővé teszi a víz könnyebb átjutását;
Ezenkívül megszűnik a gyomok gyökérzete;
Az ország északi hűvös régióiban egy ilyen eljárás megemeli a hőmérsékletet a gyökérnél;
A bokor körüli talaj területe megnő a magas meder kialakulása miatt;
A felesleges nedvesség könnyebben elhagyhatja a kertet, és csökken a pusztulás veszélye.
Ez a módszer az ellenkező tényezők miatt nem alkalmas burgonya ápolására a déli régiókban: a gyökér hőmérséklete megnő, a növény nedvességhiányt tapasztal, mivel nem képes megtartani.
Hogyan kell helyesen összebújni?
Északon a csírázás után azonnal megkezdik a gyilkolást, amely megvédi őket a fagytól és megszünteti a gyomok egy részét. A hegyezési magasságnak kevesebbnek kell lennie, mint 10 cm. Oroszország középső részén az eljárást akkor hajtják végre, amikor a hajtások 15-20 cm-rel magasabbak a talajnál.
Jobb ezt a munkát felhős napon vagy közvetlenül eső után végezni. Az utolsó lehetőség a legelőnyösebb - és a föld nem omlik össze a halmoktól, és a növény hasznot húz. Mivel a szárak tövére öntött nedvességgel telített talaj föld alatti hajtásokat eredményez, amelyeken burgonyagumók képződnek. Ha nincs eső vagy napsütéses meleg idő, akkor a dombolást kora reggel vagy a nap aktivitásának csökkenése után kell elvégezni.
A burgonya megőrzése növeli a termést, a fűvel történő mulcsozás pedig javítja a talajt
Az eljáráshoz hagyományosan kéziszerszámokat használnak - kapát, lapátot vagy kapát. Jelenleg használomFokin síkvágója (erről az eszközről itt olvashat) .
Mindegyik bokrot mindkét oldalról a sorközökből összegyűjtött talajjal megszórják, hogy az alján dombot építsenek. Az ürítést gondosan kell elvégezni, a növény gyökérzetének károsítása nélkül.
Javasoljuk, hogy szezononként legalább 2-szer végezzenek dörzsölést 3 hetes időközönként. A második eljárást legkorábban akkor kell elvégezni, amikor a bokor magasságának 30 cm-t elérte.
A termésnövelés jó módja az, ha az egyes bokrok alatt lévő talajt szalmával vagy kaszált fűvel mulcsozzuk, miután a burgonya kihajtott és az első feldarabolt. Ez jótékony hatással lesz a növényre, mivel javítja a talaj összetételét.
"Feloldás" módszer
A közelmúltban a "Razoruchivanie" módszer egyre népszerűbbé vált. Ezzel a módszerrel a növekvő csúcsokat, ahelyett, hogy felemelnék, szétterítik a talajt.
Így csinálják - burgonyát ültetnek sorban, párban. A párok sorai között 60 cm távolságot tesznek meg, a párok között pedig megnő a távolság és 90 cm. Ültetéskor a földet a pár belsejébe öntik, és gerincet alkot. A párosított sorok között, ahol 90 cm-t hagytak, mulcsot öntenek - szalmát, kaszált füvet, széna.
Amikor a burgonya teteje felnő, lehajolnak és ráteszik a talajtakaróra, és a földet a gerincről öntik a tetejére. Így csak a felsők teteje marad a felszín felett.
Ilyen tompítást évszakonként egyszer végeznek. Az eredmény sokkal jobb, mint a hagyományos módszerrel, mivel a gumókat kettős méretben alakítják ki - mind hagyományosan, mind a magok ültetésének helyén, mind pedig a felső részén, ahol a tetejét szórták.
Idén így ültettem, ősszel elmesélem a kísérlet eredményét.