2019. SZEPTEMBER 2. Botos Katalin
Magyarország 3155 települése közül 2887 ötezer fő alatti, és ez a magyar települések kilencven százaléka, itt él a magyar lakosság csaknem egyharmada, több mint hárommillió ember. A kisebb településeken, a vidéki Magyarországon sok szempontból nehezebb az élet, mint a nagyvárosokban.
Ezeken a településeken korlátozottabb a munkahelytalálás, különösen a fiatalok számára. A foglalkoztatottság a statisztika szerint a falvakban alacsonyabb, mint a városokban. A fővárostól az aprófalvak felé haladva csökken a lakosság képzettsége: a legutóbbi népszámláláskor a Budapesten élő 18 évnél idősebbek 70 százalékának volt legalább érettségije, a 25 évnél idősebbek 34 százalékának diplomája. A falvakban és az aprófalvakban viszont a megfelelő korú népesség fele sem rendelkezett érettségivel, ötöde diplomával sem. Nem csoda, hisz nem adódik elegendő munkalehetőség számukra.
A KSH 2015-ös felmérése (Magyarország településhálózata) szerint ugyan elég nagy a kisebb településeken is a vállalkozások lakosságszámra vetített hányada, de ennek jelentős része kisebb, önfoglalkoztató, kényszervállalkozás. Egyébként a hazai vállalkozások döntő része (2012-es adat) a szolgáltatás ágazatban van, ami nem meglepő. Hiszen a kis üzletek, javító-szerelő műhelyek, fodrászok és egyéb kereskedelmi vállalkozások többnyire a közvetlen lakókörnyezet polgárainak kiszolgálására rendezkednek be. Igen kevés az ilyen kisebb helyen azon vállalkozások száma, amelyek képesek bedolgozni egy nagyobb vállalatnak, integrálódni a gazdaság termelőágazataiba.
Ma már e kisebb települések lakossága nem önellátó. Legegyszerűbb élelmiszereit, beleértve olykor a zöldséget is, a közeli áruházláncokból szerzi be.
Pék a kis falvakban jószerint nincs; városi kenyérgyárakból szállítják a kenyeret például a kelet-magyarországi aprófalvakba, sokszor komoly távolságokról.
Zöldségtermelés se igen van, vagy mert ellopják, vagy mert olcsóbb megvenni – a segélyből – a nagyáruházakban, már ahol van a közelben ilyen üzlet.
A kis vidéki boltok igyekeznek a helyi közelséget kihasználni vagy extra szolgáltatásokat nyújtva előnyöket kínálni (éjjel-nappali kiszolgálás), hogy mégis talpon maradjanak.
Bár az apróbb falvakban még kicsivel többen élnek mezőgazdaságból, mint az országos átlag, de ez is már „kifutó” műfaj.
Nincs, aki folytassa.
A mezőgazdasági termékek fokozottan ki vannak téve a globális versenynek. Magyar hagymát, paprikát, lencsét alig kapni a boltokban. A nagy üzlethálózatok tele vannak távoli országok termékeivel, boraival. A magyar borok sokszor csak a felső polcokon jelennek meg. Hihetetlen alacsony árakon adják a külföldi butéliákat. Igazán nem lehet vádolni a magyar mezőgazdaságot magas bérekkel, de ennyire olcsón képtelenség termelni. Nem csoda, hogy ez évben „zöldszüretet” tartottak a gazdák, az állam ugyanis támogatta a szőlőfürtök levágását. A pincék nem tudnák átvenni a termést, telítettek eladatlan tavalyi borral. A támogatással a kormány segítséget nyújtott a gazdáknak.
Hogyan teremtsünk így kedvet, perspektívát a vidéken mezőgazdálkodásból megélni szándékozók számára? A mezőgazdálkodáshoz szükséges szaktudás lassan kihal. Rengeteg az eladó terület, még több az elhanyagolt. Szerencsés, ha valakinek olyan földterülete van – amit a rendszerváltás után kárpótlásból megszerzett –, amelyet a közeli nagyüzemi gazdálkodó megvásárol vagy bérbe vesz tőle. Az idős lakosság aránya a kistelepüléseken markánsabb, mint az országos átlag. A fiatalok jelentős része elvándorol, ha teheti, városokba vagy netán határon túlra is. Hogy az adatok mégsem mutatnak olyan idősödést, mint amit várhatnánk, azért van, mert vidéken, a falvakban, kisebb településeken a KSH felmérése szerint még erősebbek a családi kapcsolatok, és a családok több gyereket vállalnak az átlagnál.
Mindenesetre a KSH felmérése szerint a fővárostól a falvak felé haladva egyre nagyobb a családi életforma szerepe. A gyermekes családok és a legalább három gyermeket nevelők részaránya is nagyobb volt a falvakban, mint a városokban, bár persze ez ott se jelentett magas számot.
Természetesen találunk virágzó településeket, különösen a speciális adottságú földrajzi körzetekben. Főleg a nyugati határ és a főváros közelében. Ilyen községekbe, falvakba vannak szép számmal betelepülők is. De a Dunától keletre és a déli határvidékeken a kép nagyjából a fentieknek megfelelő.
Kormányzatunk az elmúlt években próbált segíteni a vidék Magyarországának. A falusi csok, a külterületi zártkertek támogatása ilyen lépés. De addig, amíg nem épül ki egy komoly, állami segítséget is kapó felvásárlóhálózat, egy élelmiszeripari feldolgozó vállalkozáscsoport, amíg nem lesz védelem a nemzetközi verseny súlyos károkkal járó hatásai ellen, nem tettünk eleget az élhető vidéki Magyarországért. Itt a feladat: minden helyi közösségnek végig kell gondolnia, mit lehetne tenni. Soha jobb alkalom, mint jelenleg, a helyi választások előtt.
A szerző közgazdász